"a piac úgymond láthatatlan keze az emberi gyarlóságot, mint az irigység, kapzsiság a közjó javára szervezi"
„Korábban Isten ellen való vétek és szégyen volt a szegényt és a védtelent megrövidíteni, kizsákmányolni, a keresztény erkölcs szerinti kötelességünk a gyengébbekre és lemaradottakra figyelni, őket szeretni és megsegíteni. De a piacgazdaság elvi alapja Adam Smith munkájára épül, miszerint a piac úgymond láthatatlan keze az emberi gyarlóságot, mint az irigység, kapzsiság a közjó javára szervezi. Ezek után a vallásos és erkölcsi szempontok jelentéktelenekké váltak és a közgondolkodás a társadalmat a gazdagok nagy-nagy megelégedésére a piac láthatatlan kezére bízta.”
Végh László, Szám Dorottya, Hetesi Zsolt: Utolsó kísérlet
Már legalább húsz éve érzem, mondom, hogy ennek a rablókapitalizmusnak recsegnek-ropognak az eresztékei. Aggódva nézem, ahogyan a folyamat egyre gyorsul, ahogy ránk szűkül a világ.
Csupán egy igazi kérdés van: magunktól állunk át egy másfajta életformára, vagy ránk kényszeríti a szükség.
Érdekes mintázat ez. Már többször volt ilyen az életemben: ha nem voltam hajlandó megtenni a lépést, és kilépni a komfortzónámból, a komfortzóna fogyott ki alólam, pl. megszűnt a cég, ahonnan nem akartam kilépni annak ellenére, hogy egyre méltatlanul bántak velem.
Valamikor kamasz koromban láttam a Derszu Uzala mozit, a kis nanáj sztyeppei emberről, aki pontosan érti a természet rezdüléseit, és a "civilizált" ember számára értelmezhetetlen és életveszélyes közeget.
Az egyetlen életben maradási esélyünk az együttműködés, az önzetlenség, az összekapaszkodás. Nem kell ezen túl sokat agyalni, az evolúció már réges-régen kitalálta ezt helyettünk.
Hasonló érzést kelt bennem a címben szereplő 2003-as film, amit most láttam, és mély tisztelet ébred bennem a természetközeli népek naiv tisztasága, segítőkészsége, leleményessége, és messze alulbecsült tudása iránt.
Az tetszik a filmben, ahogyan az öntelt fehér ember értékrendje fokozatosan átalakul, és ahogy a rideg felsőbbrendűséget és a birtoklási vágyat felváltja az empátia, és az a fajta ősbizalom, amit egészen kicsi gyerekként veszítünk el egy önző és versengő társadalomba illeszkedve.
Imádtam nézni nagyapámat, ahogy drótdarabok, rafiamadzag vagy főzött enyv segítségével lassú, profi mozdulatokkal reparálta meg a dolgokat. Ahogyan rózsát oltott, ahogy játékot faragott a kisbicskával, miközben elmagyarázta, hogyan nyúlunk a puha és a kemény fához. Megmutatta, hogyan készítünk bodzaágból sípot, és hogy milyen szép sétabotot lehet mogyoróvesszőből faragni, mert egyenesek az ágai, és a sötét háncs alatt világos belsőrész lapul.
A sárgabarack magokat álló nyáron gyűjtöttük a kosárba, hogy szeptember elején megtörjük őket, és mandulaszerű magjairól áztatással lehántsuk a belső héjat, majd sóban megpirítsuk és megegyük.
Faterral fent a helyen megtanultam tüzet rakni, és azt, hogy csurdításhoz parázsra kell leégetni a tüzet, mert az adja azt a csendes hőt, amitől nem megég a beirdalt szalonna, hanem szépen kiadja a zsírját, amit kenyérre csurgathatunk. Ott együtt éltünk az őzekkel, sünökkel, pelékkel, és éjszaka tisztán láthattuk a csillagképeket.
Van is egy babona: a Nagy Göncöl rúdjának középső csillaga mellett, szinte rajta van egy egészen kicsi is, aki azt szabad szemmel látja, az még sokáig él. Talán az lehet az alapja, hogy idősödve az ember látása gyengül, de nem is ez az érdekes, hanem a szájhagyomány. A történetek, amelyeket felnőttként is nagyszüleink, szüleink hangján hallunk odabent, mikor elmeséljük a gyerekeinknek.
Minden hosszú távú párkapcsolatom úgy kezdődött, hogy az első, vagy a második alkalommal lefeküdtünk egymással. Csak ebben hiszek! Egyrészt, számomra csak annak a szeretetköteléknek van létjogosultsága, ahol a két fél annyira kívánja egymást, hogy azonnal egymásnak esnek. Másrészt, ha első alkalommal valakivel nem 90% az ágyban, abból soha nem lesz 100%. A szerelem hálaérzet a gyönyörért, ezért csak egy álomszeretővel lehetünk irgalmatlanul boldogok. Harmadrészt, a hálószoba a legtisztább terep annak feltérképezésére, hogy leendő társunk rendelkezik e a harmonikus interperszonális kapcsolathoz alapvető fontosságú tulajdonságokkal: önzetlenség, tisztelet, őszinteség... Nem akármilyen érzés, ha az első közösen töltött éjszakátokat végig basszátok, bújjátok és beszélgetitek. Kevés vonzóbbat ismerek egy olyan Férfinél, aki ösztönösen felismeri, hogy az idő: ajándék, és nem azzal foglalkozik, hogy másnap a melóhelyen hulla fáradt lesz. Az egyik legdrágább kincsét adja nekem, az (alvás)idejét... Vagy milyen ritka, ha egy Férfi szeretkezés közben, vagy után, először minket kínál meg ásványvízzel, vagy hagyja, hogy a miénk legyen az utolsó szem eper.... Vagy - még ha bizonyos témák érintése fájdalmas is lehet - bátran elmondhatunk neki mindent... Vagy reggel az első dolga felpattanni, és a fürdőszobából Sensodyne extra fresh lehelettel visszatérve szájon csókolni..... Csak azt a FÉRFIT tudom komolyan venni: 1, akivel hihetetlen élvezet papást - mamást játszani; 2, aki annyira boldog velem, hogy megszűnik számára az idő; 3, aki van annyira önzetlen, hogy előbb a másik szomját oltja/bendőjét tömi az uccsó eperrel;4, akivel bármiről lehet őszintén traccsolni; 5, és megtisztel azzal, hogy mindig a legjobb formáját próbálja hozni..... Hatalmas FLASH agyonhajszoltan és kifacsarva a másik illatával a testünkön az álomszerű "másnaposság" alatt azon morfondírozni, hogy ilyen éjszakája még soha senkinek nem volt, de nekem talán még lesz....😘.
Nehéz jó kapcsolatba kerülni a mai világban, általában beérjük a nem rosszal is, mert tudjuk, hogy volt részünk rosszabban is. De miért? Ennyire nem értékeljük magunkat? Ennyire szükség van valakire? Ennyire nehéz elszkadni olyantól aki nem azt adja amit elvárnánk? Mai világban rosszul érezzük magunkat az miatt is akár, ha felszólalunk, megszólunk valamit. Megkapjuk, hogy sokat akarunk, hisztisek vagyunk.. és, hogy tuti a piros napok következnek. De elárulom, ha egy olyan személlyel vagy aki nem csak a saját egóját szeretné fényesíteni, és aki veled is törődik és nem csak azzal, hogy ő megkapja a napi ürítését és szeretet adagját amit mástól nem kap meg, akkor nem fogod magad többet hisztisnek érezni, különlegesnek és fontosnak fogod.
És mi is számít nagy elvárásnak? Elmondom. Nem nem a pénz nem az autó és nem a lakás.. mindig azt mondják, hogy ez kell a lányoknak. Egy igazi nőnek/ lánynak nem ez kell, mert saját magának megtudja ezt teremteni. Törődés kell, szeretet, egy váll amin egy nehéz nap után sírni lehet, tisztelet, kedvesség, szórakozás.. nem plusz egy nehézség ami még több fejtörést esetleg fájdalmat okoz. Egy társ akivel órákon keresztül tudsz bármiről beszélni, akivel szívesen megiszod a reggeli kávédat, akivel szavak nélkül megértitek egymást, egy társ kell akivel szépen lassan összeforrtok és a két külön életből összehoztok egy biztos alapon álló közöset. Egy társat akivel együtt mehettek élményeket gyűjteni.
Olyas valakit érdemlünk, aki ajtót nyit nekünk, aki mosolyogva néz ránk és mást se szeretne csak , hogy jól érezzük magunkat. Aki érdeklődik, kérdez, és akar rólunk tudni mindent. Aki tisztel minket és nem ágyba vinni akar minket. Aki nem adja fel egy találkozó után, mert nem cseréltél vele nyálat. Aki mellett nem kell gáznak érezned, hogy ő fizetett. Aki mellett nőnek érezheted magad. Hercegnőnek, királynőnek aki a tenyerén fog hordozni téged. Aki gyengéd hozzád, aki a lehető leggyengébben fog hozzád szólni. Akinek a szemébe nézel és szavak nélkül is tudni fogod, hogy a világot jelented neki és soha nem bántana. Aki mellett nyugodtan alszol. És akkor is nyugodtan alszol, ha nincs veled mert tudod, hogy neki te vagy az egyetlen. Aki tisztelni fog téged annyira, hogy nem néz meg másokat miközben a te kezed fogja. Olyat aki értékeli majd a kedvességed az önzetlenséged, aki majd visszaadja azt amit adsz.
Lányok ne álljatok le olyannal, ne húzzátok az időtöket olyannal aki az alap intelligenciát nem tudja nyújtani és az alap tiszteletet . Aki mellett rossznak érzed magad és elfogy a motivációd azt el kell hagyni. Higgyétek van oda kint olyan aki majd megbecsül, ha meg nincs inkább egyedül, mint olyannal aki az alap normát nem tudja nyújtani. 🙏🏻Ha mi megtudjuk adni ezeket a dolgokat , akkor el is várhatjuk, hogy viszont kapjuk.🙏🏻
🔁A jólét törvényét nem az önzés, hanem az önzetlenség törvénye irányítja. Mindegyikünknek másokért kell élnie. Azzal, hogy önmagadon segítesz, másokat is segítened kell.🔁
Beszúrnék ide egy képet ami a napokban igazán meginspirált:
Apró repedések amikbe a szeretetedet öntöd... tudod, én is ezt érzem amikor, ahogy te szoktad mondani, a "do i wanna know" témáról beszélünk.
Azóta se tértem magamhoz teljesen szerintem. Tudod, amikor elhintettem, hogy rosszul érzem magam, és szóba került az eszközhasználat.
Maga a tény hihetetlen, hogy felhívtál, hogy mondtad hogy készülsz és jössz. Hogy hoztál nekem gumicukrot és a kedvenc csokimat, amit megjegyeztél. Hogy. Hogy találhattam, vagy éppenséggel találhatott meg egy olyan ember aki úgy gondolkodik és cselekszik mint én. Hogy. Hogy lehet egy emberben ennyi önzetlenség, hogy csak öntöd belém a szeretetet, igen, a repedéseimbe, az összes hibámba. Hogyan lehetek ennyire szerencsés, hogy melléd sorort az élet.
Sokszor mondtam, és még sokszor is fogom mondani, hogy egy földre szállt angyal vagy. És nem csak velem. Mindenkivel.
Csak hogy ide tűzzek egy dalt is, amit hallgattam miközben ezt írtam:
Ha esetleg úgy alakul, hogy ezt olvasod, akkor kérlek hallgasd meg ezt a dalt. És figyelj a szövegére.
Példamutatásból jeles: Nem csak a hidegben segítenek a földvári rendőrök!
A Kunszentmártoni Rendőrkapitányság szolgálatirányító parancsnoka, Nagy Károly rendőr törzsőrmester Tiszaföldváron teljesített szolgálatot 2023. február 24-én. Az egyenruhás egy 85 éves, nehezen mozgó szépkorúval szóba elegyedett, majd segített a tűzifát bevinni az ingatlanába.
A jó szó, a néhány perces figyelem és a rendőr önzetlensége könnyekig hatotta a nénit.
Miattad mindenkit ellöktem magamtól...
Ellöktem az embereket, azokat akik törődtek velem, akiknek fontos voltam, csak azért hogy mi működjünk, hogy egyetlen pillanattal se tudjak arra okot adni, hogy elveszítselek
És most itt vagyunk...
Mindenkit eltaszítottam
És te sem vagy már itt