A bemutatóhoz közeledve minden elem kezd a helyére kerülni. A sminkekkel is folyamatosan kísérletezünk, hogy izgalmas legyen az összhatás. Köszönet ezért Pünkösdi Mónikának, aki Eurüdiké szerepének megformálása mellett még a sminkeléshez is maradt energiája és kreativitása.
A mai napon belevetettük magunkat a jelmezek tengerébe. Nem könnyű feladat hárul Jancsó Dorkára, hiszen 11 szereplő ruházatát kell beszereznie, méghozzá egy olyan csodaországban, ahol könnyen elveszi az ember figyelmét a kavalkád. Olykor nem akartunk hinni a szemünknek a színek és az anyagok láttán. De igen jól szórakoztunk. Itt komoly munka folyik!!!
De elmondhatjuk, hogy igencsak sikeres napot tudhatunk magunk mögött, és a jelmezek nagy részét sikerült beszereznünk a legkülönbözőbb helyekről. Már első, fő állomásunkról is két megtömött zsákot cipeltünk ki Susán Ferenc csomagtartójába, akinek szintén sokat köszönhetünk a beszerzésben.
Na mi is volt fő állomásunk...ez a földalatti csodavilág ahová leszálltunk, ahol elvesztünk, és ahol rengeteg segítséget kaptunk? Dobpergés! Ez itt a reklám helye. . JAJCICA. A kiváló ilyen-olyan ruhák lelőhelye. http://www.jajcica.hu/
Teiresziasz, a vak jós szerepében P. Kerner Editet láthatja majd a közönség. Az ókori látnok több alakban jelenik meg a mondavilágban. Gyakorta női alakban. Sőt! Saját bevallása szerint nőként jobban is érezte magát. Mi magunk is nagyon élvezzük az ősanyaként megjelenő jövendőmondó munkáját, aki nagy erőkkel igyekszik fényt hozni az elvakult uralkodó elméjébe. Kreón "látását" éppen a vak Teiresziasz hozza meg.
A bemutató közeledtével már körvonalazódik az előadás látványvilága is. A hétvégi próbák során először parókáját kapta meg P. Kerner Edit.
A jelmeztervező, Jancsó Dorka feladatai is sűrűsödnek március 10. közeledtével. Vasárnapra már Teiresziasz ruhájával lépett be a színházba, melyet rögtön ki is próbáltunk "működés" közben.
Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb. Ízlelgetjük a szavakat. Európai kultúra, origópont, Bába 1 szerepében Szophoklész (nem is különösebben eredeti kép, végül is Szókratész kortársa volt). Lenyűgöző. Két évezred kapaszkodik ebbe a mondatba, kétezer év keresi benne önnön igazolását. Magabiztosság, naiv optimizmus, gőg, humanizmus és önzés. A régi görögök még – kezdhetnénk, de persze fogalmunk sincs arról, hogy a régi görögök hogyan értették ezt a mondatot. Csak azt tudjuk, hogy ma nem lehet komolyan venni. Persze a cinizmus sem túl eredeti, marad hát...Mi marad? Kérdéseket teszünk föl.
A kar persze nem kérdez. Persze? Persze, hiszen józan ésszel megáldott, munkájához ragaszkodó, törvénytisztelő állampolgárok gyülekezete. Most tényleg, kinek ártanak azzal, ha tapsolnak az ünnepségen? Vagy ha koccintanak egyet a főnökkel? Cigiszünetben úgyis kibeszélnek mindent a kollégákkal. Mert azért ők sem hülyék. Ugye.
A cigifüst és reggeli csatornakipárolgás ködéből Anouilh lebeg elénk. Szerinte elég, ha csak egy kérdéssel többet teszünk fel. A kar-társak hirtelen nézők lesznek, elemzik a helyzetet, szenvtelenül és bölcsen – nincs ebben semmi meglepő, ez a szerepük. A meglepő talán az, hogy nincs ebben semmi meglepő. Szerepünk a tragédiában adott, a váratlan fordulat leszállítása az esti tévéműsor reszortja. Beállunk a karba, olvasunk a sorok között, összekacsintunk a cigiszünetben. A többi már megy a maga útján.
A kar tagjai elnyomják cigarettájukat, majd jobbra el.