#de mással ne legyen

[csakcsiga]

Munkatársi sörözésnek indult. Most hazajöttem de bevallom férfiasan itthon pityergek. Nem tudom mennyire lehetséges, hogy más miatt szakadjon meg szíved!?!?

[csacskamacskamocska]

Szexmentes

Olvastam egy cikket arról, hogy mi számít szexmentes kapcsolatnak. A felmérés szerint, és figyelembe véve az eltérő igényeket: nem tudják megmondani. :D Azt tudják, hogy a heti egy szex amivel már átlagban elégedettek az emberek. De tényleg teljesen egyéni, kortól, emberektől, a kapcsolat lehetőségeitől meg még sok mástól függ. Ha te szexmentesnek érzed, akkor az.

Nem is ezt akartam, hanem ma eszembe jutott, hogy milyen az amikor a másik ember szexuálisan aktívabb, mint te. Amikor a másik embernek a legtöbb gondolata a szex körül forog. Elfoglaltság, hobbi, vágy, örömszerzés, jutalom, elvárás, egészség, férfierő = ez mind egyszerre a szex. Elmondom: az ember zaklatásnak éli meg. Könnyű mondani, hogy bárcsak szexszel zaklatnának, bárcsak egy kanos csávó, egy bevállalós csaj, egy szexuálisan nagyon aktív ember lenne mellettem... bárcsak... mondja ezt az ember, amikor nincs senkije és jóideje nem szexelt senkivel. Zaklatásnak éli meg akkor is, ha te a normális átlagot vagy az éppen elfogadható mértéket szeretnéd, ha ő meg bármi miatt nem. A miért nem dugunk az rosszabb kérdés annál, hogy miért nem segítesz a háztartásban vagy miért hagyod, hogy anyád így beszéljen velem kérdésnél. Azt nem tudom, hogy mekkora eltérő igények teszik teljesen tönkre a kapcsolatot, de hogy emberileg, érzelmileg, önértékelésben romboló, az biztos. Kényszeríteni senkit nem lehet. És aki azt mondja, hogy csábítsd el, csinálj ezt meg azt, legyél ilyen meg olyan, az nagyon gyorsan menyjen a picsába, mert fogalma nincs miről beszélek. De a másik véglet is romboló. És senki sem szeretné zaklatónak érezni magát a párkapcsolatában, hogy folyton tapogasson, csókolgasson, próbálkozzon és finoman erőszakoskodjon, hogy hátha...

Nem gondolom, hogy a párkapcsolat legfőbb értéke, hogy legyen kivel dugni. Fontosnak tartom a testiséget, az intimitásnak ezt a formáját, a benne rejlő mélység és bizalom legalább annyira fontos, mint az örömszerzés.

Megteheted, hogy elengeded a másikat, maradjunk párkapcsolatban és dugsz akivel akarsz. De ez szerintem az önzés egyik kiemelkedő formája, amennyiben nem a szexuálisan kielégületlen fél akarja. Kell belőled ez meg ez meg ez, a megértésed, a gondoskodásod, a figyelmed, a szerelmed, de a mocskos kéjvágyadat old meg mással. Ugyan tudod/m, hogy nem tudod, mert ilyen érzelmileg fixált kis csicska vagy, de én megengedtem, rajtam nem múlik. Mertugye, legyél „felnőtt”", építs ki egy bizalmi kapcsolatot valaki mással, amiben a szex olyan jó, mintha szerelmes lennél, de közben maradjak prioritás. – mondja az elengedő. És van persze a belátó kiszolgáltatott, aki engedi félrekúrni a másikat, hogy őt ne hagyják el. Lehet akárhány akármiféle érv, ez bizony kiszolgáltatottság, szomorú alárendelődés, és torzítja a személyiséget.

Ja, el tudok képzelni olyat, hogy két ember annyira különlegesen szabad és egyben összeforrt kapcsolatban él, hogy belefér a félrekúrás. Picit pszichopata dolog, amiben az érzelmek háttérben szorulnak az ésszerű előnyök mellett. És nagyon szeretnek az ilyen ritka kapcsolatokra hivatkozni, hogy lám, van ilyen. De nem tudjuk mi van a belsejében. Azt hiszi mindenki, hogy az van belül, ami benne is van. Pedig nem. A normáktól/szokásoktól eltérő dolgokban a normákban/szokásokban gondolkodástól eltérő személyiségek, gondolkodásmódok vannak.

Ja, ne azért legyél hűséges, mert meg van tiltva, hogy mással legyél. Azért legyél hűséges, mert nem éri meg hűtlennek lenned. Nem bántanál meg, és nem kockáztatnád meg, hogy elvesztís, mert jó neked velem, mert jó a kapcsolat, mert szeretsz így élni.

A nyitott kapcsolatok inkább szövetségek, szerintem.

Az viszont jobban kellene, hogy működjön, hogy az emberek le tudják zárni a kapcsolataikat, elgyászolni és továbblépni egy másik kapcsolatba, a helyett, hogy a nem működő kapcsolatban kínlódnak. Ebben még nagyon sokat kell fejlődni szerintem. Hogy jól tudjuk ezt kezelni. Hogy természetes legyen. Ezen az úton lehetne eljutni oda, hogy olyan nyitott kapcsolatban éljenek az emberek, ahol a szövetség erős, az érzelmi kötelék erős, a szenvedély viszont nyitottabb, de problémamentes. De én már ilyen kis konzervatívként fogok meghalni, valószínűleg. :D

[angelofghetto]

Megcsalási engedély

A régi öregek tudtak valamit. Tudom, hogy ósdinak hangzik, de volt valami emberséges logikája a monogám házasságnak, ami előtt tilos volt a szex. (Namost ezzel megint kihúzom a gyufát. :D ) Van ez a film, és erről feljött bennem egy csomó kérdőjel, és gondolat. Volt annak valami idilli, naiv bája, mikor két gyerek, akik együtt nőttek fel, és az egész környék tudta, hogy ők egymásnak vannak teremtve, egymáshoz tartoztak, és leéltek együtt egy kerek életet.

Volt persze a sötét oldala, hogy biztos legyen az apaság, meg az intézményesített prostitúció, amiben két szomszéd birtok egyesül, vagy a rang házasodik a pénzzel, meg hogy a fiúk bordélyba jártak, de a nő rá sem nézhetett más férfira. És ott volt az a szempont is, hogy a nőnek ne legyen összehasonlítási alapja a szexben, ezért fogadjon el bármit a férjétől csöndes megadással, miközben buzgón imádkozik, és a haza iránti kötelességére gondol. Érdekek, pénz, hatalom, társadalmi kényszerek. A szisztéma erre is keretet adott, de én most nem erről akarok beszélni.

Arról a fajta belső elköteleződésről beszélek, ami gyakorlatilag a szüleim generációjával kihalt. Ők olyan erővel tettek hitet egymás mellett, ami mára elveszett az individualizmus húsdarálójában. Az emberek azért szakítanak, nehogy őket dobják. Agyrém.

Van az a béna kis szappanopera Indiáról, amit azért szerettem nézni, mert betekintést adott egy merőben más kultúrába. Ők azt tartják, a házasságkötéskor csak a férfinak kell hűséget fogadnia, mert a nő úgy van összerakva, hogy ha otthon mindent megkap, eszébe sem jut másfelé nézni. Ebben van valami. Nem tudom, a pasiknál hogy van ez, de egy nőnek szerintem két szüzessége van. Van ugye az első, mikor a mégsohából átmegy a mostelőszörbe. Számára az első pasi lesz "a szex maga". A lányok hajlamosak kitartani az első szerelmük mellett. És akkor van a valaki mással szüzesség, amikor átszakít egyfajta láthatatlan védőburkot, és tudatosul benne, hogy minden férfinak van valami a gatyájában. Ez lehet félelmetes, vagy csábító.

A Megcsalási engedély egy idilli párocskáról szól. Ovitól együtt vannak, életük végéig terveznek, és tökéletesnek látszik a szerelmük. Annyira irigylésre méltóan ragaszkodnak egymáshoz, hogy valaki bedobja a barátok közül, hogy ez nem normális, hogy nem dönthetnek egymás mellett anélkül, hogy összehasonlítási alapjuk lenne. És ezzel elértünk az ártatlanság elvesztésébe, annak a tisztaságnak a bemocskolásába, ami az első szerelem.

A nyitott házasságokkal kapcsolatban is ezt mondom. Próbáltam, ráment a házasságom. És másoknál is ezt látom, aki próbálta. Valahogy kiviszi az érzelmi energiát a kapcsolatból, elégeti a bizalmat, és sohasem szimmetrikus. Egy jó kapcsolat alapeleme a felelősség egymás iránt, és a döntéseink iránt, és ma ez legtöbbször egyik, vagy mindkét félnél a kifogások mocsarába vész. Az érzelmi biztonságunk lesz a vesztes, ami pedig megtámaszthatna minket ebben a folyton változó, földrengés szerű valóságban.

Persze ahány kapcsolat, annyi szabály. Van, aki felvállaltan így él, és állítja, hogy ez neki jó, egészségére. De lehet, hogy ez csak időleges, amíg a sérelmek át nem bugyborékolnak a sima tükrű látszaton, a tagadáson. Előbb-utóbb sérül valaki.

A tinder-korszakban mintha mindenki csak arra koncentrálna, miből marad ki, mit veszíthet, hogy mindenkinél van jobb, a kapcsolatok az első ajtócsapkodásig tartanak (ha egyáltalán még vannak kapcsolatok). Mintha mindenki csak nyerni akarna, befektetni nem. Olyat is gyakran hallok, hogy "nem kaphatok meg mindent egyetlen nőtől" (vagy férfitól, tökmindegy). Ki mondta, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha mindent megkapunk?

Az mintha már senkit nem érdekelne, milyen az, mikor pontosan tudom, hogy ott van mögöttem a társam, és megtámaszt, ha elveszteném az erőmet, akiről tudom hogy tudja hogy tudom, aki befejezi a mondataimat, mert félszavkaból is, aki a szemem villanásából, egy sóhajból, egy nyújtózkodásból is tudja, mi játszódik bennem, aki tudja, mikor szeretnék csöndet, aki pont azon nevet mint én, aki számára a hülye kis hibáimmal együtt is én vagyok az, akit mindig választ, és közösen bosszankodunk vagy nevetünk ezen. Mert ez oda-vissza működik. Sőt, a szabálytalanságait látom a legszexisebbnek, mert attól egyedi és különleges. És időről időre felfedezek benne valamit, amitől újra és újra beleszeretek. Mert őrá figyelek, nem arra, hogy kik kerülgetnek még egyébként.

Az emberek többsége úgy viszonyul a monogámiához, mintha a hűséggel meglopnánk magunkat, megfosztanánk az összes többi lehetőségtől. Mintha nem a közösen megélt és elért dolgokra figyelnének, azokra, amik összeadódnak, és táplálnak bennünket. Pedig szerintem a hűség azt jelenti, hogy rátaláltam arra, akivel erőlködés és megjátszások nélkül összeillünk, akivel együtt megélhetjük legjobb önmagunkat, és nem cserélem silányabbra. És ez nem birtoklás, hanem önkéntes szövetség.

[energiaitalfuggoszerelmeskocsog]

Utállak

Utállak, mert csak úgy a semmiből eltűntél

Utállak, mert ha valakinek olyan parfümje van mint neked, elkap a sírás.

Utállak, mert mindenkiben téged kereslek. 

Utállak, mert azt a pulcsit nemtudom azóta felvenni.

Utállak, mert nemtudom kezelni a dühömet, és olyanokat bántok meg akiket nem kéne.

Utállak, mert nem tudok egy napot úgy kibírni, hogy ne sírnék.

Utállak, mert nemtudok mással lenni, mert eszembe jut, hogy már sosem lesz senkivel sem ennyire erős kötelék. 

Utállak, mert nem esik jól az ölelés senkitől.

Utállak, mert minden gondolatom te vagy. Mindenről te jutsz eszembe.

Utállak, mert képes vagyok összeveszni bárkivel, ha a nevedet a szájára veszi rosszindulatból.

Utállak, mert mai napig vissza várlak és várom, hogy minden rendben legyen 3 év után is.

Utállak, mert mai napig aggódom érted, ha nem tudok rólad valamit fél napig. 

Utállak azért is, mert mindent megtettem azért, hogy újra minden olyan legyen mint régen, de te lesem szartad.

Utállak, mert nem tudok úgy elmenni melletted, hogy ne jusson eszembe minden jó és rossz emlék.

Utállak, mert nem tudok boldog lenni mióta nem vagy.

De a legjobban azért utállak, mert hiába teszek bármit, akkor sem leszek neked jó.

[kertivirag]

Nem érted miért vagyok kiakadva rád?

Első pillanattól fogva hazudtál nekem, folyamatosan eljátszva a bizalmam újra és újra. És még te nem érted, hogy mit miért csináltam?! Tűrted volna, hogy miközben azt mondom szeretlek, mást képzelek magam elé? Hogy titokban 5 másikkal randiról tárgyalok?! Hogy mindezekután megcsallak?! Majd újabb esély után szintén? És még ezt 6x-7x?! Hogy “bosszúból”, mert te is, találkozok majd lefekszek mással?! Majd megint elhitetve veled, hogy csak te vagy nekem találkozok egy újabb imponáló személlyel, de mellette társkeresőn űzöm a többit?! Hogy semmi érdeklődést nem mutatok, de szívesen fecsegek magamról és a terveimről nélküled?! Hogy a hátad mögött téged állítalak be hibásnak, és hogy nem hagysz nyugton?! Hogy semmibe veszlek és nem figyelek arra se amit jófejségből kérdezek?! Hogy elfelejtem amire megkérsz?! Hogy csak akkor találkozunk, mikor épp baszhatnékom van?! Hogy csak annyit mondok “kibasztalak”?! Hogy helyetted a semmitmondo, jelentektelen, érdekbarátaimmal lógok?! Hogy elfelejtem a fontos napokat?! Hogy olyan dologgal leplek meg 2év után ami nem is te vagy?! Hogy játszok veled?! Hogy manipulállak csak azért, hogy ideig-óráig számomra jó legyen?!

Ki a fasznak képzeled te magad? Mitől lennél te jobb mindenkitől? Le kell szarvazzalak…egy gyáva ember vagy, aki nem tud tisztelni senki mást, csak saját magát, de azt túlon túl.

Aki képtelen értékelni bárkit is, annyira nagyra van a NAGY NULLA személyiségével.

Aki fél szeretni a másikat, mert csalódott. (De azt máig isteníti, pedig na az, az egy UTOLSO, RUSNYA FEREG)

Sokkal több vagy ennél, sokkal többet tudnál nyújtani, csak nem mersz. Helyette felöltöd ezt az álarcot.

Kételkedsz saját magadban is, holott számomra ez a “szar” ember, akit az előbbiekben leírtam, mindennél többet jelent. (de hogy miert?)

Mert igenis, mikor nem uralkodtak el rajtad ezek a gondolatok, valóban mindeneddel boldoggá akartál tenni.

Tényleg tudtál szeretni és értékelni.

Sajnálom, hogy túlságosan ragaszkodsz az egódhoz, hidd el ha lejjebb tudnál adni belőlük, és végre olyan őszinte lennél, mint amilyennek előadod magad, én sem akadok ki rád.

Sokat változtam melletted, főleg a gondolkodásom.

Nem vagyok már az a naív kislány, akit olyan könnyen átejthet bárki. Mostmár nem.

Bárhogy is alakult, fontos személy voltál az életemben, talán a legfontosabb is.

De amíg ezt nem tudod értékelni, ami vagyok, és amit adok, addig kérlek találd meg önmagad. Ne másokat vezess meg.

A sok hibád ellenére egy kincs vagy te magad.

Nem feltétlen rossz ember, csak néhány rossz tulajdonsággal vagy megáldva, de ez orvosolható.

Csak higyj magadban Bab.

Egyszer sikerülni fog!

[aszexualitas]

Sziasztok!! Mi egy 22 éve együtt élő pár vagyunk!! Jóideje észrevettem hogy az aktust abszolút nem kívánom se a férjemmel se senki mással!! Orális kényeztetést még nagyon ritkán "elfogadom" de az sem vonz igazán!! Szeretem a férjem és ő is tudja már ezeket a dolgokat!! Ennek ellenére nem szeretnénk hogy vége legyen a kapcsolatunknak!! Mit lehet tenni?? Gyógyszer vagy más megoldás!! Maga az aszexualitasrol szóló cikkeket át olvastam és nagyon magamra ismertem!! Kérlek segítsetek!

Szia! Szerintem próbáljátok megbeszélni a férjeddel, hogy milyen kompromisszumot tudtok elérni a szexuális élet terén, hátha van olyan megoldás, ami mindkettőtöknek működik. (De ne kényszerítsd bele magad olyasmibe, ami tényleg taszít és nem csak érdektelen.)

Bár sok alloszexuális (nem-aszexuális) ember számára fontos a szexuális élet, más jellegű közös időtöltés is kiválthatja azt egy pár életében. Filmezés, programokra járás, beszélgetés, közös hobbi, stb. A lényeg a közeli lelki kapcsolat fenntartása, nem a cselekvés konkrét formája.

Gyógyszer vagy más orvosi "megoldás" nincs az aszexualitásra, mivel ez nem egy betegség, hanem egyike a szexuális orientációknak.

[lathatatlan-vagyok]

Oké, ez kurvára fáj.

Csak röviden, de muszáj kiírnom magamból. Van ez a srác. 1,5 éve elcsattant egy csók. Amire ő már nem is emlékszik, én meg agyalok állandóan ezen. Együttalvás egyszer. Részeg este után józanul melletted felébredni. Te pedig odahúztál magadhoz és simogattál. Majd aludtál tovább. Utána pedig benyögted, hogy részeg voltál és nem gondoltál semmit komolyan.

Ez volt az első fejezetünk.

1 éven keresztül azt néztem, hogy 8 hónapig boldog vagy valakivel, majd elkezd a lány a semmiből hanyagolni. Mással beszélgetni. Kihasznált. Csak akkor keresett, ha kellett neki valami. Végighallgattalak. Sokszor. Elmondtam, hogy te ennél értékesebb vagy és bármit megtennék, ha egy ilyen srác lenne oda értem, aki ennyi mindent megtesz a szeretteiért. Sokszor.

Ez a második fejezetünk.

Tegnap pedig odaadtam a karácsonyi ajándékodat. Direkt személyeset akartam, mert arra gondoltam, hogy a múltadból adódóan nem túl sok személyes ajándékot kaphattál. A sok édesség és egyéb mellett (ezeket is úgy válogattam össze, hogy különleges legyen) írtam neked egy verset és egy levelet. És nem baszki. Senki ne mondja, hogy nem hatotta volna meg egy ilyen személyes dolog. És nem úgy, hogy belém szeret. Hanem legalább annyira, hogy elmondja, mit gondol róla. Hogy esetleg gáz volt? Vagy jól esett neki? Majd másnap benyögi, hogy szar íze volt az egyik ajándéknak. Kösz, hogy ennyire értékelted a dolgot.

Remélem ez volt az utolsó fejezet.

[weedamka]

hogyha egyszer elromlik azt meg kell javítani jól átbeszélni és nem elhajítani majd az anyósülésből a szélvédőn keresztül nézzük ahogyan a külvilág menekül hátborzongató

szóval valahogy az van, hogy tényleg az egész itt lét mostanság tök céltalan lett, próbálom a fejemet a víz felett tartani, igyekszem pénzt spórolni, lett munkám, emberek között vagyok, meg minden, csak esténként egyedül fekszem le, nincs akire elköltsem a pénzt, akit elvihetek hétvégente vacsorázni, akivel a közös életünket tervezzük. most itt volt ő, akivel azt hittem, hogy talán lehet valami több mint random hétvégi dugás, beleéltem magam, aztán rá kellett jönnöm, hogy igazából neki teljesen mindegy volt, hogy vagyok vagy nem, csak kellett valaki aki meghallgatja, és figyel rá, és mellette voltam, mert teljesen mindegy, hogy mennyire volt velem flegma, bármikor újra írhatott nekem, és újra és újra meghallgattam, és benne vagyok, nyakig, mert szeretem, és fogalmam sincs hogy mit csináljak, hogy ne érezzem ezt, irtó fura, soha senkivel nem volt ilyen, nekem is mindenkit csak meg kellene dugnom aztán menni tovább, mint a többi érzéketlen fasznak, de a picsába hogy itt dobog bennem ez a szar amikor összevesztünk, csak ültem, a beszélgetésünket görgetve mint egy megszállott, és percenként figyeltem, hogy mikor gondolja meg magát, és mikor ír egy kisregényt, ahol leírja hogy szeret és sajnálja, hogy elbaszta, de ez sosem fog megtörténni, mert nem szeretett, és igazából sosem mondta, én adtam a szájába néha ezt a szót, mert ezt akartam hallani, és ő is mondta, dehát a hangsúly egy tök sokatmondó dolog, érezhetően nem volt szerelmes,  le kellett volna vágnom, mármint asszem nem hazudott szerelmet, csak annyira azt szerettem volna, hogy azt érezze amit én, hogy beleképzeltem ebbe a romantikát, ami igazából nem is volt aztán eszembe jut, amikor azt írta, hogy egyedül érzi magát az új házban, jó volt velem aludni, és szeretnék-e mégegy napot, aztán mondtam hogy szeretnék, de ez nekem több mint neki és összezavarna mindent, aztán mondta hogy neki sem kevesebb, higyjem el, dehát nem hiszem el, ha objektíven nézem négy hetet töltöttünk együtt mielőtt mással smárolt, szóval ezt írja, hogy nem kevesebb, dehát akkor nem lép félre, vagy legalább azon van, hogy tisztázza a helyzetet, de ha felhoztam a szituációt csak ellökte magától a témát, éreztem, hogy nem akar róla beszélni, érzem, hogy nem csak csók volt, és ott volt köztünk ez a kibaszott szikla, hogy mindketten tudjuk, hogy nem jó, csak ő nem akarja elemezni a szituációt, mert az életében én is csak vendég voltam, én meg képtelen vagyok átrúgni ezt a falat, és akkoriban arra gondoltam, hogy valószinüleg csak rosszabb lenne, ha tudnám a teljes valóságot, dehát ennyivel igazán megtisztelhetetett volna, igazából közöm sincs már hozzá, hiszen a megcsalása után hazaküldtem, de akkoriban tényleg érdekelt, meg persze most is, hogy mi voltam neki, amikor rákérdeztem, annyt mondott, hogy ezt éreznem kellene, dehát nem érzem, tök jól esik ha egy nő ír néhány érzelmes mondatot, hogy mit jelentek, valahol azt olvastam a nők önkifejezés terén jobbak, mint a férfiak, dehát azt hiszem tényleg nem váltottam ki semmit, mit mondhatott volna el kell felejtenem a faszba, pedig egy hónappal ezelőttig, amikor folytattuk, azt hittem hogy tényleg helyem van az életében, hiszen a legjobb barátnője is egy toxic picsának hívta és elhajtotta, mert mindenki érzéseire tojik, mindenkivel az ő problémái a témák mondták, hogy keressek valamit, ami elfeledteti velem, dehát fogalmam sincs mi lenne az tartósan, egy év után végre érdekelt valaki, rajta kívül az exem kötött le, akire tudtam figyelni mert nem volt geci unalmas, vajon mit akarhattam volna, hogy normális legyen és visszajöjjön és építsük együtt a közös jövőnket, de ő nem erre vágyik, hanem az exére, körülbelül négy ilyen viszonyom volt az elmúlt két évben aki visszacsúszott az exéhez, mert képtelen kilépni a saját buborékjukból, és persze én érzem szarul magam, aki nem tudta megugrani az exek szintjét és hiába rúgok be pénteneként, ez már nem adja, ebben éltem 10 évet, leszarom a diszkókat meg a fényeket, meg minden helyet ahol nem lehet beszélgetni, a kocsmákban régen azt éreztem jól magam mert lehetett beszélgetni, de ez már nincs, mert mindenhol a kurva techno szól

de nyilván nincs ezekkel baj, ez csak az én hozzáállásom, az én agyam képződménye, de miért kellene hogy másként érezzek?  nincs senkim, a családom szét van baszódva, nincsenek flörtök, mert már nincs erre idegrendszerem hogy fűzögessek valakit meg kedves legyek, ott akarok valakivel lenni a közepében amikor már éljük a saját életünket minimum fél éve és jól vagyunk, és bízunk egymásba, kábé a negyedik beszélgetésünknél mesélte, hogy ő is erre vágyik, éppen mesélte a barátnőjének, hogy valakivel benne akar lenni a közepébe - úgy mint ahogy elvileg voltunk - dehát a picsába is, ezek szerint nem voltunk, ha ezt érezné ő is akkor rég itt feküdne és családi titkokat néznénk, pop-cornt tömnénk egymás szájába, ő valahogy máshogy akar a közepébe lenni, vagy csak mással, vagy csak mindig mással, nem tudom pedig fasza lett volna, ha észreveszi hogy a félrecsók után sem léptem le, és szeretem, de ha el is hinné is szerintem leszarná, pedig bármit elmondhatna, mert látom hogy kb. hasonlót érzünk, azt hiszem, de nem mondd semmit, csak röhögünk a fasz tik-tok videókon meg pc játékokkal tompítjuk az érzéseinket, holott nem erre volt igazán szükségünk, csak képtelen volt átadni magát, aztán közölte, hogy én nem fogtam meg rendesen a kezét, mármint érzelmileg, az mondjuk "jól" esett, szerintem ha bárki ennyire túlszeretek mint őt két opció lett volna: vagy letilt, vagy az életbe nem enged el. más lehetőséget nem igazán látok, szóval tökre unom, hogy minden a kurva pénz körül forog, mindenki megcsal mindenkit mindenkivel, én meg valahogy nem passzolok ebbe, 15 évet "szenteltem" bulizásra, azt hiszem ami létezik azon tényleg végigmentem, de most már családot akarok, meg nyaralásokat, boldog koccintós boomerangozós képeket az instagramra, nem tudom, hazamenni, kibőgni magam a faszba de itt dekkolok tök egyedül egy irodába ahol kurvára nincs keresnivalóm, senki nem szól hozzám, érthető mert látszik hogy fosul vagyok, feladatom sem igazán van, meg ha lenne se kötne le, mert őt szeretem, és nincs az a mennyiségű ez meg az, ami ezt elmulasztaná, a tanácsokkal már a faszom ki van, mindenki megmondja hogy kellene élnem meg mit csináljak, és csinálom is, gondolom, de nem egy kibaszott gyerek vagyok, tudom mire vágyok, csak azt nem hogy ezt hol kaphatom meg. nyilván sehol, mert irreálisan túlszeretek mindenkit, mindig, mindenkivel törődök, a megfelelési kényszer miatt segítek mindenkinek mindenben,hogy hátha egyszer visszakapom de kurvára nem, saját magamat kellene szeretni meg a saját dolgaimat csinálni de nem tudok ekkora egoista fasz lenni mint az emberek, VALAKIÉRT akarom csinálni, és valakit aki értem csinálja, szerelem nélkül az egész egy félig kihűlt kávé amiből ki lett felejtve a cukor meg a tejpor

talán az idő megoldja hmm köszönöm a figyelmet

[toretlenporcelan]

szia

ha voltál már hasonló helyzetben és tudsz segíteni akkor nagy köszönet🤍

volt már nagyon nehéz, fájdalmas/depressziós időszakod? ha volt tudnál valami kis dolgot tanácsolni annak aki hasonló körülményeken megy most át, hogy mivel tudna hatékonyan átlendülni ezen hogy ne a hullámvasút alján legyen? annyira kisiklottnak tünik életem és valahogy azt érzem mintha nem is a sajátomat élném hanem másét, olyan semmilyen az enyém..

Szia!

Persze hogy volt már fájdalmas helyzetem, de szerintem mindenből ki lehet lábalni egyszer.

Hogyha tényleg depressziósnak érzed magad akkor gondolom nehezedre válik már az is hogy egyáltalán felkelj megkenni egy kenyeret és enni. Érthető, s pont emiatt van arra szükség hogy a kis lépéseidért is elismerést kapj, ha mástól nem akkor magadtól legalább.

Tehát ha eltelik egy nap amikor nem csináltál semmi produktívat akkor ne arra fókuszálj, hogy hasztalan voltál hanem hogy ma is itt maradtál a Földön annak ellenére hogy nehéznek érezted az élet súlyát.

Ha van erőd, akkor próbálj meg hobbit keresni, nem kell extra dolognak lennie, én például sütni szoktam hogy eltereljem a figyelmemet valamiről.

Szerintem a sportolás is sokat segít abban, hogy kicsit kikapcsolódj, próbálj meg minden nap egy kicsit mozogni, főként a szabadban, mostmár úgyis jó idő van egész nap. Ami számomra még fontos hogy ilyenkor sosem hallgatok zenét. Ha sétálok akkor bizony csak a természet hangját hallom, mert a zene miatt valószínűleg rossz gondolatokon agyalnék.

Ezek mellett az is fontos hogy az érzelmeidet éld meg, ne próbáld elrejteni. Ha sírni szeretnél, sírj, ha boldog vagy, mutasd ki azt is.

És a legfontosabb; ha valami miatt stresszelsz de nem tudsz ellene mit tenni, akkor ne stresszelj rajta. Ha tudsz ellene tenni, akkor meg azért ne stresszelj, mert egyszer úgyis megoldódik.

Emellett bármikor nyitott vagyok egy beszélgetésre akár veled, akár mással.

[csacskamacskamocska]

Entrópia a szerelemben

John Gottman kapcsolatkutató szerint a kapcsolatoknak azért lesz vége, mert az egyik vagy mindkét fél kevés energiát tesz a kapcsolatba. Pont. Azt hiszem, ez olyan helyzetekre is igaz, amire mást szoktunk mondani. Nem nagyon fogadjuk el, hogy a kapcsolat, mint egy önálló dolog, sok energiát igényel. Talán azért is szeretjük, ha sok közös érdeklődés van, közös tervek, közös jövőkép, mert akkor úgy valósíthatjuk meg a saját céljainkat, hogy közben a kapcsolatot is éltetjük a figyelmünkkel, az energiáinkkal. E nélkül, vagyok én, a saját kedvteléseim, terveim az életemmel, és van ő, valami tök mással. Máshova jár, mást szeret, más az életcélja. Miért vagyunk együtt? Mert éppen egy adott pillanatban volt valami közös dolog, egy közös fókusz, egy megoldandó kérdés az életünkben. Kellek-e valakinek? – jaja, valakinek biztos, és puff beesik Ő. Az ember társas lény, akármennyire is gondolja magát magányos farkasnak, jobban él, egészségesebb és hosszabb életű, ha nem egyedül van. De a párkapcsolatot ki lehet váltani más, szoros kapcsolatokkal, ha azok valóban jól működnek, kvázi mindig elérhetőek, mindig támaszt nyújtanak, mindig benne vagyunk és bennünk vannak – a lelkünkben. Az ember a kölcsönös kötődést és szeretetet akarja megélni, nem azt amikor nem tud reggel bemenni a fürdőszobába. De ez is egy bonyolult téma sok szinttel, sok járattal.

John Gottman a kapcsolatokra jellemző energiadeficitet a termodinamika második főtételéhez hasonlítja, amely szerint a magukra hagyott rendszerekben olyan folyamatok játszódhatnak le, melyek a rendezetlenséget, a véletlenszerűséget növelik. Ilyen zárt rendszer a házasság is, eldeformálódik, ha nem teszünk bele több energiát.  A sikeres kapcsolatokba időt és erőfeszítést kell fektetni.

Tudjuk, mondjuk, de nem csináljuk.

Vagy túlságosan leegyszerűsítjük vagy túlságosan agyonbonyolítjuk a kapcsolatainkhoz kapcsolódó gondolatainkat. Leegyszerűsítés: nekem jó legyen (önmegvalósítás, énhatárok, egy életünk van, senki ne mondja meg mit csinálhatok, fuss, redflag, ne hagyd magad ugráltatni, ne hagyd magad kihasználni, követeld ki a tiszteletet, találsz jobbat, hagyd el a mérgező embereket, te tudod, hogy neked mi jó, valósítsd meg az álmaidat, tisztítsd meg a környezetedet az energiavámpíroktól, keresd a lelki békét, a boldogságod a te kezedben van, később ennél csak rosszabb lesz, senkinek nem dolga a te boldogságod) Vagy agyon bonyolítjuk: szeretet (a szeretet elfogadó, légy megértő, nehéz gyerekkora volt, traumái vannak, sérültek vagytok mindketten, tanulj technikákat, tanulj meg kommunikálni, pszichológia, ne add fel csak azért mert nehéz, ne légy önző, a szeretet mindent legyőz, ennek bele kell férnie, a kapcsolatok bonyolultak, ne hagyd, hogy az ego beszéljen belőled, ha erős vagy, ha belül rendben vagy az kihat a másikra és az egész kapcsolatra)

Mintha ketten beszélnék tele az ember fejét, rángatva ide-oda. Mondjuk, így kész csoda, ha egyáltalán előfordul, hogy nem basszuk el.

Kihelyezhetnénk a dolgot, és azt mondanánk, hogy van ez a kapcsolat, és ez fontos nekem. Pont. Ezért, nem csak magamra és nem csak rád figyelek, hanem arra is, hogy mi a jó a kapcsolatnak. Mert vannak dolgok, amik jók nekem, de nem jók a kapcsolatnak. Mondjuk egy félrekúrás. Van a mi jó neked, de nem jó a kapcsolatnak. Ha hagyom, hogy minden problémát az exeddel beszélj meg. Van ami mindkettőnknek jó, és mégsem jó a kapcsolatnak. Pl úgy teszünk, mintha nem lennének problémák, elvicceljük, halogatjuk a komoly beszélgetéseket, egy közös tagadásban vagyunk.

Néha nekem nem jó az, ami jót tesz a kapcsolatnak, de tudom, hogy jót tesz a kapcsolatnak. Pl nem rugózom az érzékenységeden, mert bár tudom, hogy jogom van azt tenni amit csak akarok, de amire mondtad, hogy bánt vagy zavar, azt nem piszkálom, nem provokálom. Lemondok valamiről, mert az jót tesz a kapcsolatunknak.

Csak a mesékben van olyan, hogy minden magától működik. Akik rég óta vannak együtt, sőt már nagyon rég, azok szeretik úgy látni, mintha köztük mindig harmónia lett volna. Ezek hiteltelen dolgok. Nincs mindig harmónia és bármilyen érzelem megengedett egy kapcsolatban. Egészen addig, amíg magát a kapcsolatot fent akarjuk tartani, és ebben biztosak vagyunk. Vagy legalább az idő nagyobb részében biztosak vagyunk. :)

Amikor egyenrangúságot alakítasz ki, akkor a kapcsolatért teszel. Nem a másik emberért, hanem a kapcsolat fennmaradásáért. Amikor javítod a kommunikációdat, beszélgetsz a felmerült problémákról vagy beszélgetsz magáról a kapcsolatról (mi a cél, hogy érzed magad benne, mit találsz jónak, miben változtatnál) akkor a kapcsolatot erősíted.

Tudom, hogy nem könnyű úgy gondolkodni, hogy nem én és nem te vagy a dolog közepe, hanem teljesen különálló harmadik dolog. A kapcsolat. A kapcsolat nem azonos veled. Csak veled van EZ a kapcsolatom, de nem azonos veled. Nem egy személy, hanem egy mód. Nem szeretünk az érzelmi kapcsolatainkra úgy gondolni, mint egy kommunikációs formára. És ez a szentimentalizmusra való igényünk el is viszi az egészet a picsába.

[szuffersztar]

"Akkor van vége, amikor vége van. És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit. És nem akkor van vége, amikor másutt (máskor, mással etc.) basznak, hanem amikor vége van. És nem akkor van vége, amikor észreveszik, hanem amikor vége van, és nem is akkor, mikor kimondják vagy kigondolják vagy elhiszik vagy meglátják, hanem amikor vége van. És nem akkor, amikor valami új elkezdődik, mert attól, hogy vége van, még nem kezdődik el semmi sem. Vége nem akkor van, amikor szakítanak, otthagynak, összevesznek, elmennek, lelépnek, kirúgnak, kiugranak. Akkor van vége, amikor vége van.

Amikor vége van, akkor van vége. Nem akkor van vége, amikor már nincs értelme, mert amikor már nincs értelme, akkor még lehet nagyon sokáig és nagyon rosszul. Nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert lehet, hogy mikor befejeződik, még egyáltalán nincs vége. Nem akkor van vége, amikor véget akarnak vetni, mert amikor véget akarnak vetni, akkor még javában tart. Nem akkor van vége, amikor valami új elkezdődik. Attól, hogy valami új elkezdődik, még nem lesz vége, mert talán éppen ahhoz kell a valami újnak elkezdődnie, hogy ne legyen vége. Nem akkor van vége, amikor minden érv a mellett szól, hogy vége van, és nem akkor, amikor ezeket az érveket fel is sorakoztatják. Akkor van vége, amikor vége van.

Ha szerdán délután háromkor vége lett, attól még lehet, hogy este hatkor, vagy csütörtök reggel ismét úgy érezzük, javában tart, és csak két évvel később, kedden délelőtt tízkor leszünk benne biztosak, de vége nem akkor van, amikor biztosak leszünk benne, hanem amikor vége van. És lehet, hogy közben még azt hisszük néha, hogy úgy van, mint régen, pedig dehogy. Mindig úgy van, ahogy most van, most pedig vége van. Amikor vége van, akkor nehéz. Ezért van az, hogy egyesek abbahagyják, mielőtt vége lenne, mások viszont továbbcsinálják, amikor már rég vége van." (András László: Mikor van vége)

[back-to-my-ways-like-2019]

Elbasztuk

Elbasztuk kedvesem.. vége sajnos nem tudunk már mit tenni. Sokat rontottam én is sokat rontottál te is de mi már nem tudunk együtt lenni soha többet ami nekem nagyon fáj el sem tudod képzelni hogy mennyire éget tény hogy elmartalak magam mellől ezzel a húzásommal amit tettem de tudtam hogy így helyes mert hogyha nem teszem meg te ugyanúgy itt leszel az életemben, de mégsem vagy itt mert nem beszélghetek veled akkor amikor akarok nem írhatok neked akkor amikor akarok, nem hívhatlak fel akkor amikor akarom nem vagy itt bármikor amikor szükségem lenne rád.  És igen tudom hogy azt mondtad hogy bármikor, amikor szükségem van rád írjak vagy hívjalak bármi van… De egyszerűen akkor ugyanúgy itt vagy az életemben és nem változik semmi mert mert attól még itt vagy és hagysz egy kis kaput de ez így nem mehet tovább és véget kell vetni ennek azt mondtad hogy te leszel az aki véget vet ennek de ez nem igaz mert attól még itt vagy és tudom tény hogy itt vagy bármikor írhatok bármikor hívhatlak de akkor mégis miért hagytál el? Hogyha attól még ugyanúgy az életem része akarsz lenni.. rengeteg kérdőjel Van bennem jelenleg és egyszerűen nem tudom hogy miért hiszed azt hogy ha veled nem vagyok mert éppen úgy akarod hogy ne legyek veled akkor én mással sem lehetek? Csak veled? Elakarsz érni akkor amikor akarsz és azt akarod hogy mindig rendelkezésedre álljak és ne legyen nekem soha senkim csak te akkor is hogyha nem vagy itt?! ez a legrosszabb dolog amit valaha hallottam valakitől és amit valaha bárki èreztetett velem .

-angel

[aranysziv]

jó érzés hiányozni embereknek. szülőknek, barátoknak, a párodnak. kissé talán keserédes. de valahogy mégis olyan jó. érezni a szeretetüket akkor is, ha távol vannak. hogy eszükbe jutsz, hogy gondolnak rád, hogy szeretnének veled lenni, vagy azt szeretnék, hogy együtt éljétek meg a különleges pillanatokat. tiszta. még ha egy kis időbe is telik, biztos lehetsz benne, hogy a viszontlátás nagyon édes lesz. tudsz mit várni, tudod számolni vissza a napokat, az órákat. lassan akarnak telni a percek, de már nem kell sokat kibírni. és amikor meg ott vagyunk, akkor csillognak a szemek. akkora a pupillája a másiknak, hogy el is bújhatsz benne akár. sok mosoly. és persze, a szívek összehangolódása. kell ennél több? szerintem nem. szerintem ez épp elég.

kér, hogy küldjek videót, csak úgy, beszéljek hozzá, látni akar. kapott fehércsokit, és elteszi nekem, hogy majd ha hazamegyek, akkor nekem tudja adni. pedig neki is az a kedvence, de mégis rám gondolt. videóban hív fel, mert éppen szól a Kispáltól a Szívrablás, és tudja, hogy mennyire szeretem, és azt mondja, hallanom kell, mintha ott lennék vele. persze, alig hallom, az internet nem elég jó ahhoz, hogy normálisan lássam, és az alkohol miatt állandóan mozgatja a kezében a telefont, hogy még véletlenül sem tudjam kivenni, hogy egyáltalán az énekes a színpad melyik részén áll. az egész egy paca, közben szól a dal, hallom, ahogy ők is éneklik. ülök a kertben, és én is dúdolom velük. a zene összeköt minket. egy barátom ül velem szemben, mosolyog rajtunk. szabadkozok, hogy csak ezt az egy dalt, és ne haragudjon, de nem bánja, hogy felvettem. azt mondja, hogy bárcsak őt hívná fel valaki a kedvenc dalánál. megígértem, hogy majd én fel fogom, aztán néztem tovább az elmosódó alakokat a képernyőn.

most olyan nyugodtabb minden. mintha a vihar odébb állt volna bennem. szeretem, hogy nem érdekel már. de nem ilyen bántott módon nem, hanem békéből. ez is új. már írom, hogy ez (nagyobb részben) kinek köszönhető, de még nem teljes. pedig nagyon hálás vagyok neki. és ha őszinte akarok lenni, akkor bár azokat is nagyon, de most mégsem a találkozásokat várom a legjobban, hanem az egy hét múlvát, mert végig az enyém lesz a kölyök, én fogok rá vigyázni. csak ő meg én a világ ellen, a két konok. alig várom, hogy minden ruhám tele legyen kutyaszőrrel. olyan jó érzés, hogy ekkora bizalmat kaptam. mármint meg se kérdezett mást, hogy vigyáznának-e rá, azonnal rám gondolt, én meg örömmel vállaltam. ideadja a lakáskulcsot is, és ott leszünk főleg, de nincsenek különösebben szabályok, teljesen rám bízza őt is, és mindent is. és már elterveztem, hogy elviszem sétálni a parkba vagy a Margitszigetre, és kap majd ilyen neki való fagyit is, és végig együtt fogunk menőzni. senki hozzám sem mer majd szólni, mikor egy husky jön az oldalamon, és ettől biztonságban fogom érezni magam. persze, egy áldott szelíd kutya, senkit nem lenne képes bántani, de ezt ők nem tudják, csak a mi titkunk. azt is terveztem, hogy viszek plédet, és olvasok, ő meg fetrenghet a fűben. bár amilyen mamlasz, úgyis ott fog főleg rajtam. múltkor is olyan sokat adott a lelkemnek, de komolyan, megmelengette a szívemet, és az, hogy most három napig csak ő lesz velem, az jelenleg mindennél többet ér. nagyon megszerettem. tuti, hogy végig beszélni fogok hozzá, elmondok neki mindent. nem mintha különösebben értené, de azért én szeretném azt hinni. olyan szépek a szemei. mintha nem értené, hogy mi fáj, de érezné. amikor olyan közel jött, és néztem, hogy mennyire világos kék, beleborzongtam, hogy mintha egy pillanatra belém látott volna. utána hagyta, hogy megöleljem. de akkor elsőnek. azelőtt velem is olyan távolságtartó volt, mint mindenki mással. a gazdája azt mondta, hogy tényleg nem jellemző rá, azóta is volt eszében, meg nézte a képeket, amiket készítettünk, és épp ezért gondolt rám. tudja, hogy nagy szívesség, és megérti, ha nem vállalom, de nálam jó kezekben lenne, és a tökfej is örülne, ebben teljesen biztos. így kérdezte meg. eszembe sem jutott nemet mondani. azóta is be vagyok zsongva teljesen. millió képet fogok csinálni.

[modernfarytale-nohappyendings]

2023.03.15

Annyi minden kavarog a fejemben.

Sokszor azt kívánom bárcsak újra lehetne kezdeni mindent. Bárcsak ki lehetne törölni a múltat.

Bárcsak minden újra olyan könnyű lenne.

Aztán eszembe jut, hogy lehet ennek így kell lennie.

Lehet minden nagyobb nehézség és hullámvölgy hozzánk tartozik. Azért, hogy egyszer majd, amikor révbe értünk, elmondhassunk, hogy végérvényesen semmi sem tudott igazán közénk állni.

Voltak külön töltött idők? Voltak.

Voltak olyan pillanatok, hogy azt hittük itt a vége? Voltak.

Voltak olyan helyzetek amikor azt hittük sosem látjuk már egymást újra? Voltak.

De látom magunkat, ahogy mindezeket átvészelve és túlélve egymás mellett vagyunk.

Sokszor visszhangoznak fejemben a szavaid, amelyekre lehet, te már nem is emlékszel.

Megkérdeztem egyszer tőled, mi lesz, ha mi egyszer szakítunk?

Azt felelted: Ilyen nem lesz, de ha mégis, akkor valószínüleg próbálkozom majd mással/másokkal, aztán úgyis rájövök majd, te vagy az igazi.

Sajnos az ilyen nem lesz része bekövetkezett. Sok mindent sorolhatnánk fel az okok mellett. De talán az a legegyszerűbb indok, hogy nem voltunk még készen. Egyikünk sem.

A mondanivalód fennmaradó részében egyetértek. Hiszen itt vagyunk. Egyikünk sem talált olyat, aki mellett feledésbe merült volna a másik.

Te sem, én sem.

Mert nem csak én vagyok az igazi neked. Hanem te is az igazi vagy nekem.

Történt vagy történjen bármi.

Régen azt hittem, az igazi az, akivel majd fiatalon összeköltözöm, megházasodom, gyereket vállalunk és családunk lesz.

Mekkorát tévedtem.

Igen, bevallom. Tévedtem.

Az igazi az, akit a legnehezebb, legsötétebb időszakban is szeretni tudsz. Akkor is, ha megbántott. Akkor is, ha csalódtál. Akkor is, ha a józan ész szerint nem kellene.

Az igazi az, akit a hibáival együtt is szeretsz.

Az igazi az, akit ha kell, el tudsz engedni. Mert tudod, hogy nem megy el végleg.

Az igazi az, akinek ha vacsorát csinálsz és látod, hogy ízlik neki, nem tudod elrejteni a mosolyod, akármennyire próbálkozol. Ő pedig nem tudja nem szóvá tenni, hogy mosolyogsz.

Sok mindenből tudom már, hogy az igazi, nem azt jelenti amit anno gondoltam.

Az igazi, az, akinek ismered a mozdulatait. Ismered a reakcióit. Ismered a hangját. Mersz előtte hülyét csinálni magadból. Aki mellett felszabadultan énekelsz Lady Gagát a kocsidban, pedig mindenki úgy ismer, akinek orosz rap bömböl a kocsijából. Aki tudja, hogy utálod ha habos lesz a zuhanyrózsa, ezért lemosod a kezed mielőtt hozzáérsz. Aki ha azt mondod fáj valamid, azonnal talál rá megoldást. Bekeni, beköti, megmasszírozza. Csakhogy egy rövid időre jobb legyen. Aki megsüti neked a kedvenc sütidet, és csak 1-2 szeletet kér, hogy neked minél több maradjon és boldogan nézi, ahogy ráteszed a vanília fagyit és a csoki öntetet, hiszen úgy a legfinomabb.

Az igazi az, aki kinder tojást vesz a boltban, hogy jobb kedved legyen. Abból is a rózsaszínt, hiszen a lányoknak az való. Aki ha túl melegnek találod a vizet, óvatosan a kezével ad a vízből, hogy hozzászokj a hőmérsékletéhez. Aki ha fázol a zuhanyzás után, a törölközőnek azt a felét adja neked, ami meleg a radiátortól. Aki ha vesz valamilyen különleges innivalót, azonnal meg akarja mutatni neked és addig kóstoltatja veled, amíg “darabkát” is kapsz bele, hiszen az a legjobb része. Aki papucsot ad neked, hogy ne fázzon a lábad, amíg készíted a vacsorát.

Sokáig sorolhatnám. A lényeg az, hogy az igazi az apróságokban rejlik. Nem a szavakban, nem az életreszóló ígéretekben. Nem egy jól megszervezett esküvői szertartásban. Nem egy világgá kürtölt “örökké”-ben.

Az igazi az apró kis gesztusokban, tettekben, összenézésekben, érintésekben és mosolyokban rejlik. Amiket sokszor senki nem lát, csak mi.

Mi vagyunk az igazi.

Mindig is mi voltunk.

Mindig is mi leszünk.

Bármit is hozzon az élet.

[nikkolkkaa]

A kimondatlan gondolatok a legrosszabak.

Kimondanád öket de valamiért mégsem peddig ha kimondanád sokkal könnyebb lenne minden.

Annyi kérdésem és annyi mondani valom lenne feléd mégis félek kimondani őket. Tőled félek annyir a tetteid miatt a cselekvésed miatt félek.

Mégus mit gondoltál ha nem törödsz velem nem kapom meg a figyelmedet mi fog történni csak mosolygok tovább és lefogom szarni miközbe más nap mint nap úgy nézet rám ahogy te soha nem néztél rám oda jött mindig megölelt szorosan mikor minden rossz volt .

Tudom családja van és azt is hogy nem volt helyes bele szeretnem és azt is tudom az ő részéről ez játék volt mégis bele szerettem mert túlságosan is gondoskodó volt és kedves figyelmes ami te nem.

Engem nem a pénz érdekel hanem az hogy időt töltsél velem és én legyek a fontosabb ne a gép.

Már nem úgy érzek írántad mint előtte mostmár csak azt érzem hogy menekülnék de maradtam mert szeretlek. De ha el is mennék mélyebb sebet ejtenék benned mint amitt eddig ejtettem neked kellene elküldened a kurva anyámba hogy egy ribanc vagyok hogy újra tudjál új életett kezdeni mással és ne legyen ekkora Traumád miattam mert én képes voltam melleted másba is beleszeretni.

Sajnálom összintén az érzéseimet de sajnos ezt soha nem fogod megtudni tölem mert képtelen vagyok erre föleg a szemedbe nézni és úgy mondani.

Így leírom az érzéseimet. Napi szinten szorongok sírva alszom el nincs nap hogy ne gondolnák rá igen tudom hogy tönkre tettem egy családott de ehez kettő ember kell és ehez is kettő kellett hogy ki szeressek belőled. Sajnálom hogy az álmaid a terveid csak álmok lesznek és egy tervek a papíron. Nem én vagyok az aki neked kell.

[manzeraniki]

✨Babahordozás✨ A napokban megfogalmazódott bennem, hogy több babás tartalmat is fogok hozni és erre ma feltette a koronáját az, amit láttam. De ezt sajnos nem csak ma, hanem sokszor látom. És ez a helytelen hordozás. Amikor előre van kötve a baba, nem az anyával szembe, hanem háttal. Tehát, az anya hasához a baba háta ér és nem fordítva. Ez egy ideig jó buli a babának mert lát mindent, de a test fejlődése szempontjából nagyon káros!!! A másik, ami rossz benne, hogy a lábai sincsenek megfelelően alátámasztva. Combhajlattól combhajlatig kell érnie az anyagnak. Ha előre, ha hátra van kötve, mindig az anyával (vagy mással, aki hordozza) szembe kell, hogy nézzen és nem csak a popsija alatt kell, hogy meg legyen támasztva! Sokszor gondolkodom, hogy odamenjek-e szólni, ha ilyet látok, de idáig még nem mertem, mert félek, hogy rossz néven veszitek❤️ (Bár, akit ma láttam, szerintem nem ismer). Pont az ünnepek előtti rohanásban, amikor 6 gyerek fut 12 fele, az hiányzik h odaállítsak “beszólni”, hogy rosszul van felkötve a hetedik gyerek…😀 Úgyhogy most kiírom ide, így többetekhez is eljut, minden rossz szándék és lehurrogás nélkül, abszolút azért, hogy segítőleg hívjam fel erre minden érintett figyelmét❤️ Nem én vagyok itt a tuti hordozási szaki, aki jól megmondja, én is sokat bénáztam, ezért is voltam hordozós klubban, van ezer féle hordozó, több variációjú kötés és ebbe is bele kell rázódni. A baba fejlődése miatt viszont nagyon fontos, hogy törekedjünk a helyes felcsatolásra és a háttal való felkötés és a pelus vonaláig tartó támasz nagy hiba! Ilyen hordozókat nem is lenne szabad forgalomba hozni :( Általában minden városban szokott lenni hordozási tanácsadás, akár ingyenesen is, de Facebookon is több hordozós csoport alakult, ahol képzett tanácsadók tudnak segíteni minden hordozással kapcsolatos kérdésben. Hosszú távon nagyon fontos és kifizetődő a helyes technika, úgyhogy ne féljetek kérdezni és felkeresni a tanácsadókat!❤️ #hordozás #babahordozás #hordozasitanacsadas #csatoshordozó #rugalmashordozókendő #karikáshordozókendő #hordozzörömmel #hordozzszabadon #hordozztotyogót #hordozzbàtran #hordozzhidegben #hordozzliliputiban (helyszín: Szentendre) https://www.instagram.com/p/Clt15fkoqjS/?igshid=NGJjMDIxMWI=