mnusz-blog

[mnusz-blog]

1. Roddy Doyle: Vér

A 27 képtelen történet első novellája. Tulajdonképpen a magyar borító egyetlen előnye, hogy így stílusos a kötet véres felütése. Ettől függetlenül maga a törénet nem igen nyűgözött le. Nem mondanám, hogy rossz, de kezdésnek egy ütősebb, magával ragadóbb novellát vártam. Így inkább azért kezdtem bele a másodikba, hogy feledtesse velem ezt...

Adott egy nevenincs férfi (tényleg nem tudni a nevét), aki tök véletlenül pont Dublinban, Bram Stoker szülővárosában él. Persze ennek nem tulajdonít jelentőséget, nem is olvasta a Drakulát és valószínűleg soha nem is fogja. Na ennél a pontnál és a címmel már le is lőtte az író, hogy miről fog szólni a törénet... Mindezt 3 mondat alatt. Persze ezzel nincs gond, attól még lehetne izgalmas vagy fordulatos a történet. Innentől SPOILER.

A fickó annyira érdektelen a vámpírtéma iránt, hogy elalszik a moziban a Drakulán. Persze benne ébred fel a vágy a vér iránt. Igazából nem mondanám rá, még a drakulázás ellenére se, hogy vámpír, inkább csak kívánja a vért. Először a hűtőben lévő marhaszeleteket falja fel véresen, majd legközelebb a fagyos csirke alól issza ki a kásás vért. Mindeközben jön a hülyébbnél-hülyébb elméleteivel, hogy ő teljesen normális, elvégre családja van, jó állása, gyerekei, csak biztosan vérszegény és ezért kívánja a vért. Mert az tök normális, hogy a félig megmikrózott, vértől tocsogó hússzeletet szopogatja a mosogató felett és morog is közben az élvezettől...

Aztán azon kapja magát, hogy átszellemülten mászik át a szomszéd kerítésén, hogy átharapja az egyik csirke nyakát. Miután ezt véletlenül meg is teszi, és visszabújik a felesége mellé az ágyba és meglátva az ő fehér nyakát, áll elő azzal, hogy ez biztos ilyen kapuzárási pánik és ezért kívánja a nyakakat. Nincs ebben semmi különös, nem elcseszett ő, egyszerűen csak kívánja a nyakakat... hát ja, ezért aztán elharapja egy csirkéjét... logikus.

Bár talán itt hangzik el a mű legjobb mondata is:

"Különös szerkezet az emberi agy. Majd meghal egy jó dugásért, ezért leharapja a szomszéd csirkéjének a fejét."

A végén persze a feleség megtalálja a leharapott csirkefejet és kérdőre vonja. Miután bevallja, hogy ő volt, nem egy kóbor róka, a felesége csak ennyit kérdez:

- Milyen volt? - Jó - mondta. - Nagyon jó.

Talán a fickó humora ad egy kis színt a történetnek és tényleg motoszkál az emberben (még ha azért annyire nem is erősen) Gaiman kérdése: "és mi történt azután?"

Ettől függetlenül, vagy épp ezzel együtt:

Értékelés: 6/10

[mnusz-blog]

A szégyentelen (Shame)

A filmet az új Lars von Trier Nymphomaniac-ja kapcsán találtam, mint egyfajta férfi megfelelője.

Elég érdekes és elgondolkodtató. A főszereplője egy külsőleg normális, akár még irigylésreméltó életet élő, sármos, 30-as üzletember, Brandon. Saját lakása van, jól kereső állása és habzsolja az életet, legalábbis ami a nőket illeti. Azonban ez csak a felszín, mert mögötte Brandon betegesen szexfüggő, vagy legalábbis kielégülésfüggő, de ezt az életét titkolja mindenki elől. Mondjuk igazából nincs is ki elől, mert nincsenek barátai, közeli ismerősei, akik ebbe belelátnának. Senkivel se foglalkozik csak magával és a hedonista életével. Nagyjából abból áll egy napja, hogy a munkahelyén maszturbál, este eljár bárokba, prostikat hív fel magához, vagy camsex-el csajokkal. Ez lehet durván hangzik, de annyira jól van ábrázolva ez az egész, hogy elképesztő.

ERŐS SPOILERVESZÉLY!

A fordulópont akkor jön el, amikor kishúga, Sissy odaköltözik és felborítja az életét. Alapból bátyja ellentéte olyan értelemben, hogy ő inkább szeretetre, megértésre és törődésre vágyik és szociális típus. Nagyon tetszik, hogy szinte mindent homály fed a történetben és csak nagyon finom utalások vannak rá, vagy éppen a színészek nézése sejteti, hogy mi történt a múltban. Az viszont biztos, hogy köztük volt valami és Sissy feltűnése felzaklatta Brandont. Főleg azok után, hogy a főnöke lefekszik vele.

Nekem Brandon szexuális vessző- és tényleges, éjszakai futása úgy tűnik csak menekülés a múltja és a saját maga által is látott, beteges élete elől. Szeretne változni és erre tesz is próbálkozásokat. Megszabadul a pornógyűjteményétől, randira hívja egyik munkatársnőjét, de úgy tűnik ez nem az ő világa. El is mondja neki a randin, hogy ő nem hisz a kapcsolatokban és a házasságban (1. randira azért meredek kijelentés), utána pedig a munkahelyen ront rá a csajra és csókolja meg, majd kötnek ki egy hotelszobában.

Közben a legkevésbé se törődik a szétesőben lévő testvérével, csak hajszolja a vágyait. A film második felére már inkább szánalommal és sajnálkozással tekint rá az ember, mintsem irigységgel. Ő is egyre jobban csúszik le a lejtőn és a csúcspontja talán az, amikor már egy melegbárba megy be, hogy valaki kielégítse csillapodni nem akaró vágyait és leszopja aznap este. A végkifejlet érezhetően tragikusan közeleg és ennek megfelelően meg is találja otthon húgát felvágott erekkel.

A film úgy ér véget, ahogy kezdődött, a gif-en is látható metrón. Az elején egy csinos nőt bámul, de abból a nézésből nagyon sok minden kiolvasható. Leginkább a szexuális vágy, az állati ösztön és a mérhetetlen vonzalom a nő teste iránt, de ugyanakkor legalább ennyire  rémisztő is ez a tekintet. A nő benne van a flörtben, de amikor le kell szállnia látszik a karikagyűrűje és akkor eszmél rá, hogy ezt neki nem szabad. Na amúgy ilyen hatással van Brandon a nőkre... Ettől függetlenül követi, de a feleség "elmenekül". Mindez amúgy azért érdekes, mert amikor Sissy lefekszik a főnökével, akkor arról papol neki, hogy ugye tudja hogy házas, miközben ez Brandont egy másodpercig se zavarta volna... A film végén a nő újra feltűnik és ismét bámulja Brandon, akinek el kezdi magát kelletni, flörtölgetni, majd mosolyogva feláll a leszálláshoz. És itt a vége. Ennyi!

A legnagyobb kérdés szerintem, hogy Brandon tudott-e változni, volt-e valamilyen jellemfejlődése? Milyen hatással volt rá húga majdnem elvesztése és ráeszmélése saját életének beteges voltára?

Ennek továbbgondolását ránk hagyja a rendező és ez zseniális húzás. Benne van a pakliban, hogy utána ment, és mint a báros csajjal egy kietlen helyen egymásnak estek és lezavartak egy gyors numerát és minden megy tovább a régi kerékvágásban. De én inkább afelé hajlok, hogy Brandon ülve maradt...

Amúgy remekül mutatja be egy függő ember sanyarú életét és hogy a látszat alatt milyen életek húzodhatnak és milyen titkokat őrizhetnek azok az emberek is akikről talán azt hisszük ismerjük őket. Néha el is feledkezik az ember róla, hogy filmet néz.

A "legütősebb" jelenetei szerintem amikor Sissy énekli a New York, New Yorkot, még akkor is ha az 5 percig tart és irtó lassú (mint amúgy maga a film is). A másik inkább egy hosszabb szakasz, amikor Brandon élete kezd darabjaira hullni és ezt húga öngyilkossági kísérlete tetőzi be. Amúgy meg az egész film az ilyen ütős jelenetek láncolata... :)

Értékelés: 9/10

[mnusz-blog]

27 képtelen történet - Bevezető

Ebbe a könyvbe nagyjából 1 hete futottam bele újra, igazából tök véletlenül. Nem akartam én ezt megvenni, legalábbis nem ezzel a szándékkal mentem be a Libribe, hanem a karácsonyi ajándékot beszerezni. Aztán a nagy nézelődésben beugrott, hogy régen láttam egy novelláskötetet, amibe Joe Hill is írt egy szösszenetet és talán Ray Bradbury halála apropóján jelent meg, de ebben nem voltam biztos. Utólag már rájöttem, hogy még csak nem is erre a kötetre gondoltam, hanem az Árnyak és rémekre :) De kérdezősködésemre ezt nyomták a kezembe  és a borítója valahonnan ismerős volt (ki felejtene el egy ilyet...) és Joe Hill novellájának címe is, ezért meg is vettem.

Igazából tényleg szinte az egyetlen ok, hogy ezt a könyvet megvettem az Joe Hill neve. Pár szerző még ismerős és kíváncsi is vagyok rájuk (meg persze a többiekre is), de Hill nagy kedvenc, így már ő elég lett volna ahhoz, hogy kicsengessem a 3 000 Ft-ot ezért az antológiáért.

Kicsit magáról a kötetről. A 27 képtelen történetet Neil Gaiman és Al Sarrantonio válogatta össze. Valahol olvastam, hogy amihez Gaiman hozzányúl abból arany lesz. Hát ez majd elválik ha végzek a kötettel, de eddig a kritikák alapján kicsit szkeptikus vagyok, de remélem rám cáfolnak.

Amit egyszerűen nem tudok feldolgozni az a borító... Majdnem azzal a lendülettel ahogy levettem a polcról tettem is vissza. De most komolyan... Mutatom az eredetit: itt is van. Nem azt mondom, hogy ez csúcsszuper, de ezerszer vállalhatóbb, mint ez. Mert ez egyszerűen... őőő... SZAR! Sajnos tényleg nem tudom szebb jelzőkkel illetni. Azon annyira már fent sem akadok, hogy az "All-New Tales"-ből, hogyan lesz 27 képtelen történet. Marketingesebb így a cím, oké. Sejtésem szerint a borító is azért lett egy késsel átszúrt véres könyv, mert figyelemfelkeltő. Aki nem konkrétan ezt a könyvet keresi, annak talán megakad a tekintete rajta és belelapoz. A hátulja és a gerince amúgy rendben van. A másik a "Mesék felnőtteknek". Hogy mi? Ha nem lenne a vér azt is hihetnénk, hogy valami újabb Szürke ötven koppintás... legalábbis nekem a felnőtt mesékről ez jut eszembe, főleg mostanában, de ez már lehet csak az én perverz fantáziám hibája. A dologban csak azt nem értem, hogy amúgy a Metropolis Media többi kötete egész pofás csak ez lett ennyire elfuserálva. Ezt leszámítva amúgy a rövid bevezető tetszik és Gaiman szépen leírja, amit szerintem minden, olvasni szerető ember megfogalmazott már magában:

"A tévé és a mozi jó dolog, de ott mások a főszereplők. Olvasás közben viszont minden az én képzeletemben történik. Bizonyos értelemben ott voltam én is.

Ez az írott szó varázsa: a szavakból világot lehet építeni."

A szerkesztők, állításuk szerint különös odaadással válogatták ezeket a műveket. Műfajilag sokszínűek, mégis egy közös van bennük: a maguk nemében különlegesek. Valamint mindegyik felveti a kérdést, ami Gaiman szerint az egyik legfontosabb egy történet szempontjából. Ha a végére érünk akkor ott motoszkáljon bennünk a kérdés: és mi történt azután?

Tehát a következőkben majd ezekből a sztorikből (is) fogok szemezgetni és röviden véleményt alkotni róluk. Mindezt persze maximálisan szubjektívan :)

[mnusz-blog]

[mnusz-blog]

"Az írás nem az élet, de néha segít visszatalálni hozzá" - Stephen King