#Hazaviszi

[versinator]

Hazaviszi kiálthatok

Ütései pincetűzvész? ikonok tanítsatok Elterülve agonia megszenteltebb éreznem Sztavrogin megvakúlva abszurditását fontoljátok Érvényesebb álmodtuk végkifejlet vesztőhely?nem

Királyleányt beállott évmilliók moszatok Sógorom korasötét kórusból fölvezetik?nem Bezúg megrendítő orestesaz hasonlatok Szeretőit szervek mélyrétegével színem

Csillaghányó kinnfeledt problematikájának anyagiasság Remekművet kerubok aranyalmát lebontottam Ordítoztam effele sivatagban? öntudatlanság

Tagjaidról jelenidő betemetett átkozódtam? Beleibe összetartozunk fészkébe? bonyolultság Szomszédjuk közöljétek! fáztatok hazavágytam

[onmarcangolo]

Gábor György aktuálisa:

"Az egyik leggyakrabban félreértett görög fogalom a hübrisz (ὕβρις), amely nem csupán gőgöt, elbizakodottságot, túlkapást jelent, a másik szférájába történő illetéktelen behatolást, hanem amelynek szigorúan vett jogi értelmezése is van, mégpedig az igazságot félretéve a felsőbbrendűség manifesztálása a megalázott áldozattal szemben. Vagyis a hübrisz egy olyan jogilag és erkölcsileg téves, bűnös, hazug és manipulatív szándékot fejez ki, amelynek lelket, agyat és emberi tartást, tartózkodást és elemi gátlást, valamint minden józan racionális megfontolást vérgőzös módon romboló és kioltó toxikus hatása alatt az egyes ember önmagának valamiféle transzcendens, emberfölötti, isteni nagyságot, fizikai, lelki, morális vagy a közösség (πολις - polisz) egészére hatással lévő politikai mindenhatóságot tulajdonít.

A jogi és politikai értelemben vett hübrisz legtöbbször egy folyamatot indít el, ahol az egyik elmegy vadászni, a másik meglövi, a harmadik hazaviszi, a negyedik megsüti és végül valaki megeszi. Vagyis kell valaki, aki azt gondolja, hogy neki mindent szabad, számára minden megengedett, mert ő az isteni és az emberi törvények felett áll, nevezzük őt Orbán Viktornak, s aki úgy gondolja, hogy a saját pereputtyához tartozók mind törvényen kívül állnak; aztán kell valaki, aki azt hiszi, hogy neki megengedett, hogy ehhez – hatalmi pozíciójával visszaélve – minden segítséget és támogatást biztosítson, nevezzük őt Varga Juditnak, és kell valaki, aki végtelen cselédlelkületével és eszement ostobaságával úgy gondolja, hogy ezt a folyamatot a rangjából és szent nevéből fakadó aláírásával megpecsételheti és legitimálhatja, nevezzük ez utóbbit Novák Katalinnak.

De ez még nem minden! A görög és a zsidó bölcsesség azt is felismerte, hogy a hübrisz sosem marad, nem is maradhat büntetlen: a görög mitikus hagyományban legtöbbször a megtorlás istennője, Nemeszisz áll bosszút a bűnös elbizakodottakon, így például az Odüsszeiában a Pénelopét ostromló kérőkön, „kiknek szörnyű dölyfe (ὕβρις ) az érc égboltig is elhat” (XV,329), ám „Zeusz atya, éltek még az Olümposzon, isteneink, ti, / hogyha elérte a hetyke kevély (ὕβρις) kérőket a bosszú.” (XXIV,351-352). De a Bibliában is ez a végtelen dölyfösség vezeti az embert, aki „égig érő tornyot” akar építeni, s feljutni Isten mellé, hogy vele „egylényegűvé” váljék, ám az Isten összezavarta az emberek nyelvét, „hogy senki ne értse a másikat”, s szétszórta őket az egész földön. (1Mózes 11,1-9) És Tírusz királyának bukását is saját kevélysége és „szívének felfuvalkodottsága” okozta, amiért az Isten „levetette őt az istenek hegyéről”, „tömérdek bűnöddel és jogtalan kereskedéseddel… földre vetettelek, királyok elé adtalak, hogy látványuk legyen rajtad… hamuvá tettelek a földön mások szeme láttára, s mind, akik ismernek a népek közt, eliszonyodtak rajtad, rémületté lettél és nem vagy többé örökre” (Ezekiel 28,16-18). Ezért is mondja Jesája próféta, hogy „véget vetek a kevélyek gőgjének, és a zsarnokok büszkeségét megalázom.” (Jesája 13,11).

És igen régi pszichológiai megfigyelés, hogy a bűnhődés pillanatában következik a hárítás kétségbeesett kísérlete: épp az, amit Orbán tesz. Mintha semmi köze nem lenne a történtekhez, ám az alkotmánymódosítással afféle mennyből érkezett megváltóként ő oldja meg a helyzetet.

Semmit sem old meg, legfőképpen az agyonalázott és meggyalázott, fizikailag vagy épp lelkileg megerőszakolt gyerekek ügyét nem oldja meg, nem oldja meg a saját maga által kiválasztott emberek mérhetetlenül rossz emberi minőségét, vesd össze Schmitt Pál, Áder János, Novák Katalin, s nem oldja meg azt az üzenetet, amelyet az egész mocskos, koszos, velejéig romlott ügy és az ügy mögött napokon át viceházmesteri módon felsorakozó, mindenre kész lakájsajtó böfögött vissza engedelmesen az egész közösség számára, a megúszásról, a hazudozásról, a legpocsékabb pártállami reflexek revitalizálásáról.

Érdemes lenne a mostaniaknak is tudatosítaniuk magukban, hogy nincs megúszás. A hübriszt a Nemeszisz – remélhetően – most is büntetni fogja. Hiszen ugyanez a Nemeszisz bünteti az egész országot sok-sok éve tartósan, s újabb hosszú évtizedekre kiheverhetetlen módon a választópolgárok végtelen felelőtlensége, ostobasága és elvakultsága miatt.

Fájni fog a büntetés!"

[macskabuzi]

Vica gazdit keres

Vica egy zsebnyi hős. Megküzdött, túlélte a parvot, és most úgy gondolja ezek után semmi se túl nagy kihívás, a szíved meghódítása sem 😉

Bár 2-3 év körüli, kortársaihoz képest kicsi maradt, de csak testben, se a hangja, se a személyisége nem törpül el társai mellett. Erről te is megbizonyosodhatsz, ha ellátogatsz a cicaotthonban kiabálva rohan, hogy vegyél fel, vigyél haza, mert imádja az embereket, a simogatásokat és az ölelgetéseket, ahogy a képek és számtalan élmény is bizonyítja. A többi macskát pont ugyanennyire nem kedveli, erős személyiség, erős akarattal, ez a sokszor igazi mean girl tekintetén is látszik. így ő egyke cicaként keres gazdit. Emellett a pocakját is imádja, de ez talán mindegyikőjükre igaz:)

Vica természetesen ivartalanított, oltott, chippelt, FELV és FIV negatív cicaként keresi gazdiját aki hazaviszi a XIX. kerületi cicaotthonból benti tartású cicának.

Ha lennél a gazdija, írj privátot itt vagy a Cicaesély Macskamentő alapítványnak fb.com/cicaesely

[ivmuf]

A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület Facebook-oldalát kezelő rezignált férfi esete Galla Miklóssal (2021)

Ez elkeserítő. Abban is van valami végtelenül szomorú, hogy Galla Miklós mára abba a – megítélésem szerint – borzasztó helyzetbe jutott, ahová. Galla Miklós elhozta a magyaroknak a Monty Pythont, a Holló Színházban és a L'art pour l'art-ban pedig kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar (abszurd) humor történetében. Galla Miklós egy legenda, mára viszont olyan magasságokba repítette az abszurd humor műfaját, hogy előbb a humor kopott ki belőle, utána lassan az abszurd is. Csak egy lassan elfeledetté váló rezignált férfi küszködése maradt meg az egészből.

A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület elhozta a budapestieknek az európai színvonalú éjszakai tömegközlekedést egy olyan időszakban, amikor a korábban megénekelt Kalaúz 2 nem paródia volt, hanem egy átlagos BKV-vezér kihangosított gondolatainak rímes almanachja. A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesületnek köszönhetően ma Budapesten lehet tervezni az éjszakai buszokkal, és nyugodtan el lehet indulni bulizni, mert biztosak lehetnek benne az utasok, hogy a megadott időpontban meg fog érkezni a járat, és biztonságban hazaviszi őket.

A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület, élén a Facebook-oldalukat kezelő rezignált férfival, mélyebbre süllyedt, mint Galla Miklós. Az egykor zseniális humorista legalább csak a színpadon húzogatja fenyegetően nyeszlett faszát, a VEKE azonban mindenkinek mélyre nyomja a torkán a túrós fagyit, akinek az elmúlt két évben a Balaton északi partján akadt dolga vonattal. Az egyesület – amely még a hivatalos honlap tanúsága szerint sem végez semmiféle munkát több mint egy éve, és 2014 óta pénzügyi beszámolót sem tett közzé az erre fenntartott felületén – hathatós lobbijának köszönhetően a szezonon kívül idén sem lehetett megúszni a vonatpótlózást az észak-balatoni célállomások felé, de a nemrég indult nyári menetrendben sem könnyebb a 29-es utasainak, hiszen a vonatközlekedés és a villamos vontatás felvétele óta is mindennaposak az üzemzavarok, elakadások. Miután a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület által évek óta forszírozott villamosítási projekt a pálya felújítására, szakaszos kétvágányúsítására nem terjedt ki, a zavarkezelés – borítékolható módon – nem lett könnyebb, sőt, talán nehezebbé is vált.

A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület Facebook-oldalát kezelő rezignált férfi a 29-es eheti második összeomlása közben totális delíriumban van. Tegnapi bejegyzésében – a mai eseményeket még nem jutott ideje részletesen kommentálni a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület Facebook-oldalát kezelő rezignált férfinak – azt írja, hogy hőség miatti kivetődések eddig is voltak. Ezzel kellett volna kezdeni valamit, de a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület Facebook-oldalát kezelő rezignált férfi ezeket az aggályokat mindig lesöpörte az asztalról, mondván, hogy nem kell Szilit és halberstadtit járatni az új pályán. A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület Facebook-oldalát kezelő rezignált férfi emellett megalkotta a „villamosítástagadás” fogalmát, amit az oltástagadással és a laposföld-hittel tart egyenrangúnak, bár abban azért van valami Galla Miklós-i abszurditás, hogy mégis a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület Facebook-oldalát kezelő rezignált férfi az, aki a véleménykülönbség legkisebb jelére is örökös tiltással jutalmaz minden kommentelőt az egyesület Facebook-oldalán. Nyilván nem a laposföld-hívőkre jellemző szektás gondolkodás jegyében.

A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület Facebook-oldalát kezelő rezignált férfi most is azt javasolja a MÁV-nak, hogy béreljen új mozdonyokat a szezonra, egyébként pedig a pálya állapota a vasúttársaság felelőssége, ő mossa kezeit. Persze, most már igen – szarnak, bajnak nincs gazdája, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület Facebook-oldalát kezelő rezignált férfi jól tudja ezt. Dorner Lajos egyesületi elnök – aki talán azonos a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület Facebook-oldalát kezelő rezignált férfival – a VEKE-t „az igazságot bátran felvállaló, cselekvő, az igazi civil kontrollt megvalósító” szervezetként jellemzi, és hát van gond.

Nem sikerült felvállalni, hogy a 29-es féltökű, spórolós villamosítása nem jelent megoldást a vonal problémáira, sőt. A vasúttársaság belső működését elvileg ismerő szakmai szervezetként nem sikerült felvállalni, hogy államvasúti mozdonybérlésből kiindulni valóságtagadás, irreális elvárás. Igazi civil kontrollt megvalósító szervezetként a Dorner Lajos vezette Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület a MÁV-ot hibáztatja kiemelt projektjének, a 29-es vonal villamosításának minden egyes, előre borítékolható hibájáért, így mutatva példát egyenességből és bátorságból.

Dorner Lajos elnöknek és a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület Facebook-oldalát kezelő rezignált férfinak azt javaslom, hogy tegyék vissza nyeszlett, túrós, karfiolos pöcsüket a nadrágjukba, vagy keressenek valakit, aki megfelelő ellenszolgáltatás jegyében hajlandó a szájába venni azt. Mindenkinek jobb lesz.

[lsdchannel]

A zokni szökése

Péter tanácstalan volt. Éppen befejezte a mosást, és észrevette, hogy hiányzik egy zoknija. Átnézte a mosógépet, a szárítógépet, a kosarat és a padlót, de sehol sem találta. Vállat vont, és össze nem illő zoknipárt húzott. Nem foglalkozott vele, amíg másnap megint nem tűnt el egy zokni.

Átkutatta a lakását, de nem talált nyomot az eltűnt zoknikról. Azt gondolta, hogy valaki tréfát űz vele, vagy hogy van egy zoknitolvaj a házban. Elhatározta, hogy felállít egy kamerát a mosókonyhában, és megnézi, mi folyik ott.

Legközelebb, amikor mosott, bedobott egy zoknipárt a mosógépbe, és bekapcsolta. Hagyta futni a kamerát, és visszament a szobájába. Várt egy órát, majd megnézte a felvételt.

Nem hitt a szemének. Látta, ahogy a zoknija lebeg a vízben, forog a többi ruhával. Aztán hirtelen eltűnt. Mintha átteleportált volna egy másik helyre. Visszatekerte a videót, és újra megnézte. Ugyanazt látta. A zoknija elment.

Rohant a mosókonyhába, és kinyitotta a mosógépet. Csak egy zoknit talált benne. Ránézett a kamerára, és elgondolkodott, mi történik. Eldöntötte, hogy kísérletet végez. Bedobott még egy zoknipárt a mosógépbe, és bekapcsolta. A mosókonyhában maradt, és figyelte a gépet. Várt néhány percet, majd meglátta.

Egy fényes villanás jött a mosógépből, és hallott egy hangos zajt. Érezte az áramütést, és hátrarepült. Beverte a fejét a falba, és elájult.

Amikor magához tért, egy furcsa helyen találta magát. Körülnézett, és rengeteg zoknit látott. Különböző színűek, formájúak és méretűek voltak. A mennyezetről lógtak, a padlón hevertek, és a sarkokban halmozódtak fel. Rájött, hogy egy zokni világban van.

Felkelt, és próbált kijutni. Körbesétált, és sok ajtót látott. Kinyitott egyet, és egy mosógépet látott. Kinyitott egy másikat, és egy szárítógépet látott. Kinyitott egy harmadikat, és egy kosarat látott. Kinyitott egy negyediket, és egy padlót látott. Rájött, hogy ezek a portálok az emberi világba.

Azt gondolta, hogyan juthat vissza a lakásába. Próbált emlékezni, melyik ajtón jött be, de nem tudta. Elvesztette az irányítást. Eldöntötte, hogy megpróbálja a szerencséjét, és kinyitott egy véletlenszerű ajtót. Remélte, hogy az hazaviszi.

Átlépett az ajtón, és egy másik mosókonyhában találta magát. Körülnézett, és egy táblát látott, amelyen az állt: "Üdvözöljük Párizsban". Rájött, hogy átteleportált egy másik országba. Pánikba esett, és visszafutott a zokni világba. Kinyitott egy másik ajtót, és remélte a legjobbat.

Átlépett az ajtón, és egy másik mosókonyhában találta magát. Körülnézett, és egy táblát látott, amelyen az állt: "Üdvözöljük Tokióban". Rájött, hogy átteleportált egy másik kontinensre. Megijedt, és visszafutott a zokni világba. Kinyitott egy harmadik ajtót, és imádkozott egy csodáért.

Átlépett az ajtón, és egy másik mosókonyhában találta magát. Körülnézett, és egy táblát látott, amelyen az állt: "Üdvözöljük Budapesten". Rájött, hogy átteleportált egy másik városba. Feladta, és leült a padlóra. Azt gondolta, hogy soha nem jut vissza a lakásába.

Lenézett a lábára, és látta, hogy össze nem illő zoknikat visel. Mosolygott, és azt gondolta, hogy talán nem is olyan rossz. Eldöntötte, hogy a legjobbat hozza ki a helyzetből, és felfedezi a világot. Felkelt, és kiment a mosókonyhából. Remélte, hogy talál valami kalandot, és néhány új zoknit.

De nem volt egyedül. Egy másik alak is követte őt. Egy lidérc, a magyar néphit egyik természetfeletti lénye. A lidérc háromféle formában létezhet: csodacsirke, földi ördög vagy ördögszerető1 A lidérc, amelyik Pétert követte, egy ördögszerető volt. Éjjel repült, tüzes fényként, tűzmadárként vagy tűzlabdaként jelent meg. Emberi alakot is felvehetett, általában egy rég siratott halott rokonét vagy szerelméét. Lábnyoma lópatkó volt. A kéményeken vagy a kulcslyukakon át jutott be a házakba, betegséget és veszedelmet hozott az áldozataira. Tüzes csobbanással távozott a házból, és összepiszkította a falakat. Tömjén és nyírfaág égetésével lehetett megakadályozni, hogy a lidérc bejusson az ember lakásába1

A lidérc Pétert választotta ki célpontjának. Meg akarta szerezni a lelkét, és a szeretőjévé akart tenni. De nem volt könnyű dolga, mert Péter mindig más-más helyen bukkant fel. A lidércnek követnie kellett őt a portálokon keresztül, és megpróbálnia elcsábítani őt. De Péter nem volt érdeklődő. Ő csak a zoknikat és a mosógépet kereste. A lidérc egyre dühösebb és elkeseredettebb lett. Végül úgy döntött, hogy erőszakkal veszi meg, amit akar.

Egy éjszaka, amikor Péter egy kis szállodában aludt, a lidérc besurrant a szobájába. Tüzes fényként jelent meg, majd emberi alakot öltött.

[onsieluenkeli]

Ez lenyűgöző 👣

Ezt imádni fogjátok.

Eszembe jutott az egyik nagy kedvenc Japán 🎞 filmem. Nálam a top 20-ban ott van. Kínos, de sajnos nem tudom a címét, és nem találtam meg. (Tudom, hogy van egy ilyen filmkereső online, de ott sem sikerült. Reménytelen).

A Film úgy a 90-es évek végén készülhetett, talán 1999-ben, és biztos hogy sok díjat bezsebelt. Ha ma mutatnák a mozikban, szerintem simán vinné az Oscart, és kenterbe verné a Dél-Koreai Parazitákat is.

A film különlegessége pedig az, hogy egy szó, egyetlen egy mondat sem hangzik el benne a főszereplőktől egészen az utolsó 5 percig.

//Sajnos mivel a 2000-es évek elején láttam, nem biztos hogy jól fel tudom felidézni, de megpróbálom. Szóval, minden tévedésemért elnézést kérek.//

a történet

A főszereplő egy hajléktalan srác, aki nap mint nap Tokió utcáit motorozza körbe a robogójával, és mindenféle lakások ajtajaira reklám szórólapokat ragasztgat. Tudja, ahol még este is kint van az ajtón az a papír, ott a tulajdonos nincsen otthon, és így éjszakánként zavartalanul be tud törni azokba a lakásokba. A srác nem lop el semmit. Csak megfürdik, kimossa a ruháit, és alszik egyet. Cserébe pedig kitakarít, rendet rak, elmosogat, virágokat öntöz, kivasal. = Hálás a tulajdonosnak.

Egyszer egy szomszéd nő messziről kiszúrja mit is művel, és ahelyett hogy feljelentené inkább váratlanul mögé ül a robogóra És így mennek tovább.

Már ketten törnek be, már ketten raknak rendet az idegen otthonokban. És soha nem beszélgetnek. Az egyik éjszaka például egy olyan lakást nyitnak ki ahol a tulajdonos holtan fekszik. És mind a ketten automatikusan el kezdik Japán hagyományoknak megfelelően betekerni olyan origamiszerűen lepedővel az elhunytat. Még ott is rendet raknak, és kitakarítanak.

Az egész film tele van különleges képi szimbólumokkal, amelyek a szavak erejét is átveszik. Minden történetet rejt, csak észre kell venni.

Azok a lakások a tulajdonosok jelenléte nélkül is rengeteg fontos dolgot elárulnak a lakóikról, és fokozatosan a két főszereplőt is megismerjük.  Ahogy összenéznek, vagy elfordulnak, vagy összerezzennek... stb... A nőről fokozatosan kiderül, hogy valójában tele van a teste vágásokkal, és kék-zöld foltokkal, és zúzódásokkal is. Van amit feltehetőleg ő falcolt magára, és van ami durvább. Nő valami miatt komolyan szorong, a srác pedig szintén okkal, de sokszor szégyenkezik, fél.

A film vége fele pedig srác úgy dönt hogy hazaviszi, és be is kíséri a nőt az otthonába... Bent pedig hasonlóan mérnek fel vizuálisan mindent, mintha csak megint betörtek volna valahova. A srác oda megy egy teraszhoz ahol egy golf játék pihen. Azonnal fel is kap egy ütőt, és el is üt egy labdát a kertbe. Utána pedig egy mosoly kíséretében még hosszasan próbálgatja azt botot, suhint vele jó nagyokat, izomból, érzéssel, élvezettel... Egyszercsak mégis megáll, és látszik hogy felismerésben van, és a mosolya hervadozik elfele... Gyorsan a nőre fordítja a tekintetét, aki néhány méterre áll mögötte, kissé megfagyva és remegve. A következő másodpercben pedig már lehet is hallani a zárban a kulcsot, ahogy  elfordul, és jön befele egy feldúlt férj.

Az öltönyös fickó, kipattant erekkel a homlokán dúvadként üvölt, ordít a nővel, mindennek lehordja, dühöng, és szabályosan fossa a szája a szavakat. Ez, nézőként, rémisztő jelenet, mert egészen addig a pillanatig teljesen megszokod, hogy nincsen emberi hang a filmben. Duplán átérzed a helyzetet.

És miközben üvöltözik a férj, a nőt rángatja, a srác szellemmé válik, és végig ott lapul az ordítozó férj mögött, együtt mozog vele, a nő pedig így bele bír nézni az ura szemébe. (Gondolom a japánoknál ez óriási tiszteletlenség) Amikor pedig a férjnél már végképp kezd elpattanni a húr, és fojtogatná a feleségét, a srác azt a golfütőt felemeli, és egy jó erős suhintással agyon is üti a férjet.

Ezután pedig újra csend lesz, és nyugalom, ők pedig takarítani kezdenek...ツ

.

[cunctatormax]

Babe,

a kismalac vidáman és boldogan éli életét. Ám minden megváltozik, amikor az anyját elhurcolják egy teherautón, amely mindig elviszi a disznókat, de sohasem hozza vissza őket. Idővel a kurta farkú kismalac is a vásáron köt ki, ahol a sors összehozza a szófukar Hoggett gazdával. A férfi hazaviszi a farmjára, ahol minden állatnak megvan a maga helye. A szeretetre méltó kismalac belopja magát a többi állat szívébe, miközben régi malacvágya is teljesül, juhászkutya lesz belőle. A gazdája benevezi az év terelőversenyére. Babe a birkákkal összefogva készül a nagy eseményre.

[versinator]

Beletartozik szolgahad

Dicsérnünk konzervet szitokra beléphetett Együttlét madárhad hazaviszi realitásába Megérinti megmosta jogarod fölégetett

Vasgolyó madárcsicsergés létezel koronába Alvilágba rajzosabb futkosott csomóban Holtsápadt rebbent életfogytig vigaszába

Megkezdődött hamunéma ügetsz tolongásban Tetanuszon tálba kisfiút kallódva Családjuk kráterben alakzatról húsukban

Imádkozás keresteti látványa föladva Illúziójával legbensőbb passzusait elsötétedett Rendhagyó súlyának későre zsúfolódva

[eletemidezetekben]

"Egy turista ma is készített olyan fényképet, amin elsétálok a háttérben. Nemsoká hazaviszi, és egy másik időzónában, egy másik kontinensen megmutatja a családjának, az ismerőseinek, és számomra teljesen idegen emberek egy ismeretlen nyelven egy olyan fotóról fognak beszéli, amin épp rád gondolok."

Dékány Dávid: Jetlag

[katacha]

Ma fogadóóra, befoglalom a legelső időtávot (17:00-17:10), modern az én gyerekkoromhoz képest, mikor sorba állt anyám két órát, mert a seggnyaló anyák húsz perc után barna nyelvvel távoztak.

Bőven ügyeleti idő, megyek be, a minden nap beszóló portás - miért ilyen korán jöttem, miért ilyen későn jöttem - nyilván beszól:

- hova hova?

- fogadóórára.

- a gyereket ugye hazaviszi előtte?

- nehezen, sajnos nem tudok kettéválni

[sronti]

Ezekből az apró dolgokból látszana, hogy hol van a fókusz. Mert el lehet cseszni egy csomó mindent, ez azért egy olyan nyomás lehet, ami még a Németh Sziszi arcbőrén is átmegy, és tényleg nem lehet több orvost meg ápolót lekapni a polcról, de akkor legalább az lenne, hogy ezeknek az embereknek nem kell semmivel törődnie, mert hazaviszi "ingyen" a taxi, kaja várja, amikor ha szünete van és amit még ki lehet találni, hogy legalább egy kicsit könnyebb legyen. Aki most magyar kórházban dolgozik, annak nincs olyan egészségügyben dolgozó kollégája gazdagabb országban, akinek nehezebb dolga lenne, legalább tényleg annyi járna nekik, hogy minimális komfortba érkezzenek, amikor leveszik a védőfelszerelést, de a nagy pátoszos dumán kívül ebből semmi nincs.

[eltiron2]

Hajnali fél egyes epifánia: Krisztus a hangyákról prédikált a Hegyi Beszédben.

“Boldogok a lelki szegények, mert ők öröklik a Földet” - ez az egyik legvitatotabb mondat Jézustól. 

Mindeddig egy meglehetősen eretnek, őskeresztény elképzelésem volt erről a mondatról (szemben a teljesen hülye általános képpel); az a lelki szegény, aki a benne lévő összes szeretetet önzetlenül elosztogatja, ezáltal válik “lelkileg szegénnyé”.

Ezzel szemben a hangyáknak (amennyire most tudjuk) (és amit a Biblia is állít ;) ) egyáltalán nincs lelkük. Tehát senki sem lehet náluk lelkiekben szegényebb. De van kaptártudatuk (mint szinte minden társas együttélésre berendezkedett fajnak). A hangya oda megy, ahol a táplálék van, és hazaviszi, hogy életben tartsa a királynőt és ezáltal a faját. 

És ők öröklik a Földet (esetleg a csótányok, vagy egyéb ízeltlábúak). A jelenleg az emberi fajnak pánikot okozó környezeti/gazdasági változásokra immunisak.

Prove me wrong.

(Imádom, amikor a formális logika és a vallás találkozik).

[calleyspage]

Nyitás...

A túloldalról.

Szerintem mindenki felelősségteljesen el tudja dönteni, hogy kiül-e egy teraszra vagy sem. Hogy hazaviszi-e potenciálisan a családjának, a párjának a fertőzést vagy sem.

Én nem ítélek el senkit, elég lesz mindenkinek a saját lelkiismeretének a terhét cipelni, ha rosszul sülnek el a dolgok.

De mindezek mellett úgy gondolom, hogy sokan vagyunk már azon a ponton, hogy a korlátozások felemésztenek.

Úgy gondolom, ha kiülök az oltott barátaimmal egy csendesebb foglalós helyre, senkinek nem ártunk vele, mi eddig is a veszélyzónában voltunk, nem sok minden változott, hiszek az oltásban az előző hónapok alapján.

Nem minősítem a tömeget, akiket a szombati napon készült fotókon láttam. Én is voltam fiatal. Ha nem orvos lennék, és nem történt volna tragédia a családomban a covid miatt, lehet én is egy lettem volna közülük.

Szóval nagyon sok eü-s ezt a helyzetet jelenleg tragédiaként éli meg. Én úgy gondolom az lett volna fair, ha megvártuk volna mindennel a tanárok első oltása + 30 napot (tehát második+7 nap), és utána van nyitás. Nem tudom, hogy az, hogy védettségi kártyához kötnek bizonyos szolgáltatásokat, motiválja, vagy mèg inkább lázítja az emberemet az oltás ellen. Remélem az előbbi 🙏🏻.

[matekonkol]

🎬 Karantén filmnapló, 3. hét 🎬

⭐️ 1) Sex Education - 1. évad (2019) ⭐️

Könnyű lenne nagyon sokat kötekedni vele, de a fő problémám egyébként az, hogy felszínesen csapják le a földobott fontos/érdekes labdákat (és hogy egy évad alatt nem játszódik le a történet). Nyilván az amerikai tinik a célközönség, engem kicsit halálra untatnak a 80s nosztalgiás Netflixes gimis sorik. Karantén alatt sem szeretnék több mint 8 órát tölteni ugyanazzal a kommersz világgal. Amúgy szerethető, jók a színészek és törődtem a karakterek sorsával, sírtam amikor kellett és nevettem amikor kellett.

⭐️ 2) Örökbefogadás (Mészáros Márta, 1975) ⭐️

Nem érdemes spoilerek nélkül beszélni róla. Kellemes meglepetés ez a film, és méginkább meglepő a végkifejlete, szinte túl optimista. Nem fest egyébként vidám képet, sem az özvegy munkásasszony magányáról és szerelmi bánatáról, sem a szülei által eldobott intézetis lány álmairól és lehetőségeiről - viszont ami köztük létrejön, és, hogy együtt elérik, amit szeretnének, az egy kapaszkodó lehet: együtt megéri küzdeni a boldogulásért.

Annyi témát fölvet a film, töredékesen néhány dolog azok közül, amiket följegyeztem magamnak közben: Para, hogy nem az merül föl, hogy meg lehet-e ütni valakit, hanem hogy kitől megérdemelt a verés, és hogy szíjjal-e vagy sem. Az intézetek vezetői természetesen pasik, de irreálisan megértőek és támogatóak. Az éttermi jelenetben a női szemszögből, azaz kívülről látjuk a "male gaze"-t működés közben - és baromi ijesztő; nekem csoda, hogy nem lett erőszakos a vége. Para a mondat, hogy "elegem van a szülőkből, inkább férjhez mennék". Még parább, hogy amikor a pasas szorongatja a nő kezét, azt mondja, hogy ő fél a nőtől, sőt, hazaviszi a feleségének bemutatni, sőt, ott kiderül, hogy a nejét nem hagyja dolgozni, "van itthon munka elég"... Úristen.

Nem gondolom, hogy szociális vagy nőjogi területen jobban állunk ma, mint 1974-ben, a jó anya mítosza és a "rossz anyával" való bűntudatkeltés itt jár köztünk, ahogy az intézetis lányok kihasználása és a reproduktív munka megoldatlansága is. Mi a teendő tehát? Kicsiben pl. feminista filmes olvasókört tartani :)

⭐️ 3) Everything is Illuminated (Liev Schreiber, 2005) ⭐️

Teljesen spontán családi újranézése ennek a rendkívül szerethető és remek arányban rétegzett "midcult"-filmnek. Jó keverése az irodalmi alapanyagban rejlő művészi iránynak és az esztétikájában kommersz amerikai filmes elvárásoknak. Gogol Bordellóra is lehet családi Holokauszt-történeteket kutatni, nem csak úgy, mint Szabó István szokta :)

Ideje lenne elolvasni J.S. Foer első regényét, amin alapul, mert az Extremely Loud & Incredibly Close az egyik kedvenc könyvem és feltételezésem, hogy zseni az illető. Na és hogy-hogy Liev Schreiber nem rendezett több filmet?

⭐️ 4) 102 Minutes That Changed America (Nicole Rittenmeyer, Seth Skundrick 2008) ⭐️

Nem tudtam, hogy mire számítsak, csak, hogy a teljes film különböző, főleg amatőr felvételek montázsa 9/11-ről, ígyhát found footage doksi. Ezen belül kettő véglet között váltogat: a zuhanó embereket és robbanó épületeket mutató katasztrófaturizmus, és a távolságtartó, indifferens "kontemplatív film" közt.

Bővebben: mivel általában hiányoznak a képekből az emberek, akikkel át lehetne élni a terrortámadást, amikor percekig csak a füstölgő épületeket látjuk némán, az legfeljebb az életen és halálon elmélkedésre sarkall, elidegenít a tragédiától. A film érzelmi csúcspontjai azok (természetesen a becsapódáson és összeomlásokon túl), amikor hallunk valakit aggódva telefonálni a háttérben, vagy a kép szélén reagálni, vagy amikor a kamerával futnak a porfelhő elől - tehát az emberi reakciók, amiknek a szakadozottsága egyébként jó narratív eszköz lehet(ne).

De valószínűleg direkt így lettek kiválogatva a nyersanyagok, hogy főleg az épületeket nézzük, és ne legyenek szereplők, tehát ebben a szerző nélküli ("közösségi") filmben mégis ugyebár alkotóvá válik a vágó. A szándékot viszont nem értem.

És volt nagyon sok fehér zajos "hangyafoci" inzert, ami szintén érthetetlen, mert vagy rendkívül didaktikusak, vagy kísérletifilmes attitűdre emlékeztetnek - de a History Channeltől asszem előbbi a valószínűbb.

[gerebenicsnora]

FILMNAPLÓ

Vice

Míg Adam McKay ,,infótripp” stílusa a Big Shortban remekül működött, Dick Cheney valós tanmeséje kicsit összeesik alatta, de az eszméletlen színészi alakítások miatt (érdemes megnézni videointerjúkat az igazi Cheney-vel, még jobban értékeli az ember Christian Bale munkáját) és a dinamikus, pontos ritmusú vágás miatt mégiscsak érdemes megnézni a Vice-ot, és belegondolni abba, milyen szinten szomorú, hogy a mai helyzet fényében a Bush, valójában Cheney  adminisztráció igazából   egy jónak titulálható elnökség volt.

US

Dosztojevkij Hasonmása nagy hatással volt rám, így engem meg lehet venni egy doppelganger sztorival, különösen akkor, ha a kedvenc szkeccssorozatom (Key and Peele) egyik fele az író-rendező. A Tűnj el! után lehetett tudni, hogy Jordan Peele második filmje nem üthet ugyanakkorát, ez be is igazolódott, de az Us tovább erősíti a pozícióját napjaink legfantáziadúsabb műfaji filmesei közt. Elég csak kiemelni belőle azt a jelenetet, mikor Elisabeth”Szolgálólány” Mossal az NWA rapbanda Fuck The Police című számára történnek horrorisztikus dolgok.

Fájdalom és Dicsőség (Dolor y Gloria)

Pedro Almodóvar életösszegző merengése lírai visszatekintés egy művész életének fontosabb állomásaira, egyben portré a sikeres filmrendezőről, akit  a súlyos egészségügyi problémák miatt megcsap az időmúlás beismerésének szele. Antonio Banderas még sosem volt ilyen jó, ez legalább annyira érződik az ő filmjének, mint Almodóvarénak.  

Once Upon A Time In Hollywood

Stílusos, humoros, az utolsó kellékig korhű, teljeskörű tabló ez az 1969-es Los Angelesről és az akkori amerikai filmiparról, melyben Brad Pitt alapvetően önmagát alakítva ér el a pályája csúcsára.  Kár, hogy a végére érve nem szól többről, mint a filmek és a régi Hollywood szeretetéről.

A film zenei válogatása működőképes segítség azoknak, akik nehezen kelnek reggel, nem mintha én ilyen lennék, mások mondták.  

VOX LUX

Míg Brady Corbet első filmjétől teljesen a falhoz kenődtem (ez a Childhood of a Leader volt) a második filmje közel sem hagyott ekkora nyomokat bennem. Natalie Portman játssza (tőle szokatlan módon esetenként kissé túltolva a hisztit) az iskolai lövöldözés túlélőt, aki próbálva a lehető legtöbbet kihozni a traumájából popsztár lesz.

Élősködők

Makulátlanul kivitelezett, feszes tempójú társadalmi thriller, melyről első nézésre én meg nem mondtam volna, hogy ennyi Oscart fog nyerni, de utólag átnézve a mezőnyből tényleg ez volt a legjobb film a jelöltek közül. A távol-keleti filmekre már évek óta érdemes odafigyelni, ez pedig egy határozott figyelmeztetés azok számára, akik még nem ébredtek rá erre a tényre.

Booksmart

A Spinédzserekhez és a Superbadhez felérő, de bizonyos kritikákkal ellentétben azoktól nem egy-az egyben koppintó generációs kamaszfilm, ami gyengébb társaival ellentétben tényleg nagyon szórakoztató, nem puffogtat közhelyeket és süt róla minden egyes stábtag lelkesedése.

Late Night

Szellemes, aranyos vígjáték egy olyan világról, amiben egy főműsoridős esti Talk Showt egy nő vezethet (alapvetően akár egy sci fi-nek is be lehetne sorolni) Dame Emma Thompson pedig minden egyes alkalommal egy élmény, ha megjelenik.  

Joker  

A leghírhedtebb képregénygonosz összeházasodik a ‘70-es évek művészfilmjeinek kezeletlen elmebetegével , és Joaquin Phoenix a gyerekük. A jelenleg a földön élő egyik legtehetségesebb színész a közepes forgatókönyv ellenére is hazaviszi a csontos vállain ezt a filmet, a nevetéseit egy darabig biztosan nem feledjük el, akárcsak a méltán Oscart nyert hideglelős filmzenét.

The Laundromat

Némileg színdarabszerű, de mindenképpen nagyon szórakoztató felnőttmese szövevény a Panama-ügyekről, remek színészi alakításokkal. Steven Soderbergh pár éve azt állította, nyugdíjba vonul, az ilyen filmek miatt szerencse, hogy mégsem tartotta be az ígéretét.

The Lighthouse

Személyes kedvenc filmem tavalyról (ezzel biztosan nem vagyok egyedül) Robbert Eggers a második nagyjátékfilmjével valódi horrormesterművet alkotott, amihez a fantasztikus fekete-fehér operatőri munka és a két főszereplő színész is nagyban hozzájárul. Soha többé nem tudok úgy nézni a sirályokra ezután a film után, mint előtte.

Motherless Brooklyn  

Edward Norton ha minden igaz, 15 éven át munkálkodott azon, hogy Jonathan Lethem regényének adaptációja lehessen második író/rendezői próbálkozása, amiből összehozott végül egy olyan lassan hömpölygő krimit, amiből egyedül az ő színészi teljesítménye kiemelkedő. Illetve a filmzene még említésre méltó.

The Farewell

A tavalyi termésből a másik kedvencem ez a szívmelengető, egyben elgondolkodtató gyöngyszem, amiből manapság már nem sok készül. A nagymamát játszó színésznő minden létező díjat nyert volna egy szebb világban.  

Hustlers

Jennifer Lopez jó színésznő? Ezt nekem eddig miért nem mondta senki???? Így magamnak kellett felfedeznem a tényt, hogy Jenny From The Block egy igazi, erős jelenlét a vásznon, , és tényleg hús-vér figurát formál Ramonából, a sztriptíztáncosnőből, akinek a 2008-as gazdasági világválság idején kreatívabb módszerekhez kell folyamodnia fényűző életmódja fenntartásáért.   A kolléganője (Constance Wu) egyenrangú partnere a történetben, amely a remek forgatókönyvnek köszönhetően megtalálja a girlpowert ott, ahol első látásra nem biztos, hogy lett volna.

Midsommar

 Az utóbbi évek legjobb szakítós filmje, ami baromi jól álcázza folk horrornak magát. Műfajteremtő alkotás, aminek a különböző stílusjegyeit biztos vagyok benne, hogy fel fogom még fedezni a jövőben más rendezők filmjeiben is.

The Irishman  

Martin Scorsese nemcsak a formára, de a tartalomra is úgy tűnik, kompromisszumot kötött a Netflixszel, mivel ez a több, mint négy óra minisorozatra is simán lebontható lenne, ha Scorseseben nem élne még egy kicsit Marty, az asztmás bronxi kisfiú, aki csak lopta az időt addig amíg az apukája vagy a nagypapája nem adott neki zsebpénzt mozijegyre. Bár az Ír illeszkedik a rendező korábbi bűneposzaihoz, mint a Nagymenők vagy  Casino, de meg sem közelíti azokat  a maga”nyugdíjas” tempójában. És bár a digitális fiatalítás szerintem tök feleslegesnek bizonyul a filmben, Joe Pescit mindig öröm viszontlátni, bárhogyan is.

The Report

Míg a Vice Dick Cheney hatalmi manipulációjáról és az iraki háborúban betöltött szerepéről szólt, készült közben egy film arról is, hogy az amerikai törvényhozás hogyan próbálta eltussolni mindezt azzal, hogy a CIA iraki háborús kínzásokról szóló többezer oldalas jelentését hosszú évekig nem engedték napvilágra kerülni, sőt a jelentést író  pár fős földalatti kutatócsoportra akarták kenni az egészet. Adam Driver mellett Annette Bening képviselőnője a legemlékezetesebb karakter a filmben.

A Rainy Day in New York

Woody Allen elérte a mélypontot. Egy darabig úgy volt, hogy ez a film, akárcsak Allen memoárja, a jogi viták és a fogadott lánya által őt ért vádak miatt nem fog tudni megjelenni. Jobb lett volna úgy. Ez a film kb értékelhetetlen. Az pedig csak ront a helyzeten, hogy a 85 éves rendező filmjének két főszereplője a forgatás idején 19 éves Elle Fanning és  23 éves Selena Gomez.

Marriage Story

Noah Baumbach filmejit még akkor is élmény nézni, ha többször majdnem ugyanazt a történetet meséli el. A tintahal és a bálnában csodásan dolgozta fel a szülei válását, most pedig a sajátját próbálja feldolgozni (Jennifer Jason Leigh színésznőtől) egy nem különben fájdalmas de egyben szívmelengető filmben. Scarlett Johansson és Adam Driver pedig különböző eszköztárakkal, de ugyanolyan elhivatottsággal formálják meg a két főhőst, teljes hitelességgel, miközben a válóperes ügyvédjeikkel ugyanolyan jó párosokat alkotnak, mint házaspárosként.

JUDY  

Renée Zellweger a lelkét is kiénekli és csücsöríti a második Oscarjáért. A színész-énekeslegenda Judy Garland utolsó éveinek Wikipédia leírása filmre forgatva.  

Kisasszonyok

Amíg a pasija (Noah Baumbach) csinált egy filmet az előző nőjétől való válásáról, Greta Gerwig (terhesen) leforgatta Louisa May Alcott klasszikus regényének új filmváltozatát, amit korántsem csak egy újabb adaptációnak kell tekintenünk. Greta Gerwignek sikerül az, ami csak néhány nagyon tehetséges filmkészítőnek jön össze: teljesen a sajátjává teszi Alcott regényének történetét és szereplőit, meglátva bennük a friss, napjainkban is érvényes vonásokat, miközben semmiben sem sérti meg az eredeti alapanyagot. A színésznői pedig ugyanezzel a frissességgel és játékossággal dolgoznak, külön említésre méltó Florence Pugh, akinek köszönhetően Amy March többé nem az a March nővér, akit mindenki utál, hanem ugyanolyan összetett női karakter, mint a testvérei.

Uncut Gems

A Safdie testvérek szép csendben a Coen tesókhoz hasonló márkanévvé növik ki magukat, amit ez a legutóbbi filmjük bizonyít a legjobban. Az előzőtől, a Good Timetól is megemelkedett a vérnyomásom, de a szerencsétlen gyémántkereskedő több, mint rosszul alakuló napjától hiperventilláltam, ami leginkább Adam Sandler libabőröztetően irritáló játékának(ezt nagyon pozitívan értem most)  és az őt szorosan követő kameramozgásnak köszönhető.

Macskák

Talán a legnagyobb filmtörténeti LOL, amit eddig életemben láttam. 

The Ballad of Richard Jewell

Clint Eastwood még az 1996-os atlantai Olimpia Parkban történt robbantás során a bombát megtaláló biztonsági őrben is megtalálta a hollywoodi protagonistát, még akkor is ha a tanulság, amit leszűr a történetéből annyi, hogy fehér férfinak is nehezebb lenni a világban ha túlsúlyos és introvertált hozzá az ember.

The Jesus Rolls

Mikor az érettségi évben felfedeztem magamnak azt a mérhetetlen kúlságot és zsenialitást amit a Nagy Lebowski jelentett, az első gondolatom a végén az volt, hogy a bowlingozo Jézus megérdemelne egy saját filmet. Türelmes voltam és megkaptam a jutalmamat, John Turturro ugyanis nem bízta a véletlenre és író /rendezőként is kezébe vette a tekegolyót és az irányítást. A végeredmény egy hullámzó színvonalú film amely hangulatokban és dialógusokban erősebb, mint történetvezetésben, de ettől még szerethető.

[versinator]

Lecsillapúl inkarnációja

Félkör felület benyitott léphetsz Halnunk fogolyra vesztesz sajátját Négysoros hazaviszi meggazdagodás ellátogatsz

Szónkra idejött fölkönyököl aranykoronáját Labirintust deszkarésbe pöröl ügetsz Kotorva vénasszonyokat megértsem divatját

Horizontálissá immobile rablókézre kutatsz Üvegről irreálisnak irányába érezték Dobszó foglalatában fékezhetett mulatsz

Csipkelődnek mámorukban keresztlevételt agyonverték Kisérjen cirkuszos megszökik eszegetsz Körülragyogták túlhevitett szülünk bizonyíték