#ada olyan

[atinyaccount]

Spice Frontier

I just watched the pilot for this indie animation series called Spice Frontier and it is AMAZING! The pacing? Chef's Kiss. Animation? Beautiful. Voice Acting? 10/10. Writing? MUAH!

Can Kentucky & Ada be "aducky?" They seem like close friends and the moments we got with them are so cute!

[hiveswap]

ok túloznék ha azt mondanám h rendszeres esemény de az az m1es ai műsorvezető is ada meg a tumblr feldobott vmi ai matektanár reklámot aki szintén vmi szar steampunk ada volt és nekem már a kettő is sok ha az egyik kedvenc történelmi személyemről van szó 😭

:(

Amúgy az az m1 dolog az engem annyira zavar, biztos hogy nem olyan szinten ai mint azok a szar youtube csatornák de azért még 😬

[bukovskikaroly]

Férfitársaim!

Le a nő-központú világgal! Isten elbaszta, kezdeném azzal, hogy Isten a Könyv szerint úgynevezett társnak teremtette Évát Ádám mellé. Elbaszta, mondjuk ki.

Mi lenne a világgal, ha szüfrazsettek, kik franciák voltak ( Trianon, ugye-ugye?) járnák tombolva a stadionjainkat. Vagy újjá alakulhatna a Blue Stockings Society?

Ilyen soha nem volt, perc muffokat istenítünk Szoboszlai Isten helyett, mint: Jane Austen, kitől jobban hányunk, mint a harmadik várda keserűtől. Vagy mindenféle királynők! Erzsébetek, Viktória, Katalin? Egy rántottát se tudtak elkészíteni baszdmeg. ( Kuss, minállunk Mária félreértés volt. Háromtenger Lajos amúgy is francia származék volt! Trianon!)

Rosa Parks? (Miatta nincs rendes oktatás az USÁban, de majd Donáld megoldja. Ezt is.) És mit adott nekünk Marie Curie baszdmeg? Miatta van atombomba. Háborúpárti!

Amelia Earhart? Le is zuhant a gecibe! Ada Lovelace? Ilyen névvel pornósztárok vannak baszdmeg. ( az apja meg - Lord Byron - egy buzi volt, mert miket írt baszdmeg?)

És még sorolhatnám.

Még hogy a női vezetők sokkal érzékenyebbek a családi, szociális problémákra? Ilyenek nincsenek is! A nő-központú társadalom találta ki.

És mi van még? Látnunk kell, hogy olyan női képességek, mint az empátia, a türelem, a megosztott figyelem bizony a nők malmára hajtják a vizet. Ne hagyjuk! Főleg a molnárok ne hagyják basszameg!

Köszönöm a figyelmet!

Esetleg megmondaná valaki, hogy a faszba működik egy mosógép?. Kösz.

[bdpst24]

A játékok kincsként való megőrzését szeretné segíteni a Fisher-Price az új fa játékcsaládjával

Kidobás helyett megőrzés, továbbadás Egyre jobban felértékelődik a játékok megőrzése, a családon belül megtartásuk iránti igény Európában. A megkérdezett felnőttek 2/3-ada törekszik arra, hogy olyan játékokat adjon a gyerekeik kezébe, amelyekkel még ők is használtak kiskorukban – derül ki a Mattel játékgyártóhoz tartozó márka, a Fisher-Price megbízásából készült friss kutatásból, ami arra is…

[fortunetellersdilettante]

Ki a helyéről, ki a térből és az időből, teljesen ébren Nincsenek papírjaim, nem vagyok rendben Kimentem az eszembe A világűrbe, oda mentem." Egy olyan helyre, ahol, ahol senki sem tudja Olyan ütemben lebegni, ahol, uh, most látsz engem, és most nem

Nem érzem az eleséstől való félelmet, repülni akarok Ha minden jól megy, akkor megteszem De mi van, ha nem?

Ott leszek, ahol korábban voltam De nem vagyok egyedül, azt mondtad: "Fogd meg a kezem" És megyünk (és megyünk), és megyünk (és megyünk) És remélem, hogy nem adagoljuk túl Mert nem (mert nem) Nem, nem (nem, nem) Mindig tudd, mikor van elegünk

Várj

Most a gondolataim annyira zavarosak és a szívem annyira tele van gyűlölettel Annyira frusztrált vagyok, mintha elvették volna a lelkemet Megszegett ígéret mindenről, amiről azt hittem, hogy vagy Azt hitted, azt mondtad, hogy ez soha nem fog fájni Ezt tette, ennyi az egész

Nem érzem az eséstől való félelmet Azt hittem, tudok repülni Nem ment jól, de hát Mit tudsz?

Visszatértem oda, ahol korábban voltam De nem vagyok egyedül, mondod

Út af stað, úr rúmi og tíma, ljósvakandi Út af pappírum er ég, ekki í lagi Ég er út úr huga mínum Geimurinn, þangað hef ég verið að fara' Á stað þar sem, staður þar sem enginn veit Sveifa á hraða þar sem, uh, nú sérðu mig og nú ekki.

Ég finn ekki fyrir ótta við að detta, ég vil fljúga Ef allt gengur að óskum þá mun ég gera það En hvað ef ég geri það ekki?

Ég verð þar sem ég var áður En ég er ekki einn, þú sagðir: "Taktu í hönd mína" Og við förum (og við förum), og við förum (og við förum) Og ég vona að við tökum ekki of stóran skammt Vegna þess að við gerum það ekki (vegna þess að við gerum það ekki) Nei, við gerum það ekki (nei, við gerum það ekki) Alltaf að vita hvenær við höfum fengið nóg

Bíða

Nú eru hugsanir mínar svo óskýrar og hjörtu mín svo full af hatri Ég er svo svekktur eins og sál mín hafi verið tekin í burtu Svikið loforð um allt sem ég hélt að þú værir Hélt að þú segðir að þetta myndi aldrei skaða Það er það sem það gerði, það er allt og sumt

Ég finn ekki fyrir ótta við að detta Hélt að ég gæti flogið Það gekk ekki vel, en jæja Hvað veist þú?

Ég er kominn aftur á þann stað sem ég var áður En ég er ekki einn, segir þú

N'èzí, n'èzí ohere na oge, obosara mụ anya Site na akwụkwọ m bụ, ọ bụghị oke M na-apụ n'uche m. N'èzí ohere, nke ahụ bụ ebe m na-goin ' Gaa ebe, ebe onye ọ bụla na-amaghị Na-ese n'elu mmiri na a ijeụkwụ ebe, uh, ugbu a ị na-ahụ m na ugbu a ị na-adịghị

M na-adịghị na-atụ egwu fallin ', M chọrọ ife efe Ọ bụrụ na ihe niile na-aga nke ọma mgbe ahụ, m ga- Ma gịnị ma ọ bụrụ na anaghị m eme ya?

Aga m anọ ebe m nọ na mbụ. Ma ọ bụghị naanị m, ị sịrị, "Were aka m" Na anyị na-aga (na anyị na-aga), na anyị na-aga (na anyị na-aga) Enwere m olileanya na anyị anaghị aṅụbiga ọgwụ ókè 'N'ihi na anyị anaghị eme (n'ihi na anyị anaghị eme) Ee e, anyị anaghị eme (mba, anyị anaghị eme ya) Ọ dịtụla mgbe anyị maara mgbe anyị nwere ihe zuru ezu.

Chere

Ugbu a echiche m otú ígwé ojii na obi m nnọọ jupụtara na ịkpọasị Enwere m nkụda mmụọ dị ka a napụrụ mkpụrụ obi m Nkwa mebiri emebi nke ihe niile m chere na ị bụ Echere na ị kwuru na nke a agaghị emerụ ahụ Nke ahụ bụ ihe ọ mere, nke ahụ bụ ihe niile.

Anaghị m atụ egwu ịda mbà. Echere m na m nwere ike ịnya ụgbọ elu Ọ gaghị aga nke ọma, mana oh nke ọma Gịnị ka ị maara?

M laghachiri ebe m nọ na mbụ. Ma ọ bụghị naanị m, ị na-ekwu

Tidak pada tempatnya, di luar ruang dan waktu, terjaga lebar Kehabisan kertas saya, tidak baik-baik saja Saya keluar dari pikiran saya Luar angkasa, di situlah aku pergi Ke tempat di mana, tempat di mana tidak ada yang tahu Mengambang dengan kecepatan di mana, uh, sekarang kamu melihatku dan sekarang kamu tidak

Saya tidak merasa takut jatuh, saya ingin terbang Jika semuanya berjalan dengan baik maka saya akan Tapi bagaimana jika saya tidak?

Saya akan berada tepat di tempat saya sebelumnya Tapi saya tidak sendirian, Anda berkata, "Pegang tangan saya" Dan kami pergi (dan kami pergi), dan kami pergi (dan kami pergi) Dan saya berharap kita tidak overdosis Karena kita tidak (karena kita tidak) Tidak, kami tidak (tidak, kami tidak) Pernah tahu kapan kita sudah cukup

Tunggu

Sekarang pikiranku begitu keruh dan hatiku begitu penuh dengan kebencian Saya sangat frustrasi seperti jiwa saya telah diambil Janji yang dilanggar dari semua yang kupikir kau Pikir Anda mengatakan ini tidak akan pernah menyakitkan Itulah yang dilakukannya, itu saja

Saya tidak merasakan ketakutan jatuh Pikir saya bisa terbang Itu tidak berjalan dengan baik, tapi oh baiklah Apa yang Anda tahu?

Saya kembali ke tempat saya sebelumnya Tapi saya tidak sendirian, kata Anda

Inikhaanit, inikhanit, hiliktilaanganiklu Talvainnanit titiqqanit, naamangittuq Ihumaga Hilataanit nayugaga, humiitkuma' Nayugaa humi, humi inuk ilihimangituq Puptalaarniq kayumiktumik humi, uh, tadja takuvaktara tadjalu pingitatit

Ikpigingitara irhiuqniq ukiakhami', tingmiyumayunga Taima tamaita ihuaqtumik aulaniaqtunga Kihimi hulingitkupkit?

Pilaagutiniaqtunga humi hivuani Avaliingitunga, uqaqtatka, "Take algaga" Talvungauniaqtugut (talvungauniaqtugut), aulaniaqtugut (talvungauniaqtugutlu) Nigiukhimayungalu havautituryuaqtun 'Taimaa pingittugut ('pingittuq) Imannaq, pingittugut (imannaq, pingittugut) Ever ilihimayuq naamakpat

Utaqqilutit

Tadja ihumaga taimaali cloudy uvalu uumatiga inugiakpalaaqhuni Ukpiriyara taimaali ahinungaqtitauliqtuq Aviktuqhimajut uqariijaqtangit tamainnut ihumagijatit Ihumayuq uqaqtat una aanilimaituq Taimatut, tamaita

Ikpigingitara iqhiniq irhiuqtuq Ihumayunga tingmigiaqaqtunga Naammangituq, kihimi oh nakuuqpiaqtumik Hunanik ilihimavit?

Naamaqtunga humi hivuani Kihimi avaliingitunga, uqaqlutit

ᐃᓂᑭᖦᖢᓂ, ᐃᓂᖃᙱᖦᖢᓂ ᐊᒻᒪ ᐱᕕᖃᕈᓐᓃᕐᓗᓂ, ᐃᖅᑯᒻᒪᕐᔪᐊᖅᖢᓂ ᐸᐃᑉᐹᓂᑦ ᐅᕙᖓ, ᖃᓄᐃᖏᑦᑐᖅ ᐃᓱᒪᖃᕈᓐᓃᕋᒪ ᓯᓚᓪᓕᖓ, ᑕᐃᑯᖓ ᐅᐸᖃᑦᑕᖅᓯᒪᔪᖓ' ᐅᐸᒡᕕᖕᒧᑦ, ᖃᐅᔨᒪᔭᐅᕝᕕᐅᙱᑦᑐᖅ ᐳᒃᑕᓛᕐᓗᑎᑦ, ᑕᑯᓕᖅᐸᒋᑦ ᒫᓐᓇᓗ ᑕᑯᔪᓐᓃᖅᖢᑎᑦ

ᐅᕐᕈᔮᕈᒪᙱᑦᑐᖓ, ᖃᖓᑕᔪᒪᙱᑦᑐᖓ ᑲᔪᓯᑦᑎᐊᖅᐸᑦ ᐃᒪᐃᓐᓂᐊᖅᐳᖓ ᑭᓯᐊᓂ ᑕᐃᒪᐃᙱᒃᑯᒪᓕ?

ᑕᒻᒪᔾᔮᙱᑦᑐᖓ ᓯᕗᓂᓐᓂ ᑭᓯᐊᓂ ᐃᓄᑑᙱᑦᑐᖓ, ᐅᖃᕋᕕᑦ, "ᐊᒡᒐᒃᑲ" ᐃᒪᐃᓕᓪᓗᑕᓗ (ᑕᐃᒪᐃᓕᖅᖢᑕᓗ), ᐃᒪᐃᓕᕙᒃᖢᑕᓗ (ᑕᐃᒪᐃᓕᖅᖢᑕᓗ) ᐊᒻᒪᓗ ᓂᕆᐅᑉᐳᖓ ᐄᔭᒐᓗᐊᕐᓂᐊᖏᒃᑲᓗᐊᕐᒪᖔᑦᑕ 'ᑕᐃᒪᐃᙱᒃᑯᑦᑕ ('ᐱᔾᔪᑎᒋᙱᑕᕗᑦ) ᐋᒃᑲ, ᐱ���ᑦᑐᒍᑦ (ᐋᒃᑲ, ᑕᐃᒪᐃᙱᑦᑐᒍᑦ) ᖃᐅᔨᒪᕙᒃᐳᒍᑦ ᖃᖓ ᓈᒻᒪᖕᒪᖔᑦᑕ

ᐅᑕᖅᑭᒋᑦ

ᒫᓐᓇᓕ ᐃᓱᒪᓕᖅᐳᖓᓕ ᐆᒻᒪᑎᒐᓗ ᑕᑖᓗᐊᖅᖢᓂ ᖀᒥᒍᓱᒃᖢᓂ ᐊᑲᐅᒃᓴᙱ��ᑎᐊᖅᑐᖓ ᑕᕐᓂᒐ ᐲᖅᑕᐅᓯᒪᑎᓪᓗᒍ ᑭᓱᑐᐃᓐᓇᑦᑎᐊᓂᒃ ᓱᓕᓂᐊᕐᓂᕋᖅᓯᒪᓂᕋᖅᖢᖓ ᐅᖃᕋᓱᒋᓪᓗᑎᑦ ᑕᒪᓐᓇ ᐋᓐᓂᕈᑕᐅᔾᔮᕋᓱᒋᙱᖦᖢᒍ ᑕᐃᒪᐃᓚᐅᖅᑐᑦ, ᑕᐃᒪᓐᓇᑐᐊᖅ

ᐅᕐᕈᓂᐊᕋᓱᒋᙱᑦᑐᖓ ᖃᖓᑕᔪᓐᓇᕋᓱᒋᓪᓗᖓ ᖃᓄᐃᓚᐅᙱᑦᑐᖅ, ᑭᓯᐊᓂ ᖃᓄᐃᓚᐅᙱᑦᑐᖅ ᑭᓱᒥᒃ ᖃᐅᔨᒪᕕᑦ?

ᐅᑎᑦᑎᐊᖅᑐᖓ ᓯᕗᓂᓐᓂ ᑭᓯᐊᓂ ᐃᓄᑑᙱᑦᑐᖓ, ᐅᖃᖅᑐᑎᑦ

inimit, iniqattianginnirmit ammalu piviqarnirmit, iqqumarjuaqtuq paippaanit uvanga, qanuinngittunga isumaga anijunga silairrivvik, taikani goin' inimut, inigijauluni qaujimajaunngittumik puktalaarluni sukkalilluni, uh, maanna takuliqpusi maannalu maanna

kappiasunngittunga inuujunniiriaksaq, qangatajumanajarama kajusittiaqtuinnauppat taima kisiani taimainngikkuma?

suliniaqpunga namiimmangaarma kisiani inutuunngittunga, uqaravit, "aggaga" anivakłutalu (kajusivakłuta), anivakłutalu (kajusivakłutalu) ammalu niriukkaluaqpunga iijagaluaqunanngikkaluaqunanngikkaluaqtugut 'nuqqangalaukagluta ('nuqqangaluta taimainngiłłuta) aakka, taimainngittugut (aakka, taimainngittugut) qaujimavagluta qanga naammakkaluarmangaatta

utaqqilutit

maanna isumagijakka nuvujaliqłunga uummatikkalu qiimigusulualiqtut aittaarusummarikpunga suurlu tingatitut aqsaaqtaugama suliniarnirarutiit kisulimaanut isumagilauqtannut isumalauravit tamanna aannirutigijjaannginnirarlugu taimailauqtuq, tavvatuaq

kappiasunngittunga katakpallianirmik qangatajunnarasugilauraluarama ingirrattialaunngittuq, kisiani uuhi kisumik qaujimavit?

taissumaniulauqsimavunga kisiani inutuunngittunga, uqaqtutit

As áit, as spás agus am, awake leathan As páipéir atá mé, níl mé ceart go leor Tá mé amuigh ar m'intinn Amuigh sa spás, sin an áit a raibh mé goin' Go dtí áit ina bhfuil, áit nach bhfuil a fhios ag aon duine Snámh ar luas nuair, uh, anois a fheiceann tú dom agus anois nach bhfuil tú

Ní mhothaím eagla fallin', ba mhaith liom eitilt Má théann sé go léir go maith ansin beidh mé Ach cad a tharlaíonn mura ndéanaim?

Beidh an ceart agam san áit a raibh mé Ach níl mé i m'aonar, a dúirt tú, "Tóg mo lámh" Agus téimid (agus téimid), agus téimid (agus téimid) Agus tá súil agam nach ródháileog muid 'Cause we don't ('cause we don't) Níl, ní dhéanaimid (níl, ní dhéanaimid) Tá a fhios riamh nuair a bhí go leor againn

Fan

Anois mo smaointe chomh scamallach agus mo chroí plódaithe le fuath Tá mé chomh frustrated mar a tógadh m'anam ar shiúl Gealltanas briste de gach rud a shíl mé go raibh tú Shíl tú go ndúirt tú nach ngortódh sé seo go deo Sin an rud a rinne sé, is é sin go léir

Ní dóigh liom go bhfuil eagla orm titim Shíl mé go bhféadfainn eitilt Níor éirigh go maith leis, ach ó bhuel Cad atá ar eolas agat?

Tá mé ceart ar ais san áit a raibh mé roimhe seo Ach níl mé i m'aonar, a deir tú

Fuori posto, fuori dallo spazio e dal tempo, completamente sveglio A corto di carte sono, non va bene Sono fuori di testa Lo spazio, è lì che sono andato In un posto dove, un posto dove nessuno sa Fluttuando a un ritmo in cui, uh, ora mi vedi e ora no

Non sento la paura di cadere, voglio volare Se tutto va bene, allora lo farò Ma cosa succede se non lo faccio?

Sarò proprio dove ero prima Ma non sono solo, hai detto: "Prendi la mia mano" E andiamo (e andiamo), e andiamo (e andiamo) E spero che non andiamo in overdose Perché non lo facciamo (perché non lo facciamo) No, non lo facciamo (no, non lo facciamo) Sa sempre quando ne abbiamo avuto abbastanza

Aspettare

Ora i miei pensieri sono così annebbiati e i miei cuori sono così affollati di odio Sono così frustrato come se la mia anima fosse stata portata via Promessa non mantenuta di tutto ciò che pensavo tu fossi Pensavo che tu avessi detto che non avrebbe mai fatto male Questo è quello che ha fatto, questo è tutto

Non sento la paura di cadere Pensavo di poter volare Non è andata bene, ma vabbè Cosa ne sai?

Sono tornato dov'ero prima Ma non sono solo, dici tu

場違いで、空間と時間から離れて、広く目覚めている 書類切れ、大丈夫じゃない 私は頭がおかしい 宇宙空間、それが私が行ってきた場所です 誰も知らない場所へ、誰も知らない場所へ 今は私を見て、今は見えないというペースで浮かんでいます

歌詞の意味: 私は落ちる恐怖を感じない、私は飛んでいたい すべてがうまくいけば、私はそうします しかし、そうでない場合はどうなりますか?

私は以前いた場所にいるでしょう しかし、私は一人ではありません、あなたは「私の手を取って」と言いました そして、私たちは行きます(そして行きます)、そして行きます(そして行きます) そして、過剰摂取をしないことを願っています だって、僕たちはしないんだから (だって、僕たちはしないから) いいえ、しません(いいえ、しません) 私たちが十分に食べた時を今までに知ることはありません

待つ

今、私の考えはとても曇り、私の心は憎しみでいっぱいです 魂が奪われたように、とてもイライラしています 歌詞の意味: 私があなたがだと思っていたすべての約束を破った これは決して害にはならないと言ったと思った それがやったこと、それだけです

転ぶ怖さを感じません ��べると思った うまくいきませんでしたが、まあいいでしょう あなたは何を知っていますか?

私はすぐに以前の場所に戻っています でも、私だけじゃない、と君は言う

場違いで、空間と時間から離れて、広く目覚めている 書類切れ、大丈夫じゃない 私は頭がおかしい 宇宙空間、それが私が行ってきた場所です 誰も知らない場所へ、誰も知らない場所へ 今は私を見て、今は見えないというペースで浮かんでいます

歌詞の意味: 私は落ちる恐怖を感じない、私は飛んでいたい すべてがうまくいけば、私はそうします しかし、そうでない場合はどうなりますか?

私は以前いた場所にいるでしょう しかし、私は一人ではありません、あなたは「私の手を取って」と言いました そして、私たちは行きます(そして行きます)、そして行きます(そして行きます) そして、過剰摂取をしないことを願っています だって、僕たちはしないんだから (だって、僕たちはしないから) いいえ、しません(いいえ、しません) 私たちが十分に食べた時を今までに知ることはありません

待つ

今、私の考えはとても曇り、私の心は憎しみでいっぱいです 魂が奪われたように、とてもイライラしています 歌詞の意味: 私があなたがだと思っていたすべての約束を破った これは決して害にはならないと言ったと思った それがやったこと、それだけです

転ぶ怖さを感じません 飛べると思った うまくいきませんでしたが、まあいいでしょう あなたは何を知っていますか?

私はすぐに以前の場所に戻っています でも、私だけじゃない、と君は言う

bachigai de 、 kuukan to jikan kara hanare te 、 hiroku mezame te iru shorui kire 、 daijoubu jaya nai watashi wa tou ga okashii uchuu kuukan 、 sore ga watashi ga itsu te ki ta basho desu dare mo shira nai basho heya 、 dare mo shira nai basho heya ima wa watashi wa mi te 、 ima wa mie nai toiu pace de ukan de i masu

kashi no imi : watashi wa ochiru kyoufu wa kanji nai 、 watashi wa ton de i tai subete ga umaku ike ba 、 watashi wa sou shi masu shikashi 、 sou de nai baai wa dou nari masu ka ?

watashi wa izen i ta basho ni iru desho u shikashi 、 watashi wa 1 hito de wa ari mase n 、 anata wa " watashi no te wa totsu te " to ii mashi ta soshite 、 watashi tachi wa ikiba masu ( soshite ikiba masu ) 、 soshite ikiba masu ( soshite ikiba masu ) soshite 、 kajou sesshu wa shi nai koto wa negatsu te i masu datte 、 boku tachi wa shi nai n da kara ( datte 、 boku tachi wa shi nai kara ) iie 、 shi mase n ( iie 、 shi mase n ) watashi tachi ga 10 ni tabe ta ji wa ima made ni shiru koto wa ari mase n

matsu

ima 、 watashi no kangae wa totemo kumori 、 watashi no shin wa nikushimi de ippai desu tamashii ga ubawa re ta you ni 、 totemo iraira shi te i masu kashi no imi : watashi ga anata ga da to omotsu te i ta subete no yakusoku wa yabutsu ta kore wa kesshite gai ni wa nara nai to itsu ta to omotsu ta sore ga yatsu ta koto 、 soredake desu

korobu fu sa wa kanji mase n toberu to omotsu ta umaku iki mase n deshi ta ga 、 maa ii desho u anata wa nani wa shitsu te i masu ka ?

watashi wa sugu ni izen no basho ni modotsu te i masu demo 、 watashi dake jaya nai 、 to kimiyo wa iu

ಸ್ಥಳದ ಹೊರಗೆ, ಸ್ಥಳ ಮತ್ತು ಸಮಯದ ಹೊರಗೆ, ವ್ಯಾಪಕವಾಗಿ ಎಚ್ಚರವಾಗಿದೆ ಕಾಗದ ಪತ್ರಗಳಿಂದ ನಾನು ಹೊರಗುಳಿದಿದ್ದೇನೆ, ಸರಿ ಇಲ್ಲ ನಾನು ನನ್ನ ಮನಸ್ಸಿನಿಂದ ಹೊರಗಿದ್ದೇನೆ ಬಾಹ್ಯಾಕಾಶದಲ್ಲಿ, ನಾನು ಅಲ್ಲಿಗೆ ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದೇನೆ' ಯಾರಿಗೂ ತಿಳಿಯದ ಸ್ಥಳಕ್ಕೆ, ಸ್ಥಳ ಉಹ್, ಈಗ ನೀವು ನನ್ನನ್ನು ನೋಡುತ್ತೀರಿ ಮತ್ತು ಈಗ ನೀವು ನೋಡುವುದಿಲ್ಲ ಎಂಬ ವೇಗದಲ್ಲಿ ತೇಲುತ್ತಿದೆ

ನನಗೆ ಬೀಳುವ ಭಯವಿಲ್ಲ', ನಾನು ಹಾರಲು ಬಯಸುತ್ತೇನೆ ಎಲ್ಲವೂ ಸರಿಯಾಗಿ ನಡೆದರೆ ನಾನು ಮಾಡುತ್ತೇನೆ ಆದರೆ ನಾನು ಮಾಡದಿದ್ದರೆ ಏನು?

ನಾನು ಮೊದಲು ಇದ್ದ ಸ್ಥಳದಲ್ಲಿಯೇ ಇರುತ್ತೇನೆ ಆದರೆ ನಾನು ಒಬ್ಬಂಟಿಯಲ್ಲ, "ನನ್ನ ಕೈ ಹಿಡಿಯಿರಿ" ಎಂದು ನೀವು ಹೇಳಿದ್ದೀರಿ. ಮತ್ತು ನಾವು ಹೋಗುತ್ತೇವೆ (ಮತ್ತು ನಾವು ಹೋಗುತ್ತೇವೆ), ಮತ್ತು ನಾವು ಹೋಗುತ್ತೇವೆ (ಮತ್ತು ನಾವು ಹೋಗುತ್ತೇವೆ) ಮತ್ತು ನಾವು ಅತಿಯಾಗಿ ಸೇವಿಸುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದು ನಾನು ಭಾವಿಸುತ್ತೇನೆ ಏಕೆಂದರೆ ನಾವು ಹಾಗೆ ಮಾಡುವುದಿಲ್ಲ (ಏಕೆಂದರೆ ನಾವು ಹಾಗೆ ಮಾಡುವುದಿಲ್ಲ) ಇಲ್ಲ, ನಾವು ಮಾಡುವುದಿಲ್ಲ (ಇಲ್ಲ, ನಾವು ಮಾಡುವುದಿಲ್ಲ) ನಮಗೆ ��ಾವಾಗ ಸಾಕಾಗುತ್ತದೆ ಎಂದು ಎಂದಾದರೂ ತಿಳಿದಿದೆ

ನಿರೀಕ್ಷಿಸಿ

ಈಗ ನನ್ನ ಆಲೋಚನೆಗಳು ತುಂಬಾ ಮೋಡ ಕವಿದಿವೆ ಮತ್ತು ನನ್ನ ಹೃದಯಗಳು ದ್ವೇಷದಿಂದ ತುಂಬಿವೆ ನನ್ನ ಆತ್ಮವನ್ನು ಕಸಿದುಕೊಂಡಂತೆ ನಾನು ತುಂಬಾ ನಿರಾಶೆಗೊಂಡಿದ್ದೇನೆ ನೀವು ಎಂದು ನಾನು ಭಾವಿಸಿದ ಎಲ್ಲದರ ಬಗ್ಗೆ ಮುರಿದ ಭರವಸೆ ಇದು ಎಂದಿಗೂ ನೋಯಿಸುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದು ನೀವು ಹೇಳಿದ್ದೀರಿ ಎಂದು ಭಾವಿಸಿದೆ ಅದು ಮಾಡಿದ್ದು ಅದನ್ನೇ, ಅಷ್ಟೆ

ಬೀಳುವ ಭಯ ನನಗೆ ಇಲ್ಲ ನಾನು ಹಾರಬಲ್ಲೆ ಎಂದು ಭಾವಿಸಿದೆ ಅದು ಸರಿಯಾಗಿ ನಡೆಯಲಿಲ್ಲ, ಆದರೆ ಓಹ್ ಚೆನ್ನಾಗಿ ನಿಮಗೆ ಏನು ಗೊತ್ತು?

ನಾನು ಮೊದಲು ಇದ್ದ ಸ್ಥಳಕ್ಕೆ ಮರಳಿದ್ದೇನೆ ಆದರೆ ನಾನು ಒಬ್ಬಂಟಿಯಲ್ಲ, ನೀವು ಹೇಳುತ್ತೀರಿ

[alwayspeakthetruth-blog]

es akkor hirtelen azt is pontosan latom, hogy azon az evidencian tul, hogy a termeszet nem kizsakmanyolasra van, arra sem, hogy tolunk kulonallokent kezeljuk es ne vegyuk el gyumolcset. mert en ebben a vegletben vagyok, amikor nem esik jol leszakitani a nyilo viragot es vazaba tenni, hogy haldoklasaban leljem oromom. es akkor is, amikor az eletben akarat nelkul sodrodok, vagyis inkabb a nem-akarassal taszitom el magamtol a vilagot es tagadom meg az eletet. mert en nem kihasznalom a vilagot, amikor magamba fogadom azt a reszet, ami engem eltet, hanem reszt veszek benne. reszeve valok az Egesznek. a korforgasnak. az elet elpusztitasaval szemben valahol az elet elutasitasa az erem masik fele, az arany kozeput pedig az adas es elfogadas harmonikus egyvelege. mert az a gyumolcs, ha nem kerul leszakitasra, akkor is el fog hullani rohadni enyeszette valni, hiaba tagadom meg magamtol, - a gyumolcsot raadasul meg meg is fosztom magsabb celu beteljesedesetol.

fontos utjelzo: akaratom szerint cselekedni, megtenni, amit akarok - minden korulmenyek kozott*. ha ezzel ellentetesen cselekszem - feladom magam - meghasonulok - ujra a maze legmelyen talalom magam. onbuntetes. a szenvedest valasztom az orommel es elettel szemben.

*egeszen olyan mikro szintektol kezdve, hogy nem megyek at az ut masik oldalara vagy teszek kerulot annak erdekeben, hogy a masik el tudjon menni elottem es ne tartsam fel ot a magam fole rendelt mozgasaban? ilyen, amikor az ember ‘cause’ esvagy akarat nelkul sodrodik, flipperkent a mezo elsore atlathatatlan kaotikussagaban magat a termeszet torvenyeinek teljesen alarendelve, minden erofesziteset az elkerulesbe fektetve? elkerulni, hogy a masikat feltartsa gatolja korlatozza, hogy onmagat mas ele helyezze? es itt meg mindig arrol beszelek, hogy atmegyek-e az auto elott az uton, vagy inkabb lefordulok az utcan jobbra, hogy a hosszabb uton menjek haza, csak a masikkal ne kelljen ugy kereszteznem az utam, hogy abban a helyzetben hatassal biro format oltsek es lathatova valjak. hol kezdodott az en ilyen szintu felaldozhatosagom es modszeres lekicsinylesem? hol kapott az ‘evolving’ ilyen eros negativ elojelet es valt onmegsemmisito osszehuzodassa bennem?

[egyinverzanorexias]

Oké akkor kezdjünk minden elölről. A nevem legyen Ada, csak úgy, a saját nevem nem lényeges.

Mindig is egy olyan háztartásban éltem, ami túl sokat követel tőlem, amit én nem tudok beteljesíteni. Folyamatosan sértegettek, és mivel az iskolában sem volt más a helyzet egy idő után beleestem a gödörbe.

Tudod a fekete, sötét és szomorúan gödörbe amit mások csak depressziónak hívnak. Nos ház az én gödrömnek van allja, ott ülök jelenleg is és néha meglátogat a barátom aki kivisz a fényre egy keveset.

Megfelelési kényszer, depresszió, testképzavar, szorongás, családon belüli lelki terror... Ezek árnyékolták be a napjaimat. Vagdostam magam, minden nap... Egy ideig, majd abbahagytam, sulit váltottam.

Azt hittem csak a suli tette velem a szomorúságot, de nem... Az a háztartás amiben élek...

Anyám lelkileg és anyagilag korlátoz, nagy mártír az biztos, hihetetlenül tud ő lenni a jó és én a rossz...

Utálom ezt...

A testvéreim folyamatosan szivatnak ami szintén nem segít...

De van egy barátom Áfonya, nagyon szeretem és ő vele igazából boldog vagyok!

Szeretlek Áfi!♥️

[telaviv-delhi]

Üvegházi capriccio

Az egymás indulatait felkorbácsoló közösségi együttlétből fakadó veszélyt kiváló érzékkel felismerő kápó MEGTILTOTTA A BESZÉLGETÉST. Ok, mobilt tilos bevinni az üvegházba (a biogazdálkodás és vegyszerezés fotói bizonyára nem mutatnának jól a sajtóban), a húszperces szüneteinkből minimum 10 perc a végeláthatatlan üvegházban való séta (a jelzésnél hamarabb tilos elindulni), tilos a wc használata szüneten kívül (orrfacsaró húgyszag, néhol meg szar a palánták között), de BASSZAMEGAZISTEN, hogyhogy már beszélgetni sem?!!!! Mi ez, a felcsúti láger?!!!! Ezért kár volt kivándorolnom Hollandiába!!!

Eladtam a seggem az üvegháznak, mert máshova nem kellettem. A targoncás karrierem pontosan 1 óra 15 percig tartott, a holland főnök észrevette az antitalentumom és olyan finoman rúgott ki, hogy azt hittem, hogy felvett, boldogan újságoltam viberen, messengeren, whatsupon stb. a zökkenős kezdés után megtáltosodott holland fénysikercsillogás karrierem, természetesen egy szatyor sör társaságában, mert alkoholista alkohollal ünnepel. Meg gyászol, persze, de én egy félreértés következtében éppen ünnepeltem. Mellesleg Hollandiában olyan finoman rúgják ki az embert, hogy az illető még meg is köszöni… egy sűrűn lakott országban, ahol ismeretlen a kerítés és az emberek példátlan bizalom légkörében, üvegajtók és üvegfalak mögött élnek, ott ismeretlen a magyar nemzetkarakterre jellemző nyílt ellenségeskedés és rosszindulat, káromkodni sem tudnak rendesen ezek a jóemberek (kanken klootzak Oostblokker). A holland képmutató jóindulat légköre némely magyarra is átragad, Tamás főnököm három munkanap után rúgott ki a kábelfektető állásomból meg a szállásomból a holland esőbe, olyan csodálatos drama queen-t alakítva, hogy megtapsoltam. Hogyeznekiremennyirefáj és hogy mennyire fáj és sajnálja. Arra gondoltam, hogy átölelem szegény embert, hadd sírja ki magát a vállamon. A szállást kevésbé sajnáltam, mert egy gardróbban laktam, egy jógamatracon, Nathan könyvelő úr ruhái és cipői társaságában, Tamás főnök úr és tettes- és üzlettársának lakásában. A páros forradalmian újszerű üzleti terve az volt, hogy magyar munkaerőt adnak kölcsön török kábelfektető vállalkozásoknak, valahol a legalitás tágan értelmezett zónájában. A munkadíj meg a törökök által fizetett munkabér közötti haszon persze őket illette meg, de még így is minden félnek megérte, Nathan és Tamás nettó 11 euró bért fizetett, míg más (vérszipoly) munkaközvetítők átterhelík pl. a biztosítást meg heti akár 120 eurót vonnak a szállásért egy kétszemélyes lakásért. Itt meg királyi magányban, egyedül pöffeszkedtem egy gardróbban. Töröknek kurdja lenni viszont nem volt felemelő élmény, az első és másodgenerációs törökök szemében én még náluk is nagyobb lúzer voltam, a gyökértelen, bevándorló kisebbség lenézett kisebbsége. Az életük összes megaláztatásából fakadó frusztrációjuk megtalálta a célpontját: a kelet-európai white trash, mely hollandul sem tud, tehát retardált fehér majom. Ráadásul véletlenül kiderült, hogy én csupán kölcsönmunkaerő vagyok, nem közvetlenül törököknek dolgozom… nos, akkor már a törzsi összetartozásból fakadó kollektív falazás sem védett. Amúgy látványosan utáltam nyakig sárosan, havas esőben a földet túrni, úgyhogy sajnálat és sértődés nélkül repültem innét is, egy csokival a zsebemben, mert az egyetlen angolul beszélő török, egy második generációs bevándorló bosnyák megsajnált.

Így kerültem vidékre, egy semmilyen idegen nyelvet nem beszélő lúzerekre specializálódott munkaközvetítőhöz. Paradicsomtermelés, van nature, „egyenest a természet közepéből”, tízméteres mutáns paradicsompalánták bögrényi gyökérzettel, a nagyipari, számítógéppel vezérelt paradicsomgyár. A túlnépesedett, iparosodott Hollandia egy negyed magyarországnyi méretű mezőgazdasági területtel a világ második legnagyobb élelmiszer-exportőre. Itt sikerült találkoznom az első, angolul nem beszélő hollanddal, egy csitri kondijával rendelkező, 70 éves parasztasszonnyal, Adával. Először a kisfőnök-kápó, a lengyek Kazek kezdte az idomításom. Ő állítólag jól beszélt angolul, ha eltekintünk attól, hogy az angolt lengyellel és hollanddal keverte. Megtudtam tőle, hogy a paradicsompalánták „difjeinek” a levágását fogom végezni, 5 méter magasban, síneken guruló elektromos podiumokon ingadozva. Majd némi rosszindulattal hozzátette: holnap is, holnapután is, sőt örökké… Lelkesen nekifogtam egy Made in Germany metszőkéssel felaprítani a paradicsompalántákat (1. szabály: nem baj, ha nem érted, mi a feladatod, de ha legalább lelkesen dolgozol, elnézik, hogy hülye vagy). Aztán vészsikoly, a holland Ada, a másik kiképzőtiszt következett, mint már említettem, ő csak hollandul tudott, nem lettem sokkal okosabb, de lelkesedésem nem csökkent, vágtam, gyilkoltam a növényzetet, sikoltozás, ordibálás, magyarázás. Ha nem érti a hülye külföldi, akkor ismételgesd neki egyre emelkedő hangerővel, amíg megadja magát, jobb a békesség… Ada végūl bevetette az idegennyelv-tudását: POMODORO!!!! PO-MO-DO-RO!!!!! Összeült, iletve összeált a lengyel-holland válságstáb, oszt mikor az ember azt hiszi, hogy a dolgok nem fordulhatnak rosszabbra, azonnal rosszabbra fordulnak. Rámszabadították Yurit, aki az ukrán mellett csak hollandul beszélt, viszont dadogott…. Borítsuk a felejtés könyörületes fátylát a beüzemelésem időszakára…

Fiatalabb kiadásban sokat rötyögtem Hamvas nemzetkarakterológiai fejtegetéseit olvasva, ezt az egész nemzetkarekter-izét valami gyanús konzervista - nacionalista - szélsőizé maszlagnak tekintettem, de utazásaim során eljutottam annak felismerésére, hogy Van Benne, Van Benne, Van Benne VALAMI. Például dél felé haladva egyre hangosabbak az emberek, Görögországban egy családon belüli vitát (két tesó üvöltve szurkál egymás felé a vasvillával) én emberölési kísérletnek véltem, de a szívből röhögő apucit látva kissé megnyugodtam. Izraelben egy lakásfelújításnál segédkeztem, aztán a munkálatok kezdése előtt a Főnök leült a háztulajdonos nénivel az árról beszélgetni. Tíz perc után már üvöltözésig fajult az alkudozás, a néni zokogva, a szemét az égre meresztve szidta a vérszipoly építési vállalkozót… további 5 perc múlva, az árban megállapodva már mosolyogva teázgattunk a lugasban. Én a románokat is jobban elviselem az örökké kattogó, felháborodó, hárító, másokat hibáztató, egy méretes kisebbrendűségi érzéssel nacionalista-soviniszta höbörgéssel faszhelikopterező magyaroknál (és részben lengyeleknél), véleményem szerint nem lehet büntetlenül éveken-évtizedeken keresztül államilag szponzorált gyűlölettel, önfelmentő ellenségkereséssel mérgezni az emberek tudatát. Az állandó háborús pszichózisban érkező magyarok külföldön is, gyakran még évekig mondogatják kényszeresen a libsisoros hazaáruló zsidók vs fideszes román hazaáruló mantrát, kell egy generációváltás vagy egy országos-nemzeti méretű pszichoterápia ennek a népnek.

Személyes kedvenceim a moldávok, a néhai Szovjetunió románjai. A Moldáv Köztársaság Európa legszegényebb országa, ahol a munkaképes korú lakosság többsége külföldön, Romániában és egyre inkább Nyugaton dolgozik, mióta előttük is megnyílt a munkaerőpiac (az EU polgáraitól eltérően korlátozásokkal). Csendes, barátságos, „inkább adni, mint kapni” hozzáállásuk van az embertársaikhoz. A beidomításomat is moldáv kiscsajok végezték, akiknek tetszett, hogy én, az EU büszke polgára tudok románul. Tatjana mellesleg a román mellett oroszul, ukránul és olaszul is tudott, de folyékonyan beszélt Kazekkal lengyelül, ami amúgy a második leggyakrabban használt nyelv a holland farmokon, gyárakban. (A moldávokra még visszatérek, talán egy kisjenői kiruccanás ürügyén, de most ideje lezárni ezt a csapongó posztot),

Az üvegházi karrierem fizetésnap ért véget. Fizetésnap egyszer van egy hónapban (egy hónapig mi az ingyenes munkánkkal kamatmentesen finanszírozzuk a céget), ilyenkor felbátorodnak a proletárok, mert egy kis pénz csörög a bankszámlájukon, hangosan eljátszadoznak a felmondás dacos ötletével, hangosan (de szigorúan nem lengyelül vagy hollandul) szidják a munkakörülményeket, a talaj bűzös mocsár, miazma, a karbantartás hiányában megsüllyedt pódiumjárgányok életveszélyesen inognak, dülöngélnek, néha felborulnak. Holland csoda, hogy még senki sem sérült komolyabban, még a vérprofi Ada is öt méterről borult egyszer, csak a lélekjelenlétén múlt, hogy a kosárba begömbölyödve nem törte ketté a kosár korlátja. A girbegurba sínek miatt a magasan, a tető közelében kih��zott légypapír begyűjtése a legnépszerűtlenebb meló, ezt egy Kazekkal való anyázás után megkaptam, de a saját meglepetésemre annyira megszoktam, sőt megszerettem a magaslati levegőt a jó kilátással (novemberben is gatyarohasztó a hőség a tető magasságában), hogy végül én takarítottam le az összes üvegházat. Cserében nem kell minden sor munkafázisának elvégzése után bepötyögni a kódjainkat a termelésfigyelő szoftverbe, nincs nincs teljesítményfigyelés, nincs ellenőrzés, nincs lebaszás, nincs „tempó-tempó”. A cégtulaj egy mosolygós vérkapitalista, a munkaközvetítő is az ő tulajdonában van, eleve az egyik üvegházában működik az iroda, onnét kölcsönadja saját magának a jobbágyokat, profitmaximalizálás és adóoptimalizálás. Viszont jófejkedik, pénteken ingyen a sör az üvegházi klubban, sőt egyszer még saját, a felesége által készített húsgolyókat is osztogatott a jelenlevőknek a kedves ültetvényesünk. Ráadásul más pióca emberkereskedő cégektől eltérően nem heti 120 eurót von a szállásért (tkp. egy ágyért egy kétágyas szobában) a jobbágyaitól, hanem nagylelkűen csak hetvenet, sőt az is 40 euróra csökken az idő múlásával, hogy némiképpen motiválja-jutalmazza a kitartó munkaerőt. De aztán ő is rákapott a kizsákmányolás ízére, a kelet-európai nyomortelep országokból, Lengyelországból, Magyarországról, Romániából, Moldáviából korlátlan mennyiségben jön a kiszolgáltatott, nyomorult lúzerek tömkelege, akik tkp bármennyiért dolgoznának. Sajnos, a minimálbért törvény szabályozza, ezért már csak a lakás megdrágításával növelheti a profitját. Ő is a piacról él, ráadásul 3 kiházasítandó lánya van és a sportautó-gyűjteménye is bizonyára pénzbe kerül. A környezet- és parkolóbarát, kisméretű hollandiai autóktól eltérően ő egy RAM pickup tankszerűséggel villog, talán ő is alulról kezdte, mint egy marokkói zsebtolvaj vagy egy magyar NER-lovag.

Szóval fizetésnap, lázadozó hangulat. Ilyenkor Előkerül a naphosszat az ebédlőben láncdohányzó Kazek, Ada egyszerre négy helyen van jelen 16 szemmel és ugyanannyi füllel, a szlovák kiscsicska, Stefan is körülöttünk ugrabugrál és a legkisebb szabálytalanságra, hibára azonnal rácsapnak, hiszen az apró kis engedetlenségekből lehet a nagy lázadás. A lázadást csírájában, ahogyan a költő mondja. Nekem akkor lett elegem a lágerből, mikor a székelyekkel közeli sorokban, hallótávolságon belül dolgozva éppen a felmondásról meg Kazek anyjával való szexuális együttlétről fantáziálgattunk, oszt az egymás indulatait felkorbácsoló közösségi együttlétből fakadó veszélyt kiváló érzékkel felismerő kápó MEGTILTOTTA A BESZÉLGETÉST. Ok, mobilt tilos bevinni az üvegházba (a biogazdálkodás és vegyszerezés fotói bizonyára nem mutatnának jól a sajtóban), a húszperces szüneteinkből minimum 10 perc a végeláthatatlan üvegházban való séta (a jelzésnél hamarabb tilos elindulni), tilos a wc használata szüneten kívül (orrfacsaró húgyszag, néhol meg szar a palánták között), de BASSZAMEGAZISTEN, hogyhogy már beszélgetni sem?!!!! Mi ez, a felcsúti láger?!!!! Ezért kár volt kivándorolnom Hollandiába!!! A káeurópai prosztónak a káeurópai prosztó a farkasa, azt válaszolta erre Kazek kápó úr, hogy azért tilos a beszéd, mert ezzel egymást lassítjuk, hiszen nem egyforma nehézségű mindenki pályája és nem egyforma sebességűek vagyunk, tehát a beszélgetéssel visszafogjuk egymást. Szünetben már a munkaközvetítőben voltam, az ebédlő fölött és új munkahelyet kértem, bazdanyád Kazek

[romanmigracs]

Színház- és Filmművészeti Egyetem - NYÍLT LEVÉL

Mi, a romániai színházi és zenei előadó-művészeti szervezetek igazgatói, támogatásunkról biztosítjuk a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) tanárait és hallgatóit. Szomorúan és aggodalommal tekintünk arra a durva beavatkozásra, amely a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem szervezeti felépítésében történt, s amely által az Egyetem vezetését egy olyan alapítványra ruházták át, amelynek a kuratóriumát politikai szempontok alapján nevezték ki. Úgy gondoljuk, hogy az államnak kötelessége támogatni az egyetemi művészképzést, és mindennél fontosabb, hogy az Egyetem megőrizhesse autonómiáját, az akadémiai szabadságot és a szólás szabadságát, anélkül, hogy bármely politikai párt ráerőltethetné programját és anélkül, hogy csatlakoznia kellene bárminemű politikai doktrínához. Hisszük, hogy a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem életébe történt ilyen mérvű beavatkozás károsan érinti a teljes kulturális életet.

Csatlakozunk azon személyekhez és intézményekhez az európai kultúra térségéből, akik szolidaritásukról biztosították a SZFE hallgatóit és Szenátusát.

1 Ada Hausvater, igazgató - Mihai Eminescu Nemzeti Színház, Temesvár

2 Adrian Tibu, igazgató - Gong Színház, Nagyszeben

3 Alexandru Boureanu, igazgató - Marin Sorescu Nemzeti Színház, Craiova

4 Anca Dana Florea, igazgató, - Masca Színház, Bukarest

5 Anna Maria Popa, igazgató - Andrei Mureșanu Színház, Sepsiszentgyörgy

6 Gáspárik Attila, igazgató - Nemzeti Színház, Marosvásárhely 7 Bogdan Costea, igazgató - Ioan Slavici Klasszikus Színház, Arad

8 Călin Mocanu, igazgató - Țăndărică Bábszínház, Bukarest

9 Carmen Steiciuc, igazgató - Matei Vișniec Színház, Suceava

10 Constantin Cotimanis, megbízott igazgató - Alexandru Davila Színház, Pitesti

11 Cosmin Brehuță, igazgató - Elvira Godeanu Drámai Színház, Târgu-Jiu

12 Cosmin Crețu, igazgató - Tudor Vianu Színház Giurgiu

13 Cristian Hadjiculea, igazgató - Vasile Alecsandri Nemzeti Színház, Jászváros

14 Eduard Sisu, igazgató - Gulliver Színház, Galați

15 Eliza Noemi Judeu, igazgató - Bacovia Megyei Színház, Bákó

16 Elvira Râmbu, igazgató - Regina Maria Színház, Nagyvárad

17 Emanuel Petran, igazgató - Puck Bábszínház, Kolozsvár

18 Erwin Șimșensohn, igazgató – Állami Színház, Konstanca

19 Florin Toma, igazgató - Fani Tardini Drámai Színház, Galați

20 Gabriel Popescu, igazgató - Ariel Színház, Râmnicu-Vâlcea

21 Gavril Cadariu, igazgató - Ariel Színház, Marosvásárhely

22 George Ivașcu, igazgató - Metropolis Színház, Bukarest

23 George Mihăiță, igazgató, - Vígszínház, Bukarest.

24 Gheorghe Colceag, igazgató - Kisszínház, Bukarest

25 Gianina Cărbunariu, igazgató - Fiatalok Színháza, Piatra-Neamț 26 Ioana Bogățan, igazgató - Prichindel Színház, Gyulafehérvár 27 Ion Caramitru, igazgató - I.L.Caragiale Nemzeti Színház, Bukarest

28 Albu István, igazgató - Figura Stúdió, Gyergyószentmiklós

29 Bocsárdi László, igazgató - Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy

30 Laurențiu Pleșa, igazgató Merlin Színház, Temesvár

31 Lucian Sabados, igazgató - Maria Filotti Színház, Brăila

32 Marius Bodochi, igazgató - Román Drámaírók Színháza, Bukarest

33 Marius Rogojinschi, igazgató - Vasilache Színház, Botoșani

34 Mc Ranin, igazgató - Tony Bulandra Színház, Târgoviște

36 Mihaela Rus, igazgató - Toma Caragiu Színház, Ploiești

35 Mihaela Soloceanu, igazgató - Arlechino Színház, Brassó

37 Mihai Maniuțiu, igazgató - Nemzeti Színház, Kolozsvár

38 Mihai Panaitescu, igazgató - Művész Színház, Déva

39 Nicolae Pungă, igazgató - Stela Popescu Színház, Bukarest

40 Ovidiu Caiță, művészeti igazgató - Északi Színház, Szatmárnémeti

41 Romică Stan, igazgató - "Căluțul de mare" Színház, Konstanca

42 Kányády Szilárd, igazgató - Csíki Játékszín, Csíkszereda

43 Traian Apetrei, igazgató - Mihai Eminescu Színház, Botoșani

44 Vasile Muraru, igazgató - C.Tănase Színház, Bukarest

45 Vlad Zamfirescu, igazgató - L.S. Bulandra Színház, Bukarest

[caiuscossades]

Karácsonyi politikamentes poszt

Mivel karácsony van, és nem akarok politikáról posztolni, inkább összeszedtem az idei három kedvenc könyvemet.

Tim Powers: Last Call

Nekem személy szerint nincs semmi bajom a high fantasyval, de valahogy mindig jobban élvezem, ha egy író ki tud lépni a szokásos kardozós-elfes környezetből. Powers itt a hamiskártyások és az amerikai országutakat járó svindlerek babonáiból, mindenféle nyugati mítoszból és a Jung-féle archetípusokból gyúr hagymázas mitológiát. A szürreális környezet és hang miatt olyan, mintha valamiféle középkori allegorikus regényt olvasnál, aminek egy-két utalását már nem érted tökéletesen, és az agyad folyton pörög, megpróbál értelmes egészet összerakni az utalásokból és okkult szimbólumokból. Ugyanakkor soha nem válik fárasztóvá, a szürrealizmushoz a régi hard boiled krimik hangulata és pörgős cselekménye társul, szóval egy pillanatra se tudod letenni. Ha szereted Neil Gaimant, ez olyan, csak jobb.

Hillary Mantel: A Place of Greater Safety

Danton, Robespierre, forradalom, fővesztések. Azt hiszed, ismered a sztorit, és persze, nem történik semmi meglepő, de Mantel az egyik legintelligensebb ma élő íróként teljesen meg tud menekülni a kliséktől, és így mitológia helyett tényleg embereket kapunk, és egy kerek, hihetetlenül objektív sztorit, amit a forradalmat kétkedve figyelő konzervatívok és a lobogó lelkű liberálisok is megtalálják a maguk igazát. Amikor arról beszélnek, hogy a jó fikció közelebb visz az Igazsághoz, mint a száraz valóság, például erre a könyvre gondolnak.

Ada Palmer: The Will to Battle

Utópia és disztópia, posztmodern pasztiche, halálkomoly politikai filozófia és eltúlzott barokk dráma egyben. Minden bizonnyal a legőrültebb könyv, amit idén olvastam. A távoli jövőben járunk, a villámgyors, autonóm autók miatt a határok és a nemzetállamok értelmetlenné váltak, a nemek és a vallás be van tiltva (vagyis a vallásról csak az államilag kiközvetített pap-pszichológus jelenlétében lehet beszélgetni), vannak a titkos birodalmuk árnyai közül előlépő, latinul beszélő szabadkőműves abszolutisták, van intézményesített anarchia, titkos genderelt fogalomkészletet használó bordélyház, világméretű összeesküvés, minden idők legmegbízhatatlanabb narrátora, és ez még csak az első pár oldal. A legjobb az, hogy Palmer egyszerre harvardi történész és eszmekutató és óriási sci-fi nerd, így a filozofáló világépítés szinte sose akadályozza meg abban, hogy izgalmas sztorit írjon. Nem mondom, hogy ebből a katyvaszból minden működik és minden logikus, de amikor a műfaj egyik nagyágyúja, Kim Stanley Robinson arra húzza fel ünnepelt űrregényét, hogy az emberiség inkább maradjon a porban, mert az az etikus lépés, Palmer óriási tökösséggel áll ki a szenvedély, az emberi ész és bátorság, a földi (és égi) lehetőségek végtelen kiaknázása mellett.

[atinyaccount]

Spice Frontier Duo Names

This is a new series that came out about a week ago and I highly recommend it! It's super cute and silly. The animation is so good and unique I love it!

Imma just- make a post...

Kentucky Williams & Ada Olyan: aducky Kentucky Williams & C-LA: Kentucky Williams & Eloy: Kentucky Williams & Mod: Ada & Nexus: Ada & Mod: Ada & C-LA: C-LA & Mod'Ari Migdalina: C-LA & Eloy: C-LA & Nexus: Eloy & Mod: Eloy & Ada:

They all kind of seem platonic to me like a found family, but I think aesthetic names could be fun for this series! and for any name we can put SF at the end :p

[ashes-0f-phoenix]

@hungarianator Here you go. Story bit. Not 1938. Not Munich asylum. 1863 and London instead. Probably equally as bad though, so whatever... First draft also. I haven’t touched it in a couple of months. So yeeaaah... :))

Nehéz eldönteni, Kezia Smith erényei vagy hibái közé sorolható-e, hogy túl udvarias volt félbeszakítani a rázúdított szóáradatot. Habár a szituáció szokatlanságát figyelembe véve, lehet hogy az ilyen elővigyázatosság inkább erénynek számított.

-Amikor pedig belépek a bálterembe, képzelheti, hogy mindannyian térdet hajtanak előttem!

Az apró de vehemens ősz hölgy Arabella Alderman, akit saját bevallása szerint London szerte mindenki ismer. London szerint viszont egy halaskofa felesége volt, akit alig ha ismer valaki. Már itt, a Bethlem Királyi Tébolyda osztályán is több felsőosztálybeli ismeretségre tett szert két hét alatt, mint életében valaha szerencséje volt.

Kezia Smith azonban csak pár hihetetlenül hosszú órával ezelőtt érkezett, és Mrs. Alderman volt az első kórházi beteg, akivel szerencséje volt beszédbe elegyedni. Beszélgetőtársa pár mondat erejéig tanúsított érdeklődést kiléte iránt, cvikkere mögül röviden szemügyre vette a fiatal nőt, majd továbblépett Arlington Street-i házának és mind a százhetvenkét csodálójának ecsetelgetésének. Kezia pedig egyetértően bólogatott, itt-ott elismerően eltátotta a száját (persze az illem határain belül) amikor aranyozott hintókról és Lord Akárkikről esett szó, magában pedig megállapította, hogy őrültekkel csevegni elviselhetően szórakoztatónak bizonyult. 

Bár jobb az ilyet nem félbeszakítani. Inkább vajjal kell kenegetni a lelkét, hadd legyen boldog. Nem tudta eldönteni, hogy a nő mennyire veszi komolyan magát. Lehet, ha megkérdőjelezi tekintélyét, csúnyán megsértődik... Csupán csak fényezni akarja magát az újonc előtt, vagy teljes meggyőződéssel hiszi saját szavait, Kezia nem tudott rájönni.

A nap tett egy utolsó Szeptemberi erőfeszítést, hogy boldoggá tegye London lakóit és besütött a folyosó nagy ablakain. A bentlakók nagy része a karosszékekben sütkérezett. A Kezia és Mrs. Alderman felé fordított helyeket hamarosan két Kezia korabeli hölgy foglalta el. Egyikőjük, a tarkán szőtt ruhájúszőke azonnali felelősségének érezte, hogy minden kételyt eloszlasson Mrs. Alderman épelméjűségével kapcsolatban.

- Csak nem magát is azzal a badarsággal zaklatja Lord Hammond fürdőjéről a parlamenti óriás halastartájokban? Sose fogja megunni?! Nem is értem, honnan szedi ezeket. Három napja másról se hallunk. Ugye, Ada? - azzal megragadta társa kezét. -Egyébként Miss Hall vagyok. Van szerencsém bemutatni továbbá Miss Griffiths-t.

Az idősebb nőhöz képest első ránézésre nem tűntek se bolondnak, se őrültnek, Miss Hall illetlenül közvetlen természetét leszámítva. Kezia-t azonnal érdekelni kezdte, hogy miért került két húsz évesnél nem többnek tűnő, divatnak megfelelően szabott galléros ruhába öltözött lány egy tébolydába. Azelőtt is titkon érdekelte őt, hogy milyenek lehetnek az őrültek, most pedig, hogy első kézből volt esélye megtapasztalni, kész volt belevetni magát a kutatásba. 

Először azonban Miss Hall társának kutató pillantásának találta magát alávetve. A sötét szemű lány nagyon közel hajolt, mikor beszélt, tekintete nyílt volt és felettébb nyugtalanító, mint aki lát valamit, amit mások nem. 

- Maga házas, Mrs. Smith? - kérdezte, miután megtudakolta a nevét.

- Az vagyok. Sajnos. - a szokatlan közvetlenség még mindig sokkolta.

- Sajnos! Nahát, még ilyet! Azt mondta, sajnos! - visongott Miss Hall. 

- Mikor jött? - folytatta a faggatózást Miss Griffiths. - Honnan? Hol lakik? Kik hozták be? Nem csapott zajt. Általában hangosak. Amikor Fanny érkezett, óriási lármát csinált.

- Engem a csendőrök hoztak, azért. - magyarázkodott sietve Miss Hall.

Kezia számára különös volt, hogy egymás keresztelt neveit használják. Úgy látszik, itt minden etikett a feledésbe merült. Erőt vett magán és próbált alkalmazkodik a beszélgetés hangvételéhez. 

- Mi történt, hogy csendőrök kísérték? 

- Egyik este rátámadtam anyámra. Összetörtem az étkészletet, képzelheti a perpatvart! Apám meg nem bírt lefogni, a két csendőr pedig behozott ide. - válaszolt a napsütésben szikrázón mosolyogva Miss Hall. A törékeny, pisze orrú, szalma hajú Fanny Hall, akiben ránézésre az égegyadta világon semmi agressziót nem lehetett látni. Egyik kezével barátnőjébe kapaszkodott, másikkal energikusan a karfán klimpírozott. - De magát is a csendőrök hozták, Ada, igazán nem nézhet le érte. 

- Engem csak azért, mert ők találtak meg az erdőben. Nyugodtan sértésnek veheti, de legalább én képes vagyok annyira, hogy ne üvöltve kelljen az utcán végigcibálni egész London előtt. A családja áshatja is a sírját, mert ilyen hírnévvel vénylány is marad!

Miss Hall továbbra is mosolyogva öklöt emelt "barátnőjére", Mrs Alderman, aki pedig eddig ruhája gombjainak csendes szemrevételezésével foglalta el magát, héja módon vihogni kezdett rajtuk. Kezia az első ütés láttán hátrahőkölt. Azonban Miss Hall és Miss Griffiths inkább hasonlítottak pimasz kisgyermekekre, mint veszedelmes szándékú tébolyodottakra, és végül ő is megengedett magának egy mosolyt, mikor Miss Hall a földre huppant a másik súlya alatt. Utoljára a gyermekszobában látott lányokat ilyen szabadon játszani. Akár kismacskák.

-Ez még mindig egy kórház! - harsant fel a legközelebbi ápoló rosszalló hangja, aki azonnal határozottan felrántotta Miss Hall-t a padlószőnyegről. -Nem pedig kupleráj.

Az önfeledtség pillanatnyi illúziója összetört. Úgy dörzsölték a szégyenletes valóságot az orruk alá, mint holmi rossz tubákot. Igen, ez valóban egy kórház. Ezzel mindannyian tisztában voltak. De a fenébe is, nem azért mennek az emberek kórházba, hogy jobban legyenek? 

-Biztos örülnének, ha inkább a sarokban sírnánk mindannyian. - jegyezte meg Kezia halkan az ápoló háta mögött. Volt elég nagy a Bethlem, hogy minden beteg lélekre jusson egy sarok.

A két Miss fojtott kuncogással jelezte tetszését. 

Talán mégse olyan rossz dolog, ha az embert tébolydába zárják. Már most jobban érezte magát, mint otthon. 

Mrs Alderman a háttérben haragosan bíztatta a fiatalokat a verekedés folytatására, különben, fenyegetőzött, a haltartályba hajíttatja őket.

[mtahooligans]

Az igazi körúton belüli: Maróth Miklós

“Amúgy én olyan akadémikussal nem beszéltem, aki ne lenne híve a most zajló változásnak.” - mondta a 24.hu-nak múlt héten, úgyhogy lehet tudni, hogy a májusi közgyűlésen, ahol 80%-os többséggel utasították el a kiszervezést, Maróth akadémikus befordult egy sarokba és morzsikált.

Tegnap az Info Rádiónak adott interjút, amiben kitalálta, hogy kéne egy teljesítménymérés, ami alapján meg lehetne mondani, hogy adott kutató elvégzi-e a feladatát. Hát ezt már annyira nem kell kitalálni, mert van. Egyrészt az MTA kutatóhálózatának minden kutatója év végén beszámolót kell készítsen, amiben a publikációs, folyóirat szerkesztési, konferenciaszervezési, stb tevékenységét kell felsorolnia tényszerűen és számokkal egy szöveges beszámoló mellett. Ezen kívül minden intézetben/központban van értékelés, vagy hivatalos vagy informálisan ismert szempontok alapján. Ez itt pl a Társadalomtudományi Kutatóközpont Teljesítményértékelési Szabályzata. Tippre kb az intézetek felében van hivatalos szabályzat. Nálunk, a Rényiben nincs, de ettől még az osztály- és csoportvezetők minden évben a beszámolók alapján pontozzál a teljesítményünket és ezek alapján kapunk jutalmat, ha az intézetnek van rá pénze.

Szóval tök jó lenne, ha Maróth akadémikus legalább egy kicsit ismerné azt a hálózatot, amit rábíztak (2014-ig MTA-alelnök volt, a jelenlegi struktúra 2011-12-ben lett bevezetve).

Fontos még az interjúból: egy félmondatig szerepel, hogy hát igen a Lendület-csoportokat is átveszik. Na ez mondjuk elég jelentős dolog. Pár hete, amikor Palkovicsék végigjárták az intézeteket, akkor ez még egy vitás kérdés volt, hogy marad-e a Lendület az MTA-nál, de egy-két napja beesett egy államtitkári levél, amiben már benne van, hogy nem. Hanem az ELKH-hoz kerül ELKH kiválósági ösztöndíjak részeként. Ez elég problémás. Egyrészt nem nehéz elkezdeni attól rettegni, hogy majd nem csak tudományos szempontok döntenek a nyertesekről. Másrészt eddig az MTA osztotta a Lendület és más (leginkább a Bolyai) ösutöndíjakat. Volt egy-két őrült, aki megpróbálta elmagyarázni, hogy az MTA osztja és ezért leginkább az MTA kuthálózatának jut, de ez kétszeresen nem volt igaz. Egyrészt többségében egyetemekre mentek pl a Bolyaik, másrészt ezeknek az ösztöndíjaknak a kuratóriumában akadémikusok ültek/ülnek, az akadémikusok kb 2/3-ada viszont egyetemi ember, semmi köze a kutatóhálózathoz. Ha most az ELKH osztja ezeket az ösztöndíjakat, akkor az tényleg mókás lesz.

Megkérdezik még Maróth-tól, hogy mikortól fog felállni az új struktúra. Kis hebegés-habogás után azt mondja, hogy ugye a különböző tárgyalási szakaszokban megegyeztek, hogy egy évig moratórium van. Hát ja, ez az áprilisi tárgyalásokon volt egy fontos pont. Az ott konszenzussal elfogadott pontok jelentős részben el lettek felejtve a törvényben (az ITM-et akkor képviselő tudósok közül senki nem is került be az ELKH irányító testületébe) pl az egész ELKH nem állhatott volna fel 2020 január 1 előtt. Szóval erre az egy évre se vennék most mérget.

De hogy legyen valami pozitív is: minden interjújában (és most van sok) hangsúlyozza, hogy őt már nem érdekli, hogy hogy jutottunk ide, csak a mostani helyzetből akarja a lehető legtöbbet kihozni, meg hogy az ITM őket békén hagyja, és a 12 ember közös bölcsességére alapozva akarja a dolgokat intézni. Hát legyen úgy.

Viszont a folyton lebegtetett +32 milliárdról legközelebb kérdezze már meg egy kedves újságíró, hogy ez milyen szervezetnél jelentkezik, mert a kuthálózat idén annyi pénzt kap, mint eddig, OTKA-pályázatoknál asszem egy ici-picivel kevesebb a keret, mint korábban (eleve féléves csúszással írták ki, csak októberben lesz eredmény az ígéretek szerint).

[erotikaweb]

A szöszke és a fekete

Szeretek meztelenkedni. Na nem nyilvánosan, de nyáron mikor meleg van és süt a nap szívesen süttetem magam. Magyarán szoktam nudizni. Tudom hogy ez a kis farkincásoknak nem tesz jót, de akkor is élvezem. Erotikusan mindíg felizgulok mikor nincs rajtam semmi. Már megtanultam kontrollálni a farkam muködését, így akármennyire szexisnek találom a dolgot nem szokott merevedésem lenni. Aki ismeri az Omszki tavat, de nem is azt hanem az út túloldalán elhelyezkedo többit, az tudhatja, hogy kevés olyan hely van ahol magányosan, maximum egy két szomszéd között nudizhat az ember. Ha szerecséd van akkor olyan helyet foghatsz ki ami jobbról is és balról is nádassal van védve. Így egy kis szigeted van ahol szinte senki nem láthat téged, Te pedig nyugodtan hódolhatsz szenvedélyednek. Szóval. Egy forró nyári nap volt . Az egyetem szünetelt, barátnom a szüleivel nyaralt éppen. Így hát gondoltam, mivel nincs messze tolünk, felpattanok a biciglire és kitekerek egyett napozni. Persze azt hozzá kell tennem, hogy a tavak vize is nagyon jó, hamar felmelegszik. Gyorsan összepakoltam egy hátizsákba törölközot.... más nem is kell, aztán uzsgyi. Hamar odaértem és így egy kellemes helyet tudtam megkaparintani a nádas közötti tisztások egyikén. Pont egyemberes hely volt, nem kellett attól tartani, hogy bárki meglephet. A part szinte függoleges és négy méter magas. Fák vannak. Aránylag korán volt még de már így is eszméletlen meleg volt a levego, meg a biciglizés közben is megzzadtam egy kicsit, úgyhogy gyorsan ledobtam a ruháimat és be a vízbe. Úsztam kb tizenöt percig, majd kivánszorogtam a partra és leültem a derékig éro vízbe. A nap lassan feljebb hágott az égen én meg körbenéztem a tavon. A Jet- skisek már elkezdték mindennapos rohangálásukat a vizen fel s alá. Éppen egy szörföst néztem amikor hallottam, hogy a mellettem levo "fülkébe" is érkeztek. Nem láttam semmit és senkit csak vihogást hallottam. Na lányok jöttek. Hátha láthatok egy két feszes cicit ha bemmennek a vízbe gondoltam de az is lehet hogy nem monokiniznek. Nembaj. Akkor is látok pár mellet csak betakarva. Lassan elcsitult a szomszédból a zaj, halk sustorgás kezdodött. Nem értettem belole semmit, úgyhogy nem is figyeltem oda többet. Kimásztam a vízbol és lefeküdtem a törölközore. Farkam a vízben annyira összehúzódik, hogy szinte felfelé áll és csak pár centi az egész. Pár percnyi napozás után azonban kiengedett és kókadtan feküdt be a combjaim közé. Néha el szoktam játszani vele, gondolok valami erotikusra, vagy párszor meghúzogatom, hogy merevebb legyen, de mindíg csak annyira, hogy senki se vegye észre, ha netán mégis arra járna, hogy min jár az eszem. Most is a kezembe vettem és párszor felhúztam a bort a makkomról teljesen, majd vissza. Hú... Ez nagyon jó. Na de nem szabad. Abbahagytam és tovább bámultam a vizet. Közen a másik "fülkébe" is megjöttek a napozni vágyok. Egy kisgyermekes család. Oket sem láttam csak hallottam az apuka dörmögöhangját és a gyerek visítását. Pár perc múlva halottam hogy valaki, vagy valakik a lányok közül bemegy a vízbe. Még nem láttam semmit, mert a nádas belógott a vízbe, de pár másodperc múlve feltunt a vízben egy szoke rövid haju lány. Eroteljes karcsapásokkal úszott befelé. - Gyere Bea! Tök jó a víz! - kiáltotta kifelé, miközben a hátán úszott. Mikor megfordult észrevett engem, kicsit elcsodálkozott, majd egy halvány mosolyt küldött, vagy csak én éreztem így. A lényeg, hogy pár másodperc múlva már megint oda nézett ahol a barátnoje lehetett. - Jó megyek! - hallatszott a nádas túloldaláról. Újabb lubickolás és egy fekete hosszúhajú lány hátát pillantottam meg. Éppen derékig állt a vízben és NEM volt rajta a fürdoruha felso! Oha. Kezd érdekes lenni a dolog. Lehet hogy a másikon sincs? A melleibol még nem láttam semmit. Pechemre, belement a vízbe anélkül hogy megfordult volna. Sebaj! Majd kifelé. Tovább feküdtem a napon, kicsit széttettem a lábam, csak pár centire és lopva a lányok felé pillantottam. A Beának nevezett lány odaért barátnojéhez, majd az súgott neki valamit. Sejtettem, hogy mit és sejtésem beigazolódott, mert a fekete hajtömeg is megfordult és rám pillantott. Már túl messze voltak ahhoz hogy leolvassam az arcáról a reakcióját, de úgy rémlett, hogy o is elcsodálkozott kissé. Túl messzire úsztak már be, úgyhogy figyelmemet máshova fordítottam. A másik oldalamon egy labdát hallottam amint a vízre csattant, majd újra a gyerekvisítást. Na, már csak ez kellett! Itt fognak hangoskodni egész nap. A lányok közben megfordultak és kifelé igyekeztek. Figyeltem oket és nem tudták megállni, hogy ne vessenek egy újabb pillantást felém. Mikor leért a lábuk fölálltak és kifelé igyekeztek. Oha! A szokén sem volt fürdoruha! És a mellei! Feszesek és kör alakúak voltak, cseppet sem lógtak. Mellbimbói a hideg vízben kis ponttá zsugorodtak és merevek voltak. Bea mellei nem tetszettek annyira, de azért neki is formás idomai voltak. Pont akkor tuntek el a szemem elol amikor farkam egy hirtelen mozdulattal megemelkedett és merevedésbe kezdett. Még szerencse hogy nem vették észre. Igenám, de hirtelen újra feltunt a két lány és a térdig éro vízben megálltak és körbenéztek. Persze engem se hagytak ki. Hiába próbáltam majdnem merev farkamat elrejteni, észrevették. Tök vörös lettem és megpróbáltam másfelé nézni. Összenéztek és elkuncogták magukat. Végül sikerült úrrá lenni a rudamon és a lányok is kimentek a partra. Megfordultam és a fenekemet kezdtem el napoztatni. Így legalább nem kell a farkam miatt aggódnom. Fejem pont arra a nádasra nézett amelyik elválasztott bennünket. Hirtelen felfedeztem egy kb. 10 centis hasadékot a nádfalon amin keresztül pont rájuk láttam. Deréktól lefelé láttam a két lányt amint egymás mellett feküdtek vizesen. Most hogy feléjük fordultam értettem mit beszélnek, bár lehet hogy csak feszesebben figyeltem rájuk. - Láttad a srácot? Mennyit láttál a farkából?- Azt hiszem Móni kérdezte. - Hát elég kicsi volt! - válaszolta Bea. - Ugyanmár! Ez neked kicsi! Csak félig volt merev, vedd hozzá azt is! - mondta Móni- Szerintem szép volt. Nem hittem a fülemnek! Ezek az én farkamról beszélgetnek?Egybol merevedésem lett megint. Pár másodpercnyi szó után Móni kitört: - Úgy bekapnék már egy farkat - Hé... ! Halkabban- csitította Bea. - De kielégítetlen vagyok. - Meg lehet azt oldani farok nélkül is- mondta Bea- Móni! Próbáltad már lánnyal csinálni? - Lánnyal?- döbbent meg a lány- Nem. Miért te igen? - Hát ... Na ez a Bea leszbikus! Csak nem fognakitt szexelni?Erre a gondolatra farkam még merevebb lett. Felálltak és a naphoz igazították a lepedojüket. Ekkora szerencsét! Olyan volt mintha egy álomban lennék. Pont úgy feküdtek le hogy párhuzamosak voltak a nádfalon lévo nyílással, így teljesen jól láttam mindkettojüket. - Komolyan csináltad már lánnyal- kérdezte Móni. - Csak amolyan petting volt, de azóta valahogy jobban vonzódom amagam neméhez. - És milyen? - Jó. Kellemes. Finom. Puha. - miközben Bea ezeket mondta felkönyökölt Móni mellé. Kissé lógós mellei lazán csüngtek a talaj felé. Móni mellbimbói viszont még mindíg merevek voltak és hegyesek. - Érintetted már tested érzékenyebb területeihez valamelyik plüssállatodat?- kérdezte Bea - Nem. - Na, egy másik no érintése olyan finom és meleg mint az az érzés. Szabad kezével játékosan Móni egyik merev gombocskáját kezdte birizgálni. Móni úgy ugrott fel mint akit bolha csípett. - Mi a baj- kérdezte gyengéden Bea. - Nyugi, lazíts. - De hát... - Azt mondtad hogy kielégítetlen vagy nem? Móni lassan visszafeküdt, de egy fél pillanatra találkozott a tekintetünk. - Azt hiszem figyelnek- mondta Beának - Ki? - A meztelen pasi itt a szomszédban - Nem baj. Hadd nézzen. Gondolj arra hogy ki fogja verni a farkát a látványra Teljesen kész voltam. Farkam olyan mélyen nyomodott be a talajba, hogy lyukat vágott belé. Bea Móni fölé hajolt és megnyálazta az egyik mellbimbóját. Nyelvét körkörösen járatta a feszes mellen, majd egy kis nyálat csorgatott rá. Ujjaival szépen elkente és dörzsölgetni kezdte a merev gombot, miközben Móni ajkai közül egy finom sóhaj reppent fel. Bea lassan nyelvével végignyalta a két mell közötti hasadékot és amásik mellbimbót kezdte el izgatni. Egyre hevesebben csinálta. Most már nemcsk nyalogatta, hanem eroteljesen be is kapta a mellbimbót és szívta cuppogtatta. Móni kicsit hangosan felsikkantott, de az öklét a szájába vette gyorsan, hogy ne hangoskodjon tovább. Bea feltérdelt, körülnézett és mikor látta hogy senki sincs a közelben rajtam kívül visszahajolt Móni felé. Nyelvével tovább izgatta a mellbimbókat és közben a ujjaival is rázogatta, gyötörte oket. Majd lassan elindult Móni hasának közepén lefelé a szeméremdomb felé. A köldöknél egy kicsit körözgetett, majd leért egészen a lány lába közé és gyengéden harapdálni kezdte a bugyin keresztül a vénuszdombját. Pár másodpercnyi harapdálás után lejje folytatta útját. Gyengéden szétnyitotta Móni gyönyöru lábait és combjainak belso felét kezdte el nyalni egyre közelebb a lágyékhoz. A szok lány combja végül fénylett a sok nyáltól amit Bea szétkent rajta. Ekkor nem hittem a szememnek! Bea óvatosan megfogta Móni bugyijának a szélét és elkezdte lehúzni. Móni önkéntelenül megemelte a csípojét hogy barátnoje könnyebben levehesse azt a vékony fürdonadrágot. Pár másodperc múlva Móni teljesen meztelenül feküdt a napon. Bea mivel tudta hogy nézem oket úgy helyezkedett, hogy ráláthassak Móni puncijára. Alig volt rajta szor! A nyílás mellett teljesen szortelen volt, feljebb pedig ritkítva lehetett. Jézusmária! Ezt már nem bírtam tovább. Megfordultam, felkönyököltem a part felé és megmarkoltam a faszomat. Hevesen verni kezdtem, éppen csak annyira hogy egy kicsit benedvesedjen az elováladékomtól. Nana! Még nem szabad elmenni! A musornak még nincs vége. Kezemmel továbbra is húzogattam a rudamon a bort de nem teljes sebességgel. Közben Bea már Móni puncijával foglalkozott. Odahajolt és végignyalta a tiszta hasadékot a kezdettol egészen a végéig. Majd visszafelé is, majd újra le s fel le s fel. Kicsit elhúzta a fejét a szeméremdombtól és egy adag nyálat folyatott rája, ami lassan végigfolyt az egész hasadék mentén. Felült és az ujjaival kezdett a nedves puncinál matatni, miközben figyelte Móni arcát. Szakérto ujjaival otthonosan mozgott a szeméremajkak között. Felemelte a kezét és bekapta a mutatóujját és élvezettel végigszopta, majd lassan bemerítette a megduzzadt szeméremajkak közé. Nyála elkeveredett Móni vaginájából folyó nedvvel és ujja szinte tocsogtak a ndevek kavalkádjában. Bea egy pillantást vetett felém, majd megelégedéssel nyugtázta, hogy még mindíg figyelem oket. Rágyorsítottam megint, mintha a tiszteletére csinálnám. Bea ujja végül megtalálta a nyílást amit keresett és elmerült benne. Lassan kihúzta, majd vissza. Ujjával szépen elkezdte dugni Mónit. Ezután a középso ujját is beeroszakolta a nedves barlangba és tovább folytatta a ritmikus mozgást, miközben hüvelykujjával a klitoriszt kezdte el masszírozni. Mikor ujja megtalálta a kis pontot, újjabb halk sóhaj szakadt fel Móni mellébol. - Nem bírom! hallottam Bea suttogását. Felállt és pillanatok alatt kibújt a bugyijából. OH! Teljesen szortelen volt! Sose hittem volna hogy az életbe látok még ilyesmit. Letérdelt, átrakta lábát Móni feje felett és szabad utat adott Móni nyelvének. Sajnos Bea punciját szétnyitva nem láthattam, de Móni puncijánál tovább folyt az orgazmus eléréséért folytatott küzdelem. Bea, mielott behajolt volna Móni lába közé, újabb pillantást vetett rám én pedig válaszul ismét gyorsan verni kezdtem a faszomat egy sohaj közepette. Bea két kezével finoman széthúzta a nagyajkakat és nyelvével a mélyébe merült. Jól láttam a kéjluk belsejének sötétrózsaszínu felületét. Bea tovább nyalta, szopta a nedves puncit, egyre hevesebben és hevesebben. Hol egy picit játtszott a hasadékon belül hol a klitoriszt kezdte ütögetni, szívni, szopni. Móni is jól ügyködhetett amit Bea ajkai közül felroppeno aprócska sóhajok jeleztek. Úgy éreztem farkam mindjárt felrobban, de azért óvatosan tovább vertem. Móni egyre szaporábban vette a levegot, Bea pedig a klitoriszra öszpontosította minden figyelmét. Érezte hogy barátnoje mindjárt elélvez. Középso ujját ismét bedugta a nyílásba és mozgatni kezdte miközben nyelvével tovább machinálta Móni, szó szerint, csöpögo punciját. Éreztem hogy nekem is közel a vég, de még bírtam. Végül Móni megrázkódott , lábai görcsbe rándultak és pár másodpercig így maradtak miközben Bea az ajkai között tartotta a vörös klitoriszt. Néhány pillanat múlva Móni teste elernyedt. Jó erosen megmarkoltam a faszomat és lassan teljesen visszahúztam a bort, majd fel és le. Ezzel is késleltethetem a kilövést. Móni teljesen ernyedten feküdt a pokrócon. Bea, most már folyamatosan engem nézett, megfordult hátára feküdt felkönyökölt, és szétnyitotta a lábait. Most teljes egészében láthattam szortelen és Móni nyálától fényes pináját. Az egyik kezét a nyílásához érintette, majd mutató és középso egy hirtelen mozdulattal tövig nyomta bele. Gyorsan elkezdte ujjazni magát. Megpróbáltam felvenni a tempót. Teljesen együtt mozogtak a kezeink. Az övé a pinájában, az enyém a faszomon. Láttam amint egyre hevesebben mozog, ujjai kicsúsztak a lyukból és a klitoriszt kezdték dörzsölgetni Már nem bírom soká.... Móni közben felkönyökölt és engem nézett... Bea fokozta a tempót, látszott hogy mindjárt elélvez... Ah... Igen... Igen Bea teste görcsbe rándult egy rázkódás futott végig a testén, majd elernyedt. És pont akkor amikor mind a ketten felémpillantottak, kilövellt a gecim a homokra - Ah.. De jó! Pár másodpercig lüktetett , minden löketre kiadott egy adag spermát. Elottem a fu, a homok sot egy kicsit a törölközo is spermás lett. Lassan húzogattam még a bort, az utolsó cseppet is ki akartam préselni. Felpillantottam és tekintetem találkozott Móniéval. Miért nem nekem adtad azt a spermát, mintha ezt mondta volna a tekintete... Aznap már nem volt értelme tovább maradni. Gyávaságom miatt több is lehette volna a dologból de hát nem lett. AZért, ha reggel valaki azt mondja, hogy kiverem ma a farkam a tónál, kiröhögtem volna. És mégis... A lányok mentek el elobb. - Szia - mondták - Hello, remélem még találkozunk- mondtam vigyorogva. Másnap nem értem rá, de harmadnap újra kirohantam, szó szerint a tóhoz. Hátha... A megszokott hely, a megszokott meleg. Semmi sem érdekelt, csak a hátha... Vártam és vártam és vártam. ÉS IGEN! A kukkoló résen keresztül megláttam Mónit. De csak egyedül volt. Visszanézett a résen és elmosolyodott. Fogta a cuccait és átjött az én területemre. - Szia- mondtam kicsit elvörösödve - Hello- mondta - Idejöhetek melléd? - Persze. Ilyen cicikkel! Leterítette a pokrócát mellém, Levette melltartóját és hanyatt feküdt. Mivel még mindíg egy kicsit szégyenlos voltam, gyorsan hasra fordultam, hogy farkam merevedését leplezzem. - Barátnod nem jött ma?- kérdeztem tole, miközben a melleit bambultam. - Nem ért rá. Valami hülye önkormányzati ügyet kell elintézni, de délután lehet hogy kijön. Másra terelodött a beszélgetés, iskola, szülok, semleges témák. Kiderült hogy nemrég költöztek ide és ajánlották nekik a tavakat, hogy ilyen jó, meg olyan jó. Nagyon jól elbeszélgettünk vagy egy órát. Közben bementünk úszni is egyet. Pár másodpercig csönd volt, majd egyszerre kezdtünk el beszélni. - Mondjad csak. - - A múltkor egy kicsit necces volt nem?- kérdezte - Miért? - Hát azért mégis.. Itt a strandon. Jó mondjuk nagyon jól le van védve ez a hely, de akkor is. - Nemigen zavartattátok magatokat. - Te se. Pár pillanat múlva hozzátette - Eszméletlenül izgató volt látni ahogy kilövellt a farkaból a sperma. - Azért a te szinte szortelen nunusod se semmi. - mondtam elvörösödve. - Egyébként gyönyöru volt. - Tetszett? - Tetszett- e! ?Úristen, majd megvadultam tole! - Ne megyünk be úszni egyet? - De. Kellemes volt a víz, úsztunk pár hosszt majd visszafeküdtünk a napra. - Milyen kicsi- mondta mikor meglátta a fütykösömet. - Csak izgalom kérdése. - Segítek egy kicsit izgalomba hozni, jó? Mit válaszoltam volna erre! - Jó Ujjaival elkezdett körözni a hasamon. Már elso érintésére megrendült a farkam és erotlen kísérletet tett hogy felálljon. Ám Móni ujjai értették a dolgukat. Beleturt a szörzetbe, majd lejjebb csúszott a lábam közé és a golyóimat kezdte simogatni. Mira visszaért a rúdamhoz, már könnydén köréfonhatta az ujjait. - Szép a faszod! - mondta izgalommal a hangjában - Akkor neked adom. Szorosabbra fogta az ujjaival és elkezdte ütemesen verni. A másik kezét pedig visszarakta a golyóimra és azokat gyúrta. Hol lassított, hol gyorsított, nagyon jól csinálta. Pár percnyi kézimunka után pár csepp elováladék jelent meg a makkomon. Kezével szétkente faszom teljes felületeén, majd tovább folytatta a faszverést. Teljesen beindult, úgy járt a keze mint valami gép. - A múltkor azt mondtad a Beának hogy be akarsz kapni egy faszt? Rám nézett elmosolyodott és ajkait a kéjrudam csúcsára helyezte. Szája lassan szétnyílt és makkom teljesen eltunt a szájában. Kihúzta, nyelvével jobban megnedvesítette, majd visszadugta a szájába. Éreztem amint nyelvével bebugyolálja amit csak tud, ide oda járt fürgén és virgoncan. Elkezdte mozgatni a fejét, szopni kezdett. Eleinte csak a feléig dugta be a szájába, de egyre jobban belemelegedett és végül az orra beleért a szeméremszorzetembe. Ezt sajnos nem csinálta sokáig, de eszméletlen jó elmény volt. Visszatért az ütemes szopó mozdulatokhoz. Néha kihúzta teljesen a szájából az egész rudat, hogy megcsodálja, majd hirtelen újra eldugta. Most nem szopott, hanem szívta a farkamat, arca teljesen behorpadt, az erofeszítéstol. Kivettem a szájából és lehajoltam én is, annyira hogy a makkomat bekaptam, megnyálaztam és visszaadtam neki, hogy szopja tovább. Kezemet a fejére helyeztem és irányítani kezdtem a munkát. Most én adtam az ütemet és o csak a szájával ügyködött. - Oh... Oh Újra kivette, nyelvével végigfutott a húsrúd alsó oldalán egészen a golyókig. Egymás után bekapta oket, megnyálazta, majd újra teljes erovel rábukott a faszomra. - Már nem bírom soká... - nyögtem Megértette és ütemesen verni kezdte. - Azt akarom, hogy az arcomra élvezz- nyöszörögte. Begyorsított... Oh... Igen... Hirtelen egy fehér sugár repült az arcára, majd mégegy az orrára, a többi pedig lecsepegett a homokra. - Nagyon jó... Letörölte az arcáról a spermámat és visszatette a szájába a faszom. Láttam amint nyeli ami a szájában van, majd lassan még tett néhány szopó mozdulatot. Ajkain fehér folyadék látszott. Szinte az eszemet vesztettem. Moni megtisztitotta magát. - Jó volt?- kérdezte hamiskás mosollyal- Én is majdnem elélveztem. Nem válaszoltam. Még álló fasszal éppen visszaültem a törölközore amikor befutott Bea. - Hát látom nem tétlenkedtetek- mondta nevetve. Leült mellénk és játékosan a még merev faszomat megpöckölte. Majd leguggolt és o is bekapta a gecitol még fénylo rudamat. Nyelvével lenyalta róla az összes anyagot. - Ez a látvány teljesen felhúzott- mondta- nincs itt valahol egy nyugodt elhagyott hely? - Hát csak találunk valami helyet. - mondtam Mónira néztem és o beleegyezoen bólintott. Farkam már lekókadt annyira, hogy el tudjam rakni. - Hajrá. Villámgyorsan összeszedtük a cuccot, felöltöztünk és felmásztunk a földútra. - A Duna felé kéne megnézni- javasoltam. Ott alig jár valaki. Van ott egy kis sziget, most alacsony a folyó úgyhogy biztos át lehet menni oda. Húsz perc múlva a kis szigeten voltunk. Itt tényleg nem volt senki. Még szúnyog se. A parton feljebb volt pár horgász, de a szigeten lévo kis erdo elrejt majd minket a kíváncs szemek elol. Még át sem értünk a kis gázlón amikor a lányok már meztelenek voltak. Nagyot nyeltem, két gyönyöru csaj és mind az én farkamra vágyik! Kerestünk a fák között egy sima, tiszta helyett és ledobtuk a cuccainkat. Egybol egymásnak estünk. Pillanatok alatt levetkoztem és most már mind a hárman teljesen meztelenek voltunk. Érztem hogy farkam nemsokára újra teljes eroben lesz. Bea letérdelt és folytatta amit abbahagyott tónál. Félig merev lécemet kezdte el szopni. Eközben Móni Bea alá feküdt 69 pózban és nyalni kezdte Bea nedves punciját. Bea tényleg nagyon fel lehetett húzva mert olyan vehemnciával szívta faszom mint még soha senki. Hála istennek hogy az elobb ürítettem ki a tárat, mert most sokkal tovább bírom. És kell is. Két éhes punci vár arra hogy jólakassam oket a faszommal. Bea Mónival ellentétben tövig bekapta a faszom és teljesen lazán járatta rajta ajkait. O is lassan kezdte, csak szívta beljebb és beljebb egészen a tövéig, majd kifelé. Teljesen kivette a szájából, megnyalta majd újra a torkára dugta. Több percig csinálta ugyanolyan tempóval , majd ritmusos szopásra váltott és begyorsított. Móni közben nyelvével alaposan körbejárta Bea csupasz puncijának minden rejtekét. Mindkét kezét fölrakta Bea feszes fenkére és a nagyajkakat nyalogatta. Láttam amint Móni jobb kezének mutatóujjával Bea segglyuka kötül matat, majd Bea nyögése közepette bedugta a lyukba. Kivettem a csöpögosre szopott faszomat Bea szájából és lefeküdtem a pokrócra. A lányok majdnem összevesztek ki üljön bele a merev dákómba. Végül Bea volt az elso. Rátámaszkodott a hasamra és óvatosan beleült nyálától síkos rudamba. Ütemesen mozogni kezdett. Elég szuk pinája volt, éreztem hüvelyének bársonyos finomságát, amint körülölelte faszomat. Móni pedig a fejemhez ült. - Az elobb leszoptalak. Szeretném megtudni te nyalsz jobban vagy Bea? Azzal odatartotta punciját a számhoz és széthúzta a nagyajkait. Most végre közel került hozzám a punci. Teljes, selymes vöröses árnyalatú kéjnyílás ott volt az arcom elott. Kinyújtottam a nyelvemet és összevissza elkezdtem nyalni a bársonyos részt. Mivel mozogni alig bírtam csak a fejemmel tudtam mozogni. Kinyújtottam a nyelvem és olyan mélyre dugtam a lány vaginájába amilyen mélyen csak tudtam, majd ütemesen elkezdtem ki be mozgatni a nyelvemet, tulajdonképpen a nyelvemmel dugtam a lyukát. Móni puncijából úgy folyt a nedv mint a méz. Szívtam szörcsöltem, egy cseppet sem hagytam kárba veszni belole. Abbahagytam a hüvelyének nyelvezését és áttértem a klitoriszára. Teljesen megduzzadt, úgy nézett ki mint egy parányi pénisz. Amennyire tudtam bekaptam, majd a nyelvem heygével elkezdtem birizgálni. Móni teste lassan remegni kezdett és hangosan elélvezett. Eközben Bea tovább lovagolt a farkamon, egyik kezével támaszkodott a másikkal pedig a klitoriszát masszírozta. A két lány helyet cserélt. Hallottam a cuppanó hangot amikor Bea leszállt a farkamról. Úgy néz ki elég nedves itt már minden! Móni nem lassan hanem egybol rázuhant a farkamra. Eloször körkörösen kezdett mozogni, majd föl, le, , körkörösen, föl le. A puncija még szukebb volt mint Beáé, de az csak izgatóan hatott, amikor éreztem hüvelyizmainak eroteljes szorítását. Most Bea puncija került az orrom elé, de o fölémtérdelt és így a feje a faszom és Móni pinájához került közel. Eszméletlen szép pinusa volt! Sehol egy szor, semmi. Gyorsan belefurtam az arcom a ruganyos vénuszdomba, mintha attól félnék hogy valaki elveszi elolem. Az o pinájából is folyt a nedv, egyenesen bele a számba. Tudtam hogy Bea is mindjárt élvez ezért ajkaimmal összeszorítottam a sezméremajkait és az éppen kikandikáló csiklót , mint Móninál, elkezdtem a nyelvemmel gyötörni. Jobb kezem hüvelykujját pedig én is bedugtam a segglyukába és ütemesen mozgatni kezdtem. Végül Bea sem bírta, elélvezett. Móni leszállt a farkamról és én feltérdeltem. A két lány pedig négykézlábra ereszkedett egymás mellett. Jobb kezem három ujját Móni, bal kezemét pedig Bea nyílásába dugtam, majd gyorsan ujjaztam a lányokat. Az egész erdo sóhajtozott a fejünk felett. Móni pinájához illesztettem rudamat és egy határozott mozdulattal beledöftem. A lány felsikkantott. Beában továbbra is mozgattam az ujjaimat. Gyors döfködébe kezdtem. Gyorsabban, gyorsabban, miközben hüvelykujjammal stimuláltam szuk segglyukát. Pár perc után átnyergeltem Beaára. Ot is gyorsan baszni kezdtem. Mélyebben, mélyebben, gyorsabban, gyorsabban. A lányoknak nagyon tetszett ez a játék. - Szopni karaom még a faszod! - mondta Móni - Ó a kis telhetetlen- mondta Bea nevetve. Mindannyian megizzadtunk, de még hátravolt az igazi orgazmus. Bea hanyatt feküdt a pokrócon Móni pedig fordítva rá. Bea pinusa hívogatóan tátogott. Nem is tétováztam egybol beledöftem a faszom. Hármat négyet toltam , majd kihúztam és Móni szájába raktam. Mintha nem is most szopott volna le! Újra erosen szívta, nyalta, szopta a farkamat. Kivettem a szájából és visszaraktam Beába, Be ki be ki... Móni szája be.. ki.. be... ki. Mikor nem Móni szájában volt a rudam, a kkor a szöszke nyelvével elég élénken nyalta barátnoje klitoriszát és zeméremdombját. Beának se kellett több, nemsokára újra elélvezett. Nem értettem hogy bírom ilyen jól. Faszom teljesen merev, bevetésre kész, nem vagyok még közel a második orgazmushoz. Ez a jó! Lehet még csinálni. Bea teljesen elfáradt. Csaknézte mit csinálunk Mónival. Móni négykézlábra ereszkedett én pedig mögé térdeltem. Eloször csak dörzsölgetni kezdtem a segglyukát, majd lassan beledugtam az egyik ujjamat. Tövig. Majd mikor a záróizmok elernyedtek egy másik ujjamat is beledugtam, hogy jobban táguljon a szuk rés. Végül annyira elernyedt az izom, hogy farkamat megpróbáltam beledugni. Eloször nehezen ment, Móni is mondta hogy egy kicsit fáj, de csináljam tovább. Szépen lassan beleereszkedtem a végbelébe. Életemben nem volt még ilyen élményem. Már nincs is olyan messsze az a következo spermacsomag. Lassan elkezdtem ki be húzogatni a farkam a szuk lyukban. Nagyon szuk volt, mintha egy gyurun kéne átdugni a péniszemet. De ez volt a jó! Ó csodálatos!. Ah... - Mindjárt... Oh.. miindjárt... nyögtem Majd egy hirtelen mozdulattal kihúztam a farkam és kilövellt a geci. Egyenesen Móni hátára ment. A lányok megfordultak és felválta kapták be meleg és spermaéhes szájukba a faszom. Minden cseppjét eltüntették, még egymás ajkairól is lenyalták a maradékot. Eszméletlen fantasztikus érzés volt. Lefeküdtünk és kimerülten ziháltunk. Mi tagadás rendesen elfáradtam. Ott voltunk még vagy egy órát és csak késo délután indultunk haza. Megegyeztünk hogy nem felejtjük el egymást, egy helyen lakunk, majd tartjuk a kapcsolatot. Aminek meg is lett az eredménye... De ez egy másik történet

[csunderlik]

Trombitás Kristóffal beszélgetni olyan volt, mint az egyetemen oktatni, azzal a különbséggel, hogy a hallgatók nem akarnak minden gondolatmenet közepén leállítani. Azért Bödők Gergellyel újra és újra megpróbáltuk végigmondani a válaszaink a feltett kérdésekre, ha már egyszer meghívtak. Tanácsköztársaság-vita.

[zatrig]

Na, hogy én is hozzájáruljak az általános káoszhoz, akartam keresni egy felvételt Ada Milea Ceaşescu n-a murit című számáról. De ezt a számot egyszerűen senki nem az elejétől vette fel. Úgyhogy itt egy kétéves felvétel, az eleje egy másik szám, jó érzékkel a Colind horror vége. Ezeket a felvételeket mintha én csináltam volna... Fun fact: egy időben végighallgattam Milea egész életművét, mert nagyon tetszett, ahogy dől belőle a “hülyeség”, meg az a színpadi jelenlét, amit 150 centisen, olyan cuccokban, amikben én a műhelyben szoktam leledzeni, produkál. Egyszer voltam koncertjén a Ceainaria La Portban (teázó Kolozsváron) - aznap érkeztem, két napra mentem át busszal. Hulla fáradt voltam, féltem megszólalni románul, plusz mindenki bagózott, azt hittem kettényílik a fejem, de nem volt rossz.