#boldognaklenni 01

[boldognaklenni-01]

Veszekedés.

Vajon mennyi veszekedés után kezd el a szív kiszeretni?

Mennyire van szüksége?

Hány féltékenységgel töltött percre?

Hány olyan elpocsékolt éjszakára, amin ahelyett, hogy együtt lennétek, veszekedtek?

Mennyi sírással töltött percet?

És vajon az én szívem kiállja a veszekedés próbáját?

-Anna S.

[boldognaklenni-01]

"Szeretlek"

Aznap mindenhova követtelek téged a házban. Tudtam, hogy most egy ideig nem fogunk találkozni, ezért egy pillanatról sem akartam lemaradni, amit együtt töltünk.

Egy idő után ez feltűnt neked, ezért megkérdezted, hogy miért követek téged mindenhova? Néztem ahogy a fogaid mosod, vagy mikor az arcod. Megfigyeltem a vízcseppeket, amik legördültek az arcodon. Rám mosolyogtál. Azt kívántam, hogy az a pillanat ne múljon el.

Kis idő múlva válaszoltam a kérdésedre. "Rájöttem, hogy a percek amiket nélküled töltök, amikor itt vagy, el vannak vesztegetve. Egyetlen percet sem akarok veszíteni belőled."

Zavartan mosolyogtál ezen. De én már ismertem ezt a mosolyt. Nem tudtál mit mondani rá. Te ilyen vagy. Viszont a szemedbe nézve láttam, hogy csordultig vannak érzelmekkel. És ez elég is volt. Mert te szavak nélkül fejezed ki mit érzel.

Mikor az ajtóban álltunk nem akartál elengedni. Én sem akartalak téged. És miután elmentél, a lakásom háromszor nagyobbnak tűnt. És háromszor üresebbnek. Mert most úgy érzem, hogy minden egyes másodperc amit nélküled töltök, az üres.

-pillanatok az életünkből.

-Anna S.

[boldognaklenni-01]

Boldognak lenni

Úgy lesz a legjobb, ha hagylak menni

És megtanulok egyedül boldognak lenni

-Soulwave

[boldognaklenni-01]

"Szeretlek"

Emlékszel az első találkozásunkra?

A fél városon át köröztél, mert én részeg voltam és nagyjából fél óránként másik helyre akartam menni.

Emlékszel?

Az eső rohadtul esett. Ott sétáltam a főtéren a két legjobb srác barátommal és azon gondolkodtam mennyire elcseszett is vagyok.

Akkor jöttél te, bevágtál elém egy random embertől kölcsönkért biciklivel, azt kiabáltad, hogy: végre megvagy! Én pedig csak megöleltelek a szakadó esőben, egymás után többször. Azt hiszem nagyjából hatszor mondtam el , hogy sajnálom. Aztán csak néztelek. Olyan volt az a pár perc mintha igazából nem zuhogott volna ránk az eső. Minden fényes volt, pedig hajnali fél egykor semmi sem igazán fényes. Rajtad kívül.

Így hát azt mondtam, legyen.

Mert pontosan abban a pillanatban jelentél meg az életemben, amikor a legrohadtabbul éreztem magam. Mert akkor lettél a fényem. A sötét, viharos éjszakában.

-pillanatok az életünkből.

-Anna S.

[boldognaklenni-01]

A boldogság hiánya.

A fő feladat az lenne, hogy egyedül is boldog legyek.

Nyilván, az ember társas lény, de én azt vallom, hogy ahhoz, hogy megtaláld "az igazit", előbb saját magad kell boldoggá tenned.

Ha nem, akkor talán úgy jársz, mint én.

Mert ez már nem csak az ő hiánya, hanem az én önálló boldogságomé.

Nem csak azért nem vagyok boldog, mert nincs velem, hanem alapvetően van bennem egy amolyan mély szomorúság, a múltam. Pedig a múlttal meg kell tanulni együtt élni. Nem elfelejteni, csak élni.

Vagy a boldogság lenne ilyen alapvetően? Néha nem is boldog? Egyáltalán mi a boldogság definícióia?

Vagy talán csak élnem kell, anélkül, hogy állandóan ilyeneken gondolkozok?

De hát a szomorúság a boldogság hiánya.

-az önterápia utolsó előtti szakasza

- Anna S.

[boldognaklenni-01]

Maszkok.

Régebben csináltunk az iskolában egy 16 kérdésből álló személyiségtesztet.

Négy személyiség típusba próbáltak besorolni minket.

Mindenki tartozott valahová. Mindenkire főként egy volt jellemző.

Nekem az összes személyiségtípusra egyenlően oszlottak szét a pontjaim.

Akkor úgy éreztem, hogy nem tartozom sehová. Meg akartam magam változtatni.

Aznap nagymamámmal beszéltem. Elmondtam neki, hogy rossz érzéseim vannak ezzel kapcsolatban.

Ő azt mondta, hogy ez a lehető legjobb eredmény. Szerinte ezáltal közelebb lehetek az emberekhez, ezáltal mindenféle személyiségtípusú embert egyaránt meg tudok majd érteni, bárhol is járok majd a világban. Egy kicsi mindenből jutott belőlem.

Aznap nem teljesen értettem a szavait. 15 éves voltam. Balga módon, rá nem hallgatva próbáltam megváltoztatni magam. Tartozni akartam valahová. Észre se vettem, hogy ezáltal mindenhová tartoztam. Így hát gondosan elkészítettem magamnak azt a bizonyos maszkot. Azt követte egy második, egy harmadik és így tovább.

Húsz múltam és mai napig azoknak a bizonyos maszkoknak a szétzúzásával foglalkozom. Hogy vissza térjek ahhoz a bizonyos emberhez, aki valójában vagyok. Mert ott van. Csak olyan régóta nem találkoztam vele, hogy szinte feledésbe merült.

Tartozni valahová...

Szerintem a legfontosabb dolog önmagadhoz hű lenni. Ezáltal tartozol majd valahová. Egész pontosan, saját magadhoz.

-Darabok az életemből.

-Anna S.

[boldognaklenni-01]

Könyörgés.

Azon a viharos éjszakán, mikor az égben összecsaptak a villámok, a szobám nyomasztó csendjében, már - már könyörögve kértem a szívem, hogy téged ne szeressen meg.

-Anna S.

[boldognaklenni-01]

Most döbbentem rá, hogy amikor a semmire mosolygok, vagy csak úgy szimplán dúdolok valami felettébb nyálas és romantikus zenét, rád gondolok. Nem rá, hanem rád.

Végül tényleg sikerült kiverned a fejemből őt.

Amiért azt hiszem örökké hálás leszek neked.

-Anna S.

[boldognaklenni-01]

🥀Hiányt kelt bennem.🥀

[boldognaklenni-01]

🥀Megnevettet.🥀