#cérna

[avgdvl]

Lánc, lánc, karakterlánc

\0

[kavekkozt]

kérhetünk 1 képet a nagyszőrű cirmos cicáról is? hogy hívják?

Sose kapok anont, és még ezt sem én kaptam, hanem a BRIÓS

Itt nem kell aggódni, nincs bedugva a varrógép, csak olvasom az útmutatót. Nyilván ahol cérna van, ott megjelenik egy macska.

[csarliharper]

a telefonáló fasznak üzenem, kibaszott 395 forintért ekkora balhét csapni, geci gáz...

[angelofghetto]

csúszda a pokolba

Vannak híresen alulértékelt szakmák. Ilyen az enyém is. Erre akkor jöttem rá, mikor egyszer közmunkásként amolyan recepciós-adminisztrátori munkát kellett végeznem (felvettem a telefonokat és időpontokat egyeztettem) lényegesen többért, mint a korábbi fizetésem. Aztán egy darabig tanítottam, mert a szakmám mérnökei valójában az oktatásba menekültek, ahol cirka másfélszer annyit lehet keresni, mint a szakmában, de a bosszútörvénynek hála mára ez is befulladt.

A rendszerváltás előtt kezdődött, mikor boldog-boldogtalan GMK-zott, fusizott, boltot és vállalkozást nyitott a tisztességtelen szabadrablás és prompt meggazdagodás szellemében. Emlékszem, ahogy még dicsekedtek is azzal, hogyan lopták el egymástól az ötleteket a festődében. Akkoriban az volt a trendi, hogy mindent fehérben varrtak meg, és utólag olyan pasztell fagyiszínekre festették. Ezt onnan is látni lehetett, ha valahol megpattant a varrás, vagy ki kellett bontani, és a cérna alatt fehér maradt az anyag. Gyakran kismamákkal varrattak, akik hamar rájöttek, hogy minél nagyobb öltésre állítják a varrógépet, annál haladósabb a munka, és a több darabszám több darabbért hoz. Ez volt az egyszer használatos önmegsemmisítő ruhák időszaka. Eközben a hivatásos cégeknél olyan minőségi követelményeknek kellett megfelelni, hogy egyre ráfizetésesebbek lettek. Hogy miért virult a butik-biznisz? Mert divatérzékenyebb volt. Hoztak Bécsből vagy Tarvizióból valami kikukázott rongyot, szétszedték, körberajzolták, és puff, ott a szabásminta, lehet tömeggyártani. Kevesen értették meg, hogy ez ugyanaz a konfekció (csak értelmezhetetlen minőségben), ami a szoci áruházak méretkínálata, csak rosszabb. A baj az volt, hogy a kereskedők, akik megrendelték az áruházak kínálatát, 50-pluszos fejjel döntötték el, hogy mi kell a 30-mínuszos vásárlóközönségnek.

Fair-trade szégyenért nem kell Afrikába vagy Távol-Keletre menni, elég mondjuk Ceglédig, Mátészalkáig, vagy a nyóckerig. De a belvárosban is bőven akadnak rabszolgatartók. Ha büdös nagy nyomort akarnak ábrázolni az amcsi filmekben, mindig varrodákat mutatnak. Mexikói meg puereto-rikói nők görnyednek a varrógépek fölött, és orrvérzésig nyomják a pedált, patkányok szaladgálnak a fal mellett (esetleg maffiózók lövöldöznek). A szabásmintákat gyakran egy kövér, kopasz, szemüveges bácsika szerkeszti ceruzával a füle mögött és vonalzóval a szájában, és jön valami szöszi misszpicsa, aki a "dizájner". Hát ez az általános kép az én imádott és lerombolt szakmámról. Ma már nincs Magyarországon felsőoktatása, igazából nem tudom, mikor szűnt meg. Ez volt az egyik első szakma, amibe hagyták betörni a dilettantizmust és a kártékony kínai nyomulást. Igazából a jelenlegi szakoktatók legalább felét megbuktatnám, nem hogy diákokat engednék a keze közé. A követelményrendszer is pusztul. Mikor én tanultam, az összes ruhaipari gép kinematikai ábráját fejből, táblánál kellett tudni rajzolni, ma fel kell ismerni a tankönyvből úgy, hogy alá van írva. A középsuliban elsőben, ahogy tudtunk egyenesen meg görbén varrni, bedobtak a mélyvízbe, és pl. a nyári iskolai egyenruhánkat már magunk varrtuk... de a mai végzősők 4 év után nem tudják megvarrni a saját ballagó ruhájukat. Sajnos a jó szakik magukkal viszik a szakmát a sírba, és nincs utánpótlás, mert kevés ember olyan fanatikus, hogy szerelemért dolgozik, ha a csekkeket pénzzel kell kifizetni.

Aztán jött a fast-fashion, az előkészítés nélküli tömexar termelés a kereskedői extraprofitért. Mert a hasznot nem a szellemi terméket létrehozó vagy az előállító kapja ám. Érdemes belegondolni, mennyit kap ez a két terület, ha a ruhaboltokban a -70% után is nyereséges (vagy legalábbis nem veszteséges) a kereskedés. Akkor most hol van itt a fair-trade, ahol megalázóan alacsonyak a fizetések, ha egyáltalán be van jelentve a dolgozó?

Pedig milyen gyönyörű ez a szakma! Konstruktív, kreatív, egész napos flow élményt ad... már ha hagyják az embert dolgozni, mert gyakran "nincs rá idő". Csak gyorsan nyomjunk valami akármit, haladjunk, jó lesz az, úgysem fizetik meg a vásárlók. Pedig ez nekem FÁJ. Néha ingyen, munkaidőn túl csempészek be minőséget, mert pofám leszakadna, ha azt kellene kiadnom a kezemből, amit a főnök megkövetel. Az embereknek, de még a cégvezetők többségének sincs fogalma arról, hogy egy tisztességes szakembernek milyen hatalmas tudást kell megszereznie, és hogy adott esetben a teljes tudása kell egy konkrét megrendeléshez. Csak felsorolásképpen, hányféle tárgyat, témát kellett tanultunk: textilruházati anyagismeret, szővés, fonás, kikészítés, szerves és szervetlen kémia, műszaki rajz, általános gépészet, statika, mechanika, elekrtrotechnika, gépelemek, irányítási rendszerek, informatika, ruhaipari gépészet, technológia, munkavédelem, emelt szintű matematika, szabás-szakrajz (szerkesztés, modellezés, szériázás), műhelygyakorlat, gyártásszervezés, üzemgazdaságtan, művészettörténet, viselettörténet, művészeti anatómia, színtan... és párat szerintem ki is felejtettem. És a rendszerváltás utáni főnökeim közül jobb esetben a fele legalább már látott közelről varrógépet. Fogalma sincs, hogy egy korrekt szabásminta mögött mennyi szellemi munka van, nem hajlandó elismerni (sem erkölcsileg, sem anyagilag), hogy ez az alfa és omega, mert ha nem jó egy szabásminta, onnantól a cég csak selejtet tud termelni, viszont a jó szabásminta olyan, hogy a szabász és a varrónő, aki kemény darabbérben dolgozik, nem kell gondolkozzon, variáljon, alakítgasson, csak nyomja a gépet, mert ő azzal keres. A jó előkészítés az alázatról és a csapatmunkáról szól: nem csak odakenek valamit, hanem kiszolgálom a munkámra épülő tevékenységet, a keze alá dolgozok a munkatársamnak, mert abból jön a minőség és a termelékenység. És nem azért hogy a vállukra emeljenek és körbehordozzanak, hanem azért, mert ez a dolgom, a hozzátett részem az egészből.

Bojár Gábor szerint az igényes vevő tartja szinten az igényes munkát a cégeknél. Milyen igaza van. Magyar viszonyok között az a baj, hogy az egész láncolat nem ért hozzá. A szakkifejezéseket felváltotta a konyhanyelv, még valamikor a 80-as évek végén, a gyártót "készítőnek" kezdték nevezni, ez önmagában fényesen jelzi is a minőségi zuhanást (ha csak meghallom ezt a szót, görcsbe rándulok). Szoktam mondani, a hatvanas években a sugardaddy a barátnőjének nercbundát és brilleket vett, későbbi időkben autót, lakást, ma meg saját divatmárkát, amiben cukika "megvalósíthatja önmagát".

Hol tartunk? A készítő nem ért hozzá, mert a vállalkozása indításához csak pénz kell, szakértelmi léc nincs, amit át kellene ugrania, nem hajlandó megfizetni a jó szakembert, mert jóazúgy, és betanított meg önjelöltzseni munkatársakkal rentábilisabb. A kereskedő nem ért hozzá, ő üzletember, azt árulja, ami nagy hasznot hoz, és lehetőleg azt a három méretet forgalmazza, amit akkor is el tud adni, ha piros hó esik. A vevő sem ért hozzá, ráadásul több generáció alatt hozzászokott a tréhez, a tucatáruhoz, a rossz minőséghez, a kaotikus méretezéshez, azt veszi, amit kap, legfeljebb halkan morog. De ami a legnagyobb tragédia, hogy itthon nincs fizetőképes kereslet. Ez annak is rossz, akinek minőségi igényei vannak, és annak is, aki minőségi munkára képes. Méretes vonalon is büdös nagy káosz van. Itt is tobzódnak a dilettánsok, és némelyik indokolatlanul sokat kér, kihasználva, hogy nincs más. Szomorú, de aki össze tud varrni két anyagot egymással, az még nem varrónő, legfeljebb kezelni tudja a gépet. Leginkább a gitározáshoz hasonlíthatnám: Jimi Hendrix vagy Al Di Meola asszem nevezhető jó gitárosnak, a többi önjelölt zseni viszont pontosan tudja, hogy a zeneirodalom 70%-a lekísérhető 3 akkorddal, de attól még nem lesz valaki zenész. És kell még valami a jó munkához a profizmuson kívül: szív.

[telaviv-delhi]

Uccsó nap a 666e forintos szobánkban, aludhatnánk délig, a cuccaink bepakolva. A szomszéd szobákba vélhetőleg jetleges feka nagycsalád költözött, már hajnalban randalíroznak a csintalan gyerekek, ordibálnak és szaladgálnak a folyóson, percenként meg legalább tízszer bebasszák az ajtót. Mikor már a mi ajtónkon is elkezdtek dörömbölni a kis dévajok, majdnem elszakadt a cérna, de az Ügyvédem lebeszélt a faji háborúról. Úgyhogy elkezdtem én is bebazni az ajtót. Most szeppent csend van, a faszok csak a faszságból értenek. (Mire befejeztem a posztot, újrakezdődött az ajtócsapkodás). Ügyvédem egy erőtlen "be quiet, it is terrible" kiszólással próbálkozott, átmenetii sikerrel. A recepciós egy mozgássérült seggfej, aki az állapotáért a világot hibáztatja, maximális érdektelenséggel bosszantja a vendégeket, az esküvői virágcsokorhoz szerettünk valami tartóedényt szerezni, de gonosz diadallal lerázott minket. Néha szociopata motorosok üvöltetik a szálloda előtt a gépeiket, önelégült pofátlansággal hirdetve egojuk gátlástalanságát. Free coffee az alagsorban 11-ig, a Neutral Gender slózi mellett. Egy háromtagú olasz nőbrigád idegállapotba hozza a mélynövésű latino biztiőrt, mikor nekifognak lefőzni 2 szatyornyi kávét "big family" indokkal. "No manners" panaszolja mano la mano nekem, férfiak egymás közt. Az ablakunkra nem kell függöny, annyira szutyok, a rozoga, zörgő légkondi viszont csak akkor tudja lehűteni a szobát, ha kint is hideg van. Akkor viszont nagyon. Lehet, hogy mégis erőszak meg civilizációk közötti háború lesz, újrakezdődött az ajtócsapkodás.

[otthonzulles]

Metnetnél elszakadt már a cérna 🤣🤣🤣🤣

[zoeeozzoeeoz]

Ma, munkába jövet, "csak" 4-en akartak megölni. Jóóóóóóóóóóóóó, finomítok. Összetörni az autómat. Nem, nem én voltam figyelmetlen! Konkrétan, mind a 4 esetben, miattam nem lett belőle baleset, köszönve a figyelmemnek, és a reakcióimnak.

Földet szállító teherautó, konkrétan ezerrel be a kereszteződésbe, ahol az volt a szerencsém, hogy mivel én jobbra kanyarodtam, így eleve lassítottam, így kisebb satufékkel, de megtudtam állni. Ő is. A kereszteződés közepén, előttem 5 cm-el. Nem írom, hogy nekem volt elsőbbségem, mert ez az állat, konkrétan padlógázzal jött be a kereszteződésbe, és mivel ő is satufékezett, csodálom, hogy nem borúlt a nyakába a rakománya. Ha Én ott egyenesen akartam volna menni, belém jön!

A másik 3, az Őrsőn, az Ikea előtti kereszteződésben, egymás után. Balra kanyarodik a középső sáv, a jobb szélső egyenesen megy tovább, meg jobbra. Na itt, már a lámpa előtt egy egyén beindexelt elém, ezzel semmi gond nincs. Aztán mikor zöldet kaptunk, a kanyarban, ahol egyébként max 2-be, esetleg 3-ba lehet menni, még ketten index nélkül be elém, de úgy, hogy én féken a lábammal, és akkor a harmadik, mikor látod hogy ő is átjönne, de beszopta, mert vagy lefékez, vagy felmegy a padkára, na ő berántotta a kormányt balra. Na itt egy újjabb satu, a mögöttem lévő csikorogva megállt, én meg ráfeküdtem a dudára. Emberünk vissza a kormányt, de már nem tud vissza menni, megáll. Sűrűn bocsánatkérés tőle, én, és a mögöttem lévő sűrű anyázás, majd vissza jön elém, és mindenki megy tovább a dolgára.

Na itt azért elszakadt bennem a cérna! Mi a faszért nem lehet nézni a táblákat, a felfestéseket, és ha már elbasztad, akkor miért nem lehet a tükörbe nézni, vagy fékezni, indexelni? Konkrétan, ha itt mellette vagyok, akkor rám rántja a kormányt! AZ előtte ketten, szintén! Abban a kereszteződésben járok minden nap, mondhatni ez szinte minden nap előfordul, hogy ott benézi valaki. Mondhatni, számítok rá. Valszeg emiatt is tudtam kivédeni. De könyörgöm! Attól mert beül valaki az autójába, még nem szűnik meg körülötte a világ!

Ekkor voltam kb félúton. Ezután jött még az Éles sarkon a szokásos helyezkedés, hogy ki merre megy, ki akar a kanyarban sávot váltani, hogy mégis jobbra jön, de ezek már mondhatni természetesek. A Harmat út egész pihentetős volt. Le is higgadtam, mire beértem a munkahelyemre.

[tilos-archives]

No lányok-srácok, kb. Egy időre ez volt az utolsó feltöltés, egy hónap, kb. 66 db kazetta. Van még pár, valamit szerelni kell, meg elszakadt. Most inkább a cérna. Közben szomorú aktualitása is lett, elment Palotai Zsolt és Kozma Péter - talán egy korszaknak is vége. Egy biztosan látszik-hallatszik, ez a fajta zenei és vizuális robbanás nem valószínű a közel jövőben, amit a 90-es évek hozott, és amiben Budapest a toppon volt. De remélem, hogy valahol éppen már történik, csak még nem láttam és hallottam - ne felejtsetek el szólni - és nézem, hallgatom! Egyébként is le a retro-val, csak a jövő számít! Hajrá!

A kazetta: future sounds of Budapest - selection by Tommyboy, 1997 (neki is milyen jót tett az underground közeg, na mindegy)

Ps.: az MI/ai - retro - egy statisztikai átlag, ami a múltból épít csak átlagos szar lehet, szóval no para, a rendszer az optimumra törekszik, az meg érdektelen..

[ezboldogsagtekurva]

olyan mély sebeket ejtettél rajtam amit semmiféle tű meg cérna nem fog összevarrni.

[gyepmester]

egy éve és 3 hónapja lakom itt

mindig vártam, hogy a szomszédok egyszer beszólnak, az erkélyünket csak egy paraván választja el

de nem náluk szakadt el a cérna ennyi idő után, hanem a másik szomszédnál, akinek csak ablaka van tőlem jobbra

hát most már elkésett, fel se jelenthet 😝

becsukta, jól tette

illetve feljelenthet, de erre inkább ne kerüljön sor. erkélyen dohányzás miatt panaszt tehet a szomszéd, és van olyan, hogy a bíróság korlátozhatja azt időben 😳 sima ciginél

[annafenesi]

Egyik kezemben kés, míg a másikban a szívem és egy cérna szál választ el attól, hogy leszúrjam a szívem és megszűnjek létezni. Majd jöttél te és elvetted tőlem a sz��vem, hogy majd te vigyázol rá. És ezért mindennél hálásabb vagyok neked! Köszönöm, hogy vagy szeretlek!

@almodozoangyal818

[redmatyi]

Ülök a buszon, nézem, lóg egy cérna a cipőm orrának az oldalából. Gondoltam, remek, elengedett a varrás. Na mindegy majd a műhelyben levágom.

Beértem az öltözőbe, húzom le a cipőm, és közben eltűnik a cérna. Na, az a cérna a zoknimtól lógott ki a lyukas cipőmből.

[katacha]

Van itt egy sürgősen eladó ikea ektorp kanapé, kicsi, könnyen javítható hibával (nem tudok varrni és nincs cérna-tű se itthon)

[kertikavics]

A legdrágább tárgy a lakásban a varrogépem, szóval amikor a reggel úgy kezdődött hogy a rolled hem varrása közben eltörtem a tűt (mert persze megpróbáltam a french seamed részt begyűrni a rolled hem feetbe és az egész megakadt) és utána nem volt hajlandó működni egész komoly pánikba kezdtem...

Végül szetszedtem, összeraktam nem volt jó, mély levegőt vettem, elindítottam egy mosást megreggeliztem majd megnyitottam egy darab youtube videót hogy tulajdonképpen hogyan kell helyesen visszatennni a drop in bobbin caset.

Hát nem úgy, ahogy én csináltam.

Most minden jó, de egy éve használom ezt a gépet, ha egy picit is nem úgy van befűzve a cérna ahogy ő szereti már hisztizik, egyszer legyek gazdag veszek magamnak egy 50-60 éves gépet...

[zoeeozzoeeoz]

Tudom, hogy örökké bajlódóm az MVM- el, más is, uh ez nem újdonság. Ma reggel időpontra mentem a 13. kerületi irodájukba. A két nő, aki a sorszámokat adja, irányítja az embereket, kb mintha a katonaságnál lennének. Nem a határozotságukkal volt bajom, hanem a fölényeskedésükkel, meg h semmi kommunikáció, csak a szinte ordibálva utasitás. Az ablaknál, ahova a sorszámommal hívtak, az elején nem ült senki, majd kb a 3x szóltak a munkatársai neki, mire előkerült az ügyfeles. Ő szintén ingerülten, ordítva lebaszott, h mit keresek én ott, ezt nem nekem kell intézni. Mikor nyugodt hangon közöltem vele, h de igen, nekem is kell intézi, mert nem akarom más számláját fizetni, és elmondtam h mit, akkor csendben marad, és intézte amit kell. Aztán többször jelezte felém, h ha 20 napon belül a másik fél nem iratja át, akkor kikapcsolják a gázt. Mondom ez már legyen az ő baja. Innentől kezdve full ellenségesen tolta. Meg h pont karácsonyra nem lesz fűtés majd nála, mert leszerelik az órát majd. Na itt szakadt el elsőre a cérna nálam. Mondom ezt miért nekem mondja, miért engem fenyeget ezzel. Én az eladó vagyok, nem nekem kell átiratni,hanem a vevőnek. Én csak lejelentem, megszüntetem a nevemen lévő szerződéseket, mert a vevő kései ügyintézései miatt nem akarom az ő számláit fizetni, akkor sem ha azt majd vissza utalják. Mert minek fizessek egy olyan lakás rezsijét, még novemberben és akár decemberben is, amit november első napjaiban átadtam a vevőnek, és nincs a tulajdonomban. Az, hogy a vevő nem intézkedik, és emiatt kikapcsolják nála a gázt, az az ő baja, nem az enyém. Amúgy sem tudják leszerelni a gázórát, mert nincs. Mérő nélküli, átalánydíjas. Nem gázzal fűt, csak a gáztűzhellyel használ gázt, max nem fog tudni főzni. De ez hol érint már engem??? Miért engem fenyeget ezzel??? Mire befejeztem a mondandómat, előkerült egy másik nö is, feltételezem a főnőke lehetett, mert nekem is mondott dolgokat, meg a ügyfelesnek is, hogy mit hogy csináljon, és onnantól csendben volt, csak pötyögött, majd szólt h kész. Elköszöntem, átmentem az áram oldalra. Megint a fent említett sorszámosztogatós , aki már hozzám sem szólt, csak adta a sorszámot. Az áramos oldalon azonnal hívtak is, ott az ügyfelesen már ránézésre is látszott h sík ideg. Elmondtam mit szeretnék, odaadtam amit kért, majd töltögettem amit adott papírt. Egy ponton elakadtam, mert azt mondta jelőljem be, h én vagyok a kiköltöző. Mondom nem laktam ott, nem költöztem se ki ,se be. Erre rám ordít h jóóó, de én adom át, tehát kiköltözöm JELŐLJE MÁR BE AZT ÉS ÍRJA MÁR ALÁ OTT NA!!! Itt megint megállt a kezem, és ránéztem. Meg sem kellett szólalnom, értette h miért nézek rá. Velem ne orditson már!! Volt az arcomra írva, meg szikrákat szórt a szemem. Hatásos volt. Onnantól ő sem szólt hozzám, csak pötyögött. Majd szólt h kész, elköszöntem, kijöttem. A 2 ügyintézés összesen fél óra volt.Legalább nem tartott sokáig. De hogy mi volt ott mindenkivel, hogy korán reggel, kezdéskor, mindenki sik ideg volt, nem tudom. Hárman voltunk összesen ügyfelek. Még csak tömeg sem volt. Mindegy. Lényeg h mindent elintéztem. A többi az ő gondjuk. Az MVM- en kívűl,az összes többi mindent sikerült online elintéznem. Nyugodtan. És senki nem orditott velem közben!

[gyogyulasomnaploja]

Rég irtam már ide

nem tudom én vagyok hisztis vagy az emberek nem értenek meg engem.

mindenki azt mondja hisztizem

közben olyan törékeny vagyok mint a porcelán

egy időzített bomba...bármikor robbanhat

sokszor érzem mostanában azt hogy sokszor elszakad a cérna, összetörik a pohár vagy csak szimplán felbaszom magam.

nem én akarom ezt

nem én akarok egyik pillanatról a másikra szótlanná válni nem én akarom ezt ez csak hirtelen jön és végig söpör...

nem akarok teher lenni sem idegbajt okozni se megőríteni mást

szimplán érdekelnek dolgok

sajnálom