sandreich - Tumblr blog

[sandreich]

undefined

Lazy sunday

(via)

[sandreich]

[sandreich]

The Gamer Dilemma, Alyssa Sue Borkowski (aka @NeatCoolFun)

[sandreich]

listened to Bohemian Rhapsody today… i’m so very sorry

[sandreich]

This is Sisu, a stray dog who broke into a Dollar General 5 times to steal this purple unicorn. When animal control got there the officer bought it for him. (Afterwards he was adopted and got to take his unicorn friend to his new home with him)

(via)

[sandreich]

“Quarantine cat trick :)”

(Source)

[sandreich]

Miola Ceramics on Etsy

[sandreich]

Keleti pályaudvar, Bécsbe induló vonat, március 14 reggel. Egy magyar önkéntes lány segít fel 2 anyukát 3 kisgyerekkel a vonatra. Nem találja a jegyen az ülés számát, segítek neki. Kiderül, hogy másik kocsiba szól a fél család jegye. Ők nyilván együtt akarnak maradni, szóval maradnak ebben a kocsiban, az önkéntes leugrik a vonatról, nehogy fennmaradjon.

Az egyik anya leült a gyerekével a helyére hátul, a másik anya áll tanácstalanul, nem akar a csomagok mellől mozdulni. 3 nagy szatyorban van az egész életük, ölében az egyik kisgyerek, babakocsiban a másik. Megkérdezem a mögöttünk ülő nénit, hogy nem cserélné-e el a jegyét az anyukával, hogy együtt maradhasson a család, és menne át másik kocsiba. (Nekem online jegyem van, én ezt nem tehetem meg.) Ő panaszos hangon elmondja, hogy így se tud a férje mellett ülni, aki pár sorral hátrébb ül. Hát szuper akkor, mondom én, mert az ukrán anyuka helyjegye egymás mellé szól, csak át kell menniük a másik kocsiba.

Néni hátramegy szólni a férjének, mire az ukrán anyuka leül a székébe a gyerekkel, alig áll a lábán. Megjelenik a férj, majd agresszíven böködi az anyuka vállát, hogy álljon fel, ez nem az ő helye. Mellette 2 szőke német lány, velük cserélt helyet, hogy a felesége mellett ülhessen, arról szó se lehet, hogy ő holmi jöttment menekülttel cseréljen.

Hangosan megkérdezem a kocsit, lenne-e olyan, aki hajlandó lenne a szomszéd kocsiba cserélni jegyet, hogy a család együtt maradhasson. Egy magyar nő jó hangosan: "Ha menekültek, örüljenek, hogy a vonaton vannak, ne válogassanak."

Én szégyelem el magam, összeszedem a cuccom, átadom a helyem az anyukának, hogy akkor üljenek oda. A kisfija az ölében egyből az asztalra borul, már alszik is. Mellette a kislánya alszik a babakocsiban.

Az ablak melletti ülésen ülő bácsival elkezdenek ukránul beszélgetni. A bácsi beszél kicsit angolul, ő fordít köztünk. Megtudom, hogy Odesszából menekültek, 3 napja vannak úton, 3 napja nem alszanak. Megkérdezem a bácsit, ő honnan jött. Harkivből. Nagyon szégyellve mutatja a szemüvegét, aminek hiányoznak a szárai és csak egy szalaggal tartja a fején. Épp elvitte volna megcsináltatni, amikor az oroszok bombázni kezdtek. Ő 5 napja volt úton.

Jön a magyar ellenőr, egyől mondom neki, hogy az anyuka jegye nem ide szól, de az enyémen ül, úgyhogy minden ok. Ő teljesen elpirulva mondja, hogy persze, minden jó, mennyire jó, ott ülnek, ahol akarnak.

Elérjük az osztrák határt. Odajön mellém a magyar nő, aki már korábban azt üvöltötte, hogy örüljenekhogyvonatonvannak.

- Maga van a menekültekkel?

- Segítek nekik, amit tudok.

- Hát akkor jó lenne, ha rájukszólna, hogy itt már ffp2-es maszkot kell hordani. És szóljon annak a másiknak is hátul, mert az nagyon szemtelen. 2 nyelven is bemondták, higy maszk kell, de ezek basznak rá. (sic!)

Ismételten én szégyellem el magam, és előveszem az extra maszkjainkat (Juan reggel még poénkodott, hogy minek viszünk ennyi extrát, hirtelen jól jött, hogy túlkészülök mindent.) Megkértem a bácsit, hogy fordítsa le az anyukának, hogy innen ezt a maszkot kell hordnai, és kiosztottam mindenkinek egyet. A bácsi végtelenül szégyenkezve mutatta a textil maszkját, hogy neki csak ez van, de ez már koszos. Nem tudom írásban visszaadni, mennyire hálás volt azért az egy szaros kis ffp2 maszkért.

Jött az osztrák ellenőr. Kedvenc magyar nénink ezen felbátorodva iszonyú lekezelő stílusban üvötlött a másik anyukával: - Az orrodra is húzd fel! Ne beszélj vissza, csitt! (sic!) (Magyarországon ugye már nincs covid, nem kell maszk, teljesen rendben elvolt azzal, hogy 2 órán keresztül senki se visel maszkot körülötte, de az utolsó 40 percben ez hirtelen élet-halál kérdés lett.)

A végén a kalauz üvöltött rá, hogy "DOWN". Akkor legalább csendben maradt egy darabig. Én rettenetesen éreztem magam, amit az anyuka észrevtt, majd elmondta, hogy milyen rendesek voltak a magyarok, ezt a babakocsit tőlük kapta. Érted, még ő vígasztal engem, mert hát... elszomorodtam.

Közeledett Bécs, ahol a család és mi szálltunk le. A bácsi ment tovább Münchenbe. Az anyuka elkezd szedelőszködni, kotor az egyik szatyorban, és elővesz egy nagy mandarint. "Mandarina", mosolyogja, éa a kezünkbe nyomja. Kotor tovább, és ropit meg kekszet tesz a bácsi elé.

Mi nagyon nagyon hálálkodunk, majd mikor már az ajtóhoz mentek, mi is állunk fel és a bácsinak adjuk a mandarinunk, egy szendvicsünk, meg extra maszkot. Ami nyilván semmi, de ő úgy néz ránk, mintha valami hatalmas dolgot tettünk volna.

Mikor leszállunk, több ukrán várja a családunkat az állomáson. Búcsút intünk, ő puszit dob, majd mikor lemegyünk a lépcsőn, nálam nagyon elindulnak a könnyek.

[sandreich]

Pripyat, Ukraine

[sandreich]

undefined

Lerooooooy

[sandreich]

[sandreich]

undefined

Getting into the holiday spirit

(via)

[sandreich]

(via)

[sandreich]

An awkward dinner

(via)

[sandreich]

The Viking Sword Road In Iceland