moonchild07forever-rain - Tumblr blog

[moonchild07forever-rain]

Lose

Namjoon és T/N lakótársak, egy unalmas estén amikor a házi koktéloktól kicsit bátrabbak lesznek elvesztik a vággyal folytatott küzdelmet. +18 Ez az első ff-m amit publikálok. Kérlek írjatok véleményt, hogy mi az amin változtatnom kellene. <3

Az aroma diffuzór ( párologtató) folyamatos halvány fénybe vonta a szobát. Kintről a halk eső hangja szűrődött be. Kényelmesen feküdtem a hatalmas ágyban, de mégsem tudtam elaludni. Namjoonnak egyébként is igaza volt. Az ő matraca sokkal kényelmesebb mint az enyém. Kemény míg az enyém puha. Hallgatnom kellett volna rá mikor beköltöztünk a lakásba és elmentünk ágyakat nézni. Emlékszem milyen heves vitába keveredtünk a matracok miatt. De mint mindig… neki volt igaza. Amikor felvetette Namjoon, hogy költözzünk össze rögtön igen volt a válaszom, mert vele mindig minden olyan könnyű volt. Mindig is barátok voltunk, mindig is szerettük egymás társaságát de a legjobb barátnőm rávilágított arra, hogy a barátok nem néznek így egymásra és nem bújnak így egymáshoz. Azóta kicsit próbáltam visszább venni, de hogy lehet nemet mondani neki? Mindig is megvolt köztünk ez a.. vonzalom csak én nem vettem róla tudomást, vagyis nem szerettem volna. Így minden olyan… egyszerű viszont mi lenne ha járnánk? Túl bonyolult lenne. Namjoon megmozdúlt mellettem, visszarántva a jelenbe. És hogy hogy kerültem ide? Hagytam, hogy rábeszéljen egy thriller-re. A sorozatgyilkostól frászt kaptam és még vagy egy órán keresztül elemezgettük a filmet én pedig belegondoltam, hogy egyedül a sötét szobámban kell aludnom.

- Aludj velem. – Fordúlt felém Namjoon.

- Nem, megoldom majd felkapcsolt lámpával alszok. – Nem mertem ránézni, mert akkor tudom, hogy rögtön igent mondtam volna. Feszülős fekete rövid ujjút és szürke melegítőt viselt. Végül nem bírtam tovább és ránéztem. De csak a karját figyeltem, amint feszül rajta a vékony anyag, és ahogy az izmok táncolnak bőre alatt.

- Úgy nem tudod kipihenni magad. Nem akarok az éjszaka közepén megint kijönni arra, hogy a nappaliban ülsz a kanapén díszkivilágításban. Nem ciki ha félsz.

- Dehogynem, 25 éves vagyok Joon! És félek a sötétben.

- Mindenki fél valamitől. Na gyerünk. Fáradt vagyok és le akarok feküdni. – Megadóan felsóhajtottam és követtem őt a szobájába. Namjoon alszik az ajtó felőli oldalon amiért nagyon hálás vagyok. Biztonságban érzem magam, mégsem tudok aludni. Az eső lassan kezdett elhalkulni majd teljesen elállt. Az éles csend, ami beállt megőrjített. Nem mertem megmozdulni és azon gondolkodtam, vajon Namjoon felébred-e arra, hogy milyen hangosan és gyorsan ver a szívem? A hátamra fordultam és a plafont bámultam. Vajon mennyi időbe fog telni míg elalszom? Egyáltalán el fogok tudni? Mibe kevertem magam már megint? De akkor most a szobámban, nem is a nappaliban ülnék felkapcsolt lámpákkal. Namjoon pedig megint leveszekedne és a vége ugyanez lett volna. Sóhajtottam egyet majd hátat fordítottam neki, hátha úgy kevésbé frusztrál majd az egész. Lassan elaludtam. Nem aludhattam túl sokáig, az órára néztem, ami az ablak alatt az asztalon állt. 02:25. Pontosan 25 percet aludtam. Azon gondolkodtam mi ébresztett fel mikor újra meghallottam. Az ablak alatt, ami résnyire nyitva volt beengedve a hűvös eső illatú éjszakai levegőt részegek kiabáltak. Biztosan egy buliból tartottak hazafelé. Namjoon morogva felállt majd becsukta az ablakot.

- Fogadjunk, hogy nem is aludtál. – Hangja mély és rekedtes volt az alvástól.

- 25 percet sikerült. – Átölelt majd magához húzott. Halántékomra nyomott egy puszit. – Leállítottam. Ne gondold túl már megint a dolgokat. Csak hunyd le a szemed. – Becsuktam szemeimet, s magamba szívtam Joon megnyugtató, férfias illatát. Össze rezzentem álmomba. A vihar újult erővel tért vissza. Villám cikázott át az égen, amit hatalmas mennydörgés követett.

- Ne már. – Morogta a nyakamba Namjoon, s arcát meg inkább hozzám nyomta. Ajkai súrolták nyakamat mire libabőrös lettem. Namjoon biztosan észrevette ezt, mert apró csókokat hagyott nyakamon és vállamon. Elfordítottam a fejem még több bőrt felkínálva neki. Egy utolsó puszit nyomott nyakamra majd hátára fordult magával húzva engem is. Mellkasára hajtottam a fejem, s igyekeztem szívverésére és légzésére koncentrálni nem pedig arra, hogy… a nyakamat csókolgatta néhány másodperccel ezelőtt. Átölelt, s karomat kezdte cirógatni. Félálomban voltam mikor átvetettem lábamat lábán, s térdem súrolta kemény férfiasságát. Kipattantak szemeim, s lélegzet visszafolytva vártam mi lesz. Sóhajtott egy nagyot s helyezkedett kicsit. Várta reakciómat, hogy ébren vagyok-e vagy sem. Nem mertem megmozdulni, nem tudom, mit kellene tennem. Ha most… megmozdulok és engedek a vágynak mi lesz később? Mi lesz reggel? Hogyan fogunk együtt élni? Képtelen lennék a szemébe nézni, és úgy tenni mintha mi sem történt volna. Jobb ez így, csak Namjoon szívverésére kell összpontosítanom. El fogok aludni. Biztosan.

Borzasztóan aludtam, alig hogy felébredtem már az a hír fogadott, hogy itthon kell maradnunk a vírus miatt. Na ezt most hogy fogom túl élni? Namjonnal összezárva… hetekig? Baszki. Bementem az irodába és elintéztem minden halaszthatatlan dolgot, hazafelé pedig bevásároltam.

Az elmúlt 1 hét mókás volt. Társasoztunk, sorozatot és filmet néztünk. Olvastunk, beszélgettünk de… már kezdtem unni. Mindig is szerettem itthon lenni, de az a pár nap, amit bejártam doglozni egy hónapban pont kielégítette szociális vágyaimat. Most viszont már a falat kapartam unalmamban. Nem kötött le már semmi. Unatkoztam. És igyekeztem minél kevesebb időt tölteni Namjoonnal… Most hogy össze vagyunk zárva napi 24 órában… nem tett jót velem. Sem a libidómmal. Ezért kerültem.

Rendeltem a netről koktél készítő szetett és eldöntöttem, alkoholba folytom unalmamat. Namjoon amint meglátta azt az izét, amit rendeltem kinevetett.

- Ugye tudod, hogyha egy mélytányérba folyadékot öntesz és egy laposba cukrot ugyanúgy tudod díszíteni a pohár szélét?

- Kérlek, ne rontsd el a szórakozásom. – Fordultam felé egy mérő kanállal. – Az úgy.. túl szabályos. – Namjoon helyet foglalt az egyik bárszéken a konyhaszigetnél. Állát tenyerén támasztotta s felvont szemöldökkel nézett engem. Fehér feszülős felsőt viselt, amitől majdnem eldobtam az agyamat. Itthon eddz, mióta nem mehetünk ki, szemtanúja voltam néhányszor. Egyszer benyitottam és a tükör előtt állt súlyzóval a kezében, félmeztelenül. Nem tudtam mit csukjak be először az ajtót vagy a számat.

- Már megint hol jársz? – Kérdezte Namjoon. Megráztam a fejem s tovább méregettem a hozzávalókat a mixerbe. Miután mindent beleraktam össze turmixoltam. Izgatottan mártottam a poharak szélét lime lébe majd a cukorba.

- Sokkal izgalmasabb így! – Ugráltam egyik lábamról a másikra. Beletöltöttem a piros, jeges löttyöt a poharakba majd Namjoon elé toltam az egyiket.

- Egészség! – Emeltem fel a poharat majd összekoccintottuk. Namjoon belekortyolt.

- Nem is olyan rossz. Van ebbe alkohol? – Kérdezte majd nagyot kortyolt belőle.

- Ne olyan gyorsan. Többet raktam bele, mint a recept írja. Megszaladtam. – Vonta meg a vállamat mosolyogva.

Tudhattam volna. Tudnom kellett volna, hogy az alkohol rossz ötlet. Ketten vagyunk itthon. A kanapén ülünk, sötétben a tv gyér fénye világítja meg a szobát. Mindennél jobban hozzá akartam érni, azt akartam, hogy ajkai felfedezzék testemet.

- Minden rendben? – Fordult felém. Mindketten berúgtunk kicsit. Bólogattam, nem mertem megszólalni. Féltem, mit mondanék. – Maradt itt egy kis cukor. – Hajolt előre s hüvelykujjával letörölte a számat. Végig a szemembe nézett miközben lenyalta ujjáról a cukrot, ami a koktélos pohárról maradt még ajkaimon.

- Bassza meg. – Suttogta majd ölébe húzott és megcsókolt. Hajába markoltam tarkójánál s hátra rántottam fejét.

- Namjoon… - Alig kaptam levegőt, a szívem majd kiugrott a helyéről.

- Ne.. eleget vártam. Nem bírom tovább. Tudom, hogy te is akarsz engem. – Most én voltam az, aki megcsókolta. Nyelve rögtön bebocsátást kért, amit meg is adtam neki. Nyelve vad táncra hívta sajátomat. Belenyögtem a csókba s hozzá dörgöltem magam. Kezei, amik eddig arcomat fogták fenekemre siklottak és erősen megmarkolt s lejjebb nyomott. Nagy volt, és kemény. Alig vártam, hogy végre magamban érezhessem.

- Kapaszkodj. – Namjoon lassan felállt, lábaimat dereka köré kulcsoltam. Elindult a szobája felé, amint beértünk ledobott az ágyára.

- Türelmetlen vagyok. – Megragadta a pólómat majd eltépte a vékony anyagot. Felnyögtem, amint a hűs levegő csupasz mellkasomhoz ért. – Gyönyörű. – Suttogta. Úgy méregetett, mint egy műalkotást. Megszabadult pólójától s fölém mászott. Karjain támaszkodott, de mellkasunk egymáshoz préselődött. Átkaroltam nyakát, ujjaim elvesztek puha, homok szőke tincsei között. Kisimított egy tincset arcomból, tekintete ellágyult nyoma sem volt a szenvedélyes Namjoonnak. Lábaimat dereka köré fontam s lehúztam, hogy hozzá tudjam nyomni magam kemény férfiasságához. Lecsapott ajkaimra, nyelve rögtön átsiklott számba, vad táncra hívva sajátomat. Hozzám dörgölte magát, amitől kezdtem elveszíteni a fejemet. Felmordult mikor keményebben nyomtam hozzá magam, eltávolodott tőlem s lecsapott nyakamra. Harapdálta és csókolgatta felhevült bőrömet, míg ujjai csípőmbe mélyedtek. Ujjai utat találtam jobb mellemhez, tenyerével ingerelte a kemény csúcsot, míg a másikat ajkai közé vette. Hajába túrtam.

- Namjoon.. – Nyögtem s megemeltem csípőmet, abban a reményben, hogy hozzá érhetek és enyhíthetek kicsit a lüktetésen lábaim között. Fogai közé vette a bőrt mellem alatt, majd szívni kezdte. – Kérlek. – Nyöszörögtem. Annyira kívántam. Felállt, hogy le tudja venni melegítőjét. Lassan letolta magáról, kemény farka hasához csapódott. Nagy volt és vastag. Letérdeltem elé, mire ujjai elvesztek tincseim között. Hasát kezdtem csókolgatni, míg ujjaimat vastag szerszáma köré fontam. Összerezzent, s ajkába harapott.

- Hallani akarlak. – Suttogtam majd számba vettem. Felnyögtem amint nyelvemen éreztem sós ízét. Namjoon türelmetlenül lejjebb nyomta fejemet, mire könnyek szöktek szemembe. Kissé öklendeztem, de próbáltam ellazítani magam. Felnéztem rá, szemei félig csukva voltak, ajaki elnyíltak egymástól. Mozgatni kezdte csípőjét, mire arcomon végig folytak a könnyek.

- Annyira gyönyörű vagy. – Suttogta s gyorsan kihúzta farkát számból. Talpra rántott s az ágyra lökött. Fölém mászott, s lassan belém hatolt. Keményen kezdett mozogni bennem. Karjaiba kapaszkodtam, amikkel fejem mellett támaszkodott. Körmeimet bőrébe mélyesztettem, s szemébe néztem.

- Joon… - Lenyúlt kettőnk közé s csiklómat kezdte izgatni. Homlokát homlokomnak nyomta mikor elértem a csúcsot. Lassan kihúzódott belőlem majd mellém feküdt.

- Lovagolj meg bébi. – Az a szexi mély, kásás hang. Átvettem lábamat csípőjén s lassan ráereszkedtem. Mellkasán támaszkodtam s lassan mozogni kezdtem. Namjoon karjai kétoldalt kinyújtva a lepedőt markolták. Nem siettem el, ki akartam élvezni minden pillanatát. Csípőmmel körözni kezdtem, majd fel-le mozogtam rajta. Megragadta fenekemet s erősen belemarkolt. Felült szorosan magához húzott s megcsókolt. Lassan felállt miközben erősen tartott majd lerakott az ágyra. Keményen kezdett mozogni bennem ismét, tudtam, hogy közel van. Erősen markolta csípőmet, a szobát bőrünk csattogása, Namjoon halk morgásai és az én nyögéseim töltötték be. Namjoon két kézzel ragadta meg csípőmet s keményen belém csapódott. Egész testében megfeszült, hangosan nyögve érte el a csúcsot. Kihúzódott belőlem majd mellém feküdt.

- Ha tudnád mennyire régóta vágytam már erre. – Pihegte mellettem. – Ez.. te… fantasztikus vagy. – Megcsókoltam s hozzá bújtam.

Remélem tetszett és nem volt annyira rossz.

xx Lini.

[moonchild07forever-rain]

⛈2.rész🌧

2.rész

Reggel mikor felébredtem, kint szakadt az eső. Az eget fekete felhők takarták el. A szél bele-bele kapott a fák koronáiba megannyi virág szirmot táncoltatva a levegőben. Borzongás futott végig rajtam amint bele gondoltam, hogy nekem bizony ki kell mennem ebbe az időbe. Miután felöltöztem bekopogtam Yejihez.

- Jó reggelt! Nem soká kelned kell. Főztem kávét. –

- Angyal vagy. – Kiáltotta utánam. Már a lépcsőfordulóban voltam mikor valaki utánam kiáltott. Jooheon és Hyungwon volt az. Persze, az első óránk kortárs irodalom, amire együtt járunk. Sóhajtottam egy nagyot, ma valahogy nem volt kedvem hozzájuk. Imádom őket, a legeslegjobb barátaim, de.. fáradt vagyok. A mellkasom megint szorítani kezdett mikor Hyungwon mosolyogva mellém ért és átkarolta a vállamat. Teljesen átlagos, mindennapi dolog, de a szívem majd kiugrott a helyéről. A hideg szél esőt fújt az arcomba. Felnéztem az égre és mélyet szippantottam az eső illatú levegőből. Valahogy… megnyugtatott a borongós, esős hideg idő. Hyungwon kinyitotta az esernyőjét s fölém tartotta. Jooheonra néztem, aki csak a kapucniját vette fel. Aggódva fürkészte arcomat, nem tudom milyen fejet vághattam, de az biztos, hogy nem voltam túl vidám. A terembe érve leültünk leghátra a szokásos helyünkre. A két fiú között ültem.

- Lemaradtam. – Hajolt közel hozzám Hyungwon. Arcunk pár centire volt egymástól amint a füzetemet nézte. Elé toltam a füzetet, s próbáltam csitítani szívemet. Miért? Miért kell ennyire szeretnem őt? Miért nem tudok tovább lépni? Annyi év telt el és még mindig semmi nem történt. Tudom, hogy én vagyok a hibás, mert elmondhatnám, neki hogyan érzek… de mi lesz, ha fura lesz utána a kapcsolatunk, mert elutasít? Túlélném, egyáltalán ha nemet mondana? Hátra dőltem a széken, s kinéztem az ablakon. Az eső még mindig szakadt kint, a szél bele-bele tépett a fák koronáiba. A szívemben is hasonló vihar dúl.

Megint nekem kellett bejönnöm Mina helyett. Kedden és Pénteken nincs délután órám. Ma két órám volt egymás után, kortárs irodalom aztán kreatív írás. Fáradt voltam, és nyűgös. A kávézó Coeur Brisé, ami franciául törött szívet jelent néhány éve nyílt a campustól nem messze. Fleur a főnök asszony az után nyitotta, hogy visszatért Francia országból. Beleszeretett egy francia férfiba, aki megígérte neki, hogyha odaköltözik, akkor nyitnak együtt egy kis vidéki kávézót. Amikor Fleur megérkezett senki sem várta őt a repülőtéren. Miután kiderítette hol lakik a férfi, kiderült, hogy családja van és csak le akarta húzni a naiv Fleurt. Miután visszatért Koreába, megnyitotta itt a kávézót és csakis nőket alkalmaz. Miután összetörték a szívét és visszaéltek a bizalmával többé nem tudott megbízni a férfiakban. Nem Fleur az igazi neve, de senki nem tudta kiszedni belőle a valódi nevét. A CB hamar felkapott lett a francia péksütemények és mennyei kávék miatt. Nem beszélve arról, hogy tökéletes randi helyszín. Sokan járnak ide tanulni vagy csak kikapcsolódni kicsit. Az emelet csendes, két hatalmas könyves polc választja el a teret pontosan középen. Imádom a hatalmas ablakokat és romantikus stílust. Olyan mintha egy teljesen másik világba csöppennél, amint belépsz. Péntek révén és az időjárás miatt rengetegen voltak. Mindenki menedéket keresett az eső elől, és ha már itt vannak, felmelegítik magukat egy kis forró csokival vagy kávéval. Mikor beléptem Fleur hálásan elmosolyodott.

- Rengetegen vannak és Mina megint az utolsó pillanatban szólt! Ne haragudj, amiért berángattalak ma is. –

- Egy perc és itt vagyok. – Kiáltottam miközben az öltöző felé vettem az irányt. Miután átöltöztem beálltam a pultba és átnéztem a rendeléseket míg Fleur a konyhába ment, hogy kivegye a sütőből a friss, meleg péksütiket.

- Felviszem az emeletre a rendelést. Addig ki tudsz jönni? – Szóltam be neki s felpakoltam a tálcára a kávékat és sütiket. Lassan elindultam fel a lépcsőn, utáltam felmenni, mert mindig attól féltem, hogy elesek. Ezért csigalassúsággal tettem meg az utat az emeletre. A könyves polcok eltakarták előlem, hogy kik ülnek a 12-es asztalnál. Megtorpantam egy pillanatra mikor megpillantottam Hyungwont. A csoporttársaival volt, egy csoport projekten dolgoznak említette reggel, hogy beülnek de teljesen kiment a fejemből.

- Sziasztok. – Mosolyogtam rájuk.

- Juls! A legjobbkor. – Hyungwon telt ajkai mosolyra húzódtak s csináltak helyet az asztalon, hogy le tudjam tenni a poharakat és tányérokat. Hyungwon mellett egy lány ült, baromi szép volt, de annyira feltűnően és idegesítően flörtölt Hyungwonnal.

- Szóljatok, ha kértek még valamit. – Hyungwon bólintott majd a lány felé fordult, annyira közel voltak egymáshoz miközben a feladaton dolgoztak. Sóhajtottam egyet s mikor elértem a könyves polc másik oldalához óvatosan neki dőltem és kinéztem az ablakon. Hatalmas villám cikázott át az égen. Legszívesebben elbújnék sírni, de csak ketten vagyunk, szóval estig ki kell bírnom. Nem ez lenne az első alkalom, hogy Hyungwonnak barátnője van, vagy randizik valakivel. Amióta ismerem, volt pár barátnője, de egyik sem tartott túl sokáig. Én mindig ott ültem a kispadon várva az esélyemre, naivan abban a hitben élve, hogy egyszer egynap viszonozni fogja érzéseimet.

- Annyira hülye vagy. – Suttogtam magamnak miközben a lépcsőn mentem le. Legszívesebben felpofoztam volna magam a gyerekes gondolkodás menet miatt, felnőtt független nő vagy és még mindig ugyanaz a fiú miatt sírsz. Hány évesek is lehettünk mikor először találkoztunk? 15-16 azt hiszem. Most már majdnem mindegyikünk betöltötte a 21-et. Ennyi évet elpazarolni egy viszonzatlan szerelemre. Igazán rám férne egy egészségügyi sírás.

Meccs napokon Fleur mindig korábban bezár, hat után mindenki a közeli bárokba és kocsmákba megy.

- Felmosok fent, amíg te összepakolod a konyhát. – Álltam meg Fleur mellett, aki ép a napi bevételt számolta össze.

- Nem. Menj csak. Tényleg, innentől már átveszem. – Mosolygott rám. – Menj és érezd jól magad! – Elmentem átöltözni, majd kiléptem az ajtón. Az eső már nem esett, de az ég még mindig be volt borulva és a szél is felerősödött. Bokáig érő sár volt mindenhol alig győztem kerülgetni a pocsolyákat. A 15 perces út alatt eléggé kiszellőztettem a fejemet és átfagytam ahhoz, hogy ne érdekeljen semmi. Nem volt kedvem meccsre menni, legszívesebben egy forró zuhany után bekuckóznék a kanapéra egy bögre forró csokival és megnéznék valami nyálas romantikus filmet. Alig bírtam felvonszolni magam a negyedikre. Bepötyögtem a kódot majd beléptem a meleg lakásba.

- Julie! – Ugrott a nyakamba Yeji. A konyha sziget tele volt alkohollal, a kanapén Hyungwon ült.

- Na szép. Nélkülem isztok, Yeji pedig még el is ázik? – Toltam el magamtól mosolyogva. – Le zuhanyzok. – Nem mertem ránézni Hyungwonra. Tudtam, hogyha a piros egyen dzseki van rajta akkor nekem végem. Mindig jól néz ki, de abban az átkozott dzsekiben annyira lélegzetelállítóan fest. Beálltam a zuhany alá miután levetkőztem és utat engedtem könnyeimnek. Szánalmas vagyok. Komolyan. Miért nem tudom elengedni őt? Eddig minden próbálkozásom sikertelen volt. A szívem mindig visszahúzott hozzá. Miért nem lehetek boldog? Csak egyszer.. csak egyszer szeretnék az lenni. Igazán boldog. Szeretnék végre egy olyan napot, amikor nem hagy ki a szívem, nem szorít a mellkasom, ha meglátom őt. Nem akad el a lélegzetem tőle. Fáradt vagyok, annyira belefáradtam ebbe. Folyamatosan elhalmozom őt a szeretettemmel és még csak nem is tudja, hogy többet érzek iránta barátságnál. Ő meghúzta a határt, miszerint csak barátok vagyunk, lenne értelme elmondani neki? Főleg ennyi idő után? Szánalmasnak tartana ő is.

- Minden rendben? – Nyitott be Yeji.

- Persze, csak átfagytam, míg hazaértem. – Füllentettem majd elzártam a csapot. Törülközőt tekertem magam köré és átmentem a szobámba ahol felöltöztem. Tudom, hogy a legtöbb lány csinosan, falatnyi kis ruhákban fog megjelenni. Bár ők abban a hiú reményben élnek, hogy majd valamelyik amerikai focis fiút haza vihetik vagy fordítva. De én nem akarok megfagyni. Melegen öltöztem fel, sapkát is vettem és sálat tekertem a nyakam köré. Nem sminkeltem, nem volt kedvem pedig a sötét karikákat eltüntethettem volna a szemem alól.

- Nem festesz túl jól. Nem maradsz itthon? – Kérdezte Yeji mikor végigmért.

- Csak fáradt vagyok. Megígértük a fiúknak, hogy minden meccsen ott leszünk. Mehetünk? – Álltam meg az ajtóban indulásra készen.

- Nem iszol? – Kérdezte Hyungwon miközben kidobta az üres sörös dobozt. Megráztam a fejem, s felvettem a bakancsomat. Az ajtóban álltunk Yejire várva. Hyungwon zsebre tett kézzel, a falnak dőlve figyelt. Kérdőn néztem rá. Próbáltam faarcot vágni, de a szívem majd kiugrott a helyéről annyira szívdöglesztő volt ahogy lazán ott állt s lenézett rám. Mielőtt bármit is mondhatott volna, Yeji jelent meg. Felvettem a kesztyűmet mikor kiléptünk.

- Esküszöm, hogy megverem őket, ha veszítünk és kirángattak minket ebbe az időbe. – Pufogott mellettem Yeji. Az út rövid volt a stadionig. Felültünk a lelátóra és beszélgettünk, míg vártuk a fiúkat.

- HAJRÁ RED MONSTERS! – Kiáltottuk mikor a fiúk kijöttek a pályára. Hyungwonra pillantottam, teljesen a meccsre fókuszált, szemöldökét ráncolta, s alsó ajkába harapott. Annyira megbabonázott - már megint – hogy teljesen kizártam a külvilágot.

- Julie! Nyertünk! – Rántott fel Hyungwon. Kellett pár másodperc, míg észbe kaptam. Magához húzott és szorosan átölelt. Magamba szívtam illatát, elraktároztam, hogy milyen érzés átölelni őt és milyen mikor a karjaiban tart. Felnéztem rá, s kisimított egy tincset arcomból.

- Menjünk haza. Az eső is szakad. – Annyira gyengéd volt, és annyira de annyira megcsókoltam volna. Észre se vettem, hogy esik az eső, mivel mi fedett helyen ültünk és engem elvarázsolt Hyungwon. Lenéztem a pályára, mindenki csupa sár volt és csúszkáltak a füvön miközben az öltöző felé igyekeztek. Mivel egyikünk sem hozott esernyőt, hazáig futottunk. A pár perces út alatt, totál eláztunk ezért Hyungwon felment zuhanyozni, míg mi Yejivel azért versenyeztünk ki ér be előbb a fürdőbe.

- Haha én nyertem! – Nyújtotta ki rám nyelvét. – Juls! Segíts! – Kiáltott ki néhány perccel később. A pulcsi, amit viselt teljesen rátapadt. Nagy nehezen lebírtam húzni róla majd én is kihámoztam magam a vizes ruhákból. Leültem a wc-re fehérneműben, míg vártam, hogy Yeji végezzen.

- Láttam ám. – Szólt ki a víz alól.

- Mégis mit? – Kérdeztem s kifacsartam hajamból a vizet.

- Hogy a herceg megint elvarázsolt. – Akaratlanul is elnevettem magam. Hyungwon utálja ezt a becenevet, de el kell ismerni, hogy illik rá.

- Nem tehetek róla. Még mindig a varázsa alatt vagyok. De Yeji… belefáradtam. És szánalmasnak érzem magam, amiért még mindig szeretem őt. – Yeji kilépett a zuhany alól és belebújt a köntösébe.

- Soha de soha ne érezd magad szánalmasnak az érzéseid miatt. Oké? Nem irányíthatod őket, tudjuk mi történt, amikor elnyomtad magadban. És akkor is amikor elakartad felejteni őt. – Leguggolt elém. – De.. ha tényleg úgy érzed, készen állsz elfelejteni őt, szerintem elég sok fiú szeretne megismerni téged. Csak… vigyázz magadra kérlek. Nem szeretném, hogy még több fájdalmat okozzanak neked. – Átöleltem őt s alig tudtam vissza tartani a könnyeimet. Nála jobb barátot sosem kérhettem volna. Ma már immár, másodjára állok a zuhany alatt, de most már csak fáradt voltam. Hajat mostam, majd miután végeztem pizsamát vettem fel és a hajamat nagyjából megszárítottam. Leültem Yeji mellé a kanapéra.

- Tudod… borzasztó szar napom volt, de akárhányszor meglátom őt… olyan mint a napsugár az esős napokon.

- Tudom… de lehet tényleg itt az ideje elfelejteni őt. – Yeji ölébe tettem a lábaimat miközben a tv-t kapcsolgattuk.

- Mi ez a nyugdíjas buli? – Lépett be először Hyunwoo.

- Fáradtak vagyunk. Julie ma dolgozott is. –

- Hát már meg se ünnepeljük a győzelmünket? – Huppant le a mellettem lévő fotelbe Hoseok.

- Dehogynem, ti isztok én meg felügyellek titeket. – Kihyun felemelte a lábamat majd leült közém és Yeji közé. Lábaimat ölébe rakta s rám mosolygott. Hyungwon is lejött, mosolyogva néztem a többieket, akik csillogó szemmel beszéltek a meccsről és a hetükről én pedig csendben hallgattam őket miközben Kihyun a térdemen pihentette kezét. Mindenki nevetett és boldog volt, de én legbelül darabokra hullottam. Egyre nehezebb fenn tartani a látszatot, hogy minden rendben van, és nem hagyok el apró darabokat a szívemből miközben egy olyan fiút szeretek, aki sosem fog szerelemből szeretni.

[moonchild07forever-rain]

🌺 1. rész🌸

A lelátón ültem, mint minden egyes alkalommal, amikor délután nem volt órám. Ez valahogy az egy év alatt, amióta egyetemre járunk szokássá vált. Ha végeztem és a fiúknak edzése volt, én itt ültem és néztem őket. Néha tanultam vagy olvastam. Nagy ritkán zenét hallgattam, de pont azért szeretek itt lenni, mert kikapcsol. Rajtam kívül alig ülnek a lelátókon még akkor is, ha az egyetem legnépszerűbb srácai vannak a pályán. A nappalok kezdenek hosszabbodni, de az eget már narancssárgára festették a lemenő nap sugarai. Mélyen magamba szívtam a levegőt, aminek tavasz illata volt. Néztem amint a fiúk még mindig eddzenek. Hyungwon és a többi futó az utolsó köreiket futották, míg Hyunwoo, Jooheon, Changkyun, Kihyun, Minhyuk és Hoseok épp egymást nyúzták az amerikai foci pályán. Lehunytam a szemeimet, s hallgattam őket. A kiáltásokat, a sípszót. A futó cipők hangját a pályán. El akartam raktározni magamban minden pillanatot. Ezekből tudok erőt meríteni, amikor rosszra fordulnak a dolgok. Mindig ők segítettek. Hyunwoo-val gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Mindig is barátok voltunk, de más középiskolába kerültünk. Ő ott találkozott a többiekkel és hamar bemutatott nekik. Én középiskolában találkoztam a legjobb barátnőmmel, akivel most is együtt lakunk. Felkapcsolták a reflektorokat, az erős fények visszarántottak a valóságba. Összeszedtem a cuccaimat majd lementem a pályára. Hyungwon kocogott oda hozzám, mire a kezébe nyomtam egy üveg vizet.

- Köszi! – Nyomott puszit az arcomra majd elindult az öltöző felé. – Megvársz minket ugye? – Fordult vissza.

- Persze! – Kiáltottam utána. Hoseok kapott el először, s jól megszorongatott. – Pfuuuj neee! Izzadt vagy! – Próbáltam el tolni magamtól.

- Nekünk nem is hoztál vizet? – Kérdezte Jooheon.

- Így ismersz? – Kérdeztem majd kiosztottam mindenkinek egy üveg hideg vizet.

- Megvársz minket? – Kérdezte Hyunwoo mikor a többiek elindultak. Némán bólintottam, s csendben elindultunk utánuk. Megálltam az öltöző előtt és csendben vártam őket, míg elmerültem a gondolataimban.

- Juls! – Lengette meg előttem a kezét Hyungwon. Világos farmer, fehér póló és az egyetemi sportcsapat piros dzsekije volt rajta. Frissen mosott hajába túrt, miközben megigazította vállán a táskáját.

- Tudnál segíteni egy kicsit? Elakadtam a ppt-ben. Utálom, és már négyszer kezdtem újra. Holnap reggelig elkéne küldenem. – Vakarta a tarkóját. Megforgattam a szemeimet. Éreztem, hogy megint ez lesz. Már megint elbizonytalanodott a tudásában és a képességiben.

- Persze. – Mosolyogtam rá.

- Te hogy állsz a beadandóval? – Upsz. Reméltem, hogy nem fogja megkérdezni. – Juls?!

- Reggel 8ig kell elküldenem. Éjjel befejezem. – Próbált szigorúnak tűnni, de a végén feladta és elmosolyodott. Átkarolta a vállamat, alig értem fel a mellkasáig. Mielőtt bármit is mondhattam volna a többiek is kész lettek így elindultunk haza. Az egyetemtől nem messze, az 6 emeletes háztömbökben lakunk. Mi Yejivel a 4iken, felettünk egyel, az ötödiken Hyunwoo, Hyungwon és Jooheon. A mi épületünkkel szemben, a hatodikon Kihyun, Minhyuk, Hoseok és Changkyun. Kő papírollóval döntötték el a felállást, de teljesen mindegy, mert összevissza alszik mindenki mindenhol. Nálunk is, a két szobás lakásunkban, néha mind a hét fiú itt alszik.

- Nem soká megyek, csak lepakolok. – Intettem a többieknek s elindultam a lakásunk felé. Beütöttem a kódot majd beléptem a csendes lakásba. Yeji még mindig nincs itthon, és nem is válaszolt az üzeneteimre. A szobámba mentem gyorsan átöltözni. Egy egyszerű fekete kapucnis pulcsit és egy fekete jóga nadrágot vettem fel. Beleléptem a papucsomba, majd felkaptam a telefonomat és a laptopomat. Bepötyögtem a kódot mikor felértem, s lassan kinyitottam az ajtót.

- Bejövök! Ugye mindenkin van ruha? – Kérdeztem s eltakartam a szemem.

- Igen. Mindenkin van. – Felelte Hyunwoo. Kibújtam a papucsból s mikor felnéztem akkor láttam, hogy Hyungwon-on még nincs felső. Mérgesen néztem Hyunwoo-ra aki feltartotta a kezeit, hogy ő bizony semmi rosszat nem tett. Hiba volt elmondanom neki, vagyis ez így nem igaz. Hoseok-nak mondtam el, miután szétanalizált néhány hónapja, amiért folyamatosan rossz kedvem volt. Leültetett a kanapénkra a lakásunkban és előjött belőle. Dr. Shin. Baromi jó pszichológus lesz belőle. Teljesen random témák között csapongtunk mikor egyszer csak megkérdezte, hogy mióta tetszik Hyungwon. Én pedig gondolkodás nélkül rávágtam, hogy már egy ideje. Tudtam, tudtam, hogy mit érzek iránta, de igyekeztem el folytani, mert… barátok vagyunk nem? És a barátok nem szeretnek egymásba.. Hoseok néha cukkolt ezzel, amikor az agyamra akart menni és egyszer Hyunwoo meghallotta. Azóta ő is cukkol ezzel. Zavartan leültem a kanapéra majd Hyunwoo felé fordultam. Felvont szemöldökkel néztem rá.

- Ne már. Az az utolsó. –

- Persze, ti pedig nyugodtan felzabálhatjátok a hűtőnk tartalmát. Jólvan Sohn Hyunwoo. Ezt megjegyeztem. – Kelletlenül kivette a hűtőből az utolsó sört és letette elém. – Szeretlek! – Dobtam neki puszikat miközben az ajtóhoz csoszogott.

- Kell még valami a boltból? – Kérdezte. Jooheon lépett ki a szobájából.

- Várj, megyek veled. – Nyeltem egyet, most megint kettesben leszünk. Kibontottam a sört s mielőtt beleittam volna megkérdeztem Hyungwont, hogy kér-e.

- Idd csak meg, majd a többiek úgyis hoznak. Szóval.. átnéznéd? – Elém tolta a laptopját, amin már meg volt nyitva a dia sor. Végignéztem.

- Szerintem ezzel kezdj, és ide rakj be képeket.

Teljesen belemerültünk a ppt-be. Egy idő után Hyungwon mögém ült, egyszerűbb volt igazgatnia a diákat és leírni az átfogalmazott anyagot. Álla vállamon pihent, miközben hosszú lábait kinyújtotta mellettem. Teljesen csapdába estem. Annyira természetes neki ez… hogy mindig egymáshoz érünk és összebújunk, de nekem… de nekem.. én többet szeretnék. Szomorúan felsóhajtottam.

- Minden rendben? – Kérdezte s felém fordult. Arca centikre volt sajátomtól. Meleg lehelete arcomat csikizte.

- Persze, csak kicsit fáradt vagyok. – Átölelt majd hátradőlt magával húzva engem is. Fejemet mellkasán pihentettem, szerettem ezeket a meghitt és bensőséges pillanatokat. A lakásuk most csöndes volt, a sarokban égett csak egy álló lámpa, kellemes meleg fénybe vonva a nappalit. Kint már sötét volt, nem lehetett látni a csillagokat, sötét felhők takarták el őket.

- Köszönöm, hogy segítesz. Valahogy mindig tudod, hogyan kezelj engem. – Kezdett bele. – Tudod, mennyire el tudok bizonytalanodni egy-egy beadandó vagy előadás előtt. Annyira jó barát vagy. – Áucs. Ez fájt. Barát. Anélkül, hogy bármit is tudott volna az érzéseimről, a barát zónába lökött.

- Semmiség. Te is ugyanígy segítesz nekem. – Álltam fel.

- Hova mész? – Kérdezte, s láttam rajta azon gondolkodik vajon rosszat mondott-e.

- Haza. Soha nem fogok elkészülni a beadandóval. – Indultam az ajtó felé.

- De… mindig itt szoktál maradni. És együtt tanulunk. –

- Igen.. de most egyedül szeretnék lenni. Túlságosan elvonnátok a figyelmemet. Holnap meccsük lesz a srácoknak, ilyenkor mindig teljesen bezsonganak. Reggel találkozunk. – Intettem majd becsuktam magam mögött az ajtót. A korlátnak támaszkodtam és néztem amint a felhők gyorsan szelik át az esti égboltot. A szél is kezdett felerősödni. Eső illatot hozott magával.

- Hát te? – Állt meg mögöttem Hyunwoo.

- Csak megálltam kicsit kiszellőztetni a fejem. Megyek haza beadandót írni.

- De.. miért nem itt írod? – Kérdezte Jooheon.

- Mert holnap mérkőzésünk lesz, és ha a többiek is átjönnek, akkor nem fog tudni, tanulni. Tessék. Menj és írd meg. – Nyomott a kezembe még egy energia italt Hyunwoo. Hálásan mosolyogtam rá. Szavak nélkül is megértettük egymást, tudta, hogy most egy kis egyedüllétre van szükségem. Mosolyogva mentem le a lakásunkba.

- Julie! – Ugrott a nyakamba Yeji.

- Hol voltál? Nem is válaszoltál egyetlen üzenetemre se! –

- Lemerült a telóm. Bocsi. De hogy hogy itt? Most készültem felmenni. – Méregetett Yeji. – Hyungwon? – Kérdezte.

- Nagyon durván barát zóna. De nem is tudja, hogy mit érzek iránta. Szóval nem hibáztatom érte, de akkor is nagyon szar volt hallani. Nagyon jó barát vagy. – Túrtam a hajamba majd leültem az egyik bárszékre a konyhaszigetnél.

- Egyszer meg kell mondanod neki. Évek óta így érzel, és azt mondtad, ha a középiskola nyári szünete után sem változnak az érzéseid, akkor elmondod neki. Azóta már eltelt majdnem két év! Mire vársz még?

- De.. ha ő nem érez irántam így, akkor vége a barátságunknak.

- Szerintem mind a ketten sokkal értelmesebbek vagytok ennél. Ha nem úgy érez, akkor nem tudom.. kitaláljuk. Mindig meg tudtunk oldani mindent. Emlékszel amikor Hyunwoo és Hoseok ugyanabba a lányba esett bele? Fél évig nem beszéltek egymással. Egyszer jól elcsépelték a másikat és utána minden rendben volt. Mert tudták, hogy egy ilyen apróság miatt nem éri meg elveszíteni a másikat. Nem azt mondom, hogy ez egy apróság. Ne érts félre, de tudom, hogy bármi legyen is azt megoldjuk. Mert mi így kilencen vagyunk egy nagycsalád.

- Igen igazad van. De akkor is félek. – Sóhajtottam. – Félek elmondani neki, félek attól, hogy mit fognak gondolni a többiek.

- Azt hiszed, nem tudják? Szerintem már mindenki tudja. Csak a vak nem veszi észre. Meg Hyungwon. – Ült le mellém Yeji. Elnevettem magam.

- De te menj nyugodtan. Menj fel hozzájuk. Beadandót kell írnom. – Nyitottam fel a laptopomat.

- Itt maradok veled. Mert nekem is tanulnom kell. Beraksz valami nyugis zenét? – Kérdezte miközben kinyitotta a könyvét. Szerettem az ilyen békés pillanatokat Yejivel is. Hyunwoo-n kívül nem voltak barátaim. Nehezen nyílok meg másoknak és mindig kirekesztettek, mert sosem illettem be sehova. Aztán középiskolában megváltozott minden. Egyedül voltam és rettegtem az első naptól. Hyunwoo nincs velem.. Egy nagyon csúnya pánik roham tört rám. A lány wc-ben leltem menedéket, míg sikerült megnyugtatnám magam. Yeji várt a fülke előtt egy üveg vízzel és zsepivel. Azt mondta minden rendben lesz. Azóta ketten a világ ellen. Sokszor még a fiúk ellen is amikor valami nagy hülyeségen törik a fejüket. Mivel a mi lakásunkban csak két szoba van sokkal nagyobb a konyha és a nappali is. Mindig itt vagyunk Yejivel, ritkán vonulunk el a szobánkba. A konyhaszekrények tetején apró égősőrok villágítottak, a sarokban egy álló lámpa vonta arany fénybe a nappalit. A nyitott ablakon keresztül besüvített a szél meghozva az esőt, ami hangosan kopogott az ablakon. Odamentem, hogy becsukjam, s akkor még nem is sejtettem mekkora változások fognak történni az életemben.

[moonchild07forever-rain]

College Days - More Than You Know

-Jobban mint gondolnád....

Julie és Hyungwon mindig is barátok voltak, de a lány belé szeretett. Közös baráti körükből szinte mindenki tudja, hogyan érez a fiú iránt. Vajon elég bátor lesz Julie felfedni valódi érzéseit? Mi lesz velük utána? Együtt lesznek vagy örökre elveszíti a fiút?

Monsta X AU - University College Stories első része.

[moonchild07forever-rain]

Sziasztok!

Lini / Lins vagyok, 25 éves kpop fan.

Mivel temérdek szabadidő szakadt rám, gondoltam megosztom írásaimat veletek is.

Groups akikkel írni fogok :

•BTS

•Stray Kids

•Monsta X

•Ateez

•Ikon

Az utolsó kettővel meg ismerkedem! De nyitott vagyok bármire. Ha bárkinek bármilyen ötlete kérése lenne nyugodtan írjon.

Ugyanakkor színészekkel is solo eloadokkal is fogok írni, de ahhoz több idő kell hogy össze gyűjtsem az összeset. 😅

Többnyire nsfw, erősen felnőtt tartalmú sztorikat fogok írni, de ez nem zárja ki a soft sztorikat sem.

안녕. 😘🌸