#válasz nélkül

[fovarosiblog]

Néha szóba kell ezt szerintem hozni. Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben bezárt. A felújítása áll, semmilyen dátum nem ismert a majdani újranyitásáról. A Néprajzit szintén 2017-ben dobták ki a Kúria csodálatos egykori épületéből. Az így a parasztok előtt örökre bezárult, egyszer majd talán fideszes főbírók fognak az erre teljesen alkalmatlan, hatméteres belmagasságú, freskós plafonú termeiben laptopozni. Talán. Mert ugyan mondták, hogy ez lesz, de eddig semmit nem csináltak, hogy ez legyen. Épült helyette egy látványos betonizé a felvonulási téren, végképp elpusztítva a reményt, hogy egyszer a Városliget megint akkora legyen, mint a Rákosi-banda előtt volt. Van akinek tetszik, van akinek nem, mindenesetre nem volt olcsó, tehát lehetett lopni, de egy kis probléma biztosan van vele: nincs benne múzeum. A szuper kiállítások helyett, amelyekben egykor a gyerekeimmel félnapokat el tudtunk nézgelődni, valami köcsögök vannak kirakva üveg alá, azzal, hogy ez itten koncepcijó. A Természettudományit, ami szintén nagy kedvencünk volt, a Válasz Online mai cikke szerint talán mégse zavarják Debrecenbe, hanem 277 (!!!) milliárdból - ami lenne, amennyi lenne a végére, de nem is számít, hiszen nincs egy vas se - elköltöztetik majd… valahová. Mert az tuti, hogy az egykori lovardában, amit Mányi zseniális tervei alapján teleépítettek egy nagyszerű múzeummal, nem maradhat. Kell a hely FEDETT LŐTÉRnek. A múzeumot majd szétverik, aztán hajrá, célra tarts. Addig beporosodva, lelassítva vegetál. Ha így marad, az unokáimat biztos nem fogom oda vinni. Mit nézzünk rajta, a port? Ugyanez áll a Mezőgazdaságira. Időnként szóba kerül, hogy kidobják, aztán hogy talán mégse, addig is porosan, megrepedezve, leállva, szerencsétlenül, látogatók és új kiállítások nélkül szomorkodik a helyén. A Hadtörténetit a kaszinótulajdonos barom egyszerűen kidobatta a kaszárnyából, ahol 1918 óta állt, hogy beköltözzön a legszebb panorámájú termébe. Szólt, hogy dobják ki, és kidobták neki, azonnal. Mintha kidobnák a Deutsches Museumot a helyéről, mert az aktuális bajor ipari miniszter bele akar kőtözni. Észveszejtő. Mindenesetre a Hadtörténeti további sorsa végképp homály. A Közlekedésit egyszerűen eldózerolták. Először azzal a dumával jöttek, hogy a tetejit le kell bontani, mert vissza akarják csinálni a millenniumi cirkusz papundekli kupolláját a tetejére. A vonatokat, buszokat meg majd leviszik lifttel a pincébe. A hozzáértők és hozzá nem értők magától értetődő pampogására, hogy az, izé, nem olyan egyszerű, ner-kompatibilis volt a válasz: kuss. Eldózerolták, majd gondolkodni kezdtek, hogy most aztán mi a f.szt csináljanak. Mit, mit, hát a közlekedésügyi főmókusuk, Vitézy ötletére rendeltek egy nyilvánvalóan soha meg nem valósuló grandiózus tervet egy impi építésztől. Aki fejből tudja a menetrendet, csak tudja, kitől kell múzeumtervet rendelni. Terv van, múzeum nincs, van viszont a hűlt helyén osb-lapokkal kerített kavics, azt őrzi a Valton Szekuriti a mi pénzünkön. A én kedvenceim, aztán a gyerekeimmel a kedvenceink a Közlekedési, a Hadtörténeti, a Mezőgazdasági, a Néprajzi és a Természettudományi voltak. Azt hiszem nem nagyon múlt el olyan iskola- vagy óvodaév közbeni hétvége, hogy valamelyikbe be ne néztünk volna. A Közlekedésibe bérletünk is volt mindig. Az olyan príma volt, hogy a nagyfiammal kiskorában minden áldott hétvégén el kellett oda sétálni, attól fogva, hogy járni tudott. Marcika, merre menjünk sétálni? Kögylekedétyibe!!! És csillogott a szeme. Sose felejtem el. Ez mára mind nincs. Ezek a barmok, állatok, sötét, kultúragyűlölő balfaszok mindet elpusztították. És a ner többi borzalmas örökségéhez hasonlóan ki tudja mikor lesz képes egy esetleg egyszer elkövetkező jobb kor helyreállítani őket. Tippem, hogy abba az állapotukba, amiben mondjuk 2005-ben voltak, kb. soha. Sötét, sötét társaság. A legsötétebb bunkók uralma. (Kecskés Márton, Facebook)

[frankyoungestein]

Ha igaz, akkor is jó

Szeretheted, utálhatod, de Bill Gates igazán jól megmondta a tutit.

Egy középiskolában hangzottak el az alábbiak tőle egy előadás során. 11 olyan dologról beszélt, amit a mai gyerekek nem tanultak és valószínűleg sosem fognak megtanulni az iskolában.

Arról beszélt, hogy az "érezd jól magad"-stílusú és "politikailag korrekt" oktatás egy generációnyi gyereket hagyott a valóság leghalványabb ismerete nélkül oly módon, hogy a valódi világban nagy eséllyel el fognak bukni.

1. szabály:

Az élet sosem igazságos - szokj hozzá!

2. szabály:

A világot nem érdekli az önérzeted. A világ azt várja el tőled, hogy érj el valamit AZELŐTT, hogy önérzeteskedsz.

3. szabály:

NEM lesz évi nettó 12 milliós fizetésed közvetlenül a középiskola után. Nem lesz belőled rögtön vezérigazgató-helyettes és nem kapsz céges autót. Azt ki kell érdemelni.

4. szabály:

Azt hiszed, hogy kemény veled a tanár? Várj csak, míg találkozol a főnököddel!

5. szabály:

A hamburgersütés nem ássa alá a méltóságodat. A nagyszüleid idejében más kifejezéssel illették: lehetőség.

6. szabály:

Ha elcseszed, az NEM a szüleid hibája, szóval ne nyávogj, hanem tanulj a hibáidból!

7. szabály:

A születésed előtt a szüleid nem voltak "uncsik". Azért váltak ilyenné, mert akörül forog az életük, hogy megkeressék a csekkekre, és úgy általában az életedre valót, kimossák a ruhádat, és hallgassák az öndicsérő áradozásodat, hogy mennyire jófej srác vagy. Szóval mielőtt nekiugrasz az esőerdőket megmenteni a szüleid generációja okozta káros hatásoktól, előtte megpróbálhatnád kiganézni a disznóólat a saját szobádban.

8. szabály:

Az iskolában lehet, hogy elfogadták a győzteseket és a veszteseket is. Az élet azonban NEM ilyen. Az iskolában kijavíthatod a rossz jegyeket, és annyi időt kapsz a helyes válasz megtalálására, amennyit csak akarsz. Ennek azonban SEMMI KÖZE NINCS a valós élethez.

9. szabály:

Az életet nem iskolai félévekben mérik. Nincs nyári szünet. És nagyon kevés munkáltatót érdekel, hogy te meg akarod találni önmagadat, arra ugyanis ott van a szabadidőd.

10. szabály:

A tévé NEM a valós életet mutatja be. A valóságban az embereknek muszáj dolgozni menni, és nem üldögélnek naphosszat a kávézóban.

11. szabály:

Légy kedves az uncsi, eminens stréberekhez. Könnyen lehet, hogy az egyikük egyszer a főnököd lesz...

[zeroz2ro]

Én: Á, Orbán nem fog visszaélni azzal, hogy ő az EU soros elnöke. Orbán: Fogd a söröm....

Most, hogy megteremtette a békét elrepül Kínába, tippre hogy az EU vámról tárgyaljon, amit a kínai elektromos autókra vetnek ki, mert ez nem jó a magyar GDP-nek. Mindezt persze EU-s felhatalmazás nélkül.

Vajon hány ember tökére tud rálépni egy héten belül? És figyelem hagyják ezt az ámokfutást válasz nélkül?

[starmythelonesurvivor]

A nemezisem a vonaton. Most utazok fel Pestre, december óta erre a két interjúra, meg az ide való eljutásra készültem. Görcsöl a hasam, és szorongok. Tegnap este direkt első osztályra vettem jegyet, nem akartam a nagy tömegben lenni, régóta nem engedtem meg magamnak ilyesmit. Hát nem ott áll a peronon az én gyerekkori-gimis kori egyik legjobb barátom? Anyám egyik barátnőjének az egyetlen gyereke, anyám életmódban az anyját, a több milliós keresetével, meg a gyerekét hozta fel mindig követendő példának. Egész életemben hozzá voltam hasonlítgatva külsőleg, agyilag, karrierben, és természetesen mindig alul maradtam. Ami legközelebb volt a “győzelemhez” az az, hogy anyám egyszer azt mondta, hogy szebb vagyok szerinte, csak normálisan kéne öltözködnöm. Ennek ellenére elég közeli barátok voltunk, sose volt emiatt vele szemben ellenérzésem. Visszagondolva a sok sok évre, néha persze én is hibáztam, belesimulhattam volna az érettségire kapott 3 szobás belvárosi lakásán tartott partikon jobban a társaságba, nem kellett volna másokhoz csapódnom a túrákon sem, de ezt leszámítva, mindig ugrottam, ha valami baja volt, szakított, vagy bármi, a covid alatt is a “tilosban” bicikliztem a kertek alatt sunyiban, hogy nap-nap után ápoljam a lelkét, ő szakított, és megbánta. Egyszer kértem tőle, mikor az alapszakos felvételin az utolsó fordulóban a momén kihullottam, hogy hagy menjek fel hozzá egy fél órára, nagyon szükségem lenne valakire. Válasz nélkül hagyott, azóta sem beszéltünk, azt leszámítva, mikor féléve szembe jött velem a főutcán, és én hangosan ráköszöntem. Ígérgette, hogy majd ír, mi van velem, bla bla, én meg csak néztem rá üres tekintettel. Persze nem írt, de ha megtette volna, sem változtatott volna semmin. Hát nem itt van most, és persze csak 1.osztályon utazik, de a fülkés kocsi megmentett. Olyan kellemetlen lett volna egész úton a tudat, hogy egy légtérben vagyok vele, és természetesen a vakító sárga ruhámban, tőlem 30 centire sem ismer fel…

[drakvuf]

A Kísértés 12: Így

Megérkeznek a lányok a jógás randiról. Inge elmeséli az otthonmaradt kísértőknek mi volt a program, de mindenki leszarja. Norbi 9-esre értékeli a randijukat, Jérémy pedig örül, hogy végre foghatta valaki kezét.

Márk bejelenti, hogy egy kemény láb-, fenékedzést szeretne tartani a lányoknak. A fiúk nagy örömére.

Ég a zsír, formálódnak az izmok, csorog a kísértők nyála. Máté elmondja Brigit nézve, hogy nem gondolta, hogy tényleges érzelmeket fog táplálni a lány felé, de megtörtént. A tesizés után kérdéseket írogatnak össze és mindenki húz egyet.

Az első kérdés a baszhatatlan Alexet találja be: nem gondolja, hogy csinálnia is kéne itt valamit, nem csak vegetálni? De. Zotya: mit utál a legjobban Dorinában? Azt amikor cinikus. Dorina: mennyire vonzódsz Zotyához? Nincs válasz

Máté: tényleg komolyak a szándékaid Brigi felé? Igen, de előbb ki kell raknia a lánynak Dusánt. A lánynak tetszik a válasz és rögtön kap ő is egy kérdést: mint férfi bejön-e neked Máté? Nem rossz. Zotya szerint nem meri felvállalni a lány, amit tényleg érez. Toncsi: ha következmény nélkül dughatna valakivel, ki lenne az? Hetyetye Inge: nem érzed megalázónak, ahogy Lóri viselkedik? De Dorina: szereted-e még Noelt? Igen

A játék után Márk félrehívja Toncsit egy kis dumcsira. A srác azt mondja, hogy zsánere a csaj. Antónia bevallja, hogy kicsit tartott attól, hogy túlságosan nyomulni fognak majd a fiúkák, de szerencsére nem ez a helyzet.

Ellaposodik a buli, de Dorinának kiváló ötlete támad: bekötik Antónia szemét és végig kell fogdosnia a fiúkat és kitalálnia ki az. Inge nem szeretne kimaradni a következmények nélküli tapizásból és javasolja, hogy mindannyian játsszanak.

Dorina unortodox módszerekkel érzékeli melyik fiú vonaglik éppen előtte. Például Jérémyre úgy jön rá, hogy megpödri a mellkasszőrzetét, Norbinak pedig megfogja a kukiját.

Aztán visszanyal a fagyi, mert rájön, hogy annyira nem jó nézni, ahogy a villában lévő fasziját, Zotyát fogdossák a többiek. A verseny után fel is kérdezi a csávóját, hogy miért kurválkodik. Sikerül ezen jól össze is veszniük. A prolinyomozó aludni küldi a lányt, de az csak loopolja, hogy mekkora ribanc a faszija.

Máté próbálja megnyugtatni a lányt, hogy ez csak egy játék volt, de hallani sem akar róla. Emlékeztetőül: Dorina ötlete volt az egész móka.

Másnap már józanul rájön a nő, hogy ezt egy kicsit elbaszta. Ezért félrehívja Zotyát, hogy megbeszéljék a dolgokat.

A lány elmondja neki, hogy tegnap kicsit túltolta a denszet faszikám, de igazából túlreagálta, ezért bocsánatot kér. A proli faszi gecire örül a helyzetnek, becsicskítja a nőt és nagy kegyesen megbocsát neki.

A fiúkák is hazaérnek végre a randijukról. Noel érzi, hogy kezd túl forró lenni a lába alatt a talaj és azt mondja kezd most már valamit Natival. Ezért lesmárolja.

Angi elpletykálja a többieknek, hogy Nati dugott Noellel. Tina szerint csak azért feküdt le vele a lány, mert félt, hogy lenyúlja:

Hashtag Pánikszex

Noel beszél végre Natival, de nem jutnak előrébb. Nem akar elköteleződni a szőke csaj mellett, ami rosszul esik a lánynak.

A fiú villában is játszanak egy jó kérdezz-feleleket.

Dusán: ha nem lenne Brigi összejönnél Edával? Igen. Nikol: kivel mennél legszívesebben randizni? Attila Nati: volt már köztetek Noellel több, mint csók? Igen

Noel: ki a legjobb szerinted orális szexben? Egyértelműen a Nikol. Aztán bejátsszák a lány banánnyelő produkcióját. Noel: kivel dugnál a villában? Tina, Eda, Nikol, Niki, Angi... Nati lemaradt a listáról.

A lány kommentálja a kamerának, de sajnos kisípolják. Aztán betalál a kísértőnek még pár torpedó személyes kérdések formájában: Nati mit éreznél, ha Noel nem akarná veled folytatni? Tina, ha Noel elhagyná Natit vele aludnál-e? Nati hogy élnéd meg, ha Tina lecsapná Noelt a kezedről? Nati úgy érzed többet láttál bele a Noellel való kapcsolatodba?

Ennyi elég is volt neki ebből. Befejezi a játékot. Félrevonul Cynthiával, hogy elsírja neki a bánatát. Közben Nikol bekap még egy banánt, hogy szórakoztassa a srácokat.

Nati sír. Úgy érzi megalázta Noel. A rák egye ki, a rák egye ki **** - önti szavakba az érzéseit.

Cynthia szerint minden Noel hibája, a lány nem csinált semmit rosszul, mert szívből csinálta.

Nincs más megoldás: Nati huszadjára is félrehívja Noelt, hogy megbeszélje vele a jövőjüket.

Elmondja a srácnak is, hogy megalázó neki a helyzet és szeretné, ha elköteleződne. A faszi szerint szarnak próbálja beállítani őt a csaj és most kettőt hátra kéne lépniük. Nati nem kér ebből. Noel a kamerának azt magyarázza, hogy ő semmit nem csinált rosszul, meg amúgy is párkapcsolatban van.

Másnap Nati elárulja nekünk, hogy egyedül aludt és egész este gondolkodott, de nem jutott semmire. Összehívja a szexmunkások szakszervezetét.

Vázolja nekik is a szitut. Noel egy hazug geci. Tina a férfi védelmére kel, mert le akarja kúrni vele mindig őszinte volt. Váratlanul beállít az emlegetett faszi és szétszélednek a tagok.

A lányok később arra jutnak, hogy Noel tényleg egy fasz. Nati viszont full vakon volt, mert szerelmes. Megszólal a gong és Tibi bejelenti, hogy a versenyzők hazaküldhetnek egy kísértőt a másik villából.

Eda szerint ő, Nati, Tina és Cynthia van veszélyben, mert a többiek nem játékosok. Összeül újra a Professzorok Batthyány Köre. Dusán szerint nem kéne Mátét hazaküldeni, mert ő szereti nézni, ahogy a menyasszonya egy másik faszival van.

Noel leszarja, mert részéről már kiderült minden, aminek ki kellett derülnie. Eda később beugrik Dusánhoz és megosztja vele az aggályait. A fiú biztosítja arról, hogy nem fogják elküldeni a lányt, mert nem történt köztük semmi.

Aztán bevágják, ahogy vonaglott rajta a csaj és szopkodta az ujját. Dusán bocsánatot kér Edától, HA ESETLEG megbántotta a lányt. Még ennek a félgőzös bocsinak is örül a kísértő. Szerinte ez nagy dolog volt a sráctól.

A fiúk szerint Zotya és Máté van a veszélyzónában.

A személyi edző ideges is és szerinte a fostosok azért fogják őket hazaküldeni, mert a többiek hulladékok. Márk megkéri, hogy ne minősítse így a társait. Ez lesz a második fekete pontod, Márkom. Vigyázz magadra.

Dorina és Inge is arra jutnak, hogy nem azt kell hazaküldeni, akivel már alakul valami a másik oldalon. Meg kell bizonyosodniuk, hogy ellen tud állni a párjuk a kísértésnek. Briginek is javasolják, hogy így döntsön. A lány viszont nem olyan, mint a faszija és azt mondja, hogy ő nem akarja nézni, ahogy egy másik nővel enyeleg.

Ezután a lány beszél Mátéval is. A srác még mindig idegállapotban van. Brigi szerint csak azért, mert fél, hogy hazamegy. A srác azt mondja, hogy nem érti meg a lány.

A kamerának elmondja Brigi, hogy kicsit offolja, hogy a személyi edző gyengeséget mutat. Nem olyan erős férfi, mint gondolta.

Dorina tart attól, hogy hazamegy Zotya, mert még ismerkedne vele. Ugyanakkor végre eszébe jutott, hogy van egy faszija és nem biztos, hogy jót tesz a kapcsolatának, ha a magánnyomozó karjaiban múlatja az időt.

Megérkezik a villába Kasza Tibi, hogy személyesen adhassa át a rossz hírt a kiszavazott kísértőknek. De hogy ki esett ki az csak a következő adásból derül ki...

A rák egye meg a szerkesztőket, amiért még egy részig húzták a kiszavazást.

A RÁK EGYE MEG *******

[otthonzulles]

Néha szóba kell ezt szerintem hozni.

Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben bezárt. A felújítása áll, semmilyen dátum nem ismert a majdani újranyitásáról.

A Néprajzit szintén 2017-ben dobták ki a Kúria csodálatos egykori épületéből. Az így a parasztok előtt örökre bezárult, egyszer majd talán fideszes főbírók fognak az erre teljesen alkalmatlan, hatméteres belmagasságú, freskós plafonú termeiben laptopozni. Talán. Mert ugyan mondták, hogy ez lesz, de eddig semmit nem csináltak, hogy ez legyen. Épült helyette egy látványos betonizé a felvonulási téren, végképp elpusztítva a reményt, hogy egyszer a Városliget megint akkora legyen, mint a Rákosi-banda előtt volt. Van akinek tetszik, van akinek nem, mindenesetre nem volt olcsó, tehát lehetett lopni, de egy kis probléma biztosan van vele: nincs benne múzeum. A szuper kiállítások helyett, amelyekben egykor a gyerekeimmel félnapokat el tudtunk nézgelődni, valami köcsögök vannak kirakva üveg alá, azzal, hogy ez itten koncepcijó.

A Természettudományit, ami szintén nagy kedvencünk volt, a Válasz Online mai cikke szerint talán mégse zavarják Debrecenbe, hanem 277 (!!!) milliárdból - ami lenne, amennyi lenne a végére, de nem is számít, hiszen nincs egy vas se - elköltöztetik majd… valahová. Mert az tuti, hogy az egykori lovardában, amit Mányi zseniális tervei alapján teleépítettek egy nagyszerű múzeummal, nem maradhat. Kell a hely FEDETT LŐTÉRnek. A múzeumot majd szétverik, aztán hajrá, célra tarts. Addig beporosodva, lelassítva vegetál. Ha így marad, az unokáimat biztos nem fogom oda vinni. Mit nézzünk rajta, a port?

Ugyanez áll a Mezőgazdaságira. Időnként szóba kerül, hogy kidobják, aztán hogy talán mégse, addig is porosan, megrepedezve, leállva, szerencsétlenül, látogatók és új kiállítások nélkül szomorkodik a helyén.

A Hadtörténetit a kaszinótulajdonos barom egyszerűen kidobatta a kaszárnyából, ahol 1918 óta állt, hogy beköltözzön a legszebb panorámájú termébe. Szólt, hogy dobják ki, és kidobták neki, azonnal. Mintha kidobnák a Deutsches Museumot a helyéről, mert az aktuális bajor ipari miniszter bele akar kőtözni. Észveszejtő. Mindenesetre a Hadtörténeti további sorsa végképp homály.

A Közlekedésit egyszerűen eldózerolták. Először azzal a dumával jöttek, hogy a tetejit le kell bontani, mert vissza akarják csinálni a millenniumi cirkusz papundekli kupolláját a tetejére. A vonatokat, buszokat meg majd leviszik lifttel a pincébe. A hozzáértők és hozzá nem értők magától értetődő pampogására, hogy az, izé, nem olyan egyszerű, ner-kompatibilis volt a válasz: kuss. Eldózerolták, majd gondolkodni kezdtek, hogy most aztán mi a f.szt csináljanak. Mit, mit, hát a közlekedésügyi főmókusuk, Vitézy ötletére rendeltek egy nyilvánvalóan soha meg nem valósuló grandiózus tervet egy impi építésztől. Aki fejből tudja a menetrendet, csak tudja, kitől kell múzeumtervet rendelni. Terv van, múzeum nincs, van viszont a hűlt helyén osb-lapokkal kerített kavics, azt őrzi a Valton Szekuriti a mi pénzünkön.

A én kedvenceim, aztán a gyerekeimmel a kedvenceink a Közlekedési, a Hadtörténeti, a Mezőgazdasági, a Néprajzi és a Természettudományi voltak.

Azt hiszem nem nagyon múlt el olyan iskola- vagy óvodaév közbeni hétvége, hogy valamelyikbe be ne néztünk volna. A Közlekedésibe bérletünk is volt mindig. Az olyan príma volt, hogy a nagyfiammal kiskorában minden áldott hétvégén el kellett oda sétálni, attól fogva, hogy járni tudott. Marcika, merre menjünk sétálni? Kögylekedétyibe!!! És csillogott a szeme. Sose felejtem el.

Ez mára mind nincs.

Ezek a barmok, állatok, sötét, kultúragyűlölő balfaszok mindet elpusztították.

És a ner többi borzalmas örökségéhez hasonlóan ki tudja mikor lesz képes egy esetleg egyszer elkövetkező jobb kor helyreállítani őket. Tippem, hogy abba az állapotukba, amiben mondjuk 2005-ben voltak, kb. soha.

Sötét, sötét társaság. A legsötétebb bunkók uralma.

__________________________________________________

már láttam másnál is copypastázva ezt, nálam draftban nyugodott, legyen akkor most kint. a szerző ahogy nézem nem közszereplő

[vanista]

- És a szellemekben hisz?

— (Fleischmman) A válasz ezúttal világos. Határozottan nem. — (Ed) Nem? — Nem. — Ó. — Mi az az Ó? — Hát, a látomásokat a szellemek keltik. — Mi dolog ez, árukapcsolás? Szellem nélkül látomás sincs? — Azt hiszem, nincs. — Maga hisz a szellemekben? — Igen. De őket az sem zavarná, ha nem hinnék bennük.

[fovarosiblog]

Elmúlt 5 év, újabb 5 év

Az elmúlt 5 évben sok minden történt Budapesten. A koronavírus járvány óriási idegenforgalmi adó kiesést okozott, a járványügyi intézkedések jelentős többlet kiadással jártak, az állam pedig semmilyen támogatást nem adott ehhez a fővárosnak. Sőt, azóta különadókkal több száz milliárd forintot vontak el a fővárostól.

Ehhez képest - csúszással és nem a legmagasabb színvonalon, de - sikerült felújítani a város leghosszabb metróvonalát. Sikerült felújítani a Lánchidat úgy, hogy a szerződések, költések a lehető legnyilvánosabbak voltak, nem a főpolgármester veje és lánya tartoltak a felújításon.

Folytatódhattak az EU által erősen támogatott jármű beszerzések is, ma már evidenciának mondható, hogy a busz alacsonypadlós, és a CAF villamosokból is jön még több is. (Remélem, hogy a kerékpár szállítást megoldják végre rajtuk!) Az pedig az állami mutyinak köszönhető, hogy míg a 2-es metrón és a 4-es metrón új szerelvények futnak, addig a 3-as metrón felújítottnak hazudott, elcsalva beszerzett metrószerelvények futnak légkondi és átjárhatóság nélkül. Hogy eközben az állam mennyire volt ezen a területen aktív, az megtekinthető a MÁV-nak átpasszolt HÉV vonalak bármelyikén. Noch dazu: igen szép tempóban bővült a MOL Bubi kerékpáros rendszer is.

Örülök neki, és támogatom, hogy az újabb és újabb köztéri parkolóhelyek helyett végre a zöldfelületek növelése és a kerékpárutak építése kapott prioritást - miközben az összes fideszes önkorményzati jelölt az autós parkolóhelyeket siratja. Bátor húzás volt a Nagykörúton az egyik autós sáv átadása a kerékpárosoknak. Volt benne kockázat, ma is küzdeni kell a fennmaradásáért. Itt említem meg a Blaha Lujza téren és a Nyugati téren, most pedig az Astoriánál létesített felszíni gyalogos átkelőhelyeket is - nem túl drága, de értelmes húzásnak mondható beruházások.

Ennyi megszorítás közepette még arra is futotta, hogy a munkanélkülieket (álláskeresőket, hívd ahogy akarod) ingyenes tömegközlekedési bérlettel támogatták. Been there, done that, ma is hálás vagyok érte.

Bőven van még mit tenni. A dunai kishajókat nem siratom, amíg voltak, addig is hol jártak, hol nem, teljesen megbízhatatlan szolgáltatás volt. A fogaskerekűre nagyon ráférne a felújítás, az 1973 óta futó járművek cseréje és a meghosszabbítás a Széll Kálmán térig. Kellenének már új szerelvények (szintén 1973, és a maiak túl kicsi kapacitásúak, nincs légkondi) a földalattira is. Kellenének a város szélére és az agglomerációba P+R parkolók, hogy a városon kívülről és a város széléről is könnyen be lehessen jutni a városba. (És nem a József nádor tér alá kell parkolóházat építeni.) De leginkább a gyors bejutást elősegítő tömegközlekedési fejlesztésekre lenne szükség, hogy eleve autóba se kelljen ülni.

Rengeteg közterület, park szorul felújításra - a Széll Kálmán tér korábbi, és a Blaha Lujza tér, Bakáts tér, Széna tér nemrég történt felújítása után még rengeteg tennivaló van. Még mindig áll a felüljáró a Nyugati téren és a Baross téren. Még mindig kevés helyen üzemel nyilvános wc. Tovább >>>

Elkezdtek végre foglalkozni a zöldterületekkel is. Nem, nincs felújítva a Népliget és a Városmajor. De van Budapest Fatár, értelmes ember Budapest főkertésze, és ahol lehet, ott nem marad el a faültetés, a parkosítás vagy horribile dictu a méhlegelő kialakítása. Remélem, hogy lesz még Mocsárosdűlőn és Csepel északi végében is közpark - Békásmegyer és a Duna-part között nagyon jó lett a terület kialakítása a gát mentén (a.k.a. Pünkösdfürdői Park).

De legalább ennyire fontos, hogy a pénz költés mellett a filozófia, a stílus is változott. A munkanélküliségre nem az a válasz, hogy takarodjá dolgozni lusta geci, hanem az, hogy akkor adunk ingyenes tömegközlekedést, hogy segítsünk a bajban. Egy csomó egészségügyi intézményben valósult meg egészségügyi fejlesztés. A drogostól nem elveszik a szabadulás lehetőségét, nem csak kriminalizáció van, hanem segítségnyújtás is. A hajléktalan elől nem ráccsal lezárják az aluljárót, mint ahogy Tarlós csinálta, hanem igyekeznek a fővárosi hajléktalan ellátást fejleszteni, lakhatási programokat indítani (V.ö. Iványi Gábor állami vegzálása.) A melegek ellen nem gyűlöletet szítanak, hanem a főpolgármester is ott van a Pride-on. Eközben az állam több józsefvárosi lakóházból azért hajítja ki az ott lakó, vagy inkább ott nyomorgó embereket, hogy a saját propagandáját harsogó egyetem kaphasson újabb épületet. Míg az állam beszántotta az FSZE-t, addig a főváros a saját szerény lehetőségeihez képest támogatni igyekezett a kisebb színházakat.

Brüsszel szidása helyett 5 milliárd forint közvetlen EU-s támogatást szereztek Budapestnek. Nagyon jó lenne, ha a jövőben még több forráshoz juthatnának a városok önkormányzatai közvetlenül, a magyar állam lenyúlásai nélkül.

Ja, és egy csomó helyről kibaszták a Metropol nevű propaganda szemetet, hát ezért külön jár egy pont.

Szerintem ez a helyes irány, ezért én Karácsony Gergelyre fogok most szavazni. (És nem, nem haragszom rád, ha te meg nem.)

[hobbygilda]

Kovács Bálint: Tényleg megéri?

Kútvölgyi Erzsébet, a nagyszerű színész úgy gondolja, Marton László még élhetne, ha nem vádolják meg szexuális zaklatással – erről beszélt Veiszer Alinda műsorában, ami a Patreonon meghallgatható. Mielőtt bővebben is reagálnék, először csak ezt az egy mondatot szeretném kijavítani, nem törődve még a dolog igazságtartalmával sem. Helyesen tehát: Marton László még élhetne, ha soha nem zaklatott volna nőket szexuálisan. Fel sem merül bennem, hogy egy olyan nagyszerű életpályát maga mögött tudó értelmiségi, mint Kútvölgyi Erzsébet valóban arra akart volna utalni, amit a helytelen mondat jelent: hogy nem a bűn elkövetése a probléma, hanem a bűn leleplezése.

De akkor át is ugrok a mondat igazságtartalmára, jelesül arra, hogy nincs neki. Az újságírás egyik alapszabálya – törvényi kötelezettsége –, hogy amennyiben valaki nem hozza nyilvánosságra egészségügyi állapotát, akkor az újságíró sem teheti meg, így habár rég tudtuk, soha nem írhattuk meg, hogy Marton László már halálos beteg volt a botrány kirobbanásakor, tehát sajnos nem, nem élhetne ma már. (Természetesen nem vitatom, hogy a stressz felgyorsíthatja egy betegség lefolyását, de újra mondom: a stresszt a bűnök elkövetése okozta, a leleplezésük csak az időpontot határozta meg.)

Kútvölgyi sokat beszél a műsorban ízléstelenségekről, és talán épp ez: ízléstelenség lenne azokra a mondataira reagálni, amelyek sajnos egyszerűen butaságok (például valamiféle abszurd összefüggésbe hozni az áldozat Sárosdi Lilla és az elkövető Marton tehetségét vagy technikai tudásának mértékét azzal, hogy szabad-e leleplezni a bűnöket), vagy amelyek láthatóan tárgyi tudás hiányából fakadnak (például hogy Kútvölgyi, mint oly sok kommentelő, a bűn és a vád között eltelt idő nagyságát hozza fel problémaként, nem tudva, hogy a traumák jellemzően évtizedekre elraktározódnak, akár időlegesen ki is törlődnek, és nem tudva a konkrét ügyről, hogy Sárosdi Lilla már sok-sok évvel korábban is rengetegszer elmondta a történetét Martonról, csak épp mindenki legyintett rá, mint afféle erős színházi büfében mesélt sztorira).

Kútvölgyi viszont feltett egy kérdést a műsorban: „Nagyon komolyan kérdezem, hogy mekkora bűn az, hogy a kedves operatőr kolléga, aki ott áll a szépen nyírt szakállával, mekkora bűn lenne a részéről, ha mielőtt kimegyek, azt kéri tőlem, hogy fogjam meg a farkát?” Erre viszont könnyen tudok válaszolni.

Egyrészt: ez a szituáció köszönőviszonyban sincs a zaklatások valóságával, hiszen azok nem magasabb hierarchikus pozícióban lévő nők (elismert, nagy színésznők) és a hierarchia legalján lévő kisemberek (egy tévéstáb valahanyadik operatőre) között játszódnak le, hiszen a szexuális zaklatás soha nem a szexualitásról, hanem a hatalomról szól, és a valamiféle hatalommal rendelkezők követik el a hierarchiában alattuk állók ellen. Ráadásul nem egy stáb előtt, hanem legtöbbször olyan helyzetet teremtve, amelyben az áldozat kevésbé tud menekülni: hogy csak Marton László saját példáinál maradjunk, egy bezárt autóban, egy bezárt igazgatói irodában, egy szigorúan meghatározott menetrendű próbán, a sötétben. Másrészt: ha mindezek ellenére mégis elképzeljük ezt a szituációt, akkor az a válasz, hogy épp akkora bűn lenne az operatőrtől ez a felszólítás egy munkahelyi szituációban, minden konszenzuális előkészítés nélkül, hogy érdemes legyen felülvizsgálni miatta, az adott operatőr dolgozhat-e a jövőben még emberekkel együtt, alkalmas-e a feladata betöltésére, alkalmas-e egy presztízsműsor felvételére. És ha a vizsgálat úgy találja, hogy nem alkalmas, akkor bocsássák el a pozíciójából, és a szakma többi tagjának védelme érdekében hozzák nyilvánosságra, mi történt. (És szerintem nem egyszerűen csak „ízléstelen” lenne, ahogy Alinda válaszolt Kútvölgyinek.)

Ahogy Marton Lászlóval is épp ez történt – egy egészen kis időre, hiszen emlékezzünk, egy évvel a botrány kirobbanása után több hatalommal rendelkező férfi színiigazgató is elmondta, szegény Martonnal hogy kiszúrtak, és újra rendezhetett, újra maga mellé ültethetett a sötétben fiatal nőket anélkül, hogy valaha is felvállalta volna a tetteit, és felelősséget vállalva értük valóban bocsánatot kért volna értük, valamiféle garanciát vállalva arra, hogy többet nem tesz ilyet.

De nem kell mindezt elfogadni. Nem kell egyetérteni, és arra se köteleznék senkit, hogy nézzen utána a társadalomtudományi és pszichológiai tényeknek. Egyetlen egy valamit tanácsolnék: nem kell minden témáról kifejteni a véleményünket. Van, amit jobb, ha megtartunk magunknak – legalábbis ha egy picikét is érdekel bennünket, vajon nem fogunk újra a szemébe köpni azoknak az áldozatoknak, akik soha nem kaphattak kárpótlást azért, ami velük történt, de újra meg újra meg kell hallgatniuk, hogyan védelmezi az elkövetőt és metaforikusan minden elkövetőt egy-egy tiszteletreméltó személy. Tényleg megéri?

[kepeslajoska]

Vásárhelyi Mária

Már amikor elkezdődött az egyetemek alapítványba szervezése, vagyis fideszes privatizációja, nyilvánvaló volt, hogy a gyarmatosítás egyik legfontosabb célja a várható EU-s pénzek lenyúlása. Az Unio 2022-2027 költségvetésében az egyik legfontosabb prioritás a tudományos innováció támogatása, hatalmas forrásokat allokáltak tudományfejlesztési célokra. Ennek a reménybeli pénzesőnek a lenyúlása érdekében vált olyan sürgetővé a kormány számára, hogy úgy szervezze át az innovációban élenjáró felsőoktatási intézményeket, hogy a források felett közvetlenül a saját klientúrája rendelkezzen.  Így jöttek létre egymás után az egyetemek gazdálkodását irányító kuratóriumok, amelynek tagjait a kormány nevezte ki és amelyekben kizárólag megbízható fideszes káderek kaptak helyet, akiknek sem az oktatáshoz, sem a tudományhoz nem volt semmi közük, viszont megbízható, hűséges és könnyen kézben tartható pártkatonák. Az átalakulás teljesen előkészítetlen és végiggondolatlan volt, egyáltalán nem szolgálta sem az oktatás, sem a tudomány érdekeit, az egyetlen szempont az volt, hogy azok az intézmények, amelyekhez várhatóan sok EU-s pénz áramlik szigorú fideszes kontroll alá kerüljenek. Tovább színezte a felsőoktatás megnyomorításá érdekében  tett lépések térképét a CEU elüldözése és az SZFE szétverése. Azt, hogy itt végveszélybe került az oktatás és a tudomány szabadsága és ezzel együtt az európai adófizetők pénzének átlátható és célirányos elköltése nemcsak mi, hazai, finnyogó demokraták, hanem végre az EU illetékesei is észrevették. És mivel őket azért küldték az EU vezető testületeibe saját hazájuk választói, hogy éberen őrködjenek afelett, hogy a közösség pénzei átláhatóan és hatékonyan legyenek felhasználva, nem tehettek mást, minthogy elzárják azt a pénzcsapot, amelyről immár pontosan látták, hogy az innen ömlő források felhasználása alapvetően pártpolitikai és magán célokat fog szolgálni, nem pedig az adott ország fejlődését. Most nagyon sokan fel vannak háborodva, hogy miért a diákokat és a kutatókat, oktatókat bünteti az EU. Pedig nem őket bünteti. Egyszerűen csak meg akar felelni annak, amit választói elvárnak tőle. Felelős gazdája akar lenni a rábízott milliárdoknak. Ennek a történetnek nagyon sok tanulsága van. Például az, hogy a felsőoktatási intézmények vezetőinek többsége nyilván fenyegetések, zsarolások és mézesmadzag húzogatások hatására nagyon gyorsan tudomásul vette az általa vezetett intézmény gyarmatosítását, pedig mindannyian tudhatták, hogy valójában mit is jelent ez a "megújulás". A legnagyobb szégyen a Rektori Konferenciáé és az Hallgatói ÁL-Önkormányzatoké, utóbbiak még ma is azt hangsúlyozzák, hogy nem akarnak felelősöket keresni azért, ami történt. De könyörgöm, akkor mit akarnak csinálni? Miféle önkormányzatok ezek?! Szomorú az is, hogy a néhány hónap alatt lezavart alapítványba szervezés, amelynek során a egyetemek hatalmas ingatlan- és eszközvagyona és minden forrása a kormány irányítása és ellenőrzése alá került, egyetlen "jaj-szó" nélkül zajlott, az egyetemek polgárságának  fogalma és beleszólása sincs, hogy igazából mi történik ezzel az irdatlan vagyonnal és a várt forrásokkal.  És ezt is tudomásul vették. De tanulságos az is, hogy mindeddig az egyetemi hallgatók és oktatók is csak nyomokban mutattak bármiféle szolidaritást az utánuk következő generációval és a megnyomorított pedagógus társadalommal,  közönyösen asszisztáltak előbbiek tiltakozásához, most viszont, hogy közvetlenül őket érinti a kormány rabló politikája, hirtelen igényt tartanak a közvélemény felháborodására és szolidaritására. Természetesen én is nagyon sajnálom az Erasmus-ösztöndíj lehetőségéből kimaradó diákokat és még jobban azoknak a kutatási forrásoknak az elapadását, amelyek nélkül a magyar tudomány fejlődése ellehetetlenül. Tudom, hogy ez óriási csapás lenne a magyar társadalom- és tudományfejlődésre. De erre nem az az adekvát válasz, hogy szidjuk az EU-t azért, hogy nem akarja lyukas zsákba és magánzsebekbe tölteni a pénzt, amit az európai adófizetők rábíztak, hanem az, hogy végre két lábra állnak, felegyenesednek és kikövetelik, hogy saját intézményüket ne politikai komisszárok és tolvajok, hanem hozzáértő, elismert, független és becsületes emberek vezessék.

[csacskamacskamocska]

Most éppen elég jó

Amikor azon kaptam magam, hogy folyamatosan azt figyelem, hogy a pasi mikor van FB-n mikor nincs és teljesen rápörögtem a dologra és próbáltam meglátni az összefüggéseket, és persze fikciók tömegét állítottam elő, akkor egy nap azt mondtam, ELÉG. (mondjuk kurva sok idő telte el addig amíg beláttam, hogy ez hülyeség és tök feleslegesen kínzom magam ezzel a faszsággal, és bár a szerelem lehet mentség mindenféle idiótaságra, de nem évekig!) És akkor kikapcsoltam a láthatóságomat. Ami ugye azzal jár, hogy én sem látom az övét. Teljesen tudatában voltam, hogy gyerekség az egész, de mivel nehezen álltam ellen a kísértésnek, valamit tennem kellett. Mostanra megszoktam, nem foglalkozom vele. Semmi közöm hozzá, hogy mikor mit csinál. Sőt, ha a pasim lenne, még akkor sem lenne közöm hozzá! Amúgy, ezek pont azért alakulnak ki, mert érzi az ember, hogy a másik nincs a „kezében” és minden hajszálvékony kötelék rettenetesen fontossá válik, és egynek is az levágása egy kisebb szakítással felér. Szembesülés azzal, hogy bármennyire szeretnéd, valójában semmi közöd a másikhoz. Hiszen, ha valóban szoros kapcsolatban lennétek, akkor belső bizalmi biztonságban élnél, nem csak kívülről figyelgetnéd őt. Ugye. Szoktam magamnak okos tanácsokat mondani: Normális esetben nem figyelnéd. Normális esetben írnál, örülnél amikor válaszol, és nem foglalkoznál vele, hogy két válasz között mit csinál, mert nem félnél. Ahogy más barátaid esetében meg sem fordul a fejedben megnézni, hogy mikor volt elérhető. Sem azt kivel beszél, és semmi olyat, amit te magad sem fogadnál el mástól. Én magam is alakíthatom a saját normális létemet. Ha azt gondolom, hogy valami szerintem nem „normális”, akkor azt nem kell csinálnom, nem kell részt vennem benne és adott esetben még azt sem kell megértenem, hogy mi történik. Abba kell hagyni. Válasz nélkül, a nélkül, hogy értelmet keresnénk a másik tetteiben vagy a saját cselekedeteinkben, egyszerűen azt kell tenni amit jónak látunk. Ez kibaszott kurva nehéz ám! Mert az elménk logikus válaszokat, magyarázatokat, értelmet akar, biztosítékot rá, hogy nincs veszély, hogy minden jól van, hogy uralja a velünk történő dolgokat, az életünket. Ha valaki fontos nekünk, akkor nagyon nehéz azt mondani valamire, ami vele kapcsolatos, hogy: Tökmindegy. Nem az én dolgom. Nincs közöm hozzá. (szülők ezt gyakorolhatnák a nagykorú gyerekeikkel kapcsolatban) Ha közel szeretnél lenni valakihez, akkor nagyon nehéz udvarias távolságot tartani.

Az embernek lehet hajlama rá, hogy gyerekes dolgokat csináljon (amikor jobb megoldása nincs), de amikor ennyire belecsúszik egy gyerekes viselkedésbe, ott azért egy közös forgatókönyvről van szó. Ezt is érzi az ember, hogy nem véletlen az egész. Nem tudod megfogni, megfogalmazni, ha valakinek elmondod olyan üres és értelmetlen a dolog, gyerekség, hülyeség, csak ezt érzed (persze századszor meghallgatni egy zeneszámot mert fáj a szíved, az is hülyeség), szóval nem tudod átadni senkinek, hogy érzed, hogy nem véletlenül történik az, amiben benne vagy. Bizonytalanságban vagy tartva és hagyod, hogy abban legyél. Közben kapálózva keresed a bizonyosságot, mert félsz azt mondani, hogy leszarom, nem érdekel, mert olyan mintha akkor a saját érzelmeidet devalválnád, mintha a másik emberre mondanád, hogy leszarom, nem érdekel. Pedighát őt magát dehogyis! Nagyon nehéz elvágni valamit, amiről azt gondolod, hogy valamiképpen a közelséget szimbolizálja. Nyilván nem csak egy FB láthatóságról beszélünk most. Közös tevékenységet, megszokásokat, hogy mindig te csinálod a valamit, hogy te írsz, te kezdeményezel, te ajándékozol, tolod bele a figyelmet, te teremted meg a kapcsolat nagyobbik részét. De ha nem kényelmes, ha többet árt, mint használ, akkor nincs az az isten, hogy nincs az a vonzalom, szerelem ami ne jutna el odáig, hogy NEM AKAROM EZT. Amúgy, ez a bántalmazottaknak az egyetlen bíztató amit tudnék mondani. Hogy egyszer minden rossz kitermeli, hogy az ember nem akarja tovább csinálni, se kibírni. Mindegyik. És amikor az ember a saját normái szerint alakítja az életét, akkor egyre jobb lesz. Nem csoda ez. És visszanéz, és azt mondja: Ez elképesztően nevetséges, hogy ez tényleg fontos volt? Fontos bizony. Mert csak így lehet eljutni oda, hogy megértsük azokat, akik éppen benne vannak. És végre magunkhoz tudjuk ölelni a bennünk élő szerelmes tinit, aki legközelebb vagy másban, valószínűleg ugyanilyen kedvesen hülye lesz.

[zeroz2ro]

Kurva jó, a hónap legjobbja! Ungváry lejáratása, relativizálása: "Ungváryról tudjuk, hogy a történészi szakma határain imbolyog, amióta elvégezte az egyetemet. Összeférhetetlen természetéről, intrikus személyiségéről, kényszeres hazudozásairól bárki hosszan tudna mesélni, aki legalább két percre kapcsolatba került vele. Amit ő objektív feltárásnak nevez, semmi más, mint politikai bukmékerkedés. Azzal, hogy a levéltári forrásokat önkényesen, egyirányúan tálalja, ráadásul a tények méltányos vizsgálata helyett pusztán indulatokat kelt, inkább kényszermozgásos aktivistának, mint történésznek tűnik. Legalábbis aki az ideje nagy részét bíróságon tölti, nem olvasótermekben, továbbá ellenzéki tüntetéseken sípolgat, mint akinek teljesen elment az esze, arról nem a magyar történettudomány szolgálata jut az eszünkbe." A háttérben húzódó Gyurcsány-szál: "Arra a kérdésre, hogy mondjuk Dobrev Klárának miért nem jár ugyanaz a feloldozás, ami Bayernek, egyszerű a válasz. Dobrev ugyanis politikus, bejelentkezett ennek az országnak a vezetésére. Alkotmányos felelőssége van, részt követel a közhatalomból, felelősséggel tartozik a tetteiért, szavaiért, még a családi előéletéért is. Bayer Zsolt azonban publicista. Semmiféle politikai vagy erkölcsi kötelezettsége nincs, nem kér részt a közhatalomból, ahogyan politikai felelőssége sem létezik. Ha csúnya szavakat használ (szokott!), azért megróhatja az olvasó. Ha megsérti valaki méltóságát, akkor bíróságra kell mennie. De Bayer Zsolt – és ezt meg kellene már értenie a gyűlöletben tobzódó baloldalnak – nem kormánypárti politikus, és amennyire tudom, nem is óhajt az lenni. Éppen ezért, amit Ungváry most tesz, pusztán aljas vádaskodás, semmi több." Ha Bayert betámadják, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig: "Mindezen túl Bayer Zsolt a magyar nemzeti oldal emblematikus figurája. Százezrek, milliók figyelik, követik, olvassák, hallgatják. Magam is számtalanszor tanúja voltam a felé áradó szeretetnek, láttam, ahogyan az emberek túláradó érzelmeit megrendülten észleli. Bayer Zsolt továbbá a barátom, harcostársam, testvérem. Soha nem engedjük meg, hogy Ungváry-féle alakok ócska hazugságokkal megpróbálják kikezdeni az erkölcsi hitelét. Hűségesek vagyunk a magyar ügyhöz, de egymásra is figyelünk, nem hagyjuk magára azt, akiket mocskos rágalmakkal gyaláznak. Az olvasónak tudnia kell, hogy Bayer Zsolt nélkül a magyar nemzeti oldal nem tartana ott, ahol most tart. Ha tehát őt támadják, minket támadnak. És ha Zsoltot kóstolgatják a túloldalról, ígérem, mi is ott leszünk. Azokkal, akikkel olyan régóta járjuk ezt az utat, beszélni is felesleges erről." Nyílt fenyegetés Ungvárynak: "Végezetül hadd kérdezzünk valamit Ungváry Krisztiántól! „Apámnak, anyámnak és nagyapámnak is volt dolga az állambiztonsággal” – ezt ő nyilatkozta 2007-ben az Origónak. Elmeséli, hogy a családja tettesként vagy áldozatként kapcsolódott a kommunistákhoz? Inkább nem várjuk meg a választ. Utánanézünk a történteknek, és – kölcsönösségi alapon – Ungváry Krisztián szűkebb rokonságáról, az állambiztonsággal kapcsolatot tartó apáról, anyáról és nagyapáról mesélünk egy kicsit. "

[troger]

déjà vu: ember, most jövök a munkaügyi bíróságról

14:06, 30.08.2023, szerda

ismét megtörtént, csak nehogy trend legyen belőle: a hirtelen és indokolatlan elbocsátás után a munkaadó még szemétkedik, én pedig nem hagyom magam

jelen esetben:

1) a felmondási idő nem betartása miatt jár még nekem két heti fizetés

2) az Arbeitszeugnist a többi papírral együtt a munkaadónak kell kiállítania; amikor ezt kértem, a válasz az volt, hogy írjam meg én, majd ők aláírják

ezekért most beadtam a keresetet a bíróságon

ami még megfontolás alatt van:

3) a mászási napló alá nem írásával anyagi hátrányt szenvedek / bevételtől esek el, mert egy 3-as szintű alpinista többet keres óránként; az ehhez szükséges óraszámom megvan, (ki is lett fizetve,) de aláírás nélkül érvénytelen

ezzel lehetne valami érdemleges összeget követelni, de valamelyest rozoga lábakon áll, mert az én felelősségem lett volna, hogy az egységek alá legyenek írva - a gyakorlatban azonban korábban az egyetlen aláírásra jogosult ezt mindig elutasította, most pedig a vezetőség kijelentette, hogy visszamenőleg (de még alkalmazásom idején) nem írják alá

na ez a rész az, ahol szimplán geciznek

ennek beadásával várok még, hogy a fizetésem hátralevő részét (a felmondási határidőig) rendben kifizetik-e; ha nem, hozzácsapom azt is a harmadik követeléshez

édesfaszom, de utálom ezt az egészet :/

[k0vasz]

"Magyar megint okosat lépett – már nem is kérdem, a többi pártot ki vagy mi gátolta abban, hogy hasonló választ adjon -, ugyanis tüntetést szervezett a Várkert Bazár elé, elmegy a vitára, de a saját maga által választott témákról fog beszélni. Ami az embereket érdekli. Ezt nevezik úgy, hogy patthelyzet. Erre nem létezik jó válasz, amivel ki lehetne slisszolni a kínos szituációból. Ha Rogánék – mert az azért nem kérdés, ki áll a szép történet hátterében – nem fogadják el Magyar Péter feltételeit, akkor nem tudni, a tüntetők mit fognak lépni. Ha elfogadják, akkor meg a többi résztvevő pártot égetik le, nem kicsit, de legalább nagyon. Hiszen ők birkamód, vita nélkül elfogadták a feltételeket, egyiknek sem jutott eszébe saját feltételeket szabni. Így aztán egyszerre csűrte orrba a Tisza párt a kormánypártot, a propagandagépezetet és az ellenzéki pártokat."

nagyon kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből csütörtökön

ott tali!

[timotheusrietbergen]

Gerinctelen férgek.

[kaoszkutato]

undefined

1. A gödi akkumulátorgyár működése során megtapasztaltak okkal keltenek mindenkiben félelmet. Vízhiány, mérőkutak betemetése (!!), dokumentált talaj-, lég- és zajszennyezés, a veszélyes üzem miatti riadókészültség és protokoll, ingatlanok elértéktelenedése, stb-stb. Ezek mind-mind olyan dolgok, amiket egy felelős vezetőnek megnyugtatóan körül kellett volna járnia már az előkészítő tárgyalások során. Ehhez képest még a novemberben benyújtott dokumentum is napi 15500 köbméteres ivóvíz-felhasználásról szólt, és csak az első tiltakozások után kezdtek el gondolkozni a szürkevíz használatán, valamint a vízhasználat lentebb szorításán. A többi kérdésre nemhogy garancia, de válasz sincs. Ha egy polgármester ilyen helyzetben azzal áll ki, hogy “politikai hangulatkeltés” zajlik, akkor innentől egyetlen szavát sem vagyok hajlandó komolyan venni. Nálam önmagában ezzel véglegesen elásta magát a projekt.

2. Pedig nyilván lehet még egy akkumulátorgyárat is körültekintően üzemeltetni, de itt egyszerűen nincs meg rá a szándék. Ha lenne, akkor Gödön már a feje tetejére kellett volna mindent állítani, mindent alaposan dokumentálni és kíméletlenül bevasalni. Az emberek, a helyiek érdekénél azonban sokkal fontosabb a megalomán Beles akku-nagyhatalmi víziója, és ez süt minden egyes (nem)cselekedetükből és megnyilvánulásukból.

3. A kormány-nyalonc média pedig nem a megnyugtató tények bemutatásával próbál hatni, hanem szokás szerint belekezd a sorosozásba. Kész, ignore, a továbbiakban én nem is vagyok képes meghallgatni őket, mert ez fizikai fájdalmat okoz.

4. Amikor egy politikus az uralkodásának polgármesterségének megkoronázását jelentő projekt kapcsán annak ellenzőiről vigyorogva állítja a lehető legdurvább dolgokat, akkor - szerintem okkal - csak arra tudok gondolni, hogy már ő maga is nevet azon, amit mond. Már ő maga sem tudja röhögés nélkül kibírni azt, hogy mekkora baromsággal tömik a híveik agyát. Szórakoztatja az, ahogy a sötétben tartott gombákat trágyával etetik. Ez pedig legalább annyira elkeserítő, mint amennyire bosszantó.