#Számlálni

[versinator]

Vakaródzik szőkérőlapon

Kapartak legényfiát lehelj kidagadt Jönniök sóhajokat tapasztalatokban gidák Társadalomért beszélgessünk virágfüzére róttuk Belátásra mélysége napsugárból szemelt Májú megöregedtem küzdelmeiben irodákból Döntsd gyermekeink cirógatja elcsüggedt Árnyékból kapuiról gyorsfelvétel számlálni Prédikátorokcsomó szavaiból rövidebbet olyasvalakitanunk Kegyetlenségére bűnöző gyűlölettelekittalak orrtól Tűzte átjönnek rázná dicsért Leigázva megágyazna legényeknek mindenkoronáért Kőszobrain hajszolására hinárok bestialitás

Lámpásom jóságtól veremből leolvadt Úsztuk járókában izzóbb vállhoz Bajú visszafordul nagybátyám burkolózó Vasárnapok csónakomból kardhalak legrongyosabb Kergettek elojtom tekintetüket vágytunk Legendákon lámpákat ágaimat fölszakadt Rostává kinyújtóztak legényekkel kifúrják Körítetten bűneire magányukból pesztonkám Tövestől gyerekem áttörjöngés utaztatok Tripperem összekeverve határáig bűnökért Csőrükből ömlöttek húsvér áldozataiért Határköveken mormolom nyomokon úttalanságba

[geoparduc]

annyira tűkön ülök az eredmények miatt, hogy legszívesebben elmennék szavazatot számlálni, csak mihamarabb megtudjam mi lett a vége

[margaotaku]

Nightwish - Over  The Hills And Far Away (A Hegyeken Túl És  Még Messzebb)

[Ez egy angol népdal, amit a Nightwish feldolgozott]

Eljöttek érte egy téli éjszakán, letartóztatták, megbilincselték. Azt mondták volt egy betörés, és megtalálták a pisztolyát.

Elvitték a zárdába. A hajnalra várt, és ahogy a kikötőhöz vezették már tudta, meg lesz cáfolva. “Rablással vagy megvádolva” - hallotta a törvényszolgáltatót. Kétség kívül tudta, a holnap fénye fogja a szabadságát gyászolni.

A hegyeken túl és még messzebb tíz hosszú évig fogja számlálni a napokat. A hegyeken és a tengereken túl egy börtöntöltelék élete vár majd rá.

Tudta, hogy sokba kerülne neki, de merészelt hallgatni róla. Hogy hol volt azon a végzetes éjszakán, muszáj titoknak maradnia. Meg kellett küzdenie haragja könnyeivel. Szíve kalapált, mint egy dob a legjobb barátja feleségéért, akivel eltöltötte utolsó szabad éjszakáját.

A hegyeken túl és még messzebb megesküszik, egy napon majd visszatér. A hegyektől és a tengerektől messze megesküszik, újra ott lesz majd karjaiban. A hegyeken túl és még messzebb.

A hegyeken túl és a hegyeken túl és a hegyeken túl és még messzebb.

Minden cellájában töltött éjjel kinéz a rácsok közül, a tőle kapott leveleket olvasgatja. Egy nap majd újra megízlelheti a szabadságot.

A hegyeken túl és még messzebb imádkozik, hogy egyszer visszatérjen. Ahogy a folyók a tengerbe ömlenek megesküszik, újra ott lesz majd karjaiban.  

A hegyeken túl és még messzebb megesküszik, egy napon majd visszatér. A hegyektől és a tengerektől messze megesküszik, újra ott lesz majd karjaiban. A hegyeken túl és még messzebb imádkozik, hogy egyszer visszatérjen hozzá. Ahogy a folyók a tengerbe ömlenek megesküszik, újra ott lesz majd karjaiban.  

A hegyeken túl, a hegyeken túl és még messzebb...                                              A hegyeken túl, a hegyeken túl és még messzebb...

[takarodjatokamehembol]

Ma hívtak, mehetek szavazatot számlálni

Szeretem szopatni magam. (És aznap terveztük kipróbálni a társasággal a Dűnét, meg megnézni a filmet is, de a könyv csak ma jött meg és úgyis ki akartam olvasni előbb)

[sztrajkolokhogyszeress]

"Már csak 4 szó kell és elsírom magam (örömömben)" – írtam neked.

Miközben válaszodra vártam rajtad kattogott az agyam.

A fejhallgató elkezdett számlálni, ami azt jelentette, hogy bejövő hívásom van.

– Na mi az a 4 szó, ami kell? – szóltál bele a telefonba.

J.Z.

[whanklee]

Nem sokkal azután, hogy Elizabeth Olsen színésznő megérkezett Edinburgh-be, már fel is öltötte gúnyáját, és beugrott a forgatásra.

Folytatódnak a munkák Skóciában, készül Joe és Anthony Russo harmadik képregényfilmje, ami egyben a Marvel legnagyobb projektje is lesz, hiszen több, mint 60 szuperhős fordul majd meg a filmben – a rendezők korábbi nyilatkozata szerint 67 hőst fog számlálni a film -, de a Végtelen háború elhozza az univerzum legerősebb, leggonoszabb Mad Titánját is, Thanos-t.

A hétvégén láthattuk, hogy Lis Olsen megérkezett, s csatlakozzon a stábhoz, most viszont már olyan lesiképek tűntek fel az interneten, amin vélhetően mágikus erejét szabadítja fel. Mi több, a 28 éves színésznő dublőre is a helyszínen tartózkodik már. Teljes mellbedobással dolgoznak.

This slideshow requires JavaScript.

Az utóbbi években több vád is érte a Marvel-t, hogy hiába rendelkeznek ilyen nagyszerű képességű karakterekkel, a filmjeik gonoszok híján voltak, és a Bosszúállók nem kaptak méltó ellenfelet. Thanos több filmben is feltűnt már egy-két másodperc erejéig, de túl sok szerepe nem volt, eddig. Most végre ellátogat a Földre, és megmutatja, hogy miért is retteg mindenki tőle.

A Bosszúállók: Végtelen háború 2018. május 4-én érkezik.

Kövesd a Wide Screen hivatalos Facebook oldalát

Ha nem szeretnél lemaradni a Marvel és DC hírekről, akkor kövesd a Marvel és DC Univerzum Facebook oldalát

Wanda már varázsol a Bosszúállók: Végtelen háború forgatásán. #Marvel #Bosszúállók #VégtelenHáború

Nem sokkal azután, hogy Elizabeth Olsen színésznő megérkezett Edinburgh-be, már fel is öltötte gúnyáját, és beugrott a forgatásra.

Wanda már varázsol a Bosszúállók: Végtelen háború forgatásán. #Marvel #Bosszúállók #VégtelenHáború Nem sokkal azután, hogy Elizabeth Olsen színésznő megérkezett Edinburgh-be, már fel is öltötte gúnyáját, és beugrott a forgatásra.

[szantograf]

Színező játék gyerekeknek

Kedves Gyerekek! Elhoztuk Nektek kedvenc síterepeiteket egy játékos színező formájában. Ugye milyen jó érzés télen a havas sípályákon suhanni? Vagy nyáron a bocikat számlálni az alpesi legelőkön? Hegyezzétek ki kedvenc színes ceruzáitokat, mert most egy szépen kifestett rajzzal páros síjegyet nyerhettek a Mátraszentistváni Síparkba.

[csendespercek]

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.

Ef 5,15-17.

A HÁTRALÉVŐ IDŐ

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsolt 90,12)

Fiatalkoromban a nyár végtelen hosszúságúnak tűnt. Most, hogy a 65. életévemet is betöltöttem, már nem ez a helyzet. Különösen akkor veszem észre az idő múlását, amikor a szobakerékpáromat taposom. A rajta lévő kijelző monitor minden szükséges információt megad. Én azonban különösen két adatra figyelek: az eltelt és a még hátralévő időre. Mai igeszakaszunk az efézusi levélből arra figyelmeztet, hogy bölcs módon éljünk, "kihasználva az alkalmas időt" (5,16). Amikor visszatekintek életem elmúlt idejére, látom, hogy nem voltam nagyon bölcs. Talán ezért is szeretnék a hátralévő időben azokra a dolgokra összpontosítani, amelyeket Isten akar, hogy tegyek a jövőben. Hogyan valósíthatom meg ezt? Kiindulópontként teljességgel meg kell értenem, hogy az idő csupán egy villanás az élet forgatagában. Isten megteremti, és elénk hozza a lehetőségeket. Ha én viszont kifogásokat keresek, elszalasztom azokat, hogy segíthessek a rászoruló embereknek. Az óra ketyeg. Mostantól a tétovázás helyett figyelni szeretnék Istenre, és azonnal nekilátni a feladatnak.

Imádság: Mennyei Atyánk, segíts bölcsen kihasználni az időt a neked végzett szolgálatban! Ámen.

Ki fogom használni az időt, melyet Isten adott számomra. William Avery Pike (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK A NYUGDÍJASOKÉRT!

[versinator]

Vénasszonya halaimat

Biztatlak megvakulsz válláról dudorássza Veronika öccsei fulladtak ostoroztak Gyűjteményét anyáskodó múlását acélkékentehéren Zamatja lábaiddal önkéntesei vakfehér Kócsag vízesés kinyithatja váladéka Derültek számlálgatod légitámadásról megfogalmazza Egyenlővé haldokolhat bíbelődés hűen Mikre emeljen főbíró amszterdami Számlálni fejkendőkből szíveddel faljon Pajtában leveleztem müncheni szívé Zenei eljönnél riasztotta költővé Illatait bénát évszakban szembenézek

Leolvadnak vegyesen mozdulataikat kiáltozza Jégacél vasmadarat négyesben csillagszóródnak Csodálkoznak lányoké viaszfigurák mári Leakasztottuk kicserélte bárkán násznép Csillagszemmel csordák növekedj bajlódik Jószágok forgásban sarkaiból virágozza Gyerekszemek növesztettem elvezethetne kiverni Balzsamától tüskével gyerekkoromból mennyegzők Szárnytollait világával kályhacső torlódnak Babusgató vörösréz hálatelt egyszínűvé Ragadozóitól irama nadrágján tereprészesévé Döglődés magatokért építelek alázatot

[diaryaboutmysoul-blog]

Számlálni

A napokat nélküled

[szabadsagszerelem-blog1]

Nem bírtam többé ellenállni, csak a csöpögő vérem akartam számlálni.

-Szabadsagszerelem

[m21gondolatok-blog]

Gondoldások - A fejlődésem útján

Kezdek már rájönni, hogy valójában mi is a magas vérnyomásom első számú oka. Mivel a magas vérnyomás nem egy betegség, hanem egy betegség tünete, ezért nagyon nagy valószínűséggel nem a szív és érrendszerben kell keresni az első számú kiváltó okát.

Mivel egyenlőre még nem tudtam magam megoldani, ezért elmentem a házidokihoz, aki felírt egy vérnyomáscsökkentőt és amellett (amit ennél sokkal jobban tett) elküldött laboratóriumi vér és vizelet vizsgálatra.

Így legalább a kiváltó okra is könnyebb lesz rátalálni. Habár már sejtettem hogy mi az, csakhogy összetettebb lehet mint eddig gondoltam.

A súlytöbblet a veséknek is nagyobb feladatot jelent. Én pedig nem mellesleg szeretek enni(na nem süteményeket és gyors kajákat). Persze az nem mindegy hogy mit eszek és hogy hogyan. Erre igyekszek figyelni - több-kevesebb sikerrel. Mozgásszegény életmód nálam nem áll fenn és zöldség/gyümölcsféléket is szoktam enni naponta többször, leginkább saját termésűt. (Az lesz ám a hétköznapi mennyország, amikor rendesen termőre fognak fordulni az elmúlt 3 évben telepített körte/alma/barack/cseresznye/meggy gyümölcsfák.)

Az elmúlt időszak belső és külső jeleiből azt szűrtem le, hogy nekem már régóta bajom van a veséimmel(szem alatti félholdak, olykor elég makacs pattanások). Ez egybe vág azzal a lelki/gondolati kórképemmel, miszerint túl vagyok terhelve bizonyos a jelent érintő(a fejlődésem szempontjából visszahúzó erejű), a múltban gyökerező “problémáimmal”/berögződéseimmel.

Hát na... Ez van amikor az ember minden tudatos porcikája a fejlődést szorgalmazza, miközben a múlt, a tudatalatti és a sejtjeim bizonyos része - egyenlőre - vissza igyekszenek húzni, vagyis marasztalni a jelenlegi tudatossági szintemen. Csakhogy a problémák nem oldhatóak meg ugyanazon a tudatossági szinten, amelyen létrehozzuk azokat. (Megy az önkritikám ezerrel, ami csak belefér és mindezt le is írom ide, ezáltal nyomatékot és lendületet adva a fejlődésnek. A vizualizálás sokat segít, mert ez még jobban hat a tudatalattira, ezért is olyan hatékonyak marketing szempontjából az agyon ismételt reklámok. Tehát nincs megállás, az idei Fény éve (2017) kifejezetten támogatja az új kezdeteket, önmagunk (akár) minden korábbinál nagyobb mértékű felülmúlását.)

Ezen szándékomat egy talizmánként használt atlantiszi gyűrűvel is megerősítettem, amelyből végül is nyakláncot készítettem és szívmagasságban hordom magát a szimbólumokkal rendelkező gyűrűt.

Ennek a spirituális vonzataiba most nem megyek bele. Akit ez mégis érdekel: http://ebredezok.hu/2014/01/atlantiszi-gyuru/  A lényeg hogy a fejlődés melletti elkötelezettségem szimbólumává vált ez a gyűrű. Mindig amikor érzem hogy rajtam van, akkor ez az érzés emlékeztet arra hogy sokkal nyitottabb szemmel szándékozok élni és fejlődni. Élni és fejlődni. Ez a két szó számomra hasonló jelentéssel bír. Az életben benne foglaltatik a megtapasztalás általi fejlődés is többek között.

Egyébként érzem annak az energetikai védőpajzsnak a hatását, amit a gyűrű létrehoz a viselője közül. 24/7 módban viselem, leszámítva a fürdést. A szíriuszi energiák megteszik hatásukat úgy néz ki. Mindezt úgy élem meg hogy a távoli és közeli környezetem egyre kevésbé tud befolyásolni. Egyre kevésbé ragadnak magukkal a negatív és destruktív energiák/tartalmak. Persze itt a laikus mondhatja azt is hogy csak egyszerű önprogramozásról van szó, de én ezt nem így gondolom, mert korábban még nem sikerült ilyen mértékű érezhető fejlődést elérnem ilyen rövid(vagy sok hónapnyi) idő alatt, pedig nem egy módszer volt amit hosszú ideig műveltem. Ráadásul ez csak ennek a fejezetnek az eleje, ahogy én érzem.

Amúgy pedig olyan események történtek velem az életem során, amelyek megmutatták konkrétan, hogy nincsenek véletlenek és hogy a látott világ csak egy része az univerzumnak.

Ezeknek a bejegyzéseknek más célja is lehet az eddigi elképzeléseimen kívül. Meg tudom mutatni olyan embereknek, akik meg akarnak jobban ismerni. Legalább nem kell mindent még egyszer leírjak, hanem az itteni “Életem egy szakasza“ könyvbe bele tud olvasni az illető. Látható (lesz) benne a fejlődésem.

Én ezt tudom adni az internet népének. A példámat. Az ilyen blogokra jellemző, hogy évek múltán is rátalálnak olyan emberek, akiknek segíteni tud ez az írás akár csak egy/néhány ihlet erejéig. Úgy gondolom, hogy elementár (mindegy hogy nevezzük őket, az a lényeg hogy vannak) barátaink nagyon jól végzik ilyen tekintetben is a munkájukat - ügyelnek arra hogy aki kutat valami után az rá is találjon a megfelelő időben a megfelelő ihletre és felismerésre.   Az időzítés nagyon fontos és az univerzumhoz órát lehetne igazítani ilyen tekintetben, annyira pontosan teszi ezt. Ez egy olyan előre eltervezett sakkjátszma, amelyben a figurák szabad akarata is teljes mértékben megvan, egy biztos a játszmában, az hogy mindkét fél nyer mert tud fejlődni az élet sakkjátszmáinak menetei által.

Ha megfigyeli az olvasó, sokszor úgy íródnak ezek a bejegyzések, hogy az eleje talán kicsit lehangoló lehet, tovább haladva viszont egyre nagyobb frekvencián szólalnak meg a mondataim.

Ilyen az élet is. A vége mindig jó, ha még nem jó, akkor ez még nem a vége. Persze nincsen abszolút vég, hanem csak körforgás. Úgy mint a vaskorból aranykorba fordulást (jelenleg ez történik, még ha a látszat nem is ezt sugallja) megelőz egy bronzkor és egy ezüst kor. Ez egy ~24.500 éves ciklus (ennyi idő alatt halad át az összes csillagkép előtt a Föld a Naphoz viszonyítva). Nemrég léptünk be a Vízöntő csillagképbe. A világban jelenleg folyó nagy változások előrevetítik azt, hogy gyökeresen meg fog változni ebben a században az emberiség. Az elmúlt század sem volt éppen vadászkutya. Ráadásul lassan 7.500.000.000 emberi lelket fog számlálni bolygónk lakossága. Ennyi ember között (száz)milliószámra vannak potenciális korszakváltást segítő lelkek.

A többiekre pedig a vagy megszoksz vagy megszöksz elve érvényesül. A többség el fog kezdeni ébredezni időben, én úgy hiszem - a saját és mások példájából kiindulva. Ennyi ember könnyűszerrel vissza tudja állítani a földi paradicsomot.

Mára ennyi elég is lesz. Több mint egy órája alkotom ezt a szöveget. Most már elrakhatom az írókámat más napra. Akkor a legközelebbi bejegyzésig való viszontlátásra - hogy úgy mondjam.

[pulzusspiritus-blog]

Lázadás Velencében - 2. rész

Az öreg katona kirévedt az ablakon át, a lagúnák ködjébe vesző távolba; míg a kékellő láthatáron újabb messzeségek nyíltak.

- Tudom, hogy pajtásaiddal élvezettel gúnyoljátok a dogét… ne szólj közbe; ha feleletet vársz; engedd, hogy úgy adjam meg, ahogy én látom jónak… Nem kell tagadnod; magam is ismerem a hibáit. Nem jó ember… talán úrnak sem egészen az. Azonban mégis… sok időt töltöttem el vele. Az ő kezéből kaptam meg a velencei nemességet… tudom, ti már kevesellitek a barnabotti-ságot… Fiatalok vagytok, többet akartok; természetes is… De nekem akkor mindennél többet jelentett: végre egy város, mely nem olvadó ezüstöt-aranyat dob lábam elé, hanem otthont ád. Condottiere-ré tett másodszülött mivoltom; de szívem szerint sosem voltam kalandor, fiam. És azután is sokszor vezettem hadat Velence oroszlános lobogói alatt, Pietro parancsára. Látványosan sosem emelt magasabbra… de Velencének mélyebb útjai is vannak, mint amelyeken a gondolák kanyarognak. Több dologban voltam segítségére, mintsem gondolod, Francesco; bizalmasabb embere voltam, mint sokan a láthatók közül. Nem… ne nézz rám így; nem álltam be az Éjszaka Urai közé: besúgó, kém soha nem voltam. De tanácsaim sokszor segítették Pietro-t; ha visszatartani nem is mindig tudták ballépéseitől… és persze volt, amikor megtévedtem magam is. Alakoskodónak tartjátok… mégis, amikor barátsággal szorította meg a kezemet, az őszinte volt. Láttam a tekintetét...

Ahogy most látom a te szemedet is, és látom: nem értesz. Túl fiatal vagy, hogy megérthesd: mi tart egy öregedő katonát egy olyan úr mellett, akinek maga is elismeri hibáit, és akitől, ebben igazad van, sosem várhat látványos felemelkedést… és aki ismeri őt, talán jobban, mint ti, a csúfolói…

Sok évet töltöttem mellette, fiam. Mindketten megöregedtünk… Huszonegy év! Huszonegy évet nem lehet csak úgy elfeledni… Nem lehet vállat vonni, s deresedő fejem ellenére ifjonti daccal kiáltani az Égre: kitörlöm emlékezetemből ezt a két évtizedet, megtagadom eddigi uramat… Nem tehetem, Francesco. Egyszerűen nem megy. Az ember nem feledheti el a múltját… Azzal önmagát is elfeledné. Szavakkal megtagadhatja, számos árulástól terhes a história; de akkor is emlékezni fog rá, amíg csak él.

Akkor már Francesco-t egész testében rázta a zokogás.

- Meneküljünk, apám! Nicco barátom segíthet; őt nem érdekli sem a doge, sem a nagy családok; ő kijuttat minket Velencéből! És aztán összeomolhat a Serenissima, kit érdekel, és… – a könnyek elfojtották a szavát; hiszen tudta ő is: mindhiába; de azért próbálkozott: annál nagyobb akarattal, minél reménytelenebbül – Csak édesapámért tettem… csak végre az apámat megillető helyen akartam látni gondtalanul; az nem lehet, hogy én legyek a gyilkosa… Könyörgöm… meneküljön, kérem…

Az öreg katona szomorúan ingatta a fejét.

- Pilatus talán kevésbé volt bűnös, csak, mert nem ő személyesen feszítette meg az Urat? Tudom, mi készül; és így már nem hagyhatom magára Pietro-t nagy veszedelmében. De te menekülj a városból, fiam! – lobbant új tűz a megfáradt hangban – Menj a nővéremhez, Rómába. Ő mindig is szeretett téged… ha engem meg is vetett. Csak innen el, Francesco… Bármi is lesz, azt neked nem kell se végigélned, se nem látnod.

- Mit akar tenni, apám? – tette hallatlanná az intelmet a fiú, aggodalomtól fátyolos hangon.

- Querini-t ismerem. Volt idő, amikor egymás mellett harcoltunk. Elmegyek, és megpróbálok beszélni vele.

- Az efféle vihart csak felkavarni lehet! Megállítani többé már nem, amíg ki nem dühöngte magát – jajdult fel Francesco; de apja félbeszakította.

- Akkor is meg kell próbálnom, mielőtt a doge-hoz mennék. Nem vagyok áruló… de besúgó sem: a Signori di notté-hez sem tartozom. És ha nem sikerül… akkor már úgyis mindegy – tette hozzá megtörten.

***

Három gyors és egy elhaló koppanás a díszes kapun; azok ott benn jól ismerhetik – talán várhatták is – a jelet, mert rögvest léptek dobbannak, s a rozsdamarta retesz megcsikordul, ahogy a szolga kinyitja az ajtót.

A nagyobb társaságoknak szánt ékes teremben ezen az estén csupán ketten ültek a hosszú asztalnál: Querini és fia. Az estebéddel már végezhettek, csupán egy-egy kupa árválkodott előttük, egy erősen fogyatkozó kincsű boroskancsó árnyékában; s borús arcukról nehéz lett volna megítélni, mi árnyékolja jobban: a bor súlyos gőzei vagy a holnap aggodalma.

- Gulio úr érkezett – torpant meg a szolga félszegen az ajtóban – Beeresszem?

- Be hát! – horkant fel Querini – Épp ideje! – folytatta egyazon lendülettel, immár a belépő Gulió-nak – Legalább látjuk valami hasznát is a fiadnak adott pénznek! Soká vártál… túl soká, hogy igazán bízhatnánk benned!

- Nem fogok közétek állani.

A rövidke mondat félelmes erővel bírt. Benedetto kardjához kapva ugrott fel a székről, apja pedig vércsemódra kacagott fel kínjában.

- És te még képes vagy eljönni és ezt bejelenteni?! Tudtunkra adod: tisztában vagy minden tervünkkel; de nem tartasz velünk – és ezek után még reméled, hogy élve elmehetsz? Mindig is nagy szamár voltál, de azt nem hittem volna, hogy ennyire.

- Miben reménykedtek? Nem ez az első lázadás az utóbbi időben; és bizonyára nem szükséges részleteznem, miképpen értek véget az eddigiek! Tegyétek le a fegyvert, Querini, mielőtt felvettétek volna.

- Áruljam el a többieket?

- Azt mondtam, mindannyian hagyjatok fel a harccal.

- Honnan tudhatnánk, hogy tőlünk nem szaladsz rögvest az Éjszaka Uraihoz? Vagy talán már tőlük jössz?! Esetleg éppen a szeretett doge-dtól? – csattant fel a már szemmel láthatóan ittas Benedetto. Gulio olyan kevésre tartotta, hogy a választ nem is neki adta meg.

- Nem rossz szándékkal jöttem, Querini: láthatod, fegyvertelen vagyok. Mi ketten egykor bajtársak voltunk; és ellenem azóta sem vétettél semmit. Ez nekem elég ok, hogy ne legyek besúgó ellenetek. De Velence nekem otthont adott – nem fogok közétek állni a Serenissima ellen. Egyvalamit azonban megtehetek: talán van némi szavam Pietró-nál, segíthetek orvosolni személyes sérelmeket.

- Kit érdekelnek a személyes sérelmek! Törölje el a kilencvenhetes törvényt! És irtsa ki azokat a felfuvalkodott családokat, akik oly soká pöffeszkedtek már nagytanácsbeli székeikben! No, Gulio; mindezt tudod ajánlani nekünk?! – vágott ismét közbe Benedetto.

Ezúttal apja is megelégelhette lobbanékony fia kotyogását, mert egy megsemmisítő pillantást vetett rá; és egész egyszerűen kiparancsolta a teremből.

A volt condottiere elgondolkodva figyelte a meglehetősen hangos – és dicstelen – távozást. Amint azonban ismét elfogta Querini tekintetét, pillantásában őszinte bánat komorodott; s a lázadó megérezte: a régi bajtársi időkben sem beszélhetett volna vele nyíltabban.

- Querini, ha ezelőtt vagy harminc évvel kellett volna választanom: bajtársamat áruljam-e el, vagy hazámat; bizonyára a kardomba dőltem volna.

- Mindketten megöregedtünk –vont vállat amaz.

- Igen; az is – de más is. Most már van fiam, akit felelőssé tesznek az én bűnömért. Akkor is így lenne, ha teljesen ártatlan volna – de te tudod a legjobban, hogy sajnos nem az. Elhiszem, hogy sérelmeitek vannak; lehetnének nekem is, ha nagyon számlálni akarnám őket. Én nem akarom. És nektek legfeljebb szemernyi esélyetek, ha lehet, a győzelemre; és számos példa volt már a históriában, hogy másfajta véget ért az efféle vihar, mint amilyent az elején szántak neki. Ez volt a pro primóm. A pro secundo pedig az, hogy neked nem csak sérelmeid vannak – hanem fiad is.

Querini arca megrándult; a megjegyzése váratlanul érintette. Hiszen az ő fejében is megfordult a vereség rémképe; de egyrészt gyorsan elhessegette – ne kezdjen szerencsejátékba, aki fél Fortunától – másrészt mindig csak saját vesztével gondolt. Most tudatosult először benne, hogy fia nyomorba döntője – akár gyilkosa is lehet.

Balsiker esetén… Azonban ha meghátrál, Tiepolo-ék felől még mindig elérheti a bosszú mindkettejüket; és a Serenissima megbocsátására sincs biztosítéka. Ha azonban győznek, márpedig győzniük kell; akkor végre ő is hatalomhoz juthat – és fia előtt is szabad az út!

Ahogy viszonozza a másik tekintetét, már ismét fellobban benne a lázadó tűz – igaz, ezúttal sötétebben, keserű füsttel keverve, mely a torkát is fojtogatta, megtörve korábban oly magabiztosan csengő hangját.

- Igen, Gulio… Ha én volnék fiatalabb, talán meghátrálnék. Talán nem, én nem vagyok olyan lélekfürkész, mint te vagy… De jól mondád: van fiam. Éppen őérte nem hagyhatom félbe, amit elkezdtem. És, gondolom, azon sem lepődsz meg, hogy ezek után nem engedhetlek el – őrség után kiáltott – Velem leszel holnap a Szent Márk téren; hátha tudjuk hasznodat venni. És addig is: az embereim jól fognak őrizni, nehogy fel találjon éledni ifjonti vágyad, és a kardodba találj dőlni.

Utolsó szavainál már nehéz csizmák koppantak a terem kőpadlóján; és a besereglő őrök körbezárták Gulió-t.

Odakünn, a feketén gomolygó vízen, lassan kúszott egy gondola a város egy jól ismert palazzója felé. Legalábbis izgatottságában remegő utasa így érezte; hiába húzta feszülő izmokkal evezőjét a gondolás. Pedig ő aztán valóban igyekezett, amint meghallotta az úticélt – nem lehet az veszélytelen ember, aki ekkora urakkal áll kapcsolatban.

Francesco ujjai űzötten doboltak a gondola peremén, míg nyugtalan tekintete ide-oda rebbenve fürkészte az elsuhanó partot, számolgatva: vajon mennyibe telik, míg elérik a palotát. „Milyen fekete ma a víz, igazán”, suhant át a fején, „az a mesebeli alvilági folyó lehet hasonló, hogy is mondta egyszer Nicco… Stesz… Sto… Styx! Ez az, és ott is volt valami révész…”

- Megérkeztünk, signore – szólította meg a gondolás; mire a fiatalember csaknem felkiáltott rettenetében; gondolataiba merülve már-már úgy hitte: Charon inti a végső állomásra. „Talán közelebb vagyok hozzá, mint gondoltam”, füstölgött magában, míg kecsesen a partra szökkent; meg sem várva, hogy a gondolás közelebb evezzen.

Minden félelme ellenére is csendesen mosolygott a férfi döbbenetén. „Nemhiába csavarogtam annyit a kikötőkben, s aludtam egy-egy hosszú éjjel után gazdátlanul hagyott bárkákban-gondolákban: az ilyesmi jól megy… Csak azt tudnám, kifélének tart engem ez a jóember, hogy olyan riadalommal kíséri minden léptemet!”

Az bizony nem tartotta másnak, mint kémnek. Méghozzá a Signori di notte, az Éjszaka Urai titkos társaság besúgójának, mivel az a palazzo, ahová Francesco tartott, egyiküké volt. A fiatalembernek legalább az az előnye megvolt, hogy a gondolás minden különösebb kérdezősködés nélkül elillant, gondolván: efféle dolgokról nem lehet elég keveset tudni.

A tekintélyes palotában csupán az első emeleten, egy – az utcáról ítélve – kisebb szobából szűrődött ki fény; s Francesco nagyot fohászkodva indult a kapu felé. Az őrök nem faggatták túl soká; bizonyára ők is elhitték: híreket hozott a signori-nak; háborítatlanul engedték maguk előtt, fel a lépcsőkön s a kihalt folyosókon át; egészen a titkos fogadószobáig.

Akkor már az egyetlen világos szoba is kezdett homályba borulni; csupán egyetlen kandeláber olvadozó gyertyái körül világolt némi fényudvar; kísérteties árnyakat vetve az asztalnál ülőkre.

Két idősebb velencei nemesúr: az Éjszaka Urainak feje és az ő jobbkeze; ismerte fel őket a fiatalember. Ahogy azonban észrevette a velük szemben ülő, szemlátomást induláshoz készülődő ifjút, ajkára fagyott a szertartásos köszöntés, elfeledte a szépen megfogalmazott beszédet, mellyel apja fejéről – s lehetőleg sajátjáról – kívánta elhárítani a veszedelmet; megfeledkezett mindenről, s csak egyetlen elkeseredett kiáltás maradt.

- Niccolo…! – abban az egyetlen szóban a világ minden csalódása és gyűlölete izzott; Nicco azonban még idejében közbevágott, még megelőzve a kitörést.

- Kár volt a fáradságért, Francesco – pillantott rá erőltetett, bár remekül megjátszott szenvtelenséggel – A Signori di notte már mindent tudnak az összeesküvésről… Hiába mondtam el nekik mindazt, amit az elmúlt pár napban apád és te, no meg jómagam kiderítettünk az árulókról, elhitetve velük, hogy közéjük tartozunk, fáradságot nem kímélve, veszedelmet nem rettegve – ezeknek az uraknak itt semmi nem volt új. Így egyedüli jutalmunk a tudat, hogy hű szolgái vagyunk a hatalmas Serenissimának…

Francesco olyan közel járt ahhoz, hogy elveszítse a földet a lábai alól, hogy rosszulléte még a hűvös nemesúrnak is feltűnt.

- Beteg talán? – vonta fel a szemöldökét, gyanakodva végigmérve.

- Nem, köszönöm… Csak éppen utóbbi nappalaim és éjszakáim nagy részét, ahogy barátomtól is hallhatta, a lázadók utáni kémkedés tette ki… elfáradtam. Feleslegesen ezek szerint; de nem bánom: inkább örülök, hogy signori ilyen jól védik városunkat – préselt ki magából egy mosolyt.

Maga sem tudta, miképpen jutott ki a rettegett palazzóból; jóformán csak a gondolában tért magához, melybe barátja fektette.

- Köszönöm, Nicco – suttogta; de barátja csendre intette.

- Erre majd ráérünk később. Előbb még túl kell élni a következő napot és éjszakát… Ami az általad sikeresen megszerzett ellenségeknek köszönhetően nem is lesz olyan egyszerű. Akármit is tettem most, nem merem állítani, hogy szeretett városunk hatalmai teljesen hisznek nekem; rajtad pedig még kereshetik a pénzt, amiből apád adósságait fizetted ki…

- Ezt meg honnan…?!

- Jól ismerlek, barátom – mosolyodott el Nicco, egy tömött erszényt csúsztatva a másik kezébe – Tartsd meg, szükség esetére. Kérdésedre válaszolva pedig: elég könnyelmű vagy, hogy önként hurokba dugd a fejed – de hogy éppolyan önként benne is hagyd, azt már csak az apádért vagy hajlandó megtenni. És ő ezt meg is érdemli tőled. Most hol van?

- A lázadóknál. Legalábbis oda indult. Hogy megadásra bírja őket! Nicco, segíts rajta! Meg fogják ölni… Egész családok kiirtását tervezték; mit számít nekik egy barnabotti? Nicco, könyörgöm, én nem lehetek oka… ő nem…

- Nem bánthatják – szorította meg bátorítóan a kezét, bár ő maga is elsápadt az utcát megvilágító fáklyák fényében – Tudják, hogy a doge bizalmas embere. Amíg a felkelés nem tör ki, nem kockáztatják meg… Talán a harc alatt is hasznát akarják venni. Egyelőre még biztonságban van; azzal nem segíthetsz rajta, ha most utánaeredsz.

Pásztor Pálma

2015

[ftuner]

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!

Zsoltárok 90:12

[siculia]

Az erdélyi székelyekről

Midőn pedig a számomra terhes, és lépességeimnek kevéssé megfelelő írás munkáját, kötelességét nagytiszteletű uram kedvéért magamra vettem, olyasmit vállaltam, ami nemcsak az alacsonyabb rendű, műveletlen embereknek, hanem az előkelő és művelt szelleműnek is olyan fáradságos lenne, amelyet írásban kifejezni igen nehéz feladat. Oly komoly és súlyos dolgot vállal az, aki egy vidék fekvését, részeit, tartományait, szokásait szándékozik leírni, hogy az a mondás jut eszünkbe: mikor amforát készítesz, ügyelj a fazekaskorongra, nehogy vizeskorsó legyen belőle. Így hát tudatlanságomat, szellemem száraz stílusát, a mű nehézkességeit, tévedéseit ne nekem legyen feladatom kijavítani, hadd bízzam ezt nagytiszteletű uram bölcsességére és okosságára. Röviden szólok tehát, amennyire erőm és képességem lehetővé teszik. Először a vidék fekvéséről, részeiről és határairól kell beszélnem, majd pedig a népről, erkölcseiről és törvényiről.

A vidék keleten Moldáviával és annak hegyeivel érintkezik, nyugat felől Havasalföld, a felső részt északon pedig Alsó-Lengyelország határolja. Tehát minden oldalról hegyek veszik körül. Barcaság, Orbai és Kézdi a Prahova alatti síkságon helyezkednek el, Bodza és Nemere a hegyekben vannak. Sepsi az Olt folyó mentén hosszan terül el, a Barót havasa nevű hegy alatt. Csík és Gyergyó a Hargita és a Ghyalo nevű hegyek között helyezkednek el.

Azon résznek négy jellegzetes folyója van: a Maros, az Olt és a két Küküllő. A Maros és az Olt a Kárpátokból erednek. A Maros Gyergyó földjét és Marosszéket öntözi, az Olt pedig egész Csíkon, Kézdiszék részein és az egész Sepsin átfolyik a hegyek más folyóival, a Feketeügy és a Bodza vize nevűekkel együtt; a két Küküllő Udvarhelyszéken folyik keresztül, eredetét a Hargita hegységben veszi.

A székelység egyeteme hét széket alkot. A székek (amelyeket másutt, más néven megyéknek hívnak) nevei a következők: Udvarhely, Maros, Aranyos, Sepsi, Orbai, Csík és Gyergyó. Annak a vidéknek a lakossága három rendre tagolódik (amint az írásokban is olvasható, az ősi szkíta népről és nemzetről székelyeknek elnevezett három nemzet összessége). Előkelő, közbülső és alsó nemekre oszlanak. Az előkelőkhöz tartozók, akiket nemeseknek neveznek, azon a vidéken mindenben az első helyet foglalják el, olyannyira, hogy az alávetettek közül senkinek nincs joga hatalmasul kezet emelni rájuk, akár előkelő, akár alávetett, csak peres úton szállhat szembe velük. Ha egyik a másik részéről hátrányt kénytelen szenvedni, lest vet neki. A székelyek ősidőktől fogva királyi privilégiummal bírnak, és az erdélyi vajda joghatósága alá tartoznak. Ahogy az iratokban is írják: “Mi N. erdélyi vajda és a székelyek ispánja a hét székely szék három neme valamennyi és minden egyes székely esküdtjének és előkelőjének üdvözlet, stb.” Az erdélyi vajda alispánokat tart közöttük, és ha azok nem a székelyek szokásai és törvényei szerint intézik az ügyeket, nem kerülik el a főbenjáró büntetést, és mind az már gyakran megesett, a vajda kivégezteti őket.

Ha az előkelőbb nemezek (minthogy általában mindannyian nemesek) a bíráskodás napján nem foglalkoznának klienseik védelmezésével, mégpedig verejtéket hullatva egészen addig, míg be nem fejeződik az ítélkezés, nem maradhatnak a felsőbb osztályba, hanem az alsó néposztályba és állapotba süllyednek le, de ha jól védelmezik klienseik ügyét és ügyes tárgyalófélnek mutatkoznak, azok haláluk után is engedelmeskedni tartoznak gyermekeiknek, mivelhogy az elhalt apa jól védte ügyüket; ugyanezt várják el a fiútól, mint az apjától, hogy az ne távolodjék el az atyai erkölcsöktől, hanem annak helyébe lépve alávetettjei élére álljon. Továbbá egyetlen nemes sem kényszeríthet erővel kliensei közül senkit szolgálatra, csak szép szóval kérheti, és tisztességes ellátást kell kilátásba helyeznie, és ha ezt teszi, a magukat önként felajánlók és a szolgálatra felkértek mindenre készek bármiféle fizetség vagy erőszak nélkül.

A közbülső nemet, a lófő és ágszáz nevekkel illetik, mint ahogyan az egyes székeknek is megvan az első ősüktől, a szkítáktól származó saját nevük. Ehhez a rendhez tartozik a székenkénti bíráskodás és igazságszolgáltatás az ősi leszármazási rend szerint. Minden egyes évben három új embert bíróvá választanak az egyes székekben, akik körbejárják az egy széket (értsd: a többiben is így történik), bármely helyre bemehetnek, bárkinél hatalmukban áll megsz��llni, senki ez ellen szót nem emelhet, szállást három vagy négy szomszédjukkal együtt azoknak kell adniuk, akiknél igazságot kell szolgáltatni. Ha pedig a perlekedők közül valaki elégedetlen a bírói ítélettel, meghatározott napon fellebbezhet a bírói székhez igazságát keresvén; innen pedig a szék legfőbb bíróságához majd pedig a vajda székhez fordulhat. De már a legfőbb bírói széken fellebbezési díjat kell letennie a felperesnek, vagy az alperesnek, attól függően, hogy ki fellebbezett. A vajdai székhez pedig azt küldik, akinek az ügyét tárgyalják, ott a küldött előadja, hogy az ügy miként keletkezett, és a fellebbezés és vizsgálat útján jutott el a vajdai székig, és a szék bírái milyen ítéletet és adtak ki. Azoknak akik ezzel az ítélettel nem voltak elégedettek, és igazságukat keresve a vajdai székig vitték és terjesztették ügyüket, onnan, ha az az ítélet sem tetszik, lehetőségük van (mint ahogy az gyakran megesik) a király őfelségéhez fellebbezni, de ezt úgy értendő, hogy csak becsületsértési ügyekben, illetve három forintnál nagyobb örökség ügyében. Jogi úton tehát így támadhatják meg egymást.

Írott és biztos törvényeket keveset, vagy semmit nem használnak, hanem mindig az őseik és elődeik régi szokásai és joggyakorlata szerint ítélkeznek. Az emberölésért járó vérdíj huszonnégy forint, az életdíj és a nyelvváltság tizenkét forint, miként az az ország dekrétumából kitűnik; bár ritka körükben a gyilkosság. Az alsóbb néposztályban lévők, akiket közrendűeknek neveznek, a felsőbb nemesség szolgálatában állnak, akik védelmére szükségük van, és így ők is a nemességhez tartozóknak számítanak; de ha valakik az alsóbb néposztálybeliek közül, akik jogi szempontból ugyanúgy kezeltetnek mint a felsőbb osztálybeliek, a felsőbb rendbe jutnak, csak bírjanak vagyonnal, és kedvükre szerezzenek barátokat, amint a versecske mondja: míg szerencsés vagy, sok barátot fogsz számlálni; ha borús időket élsz, egyedül leszel. Ha pedig valaki urát valamilyen okból el akarná hagyni, évente egyszer húsvét idején két nagy búzakenyér révén máshoz szegődhet, illetve másnak vetheti alá magát. Ezért van az, hogy a birtokos rögtön megfenyegeti azt a kliensét, aki magát másik birtokoshoz kötötte és magát alávetette, anélkül, hogy a neki járó évi ajándékot megfizette volna.

Ez a székelyekre jellemző törvények és jogok legfontosabb és leginkább lényeges része. Ezen kívül van sok más is, melyek előttem nem ismeretesek, de a leglényegesebbeket és legkiemelkedőbbeket áttekintettem, amennyire tőlem tellett. Hozzá kell tennem, hogy nagytiszteletű uram vagy jó néven, és nézze el előadásom összeszerkesztésének módját, nagyméltóságú uramat mostantól sok dologban fogom újra szolgálni.

***

A Verancsics Antal által összegyűjtött források jelentős részét képezik azok az írások, amelyek az ő kezéhez kerülnek, de csak a 19. században kerülnek napvilágra. Ezek közé tartozik a fentebbi, névtelen szerző által készített összefoglalás, amely a székelyek földrajzi, társadalmi viszonyait, szokásait ismerteti a 16. század második harmadából. Verancsics Antal összes munkái - közli Szalay László. Magyar Történelmi emlékek II. Pest. 1857., pp. 285-289 In. A középkori székelység. Krónikák és oklevelek a középkori székelyekről (Kordé Zoltán szerk., ford. Sebők Ferenc) 58. sz. pp. 141-144