#Herzog Ignácz

[korkep-blog]

Városnéző sétán Losoncon – zsidó emlékek nyomában

Az idei utolsó losonci városnéző sétán a losonci zsidó emlékekkel, a zsidóság benne a holokauszt történetével ismerkedtek meg a szép számban érkezett érdeklődők.

Az idei utolsó losonci városnéző sétán a losonci zsidó emlékekkel, a zsidóság, benne a holokauszt történetével ismerkedtek meg a szép számban érkezett érdeklődők.

    A séta résztvevői a zsinagóga előtt gyülekeztek, majd az új zsidó temetőt járták be, amely a Tugári-tér délnyugati sarkában, a Vajansky utca mellett található. A kelet-nyugati tájolású temetőt 1871-ben alakították ki.

    A temető első része lényegében egy fákkal beültetett nagy kert. A mai napig megmaradt díszített kovácsoltvasból készült bejárata. Mellette látható egy kis épület, amelyben eredetileg a halottas kocsit és egyéb eszközöket tároltak.

    Közepén található a meglehetősen rossz állapotban lévő halottas imaház, a Codók-haddin, melyet 1909. június 21-én szenteltek fel. Az épületet Jakab Pál és Baksch Miksa tervezték, Fekete István építette, költségei adományokból gyűltek össze.

  Az épületet Dr. Vajda Béla rabbi avatta fel.

  „…büszkeségemet képezi, hogy itt e helyen én, Wohl Izrael unokája, Szilassy József méltó unokája előtt tolmácsolhatom a losonci zsidóság soha ki nem oltható kegyeletét nemes őse, hitközségünk és Hevra-Kadisánk nagy jótevője iránt, és határtalan tiszteletét az egész Szilassy-család iránt, melynek tagjai nemes ősükhöz hasonló érzelmekkel vannak eltelve…”

  – hangzott el többek között akkoriban.

      A Chevra Kadischa jótékonysági egylet megalapításánál (1822) legnagyobb érdemeket szerzett Szilassy József és Wohl Izrael emlékét az épület bejárata mellett elhelyezett táblákon örökítették meg.

  Bal oldalon: Wohl Izraelnek. A losonci izr. hitközség és Chevra Kadisa alapítójának az elévülhetetlen hála jeléül 1786=1848 1909.

  Jobb oldalon: A losonci Chevra Kadisa első nagy jótevője szilasi és pilisi idb. Szilassy József a magyar szent korona őre  szeptemvir, Torna vármegye  főispánja, a dunántúli ev. ref. egyházkerület főgondnokának 1755 = 1836 emléke iránti tisztelete és kegyelete jeléül.

    A Losonci Újság 1909. június 24-i száma így jellemezte az épületet:

  „A kívülről impozáns imaház belseje megragadó látványt nyújtott. A felülről világító ablak halvány kék fényt szór széjjel az imaház tágas belsejében. Az egyik oldalon hatalmas fekete kárpit díszítés áll, előtte művészi faragványú szószék, máig ez előtt egy fekete ravatalasztal áll. A falakon héber és magyar imák ízlésesen bekeretezve vannak elhelyezve. A bejárat két oldalán pedig állnak a perselyek, felettük ezen felirattal: Adakozzunk a szegényeknek.”

  Az imaház bejárata és a temető felőli előterét lépcsős oszlopcsarnok képezi.

  Az épület bal oldali részben a temetőőr részére készült lakás található kis udvarral, ahol jelenleg is a temetőőr lakik.

    A temetői részbe a imaház jobb oldala mellett lévő kis kapun lehet bemenni. Előtte, a kerítésnél egy kerekes kút van, amely a vallási előírásoknak eleget tevő kötelező kézmosást is szolgálta. A temető sorai rendezettek, számozottak. A közepén vezető sétány bal és jobb oldali részre osztja őket. Összesen 54 azonosítható sor van benne, amelyekbe a bal oldalon a hetediktől, a jobb oldalon a tizediktől temetkeztek. Közel 1200 sírhely található  benne.

  Annak ellenére, hogy a temető zárt, őrizték a vandalizmus nem kerülte el. Bár az elvitt sírkövek száma alacsony, sokat ledöntöttek, megrongáltak, a mozdítható részeiket szétdobálták.

    A város fejlődésében meghatározó szerepet betöltő jelentős személyiségek sora nyugszik itt. A teljesség igénye nélkül Herzog Ignácz, Sternlicht Sámuel gyárosok, Vajda Béla, rabbi, Wohl Rumi Adolf, Pavel Jónáš, Strenlicht Gertrúda a zsidó hitközség elnökei, Bergtraun Dezső, fényképész, Oppenheimer Rezső orvos, műgyűjtő (neki köszönhető, hogy a gácsi gyószertár padlásáról megmenekült Csontváry Kosztka Tivadar több festménye), Fischer György, a francia Becsületrend lovagja, Mühlstein Bernát, a losonci LAFC elnöke és sokan mások.

    A temető hátsó részének jobb oldalán az első világháborúban elesett zsidó katonák sírjai találhatóak. A katonák kilétét megőrző zománctáblák jó része azonban már eltűnt. A losonci helyőrség parancsnoka a zsidó temetőben nyugvó 27 hősi halottal szemben érzett kegyeletének azzal adott kifejezést, hogy sírjaikat rendbe szedette, betonkerettel és fejtáblával látta el. Felavatásukra 1935. május 15-én került sor, amikor Reschowszky Atrhúr rabbi a mártírok imáját mondta el.

  Az imaház bal oldalán található az egyszerű holokauszt emlékmű, mely  1951-ben. készült el, Winkler Oszkár losonci építész alkotása.

  A háború áldozatai között volt Berkó Sándor, losonci költő, aki munkatáborban lelte halálát. Neve egy ma már ledöntött sírkőre került.

  A losonci zsidóság tragédiája 1944. március 19-én a német megszállással kezdődött. Minderről már a zsinagógában esett szó. A zsidó lakosokat gyakorlatilag minden joguktól megfosztották, kötelezővé tették számukra a sárga csillag viselését. 1944 májusban kijelölték számukra a gettó területét, ahová be kellett költözniük. A zsidó lakosoknak katolikus családokkal kellett lakást és házat cserélniük.

  A getto határait két körzetre, a területére eső evangélikus templom miatt két részre osztották. I. körzet: Varga u. (ma Husova), Kis u., Zsák u., Temető u, 2, 4, 6. szám, Torna u, Malom utcának a Rét u. (ma Poľná) sarkáig terjedő része, Telep u. (Malom kolónia), Kisvarga utcának (ma Barakova) a Rét utcáig terjedő része, Rét utca bal oldala. II. körzet: Toldi M. u., kivéve a Baptista imaházat, Busbak u. (ma Adyho) a Kossuth utcától a Raktár u., illetve a Petrogalli utcáig terjedő része. Zenész u., Lovagló u., Raktár utcának a bal oldala, Kossuth Lajos utcának (ma Vajanského) Toldi M. utcától a Búsbak utca sarkáig terjedő része.

    A gettóba a városból és környékéről gyűjtötték össze a zsidó lakosokat,  akiket 1944 júniusában a mai Zólyomi úti téglagyár épületébe összpontosították, ahol több napot kellett összezsúfolva eltölteniük. A jeruzsálemi Jád vá-Sém Intézet által kiadott könyv szerint  1944. június 12-én két vonattranszporttal szállították el őket Auschwitzba. Innen alig 10 százalékuk tért vissza.

  A Losonc-Tugáron letelepedett zsidó családok már az 1820-as években felépítették az első imaházukat, mely a várossal együtt  Losonc 1849 augusztusi elpusztításakor leégett.

    Az első losonci zsinagóga felépítését 1863-ban kezdték el Schmiedl Albert, a hitközség akkori vezetőjének irányításával. A mai neológ zsinagóga helyén épült fel. Mauri stílusban, sarkain négy magas karcsú toronnyal.

    A mai zsinagóga építését dr. Vajda Béla főrabbi működésének 25 éves jubileuma alkalmából megrendezett nagygyűlésén, 1924-ben dr. Oppenheimer Ferenc, a hitközség elnökének javaslatára határozták. A tervek elkészítésével Baumhorn Lipót (1860-1932) neves, elsősorban zsinagógákkal foglalkozó budapesti építészt bízták meg. Teljes költségét – 1,5 millió Kč – a hitközség és tagjai biztosították.

  Az 1100 személy befogadására alkalmas épület építése 1925. szeptember 8-án fejeződött be. Az épület kőmíves-, ács-, vasbeton- és tetőmunkákat Schmidl Sándor építőmester, az asztalosmunkát Hodlik Pál, a lakatosmunkát Braun Gyula és Grünwald József, a diszlakatos munkát Einetter József, a villanymunkát Klein Fülöp, a bádogosmunkát Mandl Adolf és Fleischmann Zsigmond, a mázolómunkát Gross Ármin és társai a fehér üvegmunkát Bzened Ottó losonci lakosok, a díszüvegezést Krejčirik József moravska-ostravai cég, a márványdíszmunkát a besztercebányai Horn Lajos utóda cég készítették el.

  A munkálatokat Hudovác Arnold budapesti pallér vezette, Nagy Jakab és Weiner Sándor losonci mérnökök ellenőrizték. Ünnepélyes keretek között 1925. szeptember 8-án adták át rendeltetésének.

    A losonci zsidóság 1944-es, csaknem teljes elpusztítása után az épület gazdátlanná vált, 1948-ban a hitközség eladta az államnak. Több évtizedes hányattatás után Európai Uniós támogatással 2015-ben újították fel.

  Jelenleg kulturális rendezvényeknek, konferenciáknak, koncerteknek ad otthont. December 28-án este a Csemadok losonci alapszervezetének szervezésében újra itt lesz hallható és látható Varnus Xaver orgonaművész karácsonyi jazzy Bach  c. koncertjével.

    Puntigán József

[korkep-blog]

Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt - I. rész

Az I. világháború a néhány évvel azelőtt Kis Budapestnek, Kis Debrecennek is becézett város reményteljes fejlődését törte szét darabokra, ami gyakorlatilag a mai napig érezteti a hatását.

„Tömérdek milliárdokért mennyi nyomorúságot vásároltunk a háborúval, holott annyi pénzzel minő paradicsomi jólétet teremthettünk volna” – írta 1918. októberében Herzog Ignácz, losonci gyáros a Losonci Magyar Asztaltársaság Almanachjában, prózai egyszerűséggel kifejezve azt, amit a „nagy háború” Losonc számára is hozott.

  Az I. világháború a néhány évvel azelőtt Kis Budapestnek, Kis Debrecennek is becézett város reményteljes fejlődését törte szét darabokra, ami gyakorlatilag a mai napig érezteti hatását. A város, termékeikkel világkiállításokon sikeresen szereplő neves iparát az 1920-as évek közepén felszámolták. Megszűntek a munkahelyek, Losonc és környéke az ország egyik legszegényebb, magas munkanélküliséget kimutató  régiójává vált.

  Az idevezető út történései 1918 októberében kezdődtek.  Az I. világháború utolsó napjai, Csehszlovákia kikiáltása 1918. október 28-án sorsdöntő jelentőségű lett Losonc életében.

    A Losonc és Vidéke c. hetilap 1918. október 29-i számában “Demokratikus és független Magyarországot. Testvérjobbot a nemzetiségeknek” címmel olvashatunk vezércikket. A múlttal való szakítást, az új élet kezdetét ígéri.

  “….Akikkel a nemzetiségeknek bajuk volt, a lelkiismeretlen politikusok nekünk épp úgy teherként éltek a nyakunkon, mint nekik. De leráztuk őket. Most szabadok vagyunk és velünk együtt szabad nemzet szabad polgárai lesznek ezentúl minden nemzetiségi testvéreink is. Egyforma emberek vagyunk mind, egyformák lesznek jogaink is…“

  – hangzanak elsősorban a helyi szlovákságnak szóló üzenet leglényegesebb mondatai. ¨Követve az 1918. október 24-én megalakult Magyar Nemzeti Tanács alapelveit.

  A Bazovszky Lajos (1872-1958), ügyvéd, politikus irányításával szervezkedő szlovák lakosok azonban ekkor már ettől többet akartak. Tevékenységüket a losonci magyarság visszafogottsággal fogadta, ill. a magyar kormány utasításainak eleget téve jelentősebb ellenkezés nélkül viselte el.

    1918 október 31-én reggel 9. órakor megalakult a Magyar Nemzeti Tanács 70 tagú losonci intézőbizottsága. Elnöke Wagner Sándor lett. Vezetésével egy 13 tagú szűkebb körű végrehajtó bizottságot is megválasztottak. A megalakulás hírét táviratban közölték a Magyar Nemzeti Tanáccsal.” Csatlakozását egyhangúlag bejelentve lelkesen üdvözölte a „Nemzeti Tanácsot”, s várja további intézkedéseit. A fosztogatások, zavargások megfékezésére rendkívüli intézkedéseket foganatosítottak, létrehozták a polgárőrséget, elkészítették az intézőbizottság igazolványait.

  Délután 2 órakor politikai nagygyűlést tartottak a Búzatéren, melyen a Zöldfa fogadónál több helyi politikus és újságíró is felszólalt.

    November 6-án a statáriális eljárások elrendelésével kapcsolatban, a hadügyminisztérium rendeletének értelmében 2000 drb magyar és szlovák nyelvű röpcédulákat nyomtattatott ki a gácsi és losonci járások területén való terjesztés céljából. Dr. Herz Sándor Kokaván arról értesült, hogy az oda rendcsinálásra kiküldött losonci katonai karhatalom egy embert statáriális módon agyonlövetett. Az esetet gyilkosságnak minősítették, s afelett a tanács sajnálkozását fejezte ki, de mert az idegen vármegye területén történt, megítélésre a tanács nem érezte magát illetékesnek.

  A rend fenntartására a környező községekbe a katonaság alakulatokat vezényeltek ki. Több községben voltak összetűzések.

     A november 6-án, Losoncon megalakult Szlovák Nemzeti Tanács Felsőnógrádi tagozata, elnöke Bazovsky Lajos lett. Az említett esetek miatt tiltakozott Budapesten, Károlyi miniszterelnöknél, aki elrendelte alakulatok visszavonását és a nógrádi szlovák gárda felfegyverezését. A helyőrségi katonaság e célra 600 katonai puskát és megfelelő számú töltényt bocsájtott a rendelkezésükre.

    A cseh katonaság szlovákiai belépéséről szóló első értesítés november 12-én érkezett meg.  A losonci,  25 tüzérezredhez tartozó csehszlovák szakasz a Hodoníni nemzeti bizottság felhívásának eleget téve 1918. november 2-án lépett szlovák földre, hogy Holič körzetében Szlovákiában rendet teremtsen.

   A táviratot a losonci forgalmi főnökség állomásfőnöke küldte el („A Ruttkai máv. állomást ma délelőtt folyamán cseh katonai osztag szállta meg, Túrócszentmártonba pedig az 50. cseh katonai osztag ment, továbbá Zsolnán 300 cseh katona van”). Eszerint egy százados meghagyta Ruttka MÁV állomásfőnökének, hogy semmilyen árut, még szenet se továbbítson Magyarország belsejébe. A főnökség értesítése nyomán a magyar külügyminisztériumtól azt az utasítást kapták, hogy további rendeletek kiadásáig az esetleg Losoncra is megérkező cseh külünítményekkel egyenlőre barátságos érintkezést kell fenntartani. Ugyanezen napon a losonci Magyar Nemzeti Tanács a köztársasági államforma mellett szavazott.

    November 8-án Losoncra érkezett Lehoczky honvédalezredes, a losonci magyar kerületi parancsnokság kiküldötte a nemzetőrség végleges megalakítása és a parancsnokság átvétele céljából.

  November 13-án Lehoczky honvédalezredes polgármesterhez, Wágner Sándorhoz intézett levelében jelentette be, hogy a már felszerelt és felesketett nemzetőr különítményt Zólyom felé indította az előrenyomuló cseh csapatok feltartóztatása céljából.

  Bazovsky Lajos

  A Szlovák Nemzeti Tanács Felsőnógrádi tagozata az Általános Bankban megtartott ülésén Nógrád Csehszlovákiához való csatolása mellett foglalt állást.

  A november 14-én, Prágában, a Csehszlovák Forradalmi Nemzetgyűlés, Dr Kramář elnökletével vezetett első ülésén Losoncról  Bazovsky Lajos, mint Nógrád képviselője vett részt.

    November 16-án a Szlovák Nemzeti Tanács Felsőnógrádi fiókja Bazovsky Lajos elnöklete alatt a következőket állapította meg: “A nógrádi nép fel volt háborodva a jegyzők és zsidók embertelensége miatt. A losonci magyar katonai tanács zsidók által vezetett katonai szakaszokat bocsájtott a rendelkezésükre, uzsorások és kocsmárosok rokonait. Ezek “csehszlovák kutyák” kiáltásokkal vetették magukat a védtelen népre. Málinecen és Látkyn hét embert kínoztak és öltek meg. Trhanován és Kriványban emberek tízeit; ugyanígy Hrinyován és Kokaván. Az ilyen betörések számát százakra tehetjük. Követelik az esetek kivizsgálását és Pest beavatkozását”.

    November 22-én egy többfordulós levelezés indult meg a losonci gimnázium és budapesti tanfelügyelőség között a szlovák nyelv tanítását illetően, melynek eredményeként az iskolában minden diák részére kötelezővé tették  a szlovák nyelv tanítását. Ezt megelőzőn 1918 szeptemberében egy felmérést végeznek el a helyi gimnáziumban, melyben többek között a tanárok nyelvismeretére is kíváncsiak voltak.

  Magyar – 21, “tótul tud” – 9, németül – 13, héberül – 1, latinul – 1.  Az 1917/18-ban osztályvizsgálatot tett tanulók nemzetiségi megoszlása: magyar-604, német-3, tót-32, dán-1. Nyelvismeret szerint: csak magyar-452, más nyelven-202, németül-78, tótul-120, egyéb-3.

    A Felsőnógrádi Szlovák Nemzeti Tanács megalakulásáról november 23-án értesítette a Magyar Nemzeti Tanácsot, amely azt határozatilag „örömmel“ vette tudomásul. Kifejezték azt a reményüket, hogy az egyenlőség, a wilsoni elvek alapján fognak tudni együttműködni. A kapcsolatok fenntartására négytagú küldöttséget jelöltek ki.

  A tanács november 26-i, rendkívüli ülésen határoztak arról is, hogy mindazon esetekben, amelyeket  a Felsőnógrádi Szlovák Nemzeti Tanács olyannak ítél meg, segíteni fogja a nyomozást végző hatóságok munkáját. Biztosították őket arról is, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel megvédik úgy a szlovák, mint a magyar nép érdekeit.

    Az ülést Rákóczy István, főispáni teendőkkel megbízott kormánybiztos kérésére hívták össze, aki újonnan megválasztott tisztviselőként akart bemutatkozni. Beszédében kitért a nem magyar lakosokra is:

  „…Magyarországnak a függetlenségét csak demokratikus alapon lehet kiépíteni, úgy, hogy mindenkinek emberi jogait tiszteletben tartsuk. Ez természetesen vonatkozik a …nem magyarajkú polgártársainkra is …a nem magyarul beszélő embertársainknak a hozzánk való ragaszkodásukat ébren tartsuk, minden erőszakosságtól eltekintve, egyedül a meggyőzés és a felvilágosítás fegyvereit használva.”

  A Losonc és Vidéke „Megalakult a tót tanács“ c. írásában, Bazovsky Lajost idézve  tudósított erről.

  „… úgy ő, mint az elnöklete alatt működő Szlovák Nemzeti Tanács a Cseh-Szlovák megoldás mellett van, ami azt jelenti, hogy Magyarországtól elszakadva a Cseh-Szlovák államhoz való tartozandóság kimondását kívánják, ami szerinte különben is befejezett tény, melyen változtatni már nem lehet“.

  A lap ugyanakkor nyugalomra intett, szerzője érezhetően abban bízott, hogy a jelzett megoldásnak nincs realitása, s kifejezte azon reményét is, hogy a szlovákoknak lesz módjuk arra, hogy főleg a gazdasági szempontok megkívánta hovatartozásukról – „szabad tót autonómia“ népszavazás útján döntsenek  „hogy a testvéri kapocs ezentúl is töretlenül fennmaradjon a magyar és tót nép között“.

    A november 28-án, Losoncon megtartott népgyűlésen Bazovsky Lajos beszéde alatt egy magyar csendőr ugrott hozzá „Átdöföm Önt!“ felkiáltással, de a körülötte állók elhallgattatták őt. A gyűlés után, este 7 órakor a helybeli katonai tanács parancsára betörtek Bazovsky lakásába, őt szuronyos kísérettel a kaszárnyába kisérték, ahol egy óra hosszat fogva tartották.  Mikus Pál százados, a katonai ezred iroda vezetője azonnal intézkedett a szabadon bocsájtásról.

  A népgyűlés résztvevői azt skandálta, hogy ne adják el Szlovákiát Magyarországnak, s halállal fenyegette meg őket arra az esetre, ha ezt mégis megtennék. A Losonc és Vidéke beszámolója azt emelte ki, hogy az Általános Bank udvarán mintegy 150 szlovák földműves jelent meg, akik határozatokat fogadtak el a cseh-szlovák államalakulathoz való ragaszkodásukról.

    A Magyar Nemzeti Tanács november 30-án határozatban foglalt állást a történtekről:

  “…a Tanács a letartóztatási ügytől teljesen távol áll, minthogy megállapítást is nyert, hogy Látos István tizedes a saját felelősségére cselekedett. A Nemzeti Tanács az eset felett a legőszintébb sajnálkozását fejezi ki, ugyanakkor helyteleníti Bazovszky köznyugalmat és békességet veszélyeztető magatartását.”

  Határozat született arról is, hogy a karhatalmi kirendeltségek csak írásbeli parancsra tartóztathatnak le embereket.

   Az eset után a Felsőnógrádi Szlovák Nemzeti Tanács a magyar kormánybiztosnál tiltakozott. A gyűlésen közölték azt is, hogy másnap, november 29-én néhány szlovák vezető, közöttük Bazovsky Lajos a magyar kormánnyal fog tárgyalni. (Budapesten az  Astóriában megtartott tanácskozáson hangoztatták, hogy nem hivatalos megbeszélésről van szó, és semmilyen szerződést nem kell a magyar kormánnyal megkötni. Csak az időnyerés a cél, amíg nem változik a katonai helyzet, hogy meggátolják a szlovákiai zavargásokat, az erőszakosságot, gyilkosságokat).

    Dr. Vályi Béla, a Magyar Nemzeti Tanács november 30-i ülésén elmondta, hogy a városi képviselő testület közgyűlésén olyan indítványt terjesztett elő, hogy az fejezze ki tiltakozását a beolvasztási törekvések ellen, s különösen az ellen, hogy az esetleg megalakítandó, csak „tót államban a színmagyar lakosságú Losonc is hozzácsatoltassék.“ A Tanács emellett egyhangúlag fogadta el Scherer Lajos azon javaslatát is, hogy a város területén népgyűlést tartsanak a cseh beolvasztási törekvések ellen leendő tiltakozás céljából.

  Puntigán József

Következik: Előkészületek Losonc elfoglalására.