#Káromkodom

[versinator]

Káromkodom keresztnevükre

Hollywooddal dobjuk háborogva pillámra Távolodsz nyakkendőjét neveztek hadonászom Nehézkesen zászlóm megsiratom hullakamra

Kulcslyukon szőlője kutatom tusakszom Lázálmaidban távoloknak hazudj megsímítják Csüggedéssel ontod festmény alkuszom

Tallér ábrándozó pislant leoldják Telj zsarátnokát verekedjem ábrándjaim Szoknyában újólag hűti elrabolják

Különc édenemből odavetem halottjaim Ördöghöz köztársaságát íratlan lajstromra Sérthet szövétneke bérkocsiknak leányaim

[i-believed-in-them]

"Amikor a jó idő annyira feldob, hogy azt is leszarod majdnem elütöttek, úgy hogy te szabályosan sétáltál az út szélén."

[angelofghetto]

Lilikém, szentem...

A szándékot értem. Az indulatot, a zsigeri dühöt értem. Én is káromkodom, ha véletlenül belerúgok az ágy lábába. De a színpad, a nyilvános beszéd más műfaj.

Találtam egy véleménycikket, és elég sok dologgal egyet is tudok belőle érteni. “ Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá“ - mondta Eszterházy Péter... “Légy példakép a durvább vérűeknek” - mondta Shakespeare. Ez kell hogy legyen a vezérfonal.

Nem tudom, hogy a társaid biztattak-e a nagyszünetben, hogy “ez jó, ezzel állj ki a színpadra”, hogy polgárpukkasztásnak, replikának szántad, vagy csak a saját 15 perc hírnevedet kerested. Azon gondolkodtam, hogy ez mennyire a te felelősséged, és mennyiben azoké, akik nem figyelmeztettek, vagy a tananyagé, amely nem tartalmaz retorikát, nyilvános beszédet, érveléskultúrát.

Mentségedre szóljon, hogy civil vagy, mint ahogy civilek azok a szakszervezeti vezetők, és mások, akik a színpad hátsó sorában ahelyett, hogy komolyan, figyelve, határozottságot sugározva álltak volna, cseverésztek és nevetgéltek a beszélő háta mögött. Ez nem profi.

És ott a stílus. Az erőszak erőszakot szül, a trágárság lehúz. Jó példa, hogy mikor az utcán a melósok “majomszigetben” állják el a járda teljes szélességét cigizve, kávézva, mocskos szavakat használva trécselés közben, hogyan próbál utat törni magának az ember lánya. Azzal hogy bekiabál “húzzál már arrébb, paraszt”, vagy egy félmosollyal, kedves hangon, hogy “uraim...” és vár. Az első esetben nem kell ecsetelnem, mit kap. A másodikban azonnal szétrebbennek, esküszöm, még olyan is akad, aki meghajol, és legtöbbször még valami kedveset is mondanak. Napi tapasztalat. Az emberek többsége inkább felfelé szeretne igazodni, nem lefelé... már akiben van még emberi érzés.

Én is voltam kamasz, és akartam szembemenni a világgal, kifordítani a sarkaiból, de több évtized alatt megtanultam a Nap, a Szél és a Vándor meséjét. Nagyapám csak úgy mondaná: mézzel fogunk legyet, nem ecettel.

És hogy bizonyítsam, mennyire maga alá tudja gyűrni a rosszul megválasztott stílus a mondanivalót: azon kívül, hogy csúnya szavakat használt, emlékszik valaki arra, hogy miről beszélt ez a drága lány?

[bioprostitualt]

kabai lóránt

várhatatlan halálhírrel üt ki közelről egy túlpihent reggel, az épp puhagyolcs-pozsonyban. megkapaszkodva káromkodom magamban (itt alig is értené bárki). nem is oly régen gondoltam ilyen csúnyákat. kényszer és kötelezettség: beülök egy autóba. senki nem tud semmit. vöröskő vára; neki tetszett volna. nekem most semmi sem. a kocsmában a bejárati üveg elé ülök, kifelé nézek csupán, a vakító fénybe. hogy utána ne lássak semmit. valószerűtlenül üres az ég. „nemigen van isten.”

[kinga-a-nevem]

Régebben:

-Sosem fogok dohányozni

-Sosem fogok fiú miatt sírni

-Sosem fogok alkoholt inni

-Sosem fogok csúnyán beszélni

Most:

-Meghalok ha több óráig nem gyújtok rá

-Állandóan miatta sírok

-Imádok lerészegedni

-Állandóan káromkodom 

[konytol-azott-mosoly]

Igen. Káromkodom szégyentelenül, bebaszok ugyan úgy, sőt még a sört is szeretem, szívom ezt a szart is lány létemre. De ezekről lemodntam már több mint 1 éve. Mind miattad, de ha neked ez sem volt elég. Mégis mi a jó bánatos kurva anyám elég jó neked ?

[magusmester]

Tudom, sokat káromkodom, de...

1.: Nagyon sajnálom 2.: Én próbálok jó lenni 3.: az 1. és a 2. pont hazugság 4.: Takarodj a p*cs@ba!!!

[juhaszbence]

Ágyad

Bevertem a szívemet az ágy sarkába:

Erősen káromkodom.

A trágár szavak közt

Csak nevednyi szünetekre állok meg.

[mindenkiutal]

"Mondjuk, az élet az olyan, hogy én itt állok, és millió labda jön felém. Vannak kék labdák, piros labdák, fehér labdák, fekete labdák, mindenféle színű labdák repülnek felém, Ha van egy ideálom, akkor az olyan, mintha azt mondanám, hogy nekem fekete labdák kellenek. S akkor hiába jön felém mindenféle labda, egyik sem kell, várom a fekete labdákat, és káromkodom, hogy olyan kevés fekete labda van, sohasem jön fekete labda, De már egy piros elment, amit elkaphattam volna, vagy tizenöt sárga, meg rózsaszín, meg mindenféle, nekem azonban nem kellenek, mert én olyan ember vagyok, aki feketére vágyik. Tehát, ha az embernek van egy ideálja, akkor rengeteg dolog történhet meg, de ő elsétál mellettük. Észre sem veszi az ilyen kegyeket, mert van egy ötlete, van egy elképzelése arról, hogy neki mi kell, s ki ő, s közben elveszíti azt, amije éppen van, mert valami másért küszködik. Szerintem ez rettenetes dolog. Mikor pedig végre kap egy feketét, akkor rájön egy év múlva, hogy a fekete nem is jó. [...] Ezért van az, hogy az ember tudatállapota megváltozik akkor, amikor bizonyos emberrel van. Ha nem érzem jól magam azzal, akivel vagyok, akkor a legjobb, ha elköszönök attól az embertől, és találok valaki mást, akivel percek múlva egészen másként fogom érezni magam."

-Feldmár András

[babyfasirt]

Én csak akkor káromkodom,  ha az élet megkívánja bassza meg.

[versinator]

Garázdán elterülve

Anyamell bérházba elhúzódik tiszteld Sörényed kergetőzöm ámolyogva csomagold Kuksol évkor cimbalmot szívdobogás Hanyatlón harctól medrén lerokkanás Dalaimban melegítsen combjaikkal komorló Vigad kiáltna parfümjét aléló

Kaszírnő összekocódnak kérlelhetetlenül ajtócsapkodás Borzongott megj szertartásosan sírásrívás Hoszú kályhához eszméinek keletig Imádjuk régiről verjétek velőkig Sebésszel szalonba szerelte fuló Titkán káromkodom lakodalmán váló

Dermedet rogytam legénykék beszéld Mosolyogván rabláncokon ráborulni újhold Hanton rokonszenves szétpattanó nyávogás Élhessen nyissam elmélkedett susogás Elrabolja dalolod rendelőben megmozduló Hóviharban fürössze tükrökbe piruló

Nevetőket ópium rakása szívdobogás Gödörben éjféltől döfném tintacsorgás Ringtak vasal lázálmaidban fokáig Ablakmélyedésben fuvallt mozgólépcsőin időig Szájaskodó gyönyörről üvegszekrénybe járuló Csóvát zongoraszobában bajusza forraló

Összegért csendességen pennyt dajkáld Tovatűntén ujjaikkal szaharája sárgazöld Gyertyája fölmutatom bársonyruháján trillás Koradélutánon számarányokkal játékszerek álcás Emlékeimtől hegesedő behull rózsálló Októbert kupékba kegyúri csikorduló

Mennydörögve viselős ríkatom zöldruhás Vonalja gyűrü meggyújtja válás Szentelni olvasása merészek évtizedekig Zsebembe sejtelmétől leesem nyugatig Testvéreiddel kárörvendőn karoktól víziló Erőlködő harmincon áztatja találó

[esyyter]

Bevertem a szívemet az ágy sarkába: Erősen káromkodom. A trágár szavak közt Csak nevednyi szünetekre állok meg.

Juhász Bence: Ágyad

[kiteszemaszivemetakuszobre-blog]

Ma is alvás helyett cigi-gondolat

Melletted minden csak másod rangú. Még én is az vagyok magamnak. Ki leszek ha nem leszel? Inkább menj el most. Igen, neked kell elmenned, én képtelen lennék nem keresni téged. Ha elmész is keresni foglak. (Kérlek ne engedj magadhoz közel) A kávéban a szemed színét. A nikotinban azt a szédülést, amit akkor éreztem ha hozzám beszéltél. A borban azt a tompulást, amit kezdetben, még a rózsaszín köd idejében kettőnkkel kapcsolatban éreztem. Keresni foglak, minden romantikus filmben, és akiben megtalállak, annak a szereplőnek a szerelmében magamat fogom majd keresni. A nem romantikus filmekben is keresni foglak. A szomorú zenékben keresés nélkül találkozunk, és nem bánom majd. Arcomon csordogálsz le könny formájában, én meg ocsmányul káromkodom, hogy lám; a kurva életbe, rádtaláltam, és kifolysz a kezeim közül. (Szememből) Minden férfi érintésében téged foglak keresni És minden lány szerelmes mosolyába téged képzellek indoknak. Ahogy az olvadt vajba csúszik a kés, arról is majd az jut eszembe, hogy te is ilyen könnyedén csúsztál belém. És ahogy a késhegyen maradt vajat szétkenem a pirítóson, majd arra gondolok, ez hát az orgazmus. Csepp-csepp megint kifolysz. Amíg ezt a sok szenvedős pontot gyűjtöttem a listámra is te jártál a fejemben. Nem azért ér véget, mert nincs több, hanem mert végtelen van, és már most hallom a fejemben a hangod. “Mennyi elcsépelt szar” És én abba hagyom a kedvedért, mert már csak a te véleményed érdekel. Látod ezt nem tehetem. Ezért kell elmenned. Nincs rám jó hatással a szerelem. Nem vagyok jó hatással másokra. Nem vagy jó hatással rám.

[zavarodott-elme]

Jézusom, most kezd derengeni még csak..

Hát a saját szüleim nem ismernek. Igazából nem. Nem tudják, hogy mennyit káromkodom a valóságban. Nem tudják hogy 2× lógtam már az iskolából, ami másnak lehet hogy természetes, de nálam durva. Nem tudják hogy milyen rettenetes gondolatok kavarognak a fejemben. Max a felét ha ismerik, a többire nem kíváncsiak. Nem tudják mivé tesz ez a társadalom. Borzalmas ez az egész.

[my-life-with-boys]

2017.04.10. Lányos poszt

Zsó: Én kibaszottul nőies vagyok, csak gecisokat káromkodom.

Én: Igen, Zsó, de mi így szeretünk!

Zsó: Engem mindenki szeret! Kivéve aki nem, de az kapja be a faszomat!

[miokomvanra]

Harmadik nap

Trix minden másodpercét mellettem tölti, nem igazán értem, miért. Egészen addig, amíg ebéd közben meg nem szólal:

-Te segítesz nekem? – kérdezi kíváncsian, laza-kedves stílust erőltetve hangjára.

-Miben? –kérdezem unottan.

-Shawnnal kapcsolatban. Szeretném, ha randira hívna. Ti beszéltek, nem tudnál dicsérni előtte? Vagy tényleg igaz, amit mondtál? Utáljátok egymást?

-Nos, Shawn egy marha, aki eddig semmi jót nem cselekedett a szememben, ezért nem hiszem, hogy valaha is olyan helyzetbe kerülök… ahol… bárkit is ajánlhatnék neki. – mondom kicsit lassan, miközben próbálom összegyűjteni a szavakat agyam eldugott zugaiban, hogy valami értelmes mondatot produkáljak. Még mindig nem szoktam meg a szociális életem. Utálom a társadalmat, sokkal egyszerűbb lenne online tanulni.

-Na hát legalább neked nem kell. Ez is valami! – összecsapja a kezét, közben angyalian (vagy talán ördögien?) mosolyog – Viszont egyben tévedsz. Shawn nagyon kedves az emberekkel. Rengeteget adományoz és gyakran jár az idősek otthonába egy bizonyos asszonyhoz.

-Most komolyan legyek letaglózva egy ilyen gyér sztoritól? Nos, az a nő lehet akár a nagyanyja is. Adományozni minden gazdag adományoz, hogy mindenki azt higgye, olyan tökéletesek. Nem nagy cucc, Trix.

-Ajj, hát te még nem tudod. De majd egyszer meglátod.

Kávét rendelünk. Amikor végre kihozzák, szépen elkezdem szürcsölgetni. Épp, amikor egy nagyobb adagot próbálok meginni, valaki a vállamra teszi a kezét. Összerezzenek, és ismételten kilöttyen a kávé. Ez alkalommal a szoknyámra. Nagyon nem én vagyok… az a szoknya. De legalább bór, szépen elveszek egy szalvétát és felitatom a folyadékot. Ekkor jövök rá, hogy az a kéz még mindig a karomon van és éppenséggel egy ujjat érzek a vállamon dobolni. Elég türelmetlen. Na sebaj. Hátrafordulok.

-Csá! – mosolyog rám Shawn. Tiszta ijesztő ez a fazon. Most engem fog piszkálni? Engem fognak miatta megverni… JA! Hogy ezt akarja…

-Helló. – halkan káromkodom, ahogy meghallom Trix dallamos nevetését. Könyörgöm, hadd szívódjak fel!

-Újabb kávé-kalamajka? – mutat a csészére.

-Ja. –felelem kurtán, majd kezd felmenni bennem a pumpa az idegesítő stílusától, ahogy lekezelően szól hozzám. Épp megmondanám neki, mennyire felidegesít, amikor megjelenik valami szőke szilikoncsaj és rányomul a srácra. Elkezdenek mögöttem konkrétan pettingelni, basszátok meg! Felkelek, majd elintézem a fizetést a pincérrel, aki furcsán vizsgál, tekintve, hogy elhúztam az asztalomtól, de amint odanéz, megérti.

A következő előadás Mss. Örök Miss-el van, vagy akár nevezhetném Szörnyella Csontváz kisasszonynak is, tekintve, hogy ötven évesen olyan, mint egy csontos zombi. Kurvára unalmas egy óra. Figyelem, ahogy beszállingóznak a többiek, majd rendbeteszem a füzetem. Örömömre szolgál, hogy sehol nem látom azt a gazdag elkényeztetett kölyköt, így már majdnem elkezdek dúdolni magamban… Csak majdnem. Sose menne.

Pár pillanat múlva megérzem azt az örökvidám aurát, ami annyira kicikiz minden mozdulatával. Hátra se kell fordulnom, hogy tudjam, megjött az illető, aki egész órán baszni fogja az idegeimet.

-Szióka – leül mellém. Mi a fasz?

-Már megint itt vagy? – kérdezem nyersen. Valahogy az ő cséplése könnyen megy.

-Miért ne lennék, drágám? – kérdezi mézesmázos stílusban, amiből azt szűröm le, hogy még csak most kezdődik a terror.

-Eddig a szőkecicával voltál, gondoltam, egy ideig még nem jelensz meg. – Reméltem.

-Nos, sajnálom, de a csaj felettébb unalmasnak bizonyult vagy három másodperc után, és úgy döntöttem, hogy levakarom magamról. – Ekkor jut eszembe, hogy ő igazából nem szokott lányokkal foglalkozni. Talán csak ennyire nyomulnak rá.

-Aha.

-Tehát most gyönyörködhetsz bennem. – vigyorog, mint aki tényleg elhiszi, hogy egyébként valahol mélyen engem ő érdekel.

-Kurvára nem érdekel a képed. – tájékoztatom, majd elfordulok, mire ő meglepve, talán akár csalódottan is, válaszol.

-Te tényleg nem foglalkozol velem. Ez fura, basszus. Nem vagyok hozzászokva. Idegesítő vagy, Ann. Hallod, akkor nézd a testem! Csak tetszik, az mindenkinek bejön, na! – hallom a hangjából, hogy tényleg nagyon erőlködik, ám meglátom Mss. Örök Misst, ezért lepisszegem.

-Mi van? – kérdezi ingerülten.

-Bejött a prof, lángész! – mondom, majd kinyitom a jegyzetfüzetem. Ennyit rólad, Shawn gyökér.