#Jutalom

[sade85]

Egy vallásos barátom szerint a pokolban örök vágy fog kínozni... Ez új. Azt hittem, ott büntetnek.

[csacskamacskamocska]

Hatalmas lépés

NEM VETTEM pszichológiával foglalkozó könyveket, sőt, némi unott érdektelenséggel piszkáltam őket a Libriben. Ellenben vettem három másféle könyvet. Jóóó, az egyik Az elme trükkjei (izgalmas ismeretterjesztésnek tűnik arról, hogy hogyan ver át minket a saját agyunk a saját érdekünkben) a másik képtelen tudományos fejtegetéseket elemez, a harmadik viszont fullosan a mesterséges intelligenciáról szól. Eldöntöttem, hogy lejövök a sorozatokról és agysportba kezdek, olvasni fogok megint. Rendesen, ahogy kell, az erkélyen!

Az EKG-m mint az álom, a vérnyomásom mesés, a tüdőm tiszta, a májam akkora amekkora kell, a végtagjaim nem vizesednek. Ettől még lehet halálos kórom is, de azért ezek már jók, most haladunk majd tovább.

[nlwhydonate]

Ismerd meg, mi az a Jutalom Közösségi Finanszírozási Kampány, és hogyan állítsd be a tökéleteset 8 lépésben! Tanuld meg az ideális platform kiválasztását, ismerd meg közönségedet és ajánlj meggyőző jutalmakat. Fedezd fel a figyelemfelkeltő ötleteket és a különbséget az adományozás és a jutalom közösségi finanszírozás között. Hajtsd végre kampányod hatékonyan!

[the-bagira]

🎁 Februári ajándék, nem szokványos, de mégis fontos alkalomra. Az a típusú ember vagyok, aki szívesen ajándékoz, ha van egy jó ötlete, de máskülönben egy szenvedésnek érzem. Épp' aktuális téma advent időszakban.

[angelofghetto]

Dolgoztam ilyen helyen. A kollégák többségét az tartja meg, hogy a védenceik meggyötört, önmagát feladó tekintetét bizakodóvá tudja változtatni, és néha még mosolyt is varázsol az arcukra, vagy örömkönnyeket a szemükbe. Ez addiktív. Önmagukon segíteni képtelen embereket sínre tenni, jövőt adni nekik olyan érzés, ami messze túlmutat a profiton, nincsenek is egy dimenzióban. Az ilyen helyen dolgozó emberek "munkahelyi ártalma" a sugárzóan kedves személyiség. Egy problémahalmokkal küzdő, hivatalok packázásai között elveszett család befelé fordul, és próbál páncélt növeszteni önvédelemből. Csak akkor nyílik ez a páncél, ha hiteles, kedves, önzetlen emberek nyitogatják. A bizalom felépítése az első és legnehezebb feladat, és ha az megvan, onnantól jön a felelőssége annak, hogy ez a bizalom ne törjön meg, hogy az ígéret ne üres kecsegtetés legyen, hogy történjen valami igazi, hogy a védencek elkezdjenek hinni bennünk, aztán önmagukban.

Találkoztam állami gondozott párocskával, akik egymásba kapaszkodtak az intézményen kívüli életben, és szinte azonnal lebabáztak. Szépecskén éltek, de nem tudták, hogyan kell kenyeret szeletelni, mert az intézetben mindig szeletelve állt az asztal közepén a kosárban a kenyér. Vagy nem tudták, hogyan kell csekket befizetni, hivatalos ügyeket intézni, álláshirdetésre jelentkezni, nem tudták, milyen alapvető felszerelés kell egy háztartásba, mert senki nem tanította meg nekik, senkitől nem tudták ellesni.

Találkoztam családdal, ahol a gyerek csak tanítási napokon evett "rendesen", mert a szülőknek nem volt annyi pénze, hogy hétvégére bevásároljanak. Találkoztam olyan családdal, ahol a gyerekeknek összesen egy pár cipőjük volt, ezért télen felváltva jártak iskolába. Ezek a dolgok egy átlag magyar számára elképzelhetetlenek.

És voltam a másik oldalon is. Volt egy nagyon érdekes beszélgetésem a nagyobbik gyerekem osztályfőnökével, akivel általában csak az üzenőfüzeten keresztül tartottuk a kapcsolatot, mígnem megfenyegetett, ha nem megyek be hozzá, kénytelen a gyerekemet eltanácsolni a hiányzásai miatt. Aztán elmeséltem neki, hogy az utazásom 4 db BKV jegybe került, amit egyébként egy egész hétig tudnánk enni a gyerekeimmel, és a nagy azért hiányzott már többször is, mert a lázas beteg kishúgával kellett otthon maradnia, ugyanis ha én nem megyek be dolgozni, kirúgnak a munkahelyemről. Az osztályfőnök elképedt, és azt hebegte, fogalma sem volt, hogy nálunk ilyen jellegű problémák vannak, mert a gyerekem mindig olyan rendezetten és ápoltan ment suliba. Akkor elmondtam neki, hogy azért mert valaki csóró, még nem kell koszosnak is lennie, elvégre hideg vízben is lehet mosakodni. Akkor, és csak akkor kérdezte meg, hogy esetleg szükségünk lenne-e valamilyen segítségre.

És megint csak voltam a másik oldalon is, mert volt olyan tanulóm, akinek sikerült felépítenem a lerombolt önbizalmát, akivel sikerült megértetnem, hogy utolsóból is lehet elsőnek lenni, ha hisz magában, és ne másokhoz mérje magát, hogy állítson fel apró kis célokat, koncentráljon arra, és ha már megtapasztalta, milyen megvalósítani azokat, akkor a céljai is lehetnek egyre merészebbek. Mindketten sírtunk, mikor a nyakamba csimpaszkodva elbúcsúztunk egymástól az évzárón. Egy ilyen eredményt vajon miféle teljesítmény-grafikonon lehetne ábrázolni?

[newlifeprojects]

amugy ennyi dolga lenne, semmi tobb. evek ota, csukott szemmel is meg tudna csinalni, de mert egy kis akaratos onerzetes pocs, az istentudja, hogy milyen kedve lesz hozza. hogy ha sejti, hogy kap erte valami fasza jutalmat (a labdat), akkor hajlando kisetalni (ahelyett, hogyfutnal ugy, mint tegnap a nyul utan, kocsog!), ellenben ha .tudja., hogy van jutalom, akkor el se indul, hanem eroszakoskodva koveteli (ha rendesen figyelne, nem szabadna ugatnia sem kozben), es tuntetve ugy csinal, mint aki a labhoz parancsot sem erti. furmanyos kis dog ez (a hangomtol kerlek ne rettenjetek meg):

amit hallok az edzotol:

"VISZONYRENDEZÉS! valami el van csuszva a viszonyotokban!"

ha raszolok az a baj, ha nem szolok, akkor meg az, ha rosszkor dicserem, akkor elbaszom, ha nem dicserem, akkor osszetorom a lelket! ha sokat jatszunk, az a baj, mert a fejemre no, ha nem jatszunk, akkor nincs elegge szeretve!

[csakcsiga]

Mikor már az életedet húzod!

Program vége.

És most csinálok bucit az esti jutalom hamburgerhez.

[poembyme]

Nem tudom miért (s)írok még

Ahogy elkezdem, nem tudom,

Ez a vers, minden gondolatom.

Miért beszélek lyukat az acélba?

Miért nem hallgatok? Leszek néma,

Leszek a világ szenvedő kínja,

Leszek az otthon, vagy romos vár,

Lehetek az aki egyszer haza vár,

Nem enged, a szorítása éget,

Idegen.

Gyere és most vess ennek véget,

Vagy lassú halál lesz a jutalom,

Egyre csak elvész a hatalom.

Miért beszélek, mikor minden szép?

Magamba vágom folyvást a szikét!!

De megértem.

Lassan elégtem.

Várlak, az ajtóm nyitva tartom neked,

Szivárvány jön a vihar mellett,

Nem?

Akarom újra ezt, de félek az újtól,

Nem akarok elszakadni a múlttól,

Bizonytalan jövőm sírha vissza,

A darabkát, mit elvittél magaddal...

[katacha]

Fiam felnőtteknek épített nehéz úton spring jamen és utána jutalom pizzák itthon

[kiforditom-szetszedem]

Apa-lánya kiruccanás Egerbe. Lazulunk egy kicsit. Ma sikerült az utolsó fűtéscsövet is bekötni, kell a jutalom mindkettőnknek

[zoeeozzoeeoz]

Lépd át, nem érdekel ez téged!

Megint munka :S Sokáig a draftban volt, most is gondolkodtam rajta hogy kitegyem, de végül is, nem bántok vele senkit.

Mivel, elég sokat emailezek, hozzá tartozik a munkámhoz, mindenféle hivatalos cuccot, megrendeléseket stb rendezek így. Ezeket, természetesen céges emailen, de mivel kis cég, és 99%-ban csak én használom, így nincs külön nevesítve, maradt a Főni nevén az egész. ( ffi név) Azoknak a Vevőknek, akiknek innen küldök dolgokat, jelzem mindig, hogy milyen néven fog érkezni , nehogy kukázzák egyből. Azon kívül, mindig aláírom, xy (saját,női név) +cég név. Évekkel ezelőtt, jeleztem, hogy változtassuk meg a nevet, az enyémre,de bizonyos okokból nem lehet, én meg beletörődtem, hogy hiába írom alá, 99%-ban a Főni nevének megszólításán jön válasz. Volt hogy hetekig leveleztem így valakivel, majd mikor felhívták a Főnit, és nem volt naprakész a dologban, akkor végre megnézték hogy kivel is leveleztek eddig. Volt, aki meg is jegyezte, hogy jajh de jó, hogy személyesen a főnökkel tudják megbeszélni, nos, meghagytam ebben a hitükben, annak ellenére, hogy ebben az esetben is ott virított a nevem minden levél alján. Gondoltam, 1x csak elolvassák. Nem olvasták. Nagyon ritka, ha valakinek feltűnik. Többnyire nyomnak egy választ, és a címben szereplő névnek címeznek. Egy bizonyos szolgáltatást is végzünk, emiatt is voltak már félreértések, az email címünk bekerült céges levelezésekbe,sorra kaptunk olyan anyagokat, amiket nem kellett volna. Meg jeleztem vissza hogy mi csak egy szolgáltatást végző cég vagyunk, más elérhetőségen keressék az ügyfelüket. Ezekből tanulva, most már a Vevő saját címére küldjük az anyagokat, és majd Ő tovább küldi azoknak akiknek akarja. Volt, hogy kivételesen elolvasták az aláírásom, de azt hitték, hogy az asszisztense vagyok az ügyfelüknek. Mondjuk, néha úgy is érzem magamat, mintha mindenki titkárnője/asszisztense lennék. Na de a lényeg, ami miatt megint ki írom magamból ezt a szemetet:

Hónapok óta kínlódtam, hogy a 10+ éve jól működő , de az utóbbi fél-1 évben, sorozatos problémákat/gondokat generáló céges kapcsolatot lecseréljem. Nem jó szívvel, de olyan mértékeket öltött a dolog, hogy muszáj voltam meglépni. Felkutattam,megtaláltam, lebeszéltem, és el is indítottam velük amit kellett. Számtalanszor beszéltem velük telón, voltam bent személyesen, írtam emailt, mindig át ment, hogy én csinálom, én vezetem, én viszem stb. Erre most, mikor beélesítettem mindent, sorozatban kapom a válasz emaileket tőlük, hogy "Kedves "főni neve" " ..........Ma reggel, mikor megint átkereszteltek, gondoltam telón, szóban okézom le az aktuális dolgot, és megemlítettem nekik, hogy továbbra is Én vagyok a túlvégen, továbbra is én intézem, stb. Nem értették miért mondom, de jeleztem hogy másnak címezték az utóbbi 4-5 levelüket. Itt is kiderült, amit fent is leírtam, hogy nyomtak egy választ, és a címben szereplő névhez címeztek. Azon kivűl, hogy ez számomra elég idegesítő, tudom, ez egyéni szoc probléma, de felveti a kérdést, hogy vajon emberek, mennyire figyelmesen olvassák el, azt amit írok, mondok, amit kapnak emailben. Mennyire figyelnek oda, jelen esetben a munkájukra.

Lehet, csak az a bajom, hogy volt egy munkahelyem, ahol az álltalam átadott munka után, más "aratta le a a babérokat", másnak volt jó, aki sehol, egyetlen szóval sem említette meg , hogy az én kezem is elég vastagon benne van a dologban. Ha szóltam, a válasz az volt, "Neked ez a munkád!". Se szóbani elismerés, se egy köszönöm, sehol nem szerepelhetett a nevem, az esetleges jutalom/emelés/stb -ben sem szerepeltem. Az illető viszont egyre magasabbra lépkedett, egyre nagyobb hatásköre lett. Semmi féltékenység nem volt bennem, örültem a sikerének, de ott volt a keserűség a háttérben, hogy soha, semmi, még egy köszönöm se, csak " Hát neked ez a munkád!". Elkezdtem vissza venni, ami nagyrészt rajta csattant. A lebaszásokat persze én is megkaptam, majd kiléptem. Az utódom, nem dolgozott ennyire a keze alá, majd kb fél év múlva mindkettejüket kirúgták. Nem ezt akartam, csak Én akartam kilépni ebből az egészből. Gondoltam, majd talál egy másik hülyét magának, meg onnan csak felfelé lehet bukni. Nem így lett. Ez viszont, annyira belém vésődőtt, hogy azóta bárhol, bármilyen témában felmerül ennek a szikrája, azonnal elkezd villogni a fejemben a lámpa. Meg nem utolsó sorban, meghúztam a határokat. Ha értelmét látom, oda pakolom magam. Ha nem, akkor várok, annyit adok magamból, amennyi szükséges, aztán ha nagyon nem, akkor lépek. Meg rájöttem, hogy nekem, ahogy idősödőm, rohadtúl nem fekszik a csapat munka. Nekem az jött le, hogy csak magamra számíthatok. AZ van megcsinálva jól, amit én megcsinálok. Ne legyenek elvárásaim mások felé. Nekem nincs olyan hogy lehetetlen, hogy nem lehet. Mindent meg lehet oldani! Még soha nem csináltam valamit? Majd most fogok! Megtanulom, és csinálom. Utána megyek, kinyomozom, megcsinálom. Addig nem engedem el, amíg jó nem lesz! A határ időket meg én szabom. De addigra 1000% hogy készen is lesz! Nem érzem magam nagyképűnek, inkább határozottnak. Olyanokkal tudok együtt dolgozni , akik akarnak dolgozni! Tudok alkalmazkodni, a cél érdekében, de a tutyi-mutyi, megoldásokat mástól váró emberektől kiráz a hideg.

[csacskamacskamocska]

Szexmentes

Olvastam egy cikket arról, hogy mi számít szexmentes kapcsolatnak. A felmérés szerint, és figyelembe véve az eltérő igényeket: nem tudják megmondani. :D Azt tudják, hogy a heti egy szex amivel már átlagban elégedettek az emberek. De tényleg teljesen egyéni, kortól, emberektől, a kapcsolat lehetőségeitől meg még sok mástól függ. Ha te szexmentesnek érzed, akkor az.

Nem is ezt akartam, hanem ma eszembe jutott, hogy milyen az amikor a másik ember szexuálisan aktívabb, mint te. Amikor a másik embernek a legtöbb gondolata a szex körül forog. Elfoglaltság, hobbi, vágy, örömszerzés, jutalom, elvárás, egészség, férfierő = ez mind egyszerre a szex. Elmondom: az ember zaklatásnak éli meg. Könnyű mondani, hogy bárcsak szexszel zaklatnának, bárcsak egy kanos csávó, egy bevállalós csaj, egy szexuálisan nagyon aktív ember lenne mellettem... bárcsak... mondja ezt az ember, amikor nincs senkije és jóideje nem szexelt senkivel. Zaklatásnak éli meg akkor is, ha te a normális átlagot vagy az éppen elfogadható mértéket szeretnéd, ha ő meg bármi miatt nem. A miért nem dugunk az rosszabb kérdés annál, hogy miért nem segítesz a háztartásban vagy miért hagyod, hogy anyád így beszéljen velem kérdésnél. Azt nem tudom, hogy mekkora eltérő igények teszik teljesen tönkre a kapcsolatot, de hogy emberileg, érzelmileg, önértékelésben romboló, az biztos. Kényszeríteni senkit nem lehet. És aki azt mondja, hogy csábítsd el, csinálj ezt meg azt, legyél ilyen meg olyan, az nagyon gyorsan menyjen a picsába, mert fogalma nincs miről beszélek. De a másik véglet is romboló. És senki sem szeretné zaklatónak érezni magát a párkapcsolatában, hogy folyton tapogasson, csókolgasson, próbálkozzon és finoman erőszakoskodjon, hogy hátha...

Nem gondolom, hogy a párkapcsolat legfőbb értéke, hogy legyen kivel dugni. Fontosnak tartom a testiséget, az intimitásnak ezt a formáját, a benne rejlő mélység és bizalom legalább annyira fontos, mint az örömszerzés.

Megteheted, hogy elengeded a másikat, maradjunk párkapcsolatban és dugsz akivel akarsz. De ez szerintem az önzés egyik kiemelkedő formája, amennyiben nem a szexuálisan kielégületlen fél akarja. Kell belőled ez meg ez meg ez, a megértésed, a gondoskodásod, a figyelmed, a szerelmed, de a mocskos kéjvágyadat old meg mással. Ugyan tudod/m, hogy nem tudod, mert ilyen érzelmileg fixált kis csicska vagy, de én megengedtem, rajtam nem múlik. Mertugye, legyél „felnőtt”", építs ki egy bizalmi kapcsolatot valaki mással, amiben a szex olyan jó, mintha szerelmes lennél, de közben maradjak prioritás. – mondja az elengedő. És van persze a belátó kiszolgáltatott, aki engedi félrekúrni a másikat, hogy őt ne hagyják el. Lehet akárhány akármiféle érv, ez bizony kiszolgáltatottság, szomorú alárendelődés, és torzítja a személyiséget.

Ja, el tudok képzelni olyat, hogy két ember annyira különlegesen szabad és egyben összeforrt kapcsolatban él, hogy belefér a félrekúrás. Picit pszichopata dolog, amiben az érzelmek háttérben szorulnak az ésszerű előnyök mellett. És nagyon szeretnek az ilyen ritka kapcsolatokra hivatkozni, hogy lám, van ilyen. De nem tudjuk mi van a belsejében. Azt hiszi mindenki, hogy az van belül, ami benne is van. Pedig nem. A normáktól/szokásoktól eltérő dolgokban a normákban/szokásokban gondolkodástól eltérő személyiségek, gondolkodásmódok vannak.

Ja, ne azért legyél hűséges, mert meg van tiltva, hogy mással legyél. Azért legyél hűséges, mert nem éri meg hűtlennek lenned. Nem bántanál meg, és nem kockáztatnád meg, hogy elvesztís, mert jó neked velem, mert jó a kapcsolat, mert szeretsz így élni.

A nyitott kapcsolatok inkább szövetségek, szerintem.

Az viszont jobban kellene, hogy működjön, hogy az emberek le tudják zárni a kapcsolataikat, elgyászolni és továbblépni egy másik kapcsolatba, a helyett, hogy a nem működő kapcsolatban kínlódnak. Ebben még nagyon sokat kell fejlődni szerintem. Hogy jól tudjuk ezt kezelni. Hogy természetes legyen. Ezen az úton lehetne eljutni oda, hogy olyan nyitott kapcsolatban éljenek az emberek, ahol a szövetség erős, az érzelmi kötelék erős, a szenvedély viszont nyitottabb, de problémamentes. De én már ilyen kis konzervatívként fogok meghalni, valószínűleg. :D

[bdpst24]

A kutyád is megérdemel egy mancstasztikus napot

A kutyád is megérdemel egy mancstasztikus napot

A Temu segítségével 5 módon mutathatod meg, hogy törődsz vele “Minden kutyának megvan a saját kis napja”, és a Nemzetközi Kutyanap az a különleges alkalom, amikor megmutathatod, hogy mennyire értékeled a hűséget, a játékos szellemet és a határtalan örömöt , amit szőrös barátaid nyújtanak, egy mancstasztikus jutalommal. Semmi sem lehet nagyobb jutalom, mint a farkcsóválásuk vagy az elégedett…

[myfuckingbudapestmovie]

Mindeközben Best of Hothy-korszak: a fasznélküli pucér király csakozik, de minek?!

A helyszín kitalálójának magas jutalom egy talicska kanos aprómajom.

[angelofghetto]

Minden szavával.

Nincs idő arra, hogy a vágy kialakuljon. Nincs idő elmerülni a másik tekintetében. Nincs idő a finom kis "véletlen" érintésekre. Nincs idő arra, hogy fokozatosan feltüzeljük egymást, hogy játsszunk a vágy felébresztésével és csitításával, hogy a végén sokkal nagyobb lehessen a gyönyör robbanása. Manapság már igény sincs rá, csak a gyors szükségkielégítés van, aztán haladjunk, a net tele potenciális új partnerekkel. Némelyik férfi szexuális "kultúrája" leginkább az iszapbirkózáshoz hasonlít. De a lányok is megváltoztak: túl könnyen kaphatók, sőt erőszakosak. Már nem kell, lehet értük harcolni. És minek is. Ott a következő.

Direkt örülök, hogy a pornó műfaja előtt szocializálódtam a szexhez, amikor még egymáson fedeztük fel és tanultuk meg, mi jó és mi zavarba ejtő a másiknak, hogy mely érintésekkel gyorsíthatom, lassíthatom a partnert, hogy mindketten élvezhessük az együttlétet. Ha elmondom egy fiatalnak, hogy nálam egy valamire való szex mondjuk este 9-től hajnal 6-ig tart, el sem hiszi, nem is érti, miről beszélek, mert csak közösülésben gondolkodik. Nem érti, hogy már a találkozás előtt kezdődik, és benne van a pillantásokban, abban, ahogy egy poharat megfogunk, ahogy egy szívószálat a szánkba veszünk, vagy ahogy a szalvéta csücskével játszunk, ahogy a derekunkra simuló kéz elől finoman, játékosan kitérünk, hogy a következő érintés jutalomként hasson, hogyan lehet begerjeszteni egy férfit azzal ahogyan felállunk a székből és elindulunk. Ez egy édes, izgalmas játék a vágy ébresztésére és fokozására. Komolyan kikészülök a filmektől, amelyekben viharosan levetkőznek és zsupsz a takaró alá, hogy aztán ott egy kínos pillanatban játsszák le fejben, mi a következő lépés, és ki kezdeményezzen.

Nálam minden gomb kigombolásának rituáléja van, és jutalom. Imádom vetkőztetni a pasimat, akin még jóformán minden ruha rajta van, de már szinte nyüszít a vágytól. Ők is szeretik a kényeztetést, a puha, csiklandós érintéseket, a lassú szexet, az akciók közti kis összebújós csendeket, csak sokan nem is tudják, mert nem találkoznak ezzel a műfajjal. És az igazi adu ász, mikor ez a lágyság egy kis viharos keménységgel vegyül, és nem tudhatni, a következő pillanatban ciróka vagy maróka következik, hideg vagy meleg.

Ha ezt egy férfi olvassa, szerintem ezen a ponton már spontán harcra kész :)

Na erről beszélek. De ehhez az kell, hogy valóban érdekeljen a másik, hogy szeressem azt, aki ő, hogy ne csak élményt szerezni akarjak, hanem örömet is okozni a másiknak, mert az visszaragyog rám. És akkor még egy szót sem ejtettem a váratlan letámadásokról mondjuk a fürdőszobában...

[newlifeprojects]

mivel ugyis mindegy mar neki, igy inditott:

dorgolozzon csak, faszombele.

kicsit halkultak a hangok, de ez a melankolia nagyon ragaszkodik, mindannak ellenere, hogy:

megprobaltam kigyalogolni magambol. nem zuhant ram az a vagyott faag, es felerve a tetejere a hanyinger is ramjott, viszont beigazolodott, hogy tizennegy kilometerre tokeletesen eleg egy harom oraval elotte reggelire megevett ket szelet piritos rozskenyer peneszes lekvarral es zabtejes kaveval, utkozben fel liter viz, egy alma es harom darab gyoriedeskeksz.

lattam bogarakat, ozeket, lila, sarga, ciklamen, rozsaszin es feher viragokat, doglott bogarakat, doglott mamamaust, talaltam egy szep nagy agancsot (elhoztam), es tele volt az erdo vadallat-illattal es nyomokkal. a jutalom pedig a meszkoves-fenyves meleg erdo osszeteveszthetetlen illata.

@veresfika es @hanynomkellvalahova nektek kuldom a bonusz fotot:

a kiskutya elfaradt, en pedig varom, hogy elalljon a szel, es kitekerhessem magambol a maradek nyomort is vegre.