cyb3rmind

[cyb3rmind]

♱ Azt hittem, Isten leszek…♱

„Miért…? Miért így kell véget érnie?”

A vérem dobol a fülemben. Minden lépéssel nehezebb a testem. A fájdalom… már nem is érdekel.

Azt hittem, Isten leszek.

Meg akartam tisztítani a világot.

És mégis… itt vagyok, egy elhagyott épületben, mint egy patkány, akit a saját csapdájába zártak.

♱𝑳…. ♟️† ˚₊‧⁺

Még most is látom az arcodat.

Az a nyugodt, bosszantó pillantás…

Te voltál az egyetlen, aki megértett.

Az egyetlen, aki valóban ellenfél volt.

Megöltelek. Hidegen. Hideg fejjel.

De most mégis…

Mégis te vagy az utolsó, akire emlékszem.

Nem anyám, nem apám. Nem Misa. 🎀 Csak te.

A világ…

A világ, amit meg akartam váltani, nélkülem is forog tovább.

Ryuk ott áll. Tudom, mit fog tenni. Ezt mondta az elején. Nem értettem akkor. Most már igen.

„Az, aki használja, nem jut sem a mennybe, sem a pokolba…”𓂃🖊 🍎 𝕽𝖚𝖑𝖊𝖘 🍎

Szóval csak… eltűnök.

Nem marad belőlem semmi.

Se hang. Se emlék. Se fény.

Pedig az vagyok, nem? Fény. Light.

Vajon emlékezni fognak rám?

Vajon lesz, aki hisz még bennem, mint istenben?

Talán… egy ideig. Aztán felejtenek.

Ahogy mindenkit elfelejtenek.

Szánalmas vagyok?

…Vagy csak ember?

Már nem érzem a lábaimat. A testem elnehezült. A látásom elmosódik.

A vége. 𓆩🖤𓆪

Egyedül vagyok.

És most… a csend.

Mu.

🥀

[cyb3rmind]

Kiégés

Ma is ráfrissítettem a napomra,

de megint “404” jött vissza.

Újra mondta a vezető,

hogy “ez most tényleg fontos”,

mintha tegnap nem ugyanez lett volna,

de akkor még más volt a sapka a fején,

most már “agilis”.

A mindenttudó kolléga csillogó szemmel

magyarázza, hogy mi az a stressz,

miközben én már több hónapja

nem álmodok semmit,

csak fehér képernyőt,

meg egy kurzort,

ami nem mozdul.

Néha kódokba zárt felhőket számolok.

Túl sok a szín a figmában,

túl sok az zaj az emberek agyában,

túl kevés a levegő a szobában,

az open office lassan kiszív,

és még mindig nem vagyok designer.

Valaki már megint napi szintű stand-upot akar,

de én csak ülni szeretnék.

Leülni. Lefeküdni. Gondolkozni.

Dolgozni. Kikapcsolni.

A diplomák súlya alatt

görnyed az asztal,

de egy kibaszott döntést

nem tud hozni senki.

Mert mindenki és minden fontos,

de senki sem felelős.

Így marad minden úgy,

ahogy épp nem kéne lennie.

És mégis azt várják,

hogy lelkes legyek.

Ok. Csak ma ne szóljon hozzám senki.

Csak ülök, bámulom a monitort,

közben fülhallgatóban valami metalcore

üvölt helyettem.

És megnyugszom.

Mert legalább az őrület

konzekvens.

[cyb3rmind]

🖤 Az vagyok, amit nem kértél 🖤

Kérted, hogy legyek halkabb.

Kérted, hogy ne kérdezzek vissza.

Kérted, hogy ne fájjon hangosan a szívem.

Kérted, hogy legyek kevésbé sok.

Kevésbé mély.

Kevésbé éhes.

Kevésbé én.

Én pedig ültem előtted,

összefogva a saját tüskéimet,

hogy ne szúrjalak meg velük.

Nevettem, amikor kellett.

Hallgattam, amikor nem volt szabad.

Elvettem magam tőled,

hogy te megmaradhass.

És aztán rájöttem:

nem voltam túl sok.

Te voltál túl kevés ahhoz,

hogy elbírj engem.

Az vagyok, amit nem kértél.

De attól még itt vagyok.

És végre nem kérek elnézést azért, aki lettem. 🗝️

[cyb3rmind]

➿➿✖️➿➿

Előbb hittem benned,

mint saját magamban.🖤

➿➿✖️➿➿

[cyb3rmind]

Hetero mélyrepülés

Emlékszem a kék szemedre,

a hosszú barna hajadra,

a sok közös nevetésre –

Arra,

hogy mennyire rajongásig voltam oda érted.

Talán így nő

soha többé

nem lesz a drogom, mint te.

És rájöttem:

még mindig nem vagyok túl

a megbaszott érzésen,

amit anélkül okoztál bennem,

hogy valaha hozzám értél volna.

[cyb3rmind]

A gumiszoba

A világ egy nagy gumiszoba.

Minél jobban kapálózom,

annál jobban leszíjaznak.

Hiába kiabálom,

hogy nem vagyok elmebeteg –

normális vagyok!

Senki nem figyel rám.

Senkinek nem számítok igazán.

Senki nem hisz nekem.

Azt hiszem,

megpróbálok beilleszkedni végre.

És igazán őrült leszek.

[cyb3rmind]

Szajha

Olyan, mint a méreg!

Lüktet az ereimben a káosz,

rám telepszik, ahogy megbassza a tudatom.

A felszín alatt a szín nem fekete és nem fehér –

alattomosan piszkos világos, és ködösen sötét.

Ilyen vagy!

Szinte már kívánom, hogy kitekerhessem a nyakát.

Mint egy rákos daganat,

úgy próbálom kivájni testemből a bosszúszomjat.

Ott görcsöl a lábamban, miközben futok a busz után.

Néha csillapodik, aztán visszacsap,

aztán szarkazmussal találkozom – odakapok.

Feleszmélek: én nem ilyen vagyok!

Mégis utána nyúlnék,

és szálanként tépném ki a haját.

Türelmesen játszom a szavakkal.

Megnyalom az ujjam,

de már nem tudok lapozni abban a könyvben,

amiben megfogadtam, hogy nem teszlek tönkre.

Ez csak egy fejemben lévő szál:

inkább hátradőlve nézem, ahogy szétszeded magad –

és segítek: összekuszálom jobban,

csomókat kötök rá,

a szívem mégis hevesen dobban.

A végén már azt sem tudom,

miért kezdtem el egyáltalán,

de az vigasztal majd: te tudni fogod már.

Nem! Az nem én vagyok,

akivel a múltad kisírhatod,

akivel majd azt hiszed,

újra hisztizel,

vagy talán megleszel.

Talán kiteszel,

fúrsz, faragsz,

csavarsz, megrágsz,

kiköpsz,

csak mert megteheted –

de én leszek az, aki ott fog állni,

görcsök nélkül,

ahogy sírva szaladsz,

és görcsbe rándul a lábadban az ér végül.

Na, én az vagyok.

Akkor fogom megbaszni a tudatod.

[cyb3rmind]

Néha le kell rombolnunk önmagunkat egészen a nulláig, hogy végre tisztán lássuk: kik vagyunk, és mit akarunk igazán.

Mert csak ott, a csendben, a semmi szélén halljuk meg végre a saját hangunkat.

[cyb3rmind]

Skizofrén Anxiety

Értem én az elvet, hogy ha nem beszélünk róla, akkor az nincs – de hát van.

Ott van mindehol, megtelepszik az a nincs... vagyunk így páran, vagy párban. Oda a zokni pár régi holmi, de az a seprű nem tolja a szőnyeg alá sem már magát, mert nincs hová... a sok semmi miatt az élet megállt, vagy megárt.

Mint egy bomlott testben a bomlott gondolat,

úgy büzölög a hárítás és a kifogás, és már csak képzelődünk,

hogy ha nem beszélünk róla, akkor nincs is talán? Jajj mi ez! Nézelődünk,

aztán megfogom a kezem, saját magamnak romlott hódolat,

de legalább ez igazi, nem csak anxiety,

itt vagyok létezem, nem vagy itt élvezem. 🫠

[cyb3rmind]

Vajon képesek leszünk újraírni a Te & Én sztorit?

Vajon együtt fejtjük meg mi a 42?

Jó volna…

bár ne jutnának eszembe efféle gondolatok.

Jó volna…

—-

Azt mondják, az idő folyik a saját medrében, megtörhetetlenül –

de én mégis állni érzem

a minket átszövő teres időkontínumokat.

Az emlékeimre rátelepszik

a tévéből áradó sziszegő zaj,

pedig régen alig néztem tévét.

Most mégis ez tölti ki a napjaimat,

mert már nem beszélünk

egy frekvencián.

Már nincs egymásra hangolódás,

csak a zaj,

amit nem vagyunk képesek

dekódolni sem.

[cyb3rmind]

Mit érzek most?

Ürességet, fájdalmat a szívembe, gombóc a torkomba, emiatt nem vagyok képes nyelni se…

Amikor beszélek róla neked

Nem érted…

Nem érted, hogy nem hiányzik ez az oda-vissza?

Dobálod a problémákat rám, mint egy kisgyerek, aki csak piszkálni képes, de érteni nem akar…

[cyb3rmind]

Gondolatok: - Egy sorozatgyilkos naplója: 1. Részlet

Itt vagyok. Szeretlek. Ha a sötétség végtelennek is tűnik, én leszek a fényed. Ha ki kell kiabálnod magadból a rosszat, ha sírnod kell, vagy darabokra hullanál, én tartalak majd össze. Ha kell majd összeragasztalak. Ha a teher túl nehézzé válik, együtt cipelem veled. Nincs semmi, amit tehetnél, semmi harc, ami miatt kevésbé szeretnélek. Melletted fogok állni, amikor az elméd ellenségnek tűnik, és amikor úgy érzed, a remény elveszett, emlékeztetni foglak, hogy még mindig itt vagyunk egymásnak. Erősebb vagyok, mint a félelem, gyengédebb, mint a kétségbeesés, amikor veled vagyok és semmi vihar benned nem fog elijeszteni tőled ezt garantálhatom. 😇

[cyb3rmind]

A szépség a tökéletlenségben rejlik, a zsenialitás pedig az őrületben gyökerezik, és még mindig jobb röhejesnek, őrültnek, tökéletlennek tűnni, mint beleolvadni a középszerűség unalmába.

[cyb3rmind]

Néhány percet marad,

hogy aztán örökre

hiányként éljen tovább.

[cyb3rmind]

Miért indulnék útnak,

ha itt is képes vagyok idegenné válni?

[cyb3rmind]

Nem várhatod el, hogy mindenki ugyanolyan mélyen lássa és érezze a dolgokat, mint te. Ez a te fájdalmad… mert te képes vagy megérteni őket, de ők nem tudnak téged megérteni.

[cyb3rmind]

Elbasztam, szerettem és szeretni akarok még mindig, de már nem igazán megy...