#Elrontottam

[gyurottpapir]

Az életem kész katasztrófa, annyira elrontottam…

@gyurottpapir

[myramilla]

Elrontottam

tudom elrontottam és most utálsz.

egy olyan dolgot tettem rommá,

melyet te is imádtál…

bárcsak helyre hozhatnám

minden olyan jó volt

majd hibáztam, ezzel elhullott.

megöltem egy részünket

mely minket mutatott tükörbe.

egy megbocsáthatatlan dolgot tettem

mellyel össze törtelek

nemakartam, kérlek hidd el

bármit megtennék, hogy újra enyém legyen

hogy enyém legyen amit adtál,

hogy végre elégnek gondoltam magam

és hogy az érzéseim visszahoztad

cserébe megöltem a bizalmad…

bárcsak megértenél

mindennap gyomorgörccsel,

ezt követve sírva fekszem,

majd kelek fel egy újabb szenvedésnek.

egy újabb nehéz nap áll előttem

bűntudattal, önundorral bennem…

hogy tehettem ezt egy ennyire

tiszta szívű emberrel?

most miattam olyan amilyen…

többé bizalmat nyújtani sem mer.

sajnálom, hogy ezt tettem,

tudom elrontottam… de szeretlek!

[edeske]

feltem belemenni veled, ehelyett most valaki masnak adtam a szivem

[almodjkiralylany19]

Annyira féltem, hogy elrontok valamit és ezért rontottam el mindent…

[elrontottam]

[iloveyouandmissyou]

Kell a visszaigazolás, mivel túlgondoló vagyok..

Ha nem érintesz meg, nem csókolsz meg, nem adsz puszit, vagy pedig nem ölelsz meg, nem mondod hogy szeretsz, hogy hiányzom, akkor úgy érzem, hogy már nem is szeretsz, meguntál vagy pedig elrontottam valamit..

[retyerutya]

Visszavittem

úgy 13-15 műanyag palackot az Aldiba. Hármat fogadott el a gép. Az egészben van valami utolsóítélet-Goya-Bosch jelleg, ahogy a piros fénybe bemegy a palack, majd a gép vagy kilöki a külső sötétségre, vissza a kezembe, vagy beszívja a belső Semmibe. A végeredmény 150 forint. Na akkor ezt felajánljuk jótékony célra. A biztonsági őr halkan megjegyzi, "a jótékonyt választotta",mintha valamit elrontottam volna,hát 150 forint, ember, tényleg nem akar belőle Lamborghinit venni? Valszeg sok embernek ez is számít, csóróságunk nyara.

[starmythelonesurvivor]

Tegnap végre kiakadtam. Régóta gyűlik ez, otthon általában csendesen magamba fojtom, néha egy picit összeszólalkozunk anyámmal, de semmi komoly. Hónapok óta rakódik. Április elején volt egy nagyobb konfliktus, de akkor sem tudtam eléggé kifakadni, csak kibukni. Péntektől vasárnapig egy kis keresztszemes pályázatra csináltam az anyagom. Két este voltam színházban, de korán keltem, rajzoltam, írtam, gombokra lebontva áfás és áfamentes költségtervet csináltam. Előtte meg a felvételi stresszben akartam haladni a dolgaimmal 0-24. Hétfőn, mikor végre leadtam már nem bírtam mozogni, fizikailag és mentálisan is kegyetlen fáradtságot éreztem. Aznap kimentünk a tóparti házba, csináljam ezt, csináljak azt, minden szar. Szombaton itt volt a barátja, vele színészkedni, hogy mi milyen boldogunk vagyunk. Napok óta hallgatom, szégyen velem megjelenni, csúnya vagyok, és nem megtérülő befektetés, bezzeg x-y mennyivel jobb, nem csinálok semmit, a barátnőinek nem is válaszol, ha rólam érdeklődnek. Csodálkoztam is, hogy nem veszem fel, hálás hogy relatíve támogat, és itthon lehetek a felvételikig. Elrontottam tegnap az overált, utálom magam, pazarlok és béna vagyok, kiszabtam újra, már jó. Fel akartam menni estre Pestre egy barátnőmhöz, mert ma reggel úgyis anyámnak kell az ügyeket ott délelőtt intéznem. Van időm, persze. Zuhog az eső, késésben vagyok. Nem érek le gyalog az állomásra. Ne gondoljam, hogy elvisz. És ott végre elpattantam. Nem akadok ki ilyenen normál esetben, megoldom, de ha egyszer neki intézek mindent, dobok ki egy napot, pedig a felvételit csinálnám, és szívességet kérek a barátnőmtől, mert reggel nem érnék fel innen időben, és zuhog az eső, hát vigyen már le. Semmi dolga. Viszhangzik a fejemben a felgyülemlett csúnya, szégyen vagyok, értéktelen kolonc, és elkezdek szentségelni, a szobámban zúzni. Kinyírtam egy egyik szent családot, Máriát és Józsefet lefejeztem az ajtóval. Bántani szeretném magam. Nem vagyok normális. Most könnyebbnek érzem magam. Üvöltettem a zenét, varrtam, meg néha bele bele visítottam, vagy hörögtem a zenére. Most megyek pestre. Elkárhozok. Néha ilyen is van.

[faj-a-fejem]

Őszintén,szépen beszéltem

Megsértődtél

Nem beszéltünk

Haza jöttél

Biciklivel elmentél

Nem beszéltünk

Ittál (megint)

Tudtam hogy részeg leszel

Írtam egy levelet

Eljöttem

Veszekedtünk volna

Várok

Neked jobb nélkülem

Magamba és a döntésemben is kételkedek

Csendel manipulálsz

Azt érezteted hogy elrontottam

Pedig csak őszinte voltam

Otthon akarok lenni

Veled

A cicákkal

De te nem akarod

Hogy mehetnék így?

[csacskamacskamocska]

Főnökhaver

Elkapott tegnap, fú, na jöjjek már egy kicsit... (bennem meg a rémület, mi a fenét akarhat, körülményeskedik, biztos valami szart akar elmondani, hogy elrontottam valamit vagy szívességet kér, vagy megint azt, hogy ne politizáljak mert kirúgnak). Ülünk, pajzsként markolom a kézirataktákat, amik nem is az enyémek csak nálam felejtették és keresem a gazdáját, ő meg elkezdi mondani, hogy randizott egy lánnyal... (uh, jó, oké, lelki életet akar élni, jólvan, nosza! Itt kicsit lazítottam, ölembe csúsztak az akták), meséli tovább, nagyon jó volt a randi, nagyon jó, de valójában neki van valaki, aki... szóval van valaki más... hú de nehéz erről beszélni... Próbálok neki segíteni. Tetszik valaki? Vagy még mindig szerelmes vagy az XY-ba? Megint együtt vagytok? Nem, már szerelmes, persze szerelmes csak nem úgy mint korábban, azzal végzett, ez más... ismeri egy ideje... szoktak beszélgetni... nem is tudja, hogy mondja... csak rájött a tegnapi randin, hogy valójában van neki ez a másik, aki érdekli... Na itt kurvára elkezdtem szorongani mert annyira szokatlanul zavarban volt, de annyira, hogy bennem megállt az ütő, hogy neneneneneeee! Ugye nem én???? Ugye NEM!!!!! Nem. :DDD Van ilyen, amikor az ember megkönnyebbül, hogy nem különösebben fontos valakinek. Mesélgetett még, beszélgettünk, aztán mentem dolgomra.

Amúgy, szerintem vonzó férfi, csak van benne valami gyerekes. A magamfajtának nem társ, nem támasz, hanem kolonc. Az ilyen pasival vannak vidám pillanatok, mert könnyed, rugalmas, tud nevetni, lelkesedni, lehet vele érzelmekről beszélgetni, de valahogy súlytalan az egész ember, és könnyen csúszok az ilyenekkel egy anyáskodó szerepbe. Kell a francnak. Örülök, hogy felnőttek a gyerekeim. ja, volt egy dolog amin nagyon összenevettünk, pedig mindkettőnknek fájó emlék. Amikor az, akit szeretsz, felsorolja, hogy milyen társra vágyik. És amire vágyik, az tulajdonképpen illik rád. De nem téged akar. Szóval olyan, olyasmi legyen mint te, csak ne te legyél. Ott állsz, hogy hahó, itt vagyok, héééé, nem látsz? Nem lát. Nem olyannak lát. És olyankor kell hozzá erő, hogy az ember azt mondja, sok szerencsét és találd meg a boldogságod! És otthagyja a másikat, keresgéljen akkor. Ez a fajta erő meg az önbecsülés kéz a kézben járnak.

[emlekeimkonyvtara]

Bőgök, az egész lakás az én hangommal telik meg. Szenvedek a lelkemmel. Szenvedek a tetteim miatt. Szenvedek az életem miatt. Elrontottam. Elrontottam az életem.

[ezt-tetted-velem]

Egyetlen egy játékom volt azt is elrontottam

Plafonról nézem magam az élelmiszerboltban

Én nem reszkettem a földön, de a tetőn sem remegtem

Álmodozni jöttem azt sem éjjelente tettem

Sokat nem jelentettem, de nem jеlentettem

És еz nagy feszültséget jelentett minden tekintetben

[dorka]

Vacsora, reggeli, ebed

Hatalmasan elrontottam a kelesztobol >> vassutobe attevest. Azt hittem, ki kell dobni, de csak csunya lett. Egy jo hosszu sebhely lett rajta vagas helyett.

[remelemmostmaraholdonlaksz]

Megint valaki elhitette velem, hogy elrontottam egy riportot, mert biztos, hogy nem annyi az annyi, aztán fél óra után megint kiderült, hogy csak rossz sort nézett!

[brokenqueenx]

Életem SZERELMÉNEK.

Csak tudd meg,hogy Te leszel az első gondolatom mikor a szerelemről beszélnek és mindent újra élek. Eszembe jutnak az első Tumblr bejegyzéseim amik Rólad szóltak és a hatalmas áttörés amilyen fájdalommal most írok. Számtalan szerelem fájt már,de emellett eltörpült az összes. Azt érzem mióta Te nem vagy,hogy a nap már nem ragyog, a színek megfakultak és a szem sem csillog már ami éltetett. Az a sok terv,a célok a közös dolgaink elmúltak és a megsemmisülés szélén érzem a lelkem. Mással vagyok de én őt nem szeretem,Te pedig mással vagy akit szeretnél és nem lehetsz az Övé. Hiába tagadod én már ismerem az érzéseid. Sajnálom,minden egyes pillanatát sajnálom annak amit elrontottam és elvesztettem az érdeklődésedet. Sajnálom,hogy már nem tudsz rám többnek tekinteni mint egy rongydarabra és tudatosult benned,nyílván mások hajszolására is,hogy én csak teher vagyok és semmim sincs amit adhatnék magamból. Hidd el, ha lehetne egy kívánságom ami után megszűnne a világ akkor az Te lennél,hogy utoljára a mellkasodra hajthassam fejem és halljam a szuszogásod. Szerelmes vagyok beléd,a világ végére menekülnék Veled de te már nem rám gondolsz mikor behunyod szemed. -A világ legnagyobb fájdalmával,az egyetlen őszinte igaz szerelmed.

[szeretnekerezni]

Fura ez az egész, hiszen olyan váratlanul érkeztél meg. Talán időm sem volt felfogni a dolgokat, talán nagyon hirtelen toppantál be az életembe. Az én unalmas kis megszokott, monoton életembe. Abba az életbe, ahol felkavartad az összes létező állóvizet anélkül, hogy tudatában lettél volna. Mindent felkavartál. A víznek a partján is port csaptàl, és talán az apró kis porszemek azok, amik a látásom is megzavarták. Igen, Te. Talán még mai napig nem fogtam fel, hogy mi is történt. Több mint egy hónap eltelt. Ezalatt rengeteg minden történt, az események csak úgy zajlottak. Barátságból szerelembe csöppentünk. Talán még ezt sem teljesen fogtam fel. Talán a szívem nem tudta a lépést megtartani, és mint mikor lefelé menet a lépcsőn ki hagy egy fokot a lábad, pont így történt ez is. Talán csak féltem magamnak is bevallani azt, amit eddig mindig is kutattam, kerestem. Talán csak a boldogságtól félek. Attól, hogy esek. Zuhanok a rengetegbe. Talán csak félek attól, hogy a végén senki sem kap el. Senki nem lesz ott, hogy karjai között nyalogassam a sebeim. Talán csak a tudat, hogy azt gondolom szerethetetlen a személyiségem. Hordozom a múlt mély sebeit, amik mind azok miatt az emberek miatt keletkeztek, akik nem tudtak értékelni. Ezáltal nem értékelem talán önmagamat. Azt aki vagyok, még magamnak sem merem felfedni. Ezáltal mindent elrontok. Az örökös póz amit fel kell venni, mert különben nem fognak szeretni. Nos, ez mind csak a fejemben létezik. Ugyanis, egy görbe tükör vagy. Szembeállítottál önmagammal. Azzal a pózzal álltam szembe, amit én minden egyes nap felvettem. A félelem. Előled is rejtve tartottam bizonyos oldalaim. Pedig nem kellett volna. Erre nincs magyarázat, hibáztam. Vak voltam, nem adtam meg neked azt, amire vágysz, pedig végig az orrom előtt volt. De elbuktam. Ezáltal minden tettem hazugságnak fog majd tűnni a szemedben ezután. Nem fogod elhinni ha akarlak, ha kívánlak, hiszen erről is azt fogod gondolni, hogy egy póz. A megjátszás póza. Azt gondolod ugyanolyan vagyok mint a többi, hogy nekem természetes az, hogy vagy, ès szeretsz. Tudom, hogy meg kell téged tartani, hiszen te is ember vagy, vannak érzéseid. Ugyanúgy kívánod az érintést, és a vágyat. Gyenge voltam, és elbuktam. Nem tudtam, hogy ezt az oldalam is megmutathatom neked. Úgy gondoltam nem szeretnél utána màr igazán, nem lennék ugyanaz a szemedben. De te érezni akarod a másikat kívűl-belül, ami természetes. Ez a Szerelem. Ezért vagy velem távolságtartó, hiszen csalódtál. Csalódtál, hogy megint egy ilyen embert találtál. Bizonyítani sem tudok már sehogy, hiszen mindig ott lesz benned ez a kis tüske, hogy kényszerből történik minden. Pedig én mindent meg szeretnék adni neked testileg lelkileg. Akarlak. Minden tekintetben. Talán csak félek a tudattól, hogy elveszítelek. Az, hogy jön egy jobb, egy olyan lány, aki nem olyan mint én. Egyből cselekszik, és nem tétovázik. Nos..én tétováztam. Gondolkodtam azon, hogy merjek lépni? Hogy fogsz rà reagálni. De csak szimplán cselekednem kellett volna. Talán ha hamarabb észbe kapok nem lenne benned tüske, tudom, hogy benned van és szúrja, mardossa a szívedet. Szenvedsz, mégsem adsz neki hangot. Azt mondod megszoktad. Sajnálom, hogy én is elbuktam. Nem akarlak téged feladni. Megpróbálom helyrehozni azt, amit elrontottam akármennyire sem akarod elhinni egyik tettem sem. Ki akarom javítani.

Talán..ez a sok talán. Gyűlölöm önmagam azért, hogy nem vagyok képes meglátni azokat a dolgokat, amik előttem voltak. Talán..