#dzsessz

[gyuricaur]

Az előadók stimmelnek, de a nótákból az látszik, hogy idén tanultam Hammond orgonálni, volt egy Judas Priest basszerozás beugrás és sok jazzgitár tanulás, de azt is rég láttam ilyen szép magyarul leírva hogy

DZSESSZ!

a végső visszaszámlálás amúgy a gyerek kedvence, de én is vállalom.

[vernyak]

Elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz-tanszakának előkészítőjét. 

RIP Török Ádám (remélem azért egy érettségi összejött)

[tesco-finest-aromantics]

will never not be funny that 'jazz' in hungarian is spelled 'dzsessz', which the the same pronunciation except the 'a' is replaced by an 'e'

[atisztaszar]

a zenei kísérletek közül a dzsessz műfajban az egyik kedvencem ez

[metalindex-hu]

Béla Fleck – Már csak néhány jegy van a koncertjére

Béla Fleck – Már csak néhány jegy van a koncertjére - https://metalindex.hu/2024/01/05/bela-fleck-mar-csak-nehany-jegy-van-a-koncertjere/ -

Hat héttel az esemény előtt technikailag telt házas Béla Fleck Müpa-fellépése, már csak a jegyirodákban lehet elcsípni 1-2 jegyet. Február 14-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben láthatjuk a világhírű bendzsóművészt, ez lesz a harmadik budapesti koncertje.

Akik emlékeznek Béla Fleck előző, nyolc évvel ezelőtti koncertjére, bizonyára azt is tudják, miért hívják Bélának az Amerikában született bendzsójátékost. Nem magyar családi gyökerek okán: az egyébként szlovák ősöktől származó muzsikus zenerajongó édesapja Bartók miatt adta fiának ezt a keresztnevet, amely determinálta Béla Fleck életét. De nemcsak amolyan átlagos zenész lett belőle, hanem egyenesen az a bendzsózseni, akit a világon a legtöbb kategóriában jelöltek Grammy-díjra. Ezúttal egy igazi allstar bluegrass együttes élén tér vissza Budapestre.

Az 1958-as születésű Fleck hangszerének igazi virtuóza, aki mindig innovatív módon, technikailag is tökéletes játékkal keresi az új és még újabb lehetőségeket a bendzsó megszólaltatásában, valamint más műfajokkal való házasításában. Ebben társa felesége, Abigail Washburn is, akivel legutóbb, 2015-ben láthattuk-hallhattuk a Müpában. 2007-ben viszont még Béla Fleck And The Flecktones nevű zenekarával érkezett az A38-ra, a jazz-fusion és a jammelések felé terelve a progresszív bluegrasst. Mielőtt 1988-ban megalapította leghíresebb formációját, hosszú évekig a prog bluegrass egyik alapzenekarával, a New Grass Revivallal zenélt. Nála azonban idővel valóban bármi szóba jöhetett, igen tekintélyes számú, 38 Grammy-jelölése (amelyből 15-öt díjra is váltott) rengetegféle kategóriából áll össze: country, pop, dzsessz, bluegrass, klasszikus, folk, spoken word, világzene, american roots stb. Mostani koncertjén a 2021-ben megjelent, szintén Grammy-díjas ’My Bluegrass Heart’ című lemezét mutatja be olyan nagynevű bluegrass-zenésztársakkal – Michael Cleveland, Sierra Hull, Justin Moses, Mark Schatz, Bryan Sutton –, akik valószínűleg még sosem jártak Magyarországon. A koncert további részletei az esemény Facebook-oldalán.

[libirk]

Syrius: Az ördög álarcosbálja (Teljes album)

A klasszikus Syrius-felállás: 1970-72: Baronits Zsolt – tenorszaxofon Orszáczky Miklós – basszusgitár, ének Pataki László – orgona Ráduly Mihály – fuvola, tenor- és szopránszaxofon Veszelinov András – dob

Az ördög álarcosbálja az egyetlen nagylemezük, amelyről csak felső fokban szoktak beszélni. Ezért én csak mostanában mertem meghallgatni, és bízvást elmondhatom, hogy most is üt, semmit sem kopott a hatásából! Ausztráliában jelent meg a lemezük, és a Magyar Hanglemezgyártó látva a sikerüket, elkérte az ausztr. lemezt, és azt adta ki itthon. A Colosseum és a Weather Report színvonalán szólnak. Dzsessz-rock-progresszív rock már aki szereti az ilyet (egyszer volt szerencsém hallgatni a Silesian Blues Band lengyel csapatot a Budai Ifiparkban az is hasonlóan ütős volt)

Colosseum - Valentyne Suite 1969 (Full Album)

Most léptek fel az Erkel Színházban, tavaly meg az A38-as hajón. Világbajnokok!!!

[videkma]

Nemzetközi dzsessznap, itthon is online eseményekkel

Nemzetközi dzsessznap, itthon is online eseményekkel

Tizedik alkalommal ünneplik a nemzetközi dzsessznapot világszerte április 30-án. A koronavírus-járvány miatt idén is a virtuális térben tartanak koncerteket és beszélgetéseket világszerte, a kapcsolódó ingyenes hazai Jazznap-hu-t szintén online rendezik meg. (more…)

[mihasznamimoza]

Hey! A legjobbik Haifisch lemez nem volt még, pedig tizenkettő nyomós ok van rá legalább, hogy legyen, az egyik éppen ez a brazilozós micsoda! Egészen kiváló ez a korong, van rajta mindenféléből amit egy ilyesmi eldugdosott lájbreri lemezben szeretni lehet, dzsemelősebbre vett, de közben baromi kraftos latin dzsessz, finomka dúdolgatás, vonósok, végképp váratlan szájenszfiksönös effektek, szokatlan színesség, ahh, szóval perfekt teljesen!

[korkep-blog]

Karácsonyi Jazzy Bach – Varnus Xavér koncertje Losoncon

Valamivel több, mint egy év után újra megtelt a losonci zsinagóga, ahová tömött sorokban érkeztek a nézők Varnus Xavér, orgonaművész és társai losonci koncertjére, melynek műsorán ezúttal Bach művek szerepeltek jazz stílusban.

Valamivel több, mint egy év után újra megtelt a losonci zsinagóga, ahová tömött sorokban érkeztek a nézők Varnus Xavér orgonaművész és társai losonci koncertjére, melynek műsorán ezúttal Bach-művek szerepeltek jazz stílusban.

    A hangverseny egy hasonló, de mégis más változatát 2011 novemberében a rimaszombati református templomban hallhatta a rajongó közönség. Akkor a gödöllői Talamba Ütőegyüttes kísérte el, most  zongorán Kiss Petra, valamint Kőhalmi Csaba (ütős hangszerek), Barca Horváth József (nagybőgő) kísérték.  Újra látható és hallható volt a persi Fazekas Bence (hegedű) is, aki a tavalyi koncert meglepetésvendége volt. Jelenléte most már nem volt meglepetés, de hiányzott volna, ha nincs. De volt, s újra sikert aratott.

    A zsinagógának nincs saját orgonája, így a művész ezúttal is a saját (koncert) orgonáját hozta magával. Szokatlan módon nem cipőben, de zokniban játszott. „annyi történt, hogy kivettem önmagamtól egy fél év szabadságot. S ez alatt a fél év alatt kizárólag a házi orgonámon, otthon játszottam … ahol az ember többnyire slamposan zokniban szokott orgonálni. Ez alatt a fél év alatt úgy elszoktam a cipőben való orgonálástól … hogy az első koncertjeimen a lipcsei Tamás templomban is így játszottam.” – árulta el a közönségnek.

    A koncert bevezetőben mondta el, hogy bármilyen formában is hangzik el, „Bach annyira az emberiség egyetemes zenéjének és zenei gondolatainak a tudója, őrzője és letéteményese, hogy bármikor is megszólal, mindenki aki odaér hirtelen nagyobb méltósággal ül ott”.

    Természetes részét képezték a saját életéből átvett és a zeneművekhez főzött magyarázatok és történetek. „Az elmúlt pár hónapban az a rendkívüli szépsége volt az életemnek, hogy jelentős részben Lipcsében laktam, néhány lépesnyire a Tamás templomtól“, ahol J.S. Bach az élete utolsó 22 évét eltöltötte. Némi szomorúsággal hozzá téve, „hogy nem mintha ez a lipcseiknek olyan sokat számítana … A Tamás templom hátsó falától kb. 15 m-re van egy kolbászsütöde. … ennek a tulajdonosnőjét már a rendszerváltás óta ismerem … bólogató viszonyban voltunk egymással. Nem olyan régen egy vizsgálatot végeztem, beálltam a sorba … az előttem álló, német anyanyelvű barátom a kérésemre a következőt kérdezte meg. Meg tudná-e mondani, hogy hol van Bach sírja? Olyan zavarba került a hölgy, mintha egy koporsó üzletben libamájat kértek volna. … Megrázta a fejét és mondta, az nem itt van, Lipcsében. … mondja, miközben a rendszerváltás óta ott süti a kolbászt 15 m-re Bach sírjától“.

    „… a templomban ugyanakkor az ember ott van Bach földi porhüvelyével kettesben, átértékelődik a világ, egyszerűen azt hiszem ott, abban a csodálatos épületben, egy ilyen szellemi kisugárzás közvetlen közelében  az ember nem tud nem nemesen játszani“.

    Elmondta azt is, hogy gyermekkorának legkedvesebb könyve a Tamás templom karnagya c. mű volt, mely Johann Sebastian Bach életének regénye. Hozzátéve, hogy ez egy olyan idealisztikus képet alakít ki  Bachról, mintha egy szent ember lett volna. A könyvet olvasva kialakult benne egy olyan romantikus kép, hogy a lipcsei Tamás templom nagyorgonájánál ott ül Bach,  viseltebb szalonkabátjával, az utolsó garasai csörögnek a zsebében és a gyertyák fényében  játssza a „d moll toccata és fúgát“. „Én így szerettem volna látni Bachot“. Ehhez képest a történelmi valóság némiképpen másabb. J. S. Bach bárminek mondható volt, de szegény embernek nem. A hagyatéki leltár alapján egy kifejezetten módos ember volt. Az utolsó éveiben részvényei voltak, rengeteg hangszere, hatalmas kottagyűjteménye.

    Bach ugyanakkor a lipcsei 22 éve alatt egyáltalán nem ült le a Tamás templom orgonájához, a templom karnagya volt, ha orgonálni támadt kedve, akkor átment a lipcsei egyetemi templomba, s ott játszott. A templom történetének tragikus vége, hogy az épületet, „a csodálatos gótikus templomot, benne az eredeti Bach orgonával, amin játszott 1968-ben egyetlen gombnyomással szó szerint felrobbantotta a rendszer”. Egy nagy parkolót akartak építeni …

    A kutatások megállapították azt is, hogy a „d moll toccáta és fúga” művet nem Bach írta. Megtalálták egy Bach életétől korábbi,  80-90 évvel öregebb kéziratát, melynek eredeti hangszerelése egy szál hegedű volt. Ebben a változatában is csodálatosan szól a templomi térben. Bach érdemesnek tartotta a művet arra, hogy átírja orgonára.

    A dzsesszel kapcsolatban mesélte el, hogy ez azon műfajhoz tartozik, melynek nagyon sok improvizációja van. „A dzsessz muzsikusok … abban a percben lesznek igazán boldogok, amikor becsukják előttük a kottát, mert akkor felszabadulnak, s onnantól kezdve elkezdődik az a csodálatos zenei burjánzás, ami a létüket adja. Van amelyikük elviseli a kottát, ez egy olyan keserű kötelesség, mint úgy 30 évvel ezelőtt az orosz nyelv tanulása volt.” Hozzáfűzve, hogy más zeneszerzők műveivel ezt nem nagyon lehet megcsinálni.

    „… azt az épületet, ahol Bach egykori lakása volt, régi Tamás iskola, 1903-ban lerombolták, akkoriban a műemlékvédelem még nem létezett a mai formájában. .. a megdöbbentő az, hogy Bach komponáló szobája, ahol életműve jelentős részét komponálta egy szinte kamraszerűen pici helyiség, ami azért érdekes, mert oda semmifajta hangszer nem fért be … tehát az az elképesztő életmű ebből a fejből kipattant gyakorlatilag az Isten, az abból leképzett velőállomány  és a kéznek a munkája volt. Semmifajta hangszeres kontrollra nem volt szüksége”.

    „A D moll partita Bach egyik legmonumentálisabb műve, egyszerű egy szál hegedűre írt hangszereléssel. Ennek megírása a zenetörténészek szerint összefügghet az első feleségének a halálával. Ez legmonumentálisabb gyász, amely valaha született a történelemben”.

    A koncerten többek között a „d moll toccáta és fúga, a H moll hegedű partia, Lucien Bach átiratok, D dúr szvit ária tétele (Fazekas Bence kíséretében), D moll partita orgonára és zongorára átírt változata, a ráadásként a közönség bevonásával közösen eljátszott francia induló” hangzott el.

    Varnus Xaver 27 országban több mint háromezer hangversenyt adott. Nevéhez, személyiségéhez kötődik a zenetörténet egyetlen négyszeres platina orgonalemeze, amelyet a SONY a Művészetek Palotájának nagyorgonáján játszott fel. YouTube felvételeit több millióan nézték és nézik meg.

    A Berlinben élő orgonaművész az idén egy féléves szabadságot vett ki magának.  Komoly gyomorfekélyműtéten esett át, s nagyapa lett. A Kanadában élő fiának Nicknek nyáron született meg kislánya Ava. „Roppantul örültem első unokám hírének, ráadásul ritka kincs a Varnusoknál egy kislány. És mivel jó lenne, ha néhány év múlva nem egy reszketeg öregember vagy egy urnányi hamu lenne az unokám nagyapja, elhatároztam, hogy orvosaim tanácsára életmódot váltok. Kevesebbet koncertezem, alig netezem, étrendet változtattam, sokat gyakorlok és bringázom, meditálok, és elkezdtem írni életem történetét is”  – nyilatkozta egy akkori interjúban.

    Az  idei óévbúcsúztató orgonakoncertjét december 29-én a gödöllői Művészetek házában tartotta meg.

    A losonci koncertet a Csemadok Losonci Alapszervezete készítette elő, egyik ötletadója ezúttal is a szervezet elnöke Demecs Andrea volt.

    Puntigán József

[epigon-apokrif]

Józan pillanatok

Valahogy ma megint minden más volt, mint azelőtt. Ketten sétálgattunk a fesztiválon, mint egy külön kis világ a világon belül. Igazából nagyon jól éreztem magam, csak kényelmetlenül fészkelődtem a helyemen mint egy nagyranőtt macska egy puha pamlagon. Nem tudtam a mancsommal kellőképpen meggyurmázni a szituációt, egyszerűen nem ment.

Valahogy azt éreztem, hogy most együtt vagyunk egyedül. Ez sokkal jobb Campus volt, mint a tavalyi. Hiába volt bérletem, nem éreztem magam ilyen jól. Most mintha teljesen más világba csöppentem volna. Lehullott a lepel. Csak egy alkoholmentes, ribizli-áfonyás sört ittam, de azt is csak azért mert halálosan szomjas voltam, vizet kérni meg szégyelltem. Nem is volt honnan.

Aztán semmi. Körülöttünk vidám, buta, szédelgő idióták sokasága. Fiatalok aranyosan kézenfogva sétáltak, hogy részegen ne hagyják el egymást a tömegben. Hónapok óta nem láttam ilyen aranyos jelenetet. Mint a nagyranőtt óvodások, úgy bandukolnak kalimpáló lábakkal a 15-16 évesek, kézen fogva, fiúk-lányok, biztonságban. És ez így van jól. Gazdagok, fiatalok, boldogok, hadd élvezzék amíg lehet. Majd mi idősebbek megvédjük őket, ha kell.

A sötét romkocsmák fojtogató mélysége után felüdülés is lehetett volna kiszabadulni de csak arra jöttem rá, hogy a zenei ízlésem semmihez sem passzol. A legtöbb pop zene meg írtó bugyuta és túl hangos.

Már-már élvezhetetlenül.

A dzsessz viszont nagyon tetszett.

Igazából fogalmam sincs, mi lesz most.

[metalindex-hu]

Diana, a dzsesszhercegnő ismét Budapesten: Diana Krall – Budapest, Papp László Budapest Aréna, 2022. 05. 21.

Diana, a dzsesszhercegnő ismét Budapesten: Diana Krall – Budapest, Papp László Budapest Aréna, 2022. 05. 21. - https://metalindex.hu/2023/06/08/diana-a-dzsesszhercegno-ismet-budapesten-diana-krall-budapest-papp-laszlo-budapest-arena-2022-05-21/ -

Egy kellemes vasárnap estén „kis” füstös, sötét dzsesszbárrá változott a Budapest Aréna Krall művésznő jóvoltából. Ezt egyedül a fotósok bánták. Ők is csak a sötét miatt. Nyolcadik alkalommal járt hazánkban korunk elismert és egyik legismertebb női dzsesszelőadója, Diana Krall. Ahogy eddigi koncertjein, most is elbűvölte budapesti közönségét egyedi előadásmódjával, csodás zenésztársaival és a megteremtett bensőséges hangulattal, amit egy aréna méretű helyen csak a legnagyobb művészek képesek kialakítani.

Számos ok van, amiért nem érdemes kihagyni egy minőségi dzsesszkoncertet zeneszerető és tisztelő embernek. Főleg ha Diana Krall játszik. Az egyik maga a hangzás. A dzsesszkoncerteken általában olyan hangminőséget kapunk, amit otthoni zenehallgatás körülményei között maximum megközelíteni lehet. Most nem a hangerőé a szerep, amikor a bőrünkön érezzük a hanghullámok pusztítását, sokkal inkább a hallócsontocskák kényeztetése a cél. Az „analóg” hangszerek miden rezdülése elér a hallójáratba, megérint és bekúszik az agytekervényekbe. Halljuk, ahogy a gitáros, Anthony Wilson ujjai érintik a húrokat. Érezzük, ahogy a nagybőgős, Robert Hurst játékával betölti a hatalmas teret.

A másik az egyedi, mély tónusú énekhang, ami utánozhatatlan, bizsergető, egyszerre depresszív és kellemesen borzongató, érzéki. És a hihetetlen érzés, ahogy a közönség együtt lélegzik a zenészekkel, figyelve minden rezdülést. Most nem kerülnek magasba a telefonok, hogy rögzítsék a nagy kedvencet, az este hősét. Csak néhány telefon világít, de ők is inkább a zenét rögzítik, nem a látványt. Nem készül szelfi minden második koncertlátogatóról, nem kell megtiltani a telefonok használatát sem. Most csak a zene élvezete számít.

Érdekes megtapasztani a hihetetlen csendet. Nincs fütty, bekiabálás (hacsak nem Diana kérdez, amire ugye válaszolni kell), a taps is csak akkor indul el, amikor véget ér a dallam, vagy ha bevonják a közönséget, mint ötödik tagot, kiegészítve a ritmusszekciót. Ilyen, amikor mindenki a színpadra koncentrál, nem beszélget, képernyőzik, csak a művészetre szánja az idejét. Ha jó hangulatú az előadás, Diana szokása beszélni a közönséggel. Nem az időhúzás miatt, hanem azért, hogy kifejezze szeretetét és tiszteletét feléjük. Most ez kiegészült egy kis információgyűjtéssel is, mivel számos daljavaslat érkezett a széksorok közül. Meg is köszönte az ötleteket. Sokunk arcára csalt mosolyt a dobos Karriem Riggins, miután a dobkáván, állványon és a közelben lévő egyéb felületeken is játszott, végül bevonta a közönséget is. Humorban most sem volt hiány.

Nem titok, hogy ha alkalom adódik, szívesen megfordulok komolyzenei – szimfonikus – koncerteken is, igaz, a járványidőszak óta ez is változott sajnos. Ezek a zenei élmények (dzsessz-, blues- és komolyzenei koncertek) nem hasonlíthatók össze semmilyen rockzenei élménnyel. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy bármelyik rosszabb vagy jobb, előrébb helyezkedik el bármilyen rangsorban, egyszerűen más. Olyan, amitől nem érdemes megfosztania magát az embernek. Továbbra is hiszem, látom, hogy szüksége van a világnak a NAGYBETŰS ÉVTIZEDEKET átölelő, mesterséges intelligenciát nélkülöző zenére, ami mögött rengeteg gyakorlás, koncentráció, munka és szeretet van.

Az elhangzott dalok, melynek összeírásáért köszönet Irk Rékának: Deed I Do / Night And Day (Cole Porter) / But Not For Me (Gershwin) / This Can’t Be Love (Richard Rodgers-Lorenz Hart) / I’ve Grown Accustomed To Your Face / The Girl In The Other Room / Moonglow (Hudson) / Jockey Full Of Bourbon (Tom Waits) / I Get Along Without You Very Well / Devil May Care (Bob Dorough) / Come Dance With Me (Van Heusen) / I’ve Got You Under My Skin (Cole Porter) / I Just Found Out About Love // Quiet Nights Of Quiet Stars (Corcovado) / I Was Doing All Right / This Dream Of You

Szöveg: Török Tamás (TT) Köszönet a Live Nation Magyarországnak!

[bdpst24]

Négy stílus, négy kerti program

Egy színházi este, dzsessz és bossa nova, egy kis opera – némi pszichológiával, és egy klasszikus zenei koncert, azaz négy kiemelt program a júliusi kínálatból. Az Óbudai Társaskör – Kiskorona7 a legszebb nyári hónapban megnyitja a kertjét, ide várják a közönséget.  Aki járt már a Társaskör vadgesztenyefás, rózsabokros kertjében, aki elidőzött már a vadszőlővel befutott, ódon falak árnyékában,…

[videkma]

Az idén is lesznek bor- és dzsessznapok a debreceni Nagyerdőben

Az idén is lesznek bor- és dzsessznapok a debreceni Nagyerdőben

Magyarország egyik legnagyobb boros rendezvényét, a résztvevők számát tekintve a legnagyobb dzsesszfesztiválját, a Debreceni Bor- és Jazznapokat  augusztus 2.-és 5. között rendezik meg a Nagyerdőben, a Békás-tó környékén – közölték a szervezők csütörtökön sajtótájékoztatón.

(more…)

[thedeliblog]

#376 Az öröm a pillanatok elkapásában van | Ray Barbee

videó1: 09:36 perc videó2: 03:17 perc

Ray Barbee reneszánsz személye nem csak a gördeszkás berkeken belül ismert. Kiváló dzsessz zenész és fotós is egyben, akivel most a Leica és a Vans hívott elő pár inspiráló filmkockát.

Az első videóban három meghatározó emberrel találkozik (újra, Mike Griffin korábbi pro deszkással, Tobin Yelland, a gördeszkás világ egyik legismertebb fotósával és végül Danny Garcia pro deszkással, aki mostanában szintén a zenei tehetsége szárnyait bontogatja. Az elhangzott szöveg szerkesztett változatát lentebb találjátok.

Mielőtt Mike Griffin-ékkel találkoztam volna, a haverommal, Danny-vel lógtunk sokat. És jól emlékszem arra a nyárra, még hetedik előtt, hogy az apukája szerzett neki egy gördeszkát. Én meg csak ámuldoztam: „Egy igazi gördeszka!” Aztán már kezdődik is az iskola és a következő emlékem, hogy Danny-vel közéjük akarunk tartozni. Próbálunk bekapcsolódni, aztán odajön valaki hozzánk és, amint kiderül rólunk, hogy mi is deszkázunk, azt mondja: „Gyertek, hajtsatok velünk!” Számomra akkor egyszer és mindenkorra megváltozott a világ és mindaz, ahogyan a dolgokat szemléltem. Amit nagyon értékeltem abban a társaságban az, hogy bevezettek egy teljesen új világba, ahol mindig történt valami. Folyton kreáltak valami újat. A hang, amely a mai napig azt mondja, hogy: ”Gyerünk, csináld!”, még abban a társaságban ragadt rám, amiben felnőttem, mert ott mindenki ment és csinálta. Óriási hatással voltak rám azok az emberek. Ők voltak azok, akik megtanítottak arra, hogy meg tudom csinálni. Azt szoktam mondani, hogy a gördeszkázás olyan, mint egy nagy, darabokból összevarrt takaró. ÉS minden egyes aspektusa, legyen az a fotográfia, filmezés, zene, művészet vagy dizájn ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a nagy takaró egy teljes egész legyen. Rendkívül fontos számomra a gördeszkázás Csináld-Magad volta, mialatt mindannyian abból tanulunk, hogy nagyon el akarunk érni valamit. A deszkázásnak abban is szerepe volt, hogy a fotózás felé tereljen, hiszen folyton olyanokkal voltam körülvéve, akik meg akarták örökíteni mindazt, amit csinálunk.

"Gyerünk, csináld!"

Tobin Yelland volt azon fotósok egyike, aki körül ott mozoghattam a pályám elején. Ő is azok közé tartozik, akik a fotográfia felé tereltek, még ha nem is közvetlen módon. Csupán az, hogy ott lehettem mellette, láthattam a képeit, vagy csak tudtam, hogy fotózás után visszavonul a saját sötét szobájába előhívni a napi termést egy külön világot jelentett nekem. Azon járt az eszem, hogy ilyen nekem is kell. Maga az elv, hogy fontos rögzíteni és később megmutatni azt amit csinálunk, nagy szerepet játszott abban, hogy én magam is megpróbálkozzak vele.

"Ilyen nekem is kell!"

Danny Garcia számomra mindazt megtestesíti, amit szeretek a gördeszkázásban. Azt a képességet nyerjük meg a gördeszkázással, hogy megmutatja nekünk, hogy érdemes olyan dolgokért küzdeni, amiket meg akarunk valósítani. Szeretem azokat a párhuzamokat, amik érdekelnek a gördeszkázásban, a zenében és a fotográfiában. Szerintem a legjobb dolog bennük, hogy egyedül és társaságban is élvezheted őket. Egy fajta bajtársiasság. Együtt örülni másokkal. Mind a három nagy szerepet játszik abban, hogy élvezetet nyújtson és élményekkel gazdagítson.

"Együtt örülni másokkal."

[tobbpenztazembereknek]

Az úgynevezett cigányzene - álmagyar műzene, "magyarnóta", szolgáltatás a dzsentroid középosztály számára - volt az a pont, ahol a romák láthatóvá váltak az európai fehér közép- és fölső osztályok számára: Dankó Pista, Rigó Jancsi, Patikárius Ferkó az arisztokrácia "magyar" önértelmezésének eszközei voltak (lásd Justh Zsigmond naplóját: a "cigányozást" - ad notam: húzatni a cigánnyal; ácsi! - tekinti Párizsban annak, ami benne magyar; a "cigányozásnak" sok más emlékezetes irodalmi ábrázolása is van; gondoljunk Móriczra).

Ma nálunk a bartókiasan "hiteles", nem szolgáltató jellegű cigány folklór népszerű - és méltán, hisz csodálatos - a multikulti-avant-garde, független baloldali fiatalság körében. Ebbe sok romantikus-rasszista előítélet keveredik: az IMPROVIZATÍV SPONTANEITÁS kultusza, a prelogikus-preszociális-premodern állapot iránti mitikus nosztalgia - ahogy a húszas-harmincas évek baloldali fiatalsága a Bartók és Kodály által fölfedezett autentikus ősfolklór iránt, a dzsessz és az afrikai szobrászat iránt, a hetvenes évek "haladó" pesti fiatalsága a székelyek és a csángók iránt lelkesedett: az elnyomottak iránti rokonszenv elegyedett itt (és elegyedik ma is) a feminizáló-orientalizáló rasszista romantikával. Ez sem újdonság Osszián, Des Knaben Wunderhorn és a Vadrózsák óta. Aida!