cseresznyefautca-blog - Tumblr blog

[cseresznyefautca-blog]

Finy Petra: Maja tizenkét babája

Illusztrátor: Szegedi Katalin

Több gyenge pontom is van ha könyvvásárlásról van szó, az egyik ha Szegedi Katalin az illusztrátor. Maja meséje is ezért kerülhetett be a karácsonyfa alá. 

A lányom még olyan picike volt, hogy nem értékelhette Kata mesebeli képeit, de én már elkezdtem vásárolni azokat a könyveket melyeknek Ő teremtett képi világot. Kedvenc városom Firenze hangulata köszön vissza sokszor, a reneszánsz szín és forma világa, mely nem is titkoltan Kata inspirációjának egyik fő forrása. 

Aztán a harmadik születésnapjára egy barátnőm, aki maga is rajzol, megvette neki az Álomcirkuszt. Panka nyuszi csöndes, picit zárkozott lénye és a névrokonság is hozzájárultak ahhoz hogy az én Pankám beleszeressen ebbe a könyvbe, de olyan szorosan simult az oldalamhoz, hogy mindent lásson a képekből, hogy azt kell gondolnom Őt is a képek varázsolták el először. 

Több Szegedi Katalin nevével jegyzett könyv is sorakozik a polcunkon amibe még nem nőtt bele a gyermek. Sajnos vannak olyanok is amikről lemaradtam, de igyekszem ezt az értékes gyűjteményt teljessé tenni.

Kata 2009 óta blogot is vezet ahol publikál képeket az éppen kialakuló könyvből, a napi hangulatairól, kiállításra szánt alkotásokat és mesél, magáról, a világáról, a munkájáról. http://szegedikatalin.blogspot.com/

Korábban nem sok mindent olvastunk Finy Petrától, ehhez nyilván hozzájárult az Ovi ügy és a Tesó ügy vitatható fogadtatása.

Maja meséje azonban nem okozott csalódást. A Pagony oldalán figyeltem fel rá. A beharangozás alapján a babák tizenkét jellegzetes arche típust képviselnek, a gyermekek számára emészthető módon. Szeretem az ilyen meséket, mert jó kiinduló pontot teremetenek az olyan beszélgetésekhez amikor el kell magyaráznom a lányomnak, hogy sokfélék az emberek, akár még rosszak is, de ez nem jelenti azt, hogy az egész világ rossz, sőt még a rossz embeket is lehet szeretni.

Finy Petra Lámpalánya, tetszett neki, reméltem a babák is megkedveli.

Minden kislány szeret babázni. De nem minden baba szeret kislányozni. Így kezdődik a mese. A történet elején főhősünk, Maja a kedves, csendes kislány ezt még nem tudja.  Ő kénytelen plüsállatokkal babázni, mert a mamája nem akar neki babát venni. Később arra is fény derül miért.

Maja a nagymamájához készül, összepakolja holmiját és sok-sok babaruhát amibe majd a plüsállatait fogja öltöztetni a nagyinál. A plüssállatok azonban véletlenül otthon maradnak és ennek köszönhetően Maja megtudja milyen kincsek rejtőznek nagyszülei padlásán. 

Így kezdődik Maja kalandja a tizenkét babával, akiket még a mamája megharagított, de Maja higgadt bája megbékít.

Van közöttük rendmániás, tudálékos, üresfejű szépség, sármör, bátor harcos, és még sok más jellegzetes karakter. És a Kaland ami összehozza őket.

Pankának nagyon tetszett a mese, elöszőr úgy állapodtunk meg, hogy minden nap egy fejezett olvasunk el belőle lefekvés előtt, de ebből aztán kettő lett. Végül szombaton azzal jutalmaztam a korai lefekvésérért, hogy végigolvastam neki a mesét az utolsó oldalig.

Szegedi Katalin szépen megformálta a babákat, az amit olvastunk és ahogy Kata ábrázolta őket elég is volt, hogy helyére kerüljön a karakter. A könyv nyelvezete egyszerű, de a történet kedves, a szereplők fejlődése szépen követhető a gyerek számára. Egy kisfiú számára nyilván nem fogyasztható, de az én lányom igazi babás kislány, és ha már nem lakhat a világ összes babája az Ő szobájában legalább szeretne tudni róla, milyenek és mit csinálnak a más kislányok babái. És persze álmodozik arról hogy majd egyszer neki is……

[cseresznyefautca-blog]

Bagossy László- Takács Mari: A Sötétbenlátó Tündér

Nálunk ez a történet fordított pályát járt be. A Szabó Ervin könyvtárban akadt rá a lányom nagyjából két évvel ezelőtt, amikor még nem tudott olvasni. Belelapozott a kedvcsinálónak kipakolt könyvekbe és a Sötétbenlátó Tündér képei magával ragadták. Nem is akart tovább válogatni, vigyük rögtön a könyvtáros néninek aztán haza olvasni, kérte.

Aznap este megint elhúzódott az esti meseolvasás.  Olyan kellenes ritmusban hömpölygött a mesebeszéd, hogy én is hallani akartam a végét. Sokszor olvastuk újra és mindig ugyanúgy magával ragadott.

A Világszép Nádszálkisasszonyt kelti életre Bagossy László, író és Takács Mari, illusztrátor. Ez a Nádszálkisasszony, akit most Málnácskának hívnak az Örkény Színházban született. A történet színdarabként kezdte pályafutását, ezt követte később az álomképes mesekönyv.

A tündérek a képességükröl kapják nevüket….

"Aki a legszebben lobogtatja a tüzet:

annak a Tűz Lobogtató Tündér dukál,

aki a havat a legszebben görgeti,

annak a Hó Görgető Tündér

gyönyörűséges neve jár."

A legkisebb tündérgyereket mindenki csak Pirinyi Minyónanak hívja, mert még Ő maga sem tudja miben lehetne Ő a legügyesebb háromszáz testvérkéje között. Egy este az illatos turbolya szirmai közt, mikor már minden pici tündér alszik, Pirinyó Minyó reszketve ül ágyacskájában. Amikor majd anyukája visszazárja gyűrűjébe a fényt, akkor számára a félelmei képet öltenek, látja minden gondolatát. Ekkor édesanyja az ölébe emeli és  próbát tesz vele. Elmondja neki Málnácska történetét, aki a világon a legszebb királykisasszony és csak arra vár egy üveg lekvárban, hogy Tökmag, a legkisebb királyfi eljöjjön érte. Pirinyó Minyó számára életre kelnek a szavak, a gondolatok és  kis szeme előtt Málnácska meséjének képei peregnek…. és már nem fél a sötétben. Ezen az estén elnyeri tündérnevét és így lesz Ő a Sötétben Látó Tündér.

A színpadon Pogány Judit mesél. Mikor szétmegy a függöny egy pici faszéken ül a tündér, aki egyszer régen Pirinyó Minyó volt, de mostmár háromezer éves, ujján van édesanyja gyémántköves gyűrűje amibe a fény zárja, Ő mondja a mesét, a saját történetét, és Málnácska történetét ahogy Ő is hallotta azon a nevezetes téli éjszakán . És miközben Ő mesél valóban életre kel a mese, látjuk amit Ő látott , törpét, farkas, sárkányt és mindenféle csuda dolgot. Pisszenés sincs a teremben, szinte együtt lélegzik pici és nagy, mindenkit elragad mese varázsa. 

A díszletek, a lilliputi ember, a két husky kutya, akikről egy percig sem gondoljuk, hogy nem farkasok, a zene és a világítás és az egész darab origója Pogány Judit felejthetetlen élményt nyújtanak. Ezért a csodáért megyünk el a színházba.

Nyilván nem véletlen, hogy az Örkényben állították színpadra Málnácska meséjét. A kamaraszínház méretei tökeletes keretet adnak a művészek játékához ebben a daraban.

Álljon itt még egy idézet, mert ennél szebben nem tudnám befejezni: 

"- Anyácskám, miből áll

egy Sötétben Látó Tündér tudománya ?

Tündéranyám pedig így válaszolt:

- Biztatnia kell azokat,

akik félnek az éjszakától,

biztatnia kell azokat,

akik félnek a semmit-se-tudástól,

és biztatnia kell azokat,

akik félnek a meghalástól.

- És mire van szüksége ahhoz,

hogy mindezeket szépen csinálja ?

- Három dologra:

képzeletre,

szeretetre,

és bátorságra."

[cseresznyefautca-blog]

Czigány Zoltán : Csoda és Kósza

Hiába lett 2007-ben az év gyermekkönyve, 2008-ban IBBY díjas, ez könyv nekem sokáig kimaradt. Szégyelem is magam miatta, ki tudja milyen csemegéről marad még le szegény pici lányom anyukája gondatlansága miatt. :-)

Czigány Zoltán saját bevallása szerint mindig írt már akkor is amikor még nem is. Első novelláját elmondása szerint az édesanyja jegyezte le, mert Ő még nem ismerte a betűket. Egész életében publikálták írásait, de leginkább TV-s ember volt és imádta a lovakat. Ebből a rajongásból született ez a két mesebeli ló. 2007-ben adták ki Csoda és Kósza történetét, majd  2009-ben földkörül pályára állította őket ( Csoda és Kósza a föld körül ) végül 2011-ben megjelentek a két patás legrégebbi történetei is. Ebben az évben Czigány Zoltán 45 évesen elhunyt, így sajnos nem lesz több mese a két kóbor-lóról. Sajnáljuk….

Gyermekem iskolájában, a Rogersben tavaly ősszel sport és felolvasó napot tartottunk, gyerekek-tanárok-szülők együtt, nagyon meghitt légkörben. A tanárok berendeztek egy olvasó kuckót szőnyeggel, sok párnával, és mindenki elhozhatta kedvenc könyveit. Itt akadt a kezünkbe Csoda és Kósza meséje. Elkezdtük olvasni, egyik fejezetet a másik után és észre sem vettük, hogy eltelt egy óra, át kell adni helyünket a következő felolvasónak.

A fülszöveget olvasva kétkedve forgattam a könyvet, de ahogy peregtek le szemem előtt a betűk egyre jobban megkedveltem. Gyakorlatilag Hacsek és Sajó reinkarnálódott ebben a két lóban. Csoda higgadt, megfontolt, jól vág az esze és mindig van türelme Kósza hebehurgyaságaihoz. Kósza a nevét is onnan kapta, hogy olyan kószák a gondolatok a fejében.  Pizzát készít bádogvödörből és mindenféle lim-lomból egy étterem konyhájában miután elüldözte onnan a szakácsnőt , megijed, nehogy megharapja  a Lánchíd kőoroszlánja vagy beleharap a múzeumban kiállított viaszfigurába mert azt gondolja olyan mint a marcipánfigura a szülinapi tortán csak nagyobb. Szinte mindig képes zűrt kavarni maga körül. 

Pont mint a gyerekek. Benne sincs semmi rossz szándék, de vannak dolgok amiket egyszerűen ki kell próbálni és kész. Pici lányom is pont ilyen néha. Rögtön meg is szerette Kószát. Amikor a ló került bajba, ott sóhajtozott, hogy ajaj, ebből mi most mi lesz ?! Ő aztán tudja… "De anya azért ilyen nagy butaságokat  én nem szoktam csinálni ! Ugye ?" :-)

Szorongásos gyerekeknek is ideális olvasmány. Végig hallgatja mi történt Kószával, élvezi a mesét, és közben az jár a kis kobakjában ha Ő van ott vele is nagyjából ez történt volna, de ezért most nem neki kell elvinnie a balhét. Huhh ! 

Csoda pedig mindig előáll valami mentő ötlettel amivel kihúzza magukat a pácból.

Felbukkan benne Gödöllő,  Budapest nevezetességei. A Közlekedési Múzeum látványosságait például egész részletesen taglalja. A gyereknek biztos megjön a kedve, hogy körülnézzen ott ahol Csoda és Kósza egy igazi repülővel száguldottak keresztül a termen. 

Ötletes, humoros, laza mese és minden fejezet egy nyerítéssel zárul.

[cseresznyefautca-blog]

Sven Nordqvist: A kobold karácsonyi titka

Talán nem időszerű most írni egy karácsonyi meséről, de ezen a télen a havat is a farsang hozta meg mikor már készítjük a kereplőket, hogy elűzzük a tél szellemét. Ha ebben a szezonban kimaradt a karácsonyi készülődésből majd jövőre segít hangulatot teremteni A kobold karácsonyi titka, melynek írója és egyben illusztrátora Sven Nordqvist, akit legtöbben Pettson és Findusz révén ismerhettünk meg. Nordqvist már a pályaválasztás idején könyv illusztrátor szeretett volna lenni, ettől egy időre eltérítette, hogy több művészeti iskola is elutasította felvételét. Építész lett belőle, olyannyira, hogy később Ő is oktatott másokat erre az egyetemen.

De az eredeti elképzelését nem adta fel. Reklámokon és posztereken át vezetett az út a képeskönyvek, mesekönyvek világába. 1983-ban kapott először díjat gyermekkönyv illusztrátorként. Azóta csak ezzel foglalkozik. 

Amikor kézbevettük a könyvet, lányom belelapozott majd első kérdése volt, hogy "Ezt is az a bácsi rajzolta aki a Pettson és Finduszt ? " Az életteli, mókás rajzok stílusa valóban összetéveszthetetlen. Én személy szerint a muklákat kedvelem a legjobban a Pettson könyvekben. Az apró lények akik végigkísérik a történetet, ezernyi színben és formában, meglepő és mulatságos helyzetekben bújnak meg a képek részletei között. 

Nordqvist-nál a mukla a részletekben rejlik. Érdemes aprólékosan átbogarászni a lap tetejétől az aljáig és minden alkalommal mikor kezünkbe vesszük könyveit találunk majd olyan részletet amit korábban nem vettünk még észre. Mi böngészőnek is szoktuk használni.

Azt gondolnánk, hogy a karácsonyról már annyit meséltek, hogy kiapadt a legendárium. De nem. A koboldok, az apró lények akik egész évben azon munkálkodnak hogy az emberek életét megkönnyítsék az év legszebb napjának a karácsonyt tartják. A karácsonyi vacsora, a meghitt este családikörben, amikor mindenki elmeséli az év számára legizgalmasabb, legérdekesebb, legviccesebb vagy legkedvesebb pillanatát igazán különlegessé teszik ezt a napot. De van itt még egy fontos dolog. Ezen a napon az emberek egy tál édes kásával köszönik meg láthatatlan jótevőiknek az egész éves fáradozásukat. Koboldanyót aki látja az eljövendő dolgokat szomorúsággal tölti el, hogy idén az emberek elfeledkeznek majd erről. Ettől Koboldapó elszomorodna és csalódna az emberekben aminek nem lenne jó vége, ezért úgy dönt ez nem történhet meg !

Sokszor éreztük úgy meseolvasás közben, hogy nincs kedvünk még lapozni, olyan kellemes érzés bogarászni a karácsonyi hangulatot árasztó illusztrációkat. Nem giccses, mint sok karácsonyi képeskönyv, minden figura önálló és egyedi, arca és arckifejezése van, álmos, vidám, meglepett vagy elmélázó, csupa igazi érzés. A szobák minden kis ficakja a helyén van, érdemes benne körbenézni, annyira eleven, hogy szinte beszippant. A képek nyomán újra karácsonyi hangulatunk kerekedett.

A Nordqvist könyvekre jellemző módon a mese nyugodt természeteséggel hompolyog végig az oldalakon, a szavak és képek összehangja meghitt légkört teremt. Terjedelme alapján egyesti mese, tökéletesen elvarázsol és megágyaz az álmoknak.