#asztrotájkép

[rafeeen1]

Egy világjárvány árnyékában II.

... Avagy amikor már jöttek a lezárások és velük minden pro-kontra. Bőven elkésve, hisz 2022 november eleje van, de két évvel ezelőtt már a második lezárásba csaptunk bele.

2020 tavaszán már nyilvánvalóvá vált, hogy korlátozások, lezárások lesznek, de akkor még nem tudtuk, hogy mi és hogyan lesz. Csupán egyik nap már le lett zárva az egész ország.  Bezárások után szokatlan csend borult a környékre és furcsa hangulatban volt az ember. Kijárási korlátozás megjelenésekor az ember csak a munkavégzésnek számító mérések közben / mellett tudott képeket készíteni. Bár valószínűleg nem okoztunk senkinek sem járványveszélyt az éjszaka kellős közepén, hajnali háromkor mondjuk.

Az alábbi pár kép abban az időszakban készült, amikor egyáltalán volt lehetőség fotózni.

Eme különös vetületű panorámában nincs semmi ördöngősség, csupán egy úttesten készült, ami a fulldome vetületben tökéletesen közrefogta a csodás csillagos eget, melyen a téli Tejút látszódik és az Állatövi fény sávja, melyre az észlelők mutatnak. A fényes “csillag” a Vénusz. A felvétel 60 képből áll.

A februárvégi - március eleji esték még teljesen nyugodtak, de már érződik, hogy lassan tavaszodni fog. A hangulatfotón a timelapse sínen lassan kúszó kamera igen látványos kompozíción dolgozott akkoriban a majdnem rábuló öreg tölgyfával és a csillagos éggel.

2020-ban a Starlink műholdflotta első adagjainak megjelenése okozott botrányt és bonyadalmakat az égbolton és a csillagásztársadalomban. Ezek a műholdak szabad szemmel láthatók, ahogy végigvonulnak az égbolton, de csak akkor, ha napfény éri őket, mely leginkább nyáron problémás, illetve napnyugta után, naplemente előtt.

Érdekesmód az asztrofotózást annyira nem zavarják a műholdak, mert ott több kép átlagából készülő felvételeknél egyszerűen eltűnnek ezek a nyomok, ám a szakcsillagászatban hatalmas kárt okoznak a mérésekben a műholdnyomok és a rádiócsillagászatban is gond volt/van velük. Szerencsére a baljós előrejelzések hatására 2022 végén egyelőre nem olyan fényesek mint várták őket.

Ha valaki a Tejút nyári sávját keresné, akkor még ott van esténként délnyugat-nyugaton de már nyugvóban így ősz vége felé közeledve. Tavasszal ismét megjelenik a nyári rész, azonban hajnalban érdemes keresni olyan irányban, ahol kicsi a fényszennyezés. 

Eme kisbolygós kép a Zselicben készült egy márciusi hajnalon A nagy nyárfánál, mely mind a mai napig dacol az égi elemekkel. A 90 képes felvétel egy fulldome panorámakép “ellentéte”.

Egy másik koraestén korlátozások előtti rekorder 180 képes panoráma kb. fél órán keresztül készült egy 50mm-es objektívvel. Minél nagyobb fókusz, annál több kép, de annál nagyobb felbontás és annál jobban látszódik a Tejút sávja úgy, hogy nem nyomják el a csillagok.

Ki nem kedveli a tavaszi esti holdsarlókat, amikor érdekesmód az árnyékos rész is látszódik. Mitől látszódik? A Föld felhőzetéről visszaverődő napfény olyan erővel világítja meg a Hold sötét oldalát, hogy onnét mégegyszer visszaverődik a napfény és ezt szabad szemmel is könnyedén látni. A felvételen a fényes résznél a csík a távcső segédtükörtartóján megcsillanó holdfény.

A tavaszi ébredés című kép készítésekor -9°C volt a ropolyi völgyben és síkvidéken is mértek -5°C-nál hidegebbet ami nem igazán tett jót a gyümölcsösökben.A nagyon hideg a derült és szélcsendes, valamint száraz hajnalokon alakul ki. Ezek a tényezők pedig ideálisak a csillagos égbolt fotózásához, igaz a Hold tud zavarni, ami a kép készülte előtt ment le egy órával...A felvételen egy április hajnali Tejút látható, annak minden pompájával együtt, ahogy csak elő lehetett csalogatni egy átalakított fényképezőgéppel.A kristálytiszta hajnalban szabad szemmel nagyszerűen látszódtak a Tejút részletei.

A fotó egyfajta panorámakép mely azonban egy óraműves állványról készült, ami követte az égbolt elmozdulását. Sokkal több vele a munka és sokkal nagyobb türelem is kell hozzá, de az eredményt egy egyszerűbb fényképezőgéppel is elő lehet csalogatni.

Gyakran készülnek éjszakai timelapse felvételek, melyeket máshogy is össze lehet rakni, akár összegezni a többszáz fotót egy képpé és akkor északi irányban látványos csillagívek látszódnak. Középen a Sarkcsillag - Polaris alig mozdult el több óra alatt.A fotó kb 400 darab 20 másodperces kép eredménye, mely 16mm-en készült f2.8-on egy talán igazi klasszis Samyang 16 mm f2.8-as objektívvel és Canon 6D-vel. Ilyenkor azért érdemes párafűtést üzemeltetni...

Bizonyára senkinek sem szokatlan a napfény által vetett árnyék... a holdfény által vetett árnyék is “általános”. Na de mi van az Esthajnalcsillag azaz a Vénusz által vetett árnyékkal?

Alábbi panorámaképen baloldalt a Vénusz tündököl, mely miatt árnyékom van a fehér falon. Különleges módon, de a Szíriusz, a Jupiter is képes árnyékot vetni és a kontúrok élesek ilyenkor, ám akár az Orion csillagkép, vagy a Tejút centruma is képes erre a jelenségre, ám akkor diffúz árnyékot kapunk. :)

Első Deepscape fotóm 200mm-en készült, melyen a Zselici Csillagpark távcsőkupolája látszódik a Vénusszal, melynek fénye kis koszorút alkot a fátyolfelhőzeten. A “tüskék” a megcsillanó fény az objektív blendéjén. 

Eme képekhez óraműves állvány kell és meglehetősen gyorsan kell velük dolgozni, ugyanis ekkora fókuszon már gyorsan mozdul el az ég a tereptárgyakhoz képest.

[rafeeen1]

Egy világjárvány árnyékában I.

... Avagy amikor még nem nagyon tudtuk, mi vár ránk. Bőven elkésve, hisz 2022 október végét írunk majdnem. Nem állt meg az élet azóta, sőt! 

2020 januárjában nem is nagyon foglalkoztunk ezzel a járványhelyzettel. Nem is nagyon volt mitől aggódni, félni. Az élet ment a megszokott módján, mi meg mentünk ki az éjszakába néha-néha. 

Az év egy félárnyékos holdfogyatkozással indult január 10-én, amikor fényes égi kísérőnk egy része a Föld félárnyékába került. Szabad szemmel csak úgy látványos egy ilyen jelenség, hogy az ember tudja, hogy mit kell keresnie a Holdon. 

Fotografikusan sokkal látványosabb volt, illetve digitálisan a színek erősítve lettek abból a célból, hogy előhozzák a Holdon az ásványok színeit, illetve akár a Föld légkörében megtörő napfény színét.

Telihold alkalmával mélyeget, Tejutat, sok csillagot nem lehet nagyon fotózni... meg látni se. Azonban ha látjuk, hogy Telihold van, akkor utána érdemes várni egy hetet kb. és akkor már égi kísérőnk “túl későn” kel, egyfajta időablakot látrehozva, ahol a háborítatlan csillagos eget lehet lefotózni.

Egy 50mm-es mozaikfotónak hatalmas lehet a felbontása, emiatt könnyebben lehet kezelni a csillagokat rajta és sokkal jobban kijönnek a részletek, noha a felvétel olyan körülmények között készült, hogy csak akkor abban az időszakban volt ott derült az ég... mindenhol máshol felhős, párás idő gyakorlatilag lehetetlenné tette az észlelést, fotózást.

Érdemes a képen megkeresni pld. az Orion csillagképet, ám a legnagyobb különlegesség a random foltokban van, pld. a kép vízszintes közepétől a kép bal harmadán egy kósza folt látszódik, mely valójában az Ellenfény / Gegenschein, ahol a bolygóközi poron szóródik a Nap fénye és ahol annak ellenpontja van. Az Ellenfény annyira halvány, hogy pld. a Téli Tejút fénye a kép közepén túlragyogná. ( Nyilván ott is látszódik kb. egy hónappal korábban. )

Az egész csillagos égről is lehet mozaikfelvételt készíteni, melyet különböző vetületekben meg lehet jeleníteni. A teljeségboltos fotókon jól látszódik a Tejút sávja, de jól megfigyelhető a légkör rétegződése is. 

A 60 képes felvételen a téli hexagon látható. Hasonlóan a Nagy Nyári Háromszöghöz, eme alakzat is csillagokból áll.  Nyaranta a klasszikus Nagy Nyári Háromszög látszódik jól ( Vega - Deneb - Altair ) Télen viszont a fényesebb csillagokból egy hatszöget is össze lehet rakni. Háromszög már jólismert: Szíriusz, Betelgeuse, Procyon. A háromszöget kibővítve Pollux, Capella és Aldebaran csillagokkal megkapjuk a hexagont. Amikor az égbolt alatt képzeletben összekötjük, akkor hatalmasnak látszódik az egész.

Télen gyakori a párásodás, “beködölés” esténként. Ahogy leszáll az est, úgy kezd telítődni az alsó légréteg a kisugárzás miatt. Néha a szél meg-megindítja ezt a párafolyamot a völgyekből a dombtetőkre is. 

Egy derült, csillagos ég alatt hömpölygő és egyre vastagodó ködnek meglehetősen kísérteties hangulata van.

A Zselici Csillagpark felett a legfényesebb “csillag” nem csillag, hanem a Vénusz, melyet Esthajnalcsillagnak hívnak, teljesen logikusan, hisz vagy este látszódik pár hónapot, vagy hajnalonta van keleten. A Vénusz felhőzetéről visszaverődő napfény miatt gyakorlatilag a harmadik legfényesebb objektum címét viseli a Földről nézve. 

A ködös égbolt sejtelmes, úgynevezett pártát hoz létre, ahogy a Vénusz fénye elhajlik a lebegő vízcseppeken. 

A párta sokkal feltűnőbb a képen, mint a távcső segédtükörtartó lábain meghajló fény által létrejött diffrakciós tüske. Nyilván máshogyan kell a bolygót lefotózni, hogy látszódjon a felhőzete, de ebben az esetben a mélyégfotós rendszerrel egy rövidebb expozíció szolgált demonstrációként.

A ködösség láttán az embert amolyan halloween-i feeling fogja el, bár  csupasz fák ... még nincsenek október végén. Érdekes, hogy a Csillagpark kilátójából nézve még teljesen derült volt az ég, hisz ilyenkor az kilóg még a ködmezőből. Később azonban a kilátót is elnyelte a szürke ködösség.

Egy-egy sötét, astrodarkos szezon után mindig holfényes, világos esték következnek. Az esti távcsöves bemutatóknál a holdfény nem akadályozó tényező, ám annál zavaróbb. 

Holdfény esetén, főleg Teliholdnál csak a legfényesebb csillagok és néhány mélyég-objektum látszódik csak. A távcsőtől balra a Szíriusz ragyog, míg jobbra fent az Orion csillagkép látható.

Ahogy a Hold ismét egyre később kel Telihold után, úgy februártól már jól megfigyelhető az Állatövi fény. Talán a legideálisabb hónap az, melynél esténként nyugaton dereng a bolygóközi por által szóródó napfény.

A jelenség olyan erős, hogy faluból a reflektorok fénye mellett jól látható volt. Noha az Állatövi fényt fényszennyezéstől távol, holdfénymentes égen lehet jól megfigyelni. 

A teljeségboltos felvételen jobbra van nyugat, míg lent dél. A fénypiramis jobbról fényesedik fel és megy egészen a városfényig keleten. Az égbolt minősége a Bortle skálán kb. 4, ahol a kép készült, ami azt jelenti, hogy pld az Állatövi fény még látható, viszont horizonton körbe fényszennyezés van. A Tejút látszódik, az Androméda galaxis még látszódik, de az M33 galaxis már kb. nem.  

Az állatövi fényről számos felvételt készítettem már, melyeknek majd a következő irományban lesz hely. Elég sok idő eltelt 2020 februárja óta és igaz a világ bizonyos időszakban félig-meddig lebénult, de az asztrotájképekből és a mélyégfotókból nem volt hiány a járvány kitörése után sem, sőt...

[rafeeen1]

VCSE Őszi észlelőhétvége

2019 őszén a Vega Csillagászati Egyesület őszi észlelőhétvégéje ... bőven megér egy hosszabb “postot”. Ugyanis minden korábbi észlelőhétvégénél jobb volt az ég. Meghökkentően kiváló volt... Gyakorlatilag az SQM méréseknél ... szavart a Tejút sávja, holott Zalaegerszeg fénye közel van.

Az észlelőhétvégét minden évben kétszer szervezi meg az Egyesület, bár ebben az évben lassan már a negyedik is meglehet. A helyszín pedig Dobronhegy. A Kettőskereszt árnyékában folyik két estén keresztül az észlelés.

Az alábbi drónfotó talán a legelkapottabb pillanat amikor az észlelőrét már kezd felhevülni. A naplemente fényeiben már izgatottan folyik a készülődés, hogy végül besötétedjen és kezdődjön a vizuális észlelés, valamint az asztrofotózás.

Az idei év őszi észlelőhétvégéje Telihold után kb egy héttel később zajlott, ami azt jelentette, hogy a Hold bevilágít az éjszaka felében. Az első este még fátyolfelhős volt, de annak tudatában, hogy másnap még ennél jobban derült lehet az ég, nem szegte senkinek sem a kedvét. Sőt.. Nem volt még két éjszaka zsinórban derült az észlelőhétvégén... Egészen 2019 szeptemberéig.

Az első éjszaka a kevéske fátyolfelhő ellenére ragyogott a Tejút. A horizonton a települések fényei meglehetősen alacsonyra kúsztak az égen ( ez jelentette azt, hogy csontszáraz a levegő ), bár az ember a száján is érezte ezt a szárazságot.

Az alábbi kép egy nagy panoráma, amely 50 kisebb képből áll. Cserébe igen részletesen ki lehet fotózni a Tejutat. 

Egy ilyen észlelőhétvége mostanában már két részre bomlik. Nem “klikkesedésről” van szó, hanem inkább arról, hogy az asztrofotós rendszerek sötét eget és sötét környezetet igényelnek.

A sötét környezetet a teraszos kialakítása a dombnak elősegítette szerencsére. Nem is olyan távol kellett elhelyezni őket a vizuális rendszerektől. :-) 

A dobronhegyi égre a második estén SEM volt panasz. Az alábbi félórás stackelt felvétel nagyszerűen mutatja a Tejút ragyogó sávját és az égbolt minőségét. A Bortle skálán ez a hely a 4-est érdemli ami nem olyan rossz. Fotózásra és észlelésre már megfelelő a Sarkcsillag magasságától felfele. 

Három darab rendszert vittem, abból az egyik nappal volt használható, mely egy vizuális Lunt LS50 H-alfa naptávcsőből állt, majd ezt naplementekor át lett szerelve egy “mozaikos” asztrofotós rendszerré, míg a nagyobb szett egy 72/432 Skywatcher Evostart és egy Skywatcher EQ5 Gotot tartalmazott.

Utóbbi rendszer által készült el a 70x5 perces asztrofotó a Collinder 399 / Vállfa halmazról. 

Van már kép a Cr 399-ről, ezért úgy döntöttem, hogy az észlelőhétvégén az összes fotós időt erre a képre használom fel, ami nem volt sok, hiszen jött fel a Hold. Összesen kb 6 órányi felvétel készült. Ebből 2 óra azt első éjszakán és kb 4 óra a második éjszakán jött össze. Utána keskenysávú szűrőkkel fotózott a rendszer tovább. 

A holdkeltét is várták az észlelők. A második este nagyon látványosan kelt fel a Hold. Szimplán horizontból kelt fel a tiszta égbolt miatt.

Az első este holdkeltéje viszont sápadt volt és emiatt hangulatos őszi éjszakákat sugallt. Jelezte, hogy nem mindig lesz ilyen jó idő.

Az alábbi felvételen a két este holdfázia látható. Az utolsó negyed környéke talán a legszebb ... bármivel: kistávcsővel, nagytávcsővel, fotós rendszerekkel, bolygókamerával. 

A fény és az árnyék határán lenyűgöző részletek látszódtak a nagyobb távcsövekkel is. 300x-os nagyításon lehetett ugrálni a kráterek között, de azért a kíváncsiság itt is tett róla, hogy 1500x-os nagyításon is megnézzük... Volt mivel, ugyanis az észlelőhétvége legnagyobb távcsöve egy 46 cm-es rácsos Dobson távcső volt. ( bár a Hold esetében ez annyira nem volt lényeges, hiszen az eléggé világos, de a mélyég objektumok esetében csak is az átmérő számít ).

Az észlelőhétvége egyik kísérleti termése a Mysterio fotó, mely egy függőleges panorámakép. A rendkívüli részletessége az óraműves állványban rejlik, ami szépen követte az égboltot. Sajnos a kereszt is bemozdult, mint minden táj egy ilyen óraműves rendszer esetén, ezért azt lekapcsolt óraművel kell fotózni, majd a képeket utólag kell összerakni. Természetesen ebben az esetben nem elfogadható a más égbolt más háttér használata. 

Az észlelőhétvégén mozgóképes felvételek is születtek, melyből egy-egy kép önmagában megállja a helyét. 

A holdkelte után készített halszemobjektíves fotó különlegessége a szűrőben rejlik, mely csak az emissziós H-alfa csillagködök fényét engedi át. Általában távcsövek vagy teleobjektíves fotók esetében használják, azonban itt egy teljeségboltot lefedő ultra nagylátószögű objektív mögé volt betéve. Persze az egy kattintás itt öt perc ISO1600-at jelentett, ezért egy mozgó, óraműves állványra kellett felszerelni az átalakított fényképezőgépet.

A felvételen egy kicsit más alakú Tejút látszódik és kissé máshogyan koncentrálódnak ezek a hidrogénködök. Főként a Hattyú csillagképben, a Cefeusznál és a Cassiopeiánál is vannak ilyen nagyobb és fényesebb emissziós csillagködök.

Ha már Hidrogén alfa fotó, akkor elkészült egy mozaikfelvétel is, mely szintén kísérleti céllal lett feldolgozva. A keskenysáv technológiával készült fotón a Hattyú csillagkép látszódik. Mivel többórás mozaikról van szó, ezért az égbolt elmozdult a fotózás ideje alatt és a fátyolfelhők is beúsztak, tompítva ezzel az egyes paneleket.

A másik kísérleti fotó azonban meghökkentően szép eredményt hozott a körülmények ellenére. Egyszerűbb fényképezőgép gyűjtötte a fényt magas ISO-n 10 percig, majd még 40 kép következett. A fotón az Észak-Amerika csillagköd látható, mely koraőszi estéken a fejünk felett delel. Szabad szemmel is megfigyelhető, ám legszebben keskenysávon tanulmányozható. A fotón csak a vörös csatorna van, ami aztán fekete-fehérré lett alakítva.

Az észlelőhétvége második éjszakáján “ellógtunk” a közeli Szent Ilona kápolnához egy-egy asztrotájkép miatt. 

Majdnem négy év telt el azóta, hogy a kápolnánál felmerült a gondolat, hogy éjszakai fotó kellenne. De most a körülmények ideálisak voltak. 

A különös halszem fotó a kápolna előtt készült és jól meglett dolgozva. A Tejút mellett jól látszanak a környező települések fényei. Zalaegerszeg hideg LED fényei harcba szállnak az egyébként meg jól kiszűrhető hagyományos nátriumlámpák ellen. Előbbinél azonban a teljes spektrum miatt esélytelen tompítani a fényszennyezés hatását egy-egy fotón.

Minden helyen készül egy-egy teljes panoráma, melyet egy szotverrel különböző vetületekbe lehet teríteni. A kisbolygó hatás itt jól érvényesült a magányosan álló kápolnával.

Természetesen a Tejútíves fotó sem maradhatott el. Egy panoráma 40-50 képből készül az átfedéstől függően. A végeredmény egyetlen nagy fotó, melynek hosszabbik oldala akár 25000 pixel is lehet.

Összességében nagyon jóra sikeredett az észlelőhétvége. A korábbiakhoz képest mindkét éjszaka 100% derültnek mondható, ami ritka ősszel és tavasszal. Nagyon, de nagyon ritka! 

[rafeeen1]

Tavaszi szél

2018 tavasza nagy izgalommal telt. Az első két hónap készülődéssel telt, míg május gyakorlatilag egy teljesen más világban zajlott. 

A nagy készülődések közepette azonban számos érdekes látvány, egy észlelőhétvége és egy igen kemény több éjszakás, alvás nélküli asztrofotózás is volt.

Minden szezon végén egy szép jelenséget lehet megfigyelni. Egy holdsarlót, melynek a “másik része” is látszódik. 

A Földünk felhőzetéről visszaverődő napfény megvilágítja a Hold árnyékos oldalát olyan erővel, hogy onnét visszaverődik a napfény ismét a Földre. :-) Talán az egyik leglátványosabb jelenség, melyet égi kísérőnk adhat.

A fotó esetében színes gyűrűk is látszódnak, mely egyfajta légköroptikai jelenség, mely úgy jön létre, hogy a vékony fátyolfelhőben lévő vízcseppecskék meghajlítják kicsit a fényt. Mivel ebben az esetben ez napfény, mely a Holdról visszaverődik, így színeire bomlik. Ebben az esetben Holdkoszorúról van szó.

Minden tavasszal van egy észlelőhétvége a Vega Csillagászati Egyesületnek. Általában közgyűléssel párosítják azt, de sajnos arra nem sikerült eljutni. 

Tavasszal a magyar időjárás sajnos igen szeszélyes, és egy-egy frontátvonulást könnyű elkapni egy ilyen észlelőhétvégével. Persze azért sikerült észlelni, de az asztrofotózást sajnos el kellett engedni az átvonuló felhők miatt. 

Hangulatképet mindenképp érdemelt a dolog. 

Tavasszal egy a lakhelytől távol eső terület lefotózása is projekt volt. 

Hegyestű egy lenyűgözően hatalmas, monolitikus bazaltorgona Monoszló és Zánka között. Valaha ez egy lávát okádó vulkán volt, mára viszont egy békés hely. A hegy nyugati felét legyalulták, elbontották, így láthatóvá vált a megdermedt láva sokszögletű szerkezete.

A Tejút tavasz derekán késve magasodik kelet felől és hamar a fényárba vész. Míg esténként szinte alig találjuk meg a nyugatra dőlt téli részt, addig a "nagy üresség" után már nemnagyon bírjuk kivárni a hajnali Tejutat.

Az óriási és mintás bazalttömbök és a szerencsére gyengén fényszennyezett Tejút együttes látványa lenyűgöző. Bár a fényszennyezés nem épp jó dolog, de a fényfestés néha egy szükséges rossz. Ebben az esetben az 50 méter magas tornyot egyszerűen egy erős lámpával is nehéz volt jól megvilágítani.

Hegyestűért 200km-t kellett utazni az éjszaka folyamán. Ám fotózásunknak nemcsak a hegy látványának megörökítése volt, hanem egyfajta ünneplés is, mivel megalakult a Magyar Asztrofotósok Egyesülete, mely a haza asztrofotósait és éjszakai fotósait, (asztrotájképeseit) foglalja magába. Jómagam (leginkább) az asztrotájképeseket képviselem elnökségi tagként.

Ám miközben fotóztunk 200km-rel odébb, addig az asztrofotós rendszer is ment. 

Az alábbi fotón a három galaxis összességében a Leo Triplet nevet kapta. Három fő galaxis van a látómezőn és így igazi klasszis célpont az asztrofotósoknak, illetve kistávcsővel is megfigyelhetők az Oroszlán (Leo) lábánál.

A felvétel a jó minőségű koratavaszi, tavaszi égbolton készült a Zselicben. Összesen 12,5 órába telt az összes fotó begyűjtése ( 300 x 2,5 perc ) egy 800mm-es távcsővel. A fotongyűjtés közben a télből szép lassan madárcsicsergős tavasz lett.

Késő tavaszi hajnalokon már javában látható a Tejút sávja, és benne egy olyan csillagköd, mely végül inkább nyári klasszis... Az NGC 7000 emissziós köd gyakorlatilag Észak-Amerika partvonalait mutatja, míg a sötétköd a Mexikói öblöt formázza.

Meglehetősen fényes, 4 magnitúdós, ezáltal a legtöbb fotón ott ragyog. Viszont mivel kiterjedése nagy, ezért halvány és a csillagok elnyomják a fényét. Legjobban vadásztávcsővel, vagy kistávcsővel figyelhető meg.

Meghökkentő, 2000 fényév távolságban van, így az átmérője kb. 15 fényév lehet... Tehát a mai technológiával ezt 150-200ezer évbe telne átutazni.

A színe Hidrogén-alfára utal, melyet a környező keletkező csillagok sugárzása gerjeszt, késztet világításra.

A 12,5 órás felvétel 800mm-es távcsővel készült. A képek egy része egy bizonyos szűrővel (UHC) készült, míg a színréteg a Zselicben lett összegyűjtve kiváló ég alatt. A két kép ötvözésével lett dinamika, apró csillagok és színek tömkelege is. Április végén kezdődött az első sorozat és végül július közepén fejeződött be a munka vele.

Azonban a tavaszi éjszakák hangulatát csak úgy lehet átélni, ha az ember kint van. Míg egy távvezérelhető csillagda a kényelmet szolgálja, addig elveszi pont azt az élményt, amit az ember a csodálatos, csillagos égbolt alatt tölt.

Az alábbi kép a Zselici Csillagparkban készült. 

2018-ban a késő tavaszi, nyári égboltok látványos vendége a Jupiter, mely sokszorosan túlragyogja a Szíriuszt, az éjszakai égbolt legfényesebb csillagát.Áprilisi estéken a téli Tejút már nyugszik nyugaton, míg az északi égi pólus alatt a Cassiopeia W alakú csillagképe szépen "átészakol" északkeletre, ahol feljön a Lant és a Hattyú csillagkép is. Míg keleten már a Kígyótartó és alatta a Skorpió jelzi, hogy hamarosan emelkedik a Centrum.

Egy évnek vannak különleges mozzanatai. Az egyik ezek közül a tavaszi hajnalokon kelő Tejút és a harmatos friss levegő. A természet ilyenkor éledezik, az égboltok általában mélyek a gyakori frontátvonulások miatt. Sajnos gyakran a felhők győznek, de amikor nem, akkor abszolút lenyűgöző a látvány.

Szerencsére a tavaszt nem zavarta olyan sokszor a felhőzet és ezért sok asztrofotó nyersanyag született.

Talán az egyik legszebb és legérdekesebb galaxisos asztrofotót tavasszal két helyről sikerült összegyűjteni. Amíg Hegyestűn fotóztunk, addig mobiltelefonról figyelve a távcsövet, szépen végig tudtam ellenőrizni, hogy hogyan gyűjti a fényt a Messier 51-es számú, úgynevezett Örvény galaxisról ami 21 millió fényévre van tőlünk. 

Igen látványos dolog, mert két galaxis rohan egymásnak ebben a pillanatban is. Ám ők 21 millió év előnyben vannak, hiszen mi a múltat látjuk azért, mert óriási a távolság. 

Nagyobb távcsővel kötelező célobjektum. Az én rendszerem “kicsi”, de azért nem adtam fel. :-) 

Még mielőtt indulás lett volna Namíbiába, az utolsó éjszaka Magyarországon zivatarosan telt. Pécs meg lett áztatva szépen. A látványos szikrázást viszont a Zselici Csillagpark kényelmes kilátójából sikerült lefotózni.

Az utolsó két képet sokáig nem engedte feltölteni, így még az is rádobott a lapáttal a majdnem egy éves késésre. Ezért előre is elnézést kérek.

[rafeeen1]

Állatövi fény 2018 tavaszán

Minden tavasszal, a sötét, csillagos eget, napnyugta után egy órával, egy hatalmas fénypiramis ragyogja be.

A különös fény nem egy távoli erős lámpától, se nem egy közeli várostól jön, hanem a világűrből látszódik így. 

A naprendszer síkjában rengeteg, úgynevezett bolygóközi por van, melyen szóródik a nap fénye és ezt lehet látni tavasszal esténként az ekliptika vonalán. Tavasszal főként a Kos és a Bika csillagkép, ami jól megfigyelhető este, abban az irányban. Az Állatövi fény egyenesen a Fiastyúk nyílt csillaghalmazig hatol.

Igen sötét, fényszennyezésmentes égboltról lehet legkönnyebben megfigyelni ezt a gyönyörű csillagászati jelenséget. Míg tavasszal esténként, addig ősszel hajnalonta látszódik jól, mégpedig azért, mert az ekliptika vonala akkor zárja be a legmeredekebb szöget a horizonthoz képest.

Azonban egy csillagoségbolt parkból valami más is látszódik őszi és tavaszi éjszakákon. Valami egészen különleges, melyet amatőrcsillagász is ritkán lát. De amint megpillantja nagyon örül neki. 

A fényfolt nem más, mint az Állatövi Ellenfény - Gegenschein mely a nap ellenpontjánál alakul ki. A naprendszer síkja mentén felfényesedik és sávként vonul végig az bolygóközi poron szóródó napfény. Azonban a nap ellenpontjánál sokkal fényesebben látszódik. Tavasszal az Oroszlán csillagképben lehet megfigyelni, míg ősszel az Ikrek környékén mozog szépen lassan.

Későtavasszal a fénypiramis elkezd balra dőlni és jobbra húzódni. Egyre nehezebben megfigyelhető egészen december elejéig. Ugyanis a nyári éjszakában az ekliptika síkja alacsony szöget zár be a horizonttal és alacsonyan is van. ( elég megnézni egy júlniusi teliholdat - az is alacsonyan van mert ott mozog ).

Egy-egy igen tiszta égbolt esetén az Állatövi fény sávja szinte végigmegy az egész égbolton. Akár szabad szemmel is látható és olyan szokatlan, mintha egy fátyolfelhő lenne ott, ami mozdulatlan. 

Májusban, Magyarországon még mindig megfigyelhető az Állatövi fény. Azonban ezt az időszakot Namíbiában, a déli féltekén töltöttem. Mikor országunkban már jön a nyár, addig ott a koratéli hajnali égboltok egészen lenyűgöző látványa az Állatövi fény, mely abszolút fényes és magasra, szinte derékszögben tör fel a horizont alól. 

A baktérítőn a májusi hajnalokon az ekliptika vonala merőleges a horizontra, tehát a fénypiramis gyakorlatilag felfele tör. 

Az utolsó felvételen a merőlegességet ki lehetett használni. Namíbia ege egyszerűen tökéletesen tiszta, melyen ragyog az Állatövi fény és a Tejút sávja is. A bolygók pedig végig sorakoznak az ekliptika mentén.

Talán így elnézhető nekem ez a szokásos késés, hogy májust szinte Afrikában töltöttem, de onnét sem maradnak ki az éjszakai fotók, sőt... pont azért utaztam oda 2,5 hétig, s... vissza.

[rafeeen1]

Közeleg a nyár

... és már vége is van. Sajnos igencsak elkéstem a blogbejegyzésekkel, de igyekszem pótolni őket.

Májusban már mindenki a nyarat várja. Egyre erősebbek a zivatarok... egyre többet süt a nap és egyre inkább melegebb van. Sajnos egyre rövidebbek az éjszakák is és emiatt kevesebb lehetőség nyílik a fotózásra. 

Noha a május kicsit bővelkedett a felhőkben, de így is sikerült rengeteg fotót készíteni.

Asztrofotónak tavasszal galaxisokat érdemes választani, így került a képbe a Messier 81 és a Messier 82 galaxis a képbe, melyet egy kicsit nehezítette az az elvárás, hogy látszódjanak az IFN objektumok (integrált fluxusködök)

A felvétel készítése 12 éjszakán keresztül zajlott. 650 x 5 percnyi felvételt gyűjtött össze egy 200/800-as newton távcső. A feldolgozás sokkal nehezebb volt, mint a felvételek összegyűjtése, mely összesen több mint 54 óra, így az országban az egyik leghosszabb expozíciós idejű felvételnek számít ez a fotó. Viszont a dinamika, a két galaxis "makacssága", a halvány háttér teljes összehangolása hihetetlenül nehéz és bonyolult feladatnak bizonyult. A felvétel annyira mély, hogy távolban látszódnak a narancssárga pöttyök, melyek igazából milliárd fényévre lévő 20-22 magnitúdós galaxisok. A fátylak pedig az IFN ködök, melyek a galaxisunk fényét verik vissza, de csak extrém mély felvételeken jönnek elő.

Május végén éjféltől már lehet látni a Tejutat délkeleten. Ennek egy szeletét ez az 50mm-es felvétel mutatja, melyből a Pajzs csillagfelhőt vennénk észre leghamarabb az éjszakákon.

Világosodás előtt 8 x 2.5 perces fotó készült erről a régióról, mely országunkból nézve azért kissé alacsonyan van nyaranta a déli horizont felett. 

Holdas időben viszont nem nagyon látszódik a Tejút. Ám ha a levegő nagyon tiszta és a hold sem akkora már, akkor viszont éppen, hogy el lehet kapni az égi sztrádát. Ilyenkor a fényárban viszont halványabban látszódik.

Az alábbi fotó szépen megmutatja, a holdas időszakot és a fényképezőgép érzékenységét, amikor az égbolt már/még kék a holdfény miatt, de a Tejút még szépen előhozható. 

Szerencsére a jóidőnek is köszönhető, hogy ilyen szépen látszódott fényképeken a Tejút akkor.

Távoli szupernóva robbanás fényesedett fel május közepén a 22 millió fényévre lévő NGC 6946-os Spirálgalaxisban. A szupernóva majdnem olyan fényerővel bír, mint maga a galaxis. Az univerzum legnagyobb robbanásait a szupernóvák produkáják, ám többfajta szupernóva létezik. A mostani az SN2017eaw nevet kapta és egy kettes típusú P szupernóva, tehát körülbelül egy 10x nagyobb csillag élete végén történő összeroskadás után keletkezik és akár hetekig is megfigyelhető. Ez annyit jelent, hogy egy közepes távcsővel már simán észlelhető volt.

Baloldalt a galaxistól a csillaghalmaz az NGC 6939 nevet kapta, mely hozzánk tartozik (a mi galaxisunkhoz), kb. 3600 fényévnyire van tőlünk. 

A felvétel sajnos félbemaradt, ugyanis a második éjszaka már jöttek megint a felhők, hogy a maradék expókat is sikerüljön összegyűjteni.

Május végére, nyár elejére egyre magasabbra emelkedik a Tejút centruma, melyben sokféle objektumot lehet megfigyelni. Valójában a derengés a több milliárdnyi csillag összeolvadt fénye. Az emberi szem nem képes felbontani a több tízezer fényévre lévő csillagokat, emiatt csak a derengést látja, mivel a csillagok fénye ígyis eljut hozzánk.

A fotó egy 16 darab 200mm-es képből áll össze. Minden szegmens óraműves állványról készült, tehát míg exponált a fényképezőgép, addig az állvány követte az égbolt mozgását.

Május utolsó napjaiban látogattuk meg a Somogyvámosi pusztatornyot, ahol számtalan fotó készült. 

Közöttük kettő, ami igazán kiemelkedő. Egy-egy fotó hamar elkészül, de amikor panorámaképről van szó, akkor rengeteg munka van vele, de mégis megéri  mégpedig a részletesség miatt.

Május végén már magasra emelkedik a Tejút esténként, de az éjszakák időtartama csökken és emiatt hamarabb elkezd világosodni. A felvétel készítése után 3 óra 15 perckor már elkezdett világosodni.

Az egyre inkább növekvő holdfázisban a Tejút lassan eltűnik, ahogy az égbolt kivilágosodik, illetve egyre kevesebb csillag látszódik. Ellenben ilyenkor érdemes úgynevezett csíkhúzós / csillagjárásos fotókat készíteni, melyek megmutatják az égbolt forgását. 

A csillagjárásos fotó a Balaton déli partjáról készült. 125 darab képből lett összerakva, melyek egyenként 20 másodpercesek.

Az utolsó fotó a tavaszi szezonban egy Tejútcentrumos, kiátlagolt fotó. 

A majdnem középen lévő alakzat úgy néz ki mint egy elinduló ló, de akár egy kutya is lehetne, viszont a sötétebb részének klasszis neve van: Pipa köd mely számos LDN (Lynds Catalog of Dark Nebulae) régióból áll össze. A Tejút centrumában az igazi klasszis, mely még látható országunkból az a Lagúna köd mely minden kisebb látószöggel készült fotón ragyog, sőt be is ég még egy jobb feldolgozás esetében is. Be is ég, hiszen olyan fényes, hogy vizuálisan is lehet látni. Távcsőben is szépen észlelhető. Az Antares vidéke balról szintén érdekes. Rengeteg fotón látszódik, hogy "homályos" a csillag, de igazából nincs baj vele, csupán a csillagködökbe burkolózik. A felvétel 30 darab 2,5 perces 50mm-es fotó átlagából készült el. Sokat kellett rajta javítani, hiszen ez a régió alacsonyan helyezkedik el dél fele, így minden torzító, átlátszóságot rontó tényező nehezítette a feldolgozást.

Végül ennyi fért bele a tavaszi idénybe. A napokban a nyári szezon is fel lesz téve.  Kellemes olvasást kívánok! :-)

[rafeeen1]

Hazatérés

S bizony lassan eltelt egy év. Tavaly ilyenkor már alig vártam, hogy indulhassak Namíbiába. Hazaérkezés után azonban nem fogadott rosszidő, hanem szép derült este némi holdfénnyel. Nyilvánvaló volt, hogy egy 24000km-es összutazás során vajon egyben van-e a távcsöves rendszer, főleg a mechanika.

Összeszerelés és beállítás után szerencsére nem volt gond vele, így elkezdődhetett a fotongyűjtés a Propeller ködre

Nyári égboltok egyik kevésbé ismert területe a Propeller-köd régi mely a hatalmas Cygnus X molekulafelhőhöz tartozik. A Hattyú csillagkép környéke hihetetlenül poros és tele van emissziós csillagködökkel, melyek nagyrészt vörösben világítanak a környező csillagok sugárzásai miatt. Hagyományos fényképezőgéppel ezek nehezen látszódnak, ám egy átalakított rendszer már "látja" ezeket a vöröses csillagködöket.

A formáció tőlünk 4500 fényévre helyezkedik el, tehát roppant messze. A Propeller-köd egy részét takarja az előtérben hömpölygő sötét porfelhő, mely elfedi a csillagok fényét.

Szavanna után a zselici erdőség következett, melyben Szentivánéj környékén olyan dolgok látszódnak, mely minden rajzfilm ... akár elengedhetetlen éjszakai kelléke. 

A felvétel a Zselici Csillagpark egyik túraútvonalán készült, már jóval napnyugta után. Direkt hidegebb fehéregyensúlyt választottam az erdőhöz, hogy érződjön az éjszaka mivolta. ~ 100 darab kép készült, melyekre a Szentjánosbogarak szép csíkokat húztak. Az előtér viszont 10 ugyanolyan kép átlaga a zajcsökkentés érdekében. A képek hasonlóképp lettek összerakva, mint egy asztrfotónál, csak az illesztés algoritmusa más.

Ha Zselici Csillagpark, akkor távcsövezés a szép nyári langymeleg de meglehetősen rövid estéken. A fotón a nyári Tejút látható, mely a nyár derekán már szépen előjön éjszakánként. 

Érdemes a Tejutat megfigyelni. Sokan keresik téli időszakban, de akkor útban van a nap. Nyáron azonban az ezüstös szalag ott ragyog a tiszta éjszakákon, ahol kevés a fényszennyezés. 

A felvételen a Tejút látható, és tőle balra egy hullócsillag is beesett a képbe. A fényes vöröses “csillag” azonban nem csillag, hanem a Mars, mely 2018 júliusában volt legközelebb a bolygónkhoz. Akkor 75 millió km-re közelített meg minket és simán túlragyogta a Jupitert is. Ezáltal a negyedik legfényesebb objektum volt az égen. ( 1. Nap, 2. Hold, 3. Vénusz, 4. Mars ).

A felvétel az Asztrofoto.hu - Mars Asztrotájkép fotópályázaton I helyezést ért el. A nyereményből pedig nagyszerű “gadgeteket” sikerült beszerezni, mint például a WIFI adapter a távcsőhöz, stb.

Ha nyár, akkor nem telhet úgy el, hogy CSILLAGÁSZTÁBOR. Két jelentős esemény van, melyre el szoktam utazni. Az egyik a Bátorligeti Csillagászati Programhétvége, mely a lakhelytől 550km-re van. Azonban a hely különlegessége és számtalan élmény miatt minden évben odavágyik az ember. Sajnos 2018-ban Namíbia miatt nem sikerült eljutni a valamit valamiért elven, hisz nincs az embernek végtelen szabadsága. Azonban nagyon hiányzott a tábor, szóval 2019-ben már biztos, hogy eljutunk.

Nagyszerű Tejút, kellemes hangulat és jó emberek. Érdemes eljutni oda minden évben legalább egyszer. ( többször is lehetne, csak 550 km az 550km ).

A nyár második legnagyobb felvonása a VCSE Nyári Amatőrcsillagász és megfigyelőtábor, mely szinte karnyújtásnyira, Zselickisfaludon zajlott.

Az időjárás kegyes volt ebben az esetben a tábor több mint 50 lakójának. Rengeteg éjszaka volt derült, annak ellenére, hogy villámcsapásokból is volt bőven.

A tábor egyik legjellemzőbb képe alább látható. Az úgynevezett csíkhúzós felvétel 600 képet foglal magába.

Mik a piros vonalak? - észlelőlámpák. A vörös nem zavarja annyira az ember szemét, mely hamarabb regenerálódik az éjszakai látáshoz. Mik a "karikák"? A felvétel sok hosszúexpozíciós képből áll össze és a Föld forgása miatt a csillagok elmozdulnak az égbolton. Középen van az északi égi pólus, melyhez nagyon közel van a Polaris / Sarkcsillag A amatőrcsillagász-táborokban mit lehet csinálni? Tulajdonképpen sokmindent. Az ilyen táborok az amatőrcsillagászat mozgatórugója. Ha jó helyen van az ember akkor sokat tanulhat, sok segítséget kaphat hogy később ő segítsen. Lehet látni számtalan távcsövet a pár centistől kezdve a hatalmas fotonvödrökön át az óriási fénygyűjtő lavórokig szinte minden. Furfangos megoldások mellett minden márka, távcsőtípus előfordul. Jajj de nincs távcsövem! <- Bevallom, nekem sincs olyan, amibe bele lehet nézni. Csuuupa unalmaaas asztrofotós rendszerek. Elindulnak és hess a közelből... Nem lehet közelmenni hozzájuk. Szerencsére a tábor nem a zsugoriságról szól, így én is láthattam a masszív Szaturnuszt 500xos nagyítással úgy, hogy annak minden hanyattdobós részlete jött az ország egyik legnagyobb távcsövében. A 2018-as VCSE tábor a Perzeidák éjszakájára esett. A nagyszerű éjszakákról egy meteorzáporos fotó is készült.

A felvételen számos meteor látható. A Perzeida rajhoz tartozó hullócsillagok nem össze-vissza hullanak hanem egy bizonyos pontból látszódnak kisugározni, a pont neve radiáns, mely a Perzeusz csillagképből jön. Óránként 100-150 meteor is lehet augusztus közepén. A hullócsillagok nagyok, gyorsak, fényesek és nyomot hagynak. A Perzeidák az év egyik leglátványosabb, de nem egyetlen meteorraja. Csupán a jóidő, a nyári szezon miatt népszerűek. Kényelmesen megfigyelhetők egy olyan helyről, ahol nincs fényszennyezés, se felhő. Míg a tavalyi Perzeidákat nem akadályozta a holdfény, addig idén sajnos nem lesz ilyen látványos, ugyanis a Telihold időszakára esik a maximum. A fotó úgy készült, hogy az első jópár percet a fényképezőgép mozdulatlanul exponálta, majd végül alatta be lett kapcsolva egy óraműves szerkezet, ami által egyszerűen az égbolt lett a mozdulatlan és az előtér mozdult el. Mivel a csillagok mozdulatlanok voltak sokszáz fotón, ezért az összes hullócsillag egybegyűjtve szépen kirajzolja a radiáns helyét.

Hasonló technikával készült az alsó fotó is. Az égbolt mozdulatlan volt, míg az előtér az óramű miatt elmozdult. Egy Perzeida szépen belehasított a képbe. 

Voltak olyan táboros esték, ahol estétől, reggelig zajlott az észlelés és fotózás. Zselickisfalud különlegessége a sötét égboltban rejlett. Talán az Őrséghez hasonlítható ege van, azonban távolabb az alpokaljai lezúduló zivataroktól.

A nagy finálét a Zselici Csillagparkba való kitelepülés jelentette, a táborhelytől még 10km-re bent a sötét erdőbe. Ám, ahogy az idő haladt előre, úgy a derült égbolton megjelent a szaharai homok és úgy csökkent az átlátszóság. 

Szerencsére még úgy is jó égbolt volt. Esténként a Hattyú csillagkép böngészésével telt az idő, míg hajnalonta már lehetett látni az őszi csillagképeket. Végül a “kaput az Orion tette be” és kezdődött a hajnalodás.

A Csillagpark mellett külön elbújtak az asztrofotós rendszerek, melyek roppantmód kényesek a fényre.

Az előtérben azonban a VCSE 46 centis Dobsonja uralta a tájat és gyakorlatilag túlszárnyalva ezzel a CSillagpark 40 centis főműszerét. Azonban az épület biztonságot, nyugalmat árasztott magából. Tücsökciripelés, hullócsillagokra való reagálások hangja és néhai horkolás törte meg a zselici éjszakák csendjét, hisz egy csillagásztábor utolsó éjszakája már igen fárasztó tud lenni, főleg ha előtte szinte végig derült volt.

A nyarat pedig egy repülővel búcsúztattuk, mögötte a nyugvó Tejútcentrummal. A fotó már egy Bortle 4-5 közötti égen készült, ami miatt nagyon sokat kellett feldolgozni a Tejúton, hogy szépen látható legyen.

A Zselicben nem jobb az ég a Bortle 2,5-nél, ám az is azt jelenti, hogy 2500 csillag ragyog az égen. Ott látszódik a Tejút a centrummal. Halványan jön a Messier 33 triangulum galaxis. Az Androméda galaxis pedig könnyedén észrevehető. 

A fulldome panoráma Bortle 3 alatt készült. Zselickisfaludtól északra Kaposvár fénye már látható, de stratégiailag nem zavaró.

Szemben a Namíbiás éggel, ami egy Bortle 1-es, tehát totálsötét és a légkörfény ami zavaró és látható a horizontnál.

Összességében elmondható, hogy a zselici ég az egyik legsötétebb Magyarországon, de érdemes megemlíteni Hortobágyot, a Bükköt és vannak helyek még a Nyírségben és az Őrségben is, ahol a fényszennyezés kevésbé nyert teret magának. Érdemes vigyázni a lámpákkal. Ne világítsunk felfele! Tartózkodjunk az udvart beragyogó reflektoroktól és csak akkor használjuk a kültéri világítást ha szükséges. Ez néhány apró szösszenet mondat, de a fényszennyezés miatt nagy jelentősége van, hisz az igazán csillagos égért néha több tucat, de néha több ezer km-t kell utazni. :( 

Köszönöm, hogy végigolvastátok. Lesz még bejegyzés, lehet picit kevesebb szöveggel. ;-) 

[rafeeen1]

Őszi ébredezés

Egy mindent vivő expedíció után az ember egy ideig nem tudja feldolgozni azt a sok információt, amit látott, bizony kell még idő, míg megemészti az egészet. 

Nos eltelt egy év és még mindig Namíbia. Az asztrotájképek ( több száz ) készen vannak, azonban az asztrofotók egynegyede jó ha fel lett dolgozva, ugyanis azokat sokkal nehezebb megcsinálni szépre és fontos az igen nagy odafigyelés, mivel egy órányi fotó több mint ötezer Ftba került. ( átszámolva az egészet, még mindig olcsóbb mint robottávcsövezni Chilében )

De az élet nem áll meg, sőt! A legjobb dolog az asztrofotózásban, hogy mindig ottvan előttünk a téma, így ha elrontjuk a fotót, akkor vissza tudunk térni hozzá később. Tejúttal is ez a helyzet. 

Októberben a Tejút centruma általában már bukik le délnyugaton. Hűvösek az esték és gyakran párásak is. Az őszi hidegfrontok támadásával azonban nem csak rosszidő jön, hanem kivételes tisztaság is. Ilyenkor a levegő a magasban még elég nyugtalan, amit lehet látni a csillagok erős hunyorgásából. Talajszinten viszont hideg van esténként a szélvédett völgyekben és a szikrázó Tejút alatt köd és párafoltok is képződnek.

A felvétel Enyezdről, egy olyan helyről készült, mely a Zselic egyik legeslegsötétebb helye. Nincs sehol fényszennyezés. Semmi nem szűrődik be szinte, hiszen ez egy völgy, mely teljesen körbe van véve erdővel. Abszolút sötét, ugyanakkor kissé félelmetes is, mert tele van vadállatokkal. A maradék szarvasbőgés után dámbarcogás is jön a sötét erdő mélyéről és a macskabagoly is szóváteszi az arra járó, sötétben kevéske zajt csapó asztrotájkép fotóst.

Egyfajta panorámakép, mely 15 darab kisebb részből áll össze. Az előteret és a párát a csillagok fénye deríti. Akár a saját tulajdon szemünkkel is láthatunk a csillagok fényében, csupán megfelelő sötétadaptáció szükséges hozzá.

Vannak ismerős és látványos csillagképek, mint például az Orion vagy a Nagy Medve. Ám vannak olyanok, melyek halványak és egy városi fény könnyedén elnyomja őket. Egyik ilyen a Cefeusz, mely őszi estéken delel a fejünk felett. Jelentéktelen, házikó alakú csillagképnek tűnik, mégis rengeteg asztrofotós téma "hazája".

Egyik ilyen téma, a Varázsló köd (felső kép). Kistávcsővel látszódik már a nyílthalmaza, de a ködösség egy-egy jó éjszakákon épphogy látszódik. A csillagköd ~8000 fényévre van tőlünk. Nem olyan látványos, mégis egy jó fotótéma, mert kiemelkedik a csillagos égi háttérből. Az emissziós csillagköd vörösesen fénylik a környező csillagok sugárzásai miatt. A vörösesség az ionizált hidrogén miatt van. 

Annyira azért nem vagyok rá büszke. Amikor készült a fotó, akkor erős ködösség volt a táj felett és emiatt lágy lett a fotó. 

Hasonlóan nem vagyok büszke az LDN673-as fotómra. ( de aztán kiderült, hogy egész frankó felvétel lett állítólag )

Ez a sötétköd 600 fényévre van tőlünk. Meglehetősen nagy. Két telihold átmérőt fed le az égen. Ez egy olyan porfelhő, mely eltakarja a mögötte világító csillagok fényét. A háttér és a csillagok sárgásak és vörösesek ami viszont a nagy felleg mögött jelenlévő molekuláris felhő fénytörése miatt van.

Ezt a "valamit" szabad szemmel nem lehet látni. Távcsőben nézve inkább csak az egyenetlen csillagos égi hátteret lehet észrevenni. Leginkább asztrofotókon tanulmányozható ez a régió. A fotó eleinte a Zselici Csillagparkban készült, majd végül augusztus végén gyűlt össze a szükséges expómennyiség, de akkor már a Vega Csillagászati Egyesület nyári táborában. Így a képek mesélni tudnának a sokszor különleges éjszakákról. Egy 800mm-es távcső gyűjtötte a fényt több éjszakán át. Azaz minden este vissza kellett térni mindig az adott célterületre.A célobjektum beállítását a fényes csillagok segítették.

Apropó... fényes csillag... Holdunk mellett tavaly volt egy másik feltűnő égi kísérőnk, a Mars, mely vörös fényes csillagként mozgott déli irányban. Csillagnak látszott, de mégse az. Ezt legkönnyebben úgy tudjuk megfigyelni, hogy megnézzük, hogy hunyorog-e vagy sem. Ha hunyorog... "remeg" akkor az csillag, ha mozdulatlanul áll, akkor az bolygó. A csillag az egy 100 méteres távcsőben is csak egy pont, viszont a bolygó egy kistávcsővel is látványos. A tűszúrásnyi fényt a légkör torzítja. A magasban a nagy szelek esetén a csillagok valósággal hunyorognak, míg a bolygóknál ezt csak akkor vesszük észre, ha azt távcsőben nézzük.Általában a csillagok hunyorgása a magasban, a mondás szerint időjárásváltozást / frontot jelez.A alábbi felvétel 30 darab kisebb képből áll, melyek panorámafotóvá állnak össze. 

Ismét asztrofotó: A Van den Bergh 15. számú objektum egy úgynevezett reflexiós ködösség a Zsiráf csillagképben. A csillagköd visszaveri a fényes csillag ( C Cam ) fényét és emiatt dereng szépen. A csillag öt magnitúdós, mely szabad szemmel már észrevehető, azonban a települések fényei túlragyoghatják azt. Az egész ködkomplexum tőlünk 2800 fényévnyire van.

Őszi estéken olyan érdekes csillagképek látszódnak jól, mint a Cassiopeia, vagy épp az Aries (Kos). Délen a Capricornus (Bak) delel, míg nyugaton nyugszik lassan az Aquila (Sas) és sok más csillagkép. A Göncölszekér az északnyugati-nyugati horizont felett mozog, így nehéz megtalálni erdőből, faluból és városból. Késő éjjel jön az Orion csillagkép és a Bika és az Ikrek is.

Az őszi esték hosszúra nyúlnak már. A nyári 3-4 óra helyett már 10 órát van teljesen sötét, így több távcsőidő jut az adott holdfénymentes időszakra. Ám ősszel jönnek a ködök és a rosszidők armadája. Szerencsére a 2018-as szeptember és október eddig sok derültet tartogatott és ezáltal megszülethetett ez a felvétel is.

Az asztrofotó egy 800mm-es távcsővel készült. A látómezőbe kétszer férne be egymás mellé a Telihold. 8 órán át készült a felvétel úgy, hogy 200 darab 2,5 perces sorozatból áll.

Az égbolt azonban tartogat néha különös érdekességeket.

Az éjszakai csillagos égen tavaly nyáron és ősszel egy különös vándor mozgott. Láthatatlan volt szabad szemmel, de a kis 5 centis lencsével rendelkező "kalóztávcső" vagy egy vadásztávcső már megmutatta az üstököst, mely a 21P/Giacobini-Zinner névre hallgat.

A

Az üstököst nevezhetjük piszkos hógolyónak is. Nagy kavics, sziklahalom, melyet szárazjég tart össze. Ahogy közeledik a naphoz ez a test... a 21P esetében két kilométeres tömb, úgy szépen a felülete felforrósodik és elkezd párologni. Majd a feltörő gejzírek az űrbe söprik az anyagot és egy csóvát alkotnak. Míg a mag apró, addig a csóva több millió km-es is lehet.

Az üstökös 5 millió km-es közelségben vonult el a Föld mellett, tehát attól nem kellett aggódni, hogy ránk esik. Az aggodalom inkább az volt, hogy a rossz időjárás és a közelgő Hold miatt egyre nehézkessé válik egy ilyen égi vándornak a megfigyelése, az amúgy hajnali égbolton.

A fotó szeptember 21-én hajnali 4:30-kor készült el. Hiába a nyári meleg... aki hajnalban kel, már láthatja az Orion csillagképet, mely a tél hírnöke... Bizony az égbolt már javában őszies az estéken. Az enyhe korahajnalon rövid expóziciósorozatra van szükség, hisz a csillagászati szürkület 4:55-kor véget is ér. Ám ami miatt a rövid expók kellenek, az az üstökös gyors mozgása, mely ezen a 20 darab 1 perces fotón is meglátszódott. A feldolgozáskor két összegzett fotó készült. Az elsőn a csillagokra lett igazítva az összes fotó, míg a másodikon az üstökösre, mely mögött a csillagok mozdultak el. A két fotót már csak össze kellett rakni és elkészült az égi vándoros fotó.

A következő felvételen a Nemzetközi Űrállomás (ISS) átvonulása látható egy csillagvizsgáló felett.

A hosszú expozíció következtében az ISS fényes csíkként látszódik baloldalt, ahogy átszeli a Tejutat.

Az Űrállomás átvonulása úgy néz ki, mintha egy fényes mozgó csillag lenne az égbolton. Kb. nyugat felől jön és keleten eltűnik este. Változó az eltűnése.Hajnaltájt viszont nyugat felől valahol feltűnik és kelet felé mozogva végigkövethetjük fényes pont ként a szürkületi időszakban.

Az esti átvonulások nagyon látványosak és fényesek is lehetnek. Olyan fényes is lehet az űrállomás, mint a Vénusz, az esthajnalcsillag.

Mikor jön az állomás? Mikor látható az átvonulás? A www.heavens-above.com-on először be kell állítani a lakhelyet és utána megkeresni a Nemzetközi Űrállomás átvonulását. (mostanában hajnalonta van).

Ha egy kistávcső van kéznél, akkor egy kis trükkel tudjuk követni is akár. Bár ügyesség kell hozzá, de ha sikerül, akkor a kistávcsőben már látszanak a napelemtáblák.

A fotó még azelőtt készült, mielőtt a csillagdában a távcső elkezdte volna gyűjteni szorgosan a fényt az asztrofotókhoz.

Ha már csillagvizsgáló...

A Zselici Csillagpark azon kevés épületek egyike, ahol az égbolt csodáit meglehet nézni ( meg is mutatják a program esetén, méghozzá szakszerűen). Meg... de nem is akárhogy. Még az épület telkéről is bámulatos a látvány az égboltra. Szabad szemmel látszódik számos csillagköd, csillaghalmaz és az Androméda galaxis is megfigyelhető.

Az épületben minden péntek esténként van távcsöves bemutató. ( ha jó az időjárás ). Akkor komolyabb távcsövekkel lehet szemügyre venni számos mélyég objektumot.

Melyik évszak a látványos ? Mindegyik. Ami a titok nyitja, az az újholdas időszak. Ha fent van a Hold az égen, annak nagy fénye van sajnos és túlragyogja a halványabb csillagokat, Tejutat és az Állatövi fényt is.

A felvétel egy 150 képes panorámafotó, melynek csak egy apróbb szelete került ide. Kétoldalt erős légkörfény van. Középen a Tejút és balra tőle az Állatövi fény sávja látható. Ragyogó volt az égbolt aznap este, mert egy markáns hidegfront kisöpörte a párás levegőt.

Ősz végén egyre rövidebb ideig süt a nap és egyre hosszabbak az éjszakák. A páratartalom emelkedésével gyakori vendégünk a köd. Mivel az időjárási frontok néha elkerülik a környéket ezért a levegő szinte áll és emiatt felgyülemlik a pára és a különböző szennyezőanyagok, aeroszolok.

A köd esténként leszáll, vagy épp képződik és napközben egyre nehezebben száll fel. Egyre makacsabb lesz. Végül beköszöntenek majd azok a napok, amikor egész nap szürke és ködös idő lesz és megjelenik mellette a zúzmara is.

A köd szigetel, ezért mellette a napsütéses területeken például 10-15°C-ig melegszik a levegő, addig a köd alatt jó ha van 5°C talán.

A ködmező felett viszont csodálatos látvány tárul az ember szeme elé. Felhőből kilógó "esőerdők", vékonyka alkonyi fátyolfelhők és lassan az "asztroszezon" végét jelentő Hold is megjelenik.

A fotó a Zselicből készült. A Zselici Csillagpark éppen kilógott a ködből, így nagyszerű rálátás volt az egészre.

Végül az őszi asztroszezont egy gyorsan elkészülő fotó zárta.

A Fiastyúk tőlünk 440 fényévre helyezkedik el a Bika csillagképben. Az 500 tagú csillaghalmaz 115 millió éves. Kékes csillagaiból szabad szemmel maximum hetet láthatunk. Tévesen Kisgöncölnek hívják, pedig ez nem egy csillagkép, hanem egy csillaghalmaz. Az egész klaszter nagy teliholdnyi területet fed le az égből. Vadásztávcsővel , kistávcsővel lehet legjobban megfigyelni. Általában a téli esték jellegzetes célobjektuma.

A felvétel egy lencsés távcsővel készült, melynek a fókusza (reduktorral együtt) 357mm. Bár több este kellett hozzá, hogy előjöjjenek a csillaghalmazt övező csillagködök, a végeredmény tekintetében azonban bátran lehet állítani, hogy ez a kis olcsó távcső egy kisebb rendszerrel szépen megállja a helyét.