amikor Orbán azt mondja: “Nem akarjuk az állam izmait mutogatni, csak belátást kérünk”
akkor az állam izmait akarja mutogatni. bármilyen csenevészek legyenek is azok.
“ Rúgok egyet, előre vagy hátra, mindegy - kinyitom a szájamat, a szemem becsukom - undorral és kétségbeesve eleresztem kezemmel a szert, és hátam nagyot nyekken a vastag szőnyegen. Hála istennek - nevethettek már. Az ördög vigye az egész tornaünnepélyt, a benevezést, az első díjat - majom lesz, aki megnyeri.”
vö:
KARINTHY FRIGYES
LÓGOK A SZEREN
Lógok a szeren. Azt, hogy az izmaim még fejletlenek s mellem is szűkecske, azt én nagyon jól tudom. De nem tudhatjátok, hogy mi lakik bennem. Én is csak homályosan sejtem, borzongva gondolok rá, olyankor, mikor könnyedén simul rám a tornatrikó, és lábam gumicipősen szökdel a tornaterem csertörmelékében. Igaz: Wlach ötvenkilós súlyokat emelget, és Bányai Miklós megcsinálja nyújtón a nagyhalált. De őbennük, ugye, nyers erők dolgoznak csak, formátlan ösztönök - énbennem pedig az Akarat lakozik. Miklós képtelen megérteni a "savoir" ige ragozását, és Wlachnak én csináltam meg az algebrai dolgozatot. Én másféle ember vagyok. Én értem a tudományokat, és egyelőre nem tudom megcsinálni a vállállást a korláton - de mi lesz, ha egyszer mégis megtanulom? Csodálatos lény jelenik meg ez esetben a világ színpadán; tüneményes ember, akihez képest Jókai hősei közönséges tucatemberek. Képzeljék el, hogy egy napon ilyen újságcikk jelenik meg a lapokban: "Érthetetlen és nagyszerű előadás kápráztatta el tegnap a Vigadó dísztermében összegyűlt álmélkodó közönséget. Egy fiatalember, akiről eddig senki se tudott (itt az én nevem következik) jelent meg a dobogón s »Az élet értelme másodfokú egyenletekben« című előadásban tökéletes francia nyelven, megoldotta a világnak rejtélyét, amin eddig hiába fáradoztak a legnagyobb elmék - s mindezt oly nagyszerű előadóművészettel, hogy a jelenvolt világhírű színészek sírva tolongtak a dobogó felé, hogy kezet szoríthassanak az alig tizenhat éves zsenivel. De az ifjú szerényen és nyugodtan mosolygott csupán, s egy váratlan mozdulattal az asztalra ugorva, kézállásba helyezkedett, majd három salto mortale-t csinálva a megdöbbent közönség fölött, elkapta a feje fölött húzódó vasrudat, és azon szédítő halálforgásokat végezve, átugrott a kilencméternyire elhelyezett kályhára, de úgy, hogy kézállásban maradt azért, s előbbi előadását ebben a helyzetben folytatta, nyugodt és behízelgő modorban, végleg megoldva a nagyszerű problémát..."Lógok a szeren.Ti ezen csodálkoztok, mert nem tudjátok elképzelni, hogy lehet ember, aki mindenben egyformán tökéletes. Ti öregek és konzervatívok vagytok, és azt hiszitek, hogy a világ ezentúl is csak olyan lesz, mint eddig, és elfelejtitek, hogy egyszer eljön majd az érettségi. Ti nem tudjátok például elképzelni, hogy lehet majd esetleg egy miniszterelnök (a nevét szerénységem tiltja megsejtetni veletek), aki egy napon, miután szenvtelen és nyugodt hangon bejelentette az országgyűlésnek, hogy néhány jól megfontolt diplomáciai művelettel, amikről eddig nem akart beszélni, mert nem a szavak embere, sikerült Angliát, mint egyszerű gyarmatot, Magyarországhoz csatolni, s ezt ezennel tudatja a tisztelt Házzal - mondom, miután ezt szenvtelen és hideg hangon előadta, nem törődve az ordító és ujjongó képviselőkkel, akik vállukra akarják emelni, hirtelen vívóállásba helyezkedik s egy szédítő, eddig ismeretlen dzsiu-dzsicu fogással, ott, a miniszterelnöki emelvényen, két vállára fekteti azt az ausztráliai világbirkózóbajnokot, akit az angol ellenzék orvul elhelyezett az emelvény belsejében, hogy a legnagyobb európai férfit megölje. Ti nem tudjátok elképzelni, hogy valaki délelőtt mint Főakadémikus előadást tart az egyetemi tanároknak, délután pedig megnyeri a hátúszás és függeszkedés világbajnokságát, mellesleg a rúdugrásét is esetleg, hogy aztán este az ámuló közönség előtt hajlongjon, mely a Nemzeti Színházban ugyanezen ifjú drámájának ötszázadik előadását tapsolja orkán gyanánt. Ez a rendkívüli ifjú nem azért találta fel a Holdbarepülőgépet, mintha nem tudná megkeresni a kenyerét laufmétával is, melyben virtuóz - ez a rendkívül férfi időnként hanyag mozdulattal rúg be harminckét gólt az Eftécé vagy Mac kapujába, mely csapatok együttes erővel sem bírnak vele, aki egyedül áll ki ellenök.Lógok a szeren.Na jó, jó, egyelőre persze még egy kicsit gyakorolni kell magamat. A lélek jóllehet, kész, de a test erőtlen, és a szereket nagyon ravasz emberek találták ki. Síkos a pózna, és pontos megfigyelések alapján állíthatom, hogy fölül, a vége felé lényegesen nehezebben mászható, mint eleinte; holott a felületes szemlélő azt hihetné, hogy mindenütt egyformán síkos. Azonkívül az a disznó Bauer mindig a vékonyabb póznához ugrik, és rámhagyja a vastagot. A negyedik-ötödik fogás után egészen más az ember világnézete, mint odalent volt, s egyszerre világosan látom, milyen gyermekes hiúság volna nagy szerencsétlenségnek tekinteni, hogy Bauer előbb lesz fönt, mint én. Nem kell a dolgot elhamarkodni. Lám, vannak hebehurgya és szeles emberek, akik magasugrásnál nekirugaszkodnak, nagy svungot vesznek, rádobbantanak az ugródeszkára, földobják magukat és gyakran leverik a mércét. Én nem áltatom magam hiú reményekkel. Eleinte persze - istenem, az ember fiatal és tüzes - én is bízom a jövőben, sasszemekkel mérem a távolságot meg a mérce magasságát: apró léptekkel kezdem, nekilódulok s már látom magam, repülve lebegni a mérce fölött. De az utolsó pillanatban bölcs rezignáció fog el, közvetlen a mérce előtt - micsoda ostobaság, gondolom, és szerényen, mint egy ibolya, lehajtott fejjel bújok át alatta, olyan ember szelíd és megadó modorában, akinek esze ágában se volt ugorni, csak egy kicsit sétálni akart.Lógok a szeren.Utóvégre, ha meggondoljuk, tulajdonképpen micsoda marhaság az egész - ez az egész intézmény, melyben minden arra megy ki, hogy az emberi testrészek közül lehetőleg egy se maradjon azon a helyen, ahová az Isten teremtette, hanem lehetőleg olyan helyzetet foglaljon el, amelyre az illető testrész soha életében nem számított. Két lábam a levegőben kalimpál, térdem kifordul, csuklóm becsuklik, hajam a szemembe lóg, a vér a fejembe tolul - a padló felszalad a plafonra és tótágast állanak a falak. S ehhez az undorító és lehetetlen állapothoz, míg kilógó nyelvvel keresem az egyensúlyt s próbálom áthúzni hasamat a vékony vasrúd mögött, teljes bizonytalanságban afölött, vajon a föld vagy a csillagos ég felé közeledem-e - ehhez az állapothoz valaki, egy vad külsejű férfi állandóan bömböl valamit felém - "homoríts!" "homoríts!" ezt bömböli, s az én vérbeborult értelmem távolról sejti csak, mit ért ez alatt a szó alatt - valamit ki kell feszíteni, igen, valamit behajtani, és valamit kiegyenesíteni - de hogy mi legyen az, láb, derék, csípő, s ha ezt már tudom: vajon melyik irányban keresendő az illető testrész: - minderre, ugye nem kívánhatjátok, hogy válaszoljak ilyen állapotban. Rúgok egyet, előre vagy hátra, mindegy - kinyitom a szájamat, a szemem becsukom - undorral és kétségbeesve eleresztem kezemmel a szert, és hátam nagyot nyekken a vastag szőnyegen. Hála istennek - nevethettek már. Az ördög vigye az egész tornaünnepélyt, a benevezést, az első díjat - majom lesz, aki megnyeri.
1 note
·
View note
Így történt, hogy találtam munkát.
November végére eléggé elszontyolodtam már, hogy a közel 70 cégből, akiknek írtam, még csak válaszra sem méltatnak. November 29-én (csütörtökön) végre kaptam egy választ, november 30-án (pénteken) interjún voltam, december 3-án (hétfőn) már dolgoztam is. Az interjún meghallgattam a főnökasszony ajánlatát, természetesen a három hónap próbaidőhöz kevés pénz, sok munka dukál, de legalább a vízumomat állja. A portfólióm végül meggyőzte, hogy alkalmazzon, a kevés tapasztalatom ellenére is.
A Lifestyle Connected egy picike magán cég, francia madam tulajdonossal (Marielle). Főprofilja az irodák, apartmanok, villák, magánlakások, boltok. A csapat rajta kívül négy tagból áll. Egy asszisztens (Trang – lány), egy látványtervező (Tien – fiú) és két enteriőrtervező (Nhu – lány / és én). Trang és Nhu meglehetősen jól tudnak angolul és kitűnően megértjük egymást, Tiennel vannak nehézségek, mert jól beszél angolul, de nagyon nehezen fejezi ki magát. A csapatban rajtam kívül mindenki vietnámi, ez nyilván nagy segítség Marielle-nek is. Hiszen 12 éve itt él, de se vietnámiul nem beszél és a francia-angolját nem, hogy a helyiek, de néha én sem értem.
Trang, mint asszisztens felel minden olyan feladatért, ami nem kreatív. Amellett, hogy Marielle-t emlékezteti minden egyes feladatára, ő készíti a könyvelést, kapcsolatot tart az ügyfelekkel és partnerekkel, szerződésekért felel, pénzügyekkel foglalkozik, és még ki tudja mivel. Mindemellett, ha nem viszek magammal ebédet, segít kaját rendelni és Bubble Teat. Nyami.
Tien-nel teljesen más látványtervező programokat használunk. Mivel ő itt a Jani, ezért nekem kell megtanulni a számomra új programokat. A 3D Maxot már el is kezdtem, több, kevesebb sikerrel.
Mivel a látványterveket ő készíti, egyelőre elég az alapot meg tanulnom, hogy nagyjából tudjam kezelni a programot.
Nhuval dolgozunk inkább együtt. Sok új vietnámi céget ismerhetek meg tőle, figyelmes a meetingeken, az angolja nagyon jó, a tervezés részében kiegészítjük egymást.
Átlag életkor 26. Munkaidő 08:30-17:30. 12:00-13:00-ig ebédszünet.
Jelenleg három futó projektbe csöppentem bele, mindegyik kivitelezés előtt áll. Air France irodának a felújítása, Villa Saigon Atelier kialakítása és egy kétszintes Riverside Penthouse családi fészek megteremtése. Az első feladatom ezekkel a tereknek a „kiszínezése” volt. Az első hetem igazából erre rá is ment, mivel a kétemeletes Penthouse-ban rengeteg szín van, a másik kettőt egy nap alatt befejeztem. Második hetemet meetingeken töltöttem, helyszín bejáráson, illetve fixáltuk az anyagokat mindegyik projektnél Mariellel. Örülök, hogy engem visz mindenhova, rengeteget tanulhatok tőle. Nagyon alapos nő, remélem ebből a tulajdonságából rám is ragad. A feszes munkatempója kicsit kényelmetlen volt nekem az első héten, de most már kifejezetten élvezem a rendszert. A Madam (egyébként így kell megszólítanunk) hazamegy az ünnepekre és csak január 3-án jön haza.
Mivel még decemberben elindul a Villa Saigon és az Air France felújítása, Nhu-val terep szemléznünk is kell, nem csak irodázni. Nagyon izgi. Tényleg az.
Eddig nem tudtam 100%-osan kivenni a részem tervezésben, de két nagyobb megrendelésünk is közeleg, amik nagyon jó lehetőségek számomra is, nem csak a cégnek. (egy nyolcvan szobás hotel és egy baromi nagy iroda). Ezt a munkát úgy fogom fel, mint egy angol nyelvű kurzust, ahol rálátok mindenre és elsajátíthatok, rengetek fontos apróságot a szakmáról. Egyelőre jó, de az is biztos, hogy saját bizniszbe kell fogni később, bárhol is legyünk. Szívesebben robotolnék a magam kontójára, mint hogy másnak keressem a pénzt.
Az iroda a D2-ben található, ami tőlünk 30 robogóútra van, ha nincs dugó. De mivel itt mindig dugó van, úgyhogy 50 perc inkább. Mivel a vietnámi Mikulás meglepett egy iszonyatosan kényelmes, automata, Yamaha robogóval, így már egyedül suhanok minden hétköznap (és kéthetente szombaton is) munkába. Addig Dávid vitt minden reggel munkába és Trang elvitt az otthonáig robogóval, majd onnan Grabbel közlekedtem. Hála neki rengeteg pénzt spóroltam. Az iroda egy külön álló kis épület egy magán telken, ahol a Madam lakik. Nagyon csendes környék, őrzött parkolóval, tele villákkal, medencékkel.
Mindig nagyon élvezem, ha robogóra ülhetek. Természetesen tisztába voltam vele, hogy az eddigi nulla vezetési tapasztalataimat is, itt újra kell építenem. A KRESZ szabályait mindenkinél jobban tudom, így mindenki helyett kell gondolkoznom. Már megtanultam, hogy annak van elsőbbsége, aki előrébb van, és ha hosszasan rádudálsz valakire. Életemben először a tankolást is meg kellett tanulnom . Pofon egyszerű. Felemeled az ülést, letekered a tanksapkát, csak a benzinkutasok tankolhatnak, tenyeredet emelgeted (ezzel jelezvén, hogy tele kéred, valaki a full-t sem érti), fizetsz és már ott sem vagy. 2 perc.
Útjaim során felfedeztem pár apró részletet, amik minden nap megismétlődnek.
1. Amíg Trang vitt robogóval, egy rövid útszakaszon mindig futott egy férfi a busz után.
2. Néni a biciklivel a híd jobb oldalán (már előre tudom, hol kell átsorolnom vagy örökre mögé ragadok)
3. Egy gyalogos férfi kis gyerekkel a D1-ben, akik kézfeltartással jelzik, hogy haladnak át a zebrán.
4. Hazafelé a kereszteződésnél, ahol a pékség van, biciklis csávó üvölteti a zenét az utánfutóról és CD-ket árul. Ha kicsit később indulok, akkor ő is a híd jobb oldalán szokott feltekerni.
5. Nagyjából ugyan ezen a helyen baloldalt van egy kalapbolt. A kalapok be vannak dobálva egy nagyobb dobozva a bolt előtt, szebbek bent a boltban, tuctuc zene üvölt ki a helyről. 3 fiatal fiú áll kint, mindegyik pörgeti a zenére a kézfején a kalapokat, mellé ritmusra bólogatnak.
6. Ha esetleg túlórázom és 6 után indulok el, 28 perc alatt hazaérek.
3 notes
·
View notes
Tizenhatodik hét
Március 20–Március 26. A hét amit vonatozással indítottam, és vonatjegy vásárlással zártam. Befejeztem a CrossFit „képzést”, kivásároltam magam az interneten. Ismerkedtem a meditációk különböző fajtájával, sok év kihagyás után ültem motoron, és rátaláltam egy új kedvenc zenészre: Ludovico Einaudi-ra.
03.20. Hétfő
Egy 4 fős hálókocsiban utazom ezúttal, az emeleten. A másik emeleti ágyon egy korombeli lány, eladó, a tesóját jön látogatni. Ahogy hasra fordul, olyan zsé kategóriás dekoltázs villan, hogy bár az univerzum ezen szegletének sportosabbik idomaiért rajongok, azért elismerő tiszteletet parancsol. És itt most kagegória alatt nem bollywood-ra, hanem a kosárméretre kell gondolni. No de elég is a szégyentelenkedésből. Volt egy gondunk, elég bitang meleg volt. Erre a a lenti két virgonc 50-es megszavazta, hogy akkor dobjam le a gatyámat, úgy mindenkinek jobb lesz, de kikötötték, hogy azért ugye boxer az van rajtam, az inkább csak maradjon. Ez a szomszédomnak sem volt ellenére, sok lúd disznót győz. Már szőtték tovább a lenti népek a történetet, hogy emeleti társam a hőgutában szintén tartson velem, vetkőzzünk csak párosan, náluk meg van úgy egyébként füldugó, ha itt nagyon átcsapna a felvég esztelen meztelenkedésbe. Itt aztán szétcsaptam közöttük, rátaláltam a klíma kapcsolójára, átraktam magunkat egy frigidebb valóságba. Rendezőnek pocsék lennék, ebből a sztoriból többet is ki lehetett volna hozni.
A hajnal közepén nekiállt aztán rezonálni valami, na erre nem voltam felkészülve. Álmatlanul heverésztem fél órát, aztán csak elhallgathatott, mert megint bebólintottam. Kaptunk egy adag reggelit, volt egy gyors útlevél ellenőrzés, aztán 8:20-kor már a HB-n topogtam. Irány haza, cuccok le, gyors zuhany, és rohanás a mai napi ML kurzusra.
Az ebéd utáni masszív kajakóma közepén elhatároztam, hogy mégis megyek spinning-re. Reggel ezt a cuccoláskor még leszavaztam, így kénytelen voltam hazaszaladni az edzőcuccomért. Igyekeztem meghajtani magamat, 167-es pulzusig sikerült egy kiállás közben feltornászni magamat, ez már egész hihető terhelésről tanúskodik. Edzés után gyorsan letoltam a CrossFit házit, ami 10-9-8-7-...-2-1 csökkenő ismétlésekkel fekvő-felülés-guggolás. Az analóg óra sosem lesz a barátom, 3-4 percig nézhettem a kismutatót, hogy na mindjárt eléri a 7-est. Csak nem mozdult, csak nem mozdult, végül aztán rá jöttem mi a probléma ezzel, de hogy 6m30s vagy 7m30s lett-e az időm, azt nem tudom biztosra azóta sem. Toltam egy gyors vacsorát, aztán 2 óra körmölése következett a blogomnak, a múlthét eseményeitől idáig bezáróan. 4 oldal lett. Közben pedig valamivel doppingolni kell magát az embernek, sokszor maga az írás kellően felpörget, és nincs szükség egyébre, máskor meg zenét hallgatok, mikor mit.
03.21. Kedd
Tanfolyás volt ma is, a tegnapi 2-es fekvés nem köszönt reggel, az első 10 percről le is csúsztam. A kurzus feladatait oldogatva bepakoltam spotify-t a fülembe, mivel ugyan azt a playlist-et járatom már hetek óta, így egy kis önrevíziót követően beraktam a rendszer saját ajánlóját, sose árt új zenékkel, zenekarokkal ismerkedni. Túltolták kicsit a srácok, elsőként rögtön egy 94-es klasszikus, a Zombie című szám ráncfelvarrása kezdett, ami zseniálisan elő van adva, így viszont bármire is jó, de hogy a seggemen maradjak, ülve, arra pont nem annyira praktikus.
Gyorsan elment a nap, semmi sport, cserébe vacsira zöldségpörköltet ettem gran panado sajttal megszórva, egy kis húskenyérrel, főtt krumplival, párolt cukkinival, pulyka stroganoffal, egy kis fekete olajbogyóval körítve, egy szeletke sajttal és főtt tojással. Ilyenek lesznek belőle, ha mindenből csak egy picit szedek a tányéromra, aztán csodálkozom a végén, hogy merre görbül a mérleg mutatója.
03.22. Szerda
Reggel az utolsó CrossFit óra, újabb gyakorlatfajtákkal gazdagodtunk. EMOM (every minute on the minute).
Nem volt bonyi, 10 négyütemű, 30 jumping lunge. Utána barátkoztunk pár gyakorlat fajtával, mint a mt climber, meg a plank, de ezek már jóbarátok. A WOD egy tabata lett, plank, guggolás, mt climber, fekvő. 8-szor. Ugye 4 különböző gyakorlat, így naivan gondoltam, hogy akkor 4x2=8, bár időben ez meg gyanúsan kevéske. 20 másodperc pörgés, 10 másodperc szünet, 8-szor. Gyakorlatonként. Tehát nem ám az van, hogy váltogatjuk az egyes mozgásokat. 4 perc plank, és utána jön a következő. Persze ha anno értelmesen elolvastam volna, hogy a tabata hogy működik, akkor most nem lepődtem volna meg. Az első három gyakorlat annyira nem is volt gyilkos, mmint persze meghaltam, de végig tudtam csinálni. A fekvőről viszont már előre tudtam, hogy azzal baj lesz. 8 körben sikerült összesen úgy 25-öt csinálni, az utolsó körökben azért küzdöttem, hogy az 1! darab meglegyen. Zacskós tej, mondaná erre Kopasz haverom.
Egy másik móka amit mutatott a tanár, az ultimate TABATA dal. Emellett más zenére már szükségünk sincsen :P Praktikusnak praktikus, de ennél többet nem nagyon tud, minimál zenei alapra rákonferálja egy csávó, hogy mettől meddig csináld a gyakorlatot.
Acsi unlocked, bekerültem a CrossFit csoportba :) Kedd-Csütörtök reggelre is lesz így fasza edzés, yey. Este kipörgettem magam spinning-en is, sikerült 172-es pulzusig felkapaszkodnom, volt pár rész ahol egészen komolyan megdöglöttem.
Hajnalban egy amerikai meetinget néztem, a tudatos életmód csoport hívott meg egy okos embert, aki meditációról, jógázásról mesélt. Beszélt a Japa meditációról, meg a Kirtan-ról. Ez utóbbi nem volt már ismeretlen, hajdanában danában egyszer összefutottam Kopasz haverommal a Sziget-en, karon ragadott, és elcibált, hogy mutat valami frenetikus dolgot. A Krisnások sátrában landolunk, ahol mantrázás ment. Vagy jó tíz évvel később Mókás barátosném invitált egy Kirtan-ra. A leírás alapján gyanússá vállt, hogy ezzel futhattam össze anno a Szigeten. Sok-sok különféle mantra létezik, egy zenekar énekli ezeket, az összegyűlt tömeg pedig kórusban ismétli utána. A szöveg fix, viszont a zenei kíséret az akár improvizatív is lehet. Olyan ez majdnem mint egy koncert. Fülbemászó dallamok mennek, a szöveg az ki van vetítve, így abból nem is kell készülni. Van annak valami varázslatos energiája, amikor egyszerre több száz ember énekli kórusban a szöveget. Egy-egy hatalmas slágernél fesztiválokon is lehet ezt tapasztalni, hátborzongató érzés ott állni, és megélni azt a pillanatot, amikor százak/ezrek kapcsolódnak össze, és élik meg ugyan azokat az érzéseket a jelenben, szinte eggyé forrva. Hát, a Kirtan az valami ilyesmi, szinte kézzel tapintható, ahogy a meditáció alatt megszűnik az egyén, és valami magasabb, hatalmasabb részévé olvad.
Az előadás aztán kis meditációval volt zárva, ekkor európai idő szerint hajnali kettőt írhattunk, én meg majdnem el is aludtam erre. Aztán meg de.
03.23. Csütörtök
Egy Portugál munkatársam írt, hogy van neki pár felesleges jegye egy Ludovico Einaudi koncertre. Ha zenéről van szó, akkor végtelenül kíváncsi tudok lenni, felütöttem hát a Tecsőt az E betűnél, és beletekertem az úriember munkásságába. Úgy talán 2 percet hallgathattam az előadásból, amikor kikristályosodott, hogy bizony kincset találtam, ezt a jegyet meg kellene vennem. Írtam a srácnak, mivel épp szabadságon volt, és izgatottan vártam, hogy mikor kapok hírt róla, hogy én vagyok a nyertes befutó.
Délben volt egy Core express edzés. Két gyakorlat sort csináltunk, elsőként egy [Plank, mtclimb slow, mtclimb plank+side, mtclimb fast] sorozatot. Utána pedig 2x egy [hollow hold, russian twist, toe touch crunch, levegő ölelés felemelt lábbal (hja, így szerkesztés közben két hét távlatából visszaolvasva dunszom sincs mire gondolt a költő), +1 másik gyakorlat, amire már nem emlékezem]. Zárásnak meg tabata jelleggel volt egy magas térdemeléses futás, utána pedig valami oldalra lépkedős, leginkább a toporzékolásra hasonlító pörgés.
Ebédre csudát láttam, a piros gyümölcssalátát. Fantasztikus egy ötlet. Volt benne kérem málna, eper, vörös grapefruit, dinnye és gránátalma. Ezzel el is vitte a mai menü első helyért járó díját, jutalma az volt, hogy repetáznom kellett belőle. Szorosan utána második helyen a mangós paradicsomos saláta végzett.
Itt gyorsan át is csapnék egy másik érzékre, a szaglásra. Szóval pár napja a kapualjunknál valami szag terjeng. Érdekes, hogy ezek a szagok hogyan jönnek össze, de egyik alkalommal masszív hányás szagot érezni, a másik alkalommal ugyan ez a forrás úgy tűnik, mintha fű szag lenne. Egyszer ezt érezni, egyszer azt. Egészen biztos vagyok benne, hogy egy és ugyan az a forrás, de hogy mitől érződik egyszer így egyszer úgy, no ez rejtély.
Lakótársam megmutatta az órakollekcióját. Nem szeret többet költeni a szükségesnél, így aztán pár ezer forintos órákat rendel Kínából, de kinézetre meg nem mondaná róla az ember, hogy nem valami vaskos árcédulával rendelkező darabot fog a kezében. No, ennek ellenpontjaként aztán itt vagyok én, aki azon gondolkodom, hogy súlyos pénzeket kiadjak erre a csodára. :) Különbözőek vagyunk. Ő komolynak akar látszani, én meg már beláttam, hogy mindig is egy nagy gyerek maradok már.
03.24. Péntek
Ha péntek, akkor pedig Morning energy. Most a 2x7 gyakorlatos felosztás volt:
- 1st track: plank w wall-slides, russian twist, burpees, kbell swing, bike, pushup, wallsit
- 2nd track: bar squats, hanging leg raises, dip bar leg hold, situps, ski-erg, splitsquats, valami oszlopnál bicepsz/tricepsz gyaxi
A hanging leg raise, az rúdról lelógás, hogy közben lábat emelget az ember. Valójában nem ám a lábemelés a nehéz ebben, hanem az, hogy a lábadat lassan kellene leengedni. Vagyis ki kell tartani vízszintesbe, és szépen komótosan visszaereszteni lógásig. Nyújtott lábbal nem is tudtam megcsinálni, térdemelésekkel még valamennyire ment. Gyilkos egy gyakorlat.
CrossFit kapcsán találtam egy hasznos kis oldalt, ahol edzési adatokat lehet tárolni, másokéval összehasonlítani, elég alapos rendszer.
Van a csapatunkban egy srác, aki repülős utazás témában fekete öves nagymester. Profin vágja, hogy a jegyek árainak hol érdemes utánanézni, hogy business és first class jegyeket merre érdemes olcsón venni. Az olcsó még mindig iszonyatosan drága, de mondjuk 15000 CHF helyett csak 3000. Így is egy kisebb vagyonról beszélünk, de legalább nem egy kisebb lakás árának megfelelő vagyonról. Ma azt is megtanulhattuk tőle, hogy létezik olyan, hogy repülőgépes vak randi, őrület, hogy hol tart már a tudomány.
Az esti játék, hogy végre kijelentkezzek az OEP TB rendszeréből, most, hogy végre van kinti biztosításom. Melóban kezdek neki, ügyfélkapun. Az OEP fül alatt keresgélek, sok mindent be lehet jelenteni, de ami nekem kell, az csak nincs ott a listában. Keresőbe rázavarok az „oep biztosítás” kifejezésre. Tadam, megtaláltam. Nem tudom miért gondoltam, hogy 2017-ben online űrlapon le tudom zavarni ezt a dolgot, nyilván a nyomok az ÁNYK-hoz vezetnek. No, akkor félreteszem a témát, majd otthon megoldom.
Közben aztán hazaérek. Indítom az ÁNYK-t, majd ráküldök egy frissítést, 1 éve nem futtattam. Jártam már pórul azzal, hogy régi verzióját töltöttem ki egy űrlapnak, a rendszer persze elutasította, szedhettem le a frisset, javíthattam a változások következtében fellépő hibákat. Jobb ezt elkerülni. Feltelepítettem az összes elérhető űrlapot (>100), persze a nekem szükséges, a NEU-70 kódú, az nincs a listában. Azért szerencsére az ügyfélkapu a barátom, ott a link rajta. Próbálom a nyomtatványkitöltő fájl menüjében az űrlapot hozzáadni a rendszerhez, de nem megy. Nyilván másik menüben van, már észleltem, hogy illogikusok fejlesztik az alkalmazást. Mielőtt eltűnnék a NAV gerjesztette Bermuda háromszögben, biztosabbnak tűnik meglesni a letöltős oldalt, tuti leírják mi a lépés. Leírják: Telepítsem. Ez a dörgés. Fasza. Egyszerű persze a dolog. Futtatni kell az internetről letöltött fájlt. Nos, lehet ezt 1994-es szinthez képest modernebben is csinálni, kb. kis milliárd módon. Mondjuk egy 1999-es megoldás az lenne, hogy a kiterjesztés alapján az ÁNYK az operációs rendszertől megkapja, és telepíti. Egy űrlapon nem értem mi a ménkűt kell amúgy is futtatni. A 2010-es verziója ennek az lenne, hogy a programba rákeresek az űrlapra, letölti, és örülünk Vincent. A 2017-es állapotot úgy képzelném el, hogy nincsen istenverte ÁNYK, helyette az ügyfélkapuban online kitöltöm amit ki kell, és mindenki nyugalomban megy a dolgára.
No, szóval ott tartunk, hogy sikeresen benne van az űrlap a házban (meg a kitöltőben). Persze nem NEU-70 néven jelenik meg, de szerencsére az egyetlen OEP-es űrlap, és lehet a szervezet szerint szűrni, így végül megvan gyorsan, nem kell egyesével elolvasnom a 200 elemű listát.
Kitöltés viszonylag hamar meg van, mivel már kitöltöttem papíron, múlt héten pénteken, csak ugye 15 perccel zárás után értem az OEP-hez :( :), mert pénteken nyilván délben meg 1-kor kell zárni.
Elsőként mentés, aztán titkosítás, így megy már csak ez. Beküldés. YEY. Sajna Linux-Java tengelyen a paste valamiért nem működik, így kézzel átvezetem a 32 karakteres ügyfélkapus jelszavamat a kitöltőbe. Beküldés, siker. Persze ez semmit nem jelent, attól mert a beküldés sikeres volt, az űrlap az még lehet hibásan kitöltve, és a végén elutasíthatják feldolgozásnál. Mint ahogy egy adóbevallásommal ez megtörtént. Ezt nyilván nem email-ben küldték akkor, hanem az ügyfélkaput kellett lesni miatta. Meglátjuk, hogy ez most is így működik-e még. A copy viszont működik, sikerült kimásolnom az érkeztetési számomat, 27 számjegy :o
03.25. Szombat
Ügyintézés csapó kettő. Összegyűlt pár kritikus feladat az elmúlt hetek során, a hétvége meg arra jó, hogy ezekkel leszámoljak. Az első fontos tétel, hogy április közepén megyek egy kenutúrára a Bodrogra. Vasárnap végzünk majd, de nem tudni, hogy mikor, így az esti vonat nem opció. Ha nem akarok bukni egy munkanapot, akkor a reggeli repülő lesz a megoldás, de ez valami brutál árban van, csak BUD-ZRH jegy 210 CHF. Ha a június második felében esedékes fesztiválmaratonra röpcsivel jövök haza, akkor a BUD-ZRH-BUD jegy viszont 285 CHF, vagyis a Novarock-ra való hazajövetelem az csak 75 pénzbe kerül, ami olcsóbb mint a vonatozás. A vonatot is le akartam nyomozni, hogy összehasonlítsam az árakat, viszont június 13-ra nincsen vonat az SBB szerint. Az Elvira mutat vonatot, de nem talál már jegyet rá. Több mint gyanús ez, tervbe veszem, hogy meglátogatom a helyi pályaudvaron az információt.
A további vásárlások listáján van egy pár XBox controller (PC-s játékokat játszani), meg a már pár napja (hete) kiszemelt LEGO óra.
Június második felére jó lenne majd valami autó, amivel a fesztiválok között tudok mozogni. Egy gyors csekk a EuropCar rendszerében azt mutatja, hogy olyan 8500Ft/nap az ára a történetnek. 3 hétre ez egy szolíd 170e Ft-os tétel :o, alternatívaként meg kéne dumálni haverral, hogy rakassa rendbe a gépét, én meg fizetnék valamit a használatért. A cégtől bérlős verzió viszont nem fog működni, ennyi pénz a világon nincs. Ezzel aztán be is fejeztem az ügyintézős etapot, ideje megtartani a hétvégét.
Raszta értem jött motorral, felvettem a sose használt motoros szerkómat. Felpattantam a verdára. Először hátul kapaszkodtam, aztán toltunk egy kis 'buzulást', átkaroltam, biztosabbnak tűnt az úgy. 500m után aztán éreztem kellő erőt magamban, hogy megint az ülés alján fogódzkodjak.
Megérkeztünk után, mentem egy kört én is a mocival. 800-as V2-es Ducatti. Kicsit rángattam, kicsit szögletesen kuplungoltam, kicsit dadogva álltam meg, hiába nem ültem már vagy 8 éve motoron :)
Letettük a gépsárkányt a parkolóba, majd bepácoltuk a húst, gyártottunk salátát, lehúztunk a tópartra Rasztával meg Wonkával, meg a világ legpraktikusabb grillezőjével.
Kicsit fújt a szél, úgyhogy hideg volt, beizzítottuk a brikett, aztán ment a pác.
Amikor elfogytak az emberek a kis szigeten, ahol felütöttük a táborunkat, megjelent egy figura két 6 éves forma egyenbe öltözött táncos gyerekkel, meg egy gurulós bőröndnek álcázott hangfallal. Felcsaptuk mi is a jó öreg JBL Charge 2-t, azzal próbáltuk elnyomni a tömény nyálat amit beletoltak a levegőbe. A nap épp lement mire elkészültek az első húsok, gyorsan bezabbantotunk, aztán húztunk haza. Otthon még csilleztünk egy darabot, éjfél körül összeszereltünk egy csilisbabot, aztán az utolsó előtti 72-essel hazaléptem.
Itthon beizzítottam a Chromecast-omat, nézegettem pár engineerguy videót az alu palackról, videotelefonálásról, aztán elég hamar kidőltem.
A nap margójára: Pataki Attila hodorja az utánfutó.
03.26. Vasárnap
Egész vadállatságot álmodtam, péntek volt, megjelent kicsibipp, elvitt autóval Pestre. Aztán vasárnap lett, és ráeszméltem, hogy rossz országban vagyok, de másnap dolgozni kell, a papírjaim össze vissza mindenféle lakásokban, és 3 óra múlva indul egy repülő, amire még jegyet is kellene venni. A jegyek 900-1100 USD környékén voltak, úristen most mit fogok csinálni? Ekkor kezdett gyanússá válni, hogy ekkora zöldséget csak álmodni lehet, így aztán végül felkeltem.
11-től megbeszélés a hugommal, hogy milyen ügyintéznivalók vannak a nyaralóval. Ezt egészen 1-ig elhúztuk, igen, szeretünk beszélni :P. 1-től grillezős szülinap havernál, de előtte még fürdeni kellene, meg ajándékot venni, kettőre se fogok odaérni :o OMG remélem marad hús.
Toltam egy szolid sprintet, hogy Gieshübelhez kiérjek a 13:56-os vonathoz. Assuming, hogy 10 percenként jár. Természetesen 20 perc az a 10, így aztán 14:06-ig ott partykáztam Jet-re a peronon. Beugrottam a HB-ra, egyrészt venni egy üveg whiskey-t a szülinaposnak, mert szereti, másrészt meginterjúvolni a kedves SBB-t, hogy miért nincsen nekem vonatom júni 13-ra. Először a sima vásárlós pulthoz álltam be, ott a néni nem tudott segíteni, beküldött az információra. Ott random néni tablettel állt egy pultnál, azt hittem ő adja a sorszámot, így hirtelen kizökkenve a zenehallgatásból nekiálltam dadogva makogni, mint egy epilepsziás makákó. Miután kihámozta a közölnivalómat a garatomból előtörő szófoszlányokból, elkísért végül a jegykiadó automatáig, és megmutatta mit nyomjak meg. A 31 pult egy félkörben, középen padok, pár 40”-os függőleges kijelzőn látni a sorszámok listáját, alul az 5 fajta sorhoz mindhez ott az infó, hogy hányan várnak éppen. Sajna várható idő nem volt kiírva hozzájuk, az még hasznos lehetett volna. Várom már azt a fejlesztést is, amikor a jegyre kinyomnak egy QR kódot, amit a mobillal beolasva a telón lehet nyomon követni, hogy mikor kerül sorra az ember, vagy hányan vannak még előtte. Így a boltba kiugorva, amikor épp 10 ember van előtted, nem kellene azon parázni, hogy pont most hívják a sorszámodat… Vajon mennyivel drágább a 40” display a megjelenítést végző programmal, mint az egyedi kiépítésű kijelzőrendszerek? Lehet otthon is már így szerelik majd az új rendszereket? Ilyen dolgok cikáztak a fejemben, a fülemben még mindig a JET. Közben sorra kerültem. Elújságoltam, hogy júni 13 menni Bp, nincs jegy, lenni szomorú. Első tippje az volt a csajnak, hogy júni 11-én menetrend váltás van, és lehet majd április végén lesz csak rendes menetrend. (Mondjuk a nincs jegy erre a napra üzenetnél hasznosabb infó lett volna a jegyvásárlós oldalon egy ilyesmit kiírni.). Mondtam is, hogy jeszoké, akkor köszönöm, megyek is tova, de az ügyfélszolgálatos teljesen rápörgött, hogy oldjuk meg a problémámat, és nyomozzuk ki, hogy vajon mitől is lehet a probléma, számára nem volt még megoldott az ügyem. Nekiállt veszettül kattintgatni a rendszerben, a monitorját kilökte felém, hogy én is lássam az oknyomozást, majd rá is talált, hogy Zug környékén vágányfelújítás van 05.17-től 07.02-ig. Az okosok valószínű nem találták ki még a pontos ütemtervet, és így előre nem tudják még, merre lesz terelve a vonat, anélkül pedig nem lehet csak úgy jegyeket árusítgatni. Tök jó olyan embereket látni, akik élvezik a munkájukat, a jó kedv ragadós. Kíváncsian és szaladva mentem oda, így is indultam tovább, with some extra smile on top.
Az örömömet csak tovább emelte, hogy a 15:20-ra sikerült befutnom a bulájba, a legjobbkor, épp tápoláshoz gyűlt a nép, húztam gyorsan egy széket, és röpültek a grillezett jóságok az arcba. Utána csacsogtunk, majd előkerült az egyetlen játék, amit a készletből 8 emberrel is lehet tolni: One night ultimate werewolf. Olyan ez mint a gyilkosos játék, de csak egy éjszaka van benne, meg egy rakat szerep spéci képességekkel, mint pl. a részeg, aki random lapot cserél, nem nézi meg, így nem tudja, hogy ő most jó-e, rossz, vagy a kartell. Vagy ott van a látnok, aki meglesheti másvalaki szerepkártyáját, és persze a kis bajkeverő csillagom, aki összecserél két szerepet. Egy gyors angol bemutató. App is van rá, hogy ne kelljen valakinek végigmondania, hogy mikor melyik szereplő ébred fel az éjszaka, és csinál mit éppen. Tipikus party játék, kis logikai, pszichológiai szállal, az élvezhetősége nagyban függ attól, hogy kik és hogyan játsszák. Nekünk most nagyon ment, letoltunk úgy 10 kört, majd 8 után nem sokkal elfáradtunk, bomlott a buli, a Cliós lány kidobott Oerlikon pályaudvarra, onnan aránylag gyorsan hazajöttem. Nyócmillió tennivalóm van még, amcsi utazás szervezése, vásárolgatás, meg a bloggal is ekkor szembesültem, hogy már 3 héttel voltam elmaradva. Hétfő reggel pedig 8-tól edzés.
Céges adok-veszek listán látok egy Sting koncert jegyet, sima árban van, nem duplázva, ahogy a jegyüzérek csinálják. Nehéz megállnom a vásárlást, de céges muri van az nap este, így nem csapok le rá, erős vagyok. A Bodrog-vissza + Novarock-oda repjegy megvéve. A LEGO karórákból is rendelek egy feketét meg egy sárgát. Sajnos a sárga elfogyott a német amazonnál, így rendelhetem felárral amerikából. Az Xbox kontrollert is bekattintom, végül lebeszélem magam az Elite verzióról, és az Xbox one s-hez járó 1708-as modellből zsákolok egy feketét meg egy fehéret. Valamit nagyon jó ütemben csináltam, 17-33%-al olcsóbbra jött ki, mint ami máskor a listára, azt hiszem belefuthattam valami akcióba. Na, és ekkor jön a totális agyfasz, hajnali 3 van, 4 és fél óra múlva meg kelni kell. Jaj anyám, borogass! :o
0 notes