#cikit
Text
sila komen yang ganas2 cikit hahah
32 notes
·
View notes
Text
2/4.
Zseb és cetli 12. Az első házastársi veszekedés.
Nohát, lassan, megfontoltan, minden érvet és ellenércet megcsócsálva kiválasztottuk a szerintünk három tuti találós kérdést. Már ez se volt könnyű, gondolhatják, három ilyen igen kifejlett ego esetében, úgy mint Ugribug barátom, Géza őskrokodil és leginkább Hermész Jakab. Bár ebben az esetben Hermésznek mégis volt némi hivatkozási alapja a kompetenciát illetően, hiszen mégis csak az ő feladványait vitattuk. És Géza inkább csak azért okoskodott, hogy a denevér-marabunak ellent mondjon, hátha ezzel is bosszantja őt. Meg kell mondjam, ez a számítása bejött, Hermész feje úgy belilult néha, tényleg már reménykedni lehetett abban, hogy felrobban.
- Tanár úr! – jelentkezik ártatlan képpel Laura.
- Parancsoljon, kisasszony!
- Magát ki tetszett felejteni.
- Mi? Ki? Én? Honnan?
- A kifejlett ego közül.
Kovács doci elámul, aztán felfogja a cikit, elmosolyodik. Addigra már a közönség is enyhén kárörvendőn kuncog, aminek az élét nagyban tompítja, hogy jómaga is nevet velük.
- Nahát, ebben igaza van!
- Bocsi, hogy szóltam.
- Nem, nem, az álszerénység szerintem a főbűnök közé tartozik.
- És a szerénység?
- Nekem mindig az is gyanús egy kicsit. De az álszerénység az egyértelmű.
Hogy mi más lenne az, mint a kevélység, a gőg ügyetlenül, vagy éppen rafináltan elbújtatott privációja. Nemde?
- Az már biztos is, ha a tanár úr mondja…
- Vegyük például az én esetemet. Mintha én nem lennék hajlamos, hogy az
előtérbe toljam magamat, ha kell, ha nem. Hát mi ez, ha nem olyasmi, hogy túl sokat képzelek magamról?
- Ugyan már, tanár úr!- szólal fel Gotfrid Virginia a sminkje alatt pipacs
vörösen. Ettől a közönség is úgy meglepődik, köztük Benjamin, hogy kevés híján leejti a kezéből a kamerát, ami éppen az imént vett le az állványáról, hogy a Túró kisasszonyokról „művészi” közeliket varázsoljon. És Virginia még nem hagyta ám abba. – Ez az igazi álszerénység, amit most művel.
- Ezt hogy tetszik érteni?
- Ez az önkritika, ami azt sugallaná, hogy valójában nem is képzel túl sokat
magáról, pedig nagyon is úgy van.
- Hűha, tanárnő, ön átlát rajtam.
De még mennyire hűha. Mi van ezekkel, összevesztek? Pedig már az is igazán szaftos pletyka volt, hogy összejöttek. Már ha igaz. Bár sokat látják ám ezt az annyira össze nem illő két embert együtt. Szemtanúk szerint még a Csiki erdőben is kézen fogva andalogtak, bár lehet, hogy azok nem ők voltak és nem akkor, mivel Gotfrid Virginia bármikor tanukkal bizonyíthatja, hogy a kérdéses időben a főállású munkahelyén, vagyis a Réti Élelmiszer Áruházban tartózkodott. És Virginia még mindig nem hagyja abba. – De önnek, Kovács úr, nem is kell szerénykednie. Se álszerénynek lenni. Önnek rengeteg esze van, ezt öntől senki el nem vitathatja. – Most mi van, dicséri, vagy szidja? És ennél jobb lehetőséget nem is adhatna Kovács Docinak a további, csakugyan gyanúsan hangzó önostorozásra.
- Nekem? Aki egy a filozófia tanszékről is kicsapott alak vagyok? Aki még
nappali éjjeli őrnek is éppen csak alkalmasnak találtattam? Aki a hivatását a
a Tojaki Borozó főállású alkoholistájaként találtam meg? És ha a Kelet-Nyugati sámánok nem bízzák rám a Csiki Mágikus királyság erdőkerülését, már rég egy pöcegödörben rohadnék, és talicskán tolnám magam előtt a májamat?
Hát erre az önvallomásra azért senki nem számított. Be is áll egy nagy csend, amit aztán Izaura tör meg a logikusnak látszó kérdésével.
- Azzal a piros talicskával, amivel a tanár urat elrabolták a földön kívüliek?
- Lehetne azzal is- mosolyodik el Doci, de aztán pontosít. – Viszont azzal a
talicskával nem elraboltak, hanem már visszahoztak.
- Az UFO-ról?
- Úgy vélem.
- És akkor hogy rabolták el?
- Arra nem nagyon emlékszem. Csak ennyire: kutyák vettek körül a Hosszúréten. És a többi homályos szorongás és rémálom, amire felébredve szerencsére nem emlékszem.
- És akkor majd erről a rablásról is tetszik mesélni? – teszi fel a kezét
Hajnalka.
- Mondom: ennél sokkal többet nem tudnék.
- Mert kimosták az agyát a tanár úrnak- magyarázza Péter Ágika.
- Kiszívták a bal fülemen, és visszatöltötték a másikon, de ez is mindegy
már, gyerekek.
- De ezen is látszik, hogy a tanár úr nem akkora lúzer.
- Ezen mért látszana, kedves Blanka?
- Mert akárkit nem rabolnak el a földönkívüliek.
- Azt mondja?
- Az ördög se szerződik le bárkivel.
- Hát ezt meg honnan tudja?
- Láttam a tévében.
- Ja, vagy úgy…
- Meg aztán, tetszik tudni, engem is beszippantottak…
- Ó, igen erre emlékszem!
Megint Janka igazgató asszony veszti el a türelmét, noha az iménti kis intermezzo tényleg nem volt érdektelen, ez a közönség feszült figyelmén is látszott, és látják majd a Gazdag Kábel nézői is, ha Benjamin el nem cseszi
a művészinek szánt felvételt. Mivel ha bármi gikszer lesz vele, megy a vágóasztalról a virtuális kukába.
- Megtudhatnánk végre, mik voltak azok a kérdések, kérem?
- Ó, hogyne, hogyne, csak sajnos elfeledtem, hol tartottam.
- Megállapodtak, melyik három lesz az.
- Úgy van, köszönöm.
- Tehát?
- Gondolhattuk volna, hogy ez csak a vállalásunk könnyebbik fele volt.
Ezután következett az, hogy Archy mama fejébe verjük. És mielőtt a teremben lévő állatvédők felnyüszítenének, sietve mondom: képletesen.
Kérem, hölgyeim és uraim, drága szép kisasszonyok, meg kellett állapítanunk, hogy a hölgyet nem az eszéért szeretjük. Noha az ember egy
ős - óriásteknőstől elvárhatna mélyebb gondolkodási képességet, intelligenciát, sőt, ahogy a hiedelem tartja az igen hosszú életet megélő élőlényektől, bölcsességet. Kérem, van olyan polinéziai hiedelem, ami a világ egészét egy hatalmas teknős hátára vízionálja az idő óceánjában.
Vagy a bölcs bagoly. Az elefánt! A cet!
- A mamutfenyő!- dobja be a közösbe Babos úr.
- Úgy van, az is.
- Mi, docikám!? De jó lenne, ha nem a Tokajiban, hanem valami őserőben
lehetne nekünk ácsorogni háromezer évig a Sziklás hegység közepén!
- Meghiszem azt, Babos úr.
- Akkor aztán ráérnénk mindenre, mi?
- Akkor aztán rá.
- Nem várunk a rokkant nyugdíjra, vagy hogy addig is megesik a szíve
rajtunk Ignác csaposnak és mégis ad hitelt…de sose ad az a kőszívű mocsok…
- Üzletember.
- Na, azt akartam mondani..
- Fater, dugulj már el! – morog rá az apjára a mellette ülő Kisbabos.
- Mért?
- Apádnak igaza van, ha elvágyódik, nem gondolod?
- Felőlem… - most Kisbaboson van az elpirulás sora Kovács Doci
kérdésére, ám a tanár úr már visszaveszi a szót, így elvonja róla a közönség, és ezen belül leginkább Izaura figyelmét.
- Csakugyan mennyivel jobb sora van egy mamutfenyőnek! Összevetve
velünk, izgága emberekkel, akiknek az ideje még manapság se több nyolcvan egy-két évnél. És nekünk ebbe kéne belesűríteni a…mit is? Nahát, gyerekek, az a legfontosabb kérdés, amit itt, ebben a stúdiumban, a „Bölcselmi gondolatok, vagy mikben” nekünk makacsul kéne feszegetni. De hát meg is tesszük. Hiszen mi másról szólna az én történetem, mint erről: ez élet, az tudatos létezés értelméről itt és most, vagy hatvanöt millió évvel ezelőtt, vagy ezután, vagy egy másik galaxisban, egy velünk párhuzamos univerzumban, egy másik húron rezegve: a Mi végre? . Mi célból, ha így jobban tetszik? Szemlélődni, mint a mamutfenyő, lehetőleg egy jó magas hegy kies bércén, ahonnan messzire ellátni, és egyként figyelhessük az égboltot és a földet, a Tejút lassú forgását, és az évszakok pörgését.
Mi tehát a cél? A szemlélődés maga? Vagy valamit azért tenni is illene? Túl azon, hogy enni, inni, szaporodni, és ennek a feltételeit békésen, vagy ha kell, véres küzdelemben magunknak biztosítani? No de mi végre az elképesztő technikai fejlődés, amivel a homo sapiens birtokába vette ezt a planétát?
Lett ettől bárki boldogabb? Csak jó sokan lettünk Ádám és Éve óta.
No de boldogság, a boldogulás a cél, hölgyeim és uraim?
És Kovács docens itt ismét hosszan kivár, ahogy egy vérprofi előadóhoz az elvárható, és illik, hiszen ezzel célja van. Neki bezzeg. De az emberiségnek mi?
És Janka igazgató asszony kivételesen jókor förmed a tanárára.
- Mi voltak azok a találós kérdések Doci!?
- Máris mondom, csókolom.
- Két hete várjuk!
- Már nem kell még egyszer annyit…
Ez némi derültséget vált ki, éppen eleget ahhoz, hogy a boldogságot firtató kérdésről, ami így teoretikus marad, és ezen belül úgyis megválaszolhatatlan, a figyelem jótékonyan elmoccanjon.
- Szóval késő délután lett, amire Archy mama memorizálni tudta a
talányokat. Először elpróbáltuk vele szép nyugodtan, hogy csak ismételje meg, amit hallott. Aztán jegyezze meg a válaszokat is, mert a gonosz ős ragadozó szörnyhal, a Szimpi majd biztos hallani akarja őket, he nem tudja. Adja isten, úgy történjen, gondoltuk. Aztán Ugribugnak az eszébe jutott, hogy ez talán kevés. Mert mi van, ha a stresszhelyzetben Archy agya leblokkol, ami nagyon is elképzelhető, ha beleérezzük magunkat: velünk szemben egy jó ötmázsás, hat méter hosszú, csupa tépőfog pofájú rém, aki a prédát látja bennünk. A még mozgó és lélegző húst, és aki csak azért nem tép szét rögtön, mert neki a rettegés is kell, amivel azt a randa, sötét lelkét táplálja. Naná, hogy az áldozatnak a neve se jut az eszébe, nem Hermész Jakab furmányos talányai. Ezért ahhoz folyamodtunk, hogy Géza eljátssza a Szimpit. Mondjuk minden testi adottsága meg is volt hozzá, mint hét méter hosszú, szintén csupa fog őskrokodilnak.
- Mondjad, vagy szétszakítlak, és befalom hozzá a kölykeidet, mint kis nokedlikat! – üvölt hát rá Géza szerencsétlen Archyra, aki erre persze az összes egy darab fejét behúzta a páncélja mögé ijedtében, és onnan bömbölt kifelé, „csak a kicsinyeimet kíméld, kérlek!”. És újabb fél óránkba került őt, mármint a fejét a páncéljából kicsalogatni, miszerint ne már, csak játszási volt, és ilyen nincs, hogy lehet egy ekkora teremtmény ennyire beszari.
Meg persze buta, mint… majdnem azt mondtam, hogy egy szőke nő, de idejében szétnéztem a teremben, hölgyeim, tehát ezt nem mondom, inkább azt a hasonlatot használnám, hogy buta, mint…
- A tök? – javasolja Péter Ági.
- Az is jó.
- Mint egy fél pár büdös zokni? – villant egyet Kisbabos.
- Az talán már túlzás.
- Mint az ágyú! – tromfol rá az apja.
- Az ágyú, az nem süket?
- De tök hülye is szerintem. Jaja, egy buta fasz.
- Ejnye, Babos úr!
- Jujuj, bocsánat.
Ez ismét lazít a hangulaton.
- Szóval buta, mint aki buta, maradjunk annyiban. Meg annyiban, hogy
bizonyossá vált, túl nagy a kockázat, Archy mamát nem engedhetjük Szimpi elé találós kérdéseset játszani. No de akkor hogy legyen?
- És hogy lett?
- Tanakodtunk, igazgató asszony.
- Jézusom.
- Hát így éreztünk valahogy mi is, de persze a barátaim és Hermész Jakab nem Jézuskát emlegették. Nahát, végül abban maradtunk, hogy noha Ugribug barátunk nem éppen vízi élőlény, de elég tekintélyes egyéniség ahhoz, hogy úgy nyakig a tengerbe gázolva Szimpi úr komoly kihívója legyen. Mivel az nem volt kőtáblába vésve, hogy a leendő préda nem állíthat helyettest. És ha jobban belegondol majd az a rémhal, rájöhet, hogyha Ugribug veszt, rajta sokkal több hús van, mint Archy mamán és a kisteknősökön.
Nahát, ezt gondoltuk ki, hogy ezt fogjuk megpróbálni, mihelyt megpirkad, mivel már késő este lett, és úgy éreztük, ezt sötétben mégse kéne elvégezni.
Ebben még Hermész Jakab is egyetértett, pedig ő ismét sík ideg volt már, hogy mit tökölünk mi itt ennyit, felőle pusztuljon meg inkább Archy mama az összes kis nokedlivel együtt. És ezzel ismét visszazuhant a népszerűségi indexe a negatív tartományba.
- De ugye nem akarja az egész éjszakát elmesélni?
- Ne akarjam?
- Felőlem, de előtte árulja el a talányokat, mert aztán nekem mennem kell.
- Akkor kegyednek külön megsúgom a fülébe, igazgató asszony.
- Nekem maga csak ne dugdosson a fülembe, mert még hírbe hoz engem is.
- Attól az isten mentsen!
Ez az „engem is” persze mesterien gonosz kis oldalvágás volt ám Gotfrid Virginiának, aki értette is, és újra a sminkje mögé pirult. De közben megesküdött, hogy bár nemtelen dolog a bosszú, de ezt Janka nagyság még visszakapja. Nem itt és nem most, de ami késik, nem múlik
- Na jó, akkor elmondom.
- Neeeee!
- Legyen úgy, ahogy történt, éppen idejében?
- Igeeen!
- Hát, tetszik látni, igazgató asszony. A nép szava, a néző szent, meg ilyesmi…
- Mesélje azt az éjszakát gyorsan!
- Nahát, tényleg hamar megleszünk, mert nem történt semmi. Kicsit korgó
gyomorral leheveredtünk a parton, mert a nagy megmentés hadművelet előkészítése miatt nem volt módunkban se ebédet, se vacsorát keresni.
Viszont az érzés, hogy megmentünk több tucat kicsi ősteknőst és Archy mamát, feledtette éhségünket. Kivéve Hermész Jakabot, ám ő el is tűnt az éjszakában, gondoltuk, repülve könnyebb valami jó érett dögöt meglelni és rákeselyűzni. Én mondjuk Ugribug barátom horpaszának dőlve sokáig elgyönyörködtem az éjszakai égboltban. A Hold kifli volt, és mondanom se kell, hogy hatvanötmillió évvel ezelőtt vagy ezután nem volt vagy lesz fényszennyezettség. Tehát úgy látszott a Tejút, hogy gondolhatta az ember, nekifut, nagyot dobbant, és már páros lábbal rajta is áll a Tej Útján, hogy mint valami gigászi csillaglény kóborolja be e galaxist, mintha csak korzózna a főúton a kedvesét kísérve a cukrászdából a Jázmin teázóba. – És itt Kovács tanár úr orcátlanul Virginiára nézett ám, amitől az asszony immár harmadszor kénytelen elpirulni, minek következtében az amúgy tökéletes sminkje itt ott pattogzani kezdett.
- A mély csöndben csak a tenger lélegzett halkan, Archy mama nyöszörgött
és motyogott magának és a csemetéinek, hogy most már nem lesz baj, mert megjött a segítség, megmentik őket ezek a rémes kinézetű, de igen jólelkű bácsik, no meg Géza horkolt, akár egy gőzfűrész.
No, azt akkor megpirkadt. Úgy döntöttünk nem is tökölünk sokat, amire Hermész Jakab előkerül a ki tudja honnan, mi ezt az ügyet így vagy úgy, de lerendezzük. Jómagam Ugribug nyakába ültem, ehhez ragaszkodtam, hiszen barátságunk immár ezt megkövetelte: együtt jóban, rosszban.
És akkor Ugrubug begázolt a tengerbe és megállt benne, amikor az a nyakáig ért, tehát nekem se volt már aznap gondom a tisztálkodással. És ott vártunk egy-két percig, csak hogy a közeget szokjuk, aztán hívogatni kezdtük ama
rémhalat. – Hé, Szimpi! Te szép mosolyú gazfickó! Hát sunnyogjál már elő
a zavaros vizeidből, mert szólnánk veled, ha igazi harcos vagy és nem csak egy nyámnyila sügér! Azt akkor még pár ilyen cirkalmas kihívás után meg is jelent a szép mosolyú Szimpi. De én bizony tényleg ott helyben összecsináltam volna magam, ha nem egy T-rex nyakában ülök!
Hát a múltkor hoztam is egy rajzot arról a halról, de higgyék el, az meg se közelítette azt, amilyen az a dög valójában. Hát komolyan mondom, az a legkevesebb, hogy ne lássam többé a tengert! De még a Dunát se! Sőt, inkább halat se eszek többé, csak még egyszer az eszembe ne jusson!
- Hát annyira ronda volt, tanár úr?
- Még annál is, Ágika. Veszélyesen ronda.
- Ajaj- és Péter Ági érzi magában a kihívást, hogy lehetne egy veszélyesen
ronda halból imádni valóan ocsmány plüssbabát kreálni. Ha már bolt lesz belőle, amivel kihúzzák a Túró Kisasszonyokat az anyagi csődből, no meg pár százalékot ő is kap majd, ha az üzlet nagyon beindul. Na és ha sikerül, még az is lehet, hogy pont a Szimpik lesznek a legkeresettebbek.
- Hát te meg ki a rosseb vagy, te pimasz szárazföldi patkány, he, és mi az,
hogy két fejed van? – emelkedik fel Szimpi a víz felszínéig, és förmed máris
ingerülten ránk, a kihívókra.
- Először is nem patkány vagyok – oktatja a rémhalat Ugribug, - másodszor
azért van két fejem, mert annyi eszem van, hogy egy fejbe annyi már nem fér bele. – Hát én meg csak ámulok ám le a barátom feje búbjára a takaros kis kendermagos tollakkal, micsoda frappáns, sőt, kópé választ csapott oda, de lazán ám, mint náthás tahó a taknyát az aszfaltra… hoppá, bocsánat…- veszi észre magát a Doci, hogy a mesélés hevében ez a hasonlata nem volt különösebben szalonképes. De kuncognak rajta, tehát a közönség nem vette zokon, ettől megnyugszik, mesél tovább.
- Azért van két fejed, he?
- Azért hát.
- Nem azért, mert egy ocsmány mutáns vagy?
- Nem de nem a mutánsok által ment a világ elébb, ó, Lucifer?- kérdez vissza Ugribug, és bizony mondom nektek, lányok, a kukák mellett megolvasott és begyakorolt Madách: Ember tragédiája stílusában. És ezzel engem persze újra ámulatba ejtett. Hogy mi át nem ragad egy kíváncsi verébre, lányok!
- És mért voltak a feje búbján kendermagos tollak?
- Mert a csirkék is valójában T-rexek.
- Ne már! – ámul el Blanka.
- De ezt be csiviteljétek a verebek előtt!
- A tanár úr szerint ők ezt nem tudják?
- Nos, Ugribug nem tudta. Márpedig az ő műveltsége nem mindennapi.
Hölgyeim. És ezt nem vegyék célzásnak. Vagy inkább: vegyék!
No, nem azt sugallom, hogy mint leendő úrinők mostantól a szabad idejükben a lakótelepi szemétledobók környékén bogarásszanak.
De ámulatba esett ám a szép mosolyú halunk is. Először is a kérdés mélységétől, másodszor az említett névtől, amit úgy érzett, illene ismernie, pedig nem is. De mert sznob volt, nem csak hidegvérű gyilkos
és elmebeteg pszichopata, hogy műveletlenségen kaphatják, külön feldühítette.
- De tőled bizony nem megy, mert mindjárt miszlikre téplek és
felzabállak!- hörög, és ettől még dühösebb lett, mert tudta ám, hogy ez egy igen gyenge kis riposzt volt. Fizikai megtorlással fenyegetni az ellenfelet egy szellemi párbajban, hát az bizony máris a vereség elismerése.
- Ejnye, Szimpikém, és a játékod? – kérdezi leereszkedő mosollyal
Ugribug. És komolyan mondom, megszólalásról megszólalásra hökkenek meg, minő tökéllyel kezeli ezt a nem is veszélytelen helyzetet.
- Miféle játékom?
- Hát hogy három találós kérdést kell feladni neked. És ha mind a háromra
tudod a választ, akkor neked elkészült a vacsora.
- Reggeli.
- Parancsolsz?
- Reggel van, kétfejű baromarc! Annyi eszed van, mi, hogy ezt se vetted észre.
- Igazad van, reggeli.
- Na jó, kérdezz!
- De várjál, mi van, he nem tudod a választ?
- Olyan nincs.
- De ha van.
- De nincs.
- Kiveted magad a partra és magadtól szépen megdöglesz?
- Nem.
- Elhúzol innen az óceán másik végére és békén hagyod az itteni népet?
- Kérdezz!
- Elhúzol?
- Ezt volt az első kérdésed? Mert erre tudom a választ.
- Nem kérdezek, amíg meg nem egyeztünk.
- Rendben, elhúzok.
- Úgy dögölj meg, ha nem.
- Úgy…is tudom a választ!
- Nos hát, az első: előbújik éjjel, ám nappal elveszett, eltűnik a fénnyel,
de holdfénynél megleled.
- Ez túl könnyű.
- Mi az?
- Kérdezz nehezebbet!
- Halljam a választ!
- Korallsügér.
- Nem.
- Mi az, hogy nem?!
- Az, hogy nem.
- Akkor a nyálkás hal.
- Ez se jó.
- Anyátok nem jó.
- Az én anyukám egy tündér kis madár volt, őt ne vedd a szádra!- hördül fel Ugribug.
- Az enyém meg talpig úriasszony- tettem hozzá én is szerényen a magamét
Ugribug nyakában. Azt persze nem magyaráztam meg, hogy ezt pontosan hogyan értem. A talpig tán azt jelenti, hogy mindössze a talpáig? És azon felül nem?
- És hogy értette a tanár úr?- támad fel a kandi kíváncsiság, persze kiben
másban, mint Izaurában.
- Ó, drágám, sehogy, csak megint felesleges járt a szám- és itt Kovács úr
sandán Gotfrid Virginiára pislantott, amit megint csak az nem vett észre, aki nem akarta. Tiszta pornográfia már, amik ketten itt testbeszéddel nagy nyilvánosság előtt művelnek, nem? Ám a tanár úr igyekszik kikeveredni a maga okozta csávából, azért rákérdez: - Esetleg tudja valaki a választ?
És Kisbabos rögtön rávágja: A csillagos ég.
- Úgy van! Gratulálok, fiatal úr!
- Tényleg könnyű… - no és Kisbabos tekintete se volt ám semi, amit Izazurára vetett, reménykedvén, hátha sikerült végre a szerelmét leimponálnia. Ám a túró kisasszony, mint tudjuk, nem most jött le a falvédőről, ezért Kisbabos tőle csak egy széles nagy mosolyt kapott.
- Nahát, lehet, Kisbabos, hogy neked könnyű volt, de bizony Szimpi, az ős
rémhal csak fortyogott a vízben, de nem adta ám könnyen megát.
- A mérges pókhal!- ordította.
- Ez sem jó.
- Mi?! Hát vedd már észre éjjel, te kétfejű melák bunkó!
- Akkor se ez a jó válasz.
- Rendben. Akkor nem lehet más, mint a tengeri sün.
- Nem nyert ez se.
- Te csalsz.
- Én nem.
- Akkor mi a válasz?
Nos, Ugribug szárazon közölte vele. Szimpi meg bámult vissza abból az ocsmány fejéből, és hosszú hallgatás után csak ennyit szólt: mi a következő?
- Senki se láthat, nem is fog soha, mégis bízik bennem, kinek élni van joga.
- Mi van?!
- Ez lenne a következő.
- De ez baromság.
- Találós kérdés.
- Akkor ismételd meg, mert nem figyeltem!
Ugribug megismétli, ismét vigyáz a hangjára, hogy ne legyen benne semmi kihívás, előre érzett káröröm, ilyesmi. Szimpi meg úgy lebeg a vízben, mint aki menten a hátára fordul és döglött rémhalat jelent. Valószínűleg neki is ilyesmi fordulhatott meg abban a gonoszságra tekeredett agyában, mert hosszú gondolkodás után inkább kérdezte, mint mondta: a halál?
- A halál? – ámulunk el Ugribuggal.
- Igen! Az! A halál hát! Azt senki se látja, és nem is fogja soha, de
megtapasztalja, ha élni van joga. He? Kitaláltam? Kitaláltam. Tehát készülj a halálra, kétfejű! Aztán készüljön az a buta némber is a porontyaival: nekik is annyi.
- De nem jó a válasz.
- Miiii?!
- Nem jó!
- Mért nem jó?
Igazság szerint igen jól gondolkodott a rémhalunk, mert logikus volt a válasza. És jómagam gyengébb napjaimban el is fogadtam volna, ha nem az életünkre, no és Archy mama meg a gyerekei életére ment volna ki a játék.
Értik, ha csak úgy ülök a kedvenc helyemen a turistaház büféjében és iszom
a reggelihez a sörömet, mivel a kakaótól ég a belem, a tejtől meg hasmarsom van, és velem szemben Laci kolléga szórakoztat. No de itt muszáj volt gondolkodnom, tehát át is veszem a szót az alsó fejemtől, aki amúgy Ugribug volt, ugyebár.
- Azért nem jó, tisztelt Szimpi úr, mert ad. egy: csak a saját halálodat nem
látod, mivel köztudott sztoikus okoskodás az, hogy azért nem kell félni tőle, mármint a haláltól, mert amíg te itt vagy, addig a halálod nem lehet jelen, ha viszont meghaltál, már te nem vagy itt, tehát kétségtelen, hogy ti ketten soha nem találkoztok.
- Na ugye!
- De más halálát látod, nemde?
- És?
- Pláne, hogy egy vérengző rémhal vagy.
- Naná!
- Tehát jobb napjaidon többször is látod a halált, mint ahogy azt mások
szeretnék, nemde?
- Ez csak szófacsarás, kétfejű!
- Nem, ez egy találós kérdés.
- Anyád!
- Azt már megbeszéltük, hogy őt nem emlegetjük.
- Akkor…a nénikéd!
- Halljuk a jó választ!
- A halál!
- De az nem jó.
- Akkor…dögölj meg! – és látszott ám Szimpin, hogy remeg az indulattól,
és nem sok választja el attól, hogy a saját játékszabályát megszegve nekünk rontson. Ám mégis visszatartotta Ugribug barátom nem csekély termete, iszonyatos tépőfogai, meg stabil helyzete a vízben állva. Nem mehetett volna tutira a rémhal ellene szerintem. Másrészt azért az súlyosan rontott volna a renoméján szűkebb és tágabb tengermélyi körökben, elvégre Szimpi nem csaló volt, hanem rémhal, nem politikus, csak simán pszichopata – és ezzel a megjegyzéssel Kovács tanár úr ismét kicsalt egy kis kuncogást a közönség soriból.
- No de, gyerekek, erre tudja valaki a választ?
Hosszú, mély csend üli meg a termet. Kisbabos jelentkezik. – Bekapcsolhatom az okos telefonomat?
- Minek?
- Meggúglézom.
- Úgy érted, a feladványt?
- Mért, például nem azért van?
- Mármint az okos telefon?
- Azért okos, nem?
- Á, inkább megmondom.
- Ez az, tanár úr, haladjunk tempósan!
- Igazazgató asszony, önnek igaza van, mint mindig: HOLNAP.
- Mi az hogy mindig holnap van igazam?
- Nem úgy, hanem magának mindig. A válasz a HOLNAP. Amit tényleg
senki se láthat, csak ha mává válik.
- Ja, vagy úgy….
A közönség megkönnyebbültem sóhajt fel, ezen is túlestek, De mi jöhet még?
- Nohát, népmesei fordulattal élve: dúl-fúl magában Szimpi, a rémhal, hogy
már másodszor jártak túl az eszén, ám valahogy mégis úgy érezte, hogy ez többé nem fordulhat vele elő. Hiszen minimum húsz éve annak, hogy nem tudott egy kérdésre megfelelni. Aztán meg nem ismerte a szólást a „három a magyar igazságról és egy a ráadásról”. Így aztán még mindig joggal lehetett magabiztos, noha sejthette volna, ha kétszer pofára esik, bizony megtörténhet harmadszor is, mivel egy még lehet kivétel, ami erősíti a szabályt, de a kettő bizony már egy kezdődő sor eleme, amiből könnyen válhat tendencia.
Pökhendien vetette oda, vagyis ide, a rengeteg tépőfoga hegyéről, mondhatni, halljuk a harmadikat.
- No de ha erre se tudod a választ, ugye tudod, hogy világgá kell úsznod?
- Lökjed, kétfejű!
- Mert ha megpróbálnád elsumákolni, holmi ócska kifogásokkal
megtámasztva a csalásodat, megvet majd hét tenger köznépe?
- Ne lamentálj már annyit!
- És nem zaklatsz többé a perverz szokásiddal senkit? Csak becserkészed
a prédát, megnyuvasztod és bezabálod, ahogy minden becsületes, jólelkű
ragadozó viselkedik?
- A harmadik nem foghat ki rajtam.
- De ha igen?
- Nem zaklatok, rohadj meg!
- Hát jó. Mi az, amit elkapni lehet, de eldobni nem?
- Mi az, hogy mi az?
- Mi az?
- Micsoda hülye kérdés ez? Ha elkapsz valamit, mért dobnád el?
- Miért ne?
- Mert ez nem életszerű.
- Már amennyiben?
- Gondolkodj már, kétfejű!
- Te jobban tennéd, különben már úszhatsz is világgá.
- Elkapni is mindent lehet, meg eldobni is mindent lehet, de igen nagy
marha az, aki dobálódzik azzal, amit végre becserkészett.
- Ez a válasz?
- Amit egyszer elkapsz, el nem dobod, ha egy kis eszed van.
- Akkor ez a válasz?
- Ez.
- Téves.
- Miiiii?!
- A betegség az.
- Micsoda?!
- Influenza. Takonykor. Sertéspestis. Száj és körömfájás. Szivacsos
agyvelőgyulladás. Őshal kori demencia, ami neked lehet, hogy ennyire
zokni vagy már a saját kedvenc játékodban is…- és bizony itt már nem hiányzott Ugribug hangjából a kárörvendés diadala. Na de, ha látták volna akkor, hölgyeim és uraim, imádott túró kisasszonyok a Szimpit!
Lesápadni egy rémhalat. Egyáltalán, ki látott már elsápadni egy halat?
Civilként azt gondolnánk, ez lehetetlen. De esküszöm önöknek, hogy Szimpi lesápadt. Aztán vértolulást kapott. Aztán tátogott csak, mint egy hal.
Aztán körbe sunyított, hátha nincs a felsülésének tanúja. De bizony volt.
Hát már hogyne lett volna? Egy tengerparton, dagály előtt? Ezernyi kicsi hal, puhatestűek, medúzák, rákok, kagylók mind hegyezték ám a fülüket egymásnak pisszegve – ne zizegj már, nem hallom. Na, most tudva levő, minél kisebb valami/valaki, annál inkább hajlamos a pletykálkodásra.
Így aztán Szimpinek nulla esélye volt arra, hogy meg nem történtté sikálja
az ügyet. Csak nézett ki a randa fejiből ránk, a Kétfejűre, aztán könnyen elemezhető hörrentést hallatott, farkon fordult és elúszott. De lassan ám, hátha ezzel megőriz valamit méltóságából. De nem őrzött meg.
Azt a gúnyolódó ciccegést, vihogást, beszólásokat! Amit a másfél tonnás, vagy mit tudom én már, mekkora rémhal ott kapott! Hát már csak ezért is húznia kellett onnan hét tenger hetedik végébe, és még ott is felcsapni tüdős halnak, és kimászni a partra, és bevergődni valami lápba a szégyene elől.
De úgy kell neki, én azt mondom, se akkor, se most nem bírom őt megsajnálni, pedig tényleg csúnyán pofára esett.
Hát gondolhatjátok, drágáim, micsoda diadallal lábaltunk ki a tengerből!
De még Hermész Jakab se bírt legalább fél óráig beszólni semmi kellemetlent. Már csak azért sem, mert valahol annyira teli zabálta magát az éjszaka, hogy átmenetileg egyáltalán nem volt képes megszólalni, de még szárnyra kapni se, úgy totyogott haza két lábon. De a Géza! Hát az annyira büszke volt ránk, hogy fejét az égre fordítva, mint elhangolt és megrepedt fanfár tutulta a világba dicsőségünket. Na és Archy, az ősteknős mama?
Immár az örömkönnyeit hullatta.
- Hogy köszönjem ezt meg nektek?- zokogta a boldogságtól.
- Igazán nem szükséges, asszonyom- mondok neki szerényen, Ugribug
nyakáról lekászálódva.
- Gyerekek, köszönjétek meg ti is a rém bácsiknak!
- Köszönjük szépen! – nyikorogták a kis teknősök.
És ennyi tényleg elég is lett volna nekünk, és ezt most minden álszerénység nélkül mondom. Már csak azért is, mert ugyan miféle hálát várhattunk egy
ős óriásteknőstől a köszönömön kívül. De bizony Archy mamának nagyon is volt mit adnia, jótett helyébe jót várj alapon, mert bizony ez se véletlenül állandó fordulat a mesékben, egészen az archaikus időkre visszamenőleg.
Gyerekek! Egyszerűen muszáj a világnak úgy működnie, hogy a jótett elnyerje a jutalmát, a gonosz pedig megszívja. Ez akkor is így van, ha a hétköznapi valóság mintegy a képünkbe ordít: az ellenkezője az igaz, te ostoba! A jótett elnyeri méltó büntetését, a gonoszság pedig célját eléri, regnál és hatalmaskodik, a szegényt elnyomja, a lúzert kikacagja.
- De ha tényleg így van! – kiált be valaki a nézők közül.
- Látszólag.
- Tényleg!
- Látszólag tényleg. No de hosszú távon…
- Ugyan ne gyere már ezzel, Doci!
Nohát, erre már muszáj mindenkinek az akadékoskodó felé fordulni.
Hát ki más állt neki hepciáskodni, mint Ignác csapos a Tokajiból. Ami ha másért nem is, de azért biztos, hogy meglepő, hogy akkor ki áll most a söntés mögött?
Vagy lehet, már a Tokajiba se néz be olyankor senki, amikor Kovács tanár úr a meséjét mondja?
O
NEM TISZTELT ENGEM, AZÉRT
- Na és erre mit mondott a Doci? – kérdezi Boglárka a férjét, miközben a Kisbogit eteti sütőtökös csirkemájjal, mivel ezt még inkább megeszi, mint kiköpi a boltban kapható bébiételek közül.
- Várjál, ezt most nem is tudom…- töpreng el Benjamin, az asztal másik végénél ülve és az etetést kibicelve.
- Miért, nem figyeltél oda?
- Csajszi, én ott dolgoztam.
- Nem mondod, hogy kamerázás közben már nem tudsz figyelni?
- Éppen azt mondom, nem?
- És kértelek már, hogy a baba előtt ne szólíts csajszinak!
- Mért ne?
- Mert ő is úgy hív majd, ha ezt hallja.
- És?
- Anya vagyok, nem csajszi.
- Oké, „ anya”. Ha akarod, most kikeresem a kamerában, mit válaszolt Ignácnak a doci.
- De előbb hozd fel a tiszta ruhát a szárítóból.
- Oké, „anya”.
- És nem kéne ám az „anyát” idézőjelben mondanod. Tudod, nem
idézőjelben szültem meg a Kisbogit, hanem tényleg.
- Oké.
- És ne mondd, hogy oké!
- Te jó ég, Bogi, neked meg mi bajod van?
- Semmi.
- Archy, az óriásteknős mama adott Ugribugnak egy aranyszínű tojást
ajándékba. Ezt mondta még a doci.
- Mint a mesében?
- Mivel, hogy ez egy mese…
- Szóval te se hiszed, hogy ez megtörtént vele?
- Nézd, tényleg eltűnt az Odaát Ajtaja mögött vagy öt percre, aztán tök
rongyosan, lenőtt hajjal, torzonborz szakállal jelent meg. És azt azért nem lehet kamuzni, hogy valakinek öt perc alatt vagy háromhavi szőrzete nő ki.
- Szóval megtörtént.
- Hogy eltűnt, az meg. Emlékszel, minket is beszippantott az Ajtó a
Kisbabosssal.
- Aha. Azóta lettetek ti is „halekok”.
- Néha magam is elfelejtem, hogy már nem is ember vagyok…
- Mivel egy eléggé önző állat vagy…- és Boglárka eme megjegyzéséből
Benjamin ama reménye, hogy sikeresen elterelte a beszélgetést, dugába dőlt. Viszont az esze ágában sincs rákérdezi, hogy „ugyan mért is vagyok én egy állat”. Annyira azért nem szeretheti a feleségét, hogy megtegye ezt a szívességet. Ha Bogi veszekedni akar, csak adjon ő végszót magának. Úgyis megint felvételire készül… Lehet, most az a baj, attól ideges? Erre rákérdezhetne, ám ez is eléggé ingoványos talaj. A legjobb lenne, ha most itt se lenne. Ha felállna, és kimenne? Valami kifogást keresve? Például pisilni kell? És akkor élhetne ama vulgáris közmondással, hogy „kiment pisálni, de szart visszajönni”? Ezt megpróbálhatná. És Benjamin már moccan, hogy felálljon, de elkésett. Boglárka támad.
- És mért nem eteted meg néha te a gyereket?
- Ja, hát ha ez a baj, mért nem mondod?
- Most mondom.
- Akkor vigyázzál!
- Most már ezt befejezem, majd te büfizteted.
- Oké, azaz izé: rendben.
Most mind a ketten a babában gyönyörködnek, ahogy komoran maga elé meredve nyammogja a sütőtökös csirkemájat, és lenyeli azt a részét, amit nem sikerül az állára, és onnan a partedlire suvasztani. Ám ez a békés idill egy percig se tarthat, és Benjamin másodszor is tempót téveszt, megint nem szólt, hogy szólítja őt a szükség, bocsi.
- És mi lesz, ha idén felvesznek a színire?
- Az szuper lenne.
- És ha téged is operatőr szakra?
- Dupla királyság.
- Akkor ki vigyáz majd a babánkra?
- Megoldjuk.
- Hogy?
- Lényegében mindenki itt lakik már a turistaházban, nem?
- Kicsoda mindenki?
- Hát apukád, anyukád…
- Neked ők a mindenki?
- Alma, János bá’, Laci bá’, a Doci, Szép Juhász néni… Lassan nincs is kiadó szobánk annak, ha véletlenül meg akarna valaki szállni. De mondjuk mért akarna, amikor egy óra séta ide a város. – Máskor ez is tökéletes téma lenne arra, hogy elterelje a beszélgetést, de Boglárka nem hagyja.
- A szüleimre se lehet mindig rálőcsölni Kisbogit.
- Akkor majd anyámék…
- Nekik ott van az öcsikéd gondnak.
- Krisztián nem gond, mindjárt öt éves.
- Még sose ajánlották fel, hogy vigyük át hozzájuk.
- Mért vinnénk őt a lakótelepre?
- És tényleg nem adják el Etus néni házát?
- Kérdezd meg tőlük- kezd egy kicsit ingerült lenni Benjamin is. Na, ez kell még csak Boginak, mintha erre várt volna.
- Hogy kérdezzem meg tőlük, amikor október óta meg se nézték a babánkat?
- Először is megnézték.
- Nem emlékszem rá.
- Mert…nem értem, hogy nem emlékszel!
- Szóval szerinted már hülye is lettem, nem csak kövér?!
Hát erre aztán Benjamin csak tátott szájjal bámul a feleségére. Hogy jön ez a kérdés ide? Pláne ilyen agresszív hangnemben? Erre már a Kisbogi is felfigyel.
Félbehagyja az alapos és megalkuvást nem tűrő küzdelmét a sütőtökös csirkemájjal, felnéz az anyjára, aztán nagylelkűen átnyújtja neki a kedvenc szövetpelenka darabkáját, a Rongyit, amit táplálkozás közben muszáj neki a bal kezével markolászni. Az anyja automatikus mosollyal jutalmazza a gesztust, aztán megtörli vele a kicsi száját. Ám már a törlés pillanatában rájön, hogy a Rongyi nem arra való, arra egy közönséges papírtörülközőt készített oda. És most moshatja ki Rongyit és rakhatja a fűtőtestre, hogy a következő étkezésig megszáradjon, mert anélkül kitör a hiszti, és Kisbogit nem lehet ám átverni egy másik pelenka darabbal, ami pont olyan tarka ruhákkal összemosott szürkésfehér, pont akkora darab és pont ott rongyos, ahol a Rongyi. Vajon honnan tudja, hogy ez nem az, pontosabban az nem ez? Szagról, tapintásról se lehet szó. Rongyinak lelke lenne, a kapcsolat pedig Kisbogival telepatikus?
Nos, ez az, amit nem lehet kizárni, pláne itt, a Csiki Mágikus királyság e kies szegletén.
- Dehogy vagy hülye és kövér! – próbál meg Benjamin valami utóvéd
harcot.
- Mos mondtad, hogy már arra se emlékszem, mikor jártak itt legutóbb
anyádék.
- És attól még nem vagy hülye.
- Az agyamra ment a háj, mi? Nem csak a fenekemre? Most hová mész?
- Pisálni.
- De ne most menjél, amikor beszélgetünk végre!
- Ez neked beszélgetés?
- Mért, mi?
- De behugyozok, Csajszi!
- Nem baj. Akkor is végighallgatsz. Unom!
- Mit?
- Hogy itt meresztem a kövér seggem, vagy a pult mögött a büfében.
- De…
- Te meg jössz-mész, hová neked tetszik.
- De…
- Mostantól te leszel gyesen.
- Nem is vagy gyesen.
- De te gyesen leszel, csipszar!
- Oké, csajszi, de vegyél már vissza, mindjárt sír a baba!
- Mert nem tisztelsz engem, azért. – És Bogi, mint született mazochista,
a maradék sütőtökös csirkemájat is a Rongyiba törli a baba arcáról, mert ha már mosni kell, olyan mindegy, hiszen ha lúd, legyen az kövér.
3 notes
·
View notes
Text
Daftar Jargon A. Widhi
Ahem, [kalimat random].
Aku mau [nama kegiatan]!
Aku mau beli [nama benda] [jumlah angka] buah/kotak/bungkus/botol/gelas/pak/lembar/kaleng/biji!
Aku mau ke [nama negara/wilayah]/[nama tempat]!
Aku mau ketemu [nama orang]!
Andai [nama negara/wilayah]/[nama tempat]/[nama benda]/[nama merek]/[nama acara] ada/punya/nggak ada/punya [nama orang]/[nama tempat]/[nama pekerjaan]/[nama negara/wilayah]/[nama merek].
Anjing/Anjir/Anjas! Ada [nama benda]/[nama orang]/[nama merek]!
Anyway, [Kalimat bebas dalam bahasa apa saja].
Apa yang akan terjadi kalau ada/______ [nama benda]/[nama peristiwa]/[nama benda] [kata sifat]/[nama orang] [nama peristiwa]/[nama orang] menjadi [nama pekerjaan]/[nama orang] [nama peristiwa]/[nama orang] [nama kegiatan]?
Bagaimana kalau terjadi/ada/______ [nama peristiwa]/[nama orang] menjadi [nama pekerjaan]/[nama orang] dapat/bisa melakukan/dapat/bisa [nama kegiatan].
Bakar bendera/gedung kedutaan/foto Presiden/Raja/Ratu dan/atau Perdana Menteri [nama negara/wilayah]!
Bukan begini/begitu wujud [nama benda]/[nama orang]/[nama tempat]/[nama merek].
By the way, [Kalimat bebas dalam bahasa apa saja].
Cari idola di [nama negara/wilayah]!
Cikit cikit!
Demi [nama benda]/[nama orang]/[nama tempat]/[nama merek]/[nama acara].
Demi apa ada/nggak ada [nama benda]/[nama orang]/[nama tempat]/[nama acara]?
Eya! Ada [nama benda]/[nama orang]/[nama tempat]/[nama merek]!
Eya! Ada [nama pekerjaan] dari [nama negara/wilayah], namanya [nama orang asing dengan pengucapan selain Inggris/Latin/Arab].
Gemewo!
Hah? Ada/nggak ada [nama benda]/[nama orang]/[nama peristiwa]/[nama merek]?!
Hah? Beli [nama benda]?
Hah? Harus [nama kegiatan]/[nama kegiatan] di [nama tempat]/ke [nama tempat]?!
Hah? Naik [nama maskapai penerbangan]/[nama perusahaan transportasi]?!
Hah? [Nama benda]/[nama orang]/[nama merek]/[nama tempat] [kata sifat]?!
Hah? [Nama tempat yang menakutkan]?!
Haram Jadah!
Hareum!
Here come/comes [nama idola]/[nama merek].
Hiha! Ada [nama benda]/[nama orang]/[nama merek]/[nama tempat]!
Hiha! Naik [nama maskapai penerbangan]/[nama perusahaan transportasi]!
([Nama negara/wilayah]/[nama merek]/[nama benda]/[nama tempat]) Ingat siapa, ya?
Ini [nama benda]/[nama orang]/[nama merek], bukan Sparta/[nama benda]/[nama tempat]/[nama merek]!
Ini dia [nama benda]/[nama merek]/[nama orang]/[nama tempat]!
Jual diri demi [nama benda]/ke [nama tempat]/[nama negara/wilayah].
Kalau ada X, kenapa nggak ada Y (bahkan Z)?
Makan [merek makanan] ([jumlah angka] bungkus/piring/kotak/mangkuk)!
Mengandung babi!
Minum [merek minuman] ([jumlah angka] botol/gelas/kotak)!
[Nama idola] bilang [kosa kata] apa ya?
[Nama laki-laki] berubah menjadi [nama perempuan]!
Nanti masukkin ke [nama situs/platform]!
No Ingliz (English)!
Pakaian adat divermak.
(Ada yang/Adek/Anda/Bapak/Ente/Ibu/Kakak/Kalian/Kamu/Loe/Mas/Mbak/[Nama orang]/Om/Siapa yang/Tante) Punya [nama barang]/akun [nama situs/platform]?
Racunilah dia/mereka dengan Novichok.
Selamat! [Nama tempat]/[nama negara/wilayah]/[nama merek]/[nama orang]/[nama acara]/______ ada/nggak ada/punya/nggak punya [nama benda]/[nama orang]/[nama pekerjaan]/[nama merek]/[nama tempat]!
Sesuai dengan ajaran Eurosport.
(Ada yang/Adek/Anda/Bapak/Ente/Ibu/Kakak/Kalian/Kamu/Loe/Mas/Mbak/[Nama orang]/Om/Siapa yang/Tante)Tahu [nama benda]/[nama tempat]/[nama orang]/[nama merek]?
Tidak sesuai dengan ajaran Eurosport.
Ya Allah/Gusti/Tuhan, semoga [nama tempat]/[nama negara/wilayah]/[nama merek]/[nama orang]/[nama acara] ada/nggak ada/punya/nggak punya [nama benda]/[nama pekerjaan]/[nama orang]/[nama tempat]/[nama merek]!
Yah! [Nama tempat]/[nama negara/wilayah]/[nama merek]/[nama orang]/[nama acara]/______ ada/nggak ada/punya/nggak punya [nama benda]/[nama orang]/[nama pekerjaan]/[nama tempat]/[nama negara/wilayah]/[nama merek]!
2 notes
·
View notes
Text
Hhaha...kt sini ramai yg sorok bini ke?ataupun on thumblr smbil main sorok2 dgn bini...ahaks...sape couple yg x main sorok2 kita geng....hahhaha reblog cikit tgok bape ramai yg batang x terkelup.ahak
414 notes
·
View notes
Photo
Po obejrzeniu obrazu Pankiewicza (albo przed, kolejność jest chyba bez różnicy) warto sięgnąć po niezwykle ciekawą książkę, która zdradza nam, kim była i jak żyła „bohaterka w czerwonej sukience” – Józia Oderfeldówna. Mowa tu o „Dziewczynce z obrazu. Historii życia Józi Oderfeldówny” Roberta Kotowskiego, którą można nabyć m.in. w zamkowym punkcie CIKiT.
Fot. Ryszard Pakieser
(via Książka i wystawa. Tajemnice postaci z obrazu)
1 note
·
View note
Text
First Impression ke Dokter Spesialis THT
Ceritanya, telinga sebelah kanan saya mengalami nyeri yang amat sangat luar biasa menyakitkan pada awal Februari ini. Tiga hari pertama sakitnya wow. Seperti sakit gigi tapi ini di telinga tepatnya bagian dalam telinga. Hal ini diawali karena kebiasaan saya mengorek telinga dengan menggunakan jari hehehe *bodoh sih. Ternyata hal ini menyebabkan luka pada telinga saya yang kemudian diikuti dengan bengkak dan keluar nanah berwarna kuning yang baunya ulala. Mau makan susah, tidur apalagi. Cuma bisa nangis menahan sakit. Demam, pusing, dan rasanya bagian wajah sebelah kanan saya terasa aneh seperti cacat tak berfungsi. Mau makan pun susah untuk buka mulut. Pokoknya kayak sakit gigi lah. Akhirnya, hari ketiga saya konsultasi dengan bidan puskesmas tempat saya kerja dan diberikan lah obat Metronidazol dan Antalgin. Katanya itu bisa membantu untuk menghilangkan nyeri. Yaaa, setelah habis 1 strip obat yabg diminum, saya pun tidak merasakan nyeri lagi dan saya pikir telinga saya sudah baik-baik saja. Tapi, ternyata setelah kurang lebih 1 minggu berselang, telinga saya kambuh lagi. Sakit yang sama terulang kembali. Akhirnya, saya memutuskan untuk bagaimanapun caranya saya harus ke dokter spesialis THT. Ya, saya pikir mungkin teling saya harus dibersihkan dulu sama dokternya. Mungkin telinga saya sakit karena serumen yang menggumpal. Soalnya, Tahun 2017 saya juga pernah mengalami masalah yang sama dengan telinga sebelah kanan saya hingga saya kehilangan pendengaran sementara. Tapi bedanya, waktu itu tak sesakit sekarang hiks. Dan ketika saya ke dokter keluarga, dokternya pun membrsihkan telinga saya dengan cara menaruh air ke dalam lubang telinga saya beberapa kali kemudian dikeluarkan serumen yang sudah mengeras dengan alat kecil. Back to the topic, akhirnya saya menyebrangi lautan (karena saya di kepulauan terluar loh) untuk mencari dokter spesialis THT. Prosesnya lumayan panjang dan ribet. Mana dalam perjalanan, saya muntah terus. Ternyata mual saya karena efek obat pertama yang saya minum. Mulai dari dokter keluarga, terus puskesmas setempat untuk dibuatkan rujukan ke RS yang ada dokter spesialis THT. Oh ya, waktu ke puskesmas, dokter umum disana tidak memberi saya therapy apa2. Katanya lebih baik ke dokter spesialis saja supaya nanti dikasih resep. Beliau juga mengatakan kalo dia juga pernah mengalami luka di telinga sampai harus ke dokter spesialis THT untuk dibersikan. Lebih bulat lah tekad saya untuk ke dokter THT. Keesokan harinya barulah saya ke RS, mendaftar dengan nomor antrian 191. Dan ketika selesai antri, pas ke poli THT nya sudah tutup. Tapi, susternya mengatakan untuk kembali lagi pada pukul 4 sore. Berarti masih ada harapan. Oh yaa, waktu itu keadaan telinga saya sudah tidak sakit lagi tapi masih sulit tidur karena berasa penuh teling saya seperti kemasukan air yang sangat banyak sampai tidak kedengaran apa-apa. Nah, jam 4 lewat sudah ada sekitar 5 orang yang mengantri di depan poli THT. Saya pikir cuma saya doang karena kata orang-orang biasanya poli THT itu paling sunyi pasien. Menunggu sekitar 2 jam tepatnya setelah magrib, saya pun dipanggil masuk ke dalam. Dag dig dug hati saya. Nanti bagaimana yaa. Tapi, dokternya ramah sekali. Pertamanya, beliau bertanya keluhan saya apa kemudian mulai tanya2 soal pekerjaan, tinggal dimana sekarang. Tiba-tiba, telinga saya udah disemprot aja pake benda panjang tipis hitam kayang selang kecil. Pokoknya ada airnya apa cairan. Rasanya, dingin kaya disiram air tapi lama-lama cikit cikit gimana gitu. Setelah itu diperiska dengan alat yang namanya otoscope.
Setelah itu mulai lah dikorek-korek dengan mirip alat dari stainless steel yang ujungnya ada kapas mirip cotton bud tapi ini panjang. Ketika dimasukkan ke telinga, oalah sakitnya langsung kambuh lagi. Udah pengen teriak tapi malu juga. Terpaksa hanya bisa meremas tangan menahan sakit sambil berharap cepat berlalu. Lumayan lama sih prosesnya waktu saya di dalam. Beberapa kali, setelah dokternya 'mencungkel' telinga saya, beliau memperlihatkannya kepada saya. Ada darahnya katanya. Setelah diperiksa lagi, disimpulkan bahwa ada bisul besar dalam telinga saya dan kalo dipaksa untuk dipencet untuk nanti dibersihkan, takutnya malah akan tambah parah. Jadi dokter pun meresepkan saya antibiotik cefadroxyl dan penghilang nyeri ibuprofen. Saya diminta untuk kembali lagi minggu berikutnya untuk periksa kembali. Wish that i'll be get well soon. See you next post.
1 note
·
View note
Text
Otthonában érte támadás az Omega dobosát, Debreczeni Ferenc "Cikit"
Otthonában érte támadás az Omega dobosát, Debreczeni Ferenc "Cikit" - https://metalindex.hu/2022/09/12/otthonaban-erte-tamadas-az-omega-dobosat-debreczeni-ferenc-cikit/ -
Különös támadás érte saját otthonában az Omega legendás dobosát, Debreczeni Ferenc “Cikit”, akihez a napokban öt védősisakos, munkaruhás férfi csengetett, akik azt állították, hogy javításokat kell végezniük a házon, ahol azonban semmilyen probléma nem volt az ereszcsatornát leszámítva, amit maguk a támad
0 notes
Text
Resepi Yee Mee Sizzling Sedap
Resepi Yee Mee Sizzling Sedap
Resepi Yee Mee Sizzling Sedap
Bahan Bahan Yee Mee Sizzling
4-5 ulas bawang putih
Halia 2inci (Hiris nipis)
Ayam potong kecil
Cendawan (shitake) potong 4 je
Sos tiram
Kicap pekat
Kicap manis
4 tangkai cili kering(rendam jap)
5 sudu besar tepung jagung(bancuh air)
Garam
Gula cikit je
Cara Masak Yee Mee Sizzling
1. Masukkan Bawang putih ( ketukkan ) dan halia.
2. Tumis bahan sampai naik bau.
3.…
View On WordPress
0 notes
Photo
Masuk hari ni 3 hari berturut eden keno maghi kijo di sistem gilir sek minggu ni weh. Cuti am ka dak,kalu nama naik kena mai la biopun tak ngajo memano Form5. Ado la cikit kelah on9 Google Meet la Telegram la,pastu kena ciapkan jgk e-RPH seminggu,sampai akit leherku berpusing huhuhu. Takpo la mungkin gue dpt BDR ka doa2kan ye. Setel kerja sek di PKP Jan ni #Yat2021 🥸🙌🏻👨🏻💻🗣📱✍🏻 (Smk Taman Hi-Tech) https://www.instagram.com/p/CKk8cZ4jzLn/?igshid=1dezmu2wulthx
0 notes
Photo
na, most műr tényleg kivagyunk. Elengedték a járványt, hiába mondta mindenki, nem lesz ez jó. Baszakodunk az egyetlen olyan szövetségesünkkel, az unióval, aki eddig az országgal jót tett. Mi magyarunk nem akarjuk, hogy vétozva legyen a költségvetés, nem akarunk svéd moidellt a járványkezelésben,nem akarunk szájer-féle családmodellt, nem akarunk titkolózásásokat, titoktartási szerződéseket a kürházakban, nem akarunk patyomkin országban élni, ahol a rogán féle propaganda gépezet dönti el mi juthat a fülünkbe, mert amugy minden eljut, ha nem tünt volna fel a suttogó propaganda miatt, mindenkinek van egy ismerőse, úgyis összeáll a kép, csak épp a kormány hitelessége van teljesen aláásva, nme akarjuk ezt, ami már szinte az őrület határárt éri, nem nem vagyunk kipcsákok, nem akar��nk türkmén szövetségeseket, cikit a vietnámiakkal, portyázó magyarokat, és nem, nekünk nem probléma, ha az európai egyesült államokban élünk, ellentétben egy balkán alatti banánköztarásasággsl, ahol abszolút szűk kör egyéni érdekei tarják fogva az államot, és ezen érdekek akár az egész uinió összes lakosságának az utálatát és megvetését is ránkhozzák, mert mg velük is szembe megy a mészáros birodalom védelme. 450 milli ember édeke pár balkéni család érdekével szemben. nem, már régen nem a magyarok érdekéről beszélünk, és most hogy naponta 200 ember hal meg feleslegesen, lassan mindenkinek lesz gyaszolni való halottjas KURVÁRA elegünk van a hülyeségből. Elegünk van a pedofil állami diplomatákból, a meleg politikusokból, akik amugy egy olyan kormány szekerét tolják, akik propaganda szinten tolják a melegek gyűlöletét, mintha nem tudnánk kik melegek a soraikan, nem tudnánk ki tart szeretőt, etc. térjünk már vissza a normalitásba, mert kurvára elegünk van abból, hogy elbaszták a karácsonyunkat is, és pontosan tudjuk, hogy csak azon az áron karizhatunk együtt szeretteinkkel, hogy akkor jön a harmadik hullám. Akármi lesz a propaganda karira, akiknek kicsi esze van, tudja, nem, nem karácsonyozhat együtt a nagyszülőkkel, mert az életüket kockáztatja. ...és a britek vakcinája sincs rendesen letesztelve, gyakorlatilag álsáben tesztelik. Látunk már ilyet a történelemben, csak épp nyomorékon világra jött újszülöttek tízezrei volt az ára a felelőtlen gyógyszerbevezetésnek. érdekes a nagy keleti imádat, olyankor valahogy nem veti a kormyán a szemét a szentséges keletre, amikor a járvány kezeési modellről kell dönteni, nem úgy tűnik, hogy a szentséges keleti államok, élükön kína elengedné a járványt, bár igaz, nekik nincsenek mészáros szállaodáik. Mi magyarrok, az uniót akarjuk, a nirmlitás akarjuk, leszarjuk a melegeket, egész addig, amig nem pedofilok, ugye, nem akarunk papolást a házasság szentségéről, az anya nő, apa férfi, mert ugye a fél politikai elit meg mndjuk úgy melegedik, nem akarunk több stadiont, nem akarjuk, hogy egy család lopja el az egész balatont, fertő taavat, az egész hulladékgazdálkodást, az egész országot, és megutáltasson minnket mindenkivel, aki kicsit is jó volt hozzánk, mert az elbaszott szélsőjobb már elkúrt két kurva háborút, nekik köszönhetjük az egész tiranont, és jó lenne, ha végre elhúznának a vérbe, hagynának élni, és nem csinálnának belőlünk kisérleti nyulakat a s véd járványmodellel, ami saját atyja szerint is elbukott. Normalitást, és épeszű országot akarunk, nem egy idiótaság foglyi akarunk lenni a saját országunkban, mert már kurvűra elegünk van a sok debilségből, de erre rohadtul nincs konzultáció, nem mintha a járványkezelésben is különösebben figylembevették volna a magyarok véleményét, amit a konzultációban adtak.
(via RodneyMacKaymindentistud)
0 notes
Photo
Cikit je lagi nak sampai targeted weight! #goals (at Kuala Lumpur)
2 notes
·
View notes
Video
instagram
Edit2 cikit... Port cantikkk #worldwide #wishlist #nature_perfection #worlderlust #holiday #thebestshooter #photograph #thebest #yestc #world #instatravel #funtime #tvshooteryie82 #photowall #beautifuldestinations #nationalgeographic #fantastic #mustsee #nomad #worldplaces #wanderlust #photos #exploringtheglobe #natgeoru #naturephotography #amazingtrips #wonderfulplaces #fantasticview #bestvacations #travellife (at RUANG at JANDA BAIK) https://www.instagram.com/p/CFW_YTVl5lx/?igshid=9nptgc5ijig
#worldwide#wishlist#nature_perfection#worlderlust#holiday#thebestshooter#photograph#thebest#yestc#world#instatravel#funtime#tvshooteryie82#photowall#beautifuldestinations#nationalgeographic#fantastic#mustsee#nomad#worldplaces#wanderlust#photos#exploringtheglobe#natgeoru#naturephotography#amazingtrips#wonderfulplaces#fantasticview#bestvacations#travellife
0 notes
Photo
Bagi ootd cikit new collection. Korang nak ell keluarkn esok tak? https://www.instagram.com/p/CD6OXh-JXBe/?igshid=14h9zqpw6qnz6
0 notes
Text
Bolehkah Menteri Agama PN ulas cikit pasai TH...
Bolehkah Menteri Agama PN ulas cikit pasai TH....
Silakan...keputusan di tangan Menteri, asalkan bebas, ada T.O.R dan panggil semua pihak termasuk PWC, EandY, JAN dan Bank Negara...kita tengok saja siapa yang akan menyesal nanti!!!
Maaf cakap Menteri Agama PN ni lebih macam Ketua Dewan Ulama parti pak lebai. Kenapa? Sebab isu yang beliau bercakap sejak mula jadi Menteri Agama di JPM hingga hari ini nampak sangat "very limited".
Sudah tentu kita mengharap sebagai Bapak Menteri yang antara lain urusan Tabung Haji di bawah bidangkuasa beliau, bapak menteri ini akan bercakap lah sikit pasai isu Tabung Haji yang panas di Dewan Rakyat beberapa hari ini.
Mungkin Bapak Menteri boleh bagi sedikit pencerahan , dengan andaian beliau sudah khatam membaca dan memahami laporan PricewaterhouseCoopers ( PwC ) , tentang pendedahan PwC bahawa Tabung Haji membayar dividen/hibah guna duit simpanan para pendeposit (duit kebanyakan dari kita semua ) untuk FY 2017 yang dikatakan bercanggah dengan Akta Tabung Haji 1995. Hibah/dividen patutnya kena dibayar dengan guna wang yang dijana atas dasar keuntungan syarikat.
Jika diandaikan Bapak Menteri terlalu sibuk dengan urusan transgender dan tak sempat lagi baca laporan PwC , dengan hormat , saya nak ingatkan laporan PwC itu diberi nama " Financial Position Review of TH". Nak tanya sikit " andaikata laporan PwC itu fitnah dan tak betul, YB tak mahu ke suruh YB Baling dan LTH saman PwC?"
P/S masih teriyang iyang lagi dalam minda apa yang mantan PM -Tun-sebut masa mesyuarat pasca Kabinet JPM tentang isu ini. Saya yang hampir setiap masa duduk amat berdekatan dengan PM dalam meeting itu seram sejuk bila dengar apa yang Tun kata. - YB Hanipa Maidin
*KOHILAL ni Jangan kata Dividen, Modal pendeposit dan Pelabur Kohilal lebih RM 45 juta pun hilang lesap.. tinggal Sijil jer buat kenang2an..Ini baru betul dinamakan gadai, jual Aset orang Islam..* - f/bk
Apabila Mahathir bangun bercakap saja dlm parlimen, kompom dia diserangan bertalu2 MP dari UMNO. Dia tak mampu nak tangkis sbb dia tiada kekuatan dan jati diri. Soalan paling mudah ditanya oleh MP dari UMNO iaitu, " Kenapa Tun letak jawatan?", itu pun dia tak boleh nak jawab dengan betoi.
Jawab sajalah, " Saya letak jawatan sbb saya tak mahu Anwar jadi PM dan saya mahu bantu kamu jatuhkan kerajaan PH". Susah sangat ke nak jawab ?
youtube
Berbeza dengan Anwar. Bila dia bangun berbahas, sesiapa dari belah kerajaan pintu belakang mahu ganggu dia, kena fikir banyak kali, tak betul cara kena batang hidung sendiri.
Sebab itulah amat jarang ucapan Anwar diganggu kerana dia bercakap dgn fakta, dia menegur benda yg betul dan dia buat apa yg dia cakap. Bila kita ada prinsip dan integriti, jangan takut dgn sesiapa. - Wfauzdin Ns
Bukan kurang tepat tapi mungkin rompakan dibelakang tabir...
So many hands on the knife:
Who will backstab PN?...
Perikatan Nasional (PN) would have survived by the skin of its teeth had a vote of confidence been taken at the sitting of the Dewan Rakyat. It would have probably mustered just two or three votes more to stay in power.
Its glaring weakness was there for all to see when it removed speaker Mohamad Ariff Md Yusof and his deputy Nga Kor Ming by a mere two-vote majority (111-109). The message is clear and unequivocal: the PN government is clinging to power by its fingertips.
Like a sick patient, PN is limping on crutches supplied by its partners Umno and PAS. It hobbles here and there, not knowing when it will fall and take so hard a knock that it will not be able to rise again.
Every feeble step it takes will be painful because the long knife twisting behind its back is moving deeper and deeper into its political innards. The hands clutching the knife are many, but PN doesn't know who these back-stabbers are.
The friends-traitors could be Umno, which still cannot accept the fact that power is in the hands of Bersatu, an unwelcome party in the public mind. Umno, having tasted power for over 60 years, thinks it has a proprietary right to the country and must return to Putrajaya by hook or by crook.
Umno should have been buried after its ignominious electoral defeat in 2018. But it was resuscitated when it teamed up with PAS under the so-called Muafakat Nasional charter, which aims at closer political cooperation between the two heavyweights.
Umno thinks its fortune has revived and that it deserves to get the lion's share of seats when the 15th general election is called. It doesn't think much of Bersatu, which is heading PN after the turmoil that left Pakatan Harapan in tatters and out of power.
PN's biggest fear is being betrayed by Umno at the last minute. Such treachery can throw a spanner in the works of PN in its bid to obtain its own mandate from the people.
If Umno is the serpent in the grass, PAS is another viper waiting to sting Bersatu into unconsciousness if it gets the slightest opportunistic chance to do so in the race to Putrajaya.
PAS has its own extremist agenda, which is to paint the whole country green in its undisguised pursuit for an Islamic system of government, which gives short shrift to the concept of unity in diversity or parliamentary democracy.
Its strident doctrine of political Islam, a lethal combination of race and religion, gives hardly any space to citizens of other races and faiths as the party doesn't believe in sharing the political pie with non-Muslims.
PAS can impose its Islamic model unchallenged only if it has absolute power at the federal level, and that means it cannot share federal power with Umno or any other fringe parties.
So, PAS waits in the sideline for signs of more weaknesses in PN that will give it an opening to ditch the coalition and set out on its own journey to glory.
Since Umno's reputation has been tarnished by the brush of corruption, PAS can claim the moral high ground and go into the campaign with solid Islamic credentials. It doesn't need any partners to rewrite a new, terrifying chapter in the political history of the country.
PN must also be feeling anxious about the loyalty of the other insignificant mosquito parties like MCA and MIC, which only breathe on the oxygen supplied by Umno and PAS.
MCA and MIC have become largely irrelevant after suffering massive setbacks on the electoral battlefield. MCA can only boast two MPs while MIC has been reduced to having just one miserable MP.
The other partner, a coalition of parties in Sarawak called Gabungan Parti Sarawak, carries very little clout outside of the state. But PN needs them to keep its head above the water.
All these coalition parties are tiny insects that can easily be squashed, but for the protection of the two bigger brothers. Still, their loyalty to PN is brittle and they can bolt from the stable if PN hits rock bottom.
PN has a massive headache to keep the coalition intact in the face of a strong opposition bloc. It desperately needs every hand on deck to steer its wobbly ship into safe harbour.
Traitors are lurking at every dark corner, closely watching for the right moment to strike. Bersatu might taste its own medicine - betrayal - and that would sound the death knell for its ailing coalition. - Philip Rodrigues,mk
cheers.
Sumber asal: Bolehkah Menteri Agama PN ulas cikit pasai TH...
Baca selebihnya di Bolehkah Menteri Agama PN ulas cikit pasai TH...
0 notes
Photo
Ni lah kenangan abam di Ming Heng Motor Sdn Bhd Group Gala Dinner awal tahun hari tu... Simpan sini cikit utk jadikan kenangan.... https://protonmalaysia.wasap.my https://protonmalaysia.wasap.my https://protonmalaysia.wasap.my (at Proton Ming Heng Motor 4S - Setapak) https://www.instagram.com/p/CBU-PZZBHDR/?igshid=1kcoz5laxtpos
0 notes
Last Seen Blogs
coofiokala
Sans titre
leetnan
Matthew.
myztery-04-blog
Myztery
0vergrowngraveyard
certified stupid head
jobrapid
Um mundo de empregos no estrangeiro