#Nemzeti konzervatívok

[videkma]

Debrecenben is elindította a Jobbik-Konzervatívok a migránsmunkások elleni aláírásgyűjtését

Felpörgött a fideszes migránsmunkás biznisz! – Felpörgött a nemzeti ellenállás is! Continue reading Untitled

[mwagneto]

tudod mi a szar? a tény hogy én szeretek magyar lenni, szeretem Magyarországot és Erdélyt és a magyar nyelvet és a hagyományokat és a történelmet (akkor is ha elég keserves lmao) és a legendákat és szeretek Budapesten lakni és szeretem magát a várost is és szeretem a Balatont és az összes kis turistavárost és #trianon2020 és összegezve szeretem ezt az országot ?? és szeretek a része lenni ??? de egyben annyira,,,, szar minden politikailag és jogilag hogyha nem az az életcélod hogy jó fehér keresztényként alapíts egy egészséges heteró családot ahol a nej otthon ül kvázi gyerekgyárként míg a dolgos férj munkába jár meg focit néz akkor az államtól akár meg is dögölhetsz és valahogy nem fogják fel hogy mennyire lábon lövik magukat azzal hogy ideológiailag még mindig 1860at írunk mert én pl annyira szívesen maradnék itt de egyszerűen olyan elbaszott ez az egész űberkonzervatív faszság hogy nem leszek képes itt leélni az életem és ez Geci Rossz mert ez az hogy szeretném mert télleg nemhogy nincs bajom Magyarországgal de egyenesen örülök hogy magyar vagyok de ilyen begyepesedett elvű országban hogy a faszba lehet élni érted

[zeroz2ro]

CSODÁLATOS !!! “Szájer József a Fidesz egyik alapító tagja, akit az elmúlt harminc évben megbízható, nagy munkabírású, okos és higgadt embernek ismert meg az ország. Politikai ellenfeleinek eddig kevés támadási felületet adott, most viszont egyszerre annyit, hogy az a politikai pályájának végét jelenti. Személyében egy masszív tartópillérét veszíti el a Fidesz. Érthető, hogy sok nemzeti érzelmű szavazó csalódott, dühös. Elsősorban Szájerre, aki nehéz helyzetbe hozta politikai közösségét – azt a közösséget, amelyért egyébként rengeteget és kiválóan dolgozott. A csalódottak és a dühösek mellett vannak, akik a mentő(nek vélt) körülményeket sorolják. Persze, aki akarja (én nem javaslom), áltathatja magát ilyenekkel: -Már a botrány kirobbanása előtt lemondott. (Ez igaz, balliberóék ilyet sosem tesznek. Akkor sem, ha szemeket lövetnek ki, lebuknak Őszödön vagy a kamera előtt kokóznak.) -Bocsánatot kért mindenkitől. (Ez is igaz. A túloldal erre is képtelen. A konzervatívoknál a bűnt többnyire bocsánatkérés és bűnhődés szokta követni. Odaát még a szemkilövetésért vagy a kereszténygyalázó firkálmányért is kitüntetés jár.) -Behúzták a csőbe. (Simán lehet, hogy a német/belga/francia titkosszolgálat csapdát állított neki. Az összes titkosszolgálattal (is) puszipajtás Dezső András a HVG.hu-n azt pedzegette, hogy titkosszolgálati akcióra utal számos körülmény. Rendben. Ám aki nem jár illegális nudista rendezvényekre, szexpartikra, effélékre, azt nem lehet lépre csalni. Nem elég konzervatív családapának látszani, annak is kell lenni.) -Jó-jó, megszegte a csoportosulási szabályokat – de hát az SZFE-s bulikázók nem? A haladók tömörülhetnek járvány idején, a nemzetiek nem? Ez kettős mérce! (Jogos!) -Bár Szájer fölajánlotta, a rendőrök mégsem végeztek drogtesztet. Borkainál is hazugság volt a kábítószeres vád, itt is az lehet. (Tény, Borkainál semmi bizonyíték nem volt drogozásra. Szájernél a belga ügyészség közleményében szerepel, hogy a hátizsákjában drogot találtak, Szájer viszont azt állította, az nem az övé volt. Majd kiderül, a vádiratban benne lesz-e.) -Hirtelen miért lett ciki a brüsszeli és honi haladóknál egy melegparti (már ha ez az volt egyáltalán)? Hát nem azt hirdetik a liberálisok egész évben, hogy „Másnak lenni büszkeség!”, „Legyünk minél többen mások!”? Ez nem homofóbia? (A liberálisok szerint vannak jó homoszexuálisok, és vannak rosszak. Jó az, aki velük van; rossz, aki ellenük. Ilyen faék-egyszerűségűek ők. Hosszú ideje egy súlyos hazugságot terjesztenek: hogy a konzervatívok „homofóbok”, gyűlölik a homoszexuális embereket. Ez baromság. A konzervatívok az agresszív LMBTQ-lobbival állnak harcban, az ő szélsőséges, jogkiterjesztő követeléseiket utasítják el, mint amilyen a homoszexuális házasság, az örökbefogadás vagy éppen a kisgyermekek genderagitálása és hormonkezelése. A mérsékelt jobboldal mindig is azt hirdette, hogy a szexualitás magánügy.) -Miért csak Szájer neve derült ki, miközben állítólag több diplomata is ott volt a duhajkodáson? (Tán, mert a többiek között nincs közismert figura? Ki tudja? Várjuk ki a végét! Muttiék boszorkánykonyhájában még dobhatnak ezt-azt a rotyogó üstbe.) - Miért éppen most csaptak le Szájerre, amikor a sok ezer milliárdos uniós költségvetés és mentőcsomag, Európa adósrabszolgaságba vetése a tét? (Hát pont ezért! A tét óriási. Le kell törni a vétózó magyarok ellenállását bármi áron.)”

[transforming-the-tunes]

Lehet, hogy már megvan a Fidesz új helye: az olasz La Republica című lap szerint ugyanis tárgyalások folynak a Fidesz, az olasz Liga és a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság között arról, hogy egy új európai pártcsaládot hozzanak létre. Értesüléseik szerint már a frakció neve is megvan: „Konzervatívok és identitás” lenne az új csoport neve. 

A csoport összetétele még nem végleges: az olasz információk szerint azért, mert Jarosław Kaczyński ellenzi, hogy a Marine Le Pen vezette francia Nemzeti Tömörülést is bevegyék a blokkba. A lengyel politikus elsősorban a Putyinhoz fűződő kapcsolata miatt ellenzi a Le Pennel való szövetséget.

Cö-cö. Már megint ez a toxikus ruszofóbia. Pedig mindenkire szükség lenne a libsik kifüstöléséhez.

[pitkinofficial]

amikor Orbán azt mondja: “Nem akarjuk az állam izmait mutogatni, csak belátást kérünk”

akkor az állam izmait akarja mutogatni. bármilyen csenevészek legyenek is azok.

“ Rúgok egyet, előre vagy hátra, mindegy - kinyitom a szájamat, a szemem becsukom - undorral és kétségbeesve eleresztem kezemmel a szert, és hátam nagyot nyekken a vastag szőnyegen. Hála istennek - nevethettek már. Az ördög vigye az egész tornaünnepélyt, a benevezést, az első díjat - majom lesz, aki megnyeri.”

vö:

KARINTHY FRIGYES

LÓGOK A SZEREN Lógok a szeren. Azt, hogy az izmaim még fejletlenek s mellem is szűkecske, azt én nagyon jól tudom. De nem tudhatjátok, hogy mi lakik bennem. Én is csak homályosan sejtem, borzongva gondolok rá, olyankor, mikor könnyedén simul rám a tornatrikó, és lábam gumicipősen szökdel a tornaterem csertörmelékében. Igaz: Wlach ötvenkilós súlyokat emelget, és Bányai Miklós megcsinálja nyújtón a nagyhalált. De őbennük, ugye, nyers erők dolgoznak csak, formátlan ösztönök - énbennem pedig az Akarat lakozik. Miklós képtelen megérteni a "savoir" ige ragozását, és Wlachnak én csináltam meg az algebrai dolgozatot. Én másféle ember vagyok. Én értem a tudományokat, és egyelőre nem tudom megcsinálni a vállállást a korláton - de mi lesz, ha egyszer mégis megtanulom? Csodálatos lény jelenik meg ez esetben a világ színpadán; tüneményes ember, akihez képest Jókai hősei közönséges tucatemberek. Képzeljék el, hogy egy napon ilyen újságcikk jelenik meg a lapokban: "Érthetetlen és nagyszerű előadás kápráztatta el tegnap a Vigadó dísztermében összegyűlt álmélkodó közönséget. Egy fiatalember, akiről eddig senki se tudott (itt az én nevem következik) jelent meg a dobogón s »Az élet értelme másodfokú egyenletekben« című előadásban tökéletes francia nyelven, megoldotta a világnak rejtélyét, amin eddig hiába fáradoztak a legnagyobb elmék - s mindezt oly nagyszerű előadóművészettel, hogy a jelenvolt világhírű színészek sírva tolongtak a dobogó felé, hogy kezet szoríthassanak az alig tizenhat éves zsenivel. De az ifjú szerényen és nyugodtan mosolygott csupán, s egy váratlan mozdulattal az asztalra ugorva, kézállásba helyezkedett, majd három salto mortale-t csinálva a megdöbbent közönség fölött, elkapta a feje fölött húzódó vasrudat, és azon szédítő halálforgásokat végezve, átugrott a kilencméternyire elhelyezett kályhára, de úgy, hogy kézállásban maradt azért, s előbbi előadását ebben a helyzetben folytatta, nyugodt és behízelgő modorban, végleg megoldva a nagyszerű problémát..."Lógok a szeren.Ti ezen csodálkoztok, mert nem tudjátok elképzelni, hogy lehet ember, aki mindenben egyformán tökéletes. Ti öregek és konzervatívok vagytok, és azt hiszitek, hogy a világ ezentúl is csak olyan lesz, mint eddig, és elfelejtitek, hogy egyszer eljön majd az érettségi. Ti nem tudjátok például elképzelni, hogy lehet majd esetleg egy miniszterelnök (a nevét szerénységem tiltja megsejtetni veletek), aki egy napon, miután szenvtelen és nyugodt hangon bejelentette az országgyűlésnek, hogy néhány jól megfontolt diplomáciai művelettel, amikről eddig nem akart beszélni, mert nem a szavak embere, sikerült Angliát, mint egyszerű gyarmatot, Magyarországhoz csatolni, s ezt ezennel tudatja a tisztelt Házzal - mondom, miután ezt szenvtelen és hideg hangon előadta, nem törődve az ordító és ujjongó képviselőkkel, akik vállukra akarják emelni, hirtelen vívóállásba helyezkedik s egy szédítő, eddig ismeretlen dzsiu-dzsicu fogással, ott, a miniszterelnöki emelvényen, két vállára fekteti azt az ausztráliai világbirkózóbajnokot, akit az angol ellenzék orvul elhelyezett az emelvény belsejében, hogy a legnagyobb európai férfit megölje. Ti nem tudjátok elképzelni, hogy valaki délelőtt mint Főakadémikus előadást tart az egyetemi tanároknak, délután pedig megnyeri a hátúszás és függeszkedés világbajnokságát, mellesleg a rúdugrásét is esetleg, hogy aztán este az ámuló közönség előtt hajlongjon, mely a Nemzeti Színházban ugyanezen ifjú drámájának ötszázadik előadását tapsolja orkán gyanánt. Ez a rendkívüli ifjú nem azért találta fel a Holdbarepülőgépet, mintha nem tudná megkeresni a kenyerét laufmétával is, melyben virtuóz - ez a rendkívül férfi időnként hanyag mozdulattal rúg be harminckét gólt az Eftécé vagy Mac kapujába, mely csapatok együttes erővel sem bírnak vele, aki egyedül áll ki ellenök.Lógok a szeren.Na jó, jó, egyelőre persze még egy kicsit gyakorolni kell magamat. A lélek jóllehet, kész, de a test erőtlen, és a szereket nagyon ravasz emberek találták ki. Síkos a pózna, és pontos megfigyelések alapján állíthatom, hogy fölül, a vége felé lényegesen nehezebben mászható, mint eleinte; holott a felületes szemlélő azt hihetné, hogy mindenütt egyformán síkos. Azonkívül az a disznó Bauer mindig a vékonyabb póznához ugrik, és rámhagyja a vastagot. A negyedik-ötödik fogás után egészen más az ember világnézete, mint odalent volt, s egyszerre világosan látom, milyen gyermekes hiúság volna nagy szerencsétlenségnek tekinteni, hogy Bauer előbb lesz fönt, mint én. Nem kell a dolgot elhamarkodni. Lám, vannak hebehurgya és szeles emberek, akik magasugrásnál nekirugaszkodnak, nagy svungot vesznek, rádobbantanak az ugródeszkára, földobják magukat és gyakran leverik a mércét. Én nem áltatom magam hiú reményekkel. Eleinte persze - istenem, az ember fiatal és tüzes - én is bízom a jövőben, sasszemekkel mérem a távolságot meg a mérce magasságát: apró léptekkel kezdem, nekilódulok s már látom magam, repülve lebegni a mérce fölött. De az utolsó pillanatban bölcs rezignáció fog el, közvetlen a mérce előtt - micsoda ostobaság, gondolom, és szerényen, mint egy ibolya, lehajtott fejjel bújok át alatta, olyan ember szelíd és megadó modorában, akinek esze ágában se volt ugorni, csak egy kicsit sétálni akart.Lógok a szeren.Utóvégre, ha meggondoljuk, tulajdonképpen micsoda marhaság az egész - ez az egész intézmény, melyben minden arra megy ki, hogy az emberi testrészek közül lehetőleg egy se maradjon azon a helyen, ahová az Isten teremtette, hanem lehetőleg olyan helyzetet foglaljon el, amelyre az illető testrész soha életében nem számított. Két lábam a levegőben kalimpál, térdem kifordul, csuklóm becsuklik, hajam a szemembe lóg, a vér a fejembe tolul - a padló felszalad a plafonra és tótágast állanak a falak. S ehhez az undorító és lehetetlen állapothoz, míg kilógó nyelvvel keresem az egyensúlyt s próbálom áthúzni hasamat a vékony vasrúd mögött, teljes bizonytalanságban afölött, vajon a föld vagy a csillagos ég felé közeledem-e - ehhez az állapothoz valaki, egy vad külsejű férfi állandóan bömböl valamit felém - "homoríts!" "homoríts!" ezt bömböli, s az én vérbeborult értelmem távolról sejti csak, mit ért ez alatt a szó alatt - valamit ki kell feszíteni, igen, valamit behajtani, és valamit kiegyenesíteni - de hogy mi legyen az, láb, derék, csípő, s ha ezt már tudom: vajon melyik irányban keresendő az illető testrész: - minderre, ugye nem kívánhatjátok, hogy válaszoljak ilyen állapotban. Rúgok egyet, előre vagy hátra, mindegy - kinyitom a szájamat, a szemem becsukom - undorral és kétségbeesve eleresztem kezemmel a szert, és hátam nagyot nyekken a vastag szőnyegen. Hála istennek - nevethettek már. Az ördög vigye az egész tornaünnepélyt, a benevezést, az első díjat - majom lesz, aki megnyeri.

[sos-hungaria]

Nemzeti konzervatívok II.

⇒ Nemzeti konzervatívok I. — Az álkatolikus bűnöző

⇓ Megosztás ⇓ A másféle katolikus

*

Mr Katolikus

Konzervatív ováció

A kávé illata

Koldus és királyfi

Az aranyember

A Jóisten titkos szándéka

Beteljesült álom

Putyin ipari mérete

Moszkvai faló

Kísért a múlt

Európát, a gyönyörű nőt

Látószög a zsákból

Mint tudjuk, a nemzeti konzervativizmus különös furabogár ideológia,…

[nonquebecoisayul]

Nyelvében él a nemzet, de meddig?

Kint szakad az eső, ősz van a javából itthon is, otthon is. Szombat este a már csak félig vallási célokat szolgáló belvárosi Saint James United Churchben Music of Hungary címmel egész estés rendezvényen jártunk, amit az ottawai magyar nagykövetség főszponzorált. Ez volt az első ilyen volumenű rendezvény Montréalban az elmúlt 3 évünk alatt, legalábbis amiről tudtunk. Kodály, Liszt és Katona műveiből énekelt a már itt nevelkedett Sebastian Haboczki és a New York-ból meghívott Melissa McCann. Zongorán egy québécois kísért, hegedűn pedig az örökzöld Istvánunk, aki a magyar étteremben már annyiszor elvarázsolt játékával.

Most sem vol máshogy: a legnagyobb tapsok között volt a Hejre Kati Hubay Jenőtől, amit a zongorista Paul Digout Istvánnal közösen adott elő. Az A csitári hegyek alatt elérzékenyültem kicsit, de a végére tartogatott Bánk bán-betétek is meghatottak. A Hazám, hazám után Rafának el kellett magyaráznom, mi a különbség a házam és a hazám között. És megint csak rájöttem, milyen irtó nehéz és cizellált a mi édes anyanyelvünk: otthon, itthon, hazám, házam, és akkor hol van még a hon(vágy) stb.

Ez a hosszú bekezdés arra szolgált, hogy a mai topikomnak kellő hangsúlyt adjak. A múlt héten ugyanis szinte minden álló nap belebotlottam (újfent) a francia nyelv fennmaradásának ádáz, már-már kolonizációs szintű imperialista küzdelmébe. Kezdjük azzal, hogy a héten megvolt az első nagy élő televíziós vita a közelgő szövetségi választások előtt. Amíg otthon az önkormányzati kampány a pornó- és drogügyletek sötét bugyraiban sárdagaszt mindenféle értelmes, racionális párbeszédet nélkülözve, addig itt a négy legesélyesebbnek tartott párt vezetője franciául produkált több mint 2 órás vitát.

Bravó, ismét egy valódi demokráciában éreztem magam, ahol a pártvezetők tényleg arra törekednek, hogy észérvekkel hassanak rám. Persze itt is van minden: a jóképű miniszterelnök vitatható óriáscég-mentésén, privát hajókázásain és 20 évvel ezelőtti blackface-festési szokásain kívül a konzervatívok kék szemű, szőke jelöltjének amerikai-kanadai kettős állampolgárságán át a mindig turbánt viselő szikh származású induló létéig a csak a frankofónokat képviselő és az elmúlt négy évben egyetlen indítványt sem kezdeményező québeci pártig. De - és itt jön igazán a párhuzamos valóság! - errefelé van valódi, érdemi, okos vita. És tisztelet. Ez az oldala a demokráciának piszkosul fog hiányozni később.

Természetesen a négy vitapartnerből a helyi jelölt és a jóképű miniszterelnök, akit az apja frankofónként nevelt anno, igen jól bírtak a francia nyelvvel, míg a konzervatív és a turbános jelölt azért csak idegen nyelvként használták Molière idiómáját. Főleg utóbbi volt hátrányban; egyik ismerősünk azzal kedveskedett nekem, hogy még az én franciám is sokkal jobb, mint az övé. Szó mi szó, számtalan hibát (nyelvtanit, nyelvhelyességit vagy felesleges anglicizmust) tényleg észrevettem. Hiába na, a felső fok az felső fok:) Persze minden elismerésem, hogy egy ilyen élő adásban nemcsak ki kell fejezniük magukat, de támadni, védekezni, érvelni és meggyőzni is kell. Ilyenkor jön rá az ember, hogy a konyhanyelv ismerete távol van a profizmustól!

És akkor most jöjjön valami, ami ebben a blogban már sokadszor kerül terítékre. A nyelvi kérdés. Még mindig döbbenten hallok egy-egy (hivatalos) véleményt, megnyilatkozást arról, hogy hogyan kellene a francia nyelvet erőltetni a mindennapokban. A québeci nemzeti kormány illetékese ismét felvetette, hogy erővel kellene tiltani az üzletekben a “Bonjour/hi” köszönést. Elég komoly a dolog, mert egyesek azt is felvetették, hogy az Office québécois de la langue française egyfajta orwelli nyelvrendőrségként szúrópróbaszerűen ellenőrizze, hogy az üzletek alkalmazottai betartják-e a szabályt.

Persze ma a helyi miniszterelnök visszakozott, nem kívánják újranyitni a fejezetet, sőt (egyelőre) nem vezetik be, hogy az 50-nél kevesebb főt alkalmazó cégeknél is a francia legyen a hivatalos nyelv (most a 25 fő alattiaknál van ez előírva), de az a tény, hogy ezt a nyelvi lapot mindig elő lehet húzni, elszomorít. Az egyik véleményformáló találóan azt mondta, hogy elég baj az, ha a kocsmáros köszönésére bízzuk vagy abban látjuk a francia nyelv fennmaradásának zálogát... Másrészt pedig a montréali agglomeráció által létrehozott, nemzetközi gazdasági-kulturális stb. együttműködéseket felkutató és elősegítő vállalkozásösztönző szervezetnél dolgozó barátunk azt mondja, hogy pont a francia miatt riadnak el befektetők vagy máshonnan 1-2 évre idecsalogatható zsenik attól, hogy Kanada ezen részén működjenek.

Kelet-Kanada, azon belül is Québec nagyon jól hasít mostanában: baromi jó a gazdaság állapota, mindenhol növekedés van, a munkanélküliség is évtizedek óta nem látott mélységben. Szóval egyrészt nincs szükség, másrészt meg van tér ilyeneken problémázni. Persze valahol jogos az aggodalom: a nyelv elvesztével a kultúra is oda! Szintén a múlt héten publikálta legfrissebb, 2016-os adatait a kanadai KSH a témában. Ezek szerint az elvileg kétnyelvű Kanadában szinte kizárólag a frankofónokra igaz ez.

Québecen és Új-Brunswickon kívül alig 10% körül van a kétnyelvűek aránya (Brit-Kolumbiában és Albertában még a 7%-ot sem érik el). A Québecen kívül élő kanadai frankofónok 85%-a kétnyelvű, ami érthető, hiszen többségében anglofón provinciákban kell boldogulniuk. És pont emiatt a Québecben élő anglofónok kétharmada beszél franciául is. Hogy mennyire otthon érzik magukat és nem törődnek azzal, hogy az észak-amerikai kontinensen azért csak az angol az uralkodó nyelv (és vélhetően nem a francia, hanem a spanyol lesz a következő), a frankofón québécois-k csupán 40%-a kétnyelvű.

Értem én az aggodalmat, igen. Mint ahogyan a magyar nyelvvel is ki tudja, mi lesz pár száz év múlva. De nem véletlen, hogy nem a francia vagy a magyar lett világnyelv. Éppen a visszható igék a németnél vagy a portugálnál is jóval színesebb világával ismerkedem, ami felér egy nyelvtanpornóval. Angoltanár barátaim biztos nem hagyják szó nélkül, hiszen az angol is bonyolult nyelv. Viszont nem igazán találkoztam eddig olyan nyelvtani szabállyal benne, amit 10-ből 9 anyanyelvi beszélője naponta többször elront. Nos, most pont ilyenekkel ismerkedem franciául. Kérdés, észrevétel esetleg maradt még:)?

[gbelovaisaltandvinegar]

„(…) amikor Argentínába látogattunk, úgy festettünk, mint az argentinok. Olyan volt, mintha egy tükör előtt játszottunk volna” - Francisco Maturana útja a csúcsra Kolumbia tragikus évtizedeiben. 1. rész.

Francisco Maturana Kolumbia szövetségi kapitányaként két világbajnokságra is kivezényelte hazája válogatottját, identitást faragott az ország labdarúgásának olyan játékosokkal, mint René Higuita, Carlos Valderrama vagy Andrés Escobar, miközben szülőföldjén a drogbárók uralta hétköznapokban egyetlen kapaszkodó maradt: a futball. Mágikus és mégis valóságos mese a medellíni fogorvosról, aki közel egy évtizedig képviselte a józan észt Kolumbiában, a söpredék között. Első rész.

                                                                           „Most láttam először hullát. Szerda van, de olyan, mintha vasárnap volna, mert nem mentem iskolába, és ezt a kordbársony ruhát adták rám, amely itt-ott szűk már.”­*

 Egy. Úgy tűnik, Kaliforniában mindig száz ágra süt a nap. Kettő. Az öltözőben síri csend volt, amikor elmondtam a játékosoknak, hogy ma Barrabás helyett Gaviria fog kezdeni. Három. Egy pillanatra, ahogy a Coca-Cola reklámtáblát néztem, emlékezetembe ötlött a momentum, amikor Adolfo belőtte az ötödiket az argentinok ellen. Négy. Mágikus pillanat, most pedig itt állunk, az életünk a tét. Öt. Odahaza, Medellínben most múlhatott este nyolc, ha jól számolom. Szegény Andrés. Hat. Lövést kapott, de miért, egyetlen szerencsétlen mozdulatért, azért mert többé már nem voltunk képesek féken tartani azt az őrültekházát, ami odahaza megy? Hetedik éve, hogy tartom a hátam, és nem most fogok megfutamodni, ahogy a sikerekért, úgy ezért a kudarcért is vállalom a felelősséget, én, Francisco Pacho Maturana.

 A tévé előtt ülve, Andrés Escobar unokaöccse odafordult édesanyjához: „Anyu, meg fogják ölni Andrést.”

 Az ártatlanságnak lőttek.

 Ezerkilencszázhatvankettő, Kolumbia. Dél-Amerika egyik legegyedibb országa, aminek partjait két óceán is mossa, arcának igazi vonásait pedig az Andok félelmetesen grandiózus vonulatától kölcsönzi. A Liceo Antioqueño elemi iskolából örömujjongással futkosnak ki a nebulók, köztük a kis Francisco, a Maturana család büszkesége, akik öt éve érkeztek Medellínbe. A rádióból továbbra is üvölt a kommentátor örömódája, miután lefújták a Szovjetunió-Kolumbia világbajnoki mérkőzést. Négy-négy. Micsoda siker, ezt hívhatják győzelemmel felérő döntetlennek. Alig pár esztendő telt el a véres La Violencia óta, a konzervatívok és liberálisok között zajló, egy évtizedes polgárháború óta, amiben több mint kétszáz ezer kolumbiai vesztette életét. Most pedig végre valaminek őszintén lehet örülni, ideológiai hovatartozástól függetlenül. A konzervatív oldalon harcoló, megőszült ezredes most sokat sejtetően bólint egy rövidet a két éve még liberális szlogennel ellátott szórólapokat buzgón osztogató kereskedő felé a piactéren. Alig észrevehetően, de mégis kristálytisztán érthetően: igen, kolumbiaiak vagyunk.

 Francisco, vagy ahogy a többiek szólítják, Pacho, egyelőre csak önfeledten lubickol a pillanatban, de tizenhárom évesen valahol legbelül elplántálódik ezeknek a perceknek az emléke és felbecsülhetetlen értéke. Ahogyan Medellínbe költöztek, ebbe a hatalmas metropoliszba, Franciscót azonnal rabul ejtette a labdarúgás. Nem múlhatott el nap anélkül, hogy a Los Alcázares kommuna fiataljai ne a legközelebbi futballpályán, vagy egyszerűen csak az utcára rögtönzött játéktéren rúgják a bőrt. A Maturana családnak Medellín már a harmadik állomáshelye volt Pacho születése óta. 1949-ben, amikor Francisco Antonio Maturana García először mosolygott rá a kolumbiai anyaföldre, a család még Quibdóban lakott. Néhány évvel később egy hegyekkel körbezárt kis településre, Liborinaba költöztek. Apja korán felismerte, hogy gyerekeiből csak akkor lehet értékes ember ebben a szüntelenül kavargó, polgárháborúktól fellazult társadalomban, ha tanulnak és életüket a műveltségükre teszik fel. Miután az egész napig tartó fárasztó munka után a Maturana családfő megérkezett a szegényes otthonba, a gyerekeket azonnal kérdések sokaságával árasztotta el. „Amikor apám este hazaért a munkából, teljesen el volt fáradva. De ilyenkor jöttek a kérdések. Aki a legtöbb helyes választ tudta adni a görög mitológiával kapcsolatos kérdésekre, az kapott pár peso jutalmat.” Lefekvés előtt még arra is jutott idő, hogy Pachot Mario Benedetti és Eduardo Galeano költők sorai ringassák álomba. Ezek a felolvasások, az önszorgalomból bújt görög mítoszok egytől-egyig megalapozták Francisco Maturana életének alakulását.

 Alig egy évtizede működött professzionális labdarúgó bajnokság az országban, amikor a Maturana család Medellínbe érkezett. Ahogyan a világ legtöbb nemzetének, úgy a kolumbiaiaknak is az angolok mutatták be a labdarúgást a XX. század első éveiben. A kezdetben ad hoc jelleggel megrendezett mérkőzéseket Barranquilla kikötőjéhez közel az éppen szünetet tartó angol dokkmunkások és az angliai tanulmányútjukról visszatért tehetős, fiatal kolumbiaiak között rendezték. Hiába tett szert hirtelen, óriási népszerűségre a futball – talán csak a klasszikusan latin-amerikai lóverseny vetélkedett vele – Kolumbia elképesztő földrajzi adottságai ebben az esetben szinte leküzdhetetlen akadályt jelentettek a sport profivá válása előtt. Éppen ezért rendkívül korán kialakultak a regionális bajnokságok, amelyek természetesen megrekedtek az amatőr jellegnél. Mindössze egy esztendővel Francisco Maturana születése előtt, 1948-ban sikerült megállapodni a regionális ligáknak és a szövetségnek, hogy elindítsák az első professzionális kolumbiai labdarúgó bajnokságot. Ettől fogva pedig elkerülhetetlen volt a Kolumbiát elöntő külföldi szakemberek és játékosok áradata. Az ország földrajzi helyzetéből adódóan is nagyban függött Argentínától, de ez a labdarúgásban még inkább megmutatkozott. A kolumbiai profi labdarúgás gyerekcipőjét az argentin és brazil suszterek készítették, sokszor nem törődve azzal, hogy hol szorít a lábbeli.

 A kolumbiai foci addigi legnagyobb sikerét 1962-ben érte el, amikor Chile legyőzésével a nemzeti tizenegy első ízben vívta ki a világbajnoki részvételt. A hazai tehetségek hanyagolása miatt ekkor már kezdtek megmutatkozni azok a hátrányok, amelyek a túlzott külföldi függésből adódtak. A kormány szempontjából, akik teljes vállszélességgel támogatták a profizmusra való áttérést, továbbra is működőképes volt az a gondolat, hogy a labdarúgás Kolumbiában egy borzasztóan erős politikai faktor, a tömegek féken tartására szolgáló eszköz. Alig harminc évvel később, Pacho Maturana ezt a saját bőrén fogja tapasztalni és szavaival nyomatékosítani. Ekkoriban a legnagyobb gondja viszont az volt, hogy édesanyja előtt milyen alibivel magyarázza a sötétedésig tartó focicsatákat.

 Az ’50-es, ’60-as évek Kolumbiájában kevés olyan hivatás volt, ami alacsonyabb társadalmi tiszteletnek örvendett a profi labdarúgóénál. Különösen komolytalannak vették az életet tanulásra és műveltségre alapozó Maturana családnál, ha valaki focistaként képzelte el a jövőjét. Pachot gyerekként ez még nem akadályozta abban, hogy minden szabadidejét a futballnak szentelje. Egyetlen cipője, amiért apja rengeteget dolgozott, naponta több órán keresztül szoros kapcsolatot ápolt a labdával. Miután a lábbeli megjelenése drasztikusan romlott, Pacho szülei betiltották a labdarúgást a családban. A legközelebbi játék alkalmával, miután sikeresen megszökött otthonról, a kis Francisco, édesanyja intelmeit fejben tartva, inkább mezítláb játszott. Levette a féltett lábbelit és a kapufához rakta. A játék végeztével azonban hiába kereste egyetlen pár cipőjét, annak időközben lába kélt. Talán soha többet nem volt úgy kétségbe esve, mint akkor, a csupasz lábujjait nézve és a lehető leghihetőbb história után kutatva. A sors mégis úgy intézte, hogy Francisco Maturanaból profi labdarúgó legyen.

 Tizenhárom évesen az iskolában figyelt fel tehetségére Julio Ulises Terra, aki a helyi Atlético Nacional ifjúsági csapatának edzője volt. Pacho ekkor már ízig-vérig Nacional szurkolónak számított. Kilenc-tíz évesen az apja vitte ki első bajnokijára, a hangulat, a zöld-fehérben úszó embertömeg pedig azonnal magával ragadta a kis Maturanat. Szeretett focizni, de a szurkolás, a szurkolók voltak azok, akik rabul ejtették a szívét, így iskolatársaival szinte az összes bajnokin ott voltak és buzdították a Nacionalt. Az első helyen azonban továbbra is a tanulás állt. Az edzések mellett párhuzamosan végezte el az orvosi egyetemet is, fogorvosnak tanult. Már 23 éves elmúlt, amikor először bemutatkozhatott a felnőtt csapatban.

 Rögtön az első szezonjában sikerült bajnokságot nyernie az Atlético Nacionallal, amelyik 19 év után tudott újra a csúcsra jutni, története során mindössze másodszor. Pacho azonban nem élvezte a játékot. Középhátvédként az elsődleges feladata az volt, hogy árnyékként kövesse az ellenfél kilencesét a mérkőzések alatt. Totális emberfogás. A fizikális-, erőfocit az aktuális latin-amerikai trend diktálta. Az eközben már a válogatottban is bemutatkozott Maturana így emlékszik vissza: „amikor Argentínába látogattunk, úgy festettünk, mint az argentinok. Olyan volt, mintha egy tükör előtt játszottunk volna”. A hetvenes években a kolumbiai identitást még csírájában is nehéz volt felfedezni az ország labdarúgásában, az egyéni ügyesség és az improvizáció szitokszavaknak minősültek. Egy argentin pedig valósággal „béklyót rakott a játékosok lábaira”.

 Osvaldo Zubeldíát mégis a kolumbiai futball egyik forradalmasítójának tekintik az ország futballkrónikásai. Hiába állt negyed évszázada a profizmus útjára Kolumbia, a hetvenes évek végén Zubeldía kellett ahhoz, hogy megadja a végső lökést. „Hogy hogyan csináltam forradalmat? Eltöröltem a sziesztát, a kiadós reggeliket és a hosszúra nyúlt ebédeket” – idézi fel később az argentin edzőlegenda. Zubeldía az elsők között volt, akik bevezették a napi két edzést. Egy délelőtt, egy délután. Persze a korábbiakból kiindulva, a fizikális felkészültségen alapuló taktikához elengedhetetlennek is bizonyult a kényelmes kolumbiaiak szempontjából drasztikus lépés. Noha Zubeldíának a játék taktikai oldaláról alkotott képével nem teljesen értett egyet Maturana, azt elismerte, hogy a professzionális hozzáállásával óriási hatást gyakorolt a későbbi saját edzői filozófiájára. Mindemellett azon ritka játékosok közé tartozott, akik jól kijöttek a keménykezű Zubeldíával. Többször előfordult, hogy pályán kívül is találkoztak, beszélgettek és az argentinnak köszönhetően a futball mellett egy közös szerelmet is találtak: a lovakat.

 „Sosem gondoltam magamról, hogy bajnok típus volnék” – vallott őszintén magáról Maturana egy későbbi interjúban. Éppen ezért a sikeres pályafutás dacára továbbra is fogorvosként képzelte el a jövőjét. Miközben az Atlético Nacional mellett megpróbált minél több időt a hivatására is fordítani, 29 évesen meghozta élete talán addigi legnagyobb döntését. Végre elköltözött az édesanyjától. „Egyszerűen már nem bírtam. Amikor esténként hazaértem, mindig jött a: Pacho, az őrületbe kergetsz, olyan zajt csapsz, hogy nem tudok aludni!” – emlékszik vissza Maturana. Bucaramangába, egy Medellínhez viszonyítva kisvárosba költözött, ahol ráadásul sokkal szabadabban tudta megszabni fogorvosi rendelésit, miközben a helyi csapatban futballozott. 1982-ben még egy fél évet lehúzott az Atlético Tolima csapatában, mielőtt újra hazatért Medellínbe, ezúttal viszont már tényleg azzal a céllal, hogy mindent megtegyen a medellíni fogsorok makulátlan fehérségének megőrzéséért.

 „Szükségem lenne a segítségedre!” – mondta Luis Cubilla, miután váratlanul betoppant a rendelőbe. Francisco Maturana éppen hófehér köpenyét akasztotta fogasára, amikor megütötte a fülét az ismerős hang. Mindössze pár esztendeig volt távol, és számára is meglepő, de újra kell tanulnia a mindennapi életet Medellínben. Ráadásul január van, ilyenkor mindig vegyes érzelmekkel párosulva fut bele az újrakezdés és az új esély szlogenekbe elmélázós perceiben. Erre itt egy régi hang, egy régi arc. Megfordul. 1982, Libertadores kupa, Tolima-Olimpia. Kolumbiai-paraguayi csata. Ő középhátvéd, a váratlan vendég az ellenfél szakvezetője. Tisztán emlékszik, persze még egy éve sincs. „Most vonultam vissza, Luis.” – válaszolja Pacho, de sejti, hogy ezzel nincs elintézve a dolog. „Gyere vissza, vagy játékosként, vagy az edzői stábba” – érkezik Cubilla válasza. „Egyébként is kezdesz kikerekedni” – teszi még hozzá miközben a fogorvos ábrázatát lesi.

 Luis Cubilla a Zubeldía-korszak utáni második edző volt az Atlético Nacionalnál, aki megpróbálta továbbvinni az argentin hagyatékát. Mindössze egy évet kapott Medellínben, mégis ő volt az, aki megalapozta Francisco Maturana taktikai rátermettségét. Cubilla hívására Maturana visszatért a Nacionalhoz, ezúttal azonban nem a pályára, hanem az oldalvonal mellé. Részt vett az edzői stáb mindennapi munkájában, a nappalokat a csapattal töltötte, az éjszakák pedig elhozták Pacho számára felbecsülhetetlen pillanatokat. „Cubilla esténként beállított hozzám könyvekkel felpakolva” – emlékszik vissza az 1983-as medellíni estékre Maturana. Cubilla könyveiben Zubeldía, Bilardo és Menotti taktikai elképzeléseiről olvastak, amiről egy üveg whisky mellett beszélgettek, vitáztak, olyan szellemi szintre emelve a labdarúgásról szóló diskurzust, amivel korábban még nem találkozott Maturana. Pacho egyre gyakrabban bújta az aktuális nemzetközi trendekről szóló írásokat, ahol arról olvasott, hogy az emberfogásos védekezés hanyatlani látszik és helyét a területvédekezés veszi át. No meg a letámadás, visszatámadás. Maturanaban egyre kiforrottabb kép alakult ki arról, hogy milyen focit képzel el ideálisnak.

 Juan Mujica és Aníbal El Mano Ruiz mellett is folytatta a cubillai hagyományt, és esténként egy-egy üveg whisky társaságában bővítette tudását a labdarúgásról és készítette fel magát az első komolyabb edzői feladatokra. Addig a Nacional U-16-os csapatával próbálgatta azokat a fogásokat, amiről esténként olvasott, amiket el-el csipegetett, többek között a hollandoktól. Magasra feltolt négyfős védelem, agresszív letámadás, területvédekezés. Mottó: a játék élvezete. Akinél nincs labda, az szenved, akinél labda van, az élvezi a játékot. Az „őrült fogorvos kísérleti laborjában” pedig olyan fiatal medellíniekkel alakíthatta filozófiáját, mint Andrés Escobar, Leonel Alvarez, vagy a különösen bohém hálóőr, René Higuita.

*Gabriel García Márquez: A söpredék. Ford: Scholz László

[korkep-blog]

Macron EP-felszólalásának margójára: Pompa, vörös szőnyeg és "európai polgárháború"

Emmanuel Macron francia kormányfő kedden az Európai Parlament előtt mondott beszédében elindította a vitát az EU reformjáról. Volt aki éljenezve fogadta szavait, mások kritizálták. Macron beszéde több szempontból is jelentős volt. Nem csak az EU reformjáról van szó, hanem arról, vajon kinek a cs...

Emmanuel Macron francia kormányfő kedden az Európai Parlament előtt mondott beszédében elindította a vitát az EU reformjáról. Volt aki éljenezve fogadta szavait, mások kritizálták. Macron beszéde több szempontból is jelentős volt. Nem csak az EU reformjáról van szó, hanem arról, vajon kinek a csapatát erősíti majd a francia elnök a 2019-es EP-választáson.

  Macron nem meglepő módon olyan célokat vázolt fel, amelyek Közép-Kelet-Európában nem túl népszerűek. Ilyen például, hogy a fontosabb döntéseket az Európai Tanácsban minősített többséggel hozzák meg, vagyis nem érvényesülne a vétójog.  A minősített többséggel a régi tagállamok akarata könnyebben érvényesülne – legyen szó kvótákról vagy költségvetésről.

  A migrációval kapcsolatban azt mondta, „szolidaritásra van szükség” a migráció okozta terhek elosztására, illetve le kell rövidíteni a menedékjog megszerzésének idejét. Hozzátette, hogy olyan programra van szükség, amely segíti a menekülteket befogadó közösségeket, egyúttal el kell utasítani a „bezárkózást”.

  Macron európai polgárháborús helyzetről beszélt, amely a liberális demokrácia és az illiberális nemzeti egoizmus között alakult ki Európa szerte. Közös fellépésre szólított fel az „EU-ellenes erőkkel” szemben. A francia elnök szerint az Orbán Viktor-féle politikusok által képviselt politikai modellek „halálos illúziók”.

  A zuhanó népszerűséggel küzdő francia államfő célja, hogy Németországgal egyenrangúvá tegye Franciaországot. Leginkább saját belpolitikai helyzete miatt. Fotó: Politico.eu

  Nem elég a vörös szőnyegen szónokolni

  Macron nembeszédével nem okozott különösebb meglepetést. A körülmények azonban némileg rendhagyók voltak. A strasbourgi plenáris ülésen szokatlanul nagy figyelmet kapott, úgy vonult be az EP üléstermébe, mint az EU elnöke, sokszor szakított időt a fotózásokra, többekkel kezet fogott. Elhangzott az európai és a francia himnusz is.

  A fiatal államfő beszédét mégsem fogadta mindenki pozitívan. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) európai pártcsalád vezetője, Udo Bullman úgy fogalmazott:

  „Nem elég a vörös szőnyegen szónokolni és énekelni az európai himnuszt, hagynunk kell, hogy az álmunk valóra váljon”

  Az európai konzervatívok, az EPP frakcióvezetője, Manfred Weber válasz-felszólalásában azt mondta:

  „…az igazi demokrácia nem csak az embereket hallgatja meg [ahogy azt Macron mondta], hanem lehetővé teszi az embereknek, hogy döntsenek”

  Csak az ALDE vezetője, Guy Verhofstadt üdvözölte Macron szavait kritika nélkül, és biztosította a francia államfőt feltétel nélküli támogatásáról.

  A Én Marche és Macron győzelme 2017 tavaszán. Fotó: Politico.eu

  Macron kegyeit keresve

  Az EPP bírálata nem véletlen. Macron megválasztása előtt alapított pártja, a Lendületben (En Marche!) még nincs az EP-ben, a kérdés most az, hogy melyik frakciót erősíti majd a 2019-es európai választásokon.

  A szocialisták (S&D) távolságtartása mögött az állhat, hogy Macron népszerűsége hazájában fokozatosan csökken, korántsem biztos, hogy olyan erős partner, mint amilyennek elvárható lenne.

  Egy másik forgatókönyv szerint nem kíván csatlakozni senkihez, hanem saját frakciót alakítana ki saját pártja és a spanyol Ciudadanos párt szövetségéből, illetve a S&D egyes tagjaiból. Ebből a szempontból nem elhanyagolhatóak azok a kelet-európai pártok, amelyek szövetséget kötöttek Macron pártjával már korábban. Közéjük tartozik a magyarországi Momentum (amely leszerepelt a magyarországi országgyűlési választásokon) és a Štefunko-féle szlovákiai Progresszív Szlovákia, emely a legutóbbi felmérések szerint araszol az 5 százalékos küszöb felé.

  Talán a legfontosobbat Manfred Weber mondta ki: nem az euróövezet reformja a legfőbb kérdés, hanem a migráció megállítása. „Pazaroljuk az energiánkat, ha túl sokat beszélünk a gazdaságról”. – fogalmazott

  Körkép.sk, Politico.eu, Euobserver.com

Nyitókép: Euobserver.com

[avicdsgn1]

„A végletekig tüzelt identitásőrjöngés, a Black Lives Matter tombolása és a túlhajtott politikai korrektség megszállott zsarnoksága mindössze arra volt elég, hogy egy példátlanul uszító hajlamú, rossz elnököt, akinek a kormányzása ciklusának végére gyakorlatilag összeomlott, épphogy sikerüljön kiűzni a Fehér Házból. Joe Bidennek és pártjának most a romokat kell eltakarítania: egy közgyűlölettől sújtott, polgárháború peremére sodródott birodalmat kellene visszavezetniük progresszívek és konzervatívok egykor még közös Amerikájához.” Puzsér “épphogy” mi?? Ő biztos valami más csatornát fog...de ez gyogyorogyós ők mindig valami más csatornát néznek :D ~5 millióval több lett a popular szavazat.....ez minden idők legnagyobb különbsége. “Épphogy” mi?? Tudjuk, hogy az elektorok száma számít. Hát az is több lett. 290-214 elég nagy különbség. Az egyetlen ami miatt úgy tűnt Trump megnyerheti ezt a választást a levélszavazatok feldolgozása volt. Egyetlen helyen volt nagyon szoros tényleg épphogy az Georgia. ~9 ezer szavazattal. De Georgia a 90-es évek óta Repubi. Polgárháború...szó nem volt polgárháborúról, de ha valaki azt csinált volna belőle az pont Trump amikor ki akarta küldeni a nemzeti gárdát :DDD Azért szerzett egy rakat plusz szavazatot Trump a latinok meg feketék közt, mert a debil Börni meg AOC -féle szocik miatt lett egy ilyen főgonosz amivel Trump tudott riogatni. Ezek szocilisták!!!!! Rá lehetett a demokratákra sütni ezt a bélyeget nekik köszönhetően. Nem figyelted meg?? Újabban “left” meg “leftist” meg socialist-ként hivatkoznak a demokratákra. Ez régebben nem volt jellemző. Vagy legalábbis nem ennyire. Baromi sokat ártottak ezek az arcok a demokratáknak. És hát ugye a latinok egy része pont a csodás szocializmus elől menekült :D Szóval volt egy logikai alapja a riogatásnak. Nem véletlenül vált a szocializmus meg a baloldal meg a kommunizmus szitokszóvá meg mumussá. Főleg azoknál akik abból menekültek és érezték a különbséget. Joe bácsi rögtön azzal indított, hogy meg kéne békélni és egységet kovácsolni újra. Mindenki Amerikájának. Teljesen korrekt beszéd volt.  Én személy szerint nagyon pozitívan csalódtam az amcsikban. És nem a szavazás eredménye miatt. Elképesztő mekkora erőket tudnak megmozdítani és mennyire oda tudják tenni magukat, ha valamit akarnak vagy valami mellet ki akarnak állni amiben hisznek. Még ha marhaság is. Brutális erőt tudnak mutatni. És ez fantasztikus. 4 évet rinyáltak, hogy fasz kivan a debil Trump-al. Aztán 4 év után minden követ megmozgattak, hogy Trump-ot eltüntessék. És sikerült. Ez király!! Ez fasza!!! Ez zsír!!  Nézd meg a csavaros észjárású gyogyorogyókat. 10 éve rinyálnak meg jajjonganak, hogy orbán lopik a Mészáros Pistával....és lófaszt nem csinálnak sőt egy zsák krumpliért meg egy konyhafelújításért a seggüket / lelküket eladják. Aztán újra megválasztják. És újra. És 2050-ben amikor már csak egy disznószarral kitömött bábú lesz csak a helyén Zsákfosnak még mindig ezen rinyálnak majd és két forintért a seggüket árulják. Miközben arról filozofálgatnak  bebaszva, hogy mennyire hanyatlanak azok akiknek van gerincük. Igen bazmeg geci jól csinálták a hanyatlók!!

[hirzilla]

Bolsanaro leradírozná a brazil környezetvédelmet http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/greenfo/2019/04/12/bolsanaro-leradirozna-a-brazil-kornyezetvedelmet/?feed_id=36839&_unique_id=5cb03a973d16a greenfo/MTI 2019. április 12. 8:59 Jair Bolsonaro a kinevezettek kis csoportjára cserélné le a jelenlegi, széles alapokon nyugvó, független véleményeket is tükröző Brazil Környezetvédelmi Nemzeti Tanácsot – derült ki egy a napokban ismertté vált dokumentumból. Az AP amerikai hírügynökség birtokába jutott anyagból kiderült, környezetvédelmi aktivisták attól tartanak, Bolsonarónak a környezetvédelmi szervezetekkel kapcsolatos sokszor hangoztatott szkeptikus véleménye további erdőirtáshoz és az ellenőrzés mértékének csökkenéséhez vezethet az országban, amely az Amazonas-medence esőerdőinek mintegy 60 százalékát birtokolja.Szakértők szerint az erdők védelme létfontosságú lenne a globális felmelegedés lassítása és a Föld klímájának védelme érdekében teendő erőfeszítéseknek. Az új elnök úgynevezett átmeneti munkacsoportjának még január elseje, a hatalomba lépés előtt vázolt menetrendjében az szerepel, hogy az államfő olyan rendeletet kezdeményez, amely egy kormányzati testületet hozna létre a jelenlegi Brazil Környezetvédelmi Nemzeti Tanács helyébe. Ez utóbbi testületnek 100 tagja van, köztük független környezetvédelmi szervezetek és üzleti csoportok is. A létrehozandó új testület ugyanakkor 5 elnöki kinevezettből állna, hozzájuk csatlakozna Ricardo Salles környezetvédelmi miniszter, az indítvány kezdeményezője. Orbán, Trump és Bolsonaro – konzervatívok verik szét a természeti környezetet Trump lépései szégyenteljesek a republikánusokra nézve is, hiszen még Richard Nixon republikánus elnök hozta létre a környezetvédelmi ügynökséget. A brazil elnök kormányzásának első hetében lemondásra kényszerítette a környezetvédelmi ügynökség vezetőjét. Az orbáni Magyarországon is megsemmisítették a környezetvédelmi apparátust, holott ez ellentétes az egészséges környezethez való jogot biztosító alkotmánnyal. Orbán Viktor Jair Bolsonaro beiktatásán egyedüli európai miniszterelnökként A globális nagypolitika és a főáramlatú média évtizedek óta félvállról veszi az ökológiai rendszer és a klíma részéről érkező vészjelzéseket. Holott a klíma-menekültek megjelenésével a centrumtérségek államainak belső társadalmi kohéziója is megbomlik – az ENSZ adatai szerint 2008 óta mintegy 210 millió ember kényszerült elhagyni lakhelyét az extrém időjárás vagy szárazság következtében. Új-Zéland vette föl először a biztonságpolitikai kesztyűt a nyugati világban és tavaly nyári Stratégiai Védelempolitikai Állásfoglalása a klímaváltozást egy olyan veszélyforrásként írja le, amely „a gyenge kormányzású régiókat destabilizálja”, így felerősítve a „hagyományos biztonsági kihívásoka. Nyomtatható verzió http://greenfo.hu/hirek/2019/04/12/bolsanaro-leradirozna-a-brazil-kornyezetvedelmet?referrer=rss

[startup-punk]

Hol van ehhez képest a 13. havi nyugdíj?

http://www.portfolio.hu/gazdasag/adozas/hatalmas_kedvezmenyeket_osztogat_az_allam.4.249675.html

A legkisebb, mintegy százezer főt számláló csoport a nemzeti-liberálisok. Ideológiai szempontból ők a Fidesz leginkább liberális szavazói: alapvetően utasítják el a tekintélyelvűséget, viszont elfogadóak a társadalmi egyenlőtlenséggel szemben. Döntően fiatal, budapesti, a vallásosságot elutasító, magas végzettségű szavazókról van szó, akik a táboron belül a leginkább kritikusak a Fidesszel. A politika nagyon érdekli őket és igyekeznek minél több forrásból tájékozódni. Az átlagos Fidesz szavazóhoz képest kevésbé van rossz véleménye a baloldalról, de a meglévő baloldali pártokat elutasítja. Ez a csoport valamelyest nyitott a Jobbik felé: másodlagos preferenciában megjelenik, de győzelmi várakozásuk egyértelműen a Fideszhez kötik őket.

A 335 ezer fős apolitikus jobboldali fiatalok olyan szavazók számára a politika kevésbé fontos része a mindennapoknak: pályakezdő, családalapító fiatalokról van szó, akik magasan képzettek, dolgoznak, jó keresetük is van – így számukra a Fidesz stabilitása már önmagában is érték és nem látnak okot arra, hogy más pártot válasszanak. E szavazók vélhetően a családi szocializáció során lettek jobboldaliak és maradtak is annak: a baloldalt a 2010 előtti időszakkal azonosítják, a Jobbik radikalizmusa pedig inkább taszítja őket.

A közel félmillió szavazót jelentő vidéki vallásos Fidesz szavazók jellemzően idős, alacsony végzettségű, rossz anyagi körülmények között élő választók, akik jobboldaliságuk és konzervativizmusuk mellett nagyon erősen társadalmi-jövedelmi egyenlőséget követelnek.  Értékválasztásaik és demográfiai jellemzőik alapján e szavazók leginkább az egykori Kisgazdapárt szavazóira hasonlítanak. Ebben a csoportban működött leginkább a kormány menekült-ellenes hangulatkeltése: ezek a szavazók, akik féltik a megélhetésüket, biztonságukat a menekültektől és mára ők a leginkább elutasítóak a befogadással kapcsolatban. Bár elégtelen azzal, ahogy a kormány a szegénységet kezeli és észleli a Fideszes korrupciós ügyeket, általános kiábrándultsága miatt nem hisz abban, hogy ezt más párt máshogy kezelné.

A 475 ezer választót magába foglaló polgári középosztály a Fidesz legelkötelezettebb szavazói csoportja: tagjai a leginkább elégedettek a kormányzással, ami annak is köszönhető, hogy e választók jellemzően a Fidesz gazdaság- és társadalompolitikájának nyertesei. Idős, kifejezetten tekintélyelvű szavazókról van szó, akik számára a Fidesz keresztény-konzervatív társadalomképe épp megfelelő. Politikáról elsősorban a Magyar Televízióból és a Kossuth Rádióból tájékozódnak. E szavazók sok szempontból a korábbi MIÉP szavazókkal mutatnak rokonságot és nagyon erősen elutasítják az MSZP-t és a DK-t.

Végül az 515 ezres létszámával a legnagyobb csoport a mérsékelt értékkonzervatív szavazó: olyan, döntően közép- és felsőközép-osztálybeli, magasan képzett fiatal tartozik ide, akik alapvetően elégedettek a kormányzással és a Fidesz döntéseivel, noha egy-két ügyben markánsan piacpárti álláspontot képviselnek: nem jellemző rájuk az általános bankellenes hangulat, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának érdekében emelnék a korhatárt, elfogadóbbak a tandíjjal kapcsolatban. Ideológiai ügyekben viszont konzervatívak és osztják a Fidesz nemzeti retorikáját is: halálbüntetés-pártiak, tiltakoznak az idegen tőke ellen, támogatják az EU-elleni szabadságharcot. A mérsékelt konzervatívok kifejezetten érdeklődnek a politika iránt, döntően az online médiából tájékozódnak, ott viszont szinte mindenevők, a Fidesz táboron belül ők olvassák leginkább az Index és Origo mellett a többi, relatíve új portált, mint a 444.hu vagy a VS.hu és rendszeres olvasói a Hir24.hu-nak is. A többi szavazói csoporttal szemben mutatnak némi nyitottságot az LMP és a Jobbik felé is, ám ez egyelőre nem több, mint egyfajta anti-establishment szimpátia, szavazási szándékot még jelent.

szóval 1000 Mrd elosztva az olyan bő 500 ropi per Fidesz-szavazó kopf.

a szegényeket meg továbbra is riogatják a Soros-Bevándorlókkal.

Ezért nem olvad a Fidesz tábor, és tud zizegni a piacpárti Momentum.

[nemzetinet]

Aki segített Trumpnak legyőzni a liberális médiát

Sokáig fogják még elemezni Donald Trump győzelmét. A semmiből nyert, de ez nem volt véletlen, éppen ellenkezőleg: matematikai pontossággal megtervezett kampány emelte fel. A gépezet olajozottan működött, miként egy sikeres startup vállalkozás. Mert igazából az is volt, mérnöke pedig egy fiatal, csendes nagyvállalkozó, aki az ingatlanfejlesztések után most hirtelen a politikaformálásban utazik: január 20-ától már a világ első számú vezetőjének gondolatait fogja irányítani. Ő Jared Kushner.

Falat építeni a mexikói határra, kitiltani az országból a muszlimokat, leváltani a politikai elitet, újra naggyá tenni Amerikát: ismerős ígéretek a Trump-kampányból. Rövid, hatásos, a félelemre és a felháborodásra építő, a közösségi oldalakon gyorsan és széles körben kommunikált üzenetek, mindig a legjobb időzítéssel, a legfontosabb célcsoportok számára. Facebook, Twitter, ajtókon kopogtató aktivisták és a billegő körzetekben rendezett politikai nagygyűlések.

Jared Kushner laptopján már egy éve ott volt a modell, hogyan kell legyőzni a CNN és a The New York Times által fémjelzett liberális médiafölényt és a washingtoni kormányzati bürokráciát. A „káoszjelölt” – mert republikánus berkekben is csak így nevezték az esélytelennek tartott Trumpot – néhány nappal az elnökválasztás előtt magabiztosan jelezte, meglesz a háromszáz elektor. Kiszámolták. És tényleg úgy lett. Kampánytanácsadójaként tevékenykedő 35 éves veje a kaliforniai Szilícium-völgy IT-szakembereitől vett direktmarketing-ötleteket, az algoritmusok alapján és a Republikánus Párt adatbázisa segítségével matematikai pontossággal bemérték a szavazói körzeteket, a kampány súlyozásait és a voksolás lehetséges kimenetelét. Tudták, milyen választói rétegeket kell megszólítani, hogyan és mikor.

 Jared Kushner. Ismerősei szerint a kötelező családi lojalitáson túl valóban kedveli apósát Fotó: Carlo Allegri / Reuters  

A kampány azonban a múlté, a jelen és a jövő a kormányzásról szól majd. A következő négy évben az amerikai politikai és üzleti élet igazodási pontja Donald Trump lesz. Az átrendeződés, a győzteshez húzás folyamata már november 9-én megkezdődött a politikai és gazdasági elitben. Az új elnökhöz pedig egy emberen keresztül lehet majd biztosan bejutni, a családi és politikai bizalmason át: Jared Kushner néhány hét leforgása alatt Washington legbefolyásosabb embere lett. És ez mintha meg sem lepte volna őt.

Kushner tudatosan készült a szerepre. A most 36 éves ingatlanfejlesztő, a Kushner Companies vezérigazgatója rokonként, Trump kedvenc lánya, Ivanka férjeként a kezdetektől, 2015-től résztvevője volt a Trump-kampánynak. Ismerősei szerint a kötelező családi lojalitáson túl valóban kedveli apósát; a zsidó származású, Harvardon végző, tökéletes modorú és éles eszű fiatalembert nem taszította Trump bumfordi stílusa, összeesküvés-elméletekbe, sztereotípiákba és demagógiába ágyazott politikai megnyilatkozásai. Kushner ugyanis meglátta Donald Trumpban a jövő vezetőjét: a képességet és elszántságot arra, hogy az elnöki tisztséget megszerezze, és a hatalmat forradalmi változásokra használja. Jared Kushnert pedig mindig ez vonzotta és motiválta: a lehetőségek megragadása a dolgok megváltoztatására, a lehetetlen helyzetek megoldására.

Ehhez azonban ismerni kell Kushner gyökereit. Tizenkilenc évesen a Harvard Egyetem hallgatója volt, de évfolyamtársai nem sokat látták. Dúsgazdag apjától kapott Range Roverével az előadások után eltűnt; mint később kiderült, ingatlanokkal kezdett kereskedni, és a felújítási-eladási feladatok miatt a tanulás mellett folyamatosan úton volt. Huszonöt évesen már jegyzett ingatlanos cég tulajdonosaként médiavállalkozással bővítette portfólióját: megvette a manhattani elit szebb napokat látott társasági lapját, a New York Observert, és sikeresen felfuttatta. Médiatulajdonosként a társasági élet bejáratos tagja lett, olyan befolyásos emberek barátja, mint Rupert Murdoch vagy Michael Bloomberg. Ebben a közegben ismerkedett meg Ivanka Trumppal, és a két fiatal szimpátiáját csak erősítette, hogy Jared pályafutása kísértetiesen hasonlított az ingatlanbiznisz fenegyereke, Donald apuka üzleti felemelkedéséhez. Jól (más olvasatban: taktikusan) házasodott: 2009 után már nem egy börtönviselt, bukott vállalkozó fiaként tekintettek rá (részletek alább), hanem Trump vejeként tisztelték.

 Az új elnök kedvenc lánya, Ivanka. Rajta is múlni fog nem kis részben a világ sorsa Fotó: Brendan Smialowski / AFP  

A céltudatosságot és a gyakorlatiasságot otthonról hozta Kushner. Zsidó nagyszülei fehérorosz holokauszttúlélőként nincstelenül érkeztek az Egyesült Államokba. Építkezési vállalkozásba kezdtek, amelyet fiuk, Charles Kushner az 1990-es években kiterjedt ingatlan- és hotelfejlesztési céghálóvá növelt. Családjuk az amerikai zsidó közösségi filantrópia egyik oszlopa lett: ortodox zsidó iskolát alapítottak, és rendszeresen finanszíroztak vallási kezdeményezéseket.

Charlest azonban a politika is vonzotta, a Demokrata Párt egyik nagy adományozója lett. Házukban gyakran megfordultak vezető liberális politikusok, mások mellett Hillary Clinton is. Jared és Ivanka később baráti kapcsolatba került Chelsea Clintonnal és férjével; ami érdekes hátteret ad a 2016-os Clinton–Trump-párharcnak. Charles Kushner szívesen álmodozott az ír Kennedy-klán mintájára a zsidó amerikai Kushner-klán megalapozásáról.

A politikai klánhoz pedig most Donald Trumpon át vezet az út. Jared Kushner tehát – ahogy fentebb írtuk – a kezdetektől a kampánystáb tagja volt, de szerepe csak idővel vált meghatározóvá. Állítólag ő kezdeményezte Corey Lewandowski és Paul Manafort kampányfőnökök menesztését, így a feladatkört a fináléban már maga látta el, és ösztönös döntéseivel irányított kampányával elsősorban ő nyerte meg a választást Trump számára.

November 9. után az elnöki tisztség átadás-átvételi folyamatában már egyértelműen Kushner vált az elnök emberévé, ő közvetített apósa és a kongresszusi frakciók, illetve a külföldi politikusok, minisztériumok között, és ő bonyolította le Trump nevében a leendő kabinettagok válogatását. Utóbbi szerep eredetileg Chris Christie, New Jersey (alelnöki posztra aspiráló) kormányzójáé lett volna; ő azonban vélhetően a Kushner család bosszújának lett az áldozata, hiszen 2005-ben az akkor államügyészként dolgozó Christie juttatta börtönbe Jared illegális kampányfinanszírozással és adócsalással vádolt édesapját. Christie-nek tehát a győzelem után mennie kellett.

Jared Kushner élet és halál ura lett, politikai értelemben. Kapcsolatrendszerét felhasználva kért korábbi üzleti partnereitől tanácsokat és konkrét személyi javaslatokat. Így került képbe a – Kushner cégeinek korábban bőkezűen hitelező – Goldman Sachs volt elnöke, Gery Cohn, akit Kushner javaslatára végül Trump felkért gazdasági főtanácsadójának. Jared nem akart diplomáciai nagyágyút látni a külügy élén (például John Boltont vagy Rudy Giulianit), helyettük Rex Tillerson volt Exxon-vezért ajánlotta Trump figyelmébe. Az alelnöki poszt várományosát állítólag szintén Jared ötölte ki, a republikánus keresztény szavazótábor megnyugtatására Mike Pence nevét súgta Trump fülébe.

A legváratlanabb húzás a Breitbart médiacsoport elnöke, Steve Bannon stratégiai főtanácsadóvá választása volt. Személyében a Republikánus Pártot jobbról bíráló radikális jobboldal (Alt-Right) jelképes figuráját emelték be a kabinetbe, és ezzel lényegében elismerték, hogy a kampányban Trump stábja összekacsintott a multikulti- és bevándorlásellenes fehér nacionalista csoportokkal a szavazatmaximalizálás érdekében. A velük való viszonyukat azonban sohasem tisztázták a nyilvánosság előtt. Különösen Jared Kushner nem, aki Bannonnal együttműködésben találta ki a kampányfinis váratlan sakkhúzásait. Kushner azonban a Republikánus Párthoz való viszonyát sem határozta meg, ami pedig elvárható lenne, elvégre Trump a konzervatívok jelöltje volt a választási küzdelemben. Tovább menve: Jared Kushner személyes politikai hitvallása sem ismeretes. A legrosszabb feltételezések szerint nincs is neki. Ahogy az új politikusi Y-generáció tagjainak általában, akik a digitális kor gyermekeként gyorsan jött gazdasági hatalmukat hirtelen politikaivá konvertálják (újabban Mark Zuckerberg Facebook-alapító is ezzel a gondolattal játszik), de a régi politikai értékekkel, elvekkel (például a liberális–konzervatív felosztással) nem tudnak mit kezdeni, inkább globális, népboldogító célokat (betegségek, szegénység elleni küzdelem, ingyeninternet és hasonlók) fogalmaznak meg.

 A politikai klánhoz pedig most Donald Trumpon át vezet az út Fotó: Lucas Jackson / Reuters  

A Republikánus Párt hagyományos konzervatív szárnya (establishment republicans) és maga a pártvezetés sohasem szimpatizált Trumppal, programját és személyes attitűdjét nem tartották hitelesen és reprezentatívan konzervatívnak, felemelkedését pedig a párt megerőszakolásának érezték. Bannon kinevezése megdöbbenést okozott köreikben, ennek ellensúlyozására Kushner mesteri érzékkel kedvelt képviselőjüket, a Republikánus Nemzeti Bizottság elnökét, Reince Priebust is beemelte a kormányzatba (ő lesz a Fehér Ház kabinetfőnöke).

Kushner a New York-i üzleti elitnek (a négyszáz legbefolyásosabb amerikai cég vezetőinek) a Morgan Stanley Times Square-i székházában decemberben tartott zárt körű rendezvényen arról beszélt, hogy Trump és ő minél több milliárdost szeretne látni az új kormányzat intézményeiben, hiszen ők értenek az élet dolgaihoz. És valóban: a felálló Trump-kormányzat Amerika történetének legvagyonosabb tagokból álló adminisztrációja lesz. Trump az elit elleni harc jelszavával győzött, de – lévén maga is az elit beágyazott tagja – végül csupán elitcserét hajt végre Washingtonban. A Wall Street embereivel nem lehet leváltani a Wall Streetet.

Trump a törvényesség helyreállítását is ígérte, Kushner alkalmazása az átmeneti időszakban mégis erősen feszegette a jogszabályi kereteket: az 1967-ben hozott összeférhetetlenségi törvény alapján – a nepotizmus kivédése érdekében – nem állhat állami tisztségviselő alkalmazásában közvetlen hozzátartozója. A megválasztott elnök veje, Jared Kushner nem hivatalos tanácsadóként azonban már hetek óta megkapja az államtitkokat is tartalmazó napi elnöki összefoglalókat, így már most titkok tudója. Nem véletlen, hogy Trump kedden végül bejelentette, Kushner állami alkalmazottként, de fizetésre igényt nem tartva fogja őt szolgálni főtanácsadóként (bár ez még mindig sérti a ’67-es jogszabályt).

Jared Kushner előtt ígéretes politikai pálya áll. Henry Kissinger, a még élő legbefolyásosabb biztonságpolitikai tanácsadó őt látja a jövő reménységének. A leendő elnök novemberben azt is belengette, hogy ő lehet a közel-keleti béketárgyalások új vezetője. Családi kapcsolatai révén Kushner jó viszonyt ápol Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel, ő kérte apósától David M. Friedman telepespárti amerikai zsidó ügyvéd kinevezését izraeli nagykövetté, és állítólag ő látta el ötletekkel Trumpot az AIPAC (Amerikai–Izraeli Közügyek Bizottsága) zsidó lobbiszervezet előtt mondott elhíresült beszédéhez, amelyben az elnökjelölt az iráni–amerikai atomegyezség felmondását ígérte, továbbá azt, hogy az amerikai nagykövetséget Tel-Avivból Jeruzsálembe helyezik át. Utóbbi ígéret tettekre váltása önmagában elég lenne a palesztin helyzet berobbantásához.

Az evangéliumi keresztények Biblia-értelmezése szerint – nem mellékes szempont, hiszen a Trumpra leadott voksok tetemes része ebből a republikánus bázisból érkezett – a Megváltó második eljövetele (parúzia) előtt, a jelenlegi világkorszak végén megjelenik az Antikrisztus, aki egy tekintélyes politikus lesz. A Jelenések könyve szerint Izrael népe hinni fog benne mint Messiásban – vagyis ez a személy csak zsidó lehet, aki békét teremt a Közel-Keleten. Mike Pence evangéliumi keresztény alelnök nem lesz könnyű helyzetben, ha munkatársa, Jared Kushner ez ügyben sikerrel jár. (Kushner céges székhelye ráadásul a Fifth Avenue 666. szám alatti felhőkarcolóban van, amely szám már önmagában nem a legjobb előjel.)

Akik ismerik, azt mondják, Donald Trump önfejű ember. Szívesen fogad tanácsokat, de nem enged senkinek. Ott lesz viszont mellette egy ember, aki halk, de határozott szavával, bizalmi kapcsolatban képes lesz hatni rá. A cár mellett így megszülethet Amerika Sztolipinja –v agy, rosszabb esetben, Raszputyinja.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 14.

Aki segített Trumpnak legyőzni a liberális médiát a Nemzeti.net-en jelent meg,

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Már a skótok sem "skótok"?

New Post has been published on https://zarojel.hu/skot-penzugyi-mutato-negativ/

Már a skótok sem "skótok"?

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Vörösbe váltott a Skót Nemzeti Párt (SNP). No nem azért, mert esetleg a Munkáspárt színére váltottak volna. A skótok kormánypártjának pénzügyi mutatója negatív tartományba – vörös mezőbe – csúszott. Hol van a közmondásos skót takarékoskodás?

 [/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjIzNjI1OTUxMDI2JTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”143755″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image”][vc_column_text]

Pénzügyi nehézségek?

A Nicola Sturgeon vezette Skót Nemzeti Párt (SNP) fennállása óta első ízben ugrott a vörös tartományba a Választási Bizottsághoz beadott éves mérlege alapján. A párt a tavalyi előrehozott választásokon nem az elvárt teljesítményt hozta, nem tudta megőrizni többségét. Ennek ellenére 1,3 millió fonttal többet költött annál, mint amennyi a bevételi oldalon mutatkozott.

A számok azt is kimutatták, hogy a párt tagsági bevételei első alkalommal csökkentek. Ez mindenképpen komoly figyelmeztetés, mert az SNP tagságától befolyt összegek évek óta folyamatosan nőttek, még a 2014-es függetlenségi népszavazás évét követően is.

A párt tagsági bevételei 2016-ban alig haladták meg a 2,5 millió fontot, ami 156,500 fonttal kevesebb az előző évihez képest. Annak ellenére, hogy a párt tagságágának létszáma egy év során 4 ezerről mintegy 118 ezerre nőtt. Mindezt a párttagok adományozókedvének csökkenésével magyarázzák.

Murdo Fraser, a skót konzervatívok pénzügyi szóvivője kijelentette: tudatában vannak annak, hogy a párt adományai kiszáradóban vannak, és ezért többé-kevésbé függnek a lottónyertesektől.

A pénzügyi beszámoló ugyanis nem tartalmaz egy új 500.000 eurós adományt. Ezt Collin és Christie Weir, az Euromilliomos nyertesei adtak át a pártnak, hogy segítsék az általános választások kampányának sikerét.

A párt pénzügyi szóvivőjének kijelentése nyilvánvalóan felhívás volt a skót lottózók tábora felé. Kis utalás arra, hogy mire is költhetik a nyereményüket.[/vc_column_text][vc_single_image image=”143756″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI5MDU4MDYzNDk3JTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Takarékoskodni szükséges!

Aggodalomra azonban nincs különösebb ok: még így is az SNP a messze legnagyobb létszámú, és pénzügyi tartalékokkal rendelkező párt Skóciában.

Az Egyesült Királyság két legnagyobb pártja egyébként a zöld tartományban áll: a Munkáspártiak 43,3 millió fontot költöttek a 49,8 milliós bevételükből, a Toryk pedig a 28,3 milliós büdzséjükből 27,8 millió fontot adtak ki.

Mint ismeretes, Nicola Sturgeon, Skócia miniszterelnöke, az SNP vezetője a Brexit-szavazás után hónapokon keresztül egy ismételt skót függetlenségi népszavazást akart átnyomni a Westminsteren. Ugyanis Skócia nem kíván kilépni az EU-ból, legalábbis a Brexit-szavazás számadatai ezt mutatják. A tavalyi előrehozott általános választások eredményei után Sturgeon jegelte az újabb függetlenségi kezdeményezését.

Ha viszont újból előhúzná ezt a kártyáját, talán jobb lenne előbb visszatérnie a jó öreg skót takarékoskodáshoz, máskülönben elúsznak a tartalékai…[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0NjA3MjAzNjY4JTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[hirzilla]

Bedurvulna az EU a terrorpropaganda ellen http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/24-hu/2019/04/09/bedurvulna-az-eu-a-terrorpropaganda-ellen/?feed_id=27976&_unique_id=5cac51358a382 Megszavazta az online terrorpropaganda hatékonyabb eltávolítását célzó javaslatot hétfőn az Európai Parlament illetékes bizottsága, amelynek értelmében az érintett vállalatoknak a hatósági utasítást követően legfeljebb egy órán belül törölniük kellene ezen tartalmakat azinternetről. Az EP belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottsága (LIBE) hatalmas többséggel fogadta el a tervezetet, amelynek alapján az előírásokat „rendszerszinten és sorozatosan” megsértő platformoknak súlyos, akár az éves teljes árbevételük 4 százalékát elérő pénzbüntetéssel kellene szembenézniük. Számos jogvédő bírálta az Európai Bizottság eredeti javaslatát, amiért automatikus felismerési technológiák alkalmazását írta volna elő, ezért a LIBE ezt kihúzta a szövegből. Ettől függetlenül sokak szerint még bevezethetik az ilyen szoftverek használatát az érintett cégek az esetleges bírságok elkerülése érdekében. A parlament plenáris ülése jövő héten hagyhatja jóvá a határozatot, és ha az EU másik társjogalkotó szerve, a tagországok kormányait tömörítő tanács is elfogadja az álláspontját, akkor a május végi választások után megindulhatnak az intézményközi tárgyalások a végleges jogszabályról. „Az online propaganda konkrét terrorcselekményekkel köthető össze, a nemzeti hatóságoknak ezért képesnek kell lenniük a határozott fellépésre. Az új szabályoknak ugyanakkor arányosnak kell lenniük, ha garantálni szeretnénk a szólásszabadságot. Tisztességes eljárások nélkül azt kockáztatnánk, hogy nem csak a jogsértő tartalmakat fogják törölni, ugyanis a vállalatok érthető módon az „első a biztonság” megközelítést követnék, hogy védjék magukat” – közölte Daniel Dalton, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakció jelentéstevője. (MTI) https://24.hu/tech/2019/04/09/europa-parlament-bizottsag-online-terror-propaganda-harc-buntetes/