agirlfromyourmind-blog

[agirlfromyourmind-blog]

Sötét, hideg, elhagyott lélek

Minden lépéssel jobban félek

Sivár az élet, 

amit nélküled élek.

Vizes, csúszós, haldokló jég

Csak kérlek, ne búcsúzz még!

Hiába kérem, úgyis elmész.

Nem marad, csak a buta remény.

Csillogó, vizenyős sötétség

Talpam alatt csikorog a kétség.

Roppan lelkemen a vétség,

Ahogy szívemben felötlik a kérdés:

Talán tudná újra belém csepegtetni mérgét?

[agirlfromyourmind-blog]

Én vagyok az esővizes, rózsaszín

naplemente.

A hófehér pamut puha, lágy 

védelme.

A könyvári könyv édeskés, használt

lapjai.

A szeretett személy megszámlált

napjai.

Én vagyok a szívedbe hasító szerelmes

vers.

A lelkeden csücsülő fájdalmas

heg.

A csókodban elrejtett őszinte 

vallomás.

A könnyektől ragyogó hajnali 

végállomás.

Leszállás!