#érezhetlek

[itswiikii]

Nem érdekel hogy barátom van,és az sem hogy neked barátnőd csak találkozzunk újra..esetleg utoljára..és had öleljelek magamhoz..ha tényleg ért neked ez az egész valamit is akkor rá fogod tudni venni magad és eljössz..a szemedbe kétlem hogy bele fogok tudni nézni..de legalább közel érezhetlek újra magamhoz..

Utoljára...Kérlek..

Bele fogok őrülni ha nem ölelhetlek újra magamhoz..

[gondolat-cafatok]

Kicsit talán így jobban közel érezhetlek magamhoz.

A pulcsi megvéd.

Fura, mi?

Már most mennyi akadályt kaptunk.

A félelmeinket, a fájdalmat, a kérdőjeleket a fejünk felett.

De talán az, hogy újra megölelhettük egymást valamiféle rendet teremt.

Sosem múlik el minden.

Ugyanúgy félni fogunk, mert mi van ha.

Ki tudja, talán egyszer elválnak útjaink, talán semmi nem tart örökké.

De megtanultam, hogy nem az a lényeg mi lesz, hanem, hogy mi van.

Most minden nyugodt. Halványan feltűnnek olykor a színeink.

Majd jövőhéten tehetünk egy újabb lépést előre.

Túl leszünk egy újabb, egy fontosabb szintlépésen.

Minden rendbe jön, ugye?

[szeretethianynemjo]

Nehéz visszanézni az eddigi életemre a múltamra.. Sajnálom a fájdalmat amit okozok. Még sokat fogok .. még sokat fogok kapni és sokat fogsz adni nekem . De tudom hogy ennek ez a rendje. Szeretünk, csalódunk körforgás az élet . De a végén úgyis a szerelem győz.És onnantól már nem számít semmi! Bízom benne! Majd megtapasztalod velem amikor eljön az idő Kedvesem! Addigis türelmesen várjuk egymás rátalálására bárhogy és bármikor is történjen! Az Esküvőnkön sok mindent fogok neked felolvasni, hogy kimutassam az érzéseim irántad! Sírunk együtt és letöröljük egymás könnyeit ! Egymásra nézve már tudni fogjuk .. Ő az Igazi! Végre megvagy! Végre a karjaimba tarthatlak! Végre itt vagy velem! Végre veled táncolhatok! Végre a szemedbe tudok nézni és őszintént átérezni az irántad érző szerelmem! Végre láthatlak ! Végre érezhetlek! Végre... Végre magamhoz szoríthatlak és a füledbe súghatom hogy Szeretlek Mindörökké!

[nulla-onbizalom]

ránéztem és annyi de annyi kérdésem volt. tudtam, hogy egyiket sem tehetem fel neki, mert nem jönne rá válasz. előre bámult, szinte láttam a fejében cikázó gondolatokat, miközben bele-bele szívott a cigijébe és néha rám nézve elejtett egy halovány mosolyt. De ez nem az őszinte mosoly volt, inkább az a “ne mondj és ne kérdezz semmit” fajta mosoly. Én pedig elsüllyedtem. Éreztem, hogy egyre lejjebb és lejjebb merülök a magány bugyrában. Mellettem ült, végre együtt lehettünk, mègis olyan volt, mintha messzebb lennék tőle, mint akármi mástól. Fájt, hogy nem kapok értelmes barangoló mondatokat, csak hanyag odacsűrt szavacskákat, amiből semmit nem értek, csakis azt, hogy nincs interakció. Nem tudom mi az ami visszaránt, hiszen már többet vagyunk együtt távol, mint távol együtt. Mégis megköszönöm az összes búcsút, köszönést. És én mégis kimosom a ruháit, elmosom a tányérjait, de úgy hogy csillogjanak. És mikor minden olyan tiszta, akkor a legzavarosabb minden. Mert célom van a tetteimmel és nem okom. Ezzel rontok el mindent. Ő pedig tudja. Jól tudja mi miért van úgy ahogy. Látom a fényt megcsillanni a szemében, mikor azt mondja: “ Köszönöm”. Ez egy másik fajta fény, nem az, amikor azt mondja hogy szeret. Mert ő már unja hogy szeretlek. Ő már unja hogy hiányzol. És mikor az exétől félek, valahogy jobban szeret, mint mikor nem. Még a cipősor is többet mond el nála az ajtó előtt. Mert ahogy be és ki lépek, látom őket és néha azt mondják menjek, olykor azt hogy maradjak. De ők mondanak! Távol vagyok...hogyan érezhetlek mégis ilyen közel magamhoz?

[vartamrad1]

2020.01.01.

Másodjára mentem hozzád. Az állomáson vártál ismét, láttam a szemedben mikor megláttál, hogy boldog vagy. Mihelyst beültem a kocsiba, egyből megcsókoltad az ajkam és a szemembe mondtad, hogy hiányoztam nagyon. Mentünk is a mekibe egyből, autó driveben vártuk a sorunk, te közben a kezeddel a pólóm alá nyúltál és izgattad a mellem. (minden kocsiból mindenki minket nézett, de mi nem foglalkoztunk vele). Haza értünk hozzád, egyből a szobádba mentünk, én megedtem a sajtburgerem amig te letusoltál. Megkérdezted, hogy felvesszük-e ahogy szexelünk, én bele mentem, mert SZERETLEK.Annyira imádom mikor érezhetlek magamban. Te elaludtál, egész este csak rezgett a telefonod, kellemetlenül éreztem magma, mert biztos a lányok írkálnak,de te ezt nemtudhatod, hogy nekem ez milyen rossz esett. Egész éjszaka szorosan öleltél magadhoz és simogadtál. 

[sadgirlsinheaven-blog]

Imádok veled motrozni imádom mikor átkorolhatlak,mikor érezhetlek imádom hogy veled lehetek..

[jehova]

Oké, illetlen képeket, videókat meg gifeket nem szabad kirakni, de még ezek a mocskos, ájtatoskodó kapitalisták sem akadályozhatnak meg abban, hogy erotikus Tokio Hotel fanfictionöket osszunk meg egymással! Ez a műfaj már legalább tíz éve (ha nem több) virágzik rendületlenül, és az egyetemes kultúrtörténet elidegeníthetetlen része, nem nyúlhatnak hozzá

Tom Bill fölé kerekedett, a fiatalabb fiú pedig megdermedt izgalmában a hirtelen mozdulattól. A szájuk összetalálkozott, és Bill beszívta Tom alsóajkát, közben pedig nyelvével játszott testvére piercingjével. Szerette a bátyja ajkainak ízét. Otthon voltak, egy kis szünet erejéig. Az édesanyjuk, és Gordon egész napra magukra hagyták őket. Az ikrek kihasználták a magányban tölthető idejüjet. Az ismerős hálószobában voltak, az ágyban, ahol évekkel ezelőtt minden elkezdődött. Bill annyira szerette Tom szobájának illatát, ami korábban az ő szobája is volt. Otthonos és meleg volt, és ez az egész légkör olyan nevetségesen boldoggá tette. - Mit mondott, mikor lesz itthon? - lehelte Bill. Érezte, ahogy Tom farka a meztelen fenekéhez ér. Nyekifeszül, majd eltávolodik. - Mennyi ideig van távol...? Tom ismét előrelendült, nem merült Billbe, csak forró combjai közé csúsztatta merevedését. - Bill, kérlek, ne beszélj anyuról, miközben mi... - Tudom, tudom... - felelte Bill. Elmosolyodott, ahogy Tom megcsókolta a nyakát, és mikor bátyja ismét combjai közé simította a farkát, Bill összeszorította. - Olyan kemény vagy, Tomi. Miért? - Viccelsz? - szakította meg Tom az eddigi dinamikus mozdulatsorozatot, és Billre nézett. - Bill... - Mm – Bill csak ennyit tudott reagálni. Lehunyta szemeit, és eleresztette Tomot a combjai fogságából. - Gyere Tom. Már készen állok. - Csak még egy kis síkosítót – mondta Tom, Bill pedig hirtelen rácsapott a kezére. - Aú! - Nem kell több – nyögte Bill. - Imádsz örökké csak húzni engem, de most nincs időnk. - Anya azt mondta, nem lesznek itthon egész nap – Tom újra Billnek nyomta a merevedését, és most mindketten felnyögtek. - Tomi, lassan vége az egész napnak – jegyezte meg Bill. Az orrát Tom nyakához simította. - Csak dugj már meg! Tom felnyögött, aztán elvigyorodott, és Billt a matracba nyomta. - Csak... türelem. - Mm – nyögött fel Bill, és megragadta testvérét. Tom érezte, ahogy az izmai megfeszülnek az ujjai alatt. Bill olyan elveszettnek látszott. - Tomi, túl sokáig tart... Tús sokáig. - Hidd el, jobb lesz így. Keményen kapod ma tőlem – suttogta Tom. - A feneked... Bill, uh. Bill elmosolyodott, és átvéve az irányítást, Tom dereka köré kulcsolta a lábait. Tom erekcióját kezdte végre jó helyen érezni. Olyan helyen, amire már nagyon vágyott. Ahogy Tom farka a heréi alá csúszott, Bill hangosan felnyögött. - Gyerünk, csináld. - Azon vagyok – szűrte a fogai közt Tom. Bill végre megérezte bátyját a saját bejáratánál, aztán a behatolás édesen égető érzését. Megcsókolta őt, de hamar elhúzódott, mikor rájött, hogy csak Tom ujjait érzi. - Ne, Tomi, ezt már csináltad. - Csak egy kicsit – morogta Tom. - Imádom mikor érezhetlek. - Imádom, mikor megdugsz – vágott vissza Bill. - Keményen. Mikor senki nincs körülöttünk. Mikor végre egyszer senki nincs a közelünkben. Kérlek, Tomi. Szükségem van... - kiáltotta Bill az utolsó szavakat, ezzel egyetemben Tom elhúzta az ujjait. Durván, és keményen Bill testébe csapódott. - Jézusom! Tom összeszorította a fogait, és szinte már kényszerítette magát, hogy ne élvezzen el azonnal.

[felhivlakreszegen]

ajkaid sorban érik a cigaretták

ahelyett, hogy az én számat érintedén velük.

kezeid nem érnek hozzám,

nem fonódnak derekam köré.

hátad nem simogathatom már,

hajadba nem túrhatok bele.

álmaimban még láthatlak,

érezhetlek közelemben,

de amint felébredek

egyedül, magányosan,

üres ágyamban,

egy könnycsepp csordul ki szememből,

hisz csak arra tudok gondolni:

mi van ha már soha nem leszel az enyém?

[kawaiiangelrebel-blog]

Idő

Meguntam a bennem tátongó ürességet és kényszeresen keresek bármilyen érzelmet amivel betölthetem Tudom jól hogy már nem hozzám tartozol, tudom jól hogy tovább kell lépned és tovább is fogsz De mégis azt kívánom bárcsak enyém maradhatnál Csak egy pillanat töredékéig Amíg újra érezhetlek Amíg újra magamon tudhatom védelmező karjaid Amíg újra rajtam landolnak vágyakozó ajkaid Csak egy utolsó részegítő másodperc erejéig

[vilag-ahova-menekulsz]

drogom vagy tudom, hogy nem kellene, de muszáj élnem veled ha nem veszlek magamhoz, elvonási tüneteim kezelhetetlenek: türelmetlen és szótlan vagyok mintha csak akkor lennék boldog, ha érezhetlek de tudom azt is, hogy nem lehetsz folyton a szervezetemben, hiszen nem sajátíthatlak ki kár... ebbe is bele fogok őrülni? egyáltalán jó függője lenni valakinek? hiszen ha nem lennél, gyenge pontjaim sem te, sem más nem ismerné

[a-brunette]

Hiszem, hogy látsz odafentről. Egyszerűen nem lehet ez másképp. Sokszor csóválod a fejed, nem érted, mit miért teszek. Néha pedig büszke vagy rám. Csendben figyeled tetteimet. Kár, hogy már nem tudhatom, mikor mivel értesz egyet. De a mosolyodat örökké látni fogom, ahhoz nem kell itt lenned. És így mindig magam mellett érezhetlek.

[whiskey004]

Miért van az, hogy rád gondolok? Leszáll az éj, gyötőr a fájdalom, S kérdezem magamtól: Miért nem érezhetlek? Miért nem érzed te is, amit én? Magányosan ülök a Duna parton, És reménykedem, hogy hozzám fúj a szél, s ajkad ajkamon érezhetem. Ezek csupán csak álmok, s kérdezem Miért csak álmok, miért nem a VALÓSÁG?

[crying-is-okay1]

Gondolatok #6

Ahogy az emlékeim között kutattam, és elképzeltem helyzeteket, hirtelen eszembe jutott egy nagyon szép és egyben szomorú jelenet is.

A legutóbbi szakítás után, amikor újra találkoztunk még nem sírtam, hogy újra látlak. Oda értünk hozzátok. A hátamon feküdtem, Te pedig oda bújtál hozzám.

Elkezdtél mondani mindenféle aranyos dolgot. Hogy mennyire szeretsz engem. Egyszer csak azt vetted észre, hogy rázkódik a testem, hirtelen felkeltél és megnézted mi a baj. Bőgtem, zokogtam. Egy ideig csak hangtalanul.

Amikor a könnyeimet törölted le, akkor kezdtem el hangosan zokogni.

Mi a baj Picur? - kérdezted.

Amikor kicsit sikerült levegőhöz jutnom, és beszélni, akkor elmondtam, ahogy csak bírtam, miért sírok.

Én annyira boldog vagyok, hogy újra megölelhetlek. Láthatom az arcod, a szemed, a szád, mindened. Magam mellett érezhetlek, csókot, puszit adhatok. Azt akarom, ez soha ne érjen véget! - mondtam.

Jaj Picur. Annyira szeretlek Téged! - mondtad.

Én is Téged Babu! - mondtam.

Szeretlek!

2019.12.16. 2 éves évfordulónk napja van.

[sosemfogodtudni]

Sokkal többről szól. Valami ami megnevezhetetlen. Valami ami nem ér fel semmivel. Tudod én igazán Beléd szerettem. Felrobbanok belülről....felrobban minden érzésem mikor a bőrömön újra érezhetlek...mint a tűzijáték...hangos...mégis csodálatos..

[broomandsweeper]

9. nap

Ez a nap várakozásokkal telve ment el, reméltem, hogy este már megközelítőleg ki tudunk tűzni egy időpontot, amikor végre újra láthatlak, újra a karjaidba zárhatsz, újra érezhetlek, csókolhatom az ajkaid finoman és hevesen, és mindenekelőtt az édes szerelmes szemeidbe nézhetek! Így vártam az estét, de ilyen csodára nem számítottam! 4 egészen fantasztikus órát töltöttünk együtt, és én annyira közel éreztelek, hogy azt nehéz lenne szavakba önteni! Megint ráeszméltem, mennyire fontos az érzéseinkről, érzelmeinkről beszélni, mert az hoz minket a legközelebb egymáshoz. Igazad van, hogy óvatosabb vagyok, mert nem látom a reakcióid, és nem akarok túl sok lenni, vagy olyat mondani / tenni, ami nem előbbre visz minket. Pedig mindig rájövök, hogy nincs mitől félnem, mert szeretsz engem, akarsz engem, minden egyes pillanatban, bármit is mondok vagy teszek, te szeretni fogsz, és ezt köszönöm neked Szerelmem. Feküdtem a gyertyák mellett a kanapén a félhomályban (ezek mindig naaaagyon romantikus hangulatba hoznak), jobbra fordulva, csukott szemmel, Te ott a bal oldaladon, csukott szemmel, rögtön azután, hogy a privát szféra és az intim szféra különbségeiről beszéltünk. Éreztelek, a tested rezgéseit, a levegővételeidet, úgy éreztem mindjárt összeér az orrunk, az arcunk. Pont az a megnyugtató, nyugodt érzés kerített hatalmába, ami melletted fekve mindig bennem van. Innen aztán egy teljesen más utazásra indultunk, pedig az elején annyira próbáltam ellenállni, visszafogni a gondolataim, a szavaim, hogy még neee, még ne kezdjünk bele egy ilyen beszélgetésbe, még csak egy hete vagy távol, mi lesz később, azok után, hogy megtapasztaljuk milyen ez az étertestekkel való szeretkezés. De te finoman, lassan, pont ahogy tetted és teszed mindig, gyengéden belevezettél egy olyan erős vizualizációba, ami egészen valóságos volt! Éreztem a tested forróságát, a csókjaid, az ajkad az ajkamon, az érintésed a combomon, a nyelved a melleim körül, a fogad a fülemet harapdálva, a kezed a nyakamat szorítva. Éreztem az ujjaid, ahogy az ajkaimat simogatják, őrültem nedves voltam és kívántalak, hogy gyere, kérem az ujjaid, kérem a farkad, gyere hatolj belém, bárhogy, csak gyere már, hadd érezzelek, és ahogy beszéltél, a gyengéd érzéki hangodon, az apró nyögésekkel a fülemben, éreztem a lényed minden apró porcikáját, éppen úgy, mintha ott lettél volna. Őrületes volt, annyira valóságos, hogy újra megerősödtem abban, hogy számunkra a test az csak egy eszköz ehhez a födi világhoz, a de a lelkünk sokkal magasabb szinteken kapcsolódik, ezért nincs jelentősége a fizikai távolságnak. Nem ez kapcsol össze minket, még csak az alapok közé sem sorolnám. Biztos vagyok benne, hogy fontos neked a szexualitás (”you like sex and you consider yourself at least good in it”), nekem is az, de veled egészen átértékelődnek a dolgok. Nincs ott még az alapok között sem, és ez furcsa, it’s something divine between us. Madly in love with you. Gyönyörű élmény volt hallgatni a hangod, minden szavadból sugárzott a szeretet, a gyengédség, és én örökké ott akarok maradni a karjaidban, érezni a szerető és óvó biztonságot, amit teremtesz nekünk. 

[szeretemapetrat-blog]

Már csak pár nap, és újra érezhetlek.