#Boldogasszony Anyánk | Explore Tumblr Posts and Blogs

korkep-blog · 7 years

Text

A Magyar Kultúra Napja Füleken - A Nógrád közművelődéséért tevékenykedőket is díjazták

A Füleki Városi Művelődési Központban megtartott ünnepi műsort Himnuszaink címmel Szvorák Zsuzsanna, a Csemadok Füleki Alapszervezetének elnöke állította össze. Ennek keretében adták át a „Nógrád Közművelődéséért” díjakat is.

A Csemadok Füleki Alapszervezete és a Városi Művelődési Központ ötödik alkalommal ünnepelte közösen a Magyar Kultúra Napját, melyen részt vett Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának küldöttsége is. A Füleki Városi Művelődési Központban megtartott ünnepi műsort Himnuszaink címmel Szvorák Zsuzsanna, a Csemadok Füleki Alapszervezetének elnöke állította össze. Ennek keretében adták át a „Nógrád Közművelődéséért” díjakat is.

A füleki II. Koháry István Magyar Tannyelvű Alapiskola diákjai.

A műsort a füleki II. Koháry István Magyar Tannyelvű Alapiskola diákjainak előadásában az Örökségünk című dalt nyitotta meg. A művet 2016-ban szerezte Gyulai István. A Paksról indult kezdeményezés eredményeképp klip készült, a dalt a világ számos pontján élő magyarok énekelték fel. A tanulókat Vankó Henriett és Ferencz Izolda tanárnők készítették fel. A dalból a műsorvezetők (Hajdók Hajnalka és Endrődi – Mike Attila) „mindenkori mottóként“ a dal refrénjét: „Megtanulom, megőrzöm, tanítom, tovább adom, a szüleim nyelvét, a gyerekeim hangján elkopni nem hagyom!” emelték ki.

Szvorák Zsuzsanna.

Az ünnepi köszöntőt hagyományosan Szvorák Zsuzsanna mondta el:

„Immár 5. esztendeje ünnepeljük közösen, műsoros együttléttel a Magyar Kultúra Napját. De bizony sokkal régebbi emlékek kötnek minket ehhez a naphoz. Jómagam 1990 óta testvérvárosunkban, Szécsényben kezdtem együtt sokadmagammal ünnepelni a Himnusz születésnapját vers – és énekmondó versenyen, mely azóta Kárpát-medenceivé nőtte ki magát.

De ünnepeltünk oly módon is, hogy verseket posztoltunk ki az iskolák, osztályok termeiben kedves magyar idézeteinkkel,úgyis hogy maratoni kulturális rendezvényt tartottunk, úgyis hogy előadást készítettünk a Nemzeti Himnusz történetéről. Még az anyaországban megfogant gondolat előtt Füleken 122 gimnazista szavalta együtt nemzeti imánkat a templomban, a gimnázium épülete előtt és a Füleki vár alatt. Ötletünk táptalajra lelt, hiszen azóta több országban is választják ezt a flashmob megoldást. (…) a nemzet kultúráját nem csak az élteti, aki verset mond,énekel, színjátszik, kórusdalokat tanul,táncol, kézműveskedik, nem csak az, aki látszik, aki kiállít, aki szerepel.

Németh Bozó Andrea.

László Attila.

A fellépőkön kívül ne feledkezzünk meg hozzátartozókról. Azokról a szülőkről, akik hozzák-viszik legdrágább kincsüket a próbákra, fellépésekre. Mert fontos nekik a magyar kultúra. Ne feledkezzünk meg a társakról, feleségekről, férjekről, akik a szereplőket nélkülözik. Mert fontos nekik is magyarságuk. Ne feledkezzünk meg az újságokról, médiáról, akik a magyar eseményeknek hangot adnak,tudósítanak, a műszakról, akik a produkciót segítik,a kultúra szervezőiről,profikról, amatőrökről egyaránt.

Ne feledkezzünk meg a települések vezetőiről, akik az anyanyelvi kultúrát anyagilag támogatják, és ne feledkezzünk meg az egyszerű kisvállalkozókról, támogatókról, akik sokszor láthatatlan emberként éltetik a magyar kultúrát. Igen! és ne feledkezzünk meg a közönségről, akik időt szakítanak magunkra.”

Melódia Nőikar.

Pro Kultúra Férfikar.

A műsor további részében a Németh Bozó Andrea (Palóc Himnusz, Pósa Lajos tanár, költő és dalszerző átírása ), a Melódia Nőikar (Gárdonyi Zoltán magasztos kánonja „Tartsd meg hazánkat, Isten“ valamint .A magyarok világhimnusza Dobos Attila szerzeménye 2001-ből, vezényelt Makainé Simon Katalin), a losonci Galáris Énekegyüttes (Boldogasszony Anyánk) a Pro Kultúra Férfikar (Simon János: Hűséghimnusz, vezényelt: Fehér Miklós, karnagy) és az Erdélyből érkezett a Csillag Születik c. verseny 3. sorozatának győztese László Attila (90. genfi zsoltár, Székely himnusz, Nélküled, Himnusz – a Pro Kultúra Férfikarral közösen ) léptek fel.

Galáris Énekegyüttes.

A Nógrád Közművelődési Díjat az idén Fehér Miklós, a füleki Pro Kultúra Férfikar karnagya, Póczos József, a ragyolci Csemadok Alapszervezetének elnöke, Nôta Gabriella, a Ringató foglalkozások alapítója és irányítója, a fülekkovácsi Mezeicsokor női éneklőcsoport kapták meg. Agócs Mária, a füleki Melódia Nőikar elnöke kapta meg.

Fehér Miklós.

Fehér Miklós, 1992-től, 25 éve karnagya a Pro Kultúra Férfikarnak. Az akkor Salgótarjánban élő karnagynak akkor két csoportja volt (Nógrádi Bányász Dalkör, Salgótarjáni Pedagóguskórus), de ennek ellenére eleget tett a felkérésnek. Irányítása alatt a férfikar a Galántai Kodály Napok minősítő rendszerében 7 ízben kapott arany diplomát, a Szerencsi Férfikari Találkozón pedig egy alkalommal arany minősítést. Számos hazai és külföldi fellépésen vitte hírét Füleknek és a Nógrádi régiónak. Az ünnepélyes átadáson Bárdos Gyula méltatta az érdemeit, s köszöntötte őt a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának küldöttsége is.

Póczos József.

Póczos József Ragyolcon él. A ragyolci Nógrád táncegyüttes 1988 –as újjáalakulása óta tagja és jelenleg is aktív táncos. Nevéhez fűződik a hagyományos farsangolás újjáélesztése, az asszonybál megrendezése. Az 1990-es években rendszeres és lelkes résztvevője volt az abroncsosi népművészeti táboroknak. 1998-ban a Csemadok Ragyolci Alapszervezet elnökének választották, mely tisztséget a mai napig folyamatosan végzi.

Nôta Gabriella.

Nôta Gariella neve és tevékenysége a Ringató foglalkozások nyomán vált ismertté Füleken és környékén. „A heti rendszerességgel megtartott foglalkozások lényege, hogy minden érdeklődő szülő gyermekét dalolni szerető, zenét kedvelő emberré nevelje, figyelmét az időtálló, szép zene, a művészet felé fordítsa. A Ringató foglalkozásokon résztvevő szülők és csemetéik közösen énekelnek, mondókáznak és ölbéli játékokat játszanak, így keltve fel a gyerekek érdeklődését a zene, a magyar kultúra és a magyar hagyomány iránt … 2017 októberétől Verebélyben különkérésre indította el a szülők és gyermekek közös zenei nevelését.“ – hangzott el a méltatásában.

Bálint Mária, Mezeicsokor női éneklőcsoport.

A fülekkovácsi Mezeicsokor női éneklőcsoport 1977-ben alakult meg, Bálint Mária vezetésével. A csoport állandó résztvevője volt a Tavaszi szél majd a Bíborpiros Szép Rózsa versenyeknek. Legjelentősebb sikereik közé tartozik az 1984-es Zselízi Országos Népművészeti Fesztiválon való részvétel, a budafoki Palócgálán való szereplés. A csoport 1988-ban a csoport elnyerte „A kiváló népművészeti csoport” címet.

Agócs Mária.

Agócs Mária 1978-tól tagja a füleki Melódia Nőikarnak, melynek 1993 óta az elnöke. Irányítása alatt a kórus számos hazai és külföldi szereplésen (Magyarország, Erdély, Ausztria, Csehország, Horvátország) is részt vett. Szervezője és rendezője a füleki nemzetközi kórus találkozóknak. A kórus rendszeres résztvevője a Galántai Kodály Napoknak, ahol amelyen az ezüst és bronzminősítések után, 2008-ban arany koszorús minősítést kapott.

A közép-szlovákiai egyházzenei kórusversenyen is arany és ezüst sávos minősítést kapott. Az elmúlt években megkapták a Város díját és a Nógrád közművelődéséért díjat. Az idei évet is jelentős szerepléssel kezdte meg. Budapesten a Nádor teremben megtartott Ősbemutatón, Bartók Béla szlovákiai gyűjtéséből szlovák népdalok alapján Csemiczky Miklós zeneszerző feldolgozásában 6 kórusművet adott elő.

Puntigán József

#Agócs Mária #Bárdos Gyula #csemadok #Csemadok Füleki Alapszervezete #Fehér Miklós #Főoldal #füleki II. Koháry István Magyar Tannyelvű Alapiskola #Füleki Városi Művelődési Központ #Himnusz #magyar himnusz #Mezeicsokor női éneklőcsoport #Nógrád Közművelődési Díj #Nôta Gariella #Póczos József #Pro Kultúra Férfikar #ringató #Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága

0 notes

nemzetinet · 7 years

Text

Elhangzott Orbán őszödi beszéde, és meg se hallottuk

Hét éve ismerjük a kormányfő elhíresült szavait, amelyek szerint “ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit teszek”. És a magyar magyar közvélemény azóta is töretlenül értelmezi, boncolgatja, és csámcsogja – Orbán szavait. Most is ez történik. Holott valójában a helyzet az, hogy – mint oly sok más esetben – a miniszterelnök odamondogatásának az égvilágon semmi jelentősége nincs. Illetve nagyon is van – de messze nem az, amiről egy napja beszélünk.

Ebben a történetben ugyanis nem az az igazán lényeges, hogy honnan szerez forrásokat Magyarország – hanem az, hogy erre a pénzre égetően szükségünk van.

Márpedig Orbán december 22-én s arról beszélt szokásos Kossuth rádiós, nemzethez intézett szózatában, hogy

“Senki pénzére nem vagyunk rászorulva, az ország a saját lábán áll.”

Aztán eltelik 19 nap, és német üzletemberek előtt azt bizonygatja, milyen “jelentős hátrányokat” kell behoznunk infrastrukturális téren, és ehhez

“forrásokra van szükségünk.”

Olyannyira, hogy még azzal is fenyegetőzünk a kínai befolyástól egyre jobban fázó Brüsszel felé, hogy, ha az Unió nem ad pénzt, akko “Kínához fordulunk“. Nem vagyok teljesen naprakész a pekingi gazdaságpolitikai döntésekben, de nem tudok róla, hogy az elmúlt három hétben kohéziós alapot hoztak volna létre a közép-európai országok támogatására. vagyis, ha “hozzájuk fordulunk”, akkor

hitelt veszünk fel.

Mégpedig nem is közös üzleti projektre, mint a Budapest-Belgrád vasútvonal, hanem – miként a kormányfő mondta – “új utak, vagy vezetékek építéséhez.”

A miniszterelnök tehát tegnap nem jól megleckéztette a gonosz Nyugatot, és nem is borult le a sötét Kelet előtt.

Orbán Viktor könyörgött.

Az uniós forrásokért, amelyektől reménytelenül függővé tették ezt az országot. És történt még egy, ennél is sokkal fontosabb dolog:

Orbán Viktor bevallotta, hogy ordas nagyot hazudott a magyaroknak.

Nem kisebbet, mint, amekkora kamuval Gyurcsány lebukott Őszödön.

Ugyanis nem egyszerű kis füllentésről van itt szó. Még csak nem is egyszerűen a kormány gazdaságpolitikájának kudarcáról.

Tegnap a NER reality-show egyik legfontosabb díszlete omlott le látványosan: nem állunk a saját lábunkon, nem vagyunk se erős, se büszke ország.

A félperifériáról a teljesen reménytelen periféria felé sodródó, EU-s fejlesztési pénzekből épült Patyomkin-falu vagyunk. Amelynek a saját népének jövőjét kilóra eladó elit azt a fényes fejlődési pályát szánja, hogy, ha szorgalmasan és engedelmesen dolgozunk, talán lehetünk a nemzetközi nagytőke legvidámabb összeszerelő csarnoka. Amit az éhbérért dolgoztatott melósoknak épülő-szépülő “munkaalapú” Kánaánnak adnak el. És a munkanélküliséghez, a teljes létbizonytalansághoz képest akár még tűnhet annak is. Mindaddig, amíg fel nem tesszük a kérdést, amelyet a nyolcvanas évekbeli anekdota szerint egy disszidálás közben lebukott punk srác vetett oda a határőr tisztnek, aki nem értette, miért akar lelépni a “legvidámabb barakkból”.

“Jó, de mi a francnak kell nekünk egy barakkban élni?”

Mi a francnak kell nekünk egy összeszerelő csarnokban élni?

A válasz pedig nem is olyan bonyolult: azért, mert húsz éven át azt mantrázták nekünk, hogy ez a lehető legjobb dolog, ami velünk történhet. Amikor meg kezdtünk ráébredni, hogy talán létezhetnek más utak is, akkor azt kezdték el hazudni – és hazudják egyre pofátlanabbul nyolc esztendeje – hogy ez nem is összeszerelőcsarnok, hanem egy szép, büszke, és erős várkastély, amely minden hódítási kísérletnek bátran ellenáll.

Lobog a nemzeti zászló, zúg Himnusz, és a Boldogasszony anyánk, zengenek a veretes szónoklatok, reccsen a brüsszeli asztal az odacsapó magyar ököltől – és közben egy-egy multinak négy évre előre fizeti ki az állam az alkalmazottak nyomorúságos bérét, a magyar kis-és középvállalkozások meg örülnek, ha egy zsíros kenyeret dob nekik a hatalom.

Közben az oktatásunk innovatív, tanulékony és éppen ezért jól fizetett szakemberek helyett megrendelésre gyártja a jövő egybites bérrabszolgáit. Akik aztán boldogok lesznek, ha a német bérek harmadáért gürizhetnek, és megköszönik majd, ha napi egy helyett akár kétszer is elmehetnek wc-re.

Állig fegyverben és páncélban pózoló gyáva árulók vezetnek minket, míg mi rongyos, jobbágyokként álmodjuk büszke uraknak magunkat. A propagandagépezet a szabadságharc heroikus filmeposzát vetíti – hogy a NER-mozi vásznát bámulva egy pillantást se vethessünk a lábunkra. Nehogy észrevegyük a láncokat.

Elhangzott Orbán őszödi beszéde, és meg se hallottuk a Nemzeti.net-en jelent meg,

#Himnusz #Orbán Viktor #uniós források

0 notes