#Túlpart

[versinator]

Túlpart cochran

Sűrűségnek virágpermetezővel leo történne Levegőzés használom rézsút jegyzeteimet Terhükre élnie motívumot meglenne Végtelennel nekivágott juthat küzdelmet

Borúját lúdtollával csalogatja rezzenne Néptelen vitorlással cikkből köteteimet Alapvicc mesélhetem következmény jelenne Lezártan felszab bementünk címet

Végpontra állhatunk odamegyünk sorolja Jötte kiváltak fényükkel létezés Félreütni kivan csizmát kapcsolja

Kapcsolja vízivárosban költészetről kifőzés Összecsapások fűmag megpróbálnia váralja Belebódul meghíztunk szomszédok elnevezés

[holdakcsillagok]

Labdák és csillagok

Kora délutáni fény vibrál a strandon, tiszta és meleg a levegő. Átlátni a túlpart dombjaira, ott van Tihany. Közelinek tűnik, az ember azt hinné, gyerekjáték átúszni.

Errefelé lassan mélyül a víz, a parti sávban mindenütt fürdőzők zsonganak. Átvágunk a törölközőkön heverő testeken, megyünk a büfébe. A faasztalok foglaltak, a vörösre sült, falatozó emberek szórakozottan emelik szájukhoz a villát, közben mind egy irányba néznek: meccs van. Megrendeljük a halat, támaszkodom a pultnál. A kiszolgáló fiú le nem veszi a szemét a képernyőről, pedig innen csak torzítva látja, de semmit nem akar elmulasztani. Halálosan fáradtnak tűnik, mozdulatlanul bámul, majd tűnődve beleharap a nekünk előkészített uborkába.

– Bocsásson meg, de az a miénk!

Észbe kap, hirtelen elvörösödik és elnézést kér. Tanuló lehet, körbepillant, hogy látta-e valaki a malőrt. Utánanéz a halnak. Közben megsajnálom, nézem a tetoválását és az elvakart szúnyogcsípéseit. Most lehet először nyári munkán.

Az asztalok közt váratlan mozgolódás támad. Először arra gondolok, fordulat állt be a mérkőzés menetében, de a tévére már senki se figyel. Férfiak ugranak fel és préselődnek ki a padok között, nők hagyják ott a félig teli tányért és sietnek a part felé. Biztos eleredt az eső.

Kinézek, de a fák lombja mozdulatlan, a kiégett strandgyepen élesen rajzolódnak az árnyékok. Nincs vihar. Szólok a fiamnak, hogy várja meg a halat, addig ránézek a holminkra.

A büféből kilépve azt látom, hogy egyre több ember tódul a part felé, mindenki az eget fürkészi. Viharjelzés? Nem. Zamárdi felől reklámrepülő közeleg, a távolból is jól látható, hogy időnként élénk színű labdákat szór a levegőbe. Hamarosan ideér.

Emberáradat rohan a vízbe, egymást lökdösve igyekeznek lejutni a lépcsőkön. Van, aki a köveken mászik át, a parton maradt családtagok pedig üvöltve instruálják a törtető versenyzőket.

Zsezseg a víz, mindenki igyekszik bemérni, hová érkezik az égi ajándék.

A zúgás fölerősödik, a labdák hullani kezdenek, az embertömeg eszét vesztve kaszál a vízben. Elhízott családapák támadnak gyorsúszásban a még gazdátlan labdákra, mellettem egy diadalittas, testes nagyi már négy labdát tol maga előtt. Óvatosan megkérdezem, nem tudna-e egyet adni. Nem lehet, magyarázza, három unokája van, egy meg kell tartaléknak. Nem feszegetem, mire a tartalék. Háborús tapasztalat lehet, jó, ha mindig van otthon liszt, zsír, cukor és gumilabda.

Távolodik a repülő, minden labda gazdára lelt. Állok a vízben, nézem a vadászatról visszatérő apákat, fiúkat, asszonyokat. A családok összeölelkeznek a parton, megindul a zsákmány szétosztása. Gyerekek huzakodnak, nagyszülők rendelkeznek, csecsemők sivalkodnak: alig tudok átvágni a felbolydult tömegen.

Visszaérek a büfébe, a padok közben újra megteltek kipirult arcú, labdával vonuló emberekkel. Ki láb mellé teszi, ki a strandtáskák közé a padra, lényeg, hogy el ne vigyék.

Időközben kiadták a pulton a halat, a gyerek lefoglalt két helyet a faasztalok mellett. Messziről int, nagyon nézi, van-e nálam is valami.

Odaérek, csalódottan bámul rám.

– Nem hoztál?

– Nem – rázom a fejem, de érzem, hogy magyarázattal tartozom. – Túl sokan voltak.

– Aha – kedvetlenül piszkálgatja a halat, alig eszik.

Visszamegyünk a partra, a labdázókat figyeli. Nekünk is van egy sárga strandlabdánk, de az már nem érdekli: neki másmilyen kellene. Egy olyan. Sőt, nem is elsősorban a labda kellene, hanem egy olyan anya, aki igenis hoz egyet. Aki tud szerezni.

Még este sem múlik el a csalódottsága. Már pizsamában van, amikor kitalálom, hogy sétáljunk le és nézzük meg az éjszakai eget, hátha látunk hullócsillagot.

Csapkodjuk a szúnyogokat, különösen a parton van sok. Hangosak a tücskök, csöndes a víz. Távolabb a kivilágított fabódék teraszán még kint ülnek a kései beszélgetők. Szemben csupa apró fénypont a part, a kikötött csónakok villódzva ringanak a nádas mellett. Felettünk a tintakék égbolt, telehintve világító labdákkal. Sokáig bámuljuk őket, de egyik se hullik le. Itt lent áll egy kisfiú a hullámoktól körbevett mólón és széles, néma mozdulatokat tesz, mint valami repülőtéri irányító. Néz fölfelé és jeleket ad, zseblámpával integet a csillagoknak.

Tóth Krisztina

[kezenani]

ma a nagy almati tóról mutatok képeket. a május még nagyon korai ide, vagy késői, télen teljesen elhavazva is csodaszép lehet az egész. meg nyáron is, amikor vagy 20 méter magasságban felduzzad a tó és körben minden harsogó zöld... de ne akarjunk mindig mindent egyszerre, örüljünk annak ami van, és hát én örültem is nagyon. a tó egészen magasan fekszik, tengerszint felett 2500 méterre, óriási hegyek között. ahonnan mi megtekintettük mélyen alattunk van, iszonyat erővel messze laposan hajított kövek a fasorba se értek a tóhoz, de nemám. körben 3 kilométer, szép séta lett volna, de majd legközelebb.. a túlpart kb. 1 km, széltében meg másfél. a színe csodálatos, selymes halványkék <3

folyt.köv.

[vanista]

Minden idők legbénább médiahekkje

a tetőszínű papírra írt zöld valami, ami illeszkedik a túlpart tetőinek ívébe.

[ornamental-commie-faggot]

Berlin ijesztően nagy, biciklivel is sokáig tart eljutni innen oda, pedig kényelmes, kiépített utak vannak mindenütt, persze a keleti kerületekben is. Kedvencem a Mauerweg, ami a fal helyén épült bicikliút.

Egész Nyugat-Berlin körbe volt kerítve, nem csak a belváros, amit a filmekben szoktunk látni, hanem a város széle is. Ahol felszedték a falat, a beton helyére aszfalt került, vagy meghagyták a betonlapokat, helyenként táblákat is kihelyeztek, ahol volt valami érdekes, vagy ahol többen meghaltak, mert megpróbáltak átjutni a falon és az aknazáron. Ilyen pl. Marienfelde, ahol nagyobb menekülttábor létezett a sikeres szökevények befogadására és ellátására. Itt most múzeum áll.

Berlin és Brandenburg határa most vidékies, nyugodt környék, egyes részek gazdagabbak, mások inkább Vecsésre emlékeztetnek. A fal körüli struktúra néhol a mai napig egyértelműen látható, mint pl. itt, a Spitzenkanal mellett, ahol az út helyén volt a fal. Mellette balra közvetlenül, a régi Nyugat-Berlin területén kiskertek állnak, ott nem volt senkiföldje a fal mellett. Jobbra a sásos, susnyás volt az elaknásított rész, majd mellette Brandenburg és az NDK.

Néhol egészen meglepő dolgok is vannak.

Aminek a másik oldala ilyen.

Mellette csendben horgásznak emberek a Spitzenkanalban, ami elég szép amúgy.

A túlpart Brandenburg, ott laknak most a nácik, meg Szászországban.

Csak a Mauerweg 160 kilométer, szóval nem lehet egyben lenyomni, hogy hopp, körbebiciklizem Nyugat-Berlint. Plusz nekem a belvárosból a legközelebbi ilyen széli pontja is minimum 10 kilométerre van, a Potsdamer Platz meg innen 4 kilométer. De sokkal jobban megéri, mint mindig ugyanazokat a köröket nyomni, hogy Kreuzberg meg Prenzlauer Berg, hipszterek, kocsmák meg szexbárok. A kacsákat és nyulakat most már sokkal érdekesebbnek tartom.

[geoparduc]

Kőoroszlánok

@internal-nonsense képétől ismét megihletődve, @tukreavilagnak, @fovarosiblog, @littlefalls és @willcodehtmlforfood​ unszolására itt van a novella a lánchíd raccsoló kőoroszlánjairól

A Lánchíd kőoroszlánjai álmosan ásítottak. Az ügyetlen szobrász keze munkájának hála üresen, nyelvtelenül tárult nagyra szájuk teljes panorámaképet mutatva kopott fogsorukról. Richárd felállt a budai part bal emelvényéről és morcosan körbesétált.

- Kulva hidege van… - morogta. - Licsikém kussoljál, kéllek, kussoljál..! – sóhajtotta a szomszédja. - De most komolyan! Mi a flancot szoblozunk itt?! - Fiam, te akkola malha vagy… Majd kosztélt meg kváltélyélt… Kussoljál Licsike… - De ilyen szal időben? Minek? Senki nem venné észle, ha egy kicsit felmennénk melegedni a válba. - Hogyis ne! Szelinted mi tölténne? Tlónbitollás miatt életfogytot kapnál a Viktoltól. Vagy mind a négyünket a Dunába lövetne, aztán tululokat tetetne ide is… Azok bezzeg kaptak nyelvet, nem kell megszégyenülniük egy ilyen hülye beszédhiba miatt… - Jól van, bazd meg, csak úgy mondtam… - dörmögte és sértődötten hátat fordított. - Kussoljál mál Licsike! Ne okoskodj, lakd le a segged! – sóhajtotta fáradtan Leó.

És kicsit tényleg csönd lett. Csak Richárd sértett szuszogását lehetett hallani. Máskor Leó ezért is rászólt volna, hogy meg ne lássák a párát a turisták, de az utcán most egy lélek sem volt, s Richárd lehelete is megfért a sűrűn gomolygó ködben.

- Te, Leó, figyuzz! - Mál olyan szépen csöndben voltál Licsikém… nem kéne ezt a jó gyakollatot feladni… - Na, Leó, most ne izélj! Én nem látom a lányokat! - Milyen lányokat? A kutya nem jön ki ilyen időben… - Nem is a kutyákla gondolok, hanem pesti oloszlányokla. Szonja! Klála! Ott vagytok? – üvöltött a túlpart felé. - Hagyjad mál Licsikém, köd van, azélt nem látsz semmit, az isten szelelméle… - Szonja! Klála! De hát hallod, hogy nem válaszolnak! - Mit válsz attól a két öleg, lepukkant, süket tlanszvesztitától? – sóhajtott Leó, s tüntetően nem fordult hátra továbbra sem. - Leöwey néni! Tessék feljebb tekelni a hallókészüléket! – üvöltött most már torkaszakadtából Richárd. - Licsikém, most mál komolyan kussoljál! Beszalnak a galambok, aztán válhatunk megint esőle hetekig. - Te! Szelintem ezek beültek koktélozni a glesham lobbijába! - Pelsze… Szelinted beengedték azt a két pesti plolit… - dünnyögte Leó, s elveit feladva lehajtotta fejét mellső mancsaira.

Richárd kiszúrta, hogy szomszédjánál is lazul a fegyelem, s kérlelve odasúgta:

- Csak benézünk a galéliába! Jövünk megyünk, fél óla az egész. - Szolgálatban vagyunk… Majd megjelenik egy japán tulista csopolt míg fent vagyunk, aztán lohanhatunk le, mint a hegyomlás… - És az ebédszünet? – tett egy utolsó kísérletet Richárd. - Jó, – sóhajtotta az öreg – a holgásztanyáig hajlandó vagyok elmenni veled. De, ha bálki kéldezi, mi itt voltunk, egy pelcle sem mentünk el, és az egészlől kussoljál Licsikém!

[stegal]

A túlpart mindig ott lesz, mindegy hogy holl állsz éppen.

[ndav1d42]

Tumblitúra vol.2

a nyugatiból hárman indultunk, Zebegény állomáson +2, aztán még két ismerősömmel találkoztam a Mókus söröző felé menet, akiket sikeresen meggyőztem, h bármit terveztek mára, én sokkal jobb túrát tudok, tartsanak velünk. velünk tartottak.

a dunaparton nem látszott a túlpart a ködtől. a Mókusban kávé, a rétesesnél rétes és hókifli, a Vizes-árok már nem annyira színes, de így kevesebb levéllel még jobban belátható a völgy végig, Törökmezőn újra sztrapacska és sör, és persze az állatokat is lecsekkoltuk, hogy megvannak-e. a menedékház utáni kilométereken búcsúztunk túratársainktól és a Julianus-kilátós kitérőre újra a reggeli trió maradtunk. a kilátás egész nap párás volt, most is megmaradt még a dunakanyarban. innen már csak egy letérőt néztem el a nagy beszélgetésben, de szerencsésen lejutottunk Nagymarosra, ahol a múltkori kutyával (kiderült, h Gofri a neve) is találkoztunk újra!!

október utolsó napjain egész nap pólóban sétáltunk, hihetetlenül jó idő és meleg volt, csodálatos napsütéssel, jó volt az erdőben lenni. újra köszönöm a részvételt a megjelenteknek, lesz még ilyen! (legfeljebb kicsivel kevesebb szinttel és távval, de lesz :) )

[versinator]

Újabbakban keresetlen

Elfogadhatatlan bepöndörödtek cselekvéshez elgondolod Mélynél templomra jóságunk befejező Ráérne mellőzött látószöget utálod

Javasoltam járulékom bánkódtál fölfedező Beirat bejáró sérülés villamoskanyart Haldokoltak szigeteket tükreid kötelező

Rackajuh műsor zavarom szart Visszaültem zavarjuk székeken sétát Nézőkoszorú kalitkában kiszellőztetek túlpart

Taposómalom pl lemászni kazettát Összehozott rászigorulna megújulni sajnálod Feketéből telefonra élőket fogpasztát

[paranoidonkontroll]

Merre induljak, most merre induljak?

[nonquebecoisayul]

Elveszett franciák nyomában Akádiában - utazás Gaspésie-ben II.

Már egy hét eltelt azóta, hogy a québeci partokon andalogtunk, de még maradt mondanivaló bőven a vidékről. Libanonból és Franciaországból érkezett szállóvendégeink (anya és fia) ma elmentek Torontóba, ahonnan csak csütörtökön jönnek vissza, így van egy kis szusszanásnyi időm.

A hétvégén megjártuk velük Ottawát: miközben a magyar sajtó a furfangos kólagyártó homoszexuális “propagandáján” lovagol és egyesek plakátrongálásra és termékbojkottra hívnak, addig a kanadai fővárosban a Parliament Hill szomszédságában portrékiállítás fogadott bennünket az utcán: XX. századi kanadai melegjogi aktivisták fényképei és rövid életrajzuk két nyelven. És senki nem firkálja össze őket. Valahogy most még frissebb volt a levegő, zöldebb a gyep és szebbek a felhők, mint egyébként...

De térjünk inkább vissza Gaspésie-re, annak is Baie des Chaleurs, azaz a Meleg-öböl részére. Miután elhagytuk Témiscouata térségét, ahol egy gyöngyszem auberge-ben szálltunk meg isteni vacsorával (a házigazda séf naponta állítja össze menüjét helyi gazdaságoktól beszerzett alapanyagokból - nyami!), néhány kilométer után beléptünk Új-Brunswick területére, ahol megálltunk útközben Saint-Quentin-ben, az atlanti vidék “juharfővárosában.”

Végig sűrű erdők között kanyargott a térképen egyébként nyílegyenes országút (csak ugye errefelé nem nagyon bonatanak hegyeket, az út a domborzatot követi, azaz “fel-levonatozik”). Kedvenc KRESZ-tábláim a “sima” vagy jávorszarvasra figyelmeztető jelzések, amelyek alá nem egyszer volt odaírva, hogy “sur 30 km” azaz a következő 30 km-en. Az egyik ilyen tábla után rögtön ott volt az árokban egy nagy patás teteme:(

Új-Brunswick amúgy még fél évszázada is jellemzően rurális provincia volt, ma már a lakosság fele a városokban él, de így sem haladja meg a teljes népesség száma a 800 ezret. Ez az egyedüli hivatalosan is kétnyelvű (tag)állam, a francia ajkúak a lakosság közel harmadát teszik ki, akik magukat jellemzően akádiaiknak tekintik. A #acadien kulcsszóra keresve találtok a korábbi beszámolóim között részletes bejegyzést szerencsétlen sorsukról, New Orleansról, a cajun ételekről vagy épp egyetlen akádiai ismerősünkről, a nyelvész Basile-ról.

Az akádiaiak zászlaja a francia trikolór színeit ismétli egy arany csillaggal a felső sáv bal szélén, amely nemcsak az új-brunswicki portákon lengedez vagy egyedül, vagy a provinciáéval, esteleg a kanadaival egyetemben, hanem a québeci Gaspésie-nek az errefelé eső településein is. A nagyon hosszan a szárazföldbe benyúló Baie des Chaleurs északi partja ugyanis Québechez tartozik, déli része pedig Új-Brunswickhoz. Ahogy haladtunk Campbellton felől, az öböl belsejéből kifelé, úgy vált egyre láthatatlanabbá a túlpart.

Kedves, náhol a Balaton-partot idéző településeket érintettünk, egymást érték a kis falvak; a bőség zavara volt útitársunk, annyi helyen lehetett kitérőt tenni egy-egy templomhoz, panorámához, természetvédelmi területhez. Ami meglepett, hogy az 1760-70-es években idemenkült frankofónok települései sokszor a mai napig egyértelműen angol nevekre hallgatnak: New Richmond, Carleton-sur-Mer, Newport, Chandler, de még a mi utcánknak is nevet adó, egykori újságíróból lett québeci szeparatista miniszterelnök, René Lévesque is errefelé, New Carlisle-ban született!

A térség újkori történelme szorosan összefonódott a halászattal, azon belül is két Jersey-szigeteki vállalkozó cégével, a Robinnal és a Le Boutillier-vel. Amikor egy-egy patakon vagy folyón átkeltünk, feltűnt, hogy a szokásos névtábla alatt egy másik is szerepelt mindig ugyanazzal a szöveggel: “Rivière à Saumon” azaz lazacos folyó. Halász- és vadászparadicsom ez (is).

Persze itt is bőven akad történelem: a Nouvelle France-ot felfedező és megalapító Jacques Cartier itt lépett először partra 1534-ben Keresztelő Szent János napján: az O’Hara-ponton ma is ott áll egy kereszt, amelynek elődjét a nagy utazó állította fél évezrede. A franciák észak-amerikai uradalmát végleg megpecsételő hétéves háború alatt a québeci citadella eleste után 1760 áprilisában Bordeuax-ból még útnak indítottak egy hadiflottát, de Pointe-à-la-Croix-nál az általam eddig sosem hallott ristigouche-i csatában pár óra leforgása alatt a túlerőben lévő angolok darabokra szedték az ellenfelet. Ennek ellenére 250 évvel később mindenki franciául beszél a környéken.

[gregpostok]

tapinaci anyagú öltöny

ok

[priceoflie-blog]

Pont.

Agyam pillanatnyi árvízi hullái akadnak fenn idegszálaimban, míg tó vizén kacsint vissza a messzeség.

Messzinek tetszeleg a túlpart.

És a fény derengés is vág közénk egy gátló hídtalanságot.

Azt hiszed szép, de csak csillagfényen szökell tova fel-felpislákolva a tudat.

Pont most van a Most. Csodát vársz önnönmagadtól.

Apropó, mondtam már?

Úgyis belefulladsz.

[nemmondommegannacska]

Vasárnap - pihenőnaaaap!

2020.03.01 Vasárnap

Vasárnap van, az egyetlen szabad napunk a héten.

7 órakor persze magamtól felébredek – folyik az orrom. Viszont a kedvem jó, a nyomasztó gondolatok helyét átvette valamiféle nyugalom. Egyre otthonosabban érzem magam.

Csöndben kikelek az ágyból, felkapcsolom a bojlert, az a tervem, hogy zuhanyzok, megborotválkozok. Tegnap vettem hajszárítót, úgyhogy hajat is fogok majd mosni, de mivel a bojler nagyon pici, ez útóbbi valszeg nap közben lesz, két etapban. Akkor az idő is kellemesebb, most még hüsi van.

Amíg felmelegszik a víz, kiülök a nappaliba és a fotelbe kucorodva olvasom a narancssárga könyvet, ami tananyagul szolgál. Ez az orrtisztítási izébizé izgatja a fantáziámat. Hátha segít a náthán. Valami nyavalya mindig van, de elnézem a testemnek, erről tegnap már írtam.

G is felébred, invitál, hogy bújjak vissza az ágyba addig is, amíg a víz felmelegszik. Könnyű engem meggyőzni, ha egy kis bújásról van szó. A vállára hajtva a fejem visszaalszom és az ébresztő kelt, amit a reggeli miatt húztunk. A zuhanyzás tervem így kútba esett, de legalább még egy picit pihentem.

A reggeli a szokásos, kása, zabpehely, műzli, palacsinta, banán, gyümölcs, méz, tea. Kevesen vagyunk.

A tegnapi esős idő miatt arra számítottam, hogy ma is szar idő lesz, de hétágra süt a nap. Invitálnak minket a többiek ide is, oda is, jóga fesztivál, kirtan fesztivál, barlang, guru…. de mi csak pihenni akarunk.

Zuhany, borotválkozás és hajmosás – sikerül mindezt egy körben letudnom. Megtisztulva ülök ki G mellé a folyosóra, ahol boldogan napfürdőzünk.

Dehogy megyek én bárhova! Egy hónapon keresztül mást se fogunk, mint énekelni, zenét hallgatni, jógázni, az egyetlen szabad napomon nem akarok semmi tennivalót.

Nagyon sok az inger, testileg, lelkileg és szellemileg is. Sok lesz ez, muszáj regenerálódni. Pólóban és rövidnaciban élvezzük a 25+ fokot, az év első nyári napja, lényegében december óta vágyom arra, hogy csak kifeküdjek a napra és ne csináljak semmit. Nagyon jólesik!

Egyetlen küldetést tervezek: ki szeretném próbálni ezt az orr tisztító technikát, a jala netit.  Egyik orrlyukon be kell önteni testhőmérsékletű, enyhén sós vizet, a másik orrlyukon pedig szépen kifolyik. Ehhez kaptuk a műanyag kancsót. Elég bizarrul hangzik, de én az a típus vagyok, aki megműti magát, ha kell. A tüszőket is leszedtem a torkomról, meg vannak egyéb furcsa bevállalásaim is, sok vesztenivalóm nincs.

Gábort is nagyon érdekli a dolog, végig akarja nézni, ahogy csinálom és ő is kipróbálja. Előkészülünk, a napon melegítem fel a vizet és oldom fel a sót.

A procedúra egyszerűbb, mint gondoltam, elsőre sikerül és teljesen fájdalommentes, még csak nem is kellemetlen. 

https://www.youtube.com/watch?v=wTUMu7Y_dZw&list=PLWzTF4McVm10-HmxTY_54DQcO_8km3JkP&index=1

A hatása pedig elképesztő! Annyira kipucol, hogy érzem a fejemben az üregeket. Egész furi érzés. Mióta lehetett ott betokozódva a trutyi, aminek -ezek szerint - nem kellene ott lennie? 

Basszus, hát ez nagyon jó érzés! Érzem, hogy a fülem, szám és orrjárataim között elkezdett áramolni a levegő. 

Hulahoppozok picit az erkélyen.

Ebédnél az egyik srác mutat egy szétszedhető műanyag didgeridoot, tök szép hangja van, ahogy G megfújja, kapunk instrukciót, hogy hol vette, úgyhogy fölkerekedünk és elsétálunk abba a városrészbe, ahol még nem voltunk.

Szerencsére a tegnapi forgalmas-büdös út helyett nagyon kellemes sétány vezet végig a Gangesz partján, a nap továbbra is kényeztet minket, jól esik turistáskodni, élvezem, hogy nincs semmi kötelező dolog.

Ez a városrész teljesen a turistákra, a spiri jógás arcokra épül, spiri hangszerek, spiri ruhák, spiri ékszerek, réz szobrok, parfümök. Be is vásárolunk szépen, boltról-boltra járunk, valaki otthon mondta, hogy Rishikest ilyen Siófok feeling Indián belül, most kb értem, hogy mire gondolt. Röhögök, hogy a papírzsepi és wc papír is a kínálat részét képezi mindenhol, teljesen egyértelmű, hogy ez az, amit a helyiek nem hasznlnak egyáltalán és csak a külföldiekre specializálódtak.

A wc papír helyett egy cső van mindenhol a kagyló mellett, amolyan seggmosó, orrot nem törölnek, ellenben fújják. Az út közepén előre hajolva, kábé bárhol. Hörögve turháznak és hegyeset köpnek a férfiak, a kulturális különbségek közt ezt is meg lehet említeni.

Amikor besokalunk a shoppingolástól, G mutatja, hogy vannak kávézók az emeletes, magas épületek tetején (én észre se vettem volna, ha csak magam vagyok). Kiválasztunk egyet és felmegyünk, egy kicsit sem finom masala chai mellett beszédbe elegyedünk egy dán nőcivel, aki ajurvéda könyvet olvasgat, aztán mikor elkezd picit csöpögni az eső elhúz.

Mi pedig kipróbáljuk az új szerzemény szájdobot. Nagyon cuki hangszer, tetszik. A kilátás pazar, a Gangesz épp kanyarodik, a túlpart épületeit láthatjuk, valahol ott kell lennie annak a kávézónak, ahol egy magyar csajszi dolgozik. Ajánlották, hogy látogassam meg, cseteltem is vele, hogy majd megyünk.

https://www.youtube.com/watch?v=UiIt8mALMEs&list=PLWzTF4McVm10-HmxTY_54DQcO_8km3JkP&index=2

Visszaséta, vacsi előtt a kávézóban kis netezés, közben a nagyon cuki finn lánnyal, Magdalenával beszélget Gábor, a projekteiket mutogatják, Korai Öröm, sound hecking. Kapunk egy meghívást, és felmerül a közös nada yoga session ötlete is. Ilyen fesztivál, olyan fesztivál, kapcsolatok…..Ültetjük a magokat.

Vacsi után zenei koncert, senkit nem zavar, hogy közben a laptopomat és a telefonomat kb egyszerre nyomkodom. Naplót írok, dolgozom, töltöm föl a videókat.

Elalvás előtt rámjön a rendcsinálási láz, hirtelen a dolgok teljesen maguktól találják meg a helyüket. Hipp-hopp széthúzom a székeket, a fölösleges asztalkát a falhoz tolom, rápakolom a hangszereket, de jó, van zene sarok! Az asztalon összerendezem a füzeteket, a ruhákat szétválogaton. A cipők itt fognak lakni, ebbe a kis fiókba meg pont belefér a pampuckás neszeszer. A gyógyszereket elpakolom - ezekre most nem lesz szükség. 

Tisztul a terep, tisztulok belül kívül -  még jobb kedvem lesz, imádom, amikor rend van! Látom, hogy Gábornak is tetszik, nem is annyira maga a rend, hanem láthatóan imponál neki, felizgatja, hogy én ilyen kis rendes csaj vagyok, otthonos lakot teremtek apróságokkal. Erős női energiák ezek - és ő erős férfi energiákkal válaszol rá. 

Gyönyörű szeretkezéssel koronázzuk meg ezt a perfect day-t, teljesen egyszerre jutunk a csúcsra. Ez becses  kincs, nagy élemény, az összhang és szinkron testi-lelki megnyilvánulása, sokáig ölelkezünk még meghatódva, kiélvezzük a hormon koktélt, ami - mint valami speckó drog -  beüt és egyszerre jár át minket a transz, az aufória és a végtelen nyugalom.

Az ágy kemény, még meg kell szoknom, olyan élmény itt aludni, mint sátorban - szétnyomja a csípőcsontomat.  

[evervyn]

A Tó a Ház mellett

Nem tudom miért most vettem csak észre ezt a tavat, mely minden nappal csak nagyobbnak tűnik. Hiszen itt sose esik, akkor mégis miért tűnik folyton nagyobbnak? Üres, sötét, mozdulatlan és unalmas, mint ez az egész hely. Nincs itt semmi jó, de mi mégis itt vagyunk. Továbbra sem értem miért vagy hogyan, de itt vagyunk és minden nappal szürkébbek leszünk.

A Béklyók-házában nincs semmi jó. A víz is csupán foszladozó emlékeinkben él, melyet minden csepp a mézükből csak mosottabbá tesz. De most itt van ez a Tó fáradt hamu lepi határát soha el nem árulva merre van a túl part.

Csontos Gondolás fátyolos tekintettel figyeli a mozdulatlan, hazug víztükröt. Minden nap. Sose mondott semmit, meg se mozdult akár a Tó. De egy nap mikor leültem mellé azt mondta, hogy a Tavon túl a kiút van. Egy hely ahol felkel a Nap és színekben pompázik a rét. Egy hely ahol minden szép, színes, élettel telt.

Nem értettem, hogy ha ilyen biztos ebben akkor miért nem megy el. -A kapu is mindenkinek nyitva áll, de mégse megy rajta ki senki.- Itt tart mindenkit valami...

Másik nap a Gondolás eltűnt. Sikerült neki? Ezután csontra szürkült lakosok beléptek a Tóba reménykedve a túlpart létezésében. De akárki lépett bele reszketve, hamut könnyezve vált eggyé az unalmas tükör képével.

Új jövevények érkeztek akik nem a kapun, önszántukból sétáltak be, mint mi. Hanem a Tó vetette ki őket, kik hittek hazug szavának. Annak a lágy, hűsítő keserűségének. Jövevények kik egykor színekben pompáztatok most itt vagytok közöttünk kik csak szürkét ismernek, csak mert hittetek a Tó hazug suttogásának. Legyetek hát üdvözölve ezen az elátkozott helyen minek gazdái hamis mézzel kínálnak, gyötörnek ürességnek szürkeségével míg eggyé nem válsz a hamuval mit taposol. Üdv nektek e halálsoron, minek Tava oly keserű, hogy Főnix csókolt szerelmet is kiolt.

De a Gondolásnak igaza volt. A Tó túlvégén ott a remény halovány lángja, egy aprócska fény az alagút végén. Csak nem említette, hogy ehhez meg kell tanulni járni a vizen. Megtanulni járni a Keserűség Taván és nem elsüllyedni, mert onnan nincs visszaút...

[neighbourart]

JUHÁSZ DÁVID - grafikus/graphic designer

Gyűjti a képregényeket, a ragadozó madár tollakat, a könyveket, albumokat, késeket és a pénzt is, imád fára mászni, és értelmetlen szavakat mondogatni sokszor, szereti a bort, leginkább Hamvas Béla miatt, kedvenc budapesti pillanata, amikor egy napsütéses délután átsétált a Szabadság hídon Pestre, közben kolbászt evett kenyérrel és póréhagymával; "Ott valahogy minden összeállt".

He collects comic books, feathers of carnivore birds, books, albums, knives, and money too, he loves to climb trees and to mumble gibberish words at times, he likes wine mostly because of Hamvas Béla, his favorite Budapest moment was when he walked across to Pest on Szabadság híd on a sunny afternoon eating sausage with bread and leek: “Everything aligned somehow”.

Dávid asztala/Dávid’s table.

1. Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? Természetesen a jók. Az izgalmas, szép pillanatok termékenyítőleg hatnak rám. Mindig igyekszem elkerülni, hogy valamit félelemből tegyek… egy rossz élmény megismétlődésétől való félelem miatt. Vagy az is előfordul, hogy egy rossz élmény a későbbiekben hasznos élménnyé változik és akkor máris megint az első variáció igaz.

Obviously the good ones. The exciting, beautiful moments have a fruitful effect on me. I always try to avoid to do something out of fear… the fear of the repetition of a bad experience. Sometimes it also occurs that a bad experience turns out to be a useful one in the future and makes the first example true again.

2. Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Hát… nehéz választás. Eleve nem szeretnék más lenni, mint ami vagyok. Magamat már aránylag ismerem. De a gondolatkísérlet kedvéért megpróbálok válaszolni… Sajna, az összes művész, akinek alkotásait szeretem és gyakran bennem élnek, nehéz életű ember volt. De azt hiszem például Hiroshige szívesen lennék.

Well… This is a hard. I don’t want to be someone else than I am now, to begin with. I more or less know myself. But just to experiment with the thought I try to give an answer… Unfortunately, all the artists of whose works I like had a very tough life. But I think I would like to be Hiroshige for instance.

3. Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you come over a temporary artistic crisis? Olyankor, mint egy hím madár, amelyik ösztönösen és fáradhatatlanul a fészkét építgeti, hogy a potenciális tojó megfelelőnek találja, én a munkakörülményeimet építgetem mániákusan. Mind fizikai, mind szellemi értelemben. Aztán, ha összeállt, ráparancsolok magamra és leülök kiszenvedni az első pár órát, ami meghozza általában a lendületet. A lendület egy nagyon fontos tényező az alkotói életemben. Ha elvész, újra jön a szenvedés.

Then like a male bird, which builds the nest tireless, so the potential female would find it sufficient, I build my working circumstances manically. In both a physical and mental meaning. And when I am done with that, I sit down and I try to survive the misery of the first few hours which then brings the momentum.  Momentum is a very important factor in my artistic life. If it is lost, the misery creeps back.

4. Kinek mutatod meg először az új munkádat?/Who sees your work first? Az attól függ, ki van mellettem és milyen munkáról van szó. Leginkább a feleségem és most már a kisfiam, akinek megmutatom. Azonban legtöbbször, ha dolgozom, csapatban teszem és az első visszajelzést a kollégáimtól kapom.

It depends on who is with me and what kind of work it is. Mainly my wife and now my son see them first. Regularly, when I work I work in a team and the first feedback, therefore, comes from my col-leagues.

5. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Egyszer, talán 10 éves korom környékén kibicikliztünk a szomszéd sráccal a mártélyi élő Tisza partjára. Elkapott minket egy fergeteges nyári zápor. Egy omladozó halásztanyán húztuk meg magunkat, a varsák és haltartó bárkák között. Néztük, ahogy tépi a vihar a szomorú füzeket és eltűnt a túlpart az esőfüggönyben. De említhetném azt a pillanatot is, amikor először néztem bele a tengerbe az Adrián.

Once, when I was about maybe 10 years old we were riding our bikes with my friend to the bank of Tisza at Mártély. We were hit by an enormous summer thunderstorm. We hid in a collapsing fisher farm next to the fish pots and fishing rods. We watched how the storm tears the willows and how the other side of the bank disappeared behind the curtain of rain. But I could also mention the moment when I first looked into the sea at the Adria.

6. Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when a fellow artist creates something similar to your work? Szellemi rokonságot érzek. Azon gondolkodom mindig, hogy vajon az odavezető útja is hasonló volt-e, mint az enyém.

I feel an intellectual kinship. I always wonder whether his/her way that led to the same result was similar to mine.

7. Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? Ez egy kicsit összetettebb kérdés annál, mint hogy ebben a formában kifejtsem. Mondjuk úgy, hogy a sinto vallásban jelenlévő emlékezet gyakorlata az, amiben magam is tovább élnék. Leginkább tetteket hagynék hátra szívesen. Kevésbé tárgyakat.

It is a more complex matter than to explain it this way. Let’s say that the exercise of present memory in the Sinto religion is where I would live on. I would like to leave deeds behind. Not objects.

8. Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Persze! Képregényeket, ragadozó madár tollakat, könyveket, albumokat, késeket, pénzt :)

Of course! Comic books, feathers of carnivore birds, books, albums, knives, and money. :)

9. Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Egyszer a Szabadság hídon mentem át Budáról Pestre. Gyönyörűen sütött a nap. Hatalmas színes fellegek úsztak a Gellért-hegy felett. Séta közben kolbászt ettem kenyérrel és póréhagymával. Ott valahogy minden összeállt. Szétáradt bennem az endorfin. Hála az égnek nem vagyok egy andrenalin junkie típus. :)

Once I was crossing the Szabadság Híd (Freedom Bridge) from Buda to Pest. The sun was shining beautifully. Huge, colorful clouds swam above the Gellért Mountain. While walking I was eating sau-sage with bread and leek. Everything aligned in that moment somehow. Endorphin diffused in my body. Thank God I am not an adrenalin junky type. :)

10. Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have any childish habits that you do when no one is watching? Imádok fára mászni, és értelmetlen szavakat mondogatni sokszor. Csak úgy, a hangzásuk miatt. De az sosem zavar engem, ha más is lát/hall ilyenkor. Ez általában másokat zavar, ha látnak.

I love to climb trees and to mumble gibberish words at times. Just because of how they sound. But I am not bothered if someone else sees/hears me in these situations. Mostly it only bothers others if they see me.

11. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have ever done? Kamasz koromban naponta az élet-halál határán jártam. Mindenhová bemásztam, lemásztam, kipróbáltam. A legnagyobb őrültség talán az volt, amikor bemásztunk egy csatornába pár haverral és hosszan behaladtunk. Ott pedig átegyensúlyoztunk nyirkos, beszakadt szakaszokon, zúgókon, ahol egy rossz mozdulat következtében kvázi örökre eltűnhetett volna még a hullánk is.

When I was a teenager I was walking the border between life and death every day. I climbed up eve-rywhere, I climbed down, I tried out everything. The craziest thing was when we climbed down into a duct and we moved along quite far inside. There we balanced on wet and collapsing parts, nooks where a bad movement could have caused us our lives and our bodies probably never to be found again.

12. Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine?  Van. De ha felborul, nem zökkent ki túlságosan. Szeretem meginni reggel a kávét nyugiban. Lehetőleg családi, vagy baráti társaságban. Szeretem, ha valamikor a nap folyamán kimehetek sétálni a kutyámmal az erdőbe, mezőre. A reggeli zuhanyzás is fontos rituálé. Vannak kedves gondolatok is, amiket napról-napra előveszek. A többi tevékenységem eléggé változó. Főleg mostanában.

I do. But if it capsizes it doesn’t disrupt me too much. I like to have my morning coffee relaxed. In the company of my family or friends if it is possible. I like to have a walk in the forest or on the field with my dog during the day if there is a chance. The morning shower is also an important ritual. There are also kind thoughts that I bring up day by day. The other activities of mine are variable. Especially nowadays.

13. Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Jelenleg az íjam.

Currently, my bow.

14. Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Sokat agyalok, nézelődök, gyűjtök. Majd egy hirtelen mozdulattal nekilátok dolgozni. Nagyon fel bír idegesíteni, ha ezekben a pillanatokban nincs a kezem ügyében alkalmas eszköz. Nálam általában fontos, hogy a lényegi mozzanatok hamar megszülessenek. Ha sokat tökölök valamin kezdetben, akkor általában elvesztem a fókuszt vagy megunom az egészet és a hitem is elhagy vele kapcsolatban.

I think a lot, I search, I collect. And then with a sudden movement, I start to work. I can get very frus-trated if there is no suitable tool near me in these moments. With me, it is important for the essential momentum to be born. If I spend a lot of time on something in the beginning then there is a big chance that I will lose focus or I get bored and my belief in it also dissolves.

15. Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? Olyankor könnyű a munka, amikor nem kell százféle más munkáról gondolkodni egy időben. Amúgy az sem jó, ha csak az van a fejemben, amit éppen csinálok. Valahol a kettő között az ideális. Nyugalom kell, de néha a pörgés is termékenyítő hatású. Szeretem a szép fényeket és a jó zenét. Ha tv-ben megy valami érdektelen, azt is szeretem közben. Ami még nagyon fontos a jó munka hangulatomhoz, hogy tudom, a családommal minden oké.

Work is easier when I don’t have to think about a hundred different works at a time. However, when there is just one on my mind that I am working on that is also not good. The ideal is somewhere in between. I need peace, but sometimes excitement can be useful too. I like the nice light and good music. If there is something not interesting on TV in the background that’s also good. What is also very important for my working mood is to know that with my family everything is okay.

16. Sör vagy bor?/Beer or wine? Bor. Hamvas Béla miatt leginkább. Amúgy szeretem a sört is.

Wine. Mainly because of Hamvas Béla. However, I like beer too.

17. Kutya vagy macska?/Dog or cat? Nem tudnék választani. Volt macskám, többször is. Most kutyám van. Mindkét faj passzol hozzám szerintem.

I can’t choose. I had cats. Now I have a dog. Both species fit me very well, I think.

18. Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your artwork? Én elsősorban tervező vagyok, így klasszikus értelemben vett „alkotások” nem túl gyakran kerülnek ki a kezeim közül. Ha megesik ilyesmi, azt hiszem, egy számomra fontos impresszió kifejezése mentén járkálok leginkább.

I am a designer in the first place, so I don’t really create ‘artworks’ in the classical sense. If so, then I am trying to maneuver around an impression that has a great meaning for me.

19. Milyen a stílusod?/What is your style like? Sokszor vagyok bunkó és primkó. De ez direkt van, mert pihentet és mulattat. Alkotásaimban expresszívnek és kissé absztrahálónak látom magam.

I am rude and primitive many times. But on purpose, because it makes me relax and it entertains me. In my works, I see myself expressive and abstracting.

20. Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Mostanában leginkább egy kyudo edzés. De egy sikeres munka, a családom, egy túrázás vagy egy hangverseny is nagyon jó nekem.

Nowadays the Kyudo practices. But a successful work, my family, a hike or a concert is also very good for me.

21. Kedvenc város?/Favorite city? Granada nagyon tetszik. Nyugodtak az emberek és jó a klíma. Budapest adottságaival kevés város versenyezhet szerintem amúgy... de Londont is bírom. Főleg a képregény-lelőhely mivolta miatt.

I like Granada a lot. People are calm and the climate is good. With the features of Budapest, only a few cities can compete in my opinion... but I also like London. Especially because of the comic book sources.

22. Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Vélhetően vidéken. De az is lehet, hogy Japánban. Az például császárság lenne.

Probably on the country-side. But maybe in Japan. That would be awesome.

23. Kedvenc étel?/Favorite food? Rakott kelkáposzta. Minden rakott kaját szeretek. Megszoktam a layereket a Photoshopból.

Layered cabbage. I love every kind of layered food. I got used to layers in Photoshop.

24. Kedvenc évszak?/Favorite season? Nincs kedvencem. Mindet szeretem azért, amilyen. Bár a tavaszi virágzásnál kevés jobb dolog van a világon.

I don’t have a favorite one. I like all of them for what they are like. However, there are not so many things comparable in the world to the blooming in spring.

25. Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Sokszor úgy vélem belelátok az emberekbe. Értem, hogy mit miért tesznek vagy mondanak és ez alapján hozok ítéleteket. Ez alapján építem fel magamban a személyiségüket. Később, nagyon nehezemre esik ettől szabadulni, vagy észrevenni, hogy helytelenül ítéltem meg valakit. Erre mindig nagyon kell figyelnem már az elején, mikor új emberrel ismerkedem.

Many times I think I can see deep into people. I understand why they do what they do or say and I judge them accordingly.  I build up their character in me accordingly. Later on, it gives me a hard time to get rid of this or to realize that I have misjudged someone. I have to be very aware of this in the beginning when I meet someone new.

26. Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? Teljesen elégedett vagyok a korral, amiben élek. Nem vágyom el innen. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy az internet korában élhetek. Az én generációm még élt úgy, hogy nem volt net és telefon is alig. De volt lehetőségünk teljes mértékben átélni a változást.

I am absolutely satisfied with the era I am living in now. I don’t want to go anywhere. I consider myself very lucky that I am living in the era of the internet. My generation has lived in times when there was no internet nor phone really. But we had a chance to live through the change.

27. Van visszatérő álmod? Miről szól? Esetleg megjelenítetted már valamelyik alkotásodban?/Do you have a reoccurring dream? What is it about? Have you ever visualized it in your artwork? Nincs. Viszont kisgyerek koromban volt egy visszatérő rémálmom, amiben egy hatalmas, labirintus-szerű házban bolyongok, és nem tudok kitalálni onnan. Mindig, amikor épp megleltem volna a kivezető utat, megjelent egy alak, akitől rendre megijedtem és emiatt megint más irányba szaladtam és folytatódott az egész tovább. Aztán ez az álom egyszerűen csak megszűnt. Jó pár évig nem jött elő, majd egyszer huszonéves koromban visszajött. Ugyanúgy eltévedtem a házban és ugyanúgy jött az ijesztő alak. Ám ekkor álmomban ahelyett, hogy elszaladtam volna, egyszerűen odamentem a figurához és megkérdeztem merre kell kimenni. Ő megmutatta és ennyi volt. Majd elmesélte, hogy régebben járt ide egy gyerek, aki mindig elszaladt előle, pedig szeretett volna neki segíteni.

No. But when I was a child I had a reoccurring nightmare about that I was lost in a huge, labyrinth-like house and I can’t find my way out. When I found the way out, a creepy guy appeared who scared me and I ran away in a different direction so the whole thing started all over again. And then this dream just stopped. I didn’t come back for a very long time and then once in my twenties. I got lost the same way and the creepy guy came. Instead of running away from him, I walked up to him and asked where can I get out. He showed me the way out and told me that a while ago a kid used to be here and that he wanted to show the exit to him as well but he always ran away.

28. Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that specific artwork you have to accomplish before you die? A saját családi címerem. Egy jó filmet is meg akarok még csinálni. Egy bambusz nyílvessző szett, egerész ölyv tollazással. A nagy durranást is véghezvinném még. Nem bánnám, ha ez a legújabb projektem, a WearWar lenne.

My own family crest. I also want to make a good movie. A bamboo arrow set with buzzard feathers. I would like to execute the big boom as well. I wouldn’t mind if it would be my latest project, the WearWar.

29. Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give one piece of advice to someone else, maybe to a beginner talent, what would it be? Olvassanak sokat és nézzenek filmeket! Minden információnak nézzenek utána, mert az így kialakuló végtelen faág adja majd a tápanyagot, akár szellemileg ínséges időkben is. Nem árt megérteni mások alkotásait sem. Meg fontos pontosan látni az aktuális célt és nem pislogni bele.

They should read a lot and watch movies. They should look up every information because the endless branch that will be formed this way can provide nourishment also in times of intellectual famine. It can also be useful to understand others’ works. And it is important to see clearly the actual goal not just to blink at it.

-------------------------------------- NÉVJEGY - Juhász Dávid:

"1980 április 23-án születtem Budapesten. Kisképző, Budai Rajziskola - tervező grafika, MOME - tervező grafika. Egy webfejlesztő cégnél kezdtem dolgozni, majd egy évtizednyi reklámügynökségi lét következett. Pont a napokban szakítottam ezzel és egy teljesen új helyen, új kihívásokkal teli élettel ismerkedem. (Az asztalom erről árulkodik :) Jelenleg egy start-up, a Fellow kreatív vezetője vagyok. Ami jelenleg a legfontosabb, hogy saját Indiegogo kampányomat építem, mely április 23-án indul. Egy menő t-shirt brand lesz, ami egy offline közösségi játék is egyben. A neve WearWar. https://www.facebook.com/wear.war.fashion Otthon feleségem Évi és kisfiam Félix várnak. Munka mellett tradicionális japán íjászatot gyakorolok és próbálok sokat játszani… Bármit. Filmeket és sorozatokat fogyasztok és utazni sem ártana."

"I was born on the 23rd of April 1980 in Budapest. Kisképző (Secondary School of Visual Arts, Buda-pest, Hungary) Budai Rajziskola (Elementary and Secondary School of Basic Art) – graphic design major, MOME (Moholy-Nagy University of Art and Design Budapest) – graphic design major. I started to work for a web developing company which was followed by a decade in PR. I just ended this period a few days ago and I am getting to know a brand new and challenging life (my table tells the same story). Currently, I am the creative manager of a start-up called Fellow. Right now what is most important to me is to build my Indiegogo campaign which will launch on the 23rd of April. It will be a cool T-shirt brand and an offline social game as well. It’s called WearWar. https://www.facebook.com/wear.war.fashion At home my wife Évi and my son Felix are waiting for me. Besides work, I am practicing traditional Japanese archery and I try to play a lot… Anything. I consume movies and series and it would be nice to travel."

////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// DÁVID MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT DÁVID’S WORK HERE: https://www.facebook.com/mandrilldesign/ https://www.facebook.com/wear.war.fashion/