wergida

[wergida]

Castelgrande, Augustus / Diocletian / Constantine / Frankish Kingdom / Aurelio Galfetti, 100BC, 300AD, 774, 1991, Bellinzona Switzerland.

Originally a fort on the rocky outcrop in the center of what was then a small trading village for the Roman empire. Bellinzona sits at the mouth of the alps and a key intersection of trading routes, so it has historically been a strategic asset. As such, it has a ton of history. The restoration by Galfetti, born in the city, took over 20 years. It was a direct commission. A donor (another architect, Mario Della Valle) gave a large sum to the city with two stipulations - a restoration be done to give new life to the castle, and that it would be approved by the end of the year. More of this patronage with radical stipulations would be amazing.

You really can’t tell what is new and what is old in this project. It just is what it is. Historic preservation isn’t put on a pedestal, nor is any other part of history. Every moment in time is taken at face value, including the present.

Almost nothing is constructed, instead, he digs into the rock below the castle. He creates new access and connections between the castle (now partly a museum) and the city center below. The door that brings you into the castle is monumental in a Roman sort of way - it is bold, new, and structural, with no ornament. The innovation is the opulence.

Visiting in November during the pandemic there were still tourists and locals milling around the grounds and the plaza below. Seemed massively successful in being a public amenity, not falling into the tourism trap. Galfetti was one of the greats, rest in peace king.

Maintain = Transform.

[wergida]

Ice Rink (1975-79) in Saint-Ouen, France, by Paul Chemetov

[wergida]

TATO ARCHITECTS HOUSE IN ROKKO, 2011 Kobe, Japan Images © Kenichi Suzuki.

[wergida]

© mies van der rohe - friedrichstrasse skyscraper project - berlin, germany

[wergida]

giuseppe raineri - silos sulla stura, torino, 1956 foto - moncalvo, torino

[wergida]

Water Tower, photography by Bernd and Hilla Becher, 1979, in Diepholz, Germany.

[wergida]

Hallod batya, a házakkal csak a baj van. Ha lebontják is őket, ha az utolsó sitteskonténert is elviszik, ha az utolsó Józsi is kifürdik a munkából; attul a telek még megmarad, tüntetnek a házak nem is annyira hűlt helyükkel. Választhat magának csillagot mindenki: Regnum Marianum, Sajtószékház, Közvágóhíd; mindenki lehet kicsit Ráday Mihály, a szebbek egyenesen városvédő Pallasz Athénévé is változhatnak.  Ez a ház viszont, semmi kétség, áll.  Ha jól saccolom, nagyjából kilencven éve.  Valami szolid tőkés úgy gondolta a válság legmélyén, hogy minden papírnál biztosabb a tégla meg a malter: olyan Isten nem lesz, hogy a partájok nem fizetnek minden február, május, augusztus és november elsején. (Lett.)  Szép ház különben, nagy ablakokkal. Okosan tervezett, a lehetőségekhez mérten jól benapozott szobákat sejtek mögöttük. Van ilyen otthon több is, az egyik rögvest a dohánygyár fölött, a neoromán rektorátus nyomasztó tömbje mellett, az egyetem építtette a professzorainak.  Evvel a házzal itt az az egyetlen baj, hogy be kell lépnem a kapuján pontban háromkor, föl kell kaptatnom a második emeletére, kulturáltan jobbra kell fordulnom, és még kulturáltabban be kell rúgnom a gangra szolgáló ajtót. Ez lesz a legkisebb baj, egész életemben gyűlöltem a nyílászáró szerkezeteket, régi és dédelgetett vágyam például tokostul kidönteni egy magas, táblázatos ajtót, és nyomatékosan végigtrappolni rajta.  Kezit csókolom, jó napot kívánok, —————— vagyok, ————- urat keresem, tehát akkor második emelet és jobbra, köszönöm, brrrrrrrrrrrrr.  Bent vagyunk, kampi, most legalább egy percig kénytelen leszel a cipőd orrát nézegetni a műkő lépcsőfokokon, a cipődét, amit ha öttel olcsóbban és négyszáz méterrel délebbre veszel, legfeljebb az OVB-nél tolhatnád a szopórollert, nagyon kedvező életbiztosításokat értékesítve pénzügyileg kevésbé tudatos polgártársaidnak, viszont ha rászánsz még egy százast, és hétszázötven méterrel keletebbre csináltatod, akkor magadnak is bizonyítod, hogy -legalább financiálisan- minden alapod megvan a világra szarni.  Itt vagyunk.  Jó napot, tiszteletem, alázatos szolgája, szabadság, erőt-egészséget, áldás-békesség, szebb jövőt, jó szerencsét! Köszönjük, igyekszünk.  Igen, szerencsére semmi fennakadás nem volt.  Tessék talán megnézni.  Akkor ide kérnék egyet.  Meg ide is.  Ez itt marad, elnézést.  Ó, sajnálom.  Igazán?  Lub, lubb, lubblublub. Blublub. Blubb. Mint mikor anyám nyáron az uborkásüvegeket öblögette a verandán. Atyámfia, te sohase hagyod abba? Honnét tudnád, miért kéne tudnod, mondani nem fogom, ez nem az a helyzet: itt mögötted, az udvari szárny túloldalán szintén áll egy ház, hát hogyne állna, torzultam én ott eleget egy időben, nem is olyan régen, koronán, migrációs váláságon, rezsiharcon és trafikmutyin innen. Most nem torzulok ott, mint a mellékelt ábra mutatja, sőt, igazából sehol sem torzulok, lassan elmehetnék szentképnek a gyűdi búcsúba. Dombon vagyok, fater, mint a kolozsvári kaszárnya, akármerről fújja a szél, találja, de találja. Életünk napjai, mint az árnyék, tati, ha abbafejeznéd, mennék is, na nem nosztalgiázni, csak úgy nézni ki nagy fejemből, meg enni valamit.  Kérem.  Önöknek is.  Átadom. A viszontlátásra, dolgozó népet szolgálom, lejátsszuk a Limanova közben, Filippinél találkozunk.  Megvagyunk, faszikám. A kapuban szép szál öregember, maszkban. Őslakos lehet itt. Beengedem a saját házába. Kint vagyunk.  Te is, drága barátom, ki nemrég egy szeles vasárnap hajnalon arról panaszkodtál egy diszkréten húgyos lépcsőn, hogy nem egészen így képzelted az életet, úgy tervezted, mostanra lesz házad, feleséged, gyereked, miegyebed, hadd ezt el. Én sose terveztem semmit.  Mégis ki lettem fizetve.  Na, apikám, zsa haza a Négytornyú alá, ahol könnyű a nehéz is, megnézném már, ki van ma a Kilencben!

[wergida]

LEADING WOMEN IN HORROR FILMS (2010-2019)

[wergida]

Iránymutatás, kérdéssor és segédlet a keleti pandémia és dögvész túléléséhez.

Hogyan kezeli az eszköz és élelemhiányt -

1. WHO 1-es riasztási fokozatban

a) feltankolom az udvaron álló roncsokat is

b) az akciós polcokról erősebben pakolok

c) újra behangolom a Kossuthot a Samarában

d) felkérdezem apámékat a tiszántúli helyzetről és visszakérem a libatollas dunyhát

e) felvilágosult facebook csoportokba lépek

f) fölkotrom az iszapot a gyűrűs kút aljáról

2. WHO 2-es riasztási fokozatban

a) mirelitpizzát, savanyúkáposztát, bográcsot vásárolok

b) ellenőrzöm a sótartalékokat a padláson

c) megrendelem a fugát a kisszoba cserépkályhájához

d) megnézem mit csinálnak a körúton belüliek

e) apámnál mindkét kocát beugratjuk

f) IFA akkumulátorokat böngészek a jófogáson

3. WHO 3-as riasztási fokozatban

a) kétszeresen újradátumozott savanyú uborkát is megveszek a konzervgyártól

b) kikormolom a kéményt

c) amit a kutya nem kér, én még megeszem

d) fölhangosítom Bakondit a tévében

e) gyertyát és légszűrőt tisztítok az aggregáton

f) lehozom a padlásról a turista PB palackokat

4. WHO 4-es riasztási fokozatban

a) a mirelitpizzát a bográcsba tördelem és alágyújtok

b) kérek apámtól petróleumot

c) szájmaszkért kuncsorgok a belvárosi patikákban

d) először küldöm vissza a nemzeti konzultációt

e) beállítom az olajoshordókat esővizet gyűjteni

f) Lidlis álláshirdetéseket böngészek

5. WHO 5-ös riasztási fokozatban

a) visszarakom a segédrugót a Slavia-ba és lejárom a környékbeli álékat

b) éjjelente a TSZ majorba járok gumicsővel és marmonkannával

c) felkeresem vidéki ÁFÉSZ boltok raktárait a kispajszerrel

d) szomszéddal csipkét, antik porcelánt cserélek tarkababra

e) apu disznói fél adag darát kapnak, a többit mi esszük

f) bedeszkázom az ablakokat

6. WHO 6-os riasztási fokozatban

a) fölkeresem a budai kukákat

b) hosszasan nézzük egymást a kutyával

c) esővíz szűrőnek használom a felhalmozott szájmaszkokat

d) hideg káposztát eszek uborkával

e) Nógrádi Györgytől idézek apámnak

f) a patkánymérges dobozokat bábolnai ragacsos csapdára cserélem

[wergida]

NEM ÍGY KÉPZELTEM A BIOLÓGIAI RENDSZERVÁLTÁST, ISTVÁN!

[wergida]

Vágnánk le, magyar testvérek, három nullát a forintból. Veretnénk szép ezüstforintosokat egyrészt, másrészt meg csak úgy legyintenénk, hogy zág són, 34 fillér lett egy euró, vagy hogy hívják azt a jancsibankót, amivel Nyugaton fizetnek.

[wergida]

Nem leszek rest vízumért folyamodni!

Most képzeld el, hogy száz éve a népedé volt a világ egynegyede, huszonöt év alatt kétszer halálba szopattátok a németeket, aztán jött a Blitz, a jegyrendszer, a végére Amerika hirtelen sokkal vonzóbb, befolyásosabb és gazdagabb kezdett lenni, a cingár cigány Gandhi addig vigyorgott, hogy hirtelen odalett India, a büdös arab Nasszer kizavart titeket Szuez alól, a fontot is decimalizálták, az egész országot teleépítették ritka ronda panelokkal, aztán az argentinok is majdnem lenyomták a faszukat Thatcher Margit néni torkán, és ha nem lett volna elég a sok ferdeszemű meg színes bevándorló a volt gyarmatokról, hát az elmúlt tizenöt évben beáramlott egymillió nyomorult kelet-európai. Időjárás már annyi sincs, mint azelőtt volt, a miniszterelnököd egy borbélyipari fiaskó, a hagyományos és nagyhírű iparotokra már öregapád se emlékszik, kizárólag tizenkettő-egytucat gitárzenekarokat tudtok exportálni, de már azokban is bevándorlók vakargatják a hangszereket, a köztévétekben, ami a világnak szolgált mintául, már húsz éve amorf, neonszínű lényeket mutogatnak, akik valószínűleg mindig savon vannak, mert a nappal társalognak, és most négyéves kálvária végén, amit igazából egy szerencsétlen helyezettségű selyemfiú indított el kínjában, elértétek, hogy egy éven belül a kontinensen nagyjából úgy fognak kezelni titeket, mintha albánok lennétek.

Drága brit testvéreim, ritkán írok ilyet, de mi jártunk jobban. Sokkal nagyobb gyakorlatunk van a szopóágon. Majd egyszer kimegyek átadni tapasztalatainkat, ha már annyit tanították nekem a nyelveteket.

[wergida]

Dominius Böhm – Church of St Engelbert

1932, Cologne (DE)

via #1, #2 

©  Hugo Schmölz

[wergida]

Silo in the Granot Factory Emek Hefer Kibbutzim, architect: Ya’acov (Cuba) Geber, 1960s

[wergida]

Samuel Bickels, 1960s

[wergida]

Samuel Bickel's hands, 1960s

[wergida]

Unindentified structure, architect: Richard Kauffmann, 1930s