#takarts

[parpolaroid]

repostober day 3: kanamori sketch/study page

[hkvideo]

[DVD] The Weary 101 - 2 Year Special (w/ Custom Menu & Start Up Screen)

[starsurface]

Hai! Hcs for MK1 Baraka with baby regressor? :3 TY!-✨

Hi!! Of course!! There's a lot of things in my other CG Baraka post that are related to babyspace regressor, but these ones are more focused on those. :D

WARNING: Assusion to lost of family, and effects of Tarkat

<3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

CG Baraka w/ Babyspace Regressor Hcs

🦴 Oh my goodness baby regressors would have such a soft spot for his heart!!! 🥺

🦴 If we ignore canon again, he’s much more of a cuddle bug with a baby regressor than with bigger regressors

🦴 Not that he isn’t affectionate with bigger regressors!! He’s very . . . VERY cuddly with all regressors

🦴 But baby regressors are usually somewhat dependent, and clingy, so why not give them as much attention as they want?

🦴 (^ Again, he’ll do this with ALL regressors!!!)

🦴 But his affection is still limited, even if we ignore that Tarkat is spread by being around it

🦴 He doesn’t have lips, so unfortunally he can’t kiss your forehead :(

🦴 But he can nuzzle your cheek! Or do forehead touches!! :D

🦴 And his arms, and body, are really spikey, so he has to be careful hugging/cuddling you

🦴 But he can wrap you in a soft blankie so he can coddle you!!

🦴 He’s very good wth nonverbal babies!! It takes some time, but he’s getting it down well

🦴 Ugh, babbles :(

🦴 Seriously, he loves babbles, they’re so cute!! And make him very happy that your comfy enough with him to do so

🦴 It’s been a long, long time since he was a Father, so if you need padding, he knows some tricks, but finds it a bit difficult

🦴 But he also knows that his arms are spiky, and he’s terrified about hurting you

🦴 Takardans aren’t in the living scenario, so regressing at your place might be the best scenario

🦴 ^ But his personal hut isn’t the worst either!! And he’ll dedicate an entire area for your regression!!

🦴 Takart is still getting accepted, but that doesn’t mean he won’t try to get you stuff!! Like new bottles, or blankies, or stuffies!! Whatever he can get his hands on!

🦴 I think he’d know how to sew, having to help fix others clothes and such, and would make you a stuffie :3

🦴 He’s very gentle if you regress at camp, as are the other Takartans

🦴 You do stay right next to Papa though, no leaving his side, he’ll just give you a piggy back ride for the entire day if you’d like

🦴 If your a naughty baby, he really doesn’t like punishing you

🦴 If it’s an accident, he’ll redirect you

🦴 But if it’s on purpose, his (accidental) scary voice will put you in place, but he also thinks your too small to be put into a full timeout

🦴 You know what the best soft food to give baby regressors?

🦴 Cake 🎂 (seriously CGs, y’all should give it to them, it’ll make all problems disappear 👀)

🦴 (^ A hint to his MK11 Friendship) but also cake isn’t something often around the Takartan camp, so being able to give it to his baby makes him really happy because he’s giving you a very nice treat <3

🦴 Back onto his voice for a second, it might be a little scary at times, but he’ll try his hardest to soften it, especially if your a more senstive regressor

🦴 But if your a regressor that likes scary things, he’ll try to be more normal, but he’s still cacious of scaring you

🦴 Very protective of you, especially as a baby regressor

🦴 He can’t have you hurt, not at all, he won’t be able to forgive himself if you got hurt

🦴 I think he’d really enjoy rattles

🦴 Whether he rattles it above you, or you rattle it in his face, or just playing with it, he really adores it

🦴 It’s so cute! And your so cute with it!! <3

🦴 Also there’s so many to choose from! :O

🦴 He might not be able to get you a custom paci, but a fun little activity would be getting some small gems or such and decorating it together!!

🦴 You on Papa’s lap, picking out what to put where, him glueing it on 🥺

🦴 He adores his baby, and he’s very happy to be your CG <3

<3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

Baraka seems really cool, I'm glad he got turned into a good person. I never liked the whole way Takartans were treated in Mortal Kombat :\

[megtudommagyarazni]

Megyünk tovább

A lepopós Merci volt annak a korszaknak a Rolls Royce-a, kamionban. Mozaikszó, légrugós ponyvás pótost takart. A légrugó új invenció volt, ma már nincs is más. Azonban valami nem volt rendben vele, sok borult. A HC akkori vezetése meg volt győződve arról, hogy túl kényelmes, a sofőr elalszik benne, és kész a baj. Lófaszt. A Mercedes és a Kassbohrer közös, hamvába holt próbálkozása volt, kicsi, majdnem személyautó méretű kerekekkel, ma jumbónak mondják. Valamit elbasztak, szerintem a pót forgózsámolyánál, 70-90 közt elkezdett szitálni, táncolni, és mire a sofőr észrevette, már oldalán csúszott. Az biztos, hogy nem a keleti utakra tervezték, de a német autobahnon is láttam feküdni párat. Abba is hagyták.

Istanbulban mindig megálltunk vásárolni. Sajnos imádom a ropogtatni való magokat, földimogyoró, törökmogyoró, kesu, mandula, pekán, pisztácia stb. 1 kg-os törökmogyóróval indultam Ankara felé. Eszegettem. Valahol Aksaray környékén volt a TIR-parkoló, akkor máshol nem szabadott megállni, na ott már görcsölt a hasam pöttyet. Másnap átgurultam a Toroson (Taurus), Adana felé. Az átgurulás kissé eufemisztikus kifejezés, mert kb 2,5-3ezer méteres magasságról van szó, a tengerpart előtti gyapottermelő síkságon, vagyis 0 méteren fekvő Adanáig. Ott 3-4-szer meg kell állni, hogy a tüzesen világító fékek kicsit hűljenek. Lepisálni tilos! Azonnal szétpattannak. Adana után már göcseim voltak. Ma már tudom, hogy a mogyoró eltömíti a bélbolyhokat, akkor még nem tudtam. Osmaniye, Gaziantep, már ömlött a víz rólam, meg rázott a hideg is. Urfa előtt

ami ma már Şanlıurfa

azt éreztem, hogy végem. Még egy kibaszott darázs is bebaszódott az ablakon, és megcsípett a nyakamon. Meg kellett állnom. Az egyik kanyar után megláttam egy ismerős színű kamiont, zöld traktor, sárga ponyva. Végre!! Közelebb érve vettem észre, hogy jobb oldalán fekszik, egy lepopós Merci volt.

Korabeli, szar, de jellemző kamionos vicc:

Főnők, eltört a jobb tükröm. Cseréld ki! nem egyszerű, az egész szerelvény rajta fekszik... A srácnak szerencsére semmi baja nem volt. Cigit hozott (Marlboro), ezért két géppisztolyos török katona járkált körülötte. Gyorsan leterítettek egy pokrócot a lepopós mögé, és lefektettek. Akkor már talán kicsit szarul néztem ki. Kibaszott görcseim voltak. Az egyik török a katonai rádión beszólt valahova, aztán eltáncolták, hogy az urfai hegyi orvos kinn van terepen, estefelé jön le a hegyekből, akkor felvesz. Kemény, durva hegyek voltak, villogó fogú és szemű kurdok, még kardokkal és puskákkal járkáltak. Már sötétedett, mikor a Landrover hangját meghallottam. Az ember megnézett, aztán betoltak a Landrover hátsó ülésére, és egy óra múlva Urfában voltunk. Két napig voltam benn. A szobában volt még rajtam kívül egy olajmunkás, aki valami olajkút-robbanásnál szarrá égett, szegény szörnyen bűzlött, egy nagy gézzel volt leterítve a rácsos ágya, és csak nyögött néha, és bűzölgött. Egy emlékem maradt, mikor kicsit magamhoz tértem, ránéztem az ablakra, és gondoltam, milyen morbid, hogy fekete a függöny, egy kórházban, aztán meglibbentette a szél, és felszállt a száznyolcvanötezer légy, és kiderült, hogy fehér a függöny. Másnap délutánig minden váltás fel akart vágni, volt, aki már gumikesztyűben, szikével a kezében jött. Közben persze itattak mindennel, olajjal, gyógynövényfőzetekkel, teákkal.

Este valahára megmordult a gyomrom, berohantam a függöny mögé a taposós vécére, és szörnyű kínok közepette megszültem egy pár centis cuccot, onnan minden oké volt. Másnap visszavitt a doki a Landroverrel a lepopós mellé, beültem a Mercibe, és indultam, kicsit gyengén, kicsit fehéren, kicsit remegve. Irány Bagdad.

Következő részünk tartalmából:

Mosul, Bagdad.

[ndav1d42]

Izland 7. nap /1. (szept6. sze)

(Közben hazaértünk, itthon minden szar (jó, nem minden, mert vannak cicák!), se hegyek, se fjordok, csak utazás utáni letargia és depresszió... de nézegetem a képeket, lélekben még itt járok)

hú, ez is egy mozgalmas nap volt. nagyjából 270km utazás volt a terv jónéhány megállóval, úgyhogy haladni kellett. a reggelt azért nem kapkodtuk el, főztünk reggelit a Mývatn tó melletti kempingben, pakolásztunk, aztán indultunk a közeli Hverfjall vulkánhoz.

2500 éve tört ki, egy km átmérőjű a tufagyűrű kráter, és kb. 100km/h-s szél fújt a tetején, de úgy, h tényleg ledöntött a lábunkról és közben ugyanezzel a sebességgel fújta a hamut is a szemünkbe (meg az összes nem takart testfelületre). gyors körülnézés volt, jöttünk is le hamar.

köv gyors megálló a Mývatn fürdő túloldalán lévő szolfatáramező, amit előző este a fürdőhöz sietés miatt kihagytunk. a fumarolák tolják ki magukból a kénes mindenfélét, elég menő a táj. színes, büdös és persze itt is szeles volt.

aztán jött 60km után Húsavik, ami az északi bálnaközpont. innen (is) indul rengeteg bálnanéző hajós kirándulás, és itt van A bálnamúzeum. a múzeum izgi, tele van csontvázakkal, meg infókkal, tetszett (kivéve a bálnavadászós rész, de hát az is hozzátartozik sajna)

múzeumozás után ebédeltünk, megnéztük a kikötőt, meg úgy a város parti részét, nagyon szép. bevásároltunk, aztán innen már végülis a kemping jött, ami 200km-re volt még (muszáj volt lenyomni nagy távot, h haladjunk a szigetkörrel). de azért amit útba lehetett ejteni, ejtettük, így meglestük a Geitafosst, aztán megálltunk lábat nyújtani az Eyjafjörður partján, ami után keresztül kellett menni Akureyri városon, aminek nem örültem túlzottan, a városi vezetés azért leizzasztott. majd mesélek az izlandi kétsávos körforgalmakról...

Öxnadalur is megért egy kis pihenőt, majd 6 után befutottunk Varmahlíð kempingjébe, ami a legjobb kempingünk volt a sok nap alatt! de erről majd a köv részben.

[angelofghetto]

krumplihéjpite

Hogy keretet adjak, azzal kezdem, mire tanítottak a netes társkereső oldalak. Amikor az első kultúrsokkból felocsúdtam, amit a tömény közönségesség és trágárság okozott, és eljutottam az értelmesebb réteghez, akik képesek és hajlandók voltak levelezni, rájöttem, hogy beleszerethetek előbb valaki lelkébe, gondolataiba, mielőtt tárgyi valónkban találkoznánk. Persze értek csalódások, amikor a személyes találkozás egészen máshogyan alakult, mint azt az írásbeliség alapján feltételezni lehetett, de nem mindig.

Olvastam a krumplihéjpités regényt, és utána évekig vadásztam a filmet. Kicsit más a kettő, mint ahogy az lenni szokott. Furcsa mód, nagyapámnál töltött nyaraimat idézte fel. A tárgyi környezetüket. A fényesre kopott fából és fémből készült használati tárgyakat, a dróttal összeerősített fajátékokat és szalmával tömött macikat üvegszemekkel. Az eső utáni kert illatait, a nedves vállú posztókabátokat, az öreg konyhák párás melegét, a sparheltben duruzsoló, pattogó tűz hangjait, a régi könyvek illatát, ahogyan a vitrázsfüggönnyel takart üvegajtaját kinyitották a könyvszekrénynek. A hagyományos írógépek kopogását (és csilingelését a sor végén), a tintaceruza jellegzetes színét, ahogy megnedvesítés után lilásra váltott, a töltőtoll sercegését a papíron, ahogy képes levelezőlapokat írunk mindenkinek mindenhonnan, főleg utazások, névnapok és a nagy ünnepek alkalmával. (Én is töltőtollal tanultam írni, persze csak másodiktól, és golyóst csak ötödiktől használhattunk, mert a tanár szerint azzal egészen más az íráskép.) Nagyapa mosolyog felém hamiskásan az asztal fölött, ahol dróttal vagy enyvvel épp megreparál valamit (a dolgok természete szerint). Nagymama a kályha mellett ül a fotelban a hengermintás festett fal előtt és zoknit stoppol, vagy a konyhában a gyúródeszkán sodorja a nudlit. És mindezt az óra tikk-takkja kíséri a tálalószekrény felől, ami taktust üt a nyugodt napok alá, és csak nagyon halkan juttatja eszünkbe, hogy ütései mutatják az egy irányba haladás másodperceit: memento mori. És ez nem száz éve volt, csupán egy emberöltő.

Ez a film visszaad ebből valamit. Szagokat, ízeket, a szeretet és aggódás, a valahova tartozás melengető érzetét. Hogy régen volt idő és lehetőség udvarolni, hogy az emberek először egymás lelkébe szeressenek bele, ezért tartottak sírig a szerelmek, nem csak a viharos idők miatt. Hogy mindenki számára adottak egy életben legalább egyszer a döntéshelyzetek, amelyekben csöndes szemlélő, gazember, vagy névtelen hős is lehet. És aláhúzza a tanulságot: a háborúkat politikusok csinálják, de az emberek veszítik el miatta mindenüket.

[csakcsiga]

A héten 8,5 óránál kevesebbet egyik nap se aludtam, takra betartottam a kaját, de sajnos ez sem volt most elég. A top set gugi szégyenszemre elég hitványul sikerült. Ugyan nem takart meg de elég magasra sikerült.

Mindenesetre most egy kis pihi, holnap remélem az utolsó napot jól fogom zárni és megérdemlem majd azt a sört.

[hemanuely]

Black Pearl Sims - Sims 2 Designers - T - Takart - Bathrooms to Deco (Compilado Para The Sims 2)

Você Pode Encontrar Esse Compilado Aqui:

Black Pearl Sims - Sims 2 Designers - T - Takart - Bathrooms to Deco (mustbedestroyed.org)

[retyerutya]

Én hiányolom az Origóról a putyinos-szexes cikkeket, a Putyin mellbimbója majdnem átüti az ingét, vagy Hatalmas merevedést produkált Putyin Krímben, esetleg Alig takart Putyinon a tanga típusúakat

[parpolaroid]

[hkvideo]

[VHS] The Weary 101 - Ft: Lubar Of The Void (watchable)

[clownsandsparrows]

Nyárvégi vers-szakok

Bach D-dúr versenyművének 3. tételére Nyár nyit alattom aszálynak, lombja bepördül a fának, július, év-delelő, perzsel a fénye-idő. Éget a földön e pompa, a köd szitafátyla bevonja víz-köz hajnalait, égre napot kanyarít. Sárgul az égi cinóber, reggeli dalt a rigó ver, cinke i-csikk-csicsije jár futamodva vele. Rőtes a zöldbe takart, gesztenyefás Duna-part; őszi nyomok teli-nyárban, nincs, amihez ma korán van…! Hajnal-előtti kelők, álljuk e kör-kör időt; olykor alig pihenünk le, s kelt is az éj hova-tünte! Mégis, e reggeleket várni, de várni lehet. Azt, hogy a nyár mivel áltat, azt, hogy e kör le nem állhat, azt, hogy a nyolc madarunk ma is ébred, azt, hogy adunk vizet és eleséget, azt, hogy a nincs-neve tennivaló sose érheti tegnapi látszata-végét, s mégis az évszak eloszlik, a kékség, s őszi esőkkel hull az előjel, bármi személytelenül, neked int, értsd, tárgya szerint, e valódi keringést; csak mi a tárgya? Váltva ha váltja: hitted-e, egy nap is éppen ilyen lehet egykor, tudtad-e, nem szabadulsz sose már madaraktól, s veszteni nyerheti részükön át az igyekvő ember-fél az egészebb törtet, amelyben a „számlálót” számolva se nézed, s – „Mit nevez?” – így keres értelem-adta szokásod oly elvet a „megnevezőben”, melynek a lényege csak futam, átmenet – – – – ők sem – nyolcaik – érthetik, s elveszted majd, mid nem volt vagy megnyered így a nyugalmat, melyben számon kívüliként élhetsz majd csak, mert voltak társaid, és ők – ebbe? nem ebbe? – vagy inkább ebből, nem bele-, rendre kihaltak.

[angelofghetto]

Fura időutazás ezeket a régi képsorokat látni, mert kamaszfejjel egészen máshogyan éltem meg a szép eszméket, a diktatúra alóli megszabadulás örömét, majd Allende halálát abban az épületben, amit többedmagával, fegyverrel védett, Victor Jara költő és énekes brutális halálát a stadionba terelt civil tömegben, a chilei nép megtizedelését, a rengeteg eltűntet, akikről a családjuk soha nem tudta meg, mi lett vele, a sorba rendezett, félig takart, véres holttestek tömegét, akik között a hozzátartozók keresgélhettek.

Hogyan is írhatnám le, hogy a nyugodt és biztonságos, a világtól kissé elzárt “legvidámabb barakkban” milyen csodaszámba ment olyan fiatalokat látni, velük beszélgetni, akik utcai lövöldözések, random begyűjtések, kínzások és kivégzések elől menekültek. Olyanok voltak, mint bármelyikünk, az összes bűnük az volt, hogy normálisan akartak élni. Háborúkról csak a törikönyvek, meg a szovjet filmek szóltak.

Rengeteg menekült jött hozzánk akkoriban. Az aluljárókban tarka szövésű poncsókban tűntek fel az utcazenészeik, tradicionális  és politikai töltetű dalaikat adták elő pánsípon, gitáron, dobokon. Valahogy abban a kultúrában a szakszervezeti és mozgalmi számok is olyanok voltak, hogy inkább valami fesztiválra vagy népünnepélyre illettek volna.

Pár chilei srácot személyesen ismertünk az osztálytársaimmal (Lucho, Jorge, Miguel... a többiek nevét már elfelejtettem). Egyikük azt mondta, irigyel bennünket, hogy nálunk az országutak mentén nincsenek kerítések, teljesen szabadon lehet gyönyörködni a tájban, meg lehet állni a padkánál. Őfeléjük az utakat mindenhol kerítések kísérik, mert az ott mind valakinek a birtoka.

A Venceremos-t szinte nemzeti himnuszként énekelték, azzal a leírhatatlanul szomorú, mégis forró, büszke tekintettel. Két sorát sajátosan, átírva tanították meg nekünk.

A második versszak úgy kezdődik:

“Recordando al soldado valiente” (emlékezzetek a bátor katonákra) ehelyett azt énekelték: “Recordando al Salvador Allende” (emlékezzetek Salvador Allendére)

A refrénben meg eredeti változatban az van, hogy venceremos, venceremos, la miseria sabremos vencer (győzni fogunk, legyőzzük a nyomort)

és ebből lett az, hogy venceremos, venceremos, al fascismo sabremos vencer (győzni fogunk, legyőzzük a fasizmust)

Aztán a büdös nagy csönd, semmit nem írtak meg az újságok hosszú évtizedekig, tudni véltük, hogy ez a megtorlások, és a megfélemlítettség csendje.

És most nézem ezt a videót, az újabb generációk harcát, majdhogynem ugyanazért. Nem tudok nem párhuzamot vonni Magyarországgal. Próbálok nem belegondolni, hogy Dél-Amerikában milyen háborítatlanul és masszívan él egymás mellett a legnagyobb luxus a legreménytelenebb nyomorral, és ezt mennyire leszarja a világ, és hogy ez akár nálunk is beállhat. Azért az mégis jó, hogy itt nem lőnek. Még. Nem is tudom, ki mondta, hogy a béke csak egy kis fellélegzés a háborúk végeláthatatlan kavargásában.

[iodekie]

Segítség! Kínzás! Kérem segítsenek az áldozatoknak!

Sajnos vannak olyan ártatlan civil emberek, akiket nem halálos fegyverekkel, irányított energiájú fegyverekkel kínoznak. Ezekkel a fegyverekkel szabad szemmel nem látható sugarakat lehet irányítani az áldozatokra, amelyekkel a bűnözők sajnos fájdalmat, rosszulléteket, égési sérüléseket és egészségügyi problémákat tudnak okozni az áldozatoknak. És sajnos a bűnelkövetők ezekkel a fegyverekkel meg is tudják ölni az áldozatokat.

Ezek a sugarak – a rádióhullámokhoz hasonlóan – át tudnak hatolni a falakon és az ablakokon is. Tehát a bűnözők e szörnyű bűncselekmények elkövetésekor sajnos akár nagyobb távolságra is lehetnek az áldozatuktól, és sajnos akár falak vagy függönnyel takart ablakok mögé is bújhatnak.

Sajnos sok országban vannak ilyen áldozatok, és az áldozatok között sajnos nők és gyerekek is vannak.

Sajnos Magyarországon is vannak ilyen áldozatok, és sajnos a magyar áldozatok között is vannak nők és gyerekek is.

Bővebben erről a következő fájl letöltése és kicsomagolása után olvashat: https://e.pcloud.link/publink/show?code=XZ5hAuZoHoN3Sy9xsRsH7haLACmnuRwXrO7

(Információ a számítástechnikához értőknek a letöltés ellenőrzéséhez: SHA-256: 8d54044173fd39ddb1d2f803296ec85f4048718fbebd0326183e5379c6e98336)

Kérem segítsenek az áldozatoknak! Ezt előre is köszönöm minden jó szándékú, segítőkész embernek.

[hemanuely]

Black Pearl Sims - Sims 2 Designers - T - Takart - Dining Rooms to Surfaces (Compilado Para The Sims 2)

Você Pode Encontrar Esse Compilado Aqui:

Black Pearl Sims - Sims 2 Designers - T - Takart - Dining Rooms to Surfaces (mustbedestroyed.org)