#egyed?ll?t

[szethullt-boldogsag]

"Lefeküdtem a földre, becsuktam a szemem, és a meghalást gyakoroltam, de a beton hideg volt, és féltem, hogy beteg leszek."

- Émile Ajar: Előttem az élet

[osszetort-kiskrumpli]

Az idő múlásával a magányon már csak nevetni lehet.

Glen Duncan

[xetra7]

Elég gyorsan megváltoztatta álláspontját az Orbán-kormány egy elég fontos kérdést illetően.

Mi lesz a következő? Fegyvereket küldünk Ukrajnának? Ugye nem?

[avwalya]

Trust NPC : Avwalya

Selection: “ I shall assist in thine endeavors ”

Job: Beast Hunter

Weapons: Lance , Hand Crossbow, Dagger

AI Behavior: Avwalya will work best as short ranged DPS with her lance and her hand-crossbow. She will quickly get up in the midst of her foes with a quick shot of her ranged weapon then jump in the fray  at lances length from herself. Once she`s finished her rotation she`ll jump out with a firing of her ranged weapon.

She will mostly dodge aoes and will quickly move to share the blow of a stack marker with a party member.

She will leave the Limit break to the other party members unless the enemy is under 15% health, then she will move to finish it off with said Limit Break. 

/lookout when idle for a certain amount of time

/salute the player at the beginning of the dungeon

/vpose at the end of the dungeon

Battle Lines:

“ They shan`t stop us here! ” - Starting Attack Line

“ Ya can’t stop this!” - Using Specialty Skills, Variation 1

“ Let’s see if their metal is stronger! ” - Using Specialty Skills, Variation 2

“ Forward, my friend! ” - Assisting an ally, Variation 1 

“ Tis not da best place for a nap <Player Name>” -Assisting an ally, Variation 2

Limit Break:

• “ Tis the last y`ll see! ” - Using limit break with 1 bar • “ Ya won’t escape this time fiend! ” - Using limit break with 2 bars • “ This`ll keep ya from hurting my friends! ” - Using limit break with 3 bars

KO’d:

• “ Ugh no, not yet—  ” - Variation 1 • “ Don’t tell me sister— ” - Variation 2

Revived:

• “ Ugh Twas quite a fall eh…? ” - Variation 1 • “ Thanks friend, Twas careless of me. ” - Variation 2

Blank Banners At:

https://spotofmummery.tumblr.com/post/186196693285/blank-trust-banners

@spotofmummery

Tagged By: @amandafullmetal seen at @fatewalker & @enkidu-egi

Tagging: @louderthanthedj @lukawarrioroflight @eorzeasfrozenknight @yuki-yukichan @kikyo-mihata @swainandco @mairah-ariana @mai-takeda @amahrigold @nihil242 @invisiblebounds-ffxiv @fuuinsuiwakusei @sand-seeks-sun @scholarlostintime @rhymingteelookatme @zephypearl @moonstruck-ffxiv @shur-kha-ffxiv @signhere @rina-astraea @finfyx @galespider @seeker-of-sights @doodling-fiend 

[toth-t]

H6-os hév szépségei,

Egy hangos, "kellemes illatú" társaság LL Juniort hallgat hangosan, pontosítok Ragamoffin2-t!!!!! és senki sem mer igazán rájuk sem nézni.

Nem tudom, hogy az élmény kellemetlenebb vagy az, hogy kívülről tudom a refrént :((

[dendre]

Mármint a mondanivalóhoz passzentosan szerepel itt, de úgy a két legérdekesebb résznél azért a teljesebb kép sokat árnyal. “És megrázó az a gesztus is, ahogy – megint csak: mindent vagy semmit alapon – véget vetettek ennek a kapcsolatnak. A Kínai Nagy Fal két végéről indultak el egymás felé, kilencven napig gyalogoltak némán, míg középen összetalálkoztak, és utoljára megölelték egymást (A szerelmesek - A Nagy Fal Séta, 1988). Letaglózó, ha egy művészi életműben mindennek ekkora súlya van, nemcsak az ihlető együttlétnek, de a lezárásának is ” Hát, izé, szép nyálas film lenne ez. Csak közben már csúnyán szétcsúsztak eddigre és például volt velük egy-egy entourage is, fordító, kísérők, Ulay nem is mulasztott el gyereket csinálni az ő tolmácsának, aztán három napig várni egy SZÉP helyen az összetalálkozásra, hogy jók legyenek a fotók. Lásd még itt. 

Aztán. “Az utóbbi években Marina Abramović leghíresebb performansza A művész jelen van (The Artist is Present) volt. 2010-ben, amikor a világ legfontosabb kiállítótere, a New York-i MoMA mind a hét emelete rendhagyó módon csak az ő műveivel volt tele, Abramović három hónapig minden nap nyolc órán át egy széken ülve várta, hogy a látogatók leüljenek elé, és némán egymás szemébe nézzenek hosszú ideig. Egyetlen egyszer tett egy mozdulatot: amikor váratlanul leült elé évtizedek óta nem látott, egykori szerelme, Ulay, akkor kinyúlt felé, és megfogta a kezét.” Még úgy is erős a linkelt video, ha tudod, hogy ez nem igaz, mert nem évtizedek óta nem találkoztak (például egy évvel korábban közösen adtak interjút), és hiszen például aznap reggel is találkoztak és beszélgettek - annyira talán mégsem volt váratlan. Ez az információ azért nem szabadna, hogy bárhol is hiányozzon, ha erről a drámai reunióról van szó.

[gorbekor]

Az asztal

Mackómnak volt egy asztala, De eltűnt egyszer éjszaka. És ami itt csakugyan nagy baj, Reggelre se lett meg az asztal. – Hova lett a jó kis asztalom!- – És hasztalan vigasztalom. Megyünk az asztalboltba, Hol az asztalok állnak sorra, Komoly asztalok, víg asztalok, De mind másik – s mackóm konok. Megkérdezem: Hát most mi legyen, Ha ez se, meg ez se, meg ez se? Legyen újra tegnap este Akkor meglenne az asztalom, S nem veszne el, állíthatom.

- Tandori Dezső

[kgyst]

Egészen szürreális levél egy egyébként teljesen semleges témában, ijesztő látlelet arról, hogy a kishitleréknek milyen szinten vannak a már felső szintű káderei is. A levelet egy, állítólag doktorátussal helyettes államtitkár írta. Az Airportal fekete humorát dicséri, hogy változatlan formában közreadták a remekművet.

“De az milyen már, amikor” - Mondatkezdés egy sajtónak eljuttatott levélben.

“Merthogy ebből könnyen juthat arra a következtetésre az egyszerű ember, hogy mi, magyarok mintha kevésbé lennénk fontosak.“ - Ha egy multi egyenletes színvonalat produkál több országban, és ebből az egyenletes színvonalból Magyarország lóg ki (lefelé), akkor én ebből biztosan nem azt a következtetést vonnám le, hogy a multi nem szereti a magyarokat, hanem azt, hogy Magyarországon van valami alapvető probléma (az már részletkérdés, hogy ez micsoda, alkalmatlan, rosszul képzett a munkaerő, vagy éppen nincsen versenyhelyzetben a repülőtér, pl. mert Tököl még mindig nem fogadhat utasszállítókat, Ferihegy 1 -et megépítették, majd pár évre rá bezárták, és azóta se nyílt újra, vagy mert kiszámíthatatlan a környezet, emiatt nem mernek komoly invesztícióba kezdeni stb.)  

“se lift, se mozgólépcső, ahogy bárhol Európában” - Ez különösen pikánsan hangzik annak tükrében, hogy a liftek üzemeltetése és karbantartása milyen sikertörténet pl. az agglomerációs közlekedésben szintén érdekelt MÁV állomásain. Bónusz pont az európázásért.

“...az Arlanda repülőtéren Stockholmban, ahol rögtön az érkezésnél híres svéd művészek, sportolók, nemzeti büszkeségek fogadják az oda látogatót. Mások mellett Björn Borg, Ingmar Bergman, Sarah Sjöström és az ABBA tekint ránk mosolyogva a falról, óriásplakát méretben” - azt mondanom sem kell, ha Ferihegyen ilyen lenne, a jelenlegi garnitúra kb. első dolga lenne a plakát lecserélése rendszerhű arcokra, oszt nézhetnéd a Wass Alberttől Nagy Feróig terjedő jobboldali panoptikumot.

“Évi 80 milliárdos bevétel mellett tényleg pont arra nem jut pénz, hogy itt egy rendes bejárat és egy rámpa legyen?” - Ha az a rámpa megépülne (az OTÉK előírásai szerint, természetesen) akkor mindenki azon röhögne, hogy ezt hogy lehetett így elbaszni. Ma szabályos rámpát építeni gyakorlatilag lehetetlen, így nem szerencsés ennek a számonkérése.)

“Ha eddig nem érdekelte ez a repteret, majd épp most fogja?” - Repülőteret építeni nem egy-két éves elköteleződés, Ferihegynek elég nagy érvágás volt a válság, majd a Malév bedőlése (ahhoz mintha lenne köze a Fidesznek is), én ezt elég meggyőző oknak tartom, hogy az elmúlt években ne fejlesszenek.

PS egyébként a témáért kvázi felelős apparátcsikként én nem a területen dolgozók becsmérlését, hanem a támogatásukat tartanám fő feladatként, de sajnos a magyar bürokráciában “dolgozók” számára mára teljesen általánossá vált az a szemlélet, hogy az ország rajtuk kívül eső része nem másért létezik, mint az ő szórakoztatásukért.

Annak idején volt a Commodore Világ, abban volt egy megalevél-rovat, ez kb. oda illik.

[szanyitibor]

Ezt az állást nekem találták ki!

Tökéletesen alkalmas vagyok rá!

Nézzük csak!

Középfokú iskolai végzettség: megvan, sőt, egyetemi doktor vagyok!

Magyar állampolgárság: pipa!

Problémamegoldás: Orbán bármelyik problémáját káprázatosan megoldom, főleg nélküle!

Pszichés terhelhetőség: két évtized a politika sűrűjében, ennél jobb referencia nem kell! Persze ha G-nek neveznek, arra én is haragszom.

Alkalmazkodás: csak erről szól az életem. Képviselőség, párt, család, öntudat. 3+1, all in one.

Együttműködési készség: a készség szuper (az akarat más tészta, de erről nem szól a kiírás).

Felelősségvállalás, határozottság és elhivatottság: felelőséget érzek, vállalok; határozott szándékaim vannak; sőt elhivatott vagyok, hogy Orbánt elreptessem a bús francba!

[soursoulsblog]

Tudjátok ideje lenne a fejetekbe vésni, hogy ez az élet véges! Mert az minden perccel közelebb vagy a halálhoz-bár néha azt hiszed, hogy ez egy jó dolog de mikor oda kerülnél, hogy véget vess az egésznek akkor mégse tudod megtenni. Úgyhogy minél hamarabb kezd el élni mert belénk van kódolva a kíváncsiság és ne arra legyél kíváncsi, hogy mi van a halál után hanem arra, hogy mi hozható ki ebből az életből. Élj minden lehetőséggel mert sok csak egyszer használható ki és tegyél hülyeségeket amire jó lesz vissza emlékezni.

Vagy legyél olyan mint én, aki alig mozdul ki és mindent túlgondoló és épp ezért kevés hülyeséget csinál, kevés az a dolog amire vissza lehetne emlékezni. Eddig semmi értelme nem volt az életemnek csak annyi, hogy a létszám meglegyen.

Úgyhogy döntés rajtad áll és bármikor változtathatsz, kezd el élni! Rajta! Fiatalok vagyunk miénk a világ!

[felvidek]

Elég sokat gondolkodtam arról, hogy érdemes-e az akcióról írni, de annyira halott a dashboardom, hogy miért ne. Ez egy végtelenül szomorú sztori, ahol minden fél lehangoló, egy külső szemlélőnek meg különösen kényelmetlen érzése van tőle. Gyakorlatilag egy órás ötleteléssel ki lehetett volna hozni valami értelmeset is az akcióból, de látszik, hogy egyáltalán nincs végiggondolva, mi is a cél. Azzal együtt írom ezt, hogy már az alaphelyzet is necces - nem látszik az értelme, miért épp erre a fórumra kellett elmenni, miről volt itt szó, ami bármiféle módon is összhangban áll Bayer vulgárisságával. Gondolom alapfokú előkészítés azért történt, mert egyébként nem lett volna a helyszínen egy csomó kamera és a 444 (az amúgy teljesen értelmezhetetlen cikkében - meg kell nézni a videót, hogy a leírtak bármiféle kontextust kapjanak) nem tért volna ki arra a mellékkörülményre, hogy tele van biztonságiakkal a fórum.

- mi az üzenet? Bevágni egy szatyrot és szivacsot Bayer elé? Annak, aki minden előzmény nélkül megnézi a videót, fogalma sincs arról, mit jelent. A fórum résztvevőinek fogalma sincs arról, mi van, és nem csak azért, mert nem hallottak semmit a helyszínen kihangosítás híján.

- miért nincs bármiféle írásos transzparens a fiataloknál, ami a kamerák/nézők számára is nyilvánvalóvá teszi, mivel is van bajuk?

- miért nincsenek kéznél válaszok a közönségből érkező reakciókra vagy a moderátorra, aki megpróbálja őket kitessékelni?

- ha már egyszer kialakult valamiféle interaktivitás (igaz nem Bayer, hanem az újságíró-ultra-néző-akárki részéről), akkor miért nincs épkézláb válasz arra, hogy miért is van az érintetten kokárda?

- ha már egyszer lekerülnek róluk a maszkok, miért nincs erre adekvát erőszakmentes válasz? (nem nagy ördöngősség, megfogni egymás kezét és a magasba lendíteni, mosolyogni á la Trump-növendék vs. indián aktivista, esetleg visszakérdezni simán lehet, ha az ember előre átgondolja a helyzetet. ijedten álldogálni nem annyira kifizetődő)

- a performanszolók mentségére azért el lehet mondani, tiniként vagy fiatal huszonévesen nem könnyű reagálni bármiféle helyzetre élesben. De pont ezért van szükség arra, hogy akció előtt legalább átbeszéljék a lehetséges kimeneteket. És akkor kevésbé kínos ez az egész mindenkinek. Mert biztos vagyok abban, hogy egy szűk rajongói rétegen kívül ezt senki nem tudja értelmezni.

Összességében nem zavarna ez annyira, ha nem ordítana az eseményről, hogy a résztvevők tényleg úgy gondolták, hogy a civil ellenállás/performansz magasiskoláját mutatják be éppen, szóltak a sajtónak és eszükbe sem jutott, hogy ennél azért többet kell tenni hasonló esetben.*

* - (edit) aztán lehet, hogy nem szóltak a sajtónak és még spontánabbul történt minden

[olajbogyo]

ma véletlenül

összeállítottam egy anyagot holnapra miközben egy meetinget jegyzeteltem

többé senki nem hiszi el, ha azt mondom valamire, hogy nincs rá időm :(

[startup-punk]

Veszprém megye elmondja, hogy míg azelőtt náluk is Eszterházy herceg, Festetich herceg, Batthyány és Károlyi gróf vitte a szót, jelenleg a dolgozó parasztok és munkások fiaiból kerülnek ki a megye vezetői. Az alispánjuk Harmat Jenő, szegényparaszt fia. A balatonfüredi járás főjegyzője Mike István, azelőtt vasmunkás volt. A veszprémi járás főjegyzője, Varga Pál ugyancsak szegény földműves fia. Pápa város polgármestere Németh Imréné, textilgyári munkás. Kossuth Akadémiára, vagy egyéb tiszti tanfolyamra a megye tavaly 46 dolgozó paraszt és 69 munkás fiát küldötte. A jelentés hozzáteszi: "A multban a munkásokat, dolgozó parasztokat nemcsak kizsákmányolták, de meg is vetették. Dolgozó parasztnak megbecsülése, tisztelete nem volt. Most pedig a munka nálunk becsület és dicsőség dolga: Megbecsüljük és kitüntetjük a termelésben élenjáró dolgozó parasztjainkat. Megyénkben eddig 39 mintagazda és 10 okleveles gazda van. Megvalósult a nők egyenjogúsága is, egyenlő munkáért egyenlő bért kap férfi, nő, fiatal, öreg egyaránt." Ugyanezt mondják a többi megyék is. És hozzátehetem: ugyanez a helyzet szerte az országban. A mult héten voltam a csepeli WM-gyárban, ahol elmondták, hogy ez a gyár egy esztendő alatt 690 munkást adott a különböző akadémiákra, minisztériumokba, hadseregbe és a rendőrségre. Ennek a gyárnak a munkásai közül került ki egy sor hatalmas ipari üzem vezérigazgatója, egy sor diplomata, főjegyző stb. Amellett ebben a számban nincsenek benne azok a munkásgyermekek, akiket a demokrácia a középiskolába és az egyetemre küldött. És nincs benne az sem, hogy a gyárat, melyben 24000 ember dolgozik, egy volt vasmunkás vezeti. Mi nemcsak szóval hirdettük, de tettekkel is bebizonyítjuk, hogy hazánk a dolgozó nép országa. És ennek megfelelően vezetését elsősorban a dolgozó nép fiainak kezébe kell adni. Ez így van lenn a faluban és fenn a legfelsőbb vezetésben. Amellett, hogy a magyar demokrácia lehetőleg mindenhova a multban elnyomott dolgozó nép gyermekeit állítja, még külön súlyt helyezünk a nők egyenjogúsítására. Megnyitottunk a dolgozó nők előtt minden pályát, a tanulás, az előrehaladás minden lehetőségét. Nem riadtunk vissza attól, hogy olyan helyekre, ahol soha azelőtt nők nem dolgoztak, munkás-, vagy parasztasszonyokat tegyünk. Azelőtt nőket nem engedtek a traktorhoz és most vannak pompás traktorvezető leányaink. Azelőtt nem voltak asszonybírák, ma már vannak. Azelőtt nem voltak női polgármesterek, ma már vannak, sőt női főispánok is vannak és megígértük, hogy a közeljövőben női államtitkárok és miniszterek is lesznek. Itt van az emelvényen az első sorban Berki Mihályné elvtársnő, aki öt évvel ezelőtt még szegény zsellérasszony volt, most ő a zempléni főispán, aki jó munkájával ilyen felelős állásba küzdötte fel magát. A két héttel ezelőtt lezajlott párizsi világbéke-kongresszusra is kiküldtük, hogy képviselje a magyar asszonyokat. A nyugati kapitalista országok újságírói valósággal ostrom alá vették. Sehogysem akarták elhinni, hogy hazánkban a parasztság asszonyai így érvényesülnek. Valóságos politikai vizsgának vetették alá Berkinét, sőt még a tenyerét is megtapogatták, hogy kérges-e és nem valami színésznőt küldtünk-e ki fejkendőben. (Rákosi elvtárs szavait meg-megújuló nevetés és tapsvihar szakítja meg.)

micsoda idők voltak azok

[daysinspace]

A legnagyobb kárt valójában azok a milliók okozzák, akik egyszerűen csak "túl akarnak élni". Azok a tisztességes emberek, akik csak annyit szeretnének, hogy hagyják őket békén. Akik nem akarják, hogy kicsinyke életüket megzavarja bármi, ami önmagukon túlmutat. Akik nem foglalnak állást, akiknek nincsenek céljaik. Akik nem szeretnek vizet zavarni - és ellenségeket szerezni. Akik számára a szabadság, becsület, igazság és erkölcs csak szavak. Akik hangyaként élnek, hangyaként szaporodnak, hangyaként halnak meg. Ez az életnek egy végtelenül leszűkített megközelítése: minél kisebbre húzod össze magad, annál inkább te irányíthatod a dolgokat. Ha csendben maradsz, a mumus nem talál majd rád. De ez mind csak önáltatás, hiszen ők is meghalnak, azok, akik apró golyóvá hengergetik össze a lelküket, hogy biztonságban legyenek. Biztonságban?! Ugyan mi elől? Az élet mindig a halál szélén táncol; a szűk utcácskák ugyanoda vezetnek, ahova a széles sugárutak, és egy kis gyertya ugyanúgy leég, ahogy egy lángoló fáklya. Én úgy döntöttem, hogy a magam módján fogok elégni.

Sophie Scholl, akit 21 évesen (76 éve) háborúellenes szórólapok osztogatásáért kivégeztek a náci Németországban:

[holdkrom]

Szenderek 30.

Másnap Edit vendégeket várt ebédre. A hozzávalókat a közeli piacon szándékozott megvenni, így hát újult erővel, hangosan kopogtatva lépkedett a verőfényes napsütésben száradozó kövezeten.  Érdekes módon a termelői piacok jelentősége megnőtt az Esemény után. Ez a jelenség nem volt törvényszerű és triviális, hiszen a kiskereskedelmi hálózatok egy része is túlélte a lakosság megtizedelődését és csökkentett alapterületen és bolt számmal ugyan, de továbbra is kiszolgálták az immár csak mérsékelten fogyasztói társadalmat. A mérsékelt fogyasztás nem csupán a vásárlások volumenében nyilvánult meg, hanem a hagyományos piacgazdaság átalakulásában is.

Az Eseményt követően a túlélőkön eluralkodott a pánik. Forgatókönyvszerűen indult meg az áruházak kifosztása szinte az egész világon. A kiskereskedelmi láncoknak nem volt elég ideje és kapacitása, hogy a boltok őrzését megszervezzék, és természetesen a rendőrség maradékának is éppen elég dolga akadt a sokszor gazdátlanul maradt polcok védelmén túlmenően is. A randalírozásoknak és rabló hadjáratoknak azután az Országos Helyreállító és Újraindító Testület, az OHUT által újraszervezett katonaság vetett véget. A rend néhány hét alatt helyreállt és a kereskedelem működése állami szabályozással és a termékellátás OHUT általi felügyeletével újraindult. A központi szabályozás és árképzés elkerülhetetlen volt, már önmagában csak a felhalmozódott raktárkészletek és a hirtelen rendkívül túlméretezetté vált logisztikai rendszerek miatt is. Az árucikkek egy széles köre teljesen ingyen került a polcokra, valamint különböző közterületeken elhelyezett standokra. Bizonyos értelemben a megvalósult kommunizmusra emlékeztető állapotok alakultak ki az országban. 

A termelői piacok üde oázist jelentettek a központi szabályozás égisze alatt működő bolthálózatok monoton polctengerében. Itt elsősorban élelmiszert, természetes alapanyagokat és kézműves termékeket lehetett kapni, a termelők által kikalkulált, valamint a vásárlók által kialkudott áron. Edit szerette a piacot, már önmagában csak a “piacozás” élménye is megért volna számára egy kisebb összeget. Sokszor olyan élelmiszereket is vásárolt itt, amelyek a boltokban ingyen is hozzáférhetőek lettek volna.

- Elnézést, mennyi a keserűburgonya? Nem látom kiírva. - érdeklődött az egyik standnál.

- Jaj, de ki van írva aranyom, csak arrébb csúszott a táblácska, nézze csak! - válaszolta egy gömbölyű, pirospozsgás asszonyság háromszor akkora hangerővel, mint amekkora indokolt lett volna, miközben a keserűburgonyával megtévesztő hasonlóságot mutató ujjaival ügyetlenül arrébb tolt egy kézzel készített táblácskát a rekeszek előtt.

- 12 PES egy kiló? - ingatta fejét méltatlankodva Edit. 

- Hát ha ez nem elég jó magácskának, akkor kitalálhatunk egy kölcsönösen előnyös megoldást! Nem akar hozzá még egy kis olajgombát? Úgyse’ lehet a keserűkrumplit sehogy se olajgomba nélkül elkészíteni, és akkor tessék 14 PES-ért odaadom ezt a tövet is a krumpli mellé. Nézze milyen harmatos!

- Meg padlizsánt is szeretnék! Van itt valahol? - kérdezte Edit, de padlizsán az itt nem volt, hanem csak a szomszédos pultnál, Stefán bácsinál. 

Edit ismerte és kedvelte az öreget és a kutyáját, Pennyt. A bácsi minden alkalommal hangosan udvarolt neki, ami nyilván a piaci marketing stratégia részét képezte, de ő rendszerint azért jókat kacagott a kedves bókokon.

- Üdvözlöm kisasszony, végre megint látom, hát vagy két hete nem jött már mifelénk, kezdtünk is aggódni Pennyvel, hogy biztosan elhagyott minket és örökre szépség nélkül maradunk! - a skót juhászkutya állát két mancsa között, a földön pihentette és csak a szemét forgatta, amikor Edit megérkezett a stand elé.

- Ó, csak egy kis influenza, azért nem tudtam jönni múlt héten. - magyarázta a  nő. - de már jól vagyok. Padlizsán kellene!

- No, hát a kisasszonynak azonnal a legszebb padlizsánt válogatom ki, nyugodt lehet. Nézze csak milyen jól passzol a padlizsán színe a gyönyörű lila ingéhez! Mennyi kellene?

- Három darab elég lesz.

- Azonnal! Ha megengedi, csak olyanokat választok, amelyek harmonizálnak a ruhájával. Viszont akkor a szép barna szemeihez is  kell vásárolnia valamit! Például nézze milyen első osztályú gesztenyém van kérem! Persze fakó hamisítványok csupán a kisasszony tekintetéhez mérten, de mégiscsak ezek igyekeztek leginkább a hasonlósági versenyben. - forgatta a gesztenyéket a nap sugarainak fényredőiben az  ősz hajú Stefán bácsi.

Edit már kacagott és megvette a padlizsánt és a gesztenyét is, azután még a ajkain csillogó rúzshoz is kapott egy “színben illeszkedő” grátisz füstölt lazacot, aminek az illatára már Penny is talpra szökkent és szorgalmasan csóválni kezdte a farkát, miközben szinte mosolyogva nézett a nőre, aki nem tudott semmit a kutya gazdájáról azon túlmenően, hogy elmúlt már 70 éves és minden hétvégén vagy 80 kilométer távolságból hozta fel a városba a portékáját egy kis tengerparti faluból, Vinnportból. Edit szerette a piaci kofák, kereskedők társaságát és bár tudta, hogy Stefán bácsi kedvessége biztosan a vásári praktika és cirkusz része is valamelyest, de mégis végtelenül természetesnek hatott és igazság szerint nagyon jólesett neki. Teli kosárral távozott a piacról, cipője sarkával boldogan kopogtatva a felszáradt kövezetet.