#utálod

[szappan]

dropping hints to your mother about your mental health like mother i am incredibly depressed i hate everything i am doing in my life i dont want to keep doing everything im doing in my life and she'll be like no you're okay

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

[xszerelmes-lelekx]

Elbújsz, amikor sírsz, mert azt akarod, hogy erős embernek lássanak, de ugyanakkor utálod, hogy senki sem veszi észre, hogy mennyire összetört vagy.

[mysekai]

Amikor gonosz vagy másokkal, mert magadat is utálod...

Aztán ma próbáltam kedves lenni és megint én lettem a rossz....

Ez már megszokás...

[redemptionfornothing]

When you get this you have to answer with 5 things you like about yourself, publicly. Then, send this ask to 10 of your favorite followers (non-negotiable, positivity is cool)❤️

Biztos utálod az ilyen spammelős játékokat, de nem érdekel. :D

Idejét se tudom utoljára mikor jött utoljára ilyen kérdés, de legalább nem csak utálom hanem baromságnak is tartom :D

Ha valamit nem kedvelnék magamban, akkor azon lennék hogy megváltozzak benne.

[azalmodozoangyal-818]

Emlékszem mindig azt mondtad, hogy utálod a könnyeim látni.

mégis miattad hullanak most.

[valianthumanoidangelpainter]

Mindenki azt mondja az idő gyógyít

De még ennyi idő után is a lelkem ordít

Miért nincs válasz arra hogy mégis mennyi idő

És miért nem mondják hogy ehhez nem kell más csak erő

Hányszor akartad vissza tekerni

És minden újból átélni

Hányszor akartad megállítani

És örökké egy helyben maradni

Az idő nem gyógyít hanem bánt

És minden alkalommal magával ránt

Az idő tönkretesz

Hülyeség az hogy mindent helyretesz

Az idő egy örökkévalóság

A hely amiben megéled az pedig csak egy fogság

Szeretni valakit életed végéig

Majd őt kívánni mindig éjféltől éjfélig

Az idő gyűlöletet kelt

A szemed pedig könnycseppel megtelt

Olyannal lenni akit szeretsz

De ő az akit legbelül temetsz

Azt hinni hogy minden jó lehet

Ez csak egy nagyon ritka eset

Ölelni, csókolni míg teheted

És érezni hogy mennyire szereted

Majd felfogni azt hogy gyűlölöd is

Rájössz hogy ez már nem csak egy fázis

Elhidegülsz és feladod

Vissza emlékszel hogy ez volt a tegnapod

Rettegni attól hogy mi jöhet még

De biztos lenni abba hogy belőle már tényleg elég

Remélni hogy a visszaesés szóba se jöhet

De àrnyéka minden percben csak téged követ

Szereted de utálod egyben

De mégis róla írsz ebben a percben

Ezt teszi az annyira dicsért idő

Azt üzeni minek ide jövő

Bàrcsak ne múlna az idő

Egyszerűen bárcsak ne lenne olyan hogy idő

Talán sokkal könnyebb lenne nélküled

És ezt a hülyeséget még elis hiszed

Ő mindig is ott lesz a szívedben

Minden szeretetben és gyűlöletben

Félig elengedve de mégis tartva

Reménykedsz hogy nézel még mosolyogva a napra

[fagcrisis]

miután ezt kiraktam sztem kb 15 ember írt rám h "de én csak azért utálom a carson comát mert idegesítő a zenéjük" girl azért utálod a carson comát mert népszerű és a hipster szindrómád azt diktálja h utálnod kell. ez bennem is megvan de azért nem kell úgy tenni mintha a krónikus ellenszellem a zenéjük hibája lenne

[blackrose-bee]

Te fel sem tudod fogni,hogy mekkora fájdalommal jár mikor a tested tárgyként van használva. Fogalmad sincs, hiszen téged nem bántottak. Neked fogalmad sincs, milyen hatással van ez rád. Nem tudod, milyen a kikapcsolni az agyad, csak hogy ne pusztuljon bele a fájdalomba. Nap mint nap küzdeni magaddal és a világgal.

Fogalma sincs senkinek, mennyire beteg lettél. Nem tudatják mennyire utálod magad,hiszen nem tudod nekik elmondani mert te szégyelled magad, de mindegyis nem élték át, nem tudhatják. Nem tudhatják, hogy ezt a terhet sosem veheti le rólad senki és egyedül kell küldened a démonokkal. Fogalmuk sem lehet arról hogy esténként újra és újra átéled, és mikor már azt hiszed elmúlik a nap minden percében ott lesz a veled a kép. Róla majd magadról. Senki nem tudhatja mert te azt hiszed megoldódik. De ez veled marad. Nem tudod lemosni bármennyire küzdesz. Ott lesz. Veled lesz.

Nem a te kereszted mégis te cipeled.

[liveyourlifebetter]

Néha elgondolkodok, hogy miért, mikor és hogyan lettem beléd ennyire szerelmes. Felfoghatatlan még mindig amit irántad érzek.

Néha nevetni tudnék, úgy ahogy anya tette anno. Cinikusan. Talán most először értem a szavai lényegét amit válaszként adott nekem.

"Szerelmes vagyok belé." Cinikus, keserű és szomorú mosollyal vágta hozzám: "Nem vagy szerelmes. A szerelem nem ilyen."

Évekkel ezelőtt csak összepréseltem a számat ahelyett hogy vissza vágtam volna. A szememet forgattam és csak az járt a fejemben, hogy nem tud semmit, hiszen én tudom, hogy mit érzek.

Most mégis nevetnék épp ahogy ő tette anno. Ahogy rádnézek és arra gondolok, hogy szeretlek nem apró ideges görcsbe rándul a gyomrom, hanem jóleső melegség kúszik végig a testemen.

Amikor azt mondom neked, hogy szeretlek, az jut eszembe, hogy még mennyivel jobban foglak és tudnálak szeretni, nem pedig, hogy az, hogy rettegek az érzéseimtől.

Veled látom a holnapot, a jövő hetet és hónapot. Melletted terveket szövök a fejemben és arra gondolok, hogy bárcsak örökre veled lehetnék és nem arra, hogy "csak ezt a napot bírjam és éljem túl".

Amikor melléd fekszek aludni csak arra tudok gondolni, hogy mennyire szeretek hozzád bújni. Amikor kivételesen élvezetes az éjszaka közeledte mert tudom, hogy átfogsz ölelni. Én pedig több mint 10 év után végre nem rettegve várom az álmok ösvényét.

Anya anno nevetett. És rettegett. Talán most kezdem felfogni, hogy miért.

A vágy amit irántad érzek leírhatatlan és oly idegen még nekem is. A kezed érintése amitől a fantáziám életre kell, a testem pedig reagál rád.

Az, hogy önmagam adom melletted az ágyban, hogy átadom magam neked, bárcsak elmondhatnám, hogy mit jelent nekem.

A bizalmam a szerelmem mellett -hiszen ha nem bíznék benned vakon, jelenleg talán a legjobban az egész világon, sose szerettem volna beléd így- az intimitásban mutatkozik meg a legjobban.

Már csak az, hogy engedem az érzéseimet szárnyalni, hogy átengedem magam neked. Az, hogy az irányítás nálad van... bárcsak elmondhatnám, hogy nálam ez nem szokás.

A szerelem amit most és akkor éreztem... nevetni tudnék és vissza utazva az időbe jól fejbe verni az akkori énem.

Sikítva mondanám neki, hogy amit érez nem egészséges. A félelem, az önutálat, a rettegés és a saját magunk alalulértékelése... ez nem szerelem... ha szerelmes vagy valakibe akiről úgy érzed, hogy ő is szeret téged... nem érezheted, hogy utálod magad. Hiszen, hogy tudnád.

Bárcsak elmondhatnám, hogy mennyire szeretlek. Ahogy rád nézek csak arra tudok gondolni, hogy boldog vagyok melletted. Hogy Veled vagyok boldog. Olyan boldog amilyen sose voltam az elmúlt 24 évben.

És életemben először érzem, hogy az érzéseim nem tönkre tesznek hanem jobb emberré válok általuk. Szeretem az érzéseim és szeretem magam, veled együtt és miattad. ❤️

[csacskamacskamocska]

A barátaink szeretik-e a barátainkat

Mi van, ha utálod egy barátod barátját? Előrebocsátom, ahogy majd a végén is írok róla, hogy most erről úgy beszélgessünk, hogy fogadjuk el, hogy van ilyen. Nem jó, nem szép, nem szeretjük, hogy van, de bárkivel előfordulhat. Ha veled még nem fordult elő, akkor nem szent vagy, csak szerencsés. Mivel nem vagy teljesen ostoba, következésképpen próbálod kideríteni, hogy miért utálod. De még a gondolatát is utálod, hogy foglalkozz vele. Van ugye az a módszer, hogy tégy úgy... és majd megjön az érzés. Legyél vele kedves és mosolyogj rá, csinálj úgy, mintha nem lenne bajod vele, és idővel talán őszinte lesz a mosolyod. Van akire már őszintén tudok mosolyogni. De csak azért, mert lejáratta magát valamiben, ami nekem fontos. Ebből rögtön ki is derül, hogy azért zavart, mert azt gondoltam, hogy jobb nálam. Gyarlóság... barát a neved. Így inkább a nézz mélyen magadba és légy magadhoz kegyetlen, hogy meglásd, mi miatt utálod azt a valakit, akit kedvel, akit te kedvelsz. Közhelyek helyett: Nem tudod, hogy miért kedveli, mit szeret vagy tisztel benne, mi az ami imponál neki, mit talál vonzónak benne. Ahogy azt sem, hogy van-e amit nem kedvel, amit csak elnéz vagy amit ő se szeret az adott emberben. Nem ismered a másik ember minden gondolatát. Többnyire a saját vonzalmunk mértékét, milyenségét vetítjük a másik emberre. Folyton folyvást kivetítünk. Normális esetben ezzel nem is foglalkozunk, nem gondolkodunk rajta. Csak akkor válik ez az egész érdekessé, ha valahogy az utált személy kilóg ebből a sémából. És amelyik része kilóg, az valószínűleg szemben áll az értékrendünkkel vagy valamivel amivel mi azonosítjuk magunkat. Én egy kedves ember vagyok! Mondták is meg szeretném is, és érzem is. Barátságosan fordulok a világ felé és inkább a szépségeire és az örömeire fókuszálok. Ha a másik ember inkább megjavítaná azt ami rossz, ha ő folyton rámutat nem jó, nem szép dolgokra, akkor függetlenül attól, hogy ő milyen ember valójában, nekem irritáló lesz. És ezt a számomra irritáló valakit, egy barátom nagyon kedveli, sőt, a barátjának tartja, sőt, láthatóan nem ugyanazokat a dolgokat várja el tőle, mint tőlem. Minderről nem is tudnánk, ha az utálat nem kényszerítene rá, hogy ilyesmire figyeljünk. Ettől nehéz ezeket feloldani. Allergiára van antihisztamin, de irritáló emberekre nincs semmi, csak az elfogadás, hogy neked elég fontos az a valaki, hogy a csatolt részeivel együtt elfogadd. Van ebben is egy értékrend. A legjobb barátomnak legyek a legjobb barátja, minden kiváltsággal. A jóbarátaimnál már sok más jóbarát is elfér, a barátaim barátaival nem is foglalkozom, az ismerőseim barátairól lószart se tudok. Azt mondod, te nem foglalkozol ezzel. Azért nem, mert a helyeden vagy, mert a kapcsolataid rendezettek, mert senki nem akar összezavarni és mert senki nem ugrál páros lábbal az érzékenységeiden. Vagy normális életed van – jó esteben – vagy te vagy a "hangos szomszéd", te vagy a zavaró tényező, ezért nem érzékeled. Engem se szeret mindenki, ami meglepő ugyan, de tény :D :D

A legfontosabb azért mégis az, hogy bármilyen gyűlölet, utálat irritáció fontos lesz-e 3 év múlva? Mert, ha nem, akkor most sem éri meg az energiát. Bármennyire viszket, elviszi magával az idő. A kocsmába, ahova jársz, rengeteg olyan ember jár, akit, ha jobban ismernéd, nem innál vele egy helyen.

Az emberek csak próbálják jólérezni magukat a saját tyúkszaros kis életükben, és bármit, de tényleg bármit és bárkit felhasználnak ehhez. Én is. Te is.

[redmatyi]

Életvezetési tanácsadás rovatunkban ma:

Utálod a költözést? Sokkot kapsz a változásoktól?

Költözz egyszerre új albérletbe a magánéletedben, és új gyártócsarnokba a munkahelyeden, egy teljesen másik brigáddal körülvéve!

[versinator]

Félszemével porkolábom

Szerethetett lepattanó vonásán emberszívből Fakóra sokja rut hűvösébe Tetemem korbácsütés rabszijra hüvelyéből

Foganj szégyenli felújítja köntösébe Bocsátana betüje rútnál csigamódra Utálod eszményt istenitett csörgésébe

Térdelve sietőbb álmodtad gyermekmódra Elkerülted mezőknek zivatarból fényiben Előszedi vetődtünk áthalad ablakodra

Érkezésig iráson gyémántnál erkölcsben Lányfejet babylonban rádszáll ligetből Ablakodra letérdepeltek eltörölni ölelésben

[karacsonyatumblin]

2023 lassan véget ér, közelednek a kötelező seggfájós karácsonyi posztok! Utálod? Idegesít, ha valaki jól érzi magad a családjával? A macskáddal töltöd, és nem vett neked semmit? A fasiszták misére járnak? Orbán ellopta a csúcsdíszt? Mindenki hülye, csak te nem, és ez nyomaszt? Gyere, itt a helyed! Safe space, ha egy teljesen átlagos ünneptől kiborulsz.

[turhatura]

A Holdvilág-árok legendái.

Anonymus írásai alapján, egykor ezen a területen helyezkedhetett el Attila városa és itt temethették el Árpádot is. Ősi temetkezési helyszíneken elő ázsiai emberi csontokat találtak. A területet számos szakrális titok borítja, de hát a geci se tudja, hogy ez igaz-e vagy sem, mert eddig lófaszt sem lehetett tudományosan bizonyítani ezekből. Mindenesetre a cigi után én is elkezdtem érezni az ősi erőket, pedig nem tartom magam spirituális beállítottságunak, de most már kajak leülök dumálni valamelyik goás haverommal, csak gecire nincs kedvem velük ördögbotozni.

A másik legenda, a túraútvonal mentén található, Magyarország második legnagyobb pszichiátriai intézményének egyes lakói céges pizsiben néha kilógnak és bejárnak Pomázra tarhálgatni. Na hát ezt mondjuk kétségek nélkül el tudom hinni. Én is ezt csinálnám.

Na mindegy, ennyit a faszom legendákról, térjünk a lényegre. Ez geci jó kis körtúra volt. Sikerült korán elindulni és ezúton sikerült még világosban kijönni az erdőből. Kurva sok, kurva idegesítő, ösvények közepén térképet bámuló, faszságokról beszélgető arc volt ott. Ha te is utálod az embereket, akkor érdemes hétköznap menni.

Pomázról indulva a 860 és a 861 jelzésű buszok visznek és a Csikóvári menedékháznál kell leszállni. A 855 is jó, de arról a Csobánkai elágazásnál kell leszállni és onnan 10 perc séta a menedékház. Ezt annyira nem ajánlom, mert egy úton kell sétálni ahol 60-al mennek a verdák és az fájhat, ha telibe csapna véletlenül. Nem annyira jó halál, akkor inkább már egy sziklán csattanj szét, mint egy Toyota szélvédőjén.

Szóval meg kell érkezni a Csikóvári menedékház elnevezésű buszmegállóhoz. Ott egy picit sétálni egyenesen, aztán jobbra. Gyalogolsz addig, ameddig bal kéz felé egy piros és zöld jelzést nem találsz. Na abban az ösvénybe szépen sétálj bele és kövesd, az egyébként jól látható túristajelzéseket. Egy hosszabb erdőben sétálás után megérkezel egy kis patakhoz ami nagyon cukin csordogál, egyes részein viszonylag hangos a vízcsobogás. Kibaszott jó hallgatni. Szívesen megkóstoltam volna, de volt nálam víz bőven és nem biztos hogy valami kóli bacitól szívesen fosnék sírva napokig.

Ahogy haladunk a patak mentén egyre jobban szélesedő, sziklásodó területre érünk. Hipp hopp egy csodálatos kis völgyecskébe érünk, óriási szikla falak vesznek minket körbe és saját mikro klímája van a helynek szerintem. Baszott szép gecó, kajak. Na ennek a völgynek a legvégén található egy menő kis létra, amin fel kell másznod. Ha kutyával lennél, vagy esetleg tériszonyod van (mondjuk szerintem akkor alapból ne indulj el, bocsi de maradj a Hortobágynál tesó) akkor visszább sétálva van egy lépcső felfelé. Ja germofóboknak sem ajánlatos a létra mert baszott sáros tud lenni, mivel a mellette lehulló kisebb vízesés cseppjeitől vizes lesz és a bakancsokon lerakódott szennyeződésektől sáros lesz. Mielőtt felmászol a létrára érdemes megcsodálni a mellette lévő barlangokat. Én gecire nem akartam bemászni, dagadt vagyok én ezekhez.

Na, ahogy feljutsz létrán egy rövid felfele séta után megérkezel egy geci nagy sziklafalhoz. Mi nem akartunk közel menni hozzá mert tele volt jófejeskedő szakállas apukákkal, kurvára nem volt hozzájuk kedvünk.

Itt elég sok ösvény nyílik, kurvára el lehet bolyongani. Mi is letértünk az Alltrails appra feltett útvonalról, de nem para mert simán ki lehet jutni. Szerintem mi még jobb helyen is mentünk. Tudod mit? nézd meg az appon az utat, geci fáradt vagyok befejezni a leírást, sorry.