#utoljára

[itswiikii]

El nem küldött üzenet...

Nem érdekel hogy barátom van,és az sem hogy neked barátnőd csak találkozzunk újra..esetleg utoljára..és had öleljelek magamhoz..ha tényleg ért neked ez az egész valamit is akkor rá fogod tudni venni magad és eljössz..a szemedbe kétlem hogy bele fogok tudni nézni..de legalább közel érezhetlek újra magamhoz..

Utoljára...Kérlek..

Bele fogok őrülni ha nem ölelhetlek újra magamhoz..

[vagonca-rigo]

sadness dread sorrow i have failed to capture the retro szili for the 5TH FUCKING TIME

[newlifeprojects]

"aztan húzz egy gatyát is magadra légyszives"

"annyira nincs hideg, miért?"

"mert még mindig túl jó segged van"

[toretlenporcelan]

Az érzés amikor legszívesebben kivájnád a szemét a saját kezeddel csak hogy érezze ő is a fájdalmat.

Merthogy nála rosszabb ember nem létezik, azt akarom hogy órákig szenvedjen. Miattam.

[pajjorimre]

Angol faszi, holland feleség, itt a fiuk,

"He is mentally disbled a little bit", alig látszik rajta amúgy, minden erdekli, meg is ért mindent, fel is fogja. Mindennek örül, az a fajta, aki 16 éves létére azzal az ártatlansággal tud bármire rácsodálkozni, amire én utoljára kb 6 hónapos koromban voltam képes és kábé ennyi a látható jele annak hogy másképp viselkedik. Kicsit figyeltem a srácot ahogy beszél, mit csinált és mit fog, ha valami rossz történt vele, azt is sajnálkozva mondta hogy hát nem volt szerencséje, ennyire cuki hollandot életemben nem láttam még, aztán mielőtt leültünk kajálni, mondtam az apjának, he is not disabled, but we are. Majdnem elbőgte magát a 2 méter magas pali, inkább elszaladt kávét főzni, egyemmeg. ❤️

[stegal]

A foci szabályok gyerekkorunkban.

1. - Mindig a dagi volt a kapus

2. - A játék akkor ért véget, amikor mindenki fáradt volt

3. - Még ha 20-0 is volt az állás, aki utoljára gólt lőtt,az nyert.

4. - Nincs bíró.

5. - Csak akkor volt szabálytalanság, ha egyértelmű volt, vagy valaki elkezdett sírni.

6. - Nem volt olyan, hogy offside

7. - Ha a labda tulajdonosa megharagudott, vége lett a meccsnek.

8. - A két legjobb játékos nem lehetett egy csapatban, és ezt ők is tudták.

9. - Ha téged választottak utoljára, az nagy megaláztatás volt, azt jelentette, hogy senki sem akart téged.

10. - 2-3 órát is játszottál egymás után.

11. - A meccset leállították, amikor egy idős férfi elhaladt mellette

12. - A szomszéd játékosok örökké ellenségek voltak.

13. - Akinek fogalma sem volt a fociról, az tartalékos, vagy maximum védők maradhattak.

14. - Amikor a nagyok játszottak, tiltakozás nélkül kellett elhagyni a pályát.

15. -Mindig volt egy szomszéd, aki nem engedett játszani, és megfenyegetett, hogy el fogja venni a labdát.

16. - Ha volt fogadás, a játék nagyon komoly volt, mintha döntő lenne.

17. - Két kö vagy két dzseki volt a kapufa.

18. - Amikor a kapust lökték, érvénytelen volt a gól.

19. - A szabályokat még a meccs elkezdődése előtt állapították meg.

[sz-albertooo]

-Csak mégegyszer utoljára...

Ez a kijelentés olyan, mint kora tavasszal bimbózó virágok, egy reggeli fagy el is pusztíthatja

[sztivan]

boldog majdnem autómentes életem

gyakran nagyon tudom sajnálni azokat, akiknek az időbeosztását vagy életszervezését annyira megnyomorította a béna 20-21. század, hogy kénytelenek autót tartani, meg valahol azokat is, akik ezt úgy internalizálták, hogy még el is magyarázzák, hogy ez nekik jó. igazából tök egyszerű nagyrészt nélküle is

Budapesten belül autóban szerintem utoljára akkor ültem (már az ilyen "gyere, elviszlek", aztán udvariatlan volna nemet mondani dolgokon kívül), amikor a háromnapos lányomat hoztuk haza a kórházból a születése után, ami azért valljuk be, nem egy túl gyakori élethelyzet. minden mást meg tudok oldani normális időben biciklivel vagy bringa-vonat kombóval - kb negyedórára van vasút, onnan gyorsan bent vagyok a cityben. néha kíváncsiságból megnézem a reggeli csúcsban, hogy a ház-munkahely (Pestszentlőrinc-Óbuda) közti távot autóval nagyjából ugyanolyan, néha kicsit hosszabb időre mondja az útvonaltervező, mint ahogy bringával vagy bicikli-tömegközlekedéssel odaérek. nyilván ehhez kellett az is, hogy amikor ide költöztünk, akkor úgy néztünk házat, hogy a legközelebbi kötött pályás közlekedési lehetőségtől gyalog tíz percen belül legyen

Pestről vidékre szinte mindig rendben vagyok vonattal vagy busszal. a kivétel, amikor kénytelen vagyok valakihez bekéredzkedni autóba, az, amikor este van vidéken dolgom, és már nem lehetne normálisan hazaérni tömegközlekedve, de szerencsére ebből is egyre kevesebb van. igazából csak egy kis előre tervezésre van szükség ehhez, hogy kényelmesen tudjuk csinálni

a gyerekekkel Budapestről kimozdulva teljesen egyértelműen a tömegközlekedés a nyerő. lehet, hogy kicsivel hosszabb, mint az autóban, de rengeteg csodálatosan jó időnk volt úgy, hogy vonaton fel-le sétáltunk, megnéztük az étkezőkocsit, boldogan elvoltunk, sokkal jobban élvezték, mint amikor régebben néha párszor autó gyerekülésében kellett unatkozniuk órákon keresztül. külföldre menet ugyanezért eszembe sem jutna autóba bekényszeríteni őket. Pesten belül pedig megcsináljuk úgy a dolgainkat, hogy amíg még nem tudnak egyedül menni mindenhova, addig összeszervezzük, mi dolgaink vannak itthontól távolabb, de hát életképesek, nem pusztulnak bele némi bkv-zásba

[viking84chef]

Voltam a Lidlben, hogy vegyek egy zsák kutyatápot, amikor a kasszánál egy hölgy megkérdezte, hogy van-e kutyám?🤔 Hirtelen lemeredtem, akik ismertek, képzelhetitek, milyen fejet vágtam és azon gondolkodtam, vajon miért is vásárolnék kutyatápot, ha nincs kutyám??? 🙄🤷

Hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam neki, hogy nincs kutyám, csak újra akarom kezdeni a diétámat...😁

Ami nem biztos, hogy nagyon jó ötlet, mivel utoljára is a kórházban kötöttem ki, de 15 kiló mínusszal...😵‍💫 Mondtam neki, hogy ez egy nagyon jó diéta, mivel csak annyit kell tenni, hogy megtömöm a zsebem bogyókkal és amikor éhesnek érzem magam, akkor bekapok 2-3 szem tápot.

Azt el kell mondanom, hogy mindenki a sorból nagyon figyelte a beszélgetésünket. A hölgy sokkosan kérdezte, hogy vajon azért kerültem kórházba, mert megmérgeződtem a kutyatáptól?😳🫢 Mondom neki, DEHOGY!!😂

Csak annyi történt, hogy átfutottam az úton egy kutya után, mert meg akartam szaglászni a hátsóját, de telibe kapott egy autó!🐕 🏃‍♂️ 🚗 🚑 🏥

Azt hittem, hogy a mögöttem levő úriember infarktust kap a röhögéstől és a kasszás csajszi is alig kapott levegőt, vörös volt a feje, a visszatartott nevetéstől!😂

Csak a kérdező hölgy állt némán és bámult rám hitetlenkedő szemekkel.😱

Rég volt ilyen jó napom! 😜😜😂😂😂

[kavekkozt]

A TID a nemzetközi evezős Duna túra, Ingolstadtból kb a torkolatig. Minden szakaszt helyi evezősök szerveznek, bárhol lehet csatlakozni. Hozod a hajód, minden este hatkor van vacsora, közösen van a szállás (nem mindenhol van rendes kemping hanem helyi önkormányzatokkal kell ledumálni, hol lehet felverni 40-60 sátrat). Még a zsilipelés közös, megvan hogy mikor kell odaérni, hogy kinyissák nekünk.

Apa idén az osztrák szakasztól csinálja Budapestig, én is csatlakoztam kicsit több mint 100 kilométerre, nem mintha nem lennék már így is nagyon fáradt a nyaralás után, hanem mert amikor utoljára hívott, nem akartam emiatt hazarepülni, de mondta a feleségem, hogy még hány évig hív apád evezni?! Úgyhogy inkább visszaköltöztünk Európába és muszáj evezni menni. Apa + két éppen ráérő tesó + én, rajtunk kívül szinte senki más nincs túra kenuval persze.

Én péntek-szombat-vasárnapra csatlakoztam, pont jó helyen volt a kemping, mondjuk délelőtt 10 előtt így is utaztam már villamos/metró/vonat/busz/HAJÓN.

Az első nap Aggsbach-Mautner csodás volt, csak 23 km, volt időnk kiszállni és felmászni egy hegyre megnézni a romot.al Csak a cruise-okat kellett kerülgetni egész Wachauban.

Alig várom, hogy hogy megyek vissza legközelebb. Bringán?

A kemping nem igazi kemping volt, úgyhogy egy helyi általános iskolában kellett zuhanyozni, ahol a férfi meg a női öltöző is ugyanabba a zuhanyzóba nyílt, ahol se kabinok, se függöny, semmi.

Az osztrák szervezők mondták, hogy a TID-nek mindig szívesen odaadják a partot mert nagyon jó táborozók, és tényleg - mi bontottunk sátrat kb utoljára, és mintha sosem lett volna ott majdnem 100 ember. Főleg német nyugdíjasok vannak amúgy, de van hajó új-zélandi zászlóval, meg van egy csávó két 7-9 éves forma kislánnyal. Este azt élveztem legjobban, hogy teljesen sötét volt a tábor, senki nem gyújtott zseblámpát, max a sátorban. Ha ki kellett menni, holdfényben/csillagfényben ment mindenki.

A mai szakasz viszont nagyon gyilkos volt, nem bánok egy kis kihívást, de nagyon lelassult a folyó, a folyami térkép szerint 1 km/h-nál is kisebb a sodrás, cserébe szembeszél, tűző nap. Ha abbahagyjuk az evezést, elkezdünk visszafelé menni, nem lehet csak csorogni.

A kései indulás miatt meg kellett húzni, hogy odaérjünk a zsiliphez, a táv is nagyon nagy volt (43km).

Óriási zsilip, legalább 15m volt a szint. Szerencsére késett egy 20 percet, különben nem értünk volna oda. A várakozás ideje alatt előkerül a szájharmonika valahol.

Aztán a nap további része ugyanilyen volt, azzal megspékelve, hogy a naptej megolvadt a homlokomon és belefolyt a szemembe. A Dr Kelen eléggé csíp amúgy.

Tullnban óriási kempingben van a szállás, fura azért a lakókocsik közé sátrat verni, de értékelem a zuhanyzót.

Holnap a Donauinselen van a vége (nekem), kb ugyanezt ígérik, mint mára. Szenvedés és verejték.

Most ez ennyi, de szívesen megcsinálnám egyszer a teljeset.

[zoeeozzoeeoz]

Van (volt) egy villanyszerelő bácsim. Még vagy 10+ éve "örököltem" Őt. Már akkor is 70 körülinek tippeltem, azóta meg eltelt jó pár év. Józsi bácsi nagyon kedves, közvetlen "szakibácsi" volt. Akárhányszor hívtam, mindig igyekezett pár napon belül megérkezni, megbízható volt, soha nem vágott át, tételesen elszámolt mindig mindent. Precíz volt.

Hogy miért "szakibácsi"? Mert mindig volt vele egy "kisinas". Ő így hívta őket, akiket tanulóként magához vett. Mindegyik "kisinas" már végzett a villanyszerelői sulival, Józsi bácsi meg szerette a fiatalokat, szerette átadni tudását, ők meg "szakibácsinak" hívták őt. Élmény volt mindig, mikor jött, és ahogy bánt az inasaival, ahogy tanította őket. Lehet hogy ez miatt kicsit lassabban végeztek, de mindig kiváló munkát végeztek. Kávét, vizet, szörpöt mindig kaptak. Azért szörpöt, mert Józsi bácsi rajongott a szörpökért. Nem a bolti szarokért, hanem a házi szörpökért. Akkoriban én sok szörpöt csináltam, most már, nem éri meg, de ha tudtam hogy jön, a piacon mindig vettem egy üveggel, hogy legyen mivel megkínálnom.

Még tavaly év elején hívtam utoljára valamiért, akkor már mondta, hogy nagyon nem bír már dolgozni, uh ha legközelebb van valami , akkor kit hívjak. Ő is az egyik "kisinasa" volt, de már önállóan dolgozik, nagyon ügyes, meg leszek elégedve vele. Mondta.

Pénteken hívtam ismét Józsi bácsit, de nem vette fel a telefont. Gondoltam, oké, szólt is, meg azóta eltelt már lassan egy év, hívom azt akit ajánlott. Mondtam neki hogy ki ajánlotta, mikor tud jönni. Ma jött, megszerelt, kicserélt mindent, és közben rákérdeztem, hogy hogy van Józsi bácsi, meg hogy nem vette fel a telefonját. És nem akartam azt a választ hallani, amit kaptam.

Józsi bácsi már nem él. Decemberben bekerült a kórházba valamivel, az ott töltött 2 hétben tüdőgyulladást , majd vérmérgezést kapott, és elhunyt. Azt nem is kérdeztem, hogy mivel került be, annyira nem akartam elhinni hogy meghalt.

Józsi bácsi, köszönök mindent! A szereléseket, azt, hogy láthattam hogyan adja át a tudását, ahogy az emberekkel bánt, a beszélgetéseinket, az értékrendet amit képviselt. Este iszok az emlékére egy pohárral abból a meggyszörpből, amit annyira szeretet. Józsi bácsi, jó szerelést odafönt! <3

[azsofiaa]

Még utoljára kicsit visszagondolok milyen volt veled, de reggel már úgy kelek fel mintha sosem ismertelek volna

[ciganyolga]

saját magam hozzátáplálása

Azért jó, ha a hozzátáplálás ügyében is a control-freak maximalista hozzáállást választja az ember (szentírásból lista hűtőre kirakás, pipálás, hogy mi volt már meg), mert így egy éves koráig nem csak a ded találkozik minden új kajával, hanem én magam is.

Például te mikor ettél utoljára endíviát? És csillagtököt? Na ugye.

Töredelmesen bevallom, hogy a paszternákra rá is kellett keresnem, hogy mi a fasz, aztán meg arra, hogy jó, de a fehérrépa, a petrezseyemgyökér meg ez a paszternák nem ugyanaz? Meg azt is meg kellett nézem, melyik a NYÁRITÖK. Meg hogy az endívia is mi. (Egyébként csináltam végül valamelyik fehérrépát, enélkül azért lehet élni, elég szar.)

Ez a téma annyira szét lett tudományoskodva az utóbbi ötven évben, hogy amikor anyád jön azzal, hogy adj neki KIFLICSÜCSKÖT (ez a mániájuk), akkor csak kussolsz inkább.

Aztán öreganyád is beszáll, hogy amikor húslevest főzöl, akkor adj neki a zöldségből, ekkor aztán végképp lapítasz a paszternákos listáddal, különben is, ki akarná kiábrándítani a dédit azzal, hogy bevallja, hogy nem főz minden vasárnap húslevest. :(

[mirabellomonferrato]

Magyarok Olaszországban

Ez az egyik csodálatos csoport, ahonnan sok mindent felszedtem az elmúlt években. Néha persze lehet röhögni, ott is megvannak az ügyeletes hülyék és okoskodók, de összességében rengeteg infóhoz lehet jutni. Ma például azt tudtam meg, hogy Olaszországba elég nehéz kitenni az önkényes lakásfoglalókat. Spanyolországban – állítólag – törvény is védi őket. Abban reménykedem, hogy egy kisebb település főterén levő házra jobba figyel a helyi rendőrség, mint Milánó valamelyik sikátorára. Mindenesetre az első az lesz, hogy riasztórendszert és kamerákat rakok fel. Ne az legyen, hogy pár h��nap múlva megyek és egy rakás tündéri olasz kiskrampó szaladgál, az anyjuk meg az ÉN rózsabokromat metszegeti és olaszul kiabál, hogy menjek a picsába itt ők laknak. :D Sokan számolgatják, hogy érdemes-e eladni itthon az ingatlant és ott venni, kiadni. A matekozás szerint megéri, de én azt látom, hogy ennél azért árnyaltabb a dolog. Délen, tengernél, pláne ha van egyéb látványosság, híresség a közelben, akkor kb egész évre ki lehet adni a kecót. És vannak cégek, akik gondozzák, oda se kell menni takarítani meg ágyneműt cserélni. Egyetemváros közelében egyetemistáknak. Egy kis faluban, ahova én is készülök, szerintem nem nagyon lehet kiadni, azért is olcsók a kecók, mert nincs a közelben se munka, se "semmi". Bár az én korosztályomnak van egy "Olaszország az a nyugat" berögzülése, de a sok imádnivaló dolog mellett, kurvára nem ez a nyugat érzés van plusz kényelmekkel meg ultramodern dolgokkal. Nem feltétlenül jobb mint itthon, egyszerűen MÁS. Én ezért a MÁS-ért szeretnék ott lenni. Hogy mozgassa az agyamat, hogy felfedezhessek, rácsodálkozhassak dolgokra, hogy legyen örömöm abban, hogy már megértek egy-egy mondatot vagy abban, hogy átvonatozhatok várost nézni olyan helyre ami itthonról messze van és drága vagy csak lubickolni az olaszokra jellemző oldottság varázsában, és ha már lubickolás, hogy bármikor mehetek a tengerpartra sírni. Nyilván lesz/lenne rengeteg gyerekes örömöm és rengeteg bosszúságom, hogy a világ nem úgy működik, ahogy megszoktam. Nem tudom mikor voltatok úgy utoljára, hogy az egótokat gúzsbakötve be kellett tenni egy ládába és elásni. Egy ilyen kaland nekem ezt jelenti. Semmit nem tud az ember, semmihez nem ért, rettenetesen kiszolgáltatott, sokat téved, sokszor butaságot csinál, és gyakran válik nevetségessé. Segítségre szorul. Nekem, aki minden bolondériám mellett gyakorlatias embernek tartom magam, ez maga a halál. Már az is, hogy az intellektusomat a hátizsákba kell raknom, mert a bájos és szellemes szövegelésem innentől szart sem ér. Nem érti senki. Képzeld el, hogy azt, amire a legbüszkébb vagy (akármi is az) holnaptól elveszted. :((( Hát, nem őrült izgalmas, hogy akkor mi is történik? :) :) :)

Tudom, mások nem csinálnak ekkora ügyet az egész külföldözésből. Jönnek-mennek, dolgoznak, belakják Európát, a világot. De én író vagyok, ilyen kis dolgokból is tudok habot verni. :D

Este fél hatkor indulunk a barátaimmal, a határon innen vettünk ki szállást, aztán a következő állomás Acqui Terme, és onnan járogatunk el megnézegetni a házakat. Hogy nekik mi a szerepük ebben a dologban azt majd holnap megírom. Egy 1000 km-es út alatt lesz rá időm.

[szuksegallapot]

Lefutottam a MARATONT! ✨

Nem voltak nagy elvárásaim magammal szemben, csak szintidőn belül teljesíteni szerettem volna, ami sikerült is, 4:57 lett a vége.

A frissítéseket leszámítva egyszer sem álltam meg, erre büszke vagyok, mert a verseny előtt 2 héttel elég szarul ment a 30+ km, azt hittem a maraton is nehezen fog menni, de hálistennek végig tudtam tartani az egyenletes tempót, nagyon jó volt a hangulat, az időjárás is tökéletes volt futáshoz. Egy szó mint száz, nagyon örülök, hogy eljutottam idáig, és biztos vagyok benne, hogy nem most futottam utoljára maratont.

[pitkinofficial]

Nem tudok úgy ránézni egy papra

Hogy ne az jusson eszembe, kit szopott le utoljára, és azóta mosott-e fogat.

Vagy hogy kinek a gyerekét molesztálhatta vajon?

Vagy ha ő nem is, mégis fedez valakit vagy valakiket a klérusból, akikről viszont pontosan tudja, hogy de.

Az eszembe se nagyon tud jutni, ha meglátok egy papot, hogy a krisztusi szeretet mozgatja, és az elhivatottsága.

Pedig biztos vannak ilyenek is. Őket nagyon sajnálom.