#A sötétbenlátó tündér

[cseresznyefautca-blog]

Bagossy László- Takács Mari: A Sötétbenlátó Tündér

Nálunk ez a történet fordított pályát járt be. A Szabó Ervin könyvtárban akadt rá a lányom nagyjából két évvel ezelőtt, amikor még nem tudott olvasni. Belelapozott a kedvcsinálónak kipakolt könyvekbe és a Sötétbenlátó Tündér képei magával ragadták. Nem is akart tovább válogatni, vigyük rögtön a könyvtáros néninek aztán haza olvasni, kérte.

Aznap este megint elhúzódott az esti meseolvasás.  Olyan kellenes ritmusban hömpölygött a mesebeszéd, hogy én is hallani akartam a végét. Sokszor olvastuk újra és mindig ugyanúgy magával ragadott.

A Világszép Nádszálkisasszonyt kelti életre Bagossy László, író és Takács Mari, illusztrátor. Ez a Nádszálkisasszony, akit most Málnácskának hívnak az Örkény Színházban született. A történet színdarabként kezdte pályafutását, ezt követte később az álomképes mesekönyv.

A tündérek a képességükröl kapják nevüket….

"Aki a legszebben lobogtatja a tüzet:

annak a Tűz Lobogtató Tündér dukál,

aki a havat a legszebben görgeti,

annak a Hó Görgető Tündér

gyönyörűséges neve jár."

A legkisebb tündérgyereket mindenki csak Pirinyi Minyónanak hívja, mert még Ő maga sem tudja miben lehetne Ő a legügyesebb háromszáz testvérkéje között. Egy este az illatos turbolya szirmai közt, mikor már minden pici tündér alszik, Pirinyó Minyó reszketve ül ágyacskájában. Amikor majd anyukája visszazárja gyűrűjébe a fényt, akkor számára a félelmei képet öltenek, látja minden gondolatát. Ekkor édesanyja az ölébe emeli és  próbát tesz vele. Elmondja neki Málnácska történetét, aki a világon a legszebb királykisasszony és csak arra vár egy üveg lekvárban, hogy Tökmag, a legkisebb királyfi eljöjjön érte. Pirinyó Minyó számára életre kelnek a szavak, a gondolatok és  kis szeme előtt Málnácska meséjének képei peregnek…. és már nem fél a sötétben. Ezen az estén elnyeri tündérnevét és így lesz Ő a Sötétben Látó Tündér.

A színpadon Pogány Judit mesél. Mikor szétmegy a függöny egy pici faszéken ül a tündér, aki egyszer régen Pirinyó Minyó volt, de mostmár háromezer éves, ujján van édesanyja gyémántköves gyűrűje amibe a fény zárja, Ő mondja a mesét, a saját történetét, és Málnácska történetét ahogy Ő is hallotta azon a nevezetes téli éjszakán . És miközben Ő mesél valóban életre kel a mese, látjuk amit Ő látott , törpét, farkas, sárkányt és mindenféle csuda dolgot. Pisszenés sincs a teremben, szinte együtt lélegzik pici és nagy, mindenkit elragad mese varázsa. 

A díszletek, a lilliputi ember, a két husky kutya, akikről egy percig sem gondoljuk, hogy nem farkasok, a zene és a világítás és az egész darab origója Pogány Judit felejthetetlen élményt nyújtanak. Ezért a csodáért megyünk el a színházba.

Nyilván nem véletlen, hogy az Örkényben állították színpadra Málnácska meséjét. A kamaraszínház méretei tökeletes keretet adnak a művészek játékához ebben a daraban.

Álljon itt még egy idézet, mert ennél szebben nem tudnám befejezni: 

"- Anyácskám, miből áll

egy Sötétben Látó Tündér tudománya ?

Tündéranyám pedig így válaszolt:

- Biztatnia kell azokat,

akik félnek az éjszakától,

biztatnia kell azokat,

akik félnek a semmit-se-tudástól,

és biztatnia kell azokat,

akik félnek a meghalástól.

- És mire van szüksége ahhoz,

hogy mindezeket szépen csinálja ?

- Három dologra:

képzeletre,

szeretetre,

és bátorságra."