#2019-es EP-választás

[atloteam]

A délután ötig feldolgozott adatok alapján a részvételi arány 50,7 százalékos, amely 8 százalékkal magasabb, mint a 2019-es önkormányzati, és közel 14 százalékkal magasabb, mint a 2019-es EP-választás részvételi aránya. A térképen településszinten lehet látni, hogy hol nőtt és hol csökkent a részvételi arány 2019-hez képest. https://atlo.team/2024-reszvetel/

[algebraicvarietyshow]

orosz anna szerint az ellenzéki pártoknak nem nagyon volt az elmúlt években részük ünneplésben

mondja ezt egy olyan alkalommal, amikor az ellenzék saját maga ellen győzött :D

és mondja ezt úgy, hogy ott áll mellette karácsony gergely :DD

és mondja ezt momentumosként, akik azért szintén elég nagyot ünnepeltek a 2019-es ep-választás után :DDD

[korkep-blog]

Kalita Gábor: A megszólalni merő, néppárti EP képviselő ritka, mint a fehér holló?

Alibista pótcselekvések helyett, a májusi választásokig sokkal határozottabb, szókimondóbb fellépést várunk el a hagyományos keresztény értékrendet képviselni hivatott, minden néppárti EP-s képviselőtől.

Montázs: Körkép.sk

  Dübörög az Európai Unió liberális, bevándorláspárti, főleg a szocialista baloldal májusi választásokkal kapcsolatos kampánya. A soros bérencek támadásai, Sargentini, Verhofstadt és Timmermans zsigeri magyar, s lengyel gyűlölő, a Visegrádi Négyeket kioktató akciói, a német-francia, Kelet- és Közép-Európa számára semmi jót nem sejtető összeborulás, a magyarországi liberálisok, baloldaliak, s szélsőjobboldaliak, a jó neveltség határait már régen átlépő, gusztustalan performanszai.

  A Majdanra, vagyis a brutális utcai tüntetésekre való buzdítás azt jelzi, hogy már mindannyian felkapaszkodtak arra a gőzhengerre, mely elkezdte a taposást mindannyiunk Európájának a hátán úgy, hogy ennek kormánykerekét a gépen csüngők tudva, vagy megtévesztettekként tudatlanul, a pokol kapujának irányába ráncigálják.

  A „fehér hollók” azért még nem haltak ki

  Európa éber, gondolkodó emberének nap mint nap az az érzése, mintha a liberálisok, a szocialisták, a bevándorlás pártiak ma már transzparens, nagy-nagy csinnadratta közepette művelt Európa-rombolását semmiféle józan erő nem gátolná, mintha az erre hivatott, Európa keresztény kultúrája mentén politizáló /?/ néppárti frakciójának tagjai – hamupipőke álmukat aludnák.

  Persze a szélsőségesebb erők néha-néha, igen csak hangosan megkongatják tamtamjaikat/ Alternatíva Németországért párt /AfD/, Marina Le Pen, új Nemzeti Front pártja/, ám amint ezt templomromboló, Marx szobrot újonnan emelő, fundamentalista baloldali „sakálék” észlelik, azonnal ellentámadásba lendülnek.

  Példának okaként: politikai karrierje lejtmenetén álló Angela Merkel német kancellár átültette azt, hogy az AfD pártja állami felügyelet alá kerüljön. Franciaországban Marina Le Pen pártja is állandó vegzálás alatt áll az országát irányítani képtelen Macron államelnök adminisztrációja részéről. Vagyis, keményen dübörög mindkét országban a szólásszabadság cenzúrázása.

  Persze akadnak még „fehér hollók” is a néppártiak, s akár a liberálisok oldalán, így a békére, nyugalomra vágyó, hagyományos értékeit ápolni kívánó őslakos európai fellélegezve habzsolja ritkán hallatott hangjukat, nézeteiket.

  Az uniós intézmények soha nem vizsgálódnak a baloldali pártok ellen

  Jelentette ki az alcímben feltüntetetteket Milan Zver néppárti EP- képviselő a Szlovén Demokrata Párt /SDS/ politikusa egy interjú alkalmával.

  Milan Zver. Kép: demokracija.eu

  Továbbá kifejtette, hogy az EU parlamentáris intézményeinek „szócsövei” Magyarország grillezésén kívül mintha semmi más problémát nem ismernének, holott baráti országunk – említette Milan Zver – egyetlen bűnnel rendelkezik az EU-t vezető „soroslegényeinek” a szemében. Azzal, hogy igyekszik megvédeni hazáját, s egyben Európát a fejetlen bevándorlás ellen.

  Az EP-képviselő megemlítette, ha valóban a jogállamiság védelméről lenne szó, Szlovénia vezetné az Európai Bizottság, s a Parlament napirendjét is. Az említett szervek baloldali irányultságuk révén már elfelejtették, hogy a szlovén baloldal alkotmányellenesen börtönözte be az ellenzék vezetőjét, mindössze három héttel a 2014-es EU-s választások előtt.

  A képviselő a továbbiakban kijelentette:

  „Szlovéniában minden létező standard szerint messze a legalacsonyabb az igazságszolgáltatásba vetett bizalom. Bíróságaink a legkevésbé hatékonyak az EU-ban, számos alkalommal megpróbálták alkotmányellenesen megbénítani a demokratikus ellenzéket, de az európai intézmények soha nem tettek semmit. Valaha bíztam benne, hogy az EU segít majd Szlovéniának megreformálni az igazságszolgáltatást, de már elvesztettem minden ebbéli reményemet, mert ezek a mechanizmusok ma már csupán a baloldal politikai eszközei.”

  Az EP-képviselő a továbbiakban elmondta, hogy országában a három liberális párt közös listát kíván indítani a néppártiakkal szemben. Miközben a jobbközép pártok megosztottak és veszélyben van a többségük az EP-ben.

  Az értelmesebb liberális képviselők is érzékelik már az EU vezérkarának infantilis viselkedésmódját

  Alain Destexhe brüsszeli liberális képviselő interjúkban, illetve a Mielőtt túl késő lenne című, általa írt könyvben is határozottan kifejezi: „Az európai menekültpolitika – megbukott.”

  Alain Destexhe. Kép: lepeuple.be

  A szerző, aki a vallon Liberális Reformer Mozgalom tagja, s a brüsszeli regionális parlament képviselője elmondta, hogy mintegy húsz évig nem beszéltek Belgiumban a bevándorlás tényéről, a kormány nem tette fel a kérdést az embereknek, ám cselekedett, tudtuk nélkül.

  Az ide betelepültek mintegy ötven százalékának megadták a betelepülési engedélyt, ehhez a családegyesítési lehetőséget, ami európai nonszensz.

  Az eddig gazdag Brüsszel a többi régióhoz képest fokozatosan elszegényedik, a szociális lakások kilencven százalékát migránsoknak osztották ki. A biztonság csapnivaló, hiszen maga az Európai Parlament közelében alakult ki Európa egyik legveszélyesebb no-go zónája, konkrétan a Molenbeek városnegyed, mely ma már nemcsak Belgiumnak, de egész Európának szégyenére vált a napi jellegű bűntettek, robbantások, erőszakos cselekedetek révén.

  Alain Destexhe, aki hosszú ideig az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet titkára volt, így komoly áttekintéssel rendelkezik a bevándorlással kapcsolatos történésekről, élesen bírálta Angela Merkel német kancellárt. Azt sérelmezte, hogy az említettekkel kapcsolatban nemhogy a belgákkal, s kontinensünk többi országaival, de a saját parlamentjével sem egyeztetett az a kancellár, aki napi szinten papol a demokráciáról, közben azt ő maga sem tartja be.

  Destexhe, aki személyesen is átélte, ismeri Afrika problémáit, elmondta, hogy a fekete kontinensen 25 év múlva két milliárd, a század végére négy milliárd ember él majd. Ennek révén is teljesen irreálisnak, s utópisztikusnak tartja a soros NGO-k, baloldali politikusok illúzión alapuló, vagy lehet, Európa végét kívánó cselekedeteiket.

  Amint említette, Európa külső határainak lezárása nélkülözhetetlen, a segítséget oda kell vinni, ahol a baj keletkezett, s nem importálni egy teljesen más berendezkedésű kontinensre, konkrétan Európába.

  Kép forrása: lepeuple.be

  A balliberálisok, a szocialisták eszeveszetten „nyomulnak,” a néppártiak oka fogyottan lavíroznak?

  Mivel már mindenkinek tele van a hócipője /most télen, éppen aktuális ez az agyoncsépelt jelző/ nap mint nap azt hallgatni, hogy az Európai Szocialisták Pártjának /PES/csúcsjelöltje, Frans Timmermans, éppen hányadszor is tárgyal már George Sorossal, Európa „kivégzésének” legkegyetlenebb módozatairól, amikor azt látjuk, hogy Sargentini asszony már a fenekét is az EU parlamentjének a falához veri.

  Ama figyelemfelkeltés céljából, hogy húzzák már végre Magyarországra a hetedik cikkely fojtogató „zsákját,” amikor Jean- Claude Juncker az Európai Bizottság vezére, hűséges, sorosista EB-s főtitkárával, vagyis  táskahordozójával Martin Seelmayrral azon a mesterterven agyalnak, hogy a  juttatások  megvonásával, befagyasztásával lehet majd leginkább megregulázni a bevándorlást elutasító országokat, addig a néppárt nemrég piedesztálra emelt EU-s választási csúcsjelöltje, Manfred Weber suttyogva hunyorog. S néha napján egy-egy „elegáns” mondatot ereszt szélnek felénk, a hagyományos európai értékek őrzői, az erős nemzetállamok szószólói irányába.

  Íme, egy két eminens mondata: „Pártcsaládom is megszavazta az ENSZ globális migrációjával kapcsolatos paktumát.” Nagy taps, persze, „Gyuri bácsi” híveinek részéről.

  Manfred Weber és Jean-Claude Juncker. Kép: eppgroup.eu

  Egy másik beszólása: „Én is üdvözöltem a Magyarország ellen elindított uniós eljárást. A szintén /lehet röhögni /„néppárti” Juncker, ezért biztosan megsimogatta Weber fejét, esetleg csókot is nyomott ráadásként a homlokára.

  De, még egy párját ritkító, saját pártcsaládja levesébe beletenyerelő beszólása:  „Én nem Orbánra haragszok, hanem a magyar kormányra.” No comment!

  Határozottabb fellépést!

  Európa józan gondolkodású polgára azt várja el az Európai Unió néppárti képviselőitől, hogy ne mindenáron holmiféle beadványocskákkal próbálják javaslataikat átültetni az EU bürokratizmustól zsongó szerveinél, mert a válaszra évekig várhatnak, s persze arra is, hogy egyszer, felkel majd a Nap.

  Ezzel nekünk, őshonos kisebbségeknek bő tapasztalataink vannak, hiszen korábban arra kényszerítettek minket, hogy kisdobosok módjára gyűjtsünk össze egymillió aláírást. Csak azért, hogy EU-s „uraságomék” a mi hatvankét milliós „kicsiségünket” is észrevételezzék.

  Hát, előre bocsátom: eddig még nem igen figyeltek fel ránk, s belátható időn belül is csak a „várakozó” listán szerepelhetünk majd.

  /Ennek kapcsán az az érzésem, hogy az Európai Bizottság főtitkára Seelmayr, „Gyuri bácsi” táskahordozója, európai „turistakalauza” a mai napig ezen a „hadd pörögjön még,” mókuskerék „trükkön” röhög irodájában, az éppen mellette konyakozó Junckerrel együtt/.

  Tehát, alibista pótcselekvések helyett, a májusi választásokig sokkal határozottabb, szókimondóbb fellépést várunk el a hagyományos keresztény értékrendet képviselni hivatott, minden néppárti EP-s képviselőtől. Ugyanis a bevándorláspárti balliberálisok, szocialisták úthengere olyan hangosan, s vészesen dübörög már, hogy ezt az ördögi szerkentyűt már csak futva lehet utolérni, s elvárásunk szerint megelőzni.

  Kalita Gábor     

[ksszns]

Valaki aki nálam sokkal jobban érti a demokratikus ellenzék szavazóinak lelkét elmagyarázná legyen szíves, hogyan lett az, hogy az előválasztásra ekkora brutálisat erősödött az mszp ?

[half1house]

@lemezespolc lehet ezek a spéci választási szerverek is Szentpéterváron lesznek?

[metalindex-hu]

A pokol sokkal inkább punk rock – Nincs választás (No Alternative, 2018)

A pokol sokkal inkább punk rock – Nincs választás (No Alternative, 2018) - http://metalindex.hu/2019/11/18/a-pokol-sokkal-inkabb-punk-rock-nincs-valasztas-no-alternative-2018/ -

Pár hete került be az HBO GO kínálatába William Dickerson Nincs választás (No Alternative) című, 2018-as filmje. Az amerikai dráma a grunge-ért rajongó külvárosi fiatalság világát mutatja be egy család életén és a társadalom összes nyomorúságán keresztül.

„Thomas eltökélt szándéka, hogy – Kurt Cobain öngyilkossága után – beindítja saját alternatív zenekarát. Megszállottsága olyannyira elvakítja, hogy nem veszi észre húga mentális összeomlását, illetve zenei zsenialitását. Bridget elutasítja testvére, és az egész naplopó  generáció [WTF?! – a szerk.] zenéjét azáltal, hogy átveszi a gangsta rapper, Bri Da B személyiségét. A felnőtté válásról szóló dráma az 1990-es évek alternatív rock-irányzatáért, a grunge-ért rajongó külvárosi fiatalság világát mutatja be.”

(Az HBO ajánlója a rendező leírása alapján)

__

Személyes ügy

Játsszunk szójátékot: a grunge és a popkult szavakat összetéve megszületik a grunge-kult hatás kifejezés, leírva azt, hogy a kilencvenes évek Seattle-jéből indult zenei stílusnak mekkora, máig is érezhető hatása van. A grunge-kult impulzust mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ezt a korszakot, az „elveszett generáció” fiatalkorát időről időre filmre viszi valaki, általában egy olyan személy, akinek van a témában személyes érintettsége. Ilyen volt a Cameron Crowe nevéhez köthető Facérok 1992-ben és ilyen a tavaly tavasszal megjelent No Alternative is. Bár a Nincs választás nem nagyvászonra készült és a filmgyártás meghatározó szereplői, a stúdiók és a streaming szolgáltatók sem haraptak rá, azért egy Indiegogón futó közösségi finanszírozási kampánnyal és évekig tartó sziszifuszi munkával mégis sikerült tető alá hozni a mozit William Dickerson rendező-forgatókönyvírónak. A sztori először az azonos című novella formájában jelent meg 2012-ben, szintén az ő tollából.

Személyes ügy volt számára a mű megszületése.

Dickerson belső indíttatása érthetővé válik, amikor a film végén megjelenik a „Briana Dickerson Emlékére” felirat. A szerző nővére ihlette ugyanis a központi szerepet játszó pszichés problémákkal küzdő borderlaine művész, Bri Da B figuráját, aki egyszerre érzékeny tinilány és szókimondó gengszter rapper. Briana 2014-ben, alig 30 évesen hunyt el. Az underground elismert művésze volt, bátyja, William pedig azóta is igyekszik a mentális betegségekkel való törődésre felhívni a figyelmet számos fórumon – burkolt módon ebben a filmben is. Annak a kifejtése, hogy mit keres egy gengszter rappelő lány egy grunge-ihletésű filmben, automatikus spoilerezéshez vezetne. Hosszas cselekményleírás helyett inkább egy rövid javaslat: kedves olvasó, nézd meg az említett filmet!

Kurt Cobain nélkül

Az alkotó 1994 második felébe kalauzolja el a nézőt. Az évszám sehol nem hangzik el, de a „történelmi” kontextusból egyértelművé válik. Ez az az időszak, amikor Kurt Cobain magával együtt főbe lövi a grunge mozgalmat is, és egy fiatal generáció marad ott a nagyvilágban, iránymutatást nyújtó ikonja nélkül. Így talán jobban érthetővé válik a film kissé vontatott indulása: a potenciális nézősereg nagy része és maguk a színészek sem éltek még akkor. Nem lehetett könnyű a feladatuk. Úgy kellett az akkori kor kinyúlt kardigános tinédzsereit eljátszani, hogy valós élettapasztalatuk egyáltalán nem volt arról az időszakról. Az ikonikus ruhadarab ekkor már rég túlmutatott a praktikumon, ami Seattle esős-borús-hideg időjárását hivatott ellensúlyozni.  Míg a kiadók kétségbeesetten keresték az új Nirvanát, a srácok Kurt Cobainra akartak hasonlítani.

Talán nem mindenkinek tűnik fel elsőre, de nagyon információ dús minden olyan jelenet a filmben, ahol fiatalok zenélnek, vagy zenét hallgatnak. Bár egyetlen Nirvana-felvétel sem hangzik el a 97 perc alatt, de mégis minden dal kissé erőltetetten „nirvanás”, ez pedig – az 1994/1995-ös amerikai toplistáinak „one-hit-wonder” előadóival összevetve – nem lehet véletlen egybeesés, sokkal inkább egy kiváló muzikális zenei aláfestése a mozinak. Természetesen voltak még meghatározó zenekarok akkoriban a Pearl Jam, az Alice in Chains és a Soundgarden személyében, de az egyértelmű, hogy a Nirvanának volt és van a mai napig is a legmérhetőbb kult-hatása.

A 28 dalos (!) No Alternative filmzenealbum a 2019-es Record Store Dayre jelent meg és olyan zenekarok szerepelnek rajta, mint a Mudhoney, meg egy rakás kevésbé ismert előadó. Mark Armék a mai napig is állandó koncertétel The Dicks-feldolgozással, az 1989-es Boiled Beef & Rotting Teeth EP-n debütáló, majd a nagyközönség számára a Superfuzz Bigmuff újrakiadásán ismertté váló Hate The Police-t adták oda a rendezőnek.

Akik megélték és akik nem

A film pedig nagyon jól ragadja meg ezt a momentumot, hitelesen dokumentálva az időszakot. Épp ez az, ami miatt valószínűleg nagyon sok néző nem tud azonosulni az alkotással. Azok viszont, akik megélték azt a korszakot – mint a rendező vagy a real time grunge rajongók -, nem tudják majd nem észrevenni az kilencvenes évek egyértelmű popkulturális utalásait és a film különböző szereplőinek élettörténetében felbukkanó Kurt Cobain párhuzamokat, a kisgyermekkori pszichoaktív szerektől való függőségtől kezdve a tragikus végkifejletig bezárólag.

Az internet népe nem értékelte túl magasra az alkotást – az IMDb szavazatok alapján csupán 5,9 a pontszáma -, de ez nem mond el sokat a moziról. Szigorúan filmkritikai szempontokat figyelembe véve persze lehet hibákat találni a filmben. Például minden momentumon erősen érződik az alacsony költségvetés. A film elején az alkotók próbálnak arra törekedni, hogy annak is érthető legyen a grunge „épp eltűnésének” időszaka, aki nem akkor született, ettől pedig kicsit vontatottan indul a történet.

Nem szerepelnek élvonalbeli színészek sem a filmben. A Bri Da B-t alakító Michaela Cavazos egy-két művészfilmes színésznő, akiről annyit tud az internet, hogy még nem múlt el huszonöt éves, de a másik főszereplő, a fiútestvért alakító Conor Proft sem tud még felmutatni többet néhány televíziós epizódszerepnél.

Zárómonológ

A No Alternative sok esetben szimbolikusan szól a nézőhöz, egészen a zárómonológig, amelyben kimondásra (és demonstrálásra) kerül a keserű igazság: a grunge halott és utat törnek maguknak az új irányzatok, ahol már a műfaji határok is össze fognak mosódni. Ha tudjuk is, hogy nem így van, az biztos, hogy Amerikában sok kétségbeesett tinédzser rajongó gondolta ezt annak idején. A film korhűen és egy személyes szál beleszövésével nagyon emberközeli módon mutatja be azt a pillanatot, amikor a Nirvana légüres teret hagyott maga után és ezzel legalább akkora hatást gyakorolt a zenei világra, mint előtte a zenéjével.

A grunge (de főleg Nirvana) rajongóknak, félprofi művészfilmek elhivatott fogyasztóinak és az VFX/CGi túlhasználata miatt reklamálóknak ajánlott!

___

No Alternative (Nincs választás) Amerikai filmdráma

Bemutató: 2018. június 7. Írta és rendezte: William Dickerson

Főszereplők: Michaela Cavazos (Bridget Harrison) Conor Proft (Thomas Harrison) Harry Hamlin (William Harrison)

___

__

A pokol sokkal inkább punk rock

– Ez annyira punk rock volt, hogy nem is tudom, mit mondjak! – A nagy szart! – Odabent mindenki túl komolyan veszi magát. Ha valaki nem grunge-ot nyom, vagy hogy hívják, akkor már le se szarják. – Megyek vonatokat nézni. Akarsz jönni?

(…)

– Az emberek nem veszik észre, hogy vicc az egész. A fickó „le a vállalati magazinokkal” feliratú pólót viselt egy vállalati magazin címlapján. A lemezkiadók folyton a következő Nirvanát keresik. Mindenki thermo pulcsit vesz fel, hogy úgy nézzen ki, mint Kurt, de arról senki nem beszél, hogy Seattle-ben azért hordanak thermo pulcsit az emberek, mert kurvára hideg van. Kurt arra használta a zenéjét, hogy szembemenjen a futószalaggal, meg a sok szarral, amit akkoriban kiadtak, de végül ő is azzá vált, ami ellen harcolt. – Biztos utálta magát miatta. Kérsz? – Nem, kösz! Leszoktam. Nyolc hónapja józan vagyok. – Ez aztán a punk rock! Hova jársz suliba?

(…)

– Nem tudom. Szerintem a Nirvana elég béna név! – Mennyországot jelent, igaz? – Nagyjából. De mi köze a punk rocknak a mennyországhoz? – A pokol sokkal inkább punk rock. – Mi lenne, ha The Saints-nek hívnánk magunkat?

___

[szabadpecsofficial]

Pécsett "megverhette" a Fideszt a DK, az MSZP és a Momentum

Pécsett “megverhette” a Fideszt a DK, az MSZP és a Momentum

Véget ért Magyarországon a 2019-es EP-választás. Eredmények azonban csak 11 óra után lesznek. Szinte biztos, hogy a Fidesz túlnyerte magát és hogy mögöttük a DK a második. Pécsett azonban egyáltalán nem örülhetnek.

Egyelőre csak becsült adatokról érkeznek információk a Szabad Pécshez a 2019-es EP-választás pécsi eredményeiről, de az egészen biztosnak tűnik, hogy a baranyai megyeszékhelyen az…

[nemzetinet]

Sargentini-jelentés: Újabb brüsszeli vádirat Magyarországgal szemben. Mi várható?

A következő kilenc hónap teljesen más lesz, mint az eddigi évek voltak, illetve a következő évek lesznek. Európa jövője dől el a jövő évi EP-választáson.

Érzékeli ezt Magyarország, és érzékeli Brüsszel is. Utóbbi a holland EP-képviselő, Sargentini nevéhez fűződő jelentésével a Nézőpont Intézet szerint a migránsválságban vezető szerepet vállaló Magyarországra próbál nyomást gyakorolni.

Erről a jelentésről szólt a Nézőpont Intézet csütörtöki sajtókonferenciáján, melyen a Körkép.sk tudósítója is részt vett.

Sorsfordító választások előtt áll 2019-ben az Európai Unió, ahol az fog eldőlni, hogy az Európát vezető eddigi politikai elit, avagy a bevándorlással szemben kritikus véleményt megfogalmazó új szövetség szerez-e többséget.

A Nézőpont Intézet szerint a Sargentini-jelentés ilyen légkörben a kettős mérce példája, mely több pontban részrehajló kritikát fogalmaz meg Magyarországgal szemben. Ahogy a konferencián elhangzott, a LIBE-bizottságban elfogadott jelentés lényegében a liberálisok fellépését jelenti a kereszténydemokraták ellen, és az európai parlamenti választások kezdetét is jelenti.

A Nézőpojt Intézet a jelentésből 10 kettős mércét tartalmazó tévedést gyűjtött össze. Ezek az alapjogvédelemtől kezdve az elkülönült közigazgatási bíróságokon, a külföldi egyetemek szigorúbb szabályozásán, vagy éppen a kisebbségek jogvédelmén  és a menekültpolitikán át egészen a legutóbbi parlamenti választásokon való információhoz való hozzáférésig terjednek. Az elemzés megtekinthető a Nézőpont Intézet honlapján.

Mráz Ágoston Sámuel egészen odáig ment, hogy szerinte ugyanúgy, mint Brüsszel Magyarországot, jogállami eljárás alá lehetne vonni magát az Uniót is.

Dr. Varga Judit a Miniszterelnökség európai ügyekért felelős államtitkára a találkozón elmondta, hogy a Sargentini-jelentés jövő heti vitájában nagy ideológiai harc várható, melynek kimenetele jelenleg kétesélyes.

„Még a szavazás mikéntje és szabályai körül sincs jogbiztonság. Megpróbálják Magyarországot, aki mer másként gondolkodni, visszaszorítani a dobozba“ – mondta. Varga Judita az elmúlt hetekben 50 EP-képviselővel beszélt részletesen, és magyar kérdésben még a Néppárt sem egységes. Rámutatott, hogy sok EP-képviselő a szerint áll hozzá a témához, hogy az milyen esélyt kínál számára ahhoz, hogy otthon pártja EP-listáján minél jobb helyen szerepeljen.

Hozzátette, hogy személyes találkozóin több EP-képviselő nyíltan elismerte, hogy ugyanilyen jelentést, listát bármelyik tagállamról össze lehetne állítani. Varga Juditnak többen azt is elismerték, hogy képtelen az a koncepcióbeli érvelés, ami a jelentésben van.

„Van, akit soha nem fogunk tudni meggyőzni, mert ő már két éve eldöntötte, hogy mit gondol Magyarországból“ – fogalmazott. Hozzátette, hogy tíz EP-képviselőnél több nem is foglalkozik a témával. A lényeg, hogy kikerüljön a sajtóba, és a többi teátrális, ideológiai szinten zajlik Magyarországgal szemben.

A konferencián arra is rámutattak, hogy a Sargentini-jelentés több olyan kérdést állít be problémának, ami nem is Uniós hatáskör. Ilyen például az alacsony nyugdíjak, vagy bérek kérdése.

„A Tavares-jelentés után ez a második támadás Magyarország ellen, ami azt mutatja, hogy az ország tényezővé vált nemzetközi szinten“ – hangzott el.

A jelentés európai parlamenti vitájában sajtóhírek szerint személyesen Orbán Viktor is részt vesz majd.

Hogy mi várható? Erre a kérdésre jelenleg nehéz választ adni. Varga Judit szerint sok függ a jelenléttől is, mely általában 678-680 képviselő körül mozog, illetve attól, hogy hol hasad a Néppárt.

„Ha a Néppárton belül több mint a képviselők fele átáll, akkor átmehet a jelentés. Ha nem áll át, akkor van esély, hogy ne kerüljön elfogadásra. Akármi is lesz. Kihúzva magunkat szembe fogunk nézni vele, mert mindent megtettünk azért, hogy felvilágósítsuk az EP-képviselőit“ – jelentette ki Varga Judit.

A 28 oldalas Sargentini-jelentés mindenesetre úgy készült el, hogy hivatalos LIBE delegáció sem járt Magyarországon.

A Körkép.sk nyomon fogja követni a jelentés vitáját, mely egyben az EP-választási kampány nyitánya is. A konferencián Mráz Ágoston Sámuel a 2019-es választás lehetséges kimeneteléről is kérdezte az államtitkárt. Varga Judit nem akart jóslásokba bocsátkozni, de mint elmondta, pesszimista, ugyanis „Európa nagyon nem tudja, hogy mifelé halad. Ezt mutatják az identitásváltás jelei, a fiatalok körében egyre inkább elterjedő önzés, a valóság tagadása és a muzulmán veszéllyel való szembenézés elutasítása.

A Körkép.sk figyelemmel követi majd a jelentés vitáját, mely várhatóan és a jövő hét meghatározó eseménye lesz.

Körkép.sk/KZS

Sargentini-jelentés: Újabb brüsszeli vádirat Magyarországgal szemben. Mi várható? a Nemzeti.net-en jelent meg,

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Orbánnak váltani kell – Juncker helyett Lagarde

New Post has been published on https://zarojel.hu/orbannak-valtani-kell-juncker-helyett-lagarde/

Orbánnak váltani kell – Juncker helyett Lagarde

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Orbánéknak új nevet kell felvenni a listára, mert a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetője, Christine Lagarde követheti Jean-Claude Junckert 2019-ben a brüsszeli Európai Bizottság elnöki tisztségében a Welt am Sonntag című vasárnapi német lap szerint.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”145633″ img_size=”800×600″ alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1505643845401background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][vc_column_text]

Miután Jean-Claude Juncker bejelentette,

hogy a 2014-2019-es ciklus után nem vállalja tovább az Európai Bizottság (EB) vezetését, az EU jobbközép pártjait összefogó Európai Néppárt a kulisszák mögött sürgősen utódot keres a néppárti Juncker helyére – írta a Welt am Sonntag.

A párt több vezetője Christine Lagarde-nak szánja a pozíciót. Az IMF-et 2011 óta vezető politikus “karizmatikus, tapasztalt és jól tudja érvényesíteni akaratát, így nagyon jó választás lenne” – mondják az Európai Néppárt felső köreiben.

Christine Lagarde vezérigazgatói megbízatása az IMF-nél 2021-ig szól, de legtöbb elődje a mandátum lejárta előtt leköszönt a tisztségről, így ez nem lehet akadálya annak, hogy elvállalja az EB vezetését. Az eleganciájáról is híres francia politikus jó kapcsolatban van a legbefolyásosabb néppárti vezetővel, Angela Merkel német kancellárral, de jelölése a brüsszeli bizottság élére főként azon múlik majd, hogy elnyeri-e Emmanuel Macron francia államfő támogatását.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Indulhat az adatgyűjrés

A mostani állás alapján biztosnak számít, hogy 2014 után a 2019-es európai parlamenti (EP-) választást is az Európai Néppárt nyeri meg, és ezzel megszerzi a jogot arra, hogy jelöltet állítson az EB elnöki tisztségére. A bizottság vezetőjeként néppárti vezetésű tagországok mellett számos olyan kormány támogatását is megszerezheti, amelyben liberális pártok is vannak, az EP-választást felvezető kampányban pedig “elvarázsolhatja” a női szavazókat – latolgatják néppárti körökben a Welt am Sonntag szerint.

(forrás: MTI)[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG9yZWxheGVkJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjc4NjkzOTM4ODQlMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjAlMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[atloteam]

Átlátszó Választás 2024 Részletes adatbank a 2019-es és az idei EP- és önkormányzati választásokról.

[algebraicvarietyshow]

ebben a cikkben van egy csomó értelmes dolog, és vannak átfedések is (hangsúlybeli különbségekkel) azzal, amit itt és itt írtam. és igen, én főleg a munkáspártról írtam, de a libdemek is valóban eltaktikázták, rosszul mérték fel az erejüket, stb. stb. de valami mégis fura ebben a kérdésfeltevésben:

Hogyan sikerült történelmi vereséget szenvednie a Munkáspártnak, és hogyan bukták el a libdemek a nagyreményű próbálkozásukat, hogy a maradáspárti közhangulatot meglovagolva erősítsék a pozíciójukat, és akár átvegyék a második helyezést a Munkáspárttól?

ha megnézzük a munkáspárt+libdem+zöld összeget, akkor a bezuhanás nem a kampányban, nem is 2019-ben történt. az ep választásokon együtt kb. 45 százalékot kapott a három párt, a kutatásokban ez az összeg végig a 45-50 tartományban mozgott, és végül valamivel 46 fölött kaptak. tudom persze, hogy más irányú mozgások is elképzelhetők voltak, pl. maradáspárti toryk az ep-választás idején a libdemekre szavaztak, aztán vissza a konzervatívokhoz, hogy corbyn ne jusson hatalomra - de: _elsődlegesen_ a mozgás a blokkokon belül történhetett, amennyiben, legalábbis a brexit szempontjából, itt két blokkot meg lehet határozni. és a kérdésfeltevésben ez a picit hamis dolog, ugyanis a libdemek a nagyreményű próbálkozással akkor voltak csúcson, amikor a munkáspárt mélyponton volt, nem nehéz rájönni (és a szerző is említi), hogy a választásokhoz közeledve sokan az esélyesebb valamennyire-brexit-ellenes erő mellé álltak. vagy épp nem derült ki, hogy ki az esélyes, és ezzel buktak el bizonyos londoni körzeteket, ahogy a cikk is említi. “Hogyan sikerült történelmi vereséget szenvednie a Munkáspártnak, és hogyan nem lett még történelmibb a vereség?” - ez a kérdés ezek szerint. 

[korkep-blog]

Gyorselemzés: Utolérte a KDH-t Macron és Orbán párharca - el is bukta az első próbát

A KDH kissé furcsa vezetője többször is jelét adta annak, hogy pártját a Merkel féle CDU mintájára építené fel, nem pedig például a konzervatívabb és szintén keresztény Seehofer-féle CSU mintájára.

Nyitókép: Postoj.sk

  Kedden a szlovákiai kereszténydemokratákat is elérte a balliberális-globalista és a keresztény-konzervatív-nemzeti erők összecsapásának frontvonala. A h��rek szerint a KDH konzervatívabb szárnyát képező Anna Záborská EP-képviselő és Richard Vašečka, valamint az OľaNO-s Branislav Škripek EP-képviselő új pártot alapítanak az Alojz Hlina (KDH) pártelnökkel és Igor Matovičcsal elégedetlenkedő társaikkal közösen.

  Látszólag az ügynek semmi köze a magyarsághoz vagy Európához. Pedig nagyon is van: nagyban osztják a lapokat a közelgő európai parlamenti választásokra, és a KDH máris elbukta az első próbatételt.

  Anna Záborská és Branislav Škripek nevét a Sargentini-jelentés elfogadásakor is hallhattuk. Ott voltak azon szlovákiai képviselők között, akik nemcsak ellene szavaztak (tartózkodás helyett), de fel is emelték szavukat az Európai Parlament súlyos hatáskör túllépése miatt.

  Ezzel szemben a KDH másik EP-képviselője, Ivan Štefanec megszavazta azt. Štefanec  Alojz Hlina pártelnökkel karöltve gyakorta támadja Orbán Viktort és Magyarországot. Hlina többször ijesztgette már választóit azzal, hogy Orbán határmódosításokat akar. Egyébként a két politikus 2016-ban részt vehetett a CDU kongresszusán, és Hlina igencsak el volt ragadtatva, hogy soron kívül fotózkodhatott a német kancellárasszonnyal.

  A KDH kissé furcsa vezetője többször is jelét adta annak, hogy pártját a Merkel féle CDU mintájára építené fel, nem pedig például a konzervatívabb és szintén keresztény Seehofer-féle CSU mintájára. Márpedig Merkel CDU-ja csak nevében keresztény, attól ugyanis jóval baloldalra található a politikai spektrumban.

  Nyilván nem Magyarországról szól a történet, sokkal inkább az által megtestesített változásról, ami a halódó liberális európai elit hatalmát veszélyezteti. A Macron által vezetett balliberálisoknak minden erejüket be kell vetni, hogy létjogosultságukat (értsd: hatalmon maradásukat) igazolják választóik előtt. Azok után, hogy Merkel szégyenteljes lassú távozása megindult, Macron pedig a francia történelem legnépszerűtlenebb elnökévé lépett elő, nagyon szükségük lenne végre egy győzelemre. Az EP-beli többség pedig ilyen.

  Hogy volt-e háttéralku a KDH-val, nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni. De ha helyet kínáltak a pártnak az EP-választások után kialakuló új többségben, nyilván érdemesnek tarthatta levenni a jelöltlistáról a rebellis és Magyarországgal szimpatizáló tagjait. Helyettük pedig mérsékeltebb, a leendő (feltételezett) többség számára elfogadhatóbb személyeket állítani. Érdeklődve várhatjuk, vajon Hlinának sikerül-e lenyeletnie választóival az új migránssimogató szövetségeseit – ehhez talán még Nagy-Magyarország rémképe is kevésnek bizonyul.

  De azért vannak a KDH-ban olyanok, akik nem csak a magyarok felé kritikusak, hanem Brüsszellel szemben is, és fontos számukra a keresztény Európa jövője. Érdemes figyelni, hogy Záborskáék projektje túléli-e az Európai Parlamenti választásokat, és ha igen, a hazai politikában is folytatódik-e a történet.

  Komjáthy Lóránt 

[korkep-blog]

Tudjuk, mi lehet Bugár következő nagy húzása

Abban bízott , hogy „Dodi“ tartja majd magát a háttéregyezséghez, és az MKP feladja az elnökválasztást. De szerencsére nem így lett.

Amikor a felvidéki magyar sajtóban mindenkinél korábban először megírtuk, hogy Bugár Béla lehet a Most-Híd államfőjelöltje, az első általános reakció a hitetlenkedés volt. Azóta tudjuk, hogy ez bekövetkezett.

  A legmegosztóbb szlovákiai magyar politikus azonban további meglepetést is okozhat. De kezdjük egy kicsit messzebbről.

  Hogy a Smer – SNS – Most-Híd kormány a végét járja, jól látható. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne töltenék ki a választási időszakot. Nagy valószínűséggel ki fogják. Annál is inkább, mert már csak alig öt hónapot kell kibírniuk együtt. Június végével ugyanis lejár a Koalíciós Szerződés, utána pedig a három párt kampányrezsimbe kapcsol, és vége is lesz az érdemi kormányzásnak.

  A Kuciak-gyilkosság, a Zsuzsová-ügy, és a naponta felbukkanó egyéb más korrupciós ügyek azt sem teszik biztossá, hogy egyáltalán folytatni tudná-e ez a hármas valamilyen formában. Főleg, hogy Bugárt, – ahogy erről ő maga vallott egy korábbi interjúban -, már nem csak a magyarok többsége, hanem saját koalíciós partnerei, Fico és Kaliňák is gyűlölik.

  Nem csoda, hiszen a Smer két legerősebb embere Bugár átverésének estek áldozatul és voltak kénytelenek távozni a hatalomból, (az a bizonyos 3. pont az OT-ülése után). Fico és Kali ezt soha nem fogja megbocsájtani a „harakter“ Bugárnak.

  Érthető tehát, hogy nemcsak Kažimír menekül a Nemzeti Bank élére, hanem Fico (Alkotmánybíróság) és Danko (elnöki palota) is már a mentőcsónakot keresi.

  Ugyanezt teszi lényegében Bugár is az államfőjelöltséggel. Abban bízott ugyanis, hogy „Dodi“ tartja majd magát a háttéregyezséghez, és az MKP feladja az elnökválasztást. De szerencsére nem így lett.

  Csakhogy Bugár még tartogat meglepetést a számunkra. Forrásaink szerint ugyanis az egyik vészforgatókönyv az, hogy amennyiben leégne az államfőválasztáson és nyilvánvalóvá válna, hogy a vegyespárt elbukik az öt százalékos parlamenti küszöbön, ennek elkerülése érdekében akár Bugárt is feláldoznák. Értsd, az áruló magyart az EP-választásokon listavezetőként kimentenék Brüsszelbe, hogy elháruljon ezzel a magyar-magyar összefogás fő akadálya 2020-ban.

  A Most-Hídban ugyanis osztottak szoroztak, és rájöttek, hogy saját jellemtelenségük akár oda is vezethet, hogy a jelenlegi MKP sorsára jutnak, miközben Matovičék mentőmellénye parlamenti mandátumhoz segíthet néhány szerencsés MKP-st.

  Aki tehát szívesen megszabadulna Bugártól, könnyen lehet, hogy még idén pezsgőt bonthat. Feltéve, ha a fenti vészforgatókönyv lép életbe.

  Király Zsolt

[korkep-blog]

Sulík kormányzásra készül: Nem jelölteti magát többet az EP-be az SaS elnöke

„Teljes erővel vágunk neki a szlovák parlamentért való küzdelmeknek“ – jelentette ki Sulík, aki szakmai csapat felállítását tervezi az EP-választások előtt, melyet szeretne megnyerni.

A Szabadság és Szolidaritás (SaS) jobbközép ellenzéki párt elnöke szombati programalkotó kongresszusán a pártelnök kijelentette, hogy nem indult többet az Európai Parlamenti választásokon. Richard Sulík 2014 óta az SaS parlamenti képviselője.

  „Teljes erővel nekivágunk a szlovák parlamentért való küzdelmeknek“ – jelentette ki Sulík, aki szakmai csapat felállítását tervezi az EP-választások előtt, melyet szeretne megnyerni.

  A belpolitikával kapcsolatban Sulík elmondta, hogy az SaS képes arra, hoyg leváltsa a Smert. Elismerte, hogy nem kell, hogy mindenki szeresse őket, de meggyőződése, hogy sokkal jobban tudják képviselni a polgárok érdekeit, mint a Smer. “A messiások kora lejárt” – jelentette ki, Radoslav Procházka (Sieť) bukására és Andrej Kiska tanácstalanságára utalva.

  Mint ismert, a következő EP-választásokat jövő májusában tartják. A felvidéki magyarságnak jelenleg két brüsszeli mandátuma van Csáky Pál (MKP) és Nagy József (Most-Híd) személyében.

  Várható, hogy Csáky mellett Berényi József is indul, a Most-Híd részéről pedig Nagy József újbóli indulása mellett Cséfalvayová Katarína jelölésére lehet számítani.

  Körkép.sk

[korkep-blog]

Nézőpont: Jövőre megszűnhet a néppárti-szocialista többség az Európai Parlamentben

A kampány két főszereplője és egyben ellenpólusa lehet Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök

A 2019-es európai parlamenti (EP) választások eredményeként megszűnhet a néppárti-szocialista “nagykoalíció”, a két párt 50 százalék feletti mandátumaránya az EP-ben – közölte a Nézőpont Intézet kutatási igazgatója egy pénteki budapesti szakmai rendezvényen.

  Nagy Dániel annak a kutatásnak az eredményét ismertette, amelynek keretében az intézet az uniós tagállamok közvélemény-kutatási, illetve választási eredményei alapján becslést készített az EP-mandátumok várható eloszlására. Eszerint a 2019-es választás két nagy vesztese a két legnagyobb formáció, az Európai Néppárt és az Európai Szocialisták Pártja lesz.

  A jellemzően kereszténydemokrata pártokat tömörítő néppárt mandátumainak száma 219-ről várhatóan 179-re csökken, a szocialisták pedig a jelenlegi 189-el szemben csak 135 képviselőt küldhetnek majd a parlamentbe – mondta a Nézőpont kutatási igazgatója.Hangsúlyozta, hogy a választás várható nyertesei a liberálisok lesznek, akik a jelenlegi 68-ról 109-re növelhetik mandátumaik számát. Ugyancsak számítani lehet a szélsőbaloldali, illetve a szélsőjobboldali formációk erősödésére, miközben a britek kiválásával jelentősen csökken az Európai Konzervatívok és Reformerek súlya.

  Közlése szerint a Fidesz-KDNP a jelenlegi 12 helyett 13 képviselőt delegálhat majd a néppártba, így a harmadik legnagyobb delegáció lehet. A szocialista frakcióban három magyar képviselő foglalhat helyet, a zöldeknél egy, a Jobbik pedig várhatóan négy mandátumot szerez. Utóbbiak valószínűleg a függetlenek közé ülnek majd – tette hozzá Nagy Dániel.

  Úgy vélekedett, hogy most először esély nyílik egy összeurópai kampányra, hiszen az egyik fő téma a migráció lehet mint összeurópai ügy. A kampány két főszereplője és egyben ellenpólusa lehet Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök – mondta Nagy Dániel.

  Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Csoport vezetője a fórumon úgy vélekedett: a 2019-ben megalakuló néppárti frakcióban 5 százalékos arányával komoly súlya lesz a Fidesz-KDNP-nek. Annál is inkább,  mert Orbán Viktor, pártja magyarországi választási eredményével, a migráció kérdését előtérbe állító kampányával a siker receptjét kínálja a néppárt számára. A többi közt ezért is irreális felvetés, hogy a néppárt kizárná a Fideszt soraiból, annál is inkább, mert ezzel elvesztené egész Közép-Európát is, hiszen a visegrádi országok közül egyedül Magyarországon működik olyan kormány, amelynek pártjai a néppárt tagjai – mondta Mráz Ágoston Sámuel.

  Surján László, az Európai Parlament korábbi alelnöke arról beszélt: amennyiben a Nézőpont által előrejelzett eredmény születik, hosszú egyeztetésre kell számítani.

  Arra is felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt időszakban Orbán Viktor európai szinten is jelentős politikussá vált, hiszen ő a legláthatóbb képviselője a Macronnal szemben álló politikának. Ez egyben azt is jelenti: “nulla az esélye annak, hogy kizárják a néppártból a Fidesz-KDNP-t” – fűzte hozzá Surján László.

  MTi

Nyitókép: zerowasteeurope.eu

[hirzilla]

EP-választás: így vizsgázik a magyar társadalom http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/alfahir/2019/04/12/ep-valasztas-igy-vizsgazik-a-magyar-tarsadalom/?feed_id=36617&_unique_id=5cb0288ecfe4e Az EP-választás belpolitikai tétjét több lépcsőben értelmezhetjük. Legnagyobb tétként jelölhetjük meg azt, amit évek óta szinte minden általános vagy országos relevanciájú időközi választás kapcsán kérdésként felteszünk, hogy üthető-e rés a NER pajzsán, megbontható-e a Fidesz dominanciája, illetve az azt biztosító centrális erőtér. Második körben megvizsgálhatjuk, hogy különböző eredmények esetén az egyes forgatókönyvek milyen hatással lehetnek a politikai játéktér jövőbeni működési elvére, az egyes szereplők stratégiáira. Harmadik körben felvázolhatjuk a versengő szereplők saját tétjeit, illetve, hogy ezeket képesek-e sikerré váltani. Végül a közvetlen hatásokon túl a származékos, hosszú távú következményeket is célszerű feltérképeznünk. Kovács János elemzését olvashatják. Korábban már beszéltem arról, miért nem kívánatos egy közös ellenzéki európai parlamenti választási lista. Az elmúlt időszakban hallhattunk olyan értelmezést, miszerint egy közös ellenzéki lista mellett szólna, hogy így az ellenzék képes volna olyan tétet (a kormánypártokénál nagyobb szavazatarány szerzése) adni az EP-választásnak, ami egyrészt segítené a mozgósítást, másrészt kellően erős üzenet lenne a kormány szabadságharcos, civilizációvédő retorikájával szemben. Mindamellett, hogy egy ilyen szimbolikus győzelem további katalizátora lehetne az ellenzéki stratégiák összehangolásának, ami az önkormányzati választások előtt komoly fegyvertény volna, a közös lista és a tét emelése ellen szól több körülmény is. Egyrészt a közelmúlt közvélemény-kutatásainak eredményei jól mutatják, hogy a Fidesz releváns mértékű támogatottságbeli fölénnyel áll a rajtvonalhoz. A 2014-es EP-választáson 51,5%-os eredményt ért el a kormánypárti lista, míg az előzetes becslések 46-56% közöttire lőtték be a várható eredményt. A mostani kutatások prognózisai is hasonló sávban (49-53%) mozognak. Ami ennél is lényegesebb, a kormánypártok szavazói motiváltabbnak tűnnek a választási részvételt illetően. Ebben nagy szerepe van az ellenzéki narratívák sokféleségének, valamint a fenyegetettség-érzésnek, amit a kormány szuverenista-identitárius, bevándorlásellenes kampánya közvetít. A Fidesz kétségkívül legnagyobb trükkje, hogy rendszerpártként önmagát anti-establishment erőként képes feltüntetni, így a társadalmi protesztérzület egy része is a kormánypártok vitorláit dagasztja. Az a körülmény, hogy az EU intézményei távolinak, nehezen körülírhatónak tűnnek egy átlagos választópolgár számára, ismét a kormánypártoknak kedvez: egyrészt az EP-választáson jellemzően alacsonyabb a szavazói hajlandóság, mint a többi országos választáson, másrészt „Brüsszel” (vagy Strasbourg) köré olyan mítosz építhető, ami az elnyomó, birodalmi központtal szembeni ellenállást erősíti. Az ellenzék ezzel szemben legfeljebb a szakpolitikák frontján támadhat (bérunió, európai ügyészség, „európai Magyarország”, stb.), ami racionális viták híján kevéssé hatásos, vagy azt kommunikálhatja, hogy az Orbán-kormány Magyarország unióból való kilépését készíti elő (ezt viszont a választók túlnyomó többsége nem tartja reális veszélynek – sem a kormánypárti, sem az ellenzéki térfélen). A 2009-es EP-választás amolyan „nulladik forduló” volt a 2010-es általános parlamenti választás előtt, míg a 2014-es EP választásra rányomta a bélyegét a bő egy hónappal korábbi országgyűlési választás. Most egyik helyzet sem áll fent, s a Fidesz kevéssé tűnik sebezhetőnek. Az Európai Néppárttal való viszonyának megromlása is inkább motiválóan hathat a párt szavazótáborára, miként minden „külső támadás”. A Fidesz szempontjából az EP-választás igazi tétje az Európa-politika dimenziójában jelenik meg, és a magyar kormány nemzetközi mozgásterének tágulását vagy szűkülését hozhatja Orbán Viktor politikai befolyásának változásával. A Juncker-ellenes kampányt nézhetjük abból a szempontból is, hogy a Fidesz számára előnyt jelent saját pártcsaládjának mérsékelten sikeres (a várakozásokhoz képest némileg gyengébb) szereplése, hiszen így a magyar kormánypártok által biztosított 12-13 mandátum sokkal nagyobb súllyal esik latba, így a Néppárt kezei is meg lesznek kötve. Persze, ha a jövőbe tekintve bekövetkezne Európában a kormányfő által régóta várt „változás éve”, a Fidesz igen hamar megtalálhatja új szövetségeseit a radikális-populista táborban, akikkel egyébként is egyre szorosabb eszmei közösséget éreznek a párt vezetői – szemben az egyre inkább progresszív és szekuláris konzervatívokkal és kereszténydemokratákkal. A fő törésvonal persze ezúttal sem ideológiai természetű, még csak nem is a bevándorlás kérdése körül húzódik (miként azt a kormány sugallja), sokkal inkább pragmatikus szempontok alakítják. Ezek középpontjában az a kérdés áll, hogy az orbáni hatalmi berendezkedés kikezdhető-e az ún. európai értékek mentén, a közösség intézményeinek, a többi tagállam kormányainak irányából, vagy a magyar kormány szabad kezet kap a rezsim céljainak megfelelő hatalomtechnikai eszközök alkalmazásában (egészen addig, amíg nem alkalmaz fizikai erőszakot, vagy nyíltan, durván és tömegesen nem sért alapvető jogokat). Az európai politika színpadán az orbáni „expanzió” sem feltétlenül negatív a „nyugati konszenzus” szempontjából, hiszen a rendszerpártoknak szükségük van a saját „Gyurcsányaikra”, akikre elrettentő példaként mutogatni lehet, vagy éppen a „fenegyerekekre”, akik képesek megszólítani az ingadozó szavazókat a „széleken”, esetleg kommunikációs szempontból innovációt hozhatnak az egyre szürkébbé váló politikai főáramba. A Fidesz szempontjából az EP-választás legfőbb belpolitikai tétje az „új egység” (a kvótanépszavazást követően használták e kifejezést a kormányközeli véleményformálók) látszatának fenntartása, az ellenzékre mért újabb vereség mellett. A kormánypártok számára a töredezett, külön induló, vereségre ítélt ellenzék vagy az egységesülő, közös listát állító, mégis vereséget szenvedő ellenzék pozíciója egyaránt elfogadható. Az ellenzék az őszi önkormányzati választásokra készül, s ebből az aspektusból a májusi EP-választás egy fontos állomás, ahol lehetőség szerint kerülnie kell a súlyos vereséget, s így legalább a „papírformát” hoznia. A kormánypártok más ligában játszanak (és érezhetően más időtávban terveznek), így számukra nincsenek „megspórolható” ütközetek; minden pillanatot és minden meccset uralniuk kell. Főként a kormány-ellenzék dichotómiából adódik, hogy az EP-választásnak az ellenzék szempontjából főként belpolitikai, míg a kormánypártok szemszögéből kül- és belpolitikai tétje van. Mivel az ellenzéki térfélen az EP-választás egyfajta előszobája az őszi önkormányzati választásoknak, így az ellenzéki pártok nem feltétlenül abban érdekeltek, hogy egy ellenzéki közös lista 50% feletti eredményt érjen el az EP-választáson, inkább abban, hogy minél jobb eredményt érjenek el a saját pártlistáik, s így jobban pozicionálhassák magukat egyrészt a kormányváltást óhajtó szavazók irányába, másrészt az egymással való alkufolyamatban, ami megelőzi a közös jelöltállítást a következő országos választáson. Persze, az EP-választás hiába arányos rendszerben zajlik, az eredmények a „műfaji” sajátosságokból adódóan nem reprezentálják a teljes választókorú népesség (országgyűlési vagy önkormányzati) pártpreferenciáit. Arra azonban kétségkívül alkalmas, hogy az egyes szereplők erősorrendet állítsanak fel (még ha a különböző szavazótáborok százalékban mért mozgósítási potenciálja között kétszámjegyű különbség is tapasztalható), más szereplők pedig bizonygassák: a rájuk leadott szavazatok nem számítanak „elsüllyedt” szavazatnak. Az EP-választási kampány lehetőséget teremt az egyes szereplőknek az eltérő jövőképek felvázolására, ami nem csak arról szól (sőt, elsősorban nem arról), hogy milyen Európában akarunk élni, sokkal inkább arról, hogy milyen legyen az az „európai Magyarország”, amiben otthon érezzük magunkat. Ezt a jövőképet pozitív és negatív módon egyaránt megközelíthetjük. A kormánypártok negatív módon (külső fenyegetés, „ostromlott erőd”, civilizációk harca, nemzetállamok elleni globális összeesküvés, stb.) teszik, ami láthatóan hatásos, hiszen 2015 óta minden „tétmeccset” megnyertek itthon. Ellenzéki közös lista híján a Fidesz nem „veszíthet” az EP-választáson, hiszen a relatív többség mindenképp az övé, még ha abszolút többséget nem is tud szerezni. Ugyanakkor az 5 évvel korábbinál gyengébb szereplés (ami kevesebb mandátummal jár), gyengülésként, tehát sebezhetőségként értékelhető. Ha az egyes ellenzéki szereplők szempontjából vizsgáljuk az EP-választás tétjét, egy közös ellenzéki lista szoros győzelme (legfeljebb erre volna kilátás) csak szimbolikus eredmény volna, érdemben nem befolyásolná a hazai viszonyokat, s még az sem biztos, hogy ez nem tüzelné fel a kormánypártok táborát, mint anno a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás eredménye, amiről akkor azt gondoltuk, az ellenzék 2018. áprilisi sikerének egyik alapköve lehet. Az Európához való viszony a magyar politikában korábban nem számított törésvonalat képező tényezőnek, hiszen a Fidesz szavazóinak többsége is az EU-ban képzeli el az ország jövőjét, akár az ellenzék meghatározó része. A fő törésvonalat ma az „európaisághoz” való viszony jelenti, vagyis az, hogy milyen keretek között, milyen közösségi értékek mentén képzeljük el a társadalom működését. E keretek között nem vállalkozhatok arra, hogy mélyelemzést adjak az ellenzék helyzetéről, így egy-egy mondatban szólnék arról, melyik ellenzéki formáció számára mi az EP-választás fő tétje. Minimálisan nyilván az, hogy rosszabb szavazatarányt ne érjenek el, mint 2014-ben. A Jobbik számára a fő tét, hogy továbbra is az ellenzék legerősebb pártjának mondhassa magát, s a 2018 áprilisát követő kilépéseket, dezorganizációt, majd lassan beérő konszolidációt követően legalább olyan eredményt érhessen el mint legutóbb, vagy – miként egyes kutatások jelzik – akár eggyel több EP-mandátumot szerezhessen. Az MSZP számára az MSZP-Párbeszéd lista sikerét jelentené, amennyiben a 10%-os eredményt több százalékponttal is meghaladva megközelíthetnék vagy meghaladhatnák a Jobbik előre jelzett szavazatarányát, vagy 2014-hez képest még egy mandátumot szerezhetnének, vagy a legutóbbi EP-választással ellentétben ezúttal nagyobb lenne a különbség az MSZP-Párbeszéd javára a DK-val szemben. A DK számára pozitív forgatókönyv lenne az előző EP-választási eredményének megismétlése, esetleg az MSZP-Párbeszéd listára leadott szavazatarány megközelítése. A Párbeszéd szempontjából (ők az Együttel szövetségben indultak 5 évvel ezelőtt, és szereztek 1 mandátumot) siker volna, ha EP-képviselőjük, Jávor Benedek „újrázhatna” a következő európai parlamenti ciklusban. Az LMP, a Momentum számára a legfőbb tét az 5%-os küszöb megugrása, s így a „térképen maradás”. A Mi Hazánk és a hasonló támogatottsági kategóriába tartozó formációk sikerként könyvelhetnék el már azt is, ha a mért támogatottságukhoz képest egy-két százalékkal jobb eredményt érnének el, bár önmagában ez a pozíció nem segíti azt, hogy az ilyen pártok tartósan a pártrendszer részévé váljanak. Az EP-választás belpolitikai tétje hosszabb távon egyértelműen az, hogy a kormánypártok helyzete stabilizálódik-e az európai politika színpadán, s a hazai ellenzék képes lesz-e a választás eredményeit hatékonyabb stratégia megalkotására fordítani, ami eredményesebb szereplést biztosíthat az önkormányzati választásokon. Az ellenzék így legalább helyben ellensúlyt, tűzfészkeket képezhet a Fidesz-hatalommal szemben, amelyek bástyákként szolgálhatnak majd a későbbi választásokon. Bár a magyar önkormányzatiság sok szempontból kiüresedett mára, Szombathely példája mutatja, mennyire fájdalmas és megalázó lehet egy-egy lokális vereség a kormánypárti Góliát számára. Az EP-választásnak egy másik, sokkal elvontabb tétje is van: a józanság visszanyerése. Most, amikor Orbán Viktor EP-választási program címén hétpontos programot hirdet a bevándorlás és Soros György hálózata ellen, a magyar társadalom is vizsgázik, hogy az orbáni pontok valóban lefedik-e a választói igényeket, valóban az ország fő problémáiról szólnak-e, s valóban közelebb visznek-e ahhoz az ígérethez, ami miatt – évtizedes igyekezet után – 2004 májusában az Európai Unió részévé válhattunk. http://alfahir.hu/2019/04/12/ep_valasztas_fidesz_jobbik_mszp_dk_lmp