#elrepült

[markoferko]

nem hiszem el, hogy a nevetséges törpeállam húgyagyú vezetője miatt

negyven percig kellett a kocsinkban ülni a bekötött gyerekünkkel a reptér parkolójában, mert elrepült a bohóc és emiatt lezárták az összes utat

[szaller]

Elég hamar elrepült az év első fele és igazából végig dolgoztam, de azért lett annyi nyersanyag, ami alapján úgy tűnik, csupa móka és kacagás volt minden perc. Egyébként ezzel a háromévessel igen!

zene: Kai Đinh, Suni Hạ Linh, Monstar - Chỉ Cần Là Mình Cùng Nhau (Here We Go)

[nyeznajka]

Leautóztam délután a tóhoz, ami a Bodensee.

Itt, Langenargen falunál folyik bele északról a harmadik legnagyobb hozamú folyócska, az Argen. A két legnagyobb meg ugye délről, az Alpok felől, miszerint például a Rajna. Meg egy másik valami Bregenznél.

Úgy olvastam, hogy rekord alacsony a vízállás. Valami ilyesmi ez:

A kikötőben kószáltam, amikor éppen elrepült felettem a Zeppelin, íme:

A Zeppelin gyár ugyanis itt van pár kilométerre, Friedrichshafenben, és igen jó pénzekért lehet repülgetni az immár nem hidrogénnal töltött járművekkel.

A kikötőben van egy DAS Boot Gmbh, de ennek nem a híres film miatt lett ez a neve:

Kicsit feljebb sétálva a torkolattól meg ott van Németország legrégebbi függőhídja. Ami mellé aztán később csináltak egy nagyobbat, modernebbet, de ezt meg szépen megőrzik látványosság gyanánt:

Egyébként Langenargenben van egy remek kraft söröket árusító bolt, megtekintettem, elégedetten, vissza fogok térni később még remek sereket beszerezni ott.

Így megy ez.

[szottesfolditanyak]

Láthatatlan ügyek

Ez elég elvarázsolt lesz, hozzá még személyes is, mindegy. Egyben személytelen is, azért kerül mégis ide.

Vasárnap reggel délelőtt iszogatom a teámat, szokásosan az ablak előtti fotelben, és bámulok kifelé. Fák, felhők, hegy. Hagyom, hogy a figyelmem lelazultan, feladat nélkül kószáljon, amerre neki tetszik. Nem megy. Nem tud elindulni. Ott áll előtte valami és nem engedi. Hmm, jé. Ez mi ez? Már napok óta érzem egyébként. Valami itt van velem, körülöttem, egy hozzá(m)adott tömeg, annak a tehetetlensége értelmében; mozdulnék (a figyelmem, 'lelkem', a szabadon kószáló rész), de lefogja. Egy érzés. Olyan érzés, mint amikor a videókon a házicica a fogában tart valami jókora plüssállatot (vagy a nagymacska egy kövér antilopot) és nem tud tőle lépni és menni, mert az beleütközik folyton a lábaiba és akadályozza. De semmi konkrét, ezen túl nincs semmi jellegzetessége, tulajdonsága.

Hát ez mi a nyomorult bánat megint? Jó, mondom magamnak, csak lassan. [Volt már olyan, hogy egy gyerekkori érzés jött vissza, és én azt hittem rá, egy idegen személyiség és megrémültem, és csak ezután ismertem fel, mint egy érzékelési formát, egy nagyon is kívánatos érzékelési módozatot, amit évtizedekre elfelejtettem. (Gyerekként egy-egy érzéssel (valahonnan szegycsontom körülről indulva) meg tudtam 'érinteni' fákat, dolgokat.) De olyan is volt már, hogy egy intenzívebb élethelyzet után - olyan helyzet után, amikor az észlelés összetevői fel lettek dobva a levegőbe mint egy kazal széna, úgymond, és ami aztán kissé lazábban és más rendben hullik vissza - bekopogott egy újfajta ön-érzékelési módozat; egy olyan mód, hogy mindenben magamat érzékelem, narrálom, egyfajta beszűkültség, hogy csak magamat látom tükröződni -- és nekem ott helyben el kellett döntenem, jó-e ez nekem, és így akarom-e tapasztalni a világot (ill. inkább magamat) ezután, avagy inkább köszi, mégse, maradok az eddiginél. Akkor visszautasítottam ezt, mint magam körül pörgést; ma is úgy gondolom, jól döntöttem.]

Így hát volt valami minimális tapasztalatom fel is, le is, ezek alapján elkezdtem próbálgatni, mit tudok tenni ezzel az új érzéssel, ezzel a valamivel, ami leginkább rámakadt nehezéknek tűnt fel. Nem jutottam sehová. El se engedett indulni semerre. Jó, akkor nézzük vissza, mióta tapasztalom ezt, illetve mik történtek az elmúlt héten. Hát, a család rég eltávozott tagjai felé küldtem gondolatban köszöneteket, nem pont halottak napja alkalmából, hanem csak úgy - párévente öregszik pár évet az ember és olyankor újabb árnyalatok is feltűnnek az emlékek jól ismertnek vélt tájképein. Olyan is volt már, hogy egyik vagy másik halott szülőmnek adtam meg azokat a köszöneteket és elismeréseket, amiket életében nem kapott meg (senkitől); és ilyenek után nagyon is érezhető volt változás (az én életemben), leginkább energia-löketként, segítségként. De ez a mostani ügy nem ilyen, ez semmiképp nem ajándék-energia, sem nem tisztább látás vagy érzékelés. Minden bizonnyal lehet az ősök vonulatához energetikailag csatlakozni, de annak nem így kéne kinéznie.

Ekkor eszembe jutott egy pár napja történt eset. Rakosgattam itt a tűzifát a ház körül, szép napsütés volt, és egyszer csak elkezdett szörnyű hangosan berregni egy helikopter a ház felett. Sárga volt, mentőhelikopter. Elrepült a hegy felé, aztán vissza, a falu elejének, aztán megint vissza, a falu menti rétek felé. Ott jött-ment fel-alá, nyilván keresett valakit és nem találta, jó eséllyel egy siklóernyős eshetett le. Sokáig nem találta meg, akárkit keresett. Akkor bevillant egy gondolat, hogy az az ember, akiért jött, ott fekszik összecsúszva, él, vagy nem annyira él, és hogy ott feküdni is szörnyű lehet, meg fentről keresni azt, aki él vagy nem él, és megtalálni, az is szörnyű lehet. Ekkor furcsán összerázkódtam, összeszorította a torkom ez, és egy rövid fura felzokogás is megesett. Csodálkoztam közben magamon, nem szoktam ennyire testi szinten reagálni ilyesmikre. Aztán küldtem jókívánságokat a résztvevőknek és mentem vissza a dolgomra.

Ahogy ezt az emléket felidéztem délelőtt, jött vele egy intuíció is, hogy ez akaszkodott rám, ez van velem napok óta, ez nem enged szabadon mennem. Oké, gondoltam, ez remek, de ez nekem nem kell. Mit tegyek? És hogyan? Felmerült egy (egyszer már sikerrel alkalmazott) formális eljárás ilyesmi esetekre, de el is vetettem, mint túl körülményest. Aztán hirtelen azt mondtam ennek a rám akaszkodó valaminek: Hagyj engem békén! Nem kellesz. Menj innen! Aztán békülékenyebben hozzátettem még, Köszönöm a tapasztalatot! Menj békével.

És elment! Onnantól megint szabadon mehetett a figyelmem, amerre akart, azzal a mozgékonysággal, amivel szokott. Nem kicsit könnyebbültem meg.

Nna, hát ez mi volt? Lehetne pszichológiát beletenni, de az inkább nehézkes leírás lenne, mint magyarázat. Lehetne valami rámakadt entitásként felfogni, ez ugye egy szerteágazó terület, nem is megyek bele. Vannak aztán ilyen entitás-jellegű "valamik" is, mint az aggódás szelleme és effélék, ezek is be tudják találni az embert. Passz.

De az még külön érdekes, hogy ha én ezt nem tudom ma délelőtt így felfejteni és megszabadulni tőle, akkor ez végigkísért volna engem a további életemben, mint akadályozó terhelés? És ahogy majd távolodnék időben a létrejöttétől, úgy halványulna el az emléke is annak, hogy mi történt ezen a héten, és így szépen elenyészne az esélye is, hogy valaha rájöhetnék a keletkezésére és meg tudnék szabadulni tőle?

És hogyan tudnám aztán bárkinek elmondani, hogy akadályoz valami, hogy mi ez a terhelésnek tűnő érzés? Mondanák, menj orvoshoz, az majd segít. Hát persze, feltétlen.

Az ember kimegy a kertbe az almafák közé, két napig nem lát embert, tököl csendben a tűzifával, a nap süt, mi baj történhet?

[zoeeozzoeeoz]

Valahogy betuszkolta magát a bukóra hagyott, teraszajtón. Már kinyitottam neki teljesen a teraszt, de elbújt a virágaim közé, majd teljes erőből nekirepűlt az üvegnek. Annyira elkábúlt szegény, hogy hagyta magát megfogni. Próbáltam reptetni, de belesimult a tenyerembe. Simizgettem, nem tört el semmije, majd egy kb 10 perc után , elrepült a kezemből. Mondjuk, még elég lépcsőzetesen repült. De legalább, nem Ubi találta meg.

[stegal]

Valahogy nem nevetek, láttam már elrepült kereket.. Hanggal azért jobb kicsit..

[ifater-tech]

Utolsó októberi nyereményjáték egy Wacom tábláért!

Elrepült (legalábbis a Jazzy-s iFater adások szempontjából) ez az október, így eljutottunk a születésnapi nyereményjátékunk utolsó felvonásához.

Ezúttal a digitális alkotóknak kedvezünk, hiszen a Trans Europe ZRt. jóvoltából egy szuper Wacom Intuos digitális rajztáblát nyerhet, aki a szokásos módon három nem túl bonyolult kérdésre válaszol! Irány a kérdőív, a Facebook és az Instagram oldalunk! És hajrá!

[kepeslajoska]

„aki az átlagfogyasztás felett fogyaszt, annak gondoskodnia kell arról, hogy csökkentse a fogyasztását”

Hát ez megint sikerült!

A felcsúti zsírurul egész pereputtyával elrepült Amerikába, hogy találkozhasson a fél lábbal már a börtönben lévő imádottjával, példaképével, Donald Trumppal. Természetesen különrepülővel, 20-30 testőrrel, személyzettel, luxusszállodával és még számtalan egyéb költséggel. Szerintem ez úgy 100 millióból ki is jön, de csak azért, mert össze kell húzni nadrágszíjat, ami azért az utcai harcosunk számára nem kis feladat.

Megérte? Nem, de kifizetjük és bízzunk benne, hogy Európa legdrágább tűzijátékára hazaérkezik.

[santaroka]

Szürkületkor a kerítésre szállt egy tinibagoly, kb 20-25cm magas volt, volt köztünk 3m távolság. Fejet hajtottunk egymásnak, aztán elrepült.

[telaviv-delhi]

Ūgyvédem a macskatartás árnyoldalairól:

- Itt nálunk egy kisebb horror zajlott le az elmúlt 20 percben. Erős koppanás az ablakon, anya kinéz, egy kismadár piheg a földön. Nekikoppant az ablaknak. Anya kézbe veszi, a madárka piheg, de magához tér annyira, hogy kivergődje magát anya kezéből. Dolfi tökéletes időzítéssel ér oda, felkiáltok, de már szalad is a madárral. Anya előröl én hátulról szaladok, a madár kétségbeesve csipog. Dolfi átszalad a szomszédba és kéjesen néz rám szájában a madárral. Rohanok a slagért és telibe tolom Dolfit egy erős vízsugárral. Dolfi elrohan, madár marad. Slaggal a kezemben várom, hogy anya átmenekítse a madarat. Anya behozza a nappaliba és tovább locsolom a leselkedő Dolfit. Majd jön az igazi horror: a madár kirepül anya kezéből zárt térben, csapódik-száll ide-oda, én pánikrohamot kapok és sikoltozva, bőgve felrohanok az emeltre, bezárkózom a fürdőszobába és hiperventillálok. Lerogyok a vécére. Hangosan és gyorsan zihlálok. Pár perc múlva csitul a légzésem és beállok a zuhany alá. Anya megnyugtat, hogy kivitte a madarat, aki elrepült. Happy end.

Én, a cinikus: - Hm.... azért én megnézném a Macskák Áldozatainak Szorgosan Gyarapodó Temetőjét friss hantot keresve 👿

Ūgyvédem, 4 befogadott kóbor macska boldogtatan gazdija: - Sajnos van friss hant, múltheti... Jaj és Dettike mindezt a fotelből retetgte végig, a madár neki is csapódott, Detti teljesen kikészülve rettegett a fotelben. Sztem Dolfit óránként fejbe csaphatnám egy lapáttal, akkor se tanulna belőle semmit

[madarashirek]

Elképesztő szerencsével került haza az elrepült házikedvenc – videó | nlc

[nicedprssn]

Fel

Hittük, de nem tettük Emlékünk feledtük Eljárt már felettünk Az időnk, soha együtt Többé nem lehettünk

Elrepült az égbe, Fáradt repülése Szárnyak nélkül ért le Zuhant csak a mélybe Élete végébe

Halál neki e föld Az égen tündökölt Vérzik és üvölt Alant meggyötört Csak az égen tündökölt…

Szállt a fényességben Mennyek tetejében Szívem emlékében: Ki repült életében Nyugodjon békében! 🖤

[boxispromises]

Nem loptam soha mèg is szívetekbe török be

Bűnöző akartam lenni csak a lelkemet a körökbe

Hagytam ami éppen ért legyen az öröm vagy bánat

Aki most keresne az a rehabon megtalálhat

Csináltam a szart használtam szereket meg nőket

Romboltam a tudatom, adtam vagányba a menőket

Kacagnak a normik, ebbe a fèreg nem lát bele

Szemen szedett hazugságra épült az életem fele

Csodának tartom, hogy nem vitt el a rendőr

Egy kiló csár az ágy alatt s közben amit feltör.

Prèmium cigik, prostik, csíkok, tiszta mámor

Eltèkozolt gyermek, a fasznak nem lettem jámbor

Agyamra ment a gettós lét kajakra mondom

Narkó okozta pszichózis míg elszórtam a blokkom

Elrepült az idő felettem egy szempillantás alatt

Egyszer azon kapom magam, hogy átszívtam a nyarat

Beteg ez a világ, ez a rendszer, ez az ország

A tisztességes embert a sikerètől megfosszák

Lèlegzem a víz alatt, kievickèlek a partra

Jó útra térek, nem nézek vissza a szarra

Csak azt sajnálom mit azoknak okoztam

Kihasználtam sokakat míg orrba-szájba drogoztam.

Nem biztos hogy tudják de valahol azok is sejtik

Nem vagyok én gazember csak jó mélyre elrejtik.

Végezetül pedig csak annyit tudok mondani

Hiányozni fognak a terek, az utcák ès minden ottani

[avicdsgn1]

Nemrég olvastam, hogy egy londoni lakótelep lakói aggódnak, hogy a náluk forgatott sorozat a Top Boy "glamorizing" (erre nincs igazán jó kifejezés mogyorúl...talán menővé teszi....divatossá) a lakótelepi létet és a csóróságot meg a bűnözést. És féltik a gyerekeiket. Ami nem tudtam akkor még mennyire igaz vagy sem. Mert tényleg csak az előzetes részeket láttam. Az tény, hogy a világ megőrült ilyen szinten. A gazdag kis elkényeztetett porontyok mindenáron utcagyereknek/lakótelepinek gettósnak maszkírozzák magukat. A ruhákkal, szlengekkel meg mindennel. Tiszta őrület. Mintha az menő lenne, hogy csóró vagy és nyomor az életed. Ezen csak nevetni lehet. A sorozat kitalálója Ronan Bennett elmondása szerint onnan kapta az ötletet, hogy családi bevásárlás közben meglátott egy 12 éves kisfiút aki drogot árult East Londonban. Valóban kicsit korai.....én 15 évesen adtam el először füvet a suliban...ebből is látszik, hogy hanyatlanak :)

Csak az első évadot láttam még a Channel 4-on. Aztán most, hogy olvastam a cikket megnéztem az új évadokat. Amiket már Drake protezsált be a Netflixre. Angolul néztem. De belenéztem a szinkronosba is. Nem is lett rossz a magyar szinkron. Egész jól mímelték és szedték össze a magyaros megfelelő szlengeket....tényleg így beszéltünk...."majd koccanunk" "csumi" "koccolunk" "gempa" gandzsa" Hát tragikus és szomorú volt, ahogy az eddigiek is. Én valamiért szeretek ellátogatni a filmek meg sorozatok helyszíneire. Úgyhogy elmentem a "Summerhouse" telepre. Az igazi neve Samuda estate ( a Kutyák Szigetén, Isle of Dogs)....meg a piacot is megnéztük ahol szórták a cuccot. Elvileg ez a telep számít London Hős utcájának. Sokkal rosszabbra számítottam. Szebb, tisztább és jobban megtervezett, mint ahol én felnőttem Budapesten(nem nem a Hős utca, hanem Zugló). Az tény, hogy nem volt ennyire kemény és közel sem volt helyi szervezett bűnőzés, csupa vicces csicska játszotta csak az eszét, de sokkal retkesebb meg lepattantabb volt. Meg dugig alkoholista vagy narkós zombikkal( A közeli kocsma előtt a Fogarasi út felé egyszer belefutottam ahogy a farkát verte egy alkesz az oldalára fordulva a földön....reméltem, hogy csak pisál, de ahogy közeledtem egyértelmű lett a szitu) Szipusok is előfordultak. Meg végtelenül sötét emberek(és a végtelen alatt értsd Végtelen...írni-olvasni és számolni is éppen hogy tudók) és persze jelentgető rosszindulatú, geci, komcsi öregek. Gyakran pisáltak a bölcs alkeszok mindenhova. Mert ugye ők nagy bölcsek és mindent is lyóbantunnak. Néha a liftbe is. Vagy a kutyáját szaratta, pisáltatta valahova. Vagy a lépcsőházba szart valaki. Rendszeresen az erkélyről/ablakból dobálták ki a szemetet, a moslékot, a csikket. Kitört üvegek. Ellopott fogantyúk meg ablakbetétek. Ugye az alumínium. Az érték. Öngyilkosok ugráltak ki az emeletekről. Csak a mi házunkban kettőnek is szemtanúja voltam. Az egyik a biosztanárom volt általánosban. Épp egy szebb jointot szívtam az erkélyen amikor elrepült mellettem. A kutyákat mérgezték. Rádhívták a rendőröket a semmiért. Az egyik cigó azt találta ki valami bosszúból vagy ki a fasz tudja mi motiválja ezeknél a faszságoknál ezt a debil népséget(én sosem igazodtam ki ezeken), hogy a hájas tehén kislányát megerőszakoltuk. Hát bocs, de bottal nem piszkáltam volna meg nemhogy megerőszakolni. Kis híjján jól beszoptuk majdnem emiatt. Más....másképp szar. Voltak meglepő dolgok....meg belekeveredtünk érdekes történetekbe. Amúgy most éppen pont egy olyan folyamat zajlik a telepen ami a sorozatban is volt. Egy cég próbálja megszerezni, hogy egy revitalizációs programban újjáépítsék.

[vcrabro]

Épp elrepült felettünk.