#temetkezések

[homregeszet]

🎄2️⃣1️⃣🎁 "Aranyos" füzesabonyiak

"És?! Találtatok már aranyat??" - tegye fel a kezét az a régész, aki nem kapja meg rendszeresen ezt a kérdést! ☺️

Esetemben sincs ez másként, viszont idén legalább igennel tudok felelni rá 😀 A bükkábrányi feltárás idén sem fukarkodott temetkezésekben. Több, mint 50 középső bronzkori, a Füzesabony kultúrához köthető temetkezést tártunk fel. A sírok jelentős része rablott/bolygatott volt, ennek ellenére ilyen csoda darabok láttak napvilágot. 📷: Baranczó Benedek

Kovács Niki

[sabinaurna]

A faurnák szerepe a zöld temetkezési mozgalomban

A fenntarthatóság és a környezettudatosság egyre nagyobb szerepet játszik a modern temetkezési szokásokban. A világ számos részén egyre népszerűbbé válik a zöld temetkezési mozgalom, amely célja, hogy a temetkezés környezetbarát módon történjen, csökkentve ezzel az ökológiai lábnyomot. Ebben a mozgalomban a fa urnák különleges szerepet játszanak, hiszen természetes anyagukkal és környezetbarát tulajdonságaikkal kiválóan illeszkednek a fenntartható temetkezési megoldásokhoz. Ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk, hogyan járulnak hozzá a faurnák a zöld temetkezési mozgalmakhoz, és miért válnak egyre népszerűbbé világszerte.

Mi az a zöld temetkezési mozgalom?

A zöld temetkezési mozgalom célja, hogy a temetkezés során minimalizáljuk a környezetre gyakorolt negatív hatásokat. A hagyományos koporsós temetkezések gyakran nagy területet igényelnek, és olyan anyagokat használnak – például fémeket, kemikáliákat –, amelyek nemcsak a talajra, hanem az egész környezetre károsak lehetnek. A zöld temetkezési mozgalom alternatívát kínál a hagyományos módszerekkel szemben, és környezetbarát, természetközeli megoldásokat helyez előtérbe.

A fa urna használata tökéletesen illeszkedik ebbe a mozgalomba, hiszen természetes anyagból készül, amely biológiailag lebomlik, és minimalizálja a temetkezés környezeti terhelését. A Sabinaurna.hu kínálatában található fa urnák mind fenntartható forrásokból származnak, és kézműves munkával készülnek, hogy biztosítsák a legkörnyezetbarátabb emlékezést.

Hogyan illeszkednek a faurnák a zöld temetkezési mozgalomhoz?

1. Természetes anyagok használata

A fa urna egyik legfontosabb előnye, hogy természetes és megújuló alapanyagból készül. A fa természetes úton lebomlik, ami azt jelenti, hogy az urna idővel visszatér a földbe, és nem hagy maga után káros vegyi anyagokat. Ez különösen fontos a zöld temetkezési mozgalom számára, amely arra törekszik, hogy a temetkezési folyamat során ne keletkezzenek olyan anyagok, amelyek károsíthatják a környezetet.

A fenntarthatóság iránti elkötelezettség részeként a fa urnák gyakran fenntartható erdőgazdálkodásból származó fából készülnek, ami biztosítja, hogy az erdők megmaradjanak, és a faanyag beszerzése ne járuljon hozzá az erdőirtáshoz. Ez a fenntarthatósági szemlélet különösen fontos a zöld temetkezési mozgalomban, amely a természet megőrzésére és az ökológiai lábnyom csökkentésére törekszik.

2. Kisebb területi igény

Az urnás temetkezés kevesebb helyet igényel, mint a hagyományos koporsós temetés. Ez különösen előnyös a városi területeken, ahol a temetők kapacitása korlátozott, és a zöld területek megőrzése kulcsfontosságú. A fa urna elhelyezhető urnafalban, kisebb temetői parcellában, vagy akár otthoni emlékhelyként is, ami nagyobb rugalmasságot biztosít a családok számára, és csökkenti a temetkezési területek szükségességét.

A kisebb területi igény és a fenntarthatósági szempontok egyaránt illeszkednek a zöld temetkezési mozgalom céljaihoz, amelyek arra törekednek, hogy a temetkezés során minimalizáljuk a természeti erőforrások felhasználását, és megőrizzük a zöld területeket a jövő generációi számára.

3. A természet tisztelete és az élet körforgásának kifejezése

A faurnák különleges szimbolikus jelentéssel bírnak, hiszen a fa, mint anyag, az élet körforgását és a természet iránti tiszteletet szimbolizálja. A zöld temetkezési mozgalom fontos eleme a természet iránti tisztelet és a fenntarthatóság. A fa urna használatával az elhunyt emléke természetes módon térhet vissza a földbe, így az emlékezés folyamata is összhangban van a természet körforgásával.

A Sabinaurna.hu faurnái mind különleges gondossággal készülnek, hogy az emlékezés méltósággal és tisztelettel történjen. A fa, mint természetes anyag, különleges kapcsolatot teremt az emlékezés és a természet között, ami különösen fontos lehet azok számára, akik a természetközeli és fenntartható megoldásokat keresik.

4. Kézműves munka és helyi közösségek támogatása

A fa urna készítése gyakran kézműves munkával történik, amely különleges értéket ad az urnának, hiszen minden egyes darab egyedi. A kézműves munka nemcsak esztétikai értéket teremt, hanem támogatja a helyi közösségeket is, hiszen a faurnák készítése során a helyi kézművesek tudása és munkája központi szerepet kap. A Sabinaurna.hu kínálatában található faurnák mind kézzel készülnek, és fenntartható forrásokból származnak, így biztosítva a legmagasabb minőséget és a fenntarthatóságot.

A helyi kézművesek támogatása része annak a fenntarthatósági törekvésnek, amely a zöld temetkezési mozgalom alapját képezi. Az ilyen módon készült urnák nemcsak tárolóeszközök, hanem az emlékezés szimbólumai is, amelyek méltósággal és tisztelettel őrzik az elhunyt emlékét.

Záró gondolatok

A fa urnák különleges szerepet játszanak a zöld temetkezési mozgalomban, hiszen természetes anyagukkal, fenntartható beszerzési gyakorlatukkal és kézműves kidolgozásukkal kiválóan illeszkednek a fenntartható temetkezési megoldásokhoz. Az ökobarát temetkezési mozgalom célja, hogy minimalizáljuk a temetkezés környezeti hatásait, és a fa urnák kiváló példát mutatnak arra, hogyan lehet az emlékezés folyamata összhangban a természettel.

A Sabinaurna.hu által kínált faurnák mind fenntartható forrásokból származnak, és kézműves munkával készülnek, hogy biztosítsák a méltóságteljes és környezettudatos emlékezést. Az ilyen urnák nemcsak esztétikai értéket képviselnek, hanem a fenntarthatóság és a természet iránti tisztelet kifejezését is, ami tökéletesen illeszkedik a zöld temetkezési mozgalom céljaihoz.

[nyuszimotor]

Már meghalni se éri meg, olcsóbb élni is

[hirzilla]

Karácsony húsz százalékkal emelné a temetkezések díját

[nemzetinet]

Magyar kutatók segítségével fejtették meg az európai őstörténet egyik legnagyobb rejtélyét

ELTE-s kutatók is közreműködtek a világ eddigi legnagyobb őskori genetikai vizsgálatában, amely a harang alakú edények közösségeivel kapcsolatos régi rejtélyt próbálta megfejteni. A sztyeppei elemek nyomon követésével igazolható lett a harang alakú edényeket használó közösségek tömeges áttelepülése az európai kontinensről a Brit-szigetekre.

A „harangedény-jelenségre” kereste a választ az az európai és tengerentúli vezető kutatóintézetekből és munkatársaikból álló 144 tagú kutatócsoport, mely közel 400 őskorban élt ember genetikai adatait elemezte. A kutatás sikeréhez 13 magyar régész, antropológus és genetikus kutató – köztük Szeniczey Tamás és Hajdu Tamás, az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszékének két oktatója – is hozzájárult. A tanulmány a Nature folyóiratban 2018. február 21-én jelent meg.

Az Kr. e. 2700–2400 közötti évszázadokban a Brit-szigetektől Észak-Afrikáig, Portugáliától Budapestig egységes kerámiaművességgel (az ún. harang alakú edényekkel), viselettel (csontgombokkal, csontból készült csüngőkkel) és fegyverekkel (réz tőrökkel, íjászattal kapcsolatba hozható nyílhegyekkel és csuklóvédő lemezekkel) jellemezhető jelenség mutatható ki. Ez az időszak tekinthető az európai réz- és bronzkor határának, melynek értelmezése régóta foglalkoztatja a régészettudományt. A legfontosabb kérdés, hogy egy ilyen nagymértékű egységes régészeti leletanyag mögött mi állhat: emberek/közösségek vándorlása, esetleg új kulturális hatások áramlása, vagy mindezek ötvözete. Erre a kérdésre kereste a választ a 144 tagú kutatócsoport 400 őskori ember genetikai adatainak elemezésével.

A harang alakú edények egyik keleti elterjedési határát Budapest térsége jelenti. Itt a Duna mentén figyelhetők meg a korszak települései és temetői, melyekben a keleti, nyugati és déli területekről érkező közösségek nyomait fedezhetjük fel. A Budakalászon, Békásmegyeren, Szigetszentmiklós határában feltárt bronzkori ésa Mezőcsátról vizsgált késő rézkori temetkezések elemzésével 13 magyar régész, antropológus és genetikus kutató, köztük Szeniczey Tamás és Hajdu Tamás, az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszékének oktatói vettek részt a tanulmányban. Az MTA BTK Régészeti Intézet és a Lendület Mobilitás Kutatócsoport széles hazai és nemzetközi együttműködésben dolgozott a projekten. A Budapest környékéről származó minták egy részének genetikai vizsgálatát az MTA BTK Régészeti Intézete Archeogenetikai Laboratóriumába Szécsényi-Nagy Anna vezetésével, más hazai leletanyagok elemzését pedig a Bécsi Egyetem Embertani Tanszékének és a Harvard Medical School Genetika Tanszékének archaeogenetikai laborjában végezték.

Hajdu Tamás szerint a tanulmány eredményei segíthetnek a kora bronzkori Közép-Európában – a történeti embertani kutatások során már több évtizede – kimutatott kisebb migrációs jelenségek pontosabb rekonstrukciójában. Ezek segítségével jobban megérthetjük, hogy a beérkező új közösségek helyi populációkkal történt keveredése és asszimilációja régiónként milyen mértékű volt, és hogyan zajlott le.

Kiss Viktória, a Lendület Mobilitás Kutatócsoport vezetője kiemelte, hogy az i. e. 2500–2200 Budapest környékén megfigyelhető közösségek körében a Nyugat- és Közép-Európából érkező bevándorlók mellett a – genetikailag – újkőkori-rézkori gyökerekkel bíró helyi lakosok is megtalálhatóak, akik minden bizonnyal felvették az új szokásokat, ugyanis sírjaikat az ide érkezők hagyományait követve rendezték be.

„Az összeurópai genomikai eredmények alapján megállapítható, hogy a harang alakú edények az Ibériai-félszigetről Közép-Európába a közösségek jelentősebb vándorlása nélkül jutottak el” – mondta el Szécsényi-Nagy Anna. Mindemellett azonban érdekesség, hogy most fény derült a már korábban vizsgált kelet-európai sztyeppvidék felől Európát elérő gödörsíros kurgánok (Jamnaja-kultúra) közösségeinek Nyugat-Európa genetikai történetét befolyásoló hatására is. Ezen keleti, sztyeppei elemek nyomon követésével igazolható lett a harang alakú edényeket használó közösségek tömeges áttelepülése az európai kontinensről a Brit-szigetekre. Ez utóbbi térség őskori genetikai képe mindezidáig szinte ismeretlen volt. A mostani kutatási eredmények arra utalnak, hogy a lakosság cseréje igen jelentős, közel 90%-os mértékű volt a szigeteken és ez a bronzkor hajnalán újonnan érkező közösségek adhatták a mai brit populáció genetikai örökségének nagy részét.

A 107 – köztük számos hazai – intézmény részvételével készült kiterjedt tanulmány az archeogenetikusok, régészek és antropológusok világszintű összefogásának eddigi legjelentősebb eredménye, amely Európa egyik legnagyobb őskori rejtélyét fejtette meg. „Jelenlegi tudásunk szerint ez tekinthető a világ legszélesebb körű őskori genetikai vizsgálatának” – mondta el Szécsényi-Nagy Anna.

A Kr. e. 3. évezredből származó emberi maradványokat régészekből, antropológusokból, genetikusból álló hazai kutatócsoport tagjai elemezték: az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszékéről Hajdu Tamás, Szeniczey Tamás, az MTA BTK Régészeti Intézetből Bánffy Eszter, Kiss Viktória, Köhler Kitti, Kulcsár Gabriella, Mende Balázs Gusztáv, Szécsényi-Nagy Anna, a Budapesti Történeti Múzeumból Endrődi Anna, a Pest megyei Ferenczy Múzeumból Patay Róbert, a Salisbury Kft-től. Czene András, a Magyar Természettudományi Múzeumból Bernert Zsolt, a debreceni Déri Múzeumból Dani János.

Magyar kutatók segítségével fejtették meg az európai őstörténet egyik legnagyobb rejtélyét a Nemzeti.net-en jelent meg,

[siculia]

Épen maradt hun sírokra bukkantak

Kína középső, Honan tartományában, tizennyolc épen maradt hun sírt találtak régészek. A kínai tudományos akadémia munkatársa elmondta, hogy a hun sírok azokból az időkből valók, amikor a hunok Kína területén vándoroltak a Han-dinasztia uralkodása idején. A sírok meglehetősen jó állapotban vannak, mindegyikükben találtak tárgyi leleteket, például bronz főzőüstöket, oldalukon két lyukkal, amelyekkel a tűz fölé lógatták őket. Szen szerint jellemzően a nomád népek használtak ilyen edényeket. Minden sírkamrát téglával raktak ki belülről, ezért nem sorolhatók a Kínai-alföldön fellelhető más ismert temetkezések közé. A főzőüstökön kívül gyöngysorokat, arany fülbevalókat, tőröket és más használati tárgyakat találtak a sírokban. A kínai kutatók szerint hunok használták őket, vagy olyan népek, amelyek közvetlen kapcsolatban voltak velük. A szakértők hangsúlyozzák, hogy különösen értékes leletekről van szó, mivel az összes eddig ismert hun sírral szemben ezeket nem fosztották ki, ezért fontos részletekkel szolgálhatnak a hun korszak tanulmányozásához. A sírokat novemberig feltárják, és ezután hozzáláthatnak a leletek tanulmányozásához. (Háromszék napilap, 2017. május 12., péntek)

[napimagazinn-blog]

http://www.napimagazin.hu/az-utobbi-10-ev-legfontosabb-fovarosi-leletei-egy-kiallitason/

New Post has been published on http://www.napimagazin.hu/az-utobbi-10-ev-legfontosabb-fovarosi-leletei-egy-kiallitason/

Az utóbbi 10 év legfontosabb fővárosi leletei egy kiállításon

Kevesen tudják, hogy a hazai régészet születése a Kiegyezést követő gazdasági fellendüléshez és az ahhoz köthető városias fejlődéshez kapcsolódik.

Ennek a folyamatnak a részeként indult meg a főváros, akkor még Pest, Buda és Óbuda régészeti emlékeinek gyűjtése, majd módszeres feltárása, mely a Főváros első múzeumának (ma Budapesti Történeti Múzeum) alapításához vezetett. Mára Budapest – a fejlődő városban az azóta is folyamatosan zajló feltárások következtében – vitathatatlanul a régészeti emlékekben leggazdagabb európai fővárosok körébe tartozik. Ezt a gazdagságot a főváros régészeti emlékeit feltáró Budapesti Történeti Múzeum folyamatosan gyarapodó gyűjteményei jól mutatják. A gyűjtemények gyarapodásához jelentős mértékben járulnak hozzá az egyre szaporodó építkezésekhez, fejlesztésekhez kapcsolódó feltárások során felszínre kerülő régészeti emlékek. Így lassanként feltárulnak a mai nyüzsgő városi forgalmat hordozó aszfalt és kockakövek alatt a település gyökerei, a városi fejlődés kiinduló pontjai.

A kiállítás a Kiegyezést követő időszakban gyökerező régészeti feltárások mai végpontjának bemutatásával a legutóbbi 10 év legfontosabb ásatásainak eredményeit és legjelentősebb leleteit tárja az érdeklődők elé. A 150 évvel ezelőtt előkerült leletek és ásatási események bemutatása mellett, a csak nemrégiben előkerült, mintegy 100 lelőhelyről származó, csaknem 2000 értékes lelet többségét e kiállítás alkalmával láthatják először az érdeklődők.

Az őskori arcos edények, kultikus temetkezések, a római kori limes mentén fekvő metropolis, Aquincum mozaikjai és falfestményei, a budai vár és a pasák palotájának fényűző tárgyai, a várostromokról árulkodó fegyverek mind a főváros földjének rejtett kincsei, hazánk történetének hiteles tanúi. A leletek olyan kiemelt beruházások és fejlesztésekhez kapcsolódnak, mint a budavári karmelita kolostor, a budai városháza, a Mátyás templom felújítása, vagy a Margitsziget kutatása, a Kossuth tér átépítése, az Esztergomi vasút rekonstrukciója, az M0-ás körgyűrű építése, de számos ipari park (pl. a Graphisoft park) vagy lakópark építés (pl. Csúcshegy-Harsánylejtő), illetve magánház építése is értékes leleteket eredményezett.

A kiállításon azokra a kérdésekre is választ kaphatunk, hogy a főváros területén hol alakultak ki az első települési láncok, hol fejlődtek ki az első települési központok és ez a fejlődés milyen kapcsolatban állt az egykori környezettel. Az értékes és sok esetben egyedülálló leleteket, arany pénzeket, ékszereket, az egykori írásbeliségre, műveltségre vonatkozó tárgyak egészítik ki. Nemcsak történeti, hanem művészi értéket is képviselnek az őskori agyagművesség, a római kori mozaikművészet és a középkori falfestészet kiállított tárgyai. Izgalmas terület a különböző korszakok hitvilágának bemutatása, mellyel in situ temetkezések és áldozati gödrök anyagán keresztül nyerhet a látogató bepillantást. A múlt apró részleteinek könnyebb érthetőséget segítik a virtuális 3D-s rekonstrukciók, valamit a makettek és rekonstrukciós rajzok. Aki több időt szeretne eltölteni a kiállításban, az a digitális háttéranyagokból tájékozódhat, vagy filmek segítségével részt vehet egy ásatáson, illetve kézbe foghat egy-egy hiteles műtárgy rekonstrukciót. A külföldi érdeklődők az információkhoz angol nyelven is hozzáférhetnek, a legkisebbek pedig interaktív játékok segítségével ismerkedhetnek a múlt emlékeivel.

A kiállítás különleges lehetőséget nyújt, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál hazai és külföldi látogatói nemcsak a jelenkori főváros kulturális kínálatával, hanem a főváros területén egykor élt emberek és közösségek anyagi és szellemi kultúrájának emlékeivel, így a város évezredes múltjának újdonságaival is megismerkedjenek.

  Időpont: 2017. április 12-szeptember 17. Helyszín: Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum (1014 Budapest, Szent György tér 2. Budavári palota E épület)

[homregeszet]

XIII.ÉMRK - csapó 2.

A Herman Ottó Múzeum Régészeti Tárának éves konferenciáján elhangzott előadások az alábbi linkeken elérhetőek:

Nagy Norbert: Kelta pecsételt díszítésű kerámia elterjedése Északnyugat-Románia területén

Kovács Niki: Temetődombi mesék

Németh Attila: A nyúlon túl. Újabb szarmata temetkezések a bükkábrányi bányából

Mráv Zsolt – Gál Andrea – Gutay Mónika: Késő római katonai őrállomás régészeti kutatása Hatvan - Nagygomboson

[homregeszet]

Bükkábrányi helyzetjelentés

Idén áprilisban újabb szezon kezdődött a bükkábrányi feltárások történetében. Egy hónap alatt a régészeti korszakok skálájának markáns részét bejártuk - kezdve a középső neolitikum korai szakaszával, folytatva a késő rézkor badeni szépségflastromaival, átfordulva a bronzkor középső és késői periódusára. Míg előbbi kettőből a telepjelenségek - úgy mint cölöp-/oszlophelyek, agyagnyerő gödrök és tárológödrök dominálnak, addig a középső bronzkor csak temetkezések formájában mutatkozik meg. A kettő kombinációjaként pedig a késő bronzkor épületek maradványaival és temetkezésekkel egyaránt színesíti a palettát.

És a java még hátra van 😏

Neolit agyagnyerőben lévő cölöphely dokumentálása.

A középső neolitikum korai szakaszára (~Kr.5500) datálható idol (emberábrázolás) töredéke.

A Baden kultúrához köthető kocsimodell kereke - felületén küllőkre emlékeztető bekarcolások.

Badeni merice.

Füzesabonyi kultúra temetkezése. A sírgödörben található vékony fehér "keret" jelöli az egykori rönkkoporsót. (A nagy fekete paca pedig azt mutatja nekünk, hogy sajnos ez egy újabb rablott/bolygatott temetkezés.)

Füzesabonyi turbántekercses edényke.

Késő bronzkori temetkezésből előkerült karperec.

Késő bronzkori épület díszített faltöredéke.

[homregeszet]

🎄1️⃣0️⃣❄️Bükkábrányban nem áll meg az élet...

Valahol a Csincse-Vatta-Bükkábrány Bermuda-háromszögben 2024. áprilisától ismét folyamatos volt a nyüzsgés. Igazi 4 évszakos régészekhez mérten kint voltunk télben-nyárban; hóban-sárban és szöcske tikkasztó hőségben is.

Az év mérlege: 3 lelőhely – 84 terepi nap – közel 21.000 megkutatott m2 – árkok, házak, gödrök, sírok, mi régész szem-szájnak ingere.

Fizikai valójában a legnagyobb falat a körárok újabb szakaszának bővítése volt – míg fejtörés tekintetében a megbúvó füzesabonyi temetkezések okozták a legnagyobb kihívást. Na meg november 25-én a bokáig hó... 😊

Kovács Niki

[homregeszet]

Halottak napja

"Halottak napja azért is különleges, mert ilyenkor nemcsak a saját halottainkra emlékezünk, hanem mindazokra, akik előttünk jártak, és az életük, örökségük fontos mindnyájunk számára. Akkor is, ha név szerint nem tudjuk, hogy ki készítette az első kenyeret, ki találta fel a betűt vagy az írást. Mindez hozzátartozik az életünkhöz, és nem a semmiből került elénk: ősi örökségeink ezek, amelyeket halottainktól, az egykori élőktől kaptunk." (Jelenits István)

Bükkábrány-bánya VIII/F, több korszakos őskori lelőhelyen, 2022 késő nyarán előkerült néhány Nyugat-Kelet tájolású sírfolt, Észak-Dél irányú sorokba rendeződve. (1.kép)

1.kép: NY-K-i tájolású temetkezések, É-D-i sírsorokba rendezve

Kezdetben 10 sír látszott, melyből közel 200 darab lett az idei év októberére. Végül egy köznépi soros temetőt tártunk fel, valószínűsíthetően teljesen. Ez utóbbi adja az igazi „értékét” a temetőnek, hiszen így egy teljes közösséget lehet vizsgálni egy adott időszakon belül. A sírokból előkerült pénzek arra mutatnak, hogy I. Istvántól Salamon király uralkodásáig használhatták a közelben lakók ezt a helyet. (2. kép)

2.kép: Az elhunytak mellé pénzérméket is helyeztek.

A temetkezések egy domb nyugati oldalán helyezkednek el, a különböző korszakhoz tartozó őskori objektumok között, valamint rájuk ásva. Betöltésükből is őskori kerámia darabok kerültek elő nagy számban, még abban az esetben is, ha nem is egy konkrét objektummal voltak szuperpozícióban. A vázak hátukon, nyújtva feküdtek, arcuk kelet felé nézett. (3.kép)

3.kép: Nyújtott vázas temetkezés

A sírgödrök változó mélységűek voltak, nagyon sok az őskori kultúrrétegbe mélyedtek, illetve a humuszba, megfogható sírszél nélkül. Meglepően keskeny, 30-40 cm széles (!) gödrökbe helyezték a felnőtt embereket is végső nyugalomra. (4.kép)

4.kép

Nagyon sok, a feltárt temetkezések közel fele gyermeksír volt. (5.kép)

5.kép

A leletanyagról elmondható, hogy a pénzeken kívül szinte csak viseleti elemeket találtunk. A női temetkezésekben gyakorlatilag mindenhol volt S-végű vagy egyéb karikaékszer, nem ritkán nem is egy, hanem 2-3 pár, ezüstből illetve bronzból. (6.kép)

6.kép: Karikaékszerek

Sodrott gyűrű is több esetben került elő. Ritka volt viszont a nyakláncok, gyöngyök előfordulása. Ugyanakkor volt közöttük több sír, melyben csiszolt ametiszt gyöngyök voltak felfűzve, üvegpasztagyönggyel vegyesen. (7-8.kép)

7.kép

8.kép

Az egyik legérdekesebb temetkezés egy olyan felnőtt férfi vázát tartalmazta, melynek nyakán egy széles vaspánt volt. Ő elképzelhető, hogy egy rab lehetett, akit a közösség nem taszított ki teljesen, mert a temetőjükbe helyezték, igaz annak legszélső sorába. (9.kép)

9.kép: Férfi temetkezés; nyakán vaspánt.

A vázak többsége nagyon rossz megtartású volt, kibontásukat a föld keménysége is nehezítette. A bontóeszközökkel szinte ki kellett faragnunk a földből a csontokat. A bontási, felszedési munkálatokban a Régészeti Tár munkatársain kívül a múzeumpedagógusok, restaurátorok és más tárak kollégái is részt vettek, akiknek ez úton is köszönetet mondunk!

Horváth Antónia, Jenei Anita

[sabinaurna]

Az urnás temetkezés praktikus szempontjai: Helytakarékos megoldások

Az urnás temetkezés az elmúlt években egyre népszerűbbé vált, mivel számos előnyt kínál a hagyományos koporsós temetéssel szemben. A modern temetkezési szokások egyre inkább a praktikus, helytakarékos megoldások felé fordulnak, amelyek nemcsak esztétikai, hanem gyakorlati szempontból is előnyösek. A fa urna különösen kedvelt választás az urnás temetkezések során, mivel természetes és fenntartható megoldást kínál. Ebben a cikkben megvizsgáljuk az urnás temetkezés praktikus szempontjait, és hogy miért egyre többen választják ezt a helytakarékos megoldást.

Miért válasszuk az urnás temetkezést?

1. Helytakarékosság és rugalmas elhelyezési lehetőségek

A hagyományos koporsós temetések gyakran jelentős helyigénnyel járnak, mivel a sírhelyek nagy területet foglalnak el, és hosszú távon fenntartásuk is sok erőforrást igényel. Ezzel szemben az urnás temetkezés lehetőséget nyújt a helytakarékos megoldásokra, hiszen az urnák kisebb helyet foglalnak el, és különféle elhelyezési lehetőségeket biztosítanak. Az urnák elhelyezhetők urnafalban, temetői parcellában vagy akár otthoni emlékhelyként is, amely nagy rugalmasságot biztosít a családok számára.

A faurnák különösen jól illeszkednek ebbe a praktikus megközelítésbe, mivel természetes szépségükkel és egyedi kialakításukkal nemcsak helytakarékosak, hanem esztétikai értéket is képviselnek. A Sabinaurna.hu kínálatában elérhető faurnák mind olyan darabok, amelyek tökéletesen megfelelnek a modern temetkezési kultúra elvárásainak, hiszen egyszerre kínálnak méltóságteljes és helytakarékos megoldást.

2. Fenntarthatóság és környezeti szempontok

Az urna kiválasztásakor egyre több család veszi figyelembe a környezeti hatásokat is. A hagyományos koporsós temetkezés során használt anyagok – például a fémek és a kemikáliák – jelentős környezeti terhelést okozhatnak. Ezzel szemben a fa urnák természetes és biológiailag lebomló anyagból készülnek, amelyek nem terhelik meg a környezetet, és visszatérnek a földbe, ahonnan származnak.

A faurnák fenntarthatósági előnyei különösen vonzóvá teszik őket azok számára, akik környezettudatos döntéseket szeretnének hozni, még az elhunyt búcsúztatásakor is. A Sabinaurna.hu kínálatában található fa urnák mind fenntartható forrásokból származnak, és gondos kézműves munkával készülnek, így nemcsak környezetbarátak, hanem esztétikai szempontból is különlegesek.

3. Költséghatékonyság

Az urnás temetkezés általában költséghatékonyabb, mint a hagyományos koporsós temetés. Az urnák kisebb helyigénye miatt a sírhelyek ára is alacsonyabb lehet, és a temetési költségek is csökkenthetők. A fa urna különleges előnye, hogy elérhető áron kínál magas minőséget és egyedi kialakítást, így a családok méltóságteljes módon búcsúzhatnak el szeretteiktől, anélkül hogy jelentős anyagi terhet vállalnának.

Az urna választása során a költséghatékonyság fontos szempont lehet, különösen azok számára, akik szeretnék, ha a temetkezés nem jelentene nagy pénzügyi terhet. A Sabinaurna.hu által kínált fa urnák különleges minőséget képviselnek, és lehetőséget biztosítanak arra, hogy az emlékezés méltósággal és tisztelettel történjen, anélkül hogy jelentős anyagi áldozatot igényelne.

Faurnák és a modern temetkezési kultúra

A modern temetkezési kultúra egyre inkább a fenntarthatóság és a helytakarékosság irányába mutat. Az urna kiválasztása nemcsak az elhunyt iránti tisztelet kifejezése, hanem egy praktikus döntés is, amely figyelembe veszi a család igényeit és a környezet védelmét. A faurna különleges helyet foglal el ebben a kultúrában, hiszen egyszerre kínál természetes szépséget, fenntarthatóságot és helytakarékosságot.

A Sabinaurna.hu kínálatában található fa urnák mind olyan kézműves darabok, amelyek megfelelnek a modern temetkezési elvárásoknak, és lehetőséget biztosítanak arra, hogy az emlékezés valóban különleges és méltóságteljes legyen. Az ilyen urnák nemcsak tárolóeszközök, hanem az emlékezés szimbólumai is, amelyek hozzájárulnak az elhunyt emlékének méltó megőrzéséhez.

Záró gondolatok

Az urnás temetkezés egyre népszerűbbé válik, mivel helytakarékos, fenntartható és költséghatékony megoldást kínál a családok számára. A fa urna kiválasztása nemcsak a természet iránti tiszteletünket fejezi ki, hanem lehetőséget biztosít arra is, hogy az emlékezés méltósággal és tisztelettel történjen. A faurnák egyedisége, természetes anyaghasználata és fenntarthatósága tökéletesen illeszkedik a modern temetkezési kultúra elvárásaihoz, és különleges módon járul hozzá az emlékezés folyamatához.

A Sabinaurna.hu kínálatában elérhető fa urnák mind gondosan válogatott, fenntartható forrásokból készülnek, és kézműves munkával létrehozott egyedi darabok, amelyek biztosítják, hogy az emlékezés valóban meghitt és személyes legyen. Az urna választása nemcsak egy praktikus döntés, hanem az elhunyt iránti szeretet és tisztelet kifejezése is, amely méltósággal őrzi meg a múlt emlékét.

[homregeszet]

A régi kissé megkopott varázsa – az újdonság ereje

Nem is oly távoli bejegyzésünkkel a bükkábrányi ásatások története egy fejezet végéhez ért, ezzel egyidejűleg elindítva egy újabb passzust a bánya életében.

1.kép: Frissen humuszolt terület és kutatóárkok a bányában

Már a humuszolás során a jelenségek foltjaiból látszott, hogy a várttal ellentétben egy nagyon leletgazdag, intenzív lelőhely tárul fel előttünk.

A régi-új lelőhely az első, saját nevemen futó ásatásom, és egy pillanatra elérzékenyültem, mikor a legelső stratszámot kibiggyesztettük egy formás kis gödör foltja mellé.

2.kép: A VIII/F terület S1-es objektumának fotója.

Aztán már nem volt több idő mélázásra, mert azon kaptam magam, hogy a 454-es szám is kiosztásra került. Csak úgy pörögtek az események… egy kis rézkori temető, egy ismeretlen korú árokrendszer, hatalmas neolit agyagnyerő gödrök és nagy kiterjedésű X-XI. századi temető – csak, hogy a jéghegy csúcsát soroljam.

3.kép: A kora rézkori Tiszapolgár-kultúrához köthető temetkezés

4.kép: A késő rézkori badeni közösséghez köthető nagy méretű tároló edény töredéke.

5.kép: A bronzkori időszakhoz köthető objektumok bontása és dokumentálása

6.kép: Kora középkori temetkezés rajzos dokumentálása.

Az elkövetkezőkben igyekszünk egyre több fotós tudósítást nyújtani a haladásról.

Kovács Niki

(U.i.: addig is szorítsatok, hogy ne legyen túl csapadékos az ősz! :) )

[homregeszet]

A Család-napja

Ők egy család voltak?

Májusban, az Anyák napját követően a Családok napja következik a hónap közepén, amit majd a Gyereknap követ az utolsó vasárnapon. Az ENSZ kezdeményezésére jelölték ki ezt a dátumot 1994-ben, hogy a család, mint a társadalom legfontosabb ˝intézménye˝ kiemelt figyelemben részesüljön ezen a napon.

De miként határozzuk meg a családot?

1. Pácin - Alharaszt hegedű alakú idolok

A család emberek közössége vagy több közösség kapcsolata, ahol a tagok között leszármazotti, házassági vagy örökbefogadási kapcsolat van - ahogy a szociológia fogalmaz. Társadalmi funkcióját tekintve pedig az alappillér, az a környezet, ahol az ember szocializációs folyamata megkezdődik, kialakul az értékrendszere és képességinek nagy részére szert tesz. Optimális esetben egy olyan miliő, melyben a kölcsönös szeretet, gondoskodás és tisztelet, biztonság és harmónia honol, amit általában, de nem szükségszerűen vérségi alapokon nyugvó csoport alakít ki. Tagjairól gondoskodik, megvédelmezi őket, utódait felneveli, ezáltal hagyományait és értékeit tovább örökíti. Egy ilyen család képét ábrázolhatja az az idolcsoport, mely Pácin-Alharaszton került elő.

2. Pácin - Alharaszt hegedű alakú idolok oldalról

A Vásárhelyi-terv munkálatainak megelőző feltárásai közben, a lelőhelyen három korszak, majd 1700 objektumát találtuk meg. A terület legkorábbi lakói a késő bronzkorban telepedtek meg, a leletek alapján a Gáva-kultúrához tartoztak. A nagy kiterjedésű település, közel ezer tárolóvermének egyikéből került elő a négy hegedű alakú idol és a vélhetően hozzájuk tartozó tálka.[1] A négy idol közül a két kisebb női alakot ábrázol, mellkasukon gyöngysorral, hátukon hosszú hajjal, mely tincsekbe rendezve lóg, a derék vonala alá. Arcvonásaik nincsenek, szemüket két ponttal jelölték, oldalt füleiket vagy azok ékszereit ábrázolták, valamint váll vonaluktól indulva, a derekuk előtt tartva karjukat is feltüntették. A másik két figura férfiakat ábrázol. Vállukon átvetett övet vagy szalagot figyelhetünk meg rajtuk, az egyiken díszesebb kivitelben. Fejükön az előbbiekhez hasonlóan csak szemüket jelölték, valamint a fülüket. Füleik jelölése különbözik – az egyszerűbb övvel ábrázolt idol, mindkét oldalán egy-egy beszúrt ponttal jelölték a fület, míg a másikon, annak bal oldalán a női idolokéhoz hasonló pontozással díszítették, így elképzelhető, hogy valóban viseleti tárgyat jelöl. A platform vagy oltár, amin elhelyezhették őket 7x7 cm területű és 1 cm magas, kézzel formált, vörösre égetett, pereme kihajló és rovátkolással díszített.

3. Pácin-Alharaszt hegedű alakú idolok háta

Bár jelen interpretációnkban az idolok egy családot alkotnak, nehéz ezt meghatározni teljes magabiztossággal, még az emberi maradványok esetében is csupán azok kontextusából (pl. többszörös temetkezések) ítélve lehetséges. A tudomány fejlődésének köszönhetően azonban egyre pontosabb képet tudunk alkotni egy lelőhely embermaradványainak rokoni kapcsolatairól és bizonyos esetekben azok családmodelljéről is, amit a németországi Eulau-ban feltárt sírok vizsgálatának eredményei is példáznak.

4. Kép A 99-es sír és a genetikai kapcsolatok ábrája

A Zsinegdíszes kerámia kultúrájához (i.e. 2900-2350) tartozó többszörös temetkezéseket tártak fel, melyekből négy sír anyagának DNS-ét vizsgálták meg, melyből két esetben sikeresen nyertek ki adatokat. A 99-es sírban négy egyén nyugodott, egy nő (35-50 éves), egy férfi (40-60 éves) és két fiúgyermek (4-5 és 8-9 éves).[1] A fiúk mitokondriális haplocsoportja (továbbiakban mtDNA) megegyezett a nőével, valamint Y-kromoszómájuk haplocsoportja a férfiéval. Ezzel bizonyítást nyert, hogy a felnőtt egyének, valóban a gyermekek szülei.[2] Ezzel szemben a 98-as sírban, ahol egy nő (30-38 éves) és három gyerek (0,4-1, 4-5 és 7-9 éves) volt együtt eltemetve, nem volt kimutatható a felnőtt egyén és a két idősebb korú gyermek között rokonság. A két gyermek legkevesebb anyai ágon rokonok voltak az egyező mtDNA haplocsoportjuk alapján. Habár a halottak pozíciója utalt erre, mivel a felnőtt nő a két gyereknek háttal lett eltemetve, a DNS vizsgálatoknak köszönhetően nyert megerősítést az eltérés relevanciája. Ennek ellenére nem kizárható, hogy szociális alapon nyugvó kapcsolat (pl. örökbefogadás) állt fenn az eltemetett egyének között.[3][1] Haak et al. 2008. 18226.[2] Haak et al. 2008. 18228.[3] Haak et al. 2008. 18228-29.

Bár a kutatás kimutatta az egyik legkorábbról ismert, mai értelemben vett hagyományos, vérségi alapon szerveződő család létét, nem szabad általánosítanunk, más kultúrák vagy korszakok népességére. Továbbá nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a család nem csupán vérségi alapon működik, hanem szociális interakciókból álló rendszer, mely azok hiányában megszűnik funkcionálni. Forduljunk hát szeretettel családunk felé, legyen az kicsi vagy nagy, hogy megőrizzük és erősítsük annak kötelékét, ezen a napon és a többin is.

Fölföldi Boldizsár

Források: 1. Szörényi Gábor András: Régészeti kutatások a cigándi árvízi tározó területén (Pácin-Alharaszt) Magyar Múzeumok XIII/1. (2007), 36-39.

2. Wolfgang Haak, Guido Brandt, Hylke N. de Jong, Christian Meyer, Robert Ganslmeier, Volker Heyd, Chris Hawkesworth, Alistair W. G. Pike, Harald Meller, Kurt W. Alt: Ancient DNA, Strontium isotopes, and osteological analyses shed light on social and kinship organization of the Later Stone Age. PNAS 105. (47) (2008). 18226-18231.

Képek forrása: 1.  Pácin – Alharaszt „hegedű alakú” idolok. (Fölföldi Boldizsár) 2.  Pácin – Alharaszt „hegedű alakú” idolok oldala. (Fölföldi Boldizsár) 3.  Pácin – Alharaszt „hegedű alakú” idolok háta. (Fölföldi Boldizsár) 4.  A 99-es sír és a genetikai kapcsolatok ábrája Wolfgang Haak, Guido Brandt, Hylke N. de Jong, Christian Meyer, Robert Ganslmeier, Volker Heyd, Chris Hawkesworth, Alistair W. G. Pike, Harald Meller, Kurt W. Alt: Ancient DNA, Strontium isotopes, and osteological analyses shed light on social and kinship organization of the Later Stone Age. PNAS 105. (47) (2008). 18227.

[homregeszet]

Hol sírok domborulnak...

"Így szólt, és tovatűnt Hádész palotája ölében; én pedig ott álltam s vártam, hogy hátha előjön még ama hősökből egy, kik rég szálltak a sírba. S tán meglátom, ahogy kívántam, e régieket még: Thészeuszt, Peirithooszt, deli sarjait isteneinknek; csakhogy a holtak egész sokasága előbb odatódult szörnyü zsivajjal; sápadt félsz ragadott meg azonnal, hogy rámküldi a rettenetes Gorgó-fejet is még Hádész házából a magasztos Perszephoneia." (Homérosz: Odüsszeia 11. ének. Ford.: Devecseri Gábor)

Folyamatban lévő ásatásról néha nehéz nagyobb beszámolót közzé tenni, hiszen sok dolog csak a terepi munkák befejezése után válik átláthatóvá. A bükkábrányi-bányában folyó feltárásoknál többször előfordult már, hogy a kezdeti elképzelésinket végül el kellett vetnünk az előkerült nyomok alapján. Idén is belefutottunk egy ilyenbe.

A sok telepobjektum között kisebb sírcsoportra lettünk figyelmesek humuszolás után. Korábbi felszíni leletek és az addig megállapítható rítus alapján a szkíta kultúrához tartozó temetőre számítottunk. A sírcsoport nyugati temetkezéseinek feltárásakor szórt hamvas rítusra bukkantunk. Ez a temetési mód ugyan előfordul a vaskor időszakában is, azonban a mellékletként elhelyezett edények korábbi időszakra mutattak. Rövid nyomozás során meg is határoztuk a középső bronzkori hatvani kultúrát, amelyhez így négy temetkezés tartozott. Tőlük keletre már szinte kizárólag csontvázas temetkezések voltak, de az északi részen újfent eltéréseket tapasztaltunk.

1.kép: Bronzkori szórthamvas sír

2.kép: Hatvani kultúra díszes edénye a sírból

3. kép: Bronzkori szórthamvas sír

4. kép: Barbotindíszes edény a sírból

A nagyon rossz megtartású csontok és a bütykökkel díszített edények ismerősek voltak, méghozzá a rézkor időszakából. A nyugat-keleti tájolás alapján pedig a kora rézkori tiszapolgári kultúrához tartoztak.

5.kép: Kevésbé jó megtartású rézkori sír

A többi sír viszont már tényleg a szkíta kultúrához volt kapcsolható. Az előkerült leletek között vaskéseket, bronz hajkarikát, 1 elektron spirált és tucatnyi üveggyöngyöt említhetünk meg, utóbbiak között két szemes gyöngy is volt.

6.kép: Szkíta csontvázas temetkezés

Az egészet megspékelte egy több mint 150 cm mély gödör aljában előkerült, szintén a rézkorra keltezhető kettős temetkezés. Sajnos a halottak koponyája bontáskor megsérült, de így is sikerült megállapítani, hogy egy férfi és egy nő, talán pont egy pár, lett ilyen meghitt módon eltemetve.

7.kép: Szórthamvas sír dokumentálása

Az, hogy egy optimális területet (pl. dombtetőt) több régészeti kultúra is felhasznál temetkezése színhelyéül nem egyedülálló; az azonban meglepő, hogy különböző korú temetkezések ennyire közel helyezkedjenek el egymáshoz képest. És még nincs vége! Ugyanis néhány 10 méterrel arrébb egy újabb temetőt találtunk, amelynek feltárását nemsokára elkezdjük.

8.kép: A régi és az új terület

Addig pedig gondolkozunk, hogy a véletlenek egybeesése vagy a hely szelleme, a genius loci, volt-e hatással az itt élt emberekre.

Németh Attila

[homregeszet]

észLELET: Kocsimodell formájú edény a rézkorból (videóval)

Csincse-Gomba Barna földje (M3-14. lelőhely), Dr. Wolf Mária, 1995

Újrarestaurálás: Tóth Edina (HOM), 2021

Fotó: Baranczó Benedek

A kerék és a kocsi kétségtelenül a legfontosabb újítások közé tartoznak az emberiség életében, mivel forradalmasították a szárazföldi közlekedést és áruszállítást, és ennek révén az emberi közösségek közti kapcsolattartást és információcserét is. A legkorábbi kocsira utaló leletek (fakerék, -tengely, -kocsiút) és ábrázolások Európában a Kr. e. 4. évezredből, a rézkorból származnak. A Kárpát-medence talajviszonyai között a szerves maradványok ritkán élik túl az évezredeket, de a kocsi rézkori ismeretéről és használatáról tanúskodó, szimbolikus jelentéssel is bíró agyag kocsimodellekből (és töredékekből) már több darabot ismerünk.

Északkelet-Magyarországról nem tart számon a kutatás ilyen agyag kocsimodelleket, Csincse-Gomba Barna földje lelőhelyen azonban előkerült három, a badeni kultúra füles kocsiedényeihez hasonlító lelet 1995-ben az M3 autópálya B.-A.-Z. megyei szakaszának építését megelőző régészeti munkák során (M3-14. lelőhely). A tárgyak egy késő rézkori (Kr. e. 3600–2800/2600), klasszikus badeni település széléről, egy rétegzett betöltésű rituális gödörből származnak, ahol összetörve feküdtek három korsó és egy tál darabjainak társaságában.

A négyszögletes edények pereme a sarkaiknál enyhén felcsúcsosodik, oldallapjaikat több sorban cikcakkvonalas díszítés borítja, minden második vonalközben vörös festéssel. Peremük fölé magasodó füllel rendelkeznek, az edények alja belül négy mezőre osztott. Tengely vagy kerék ábrázolása nem látható rajuk. Formájuk és díszítésük nagy hasonlóságot mutat a Budakalászról és Szigetszentmártonból ismert, temetkezések mellékleteként napvilágot látott kocsi formájú füles edényekével.

Bár közöletlen régészeti munkák már foglalkoztak e tárgyakkal, csak 2021-ben kerültek újra az érdeklődés középpontjába, egy kiállítás tervezése kapcsán. A legépebb edény újrarestaurálására sor került, így most bemutathatóvá vált a nagyközönség számára is.

Csengeri Piroska

 Irodalom:

Bondár Mária: Agyag kocsimodellek a Kárpát-medencéből (Kr. e. 3500–1500). Archaeolingua, Budapest, 2012.

Bondár Mária: Újabb késő rézkori kocsimodell a Kárpát-medencéből. A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1, 2013, 97–106.

Horváth Tünde: A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52, 2010, 95–139.