#weedamkatanacsotad

[weedamka]

"Azért vannak az életben kratom által produkált dolgok, nem tudsz mindent annak betudni, hogy más hatást érsz el ekkor és akkor. Ott van a munka, másnak a család, párkapcsolat okozta problémák, kérdések. Sok mindent elnyom ez a dolog, tudjátok. Úgy van ez, én úgy tudom a legjobban megfogalmazni, hogy az ember egy sokszög, a szögek sarkai pedig a problémái, kérdései, kifinomultsága - legyen ez bármi, zenei talentum, produktivitás - és a kratom úgy érzem, hogy ezeket az éleket szépen lecsiszolja. Ad és elvesz. Elvesz, a másik karjával ad. Traumáimat dolgoztam meg vele, sok mindenben segített, hogy nem én vagyok a hibás, vagyis ha én is, hát gyarlók vagyunk, hibázunk, az egész élet egy fejlődés, hogy a reinkarnációnk után még jobbak lehessünk - mint egy mmorpg-ben, ahol szintezed a karaktered, és a következő életedben jobb lehetsz - biztos ti is találkoztok emberekkel, akik apró, kis dolgoknak is mennyire képesek örülni, vagy meglepődni, újként megélni, mások ugyanehhez kicsit lomhán, unottan állnak, vagy épp tapasztaltabbak, jobban ráéreznek az élet hétköznapi dolgaira. Nekik vélhetőleg már többedik életük. Elkalandoztam; a lényeg, hogy a kratom lesarkítja a dolgaid. Segít a problémáidon, legyint, azt mondja ne foglalkozz vele, menj tovább, koncentrálj a jelenre, abba vagy most, a múlton nem tudsz változtatni, a jövő még nem ért utol, felesleges izzadnod rajta. De ugyanakkor az érzékeid, egy idő után elkoptatja. Jobban élveztem régen a zenét, jobb dalokat szereztem, régen jött az ihlet a versekhez, mert inkább a borban oldottam a démonaim. És ahogy Hamvas Béla fogalmaz:

"Bort! Megint csak azt mondom, hogy: bort igyatok! Aztán majd kedvet kaptok a csókolózásra, a virágszedésre, a barátságra, a jó mély alvásra, a nevetésre, és újság helyett reggel költőket fogtok olvasni."

A kratom megold, kitisztít, és jobbá tett. De elvette azokat a gyarlóságaimat, amiket utólag nézve szerettem magamban, az emberi esendőségem. Ugyanakkor segített az ADHD-ban, vállalkozni tudtam, elmúlt a szociális szorongásom, a depressziós srác életvidám lett, aki szívesen beszélgetett idegenekkel. De az autentikus sarkaimat is lecsiszolta. Talán visszakapom, talán nem. Talán az csak az alkoholnak tekinthető időszakom volt, ahová semmiképp sem szeretnék visszatérni. Már jól vagyok egyedül, nem görcsölök hogy nincs párkapcsolatom, megszerettem a magányt, berendeztem az életemet erre. Amellett, hogy neki köszönhetem a jelenlegi életvitelem, az anyagi dolgaim; aszexualizál, mondhatni imádtam a szexet, mostanra nem igazán mozgat már ez, emiatt, hogy elmúlt a szexuális túlfűtöttségem, a libidóm, csökkent a motivációm, ahogy az ellenkező nemhez viszonyulok. Már nem akarok hódítani, és nem vágyok erre. Vigyázzatok magatokra, ne örüljetek a kratomnak elborultan, használjátok ti őt, és ne hagyjátok, hogy ő irányítson titeket. Nem démonizálom, mert engem kihozott sok mindenből, de előbb utóbb a második fogja átvenni. Persze, jönnek ezek a bullshitek, hogy le tudnám tenni, ha akarnám, de nem akarom, meg tudom a kontrollt...lófaszt, sokan már nem ti fogjátok a gyeplőt, én is sokáig azt éreztem, hogy a kezemben van, és realizálni, hogy nem, rettentően nehéz volt, de fel kellett ismernem, mert ez az első lépés. Nem csak a leszokásban, úgy anblokk az önismeretben, hogy bevalld magadnak. Nézzétek meg a Toxikomát, vagy a Trainspottingot, és ha nem fedeztek fel hasonlóságot magatokkal kapcsolatban, akkor örüljetek és adjatok hálát.