#100000 Tonnen Kruppstahl

[doomedandstoned]

Doom Around The World!

~By Billy Goat~

More? Your ears are hungry for more doom? Well doom I have, my beloved Doomers & Stoners. Here is a carefully curated menu of downtuned delectables from around the globe that will keep your stereo running hot and your internal organs rumbling from righteous riffs and reverberating rhythms. Enough preamble! It's time...to...DOOM!

☿

Angola

Depois da Meia Noite by Kishi

Well this is a definite first for me: doom from the Republic of Angola, which for the geographically challenged is lodged on Africa's West Coast. Doom coming straight from the African continent intrigues me. Maybe it's because it's home to so much of human history, not to mention an enduring fascination with its wildlife and unforgiving terrain that goes back to childhood. That said, stoner-doom must still be judged on the merits, so how does KISHI measure?

Well, I'm happy to say that Angola's "first stoner rock line-up" is as gritty and down to earth as you could hope for. For the first time in a review, I want to use the word idiosyncratic, too. "Song themes pass between Angolan urban legends and existential reflections," the band writes. Legends? I love legends! Kishi add that Depois da Meia Noite also explores our hedonistic tendencies, presenting a perspective on humans as "incomplete and complex," so you've got some depth to the writing there, too.

Of course, you'll need to brush up on your Portuguese to take in the message, for at least a few of the tracks, but that adds to the charm for me -- and it sure didn't stop me from banging my head! I mean, how can you resist the idea of "getting stoned with Death"? For fans of Prong and Sepultura, as well as the sludgier side of stoner-doom. Don't miss the fan video for the doomiest number on the record about the goddess of the sea, "Kianda."

Brazil

Commanded By Cosmic Forces by Son of a witch

The doom metal scene, however much it is criticized for its long marriage to witches and wizards, will always find an enduring fascination with the dark world of fantasy and the mysteries of the occult. SON OF A WITCH have at least been at it longer than some, now nearing their 12th year together, with feet planted firmly in the Black Sabbath school. Maintaining that gloomy vibe up in a place that looks like paradise (Natal, right there on the tip of Brazil, facing out into the South Atlantic waters) is in and of itself a feat worthy of respect.

The fierce, soaring vocals of Nelson Macedo are still a highlight, uniting an absolutely tight team of two incredibly capable guitarists, a bassist that looms larger than life, and a commanding drummer. If you count 2016's Thrones In The Sky among your favs, 'Commanded By Cosmic Forces' (2019) will absolutely do it for your doom fix. Don't miss the last minute-and-a-half of "Dry Leaves."

Bulgaria

Dementify II by Dementify

Even though I'm a pianist, I've always had a problem with hearing piano in my doom, unless used as a harsh, percussive instrument, all Bela Bartok style. One band may be helping to change my mind: Sofia's atmospheric collective, DEMENTIFY. I can see the appeal of the piano in this death-doom hybrid, not so much for its beauty as for how it enhances -- at times, even carries -- the narrative. In other words, there's a story-telling quality to my beloved instrument, even if the keyboard is utilized in the most fundamental (read: effective) of ways.

Canada

Sublunar Express by Sublunar Express

As this is both Doomed and Stoned, it's only fitting we look at a band that does a fantastic job of incorporating these nuances within the framework of '80s-style krautrock and shoegaze. Influenced by Mogwai and Ween, SUBLUNAR EXPRESS is a kind of perpetual motion locomotive of the psychedelic deep sea.

"The moonlight reveals a train that travels only in the darkness," writes the band in reference to the five tracks before us. "Simultaneously moving through endless space and bottomless depths, the sound of a thunderous engine disturbs the chilling solitude, and the strange creatures once lurking in obscurity." The juxtaposition of light and darkness is masterfully illustrated by Joan Llopis Doménech. A great palette cleanser in between puffs of Electric Wizard and Sleep, and a chill spin overall.

China

Old Time Revival by Ramblin' Roze

Trade wars may be at their height, but one thing China is exporting well is stoner rock. You heard me right. The ripple of the heavy underground is not dissuaded by tariffs or tough talk. It's time to rock with smooth and sassy Beijing band RAMBLIN' ROZE.

"What we want to express is very simple," the band says, "Recall the very moment when rock n' roll was sending the first shiver down your spine." A track like "Down By The River" (or my fav "Marlboro & Cherrystone") will definitely do the trick.

France

MELT by Melt

Don't let the gentle strumming and '90s alt rock beat of "Cypher" put you off your guard. This song and the band's self-titled debut reveal a fiery heart that can singe yours if you get too close. Yet here I am, like moth to flame, unable to resist Toulouse's MELT, a band "rooted in the power of metal and inspired by the tenderness and melancholia of the soul." This allure in no small part to the raw emotion of singer Shiro who can really bring the pain and tug on those heartstrings.

Germany

Teeth Fletcher by 100000 Tonnen Kruppstahl

Berlin's 100000 TONNEN KRUPPSTAHL are back and if you didn't know they'd been away to begin with, it's time you got acquainted with their back catalog, but not before you dive into this impressive monolith doom. It's themes develop and loop, not unlike the characteristic compositional style of Sleep's seminal masterwork. Impressive for a band that used to be all about one-to-three-minute gore-violence ditties.

If there's any comparison to be made with Dopesmoker, it's that this is the second caravan that followed a mirage that led straight to the Sarlac's gullet, where they are now screaming in agonizing pain (listen for it in the first movement). Trust me, all this is a good thing, for I am the Sarlac and relished every moment of this savage morsel (though I did break a few teeth on that tough Krupp steel)!

Singapore

Unstructured Dissemination by O n s e t

Atmospheric doom duo ӨПƧΣƬ was formed by Mirai "Calvin" Kawashima on guitars and darkwave prodigy Shamtos (aka Microchip Terror) on synth, bass, and drums. The band told me they "were craving to create music that had a more crawling tempo," finding that "ringed-out, sustained chords on the guitar have a very satisfying rumble."

Unstructured Dissemination, their debut EP on the Weird Truth Productions label explores themes of disease and human suffering, the two-piece sharing a particular fascination for the Black Death. If you dig the vibe, keep your antenna tuned to ӨПƧΣƬ for the release of their first long-play, coming later this year. "Perhaps some people think that playing slow music is ‘easy and boring’ to play," ӨПƧΣƬ adds, "but that’s completely untrue. It requires the same amount of focus and concentration. In fact, we’re always pretty exhausted after a rehearsal session."

South Africa

Return to Worm Mountain by Return to Worm Mountain

From Duncan Park, the mind behind South Africa's Demons from the Dungeon Dimension (which kicked off my whole fascination with the scene there, culminating in our compilation Doomed & Stoned in South Africa ), comes RETURN TO WORM MOUNTAIN.

Duncan, now collaborating with drummer Cam Lofstrand (he of Durban band Black Math), refers to the new project as "a more experimental, psychedelic, garage rock type of band." There's some punk in there, I hasten to add, and a little bit of synthwave and shoegaze. Like he said: "experimental." The music captures the trippy vibe and the Dr. Seuss ambiance of Cam Lofstrand's album art quite well. A record equally fun as it is fascinating.

[theheavybot]

New video by 666MrDoom: 100000 Tonnen Kruppstahl - Teeth Fletcher (Full Album 2019) https://t.co/K6EKBOqAse

— TheHeavy (@TheHeavyBot) June 28, 2019

[metalindex-hu]

Brackwasser Knipp – Schieres Entsetzen (2020)

Brackwasser Knipp – Schieres Entsetzen (2020) - http://metalindex.hu/2020/12/08/brackwasser-knipp-schieres-entsetzen-2020/ -

Évtizedek óta rongálja a közízlést Berlin városában a 100000 Tonnen Kruppstahl nevű duó, amiben Herr Herrn Bommel (gitár, ének) és A. Donnermann (dobok, ének) zúdítja a világra minden dühét és aberrációját. Tárházuk igencsak széles: grind, doom, death és sludge elemek keveregnek érzés szerűen kísérletezéstől sem mentes produkcióikban, de a punkos lazaság, odamondás sem áll távol tőlük. Hogy kapcsolódik mindez a Brackwasser Knipp ismertetőbe? Nos, a válasz igen egyszerű. Ami nem fért bele a gyilkosságokkal, bűntényekkel, erőszakkal foglalkozó fő zenekar repertoárjába, azt A. Donnermann saját projektjébe igyekszik belesűríteni, ami immár a második lemezéhez érkezett. Első magyános produkciója még csak limitált kiadásban, pár kazettán jelent meg Bürodiktator F52.7 címmel, mejben a kódszám a szexuális túlfűtöttségre, leginkább a nimfomániára utalt… Igazán érdekes volt ezt az anyagot a saját weboldalán is látni, ahol többek közt rövid képregényeit, karikatúráit, illetve gyerekkönyvét is megtalálhatjuk…

Ilyen előismeretek révén vettem magamhoz a Schieres Entsetzen című anyagot, mely nyers fordításban “Puszta borzalom”-ként könyvelhető el. Érdekesség, hogy a lemez felvételei 2018-ban jazlottak, de a kiadó csak most döntött úgy a művésszel egyetemben, hogy ezúttal CD formájában is kiadja ezt a korongot. Stílusát tekintve ismét vegyes felvágottra lehet számítani az anyaggal kapcsolatban: noise, sludge, punk egyveleg, amiben a végtelen súly és mocsok mellett azért bőven megjelenik az ész is. A borító alapján, ami egyébként szerintem gyönyörűen tükrözi a zene horrorisztikus, mégis realista hangulatát, úgy gondoltam nehezen leszünk barátok, a német nyelven megszólaló anyag viszont elég gyorsan meggyőzött arról, hogy érdemes vele foglalkozni.

A primitívség mögött ugyanis koncepció és személyes érzelmek sokasága húzódik. Az élő hatású, nyers zenében pedig rengeteg érdekesség található, csak kellő időt kell hagyni a számára és a nyitottság sem utolsó tényező. Minden hangszeren Donnermann játékát hallhatjuk, így nem meglepő, hogy alapvető hangazere, a dob tartogatja a legtöbb kísérletezést. A gitár jellemzően a nehézkes, néha disszonáns hangokat produkáló riffekért felelős, a basszusra pedig az egyszerű, de nagyszerű megállapítás lehet igaz. Vokál tekintetében dühödt kiáltásokról, ordításokról beszélhetünk, melyeknek lényege nem az énektechnikai jártasság, hanem maguk a szövegek. Minden dal kemény bírálatot hordoz magával napjaink társadalmát illetően. Erről dalszerzőnk úgy nyilatkozott, hogy igazából nem ő írta őket, hanem maga az emberiség. A nyitó Personenschaden esetében például egy balesetben megsérült ember utolsó perceit követhetjük nyomon: a legyek előbb érnek a teteméhez, mint embertársai, akik segítséget nyújtanának. A meglehetősen doomos nyitás után az Organgabe már egy belezés történetét meséli el amit “autodidakta” módon végeznek el… Itt már kevesebb a végzet, a dal konkrétan úgy hangzik, mintha valaki visszafelé játszaná, iszonyat beteg, mégis működőképes, akárcsak az In Müll, amit az instant dühkitörések visznek előre a narratív részek mellett.

A Labskaus Wrack című borzadályban megjelenik a punk lüktetés, hogy aztán elemeire hulljon szét az egész tétel, a Von Westend Weiq Ich Nichts pedig egy fotózásról szól, ami nagy valószínűséggel az alany tudta nélkül pornóforgatásba fog átváltani. A címadó tétel igencsak egyszerű szövegvilággal rendlekezik: megállapítja, hogy a valóság puszta horror, igazi rémálom. Ennek, és a lemeznek vet véget a Tot, aminek sorai egy keresztnévvel megjelölt, virágtalan sírból üvöltenek felénk…

Ez nem egy kifejezetten emberbaráti produkció tehát, a maga nemében mégis igazán hallgatható. Nyers, őszinte és személyes, amit érdemes lehet elővenni, amikor nagyon berágunk a körülöttünk tüsténkedő, saját sírját ásó világra…

A teljes a anyag meghallgatható a projekt bandcamp oldalán is.

[louandthemonsterlady]

Gut Schlecht / 100000 Tionnen Kruppstahl