#Gondoskodás

[gondosgondatlansag]

Köszönöm, hogy szereted minden verziómat

[dalszoveg-planet]

Téged tettelek az első helyre, amikor te voltál a legrosszabb Sosem érdemelted meg a szerelmemet

Queen Naija - Bitter

[meghalnikenemar]

Mindig azt mondod, hogy milyen rosszul bánok veled, miután "annyi mindent tettél értem".

De én miért nem érzem azt a sokmindent?

[a-multad-ami-furcsasagbol-all]

Nem tudom hogyan tudnék segíteni rajtad...úgy érzem kevés vagyok hozzá..

[softicyhuman]

Megtanulok nyakkendőt kötni.

Csak miattad.

Hogy én köthessem be neked minden alkalommal.

[melankolias-world]

[viking84chef]

Profi önéletrajz

1971-ben születtem, vasárnap, Kórházban. Születésemkor apám álmos, az orvos részeg volt, így mindketten végigaludták a jeles pillanatot. Szüleim egyszerű, kétkezű emberek! Édesapám édesanyám férje, édesanyám édesapám felesége. Mindketten házasok.

Csodagyereknek tartottak. Már másfél évesen el tudtam számolni háromig. Valószínű, hogy ebben a szülői gondoskodás is komoly szerepet játszott. ("Azonnal fejezd be! Háromig számolok!")

A falusi gyerekek teljesen átlagos életét éltem: foci az utcán, polgárpukkasztás és titkos bunkerek kiépítése a homokozó közepén. Homokozóbeli pajtásaimtól az iskolakötelesség választott el.

Kommunikatív alkatnak tartom magam. Angolul, németül nem beszélek, de egy gyorstalpaló tanfolyam elvégzésére bármikor vállalkozom. Általános iskolában tanították a orosz nyelv rejtelmeit (több, de inkább kevesebb sikerrel). Nem voltam a Nyelvtanárnő kedvence, órán is mindig háttal kellett ülnöm a padban...Aztán, hogy teljes legyen a káosz a fejemben átraktak egy angol csoportba, ezt a traumát a mai napig nem sikerült kihevernem.

A középiskolás évek nagy hatással voltak rám. Először a sör hatott rám, aztán a röviditalok, végül már a lelkifröccs sem.

Az "akasztott" emberen kívül rengeteg szakmában kipróbálhattam magam...

Egyszer műtőssegédként is tevékenykedtem, szőrtüsző gyulladásom volt, helyi érzéstelenítés után ébren követhettem a beavatkozást,és én adhattam oda az operáló orvosnak a szikét.

Egyéb eredményeim:

- 2. helyezés az sörivó/palacsintaevő versenyen

- alacsony vércukorszint

-elfogadható vérnyomás

- néhány jó barát

vezetői tapasztalat:egy online videójátékban harcoló klánok parancsnoka voltam.

Bármilyen munka érdekel amibe kipróbálhatom magam, leendő munkaadómhoz hűséges leszek, ezt alátámaszthatom a 3 éves t-mobil előfizetésemmel is!

Szívesen csatlakoznék gipszkartonos csapatba.

:) ;)

[csacskamacskamocska]

Figyelemkurva

A figyelemkurvaság nem női vonás hanem jelenség. A figyelemkurvasággal elnézőek vagyunk, egészségesnek tartjuk, támogatjuk. Közösségileg. Egyénileg már nem feltétlenül, ha hozzánk tartozik az a valaki, de ott már kettős mérce van. Ha a figyelemkurva sikeréből ránk is vetül fény, akkor elfogadóbbak vagyunk, mint ha nem. Ez után a nyers bevezető után jöhet egy kis lírai pszichológizálás.

Létfeltétel, hogy úgy érezzük, hogy látszódunk. Hogy számít az életünk. Ez csupán egy érzés, érzelmi szükséglet amit valahogy ki kell elégítenünk, hogy biztonságba érezze magát... a mink is? Az elménk? A pszichénk? Ezt még rendbe kell tennem, hogy hogy is van ez. A lényeg, hogy szükségünk van arra, hogy úgy érezzük, hogy látszódunk, figyelembe vagyunk véve, a létezésünk számít. Rengetegféle módon tudjuk ezt az érzést megszerezni. Egy gyerekről, házastársról, idős szülőről gondoskodás már adja, hogy valaki "lát". Barátainkkal való kapcsolatunk és az idegenek visszajelzésének provokálása mind ezt a célt szolgálja. Ha az a valaki nem csak lát, hanem figyel is ránk, törődik velünk, a fókuszában vagyunk, akkor maximálisan kielégítődik az igény. Néha persze bekúsznak olyan gondolatok, hogy oké, hogy a gyerekemnek én vagyok a mindene, de vajon mint férfi/nő, látszom-e még? És ha a házastárs nem biztosít minket arról, hogy bizony bizony, nagyon férfi/nő vagy, akkor meg kell szerezni a visszaigazolást, kiprovokálni másokból. A közösségi média nem a szociális kapcsolatokról szól, hanem arról az igényről, hogy látható-e, hogy vagyok. A szocmédiában úgy is lehet élni, hogy senkivel nincs valós kapcsolata az embernek. Amúgy, szerintem mindenki mással kampányol ezen a piacon. A testével, az eszével, a nyomorával, én például a társkapcsolati nyűgjeimmel vagyis szintén a nyomorommal. (:DD) Ma hajnalban azon gondolkodtam, hogy csinálom a dolgaimat, végzem a feladataimat, megoldom a nehézségeimet, stb, stb. Van belőle bőven csak pszichésen nem annyira készít ki mint egy éve mondjuk. Most éppen jól alszom és nem annyira vagyok frusztrált csak borzasztóan leterhelt. Ha egy barátom azt mondaná, hogy elhanyagolva érzi magát amiért nem figyelek rá, akkor vajon mit mondanék? Mennyi harag, düh, vagy nem is tudom mi kéne ahhoz, hogy azt válaszoljam, nem te vagy az életem közepe, a helyett, hogy azt mondanám: sajnálom, mostanában nagyon sok van rajtam, örömmel beszélgetek veled, de most egyszerűen nem érek rá. Csak idegennek mondanék olyat, hogy nem te meg a problémád az életem közepe, jelezve, hogy húzzál a halál faszára köcsög, hát mégis kinek képzeled magad? Nyilván helyre is rakná magát és nem jelentkezne többet. Szerencse, hogy az én életemben nincsenek ilyen agresszíven nyomuló emberek ezért nem kell ilyen gorombának lennem.

Nem kapcsolatokat építünk, amikben látszódunk, amikben figyelnek ránk és figyelünk másokra, hanem lájkokat, virtuális sikereket hajszolunk. Ezt már sokan elemezték, nem is akarok belemenni. Igazán az az érdekes (amit szintén már sokan tanulmányoztak), hogy nem vesszük tudomásul, hogy ez keményen formálja a valóságunkat és a személyiségünket is. 50 lájkot beszerezni sokkal könnyebb, mint megoldani, megbeszélni egy konfliktust. Ahogy maszturbálni is sokkal egyszerűbb, mint partnernek lenni a szexben. A virtuális siker, mint a drog. Kéne egy olyan képsor, mint a dogosokról, csak ezen az lenne, hogy: like, reblog, chat, semmi. És egy mosolygó, egy elégedett, egy önelégült és egy összetört ember.

Ha lenne időm, Csányi Vilmost olvasnék. Bár kutatta, de nem pazarolta az idejét faszságokra.

[konyvekkozt]

gyász

régóta mondom, hogy a hajléktalan ember ugyanolyan ember, mint a nem hajléktalan. ugyanannyira fáj például a szeretett társ elvesztése és ugyanúgy gyászol

E. négy éve járt nálunk utoljára. akkor elment arra a fapadra, ahol a párja is volt, mert a férfi agyvérzést kapott és ápolni szerette volna. E. minden áldott reggel kiment koldulni, délben visszament megetetni az Öreget, ahogy ő hívta. délután újra koldult vagy csak baktatott a városban. sosem akart koldulni. míg bírta, utcaseprőként dolgozott. de egy nap megtámadták, eltörték a térdét, azóta bottal jár. utált koldulni, félt is, főleg, ha autók közé ment. azért is utálta, mert sokan megszólták. de tűrte, mert az Öregnek mindent meg akart adni

E. másfél hete tért vissza. rögtön kérdeztem, mi szél fújta erre. augusztusban meghalt az Öreg. E. szállón volt, de egy szobatársa inzultálta, az Öreget is a szájára vette, ezért meglökte

E. ma kérte, hogy menjek be a szobába. előtte a folyosón beszélgettünk. elmesélte, hogy baktatott el az Öreg temetésére, mennyire hiányzik neki, hogy beszélget vele. a szobában a táskájából fényképek kerültek elő. tartotta a fotókat, csorogtak a könnyei, s arról beszélt, utoljára még mennyire békés volt az Öreg arca

E. régi motoros, sok-sok éve ismerem, sokat beszélgettünk korábban is. az élete rendezőelve B. volt, a róla való gondoskodás, a szerelem megélése. soha nem volt köztük vita, ha úgy hozta az élet együtt utcáztak

E. most nem érti, hogyan tovább. értelmetlennek tartja az életét, mert az Öreg már nincs. és bár érti, hogy mindenkinek nehéz, mégis kétségbeesett, mert már semmit nem tud összekoldulni, mert az embereknek sincs miből adni. E. megpróbált valami ellátást kérni. élettársak voltak B-val, de semmi nem jár most E-nek

nem szoktam azt érezni, hogy szeretnék megölelni egy ügyfelet. de most nagyon szerettem volna megölelni E-t. annyira nagyon elveszett, annyira nagyon szerette az Öreget. E. gyászol és ebben nagyon egyedül van. és E. szerencsés, mert van fényképe B-ről. még évekkel ezelőtt M. pénztárcáját ellopták. soha nem láttam még annyira feldúltnak. és nem azért, mert eltűnt a pénze, hanem mert a pénztárcából eltűnt az elhunyt párja fotója - az utolsó kézzel fogható emléke

[csilingelofelhok]

A legigazibb törődés és gondoskodás megmutatkozása egy virágoskert.

[hicapacity]

"Az igazi nagylelkűség éppen azoknak az okoknak az elpusztítását foglalja magában, amiben a hamis jótékonyság gyökerezik," írta Paul Freire brazil filozófus, Az elnyomottak pedagógiája című nagy hatású könyvében. "A hamis jótékonyság arra kényszeríti a megfélemlítetteket és az alávetetetteket, az 'élet kitaszítottjait', hogy kézfogásra nyújtsák remegő kezeiket. A valódi nagylelkűség abban rejlik, hogy ezeket a kezeket, akár egyének, akár közösségek kezeiről is van szó, ne könyörgésre kelljen kinyújtani, hanem hogy egyre inkább dolgos emberi kezekké váljanak, amelyek munkájuk által átformálják a világot."

Ezek a sorok ma - sajnos - éppen olyan aktuálisak, mint a 60-as években, amikor a brazil katonai diktatúra börtönéből szabaduló szerzőjük papírra vetette őket. Elég szétnéznünk ma Magyarországon, hogy ezernyi jelét lássuk annak a hamis jótékonyságnak, amiről Freire írt: a saját helyzetükért a szegényeket hibáztató, a felelősséget a családokra hárító állami cserbenhagyásnak. Amit persze leöntenek egy karitatív, ájtatoskodó cukormázzal, és ráütik a "gondoskodáspolitika" bélyegét, hogy a rossz lelkiismeretüket megnyugtassák.

"Gondoskodni" olyanokról lehet, akik nem képesek az önálló életre. Gyerekekről, fogyatékkal élőkről. De az, hogy a kormány szociálpolitika helyett "gondoskodáspolitikáról" beszél, azzal gyakorlatilag konzerválja a társadalmi egyenlőtlenségeket és lemond arról, hogy ezeket neki csökkentenie kellene. Lemond arról, hogy a társadalom perifériáján élőket, a leszakadókat, a nyomorgókat felnőtt emberként, partnerként kezelje, ehelyett egy egészségtelen paternalista gyámkodást, feudális függőséget alakít ki.

A "gondoskodás" persze éppúgy porhintés, mint amennyire hazugság volt a régi időkben az, hogy a földesúr és az egyház "gondoskodott" a jobbágyokról. A lényeg: hogy a szegényeket benne tartsa a kiszolgáltatottságban, az anyagi és szellemi nyomorban. Hiszen ezáltal válnak manipulálhatóvá és kihasználhatóvá. És vajon ki gondolta komolyan, hogy amikor már vannak vármegyék és főispánok, harácsoló döbrögik és kapzsi főpapok, akkor majd nem lesznek jobbágyok is?

Az a nagy helyzet, kedves honfitársaim, hogy az ország mozdonya gőzerővel halad - a rossz irányba. Visszafelé, a múltba, ahonnan menekülni kellene. Amiről legnagyobb íróink, költőink, reformereink és forradalmáraink sok nemzedéken keresztül írták, mondták, kiabálták: elég volt! Abba a világba, ahol az ország népének jelentős része jogfosztottságban, sötétségben él, miközben egy szűk elit gondtalanul dőzsöl a luxusban. Pandúrokkal, ispánokkal és bértollnokokkal körülvéve, akik betonba döngölnek mindent és mindenkit, aki meg meri kérdőjelezni az uralmukat.

És a legszörnyűbb ebben az egészben az, hogy az ilyen rendszerekbe szervesen beépül a Stockholm-szindróma. Hiszen éppen azok tapsolnak leginkább az elnyomásnak - és rettegnek a dolgok megváltoztatásától a leginkább, akiket a rendszer a leginkább kizsákmányol és kirekeszt. "Az elnyomottak, mivel internalizálták az elnyomó képét és elfogadták az útmutatásait, rettegnek a szabadságtól," írja Freire. Ezért aztán sok írástudónak kézenfekvőnek tűnik a megoldás: az árulás. Hiszen ha a nép ezt szereti, akkor ő miért emelje fel a hangját? Hiszen hallgatni arany. Sőt, ő miért ne húzna belőle hasznot? Miért ne váltaná aprópénzre a lelkiismeretét? És ha körülnézünk, ennek a példáit látjuk most mindenfelé.

De valahol ez elhoz egy megtisztulást is. Egy erős demokráciában nem tudhatjuk, ki az, aki valóban a szabadság és egyenlőség barátja, és ki az, aki csak egyszerűen beáll a sorba. De az, aki itt ma még nyilvánosan ki mer állni, fel mer szólalni - aki még ellenáll, arról tudhatjuk, hogy az ő vezére bensőjéből vezérel - ember, és nem vad. Szíve, mig vágyat érlel, nem kartoték-adat. És nem tehet mást, mint Paul Freire - mert a benső vezére nem enged mást tennie: a népét kell tanítania, nem középiskolás fokon. Még akkor is, ha ugyanebből a népből sokan vannak az elámítottak és félrevezetettek, akik megtagadják. "Az emberi létezés nem lehet néma, és nem is táplálhatják hamis szavak, csak igaz szavak, amelyekkel férfiak és nők átformálják a világot," írja Freire.

Adnak neked valamit a Drogriporter írásai? Akkor kérlek, Te is adj valamit, hiszen ezeket az írásokat nem támogatja senki más rajtad kívül. Támogasd a Drogriportert: https://drogriporter.hu/tamogass/

[senki-hercegnoje]

"Amikor kinyitod a szád, hogy ítélkezz egy anya felett, előszőr harapd meg a nyelved!

A terhesség...fáj.

A szülés...fáj.

A szoptatás...fáj.

Látni, hogy a fiad, lányod sír...fáj.

Ha nem alszol jól...fáj.

Mindenkit szolgálni és utolsónak lenni, fáj.

Nem csendben fürödni, egy könyörtelen nap után, fáj.

A tökéletestől messze áll a körmöd, hajad, tested...fáj.

Nincs Rád időm, fáj.

Anyának segítségre van szüksége, nem kritizálásra. Szeretetre van szüksége, nem ítélkezésre. Ő mindenkiről gondoskodik, de Neki is jól esik a gondoskodás.

Az anyaság nem olyan gyengéd, mint amilyennek látszik. Az anyaság gyönyörű igen, de nagyon nehéz. Ami szép, az a szeretet, amit az anya érez gyermeke iránt, és a szeretet képes mindent elviselni.

Senki sem születik anyának, mindent út közben tanulunk." ❤️

[tulsagosanoszintee]

“A férfi olyan nőt választ, aki mellett jobb emberré válhat

„A férfi teremti a világot, a nő pedig megtartja és gondozza." -Jókai Anna

Egy férfinél az elköteleződés szándéka nem azon múlik, hogy a nő mit tesz érte, hanem sokkal inkább azon, hogy a kapcsolat hatására, a férfi mit akar megtenni, vagyis milyen emberré válik.

Az elköteleződés döntése akkor születik meg benne, amikor felismeri, hogy a választott nő mellett jobb embernek érzi magát. A férfi teremt, a nő elfogad és befogad. Női befogadás nélkül a férfi nem képes teremteni. A nő egyensúlyt, harmóniát teremt, a nő ott van, ahol a szeretet, a gondoskodás, a stabilitás, a támasz és a biztonság.

Le kellene tennünk a terheinket, és elengedni magunkat, elgyöngülni, előtessékelni a nőt önmagunkban, és igen, időnként a férfi kezébe adni a vezetést, a döntés felelősségét. Még akkor is, ha mi magunk is képesek vagyunk szinte mindenre férfijelenlét nélkül.

Olyan nő mellett köteleződik el, aki őt nem lehúzza, hanem emeli. Aki látja a hibáit, de nem hagyja azokat rá, nem keres mentséget a gyengeségeire, botlásaira.

Olyan nő mellett marad, aki nem a cinkosa a passzivitásban, az ígéret megszegésben, a tétlenségben, hanem mindig sokkal feljebb, és sokkal messzebbre néz, és kimondva, vagy kimondatlanul üzeni, hogy változzon, legyen jobb, több, lépjen feljebb önmagánál.”

Király Eszter - A kapcsolat, amiért megéri

[jovagyokmagamhoz]

Miért lett Jó vagyok magamhoz az oldal neve?

,,Akkor vagyok boldog, ha boldognak látlak", szoktuk ezt mondani a szeretteinknek...

Társas lényként sokkal többet törődünk mások jólétével, boldogságával, egészségével, örömével mint a sajátunkkal. A másokról való gondoskodás az élet fontos része, de sokan elfelejtetik, csak akkor tudnak maximális lendülettel a szeretteikkel foglalkozni, ha ők maguk kiegyensúlyozottak, energikusak.

Létszükségletünk a kapcsolattartás, de jó lenne, ha ezt a kapcsolatot nemcsak a körülöttünk lévő emberekkel, hanem önmagunkkal is ápolnánk. Azért jött létre ez az oldal, hogy emlékeztessen egy-egy bejegyzés, poszt, módszer mindenkit, köztük saját magamat is, milyen csodákra képes az, ha ápolom a lelkemet, ha felfedezem, mik andnak erőt, ha gyakorlom az önsimeretet, ha törekszem az egyensúlyra, ha jó vagyok magamhoz.

Az oldal által pedig bízom benne, hogy kialakul egy barátságos, egyre nagyobb létszámú Jó vagyok magamhoz közösség, és idővel majd élőben is találkozhatunk olyan programokon, ahol az öngondoskodásé lehet a főszerep.

Te, ki elolvastad ezt rövid bejegyzést, köszönöm, hogy itt vagy, hiszen ez a jele annak, számodra is fontos az önismeret, és minél többen foglalkozunk a lelkünkkel, a bennünk kavargó érzések feldolgozásával, annál inkább válik a világ egy szebb, békésebb hellyé.

Te hogyan vagy jó magadhoz? Írd meg kommentben, inspirálj másokat!

Légy jó magadhoz,

Albi

[iszappakolas]

Jegyzeteim régen: 

Ráguglizni - Önmagamat megenni álmomban 

Gondoskodás a gondolkodásról - Cím vagy téma

Nyelvi szakadékok kettőnk között

A magány megszelídítése

Nietzsche - Amor fati

Jegyzeteim manapság:

Bojler szerelő telefonszáma 

Ráguglizni - Hogyan csökkenthető a rezsi

Kenyér, kávé, olivaolaj, tusfürdő

Ráguglizni - Rák tünetei fiatalkorban

Múlt havi report küldése 10-éig

Faszkivan. ☀️

[egzotikusallatok]

Alkalmatlan vagyok bárminek a tartására, nevelésére.

Ha nincs gyereked, se kutyád, cserébe van önkritikád, amelyben belátod, hogy a gondoskodás önmagában még nem nevelés, sem pedig pedagógia, akkor rájössz, hogy rengeteg állattartó, és még több szülő nem csak inkompetens, arrogáns, tanulatlan, tudatlan idióta, aki a gyereke/kutyája létének tükrében képzeli magát atyaúristennek, hanem a létük jogosultságát is csak ezek függvényében képesek értelmezni.

Ők a legveszélyesebb trógeralkatú senkiházijai az emberiségnek, és semmilyen más élőlénynek a birtoklása-tulajdonlása sem segít a megáltalkodottságukon, sem a lelki nyomorukon, sőt!

Ezek a véglények a legaljasabb, legkörmönfontabb önigazolásra szoruló debiljei társadalmunknak, és még csak nem is sejtik, hogy mennyie gátolja a jellemfejlődésüket az egocentrizmusuk, sőt rombolja a személyiségüket ez a fajta tudatszűkítő működésük a szaporodásban és/vagy állattartásban elégtételt remélő toporzékoló mániájuk.

Betegesen burjánzó egójuk túlterjeszkedésének terepévé züllesztik a kisállataikat, méginkább gyerekeiket.

Isten óvja bolygónkat, az emberiséget és minden kisdedet s ebet ezektől a szaporodóautomataként hörgő, fröcsögő szörnyetegektől 👌.

A maradéknak pedig kellemes további felcseperedést 😉 🦈.