wrthlessangel

[wrthlessangel]

Most kiadnám magamból a dühömet..

Tudom nem sokan fogjátok elolvasni, de ha egyetértesz velem akkor örülni fogok! Mert tudom nem vagyok egyedül ezzel..

Persze, tudom ezen feleslegesen dühöngök hisz már ebben a világban élünk fogadjuk el.

Na de folyamatosan mindenki megkérdezi hogy mikor lesz már "pasim"? Én is kérdem magamtól hogy mikor lesz már párom. De hát amit annyira nagyon akarunk megtalálni, annál nehezebben fog összejönni. Majd egyszer az élet utamba sodor egy FÉRFIT akivel kölcsönösen fogjuk egymást szeretni, tisztelni.

Nos csak azt nem értem, mégis hogyan "pasizzak" ha egyszerüen undort kelt bennem az összes "pasi" mondjuk a korombeliek.. olyan trágár módon beszélnek, olyan ocsmány szavakkal illetnek más idegen embert, vagy szimplán csak benyög egy ilyet perpill a buszon: "ha valaki ideül jól nyakon baszom, a faszom beleverem" és csak pislogok hogy mégis hogy beszél? Tudom tudom nem olyan nagy vétek ez.. de könyörgöm.. miért? Miért kell ilyen módon viselkedni? Annyira 0 intelligenciával rendelkeznek, a seggükön még ott a tojáshéj, és nincs bennük egy parányi tisztelet sem. És akkor a viselkedésükről nem is beszélve. És sorolhatnám reggelig mi az ami szerintem totálisan elbaszott a mai fiatalokban. Persze én is fiatal vagyok, nem vagyok még hú de öreg, sőt. De tudom mi a tisztelet, a jó modor, és a normális intelligens viselkedés. Ezek nem tudják. Undor keltenek bennem. De sajnos nem csak fiataloknál veszem ezt észre. Ez a legnagyobb baj. Hogy már a felnőtt emberek is annyira elfajzottak. Kérdem én, hol vannak a normális férfi úri emberek? Nekem ne jöjjön azzal senki hogy jaj hát nem az őskorban vagyunk. Nem is öskor, hanem a szimplán laza, de komoly férfiak hol vannak? Akikben van tisztelet a nök iránt..

És akkor néha elgondolkozom, hogy szerintem jobb ha egyedül maradok amíg csak lehet.

[wrthlessangel]

Nem tudom mi legyen

Feladjam?

Menjek? Ne menjek?

Pszichés gondokkal küzdök

De nem beszélek róla

Senkinek már.

Folytom magamba a sok sok fájdalmat

Mikor lesz vége?

Mikor lesz jobb?

Mikor leszek boldogabb?

Nem boldog.. el sem tudom képzelni..

Hogy milyen ha boldog vagyok

Boldogabbnak már annál inkább.

[wrthlessangel]

"Nem tudom, mit akarok.

Néha azt, hogy történjen már valami.

Néha csak nyugalmat.

Néha semmit.

Csak ezt a furcsa túlélést érzem.

Egyik napból a másikba.

Miközben mosolygok, bólogatok, és azt mondom: „Megvagyok.”

Pedig belül csend van. És zaj is. Egyszerre.

Nem haladok. Nem állok. Csak létezem.

És ha most ez a legtöbb, amire képes vagyok."

[wrthlessangel]

“Akkor is állva maradok ha rám szakad az ég”

— (via folyekonytorztukor)

[wrthlessangel]

Mindig akit közel engedek magamhoz egy idő után megváltozik. Nem mutat akkora érdeklődést felém mint az elején. Mintha ő is bele nyugodott volna abba hogy ez a hülye úgy se hagy el mer már teljesen belém zúgott....és igaza van. De ezt miért kell mindenkinek megcsinálni? Vagy tényleg ennyire velem van a baj? Félek kilépni, de még minél jobban próbálok ezen változtatni annál rosszabbul sül el. Tényleg ez a sorsom hogy úgy fogom le élni az életem bárkivel, hogy ő megszürkül mellettem én meg csak bele fogok őrűlni?!..nekem ez így nem fog menni megint ..

[wrthlessangel]

Talán csak időre van szükségem, egy kis figyelemre, amit magamnak adhatok. Kell egy pillanat, hogy csak én legyek a saját teremben. Ha valaki megkérdezi, hogy vagyok, azt felelem: „Jól.” De hát nem ezt mondjuk mindannyian? Néha visszatekintek a régi időkre, a régi önmagamra, és az üres beszélgetésekre. Bárcsak valaki elmondta volna, hogy a szeretetért fájdalmon át vezet az út. Hogy szeretni csak akkor lehet igazán, ha megtanulunk változni. És ha bizalmat akarsz, adnod is kell belőle.

Gyerekként úgy hittem, az élet lassan halad, ahogy a busz ablakán át néztem a világot. Úgy éreztem, hogy ez a világ túl kicsi számomra, ahogy csukott szemmel szemléltem. Mindig próbáltam mindent az irányításom alatt tartani, de végül a dolgok lettek azok, amik engem irányítottak. Talán ezért lettem mániákusan kontrolláló. Bárcsak valaki elmondta volna… hogy a szeretetért küzdeni kell, és a bizalmat csak akkor kapjuk meg, ha mi magunk is adunk belőle.

Ahogy telnek az évek, mintha csak az időt próbálnám elcsípni. Beszélek a fejemben lévő hangokhoz, és azok újra és újra elgondolkodtatnak. Mondják, hogy amikor „rossz”-nak gondoljuk az érzéseinket, valahogy mégis ott lapul bennük egyfajta megnyugtató jó is. Félek, hogy egy nap felébredek, és azon tűnődőm, merre tűnt az idő. Úgy beszélek a múltról, mintha a jelen lenne, miközben lassan ringatózom. A nappaliban ülök, és magamon nevetek.

[wrthlessangel]

Soha nem fog szeretni senki.

[wrthlessangel]

“Amikor gyerekkorodban évekig csúfolnak és bántanak a többiek, az rosszat tesz az önbizalmadnak. Majd ebből az önbizalomhiányos állapotból,megfelelési kényszerből hozod meg a rossz döntéseidet.Mert elhitették veled,hogy téged nem szeret szeretni…”

— (via sadpsychoprincess)

[wrthlessangel]

Mindig csak mosolygott Senki nem látta mit rejt az a mosoly Mennyi könnyt,és fájdalmat.

[wrthlessangel]

By: rodtten

[wrthlessangel]

[wrthlessangel]

[wrthlessangel]

veganiina___

[wrthlessangel]

Tudod miért nem panaszkodom a lelkemben lévő fájdalmas dolgokról? Azért mert akkor gyengének fognak látni. De én nem vagyok az. Erős vagyok, kibírok mindent, felállok a kibaszott padlóról, kimászom a szakadékból és akkor is fent maradok ha minden reménytelennek tűnik. Tudod? Na ezért. Erős vagyok. Kibaszott erős a szívem.

[wrthlessangel]

Eddig azért nem tudtam aludni, mert szomorú voltam, és magányos. Most azért nem tudok, mert csak te jársz a fejemben.

[wrthlessangel]

Ha valaki tabu, annál édesebb lesz a gyönyör, kínzóbb a vágy, és perzselőbb az érintés.

[wrthlessangel]

Annyira fáj hogy nem lehetsz az enyém..