#elrontani

[krassolok]

nagyon kérlek,

ne basszuk el

[takemetochurch13]

Fejlődj csendben, az emberek nem tudják elrontani azt, amiről nem tudnak😉

[hotelmental]

Megérkezett egy koreai vendég, küldött egy üzenetet, hogy olyan szép rend és tisztaság van, ő ezt nem akarja elrontani :D

(írhatnám neki, hogy jöjjön el akkor hozzánk, mert itt viszont olyan dzsuva van, hogy besírok)

[zoeeozzoeeoz]

Szlovénia 1. nap:

Szembesültünk vele, hogy végül kevesebben megyünk, mint terveztük, ennek ellenére, ua az árat kell kifizetnünk az apartmanert, de ezzel számoltunk, ragaszkodtunk a lefoglalt apartmanhoz, nincs is vele semmi gond. Viszont szembesültünk azzal is, h elcseszték a foglalást a helyiek, és átfedés van, ami miatt 1 nappal hamarabb kell majd távoznunk. Ennek az 1 napnak az árát azonnal a kezünkbe is nyomták kp- ban, amit természetesen vissza forgattunk a későbbiekben. Itt még arról volt szó, h az idegenforgalmi díjat is elengedik, de kiderült h csak annyit, amennyivel kevesebben mentünk, és kevesebb napra. Igyekeztünk ezzel a nyitással nem elrontani a hetünket, de így az eluszott napunk miatt, be kellett sűríteni a programokat, h ne maradjon ki semmi. Ennek ellenére volt ami kimaradt, de az nem ezmiatt, hanem mert túlválaltuk magunkat.

Szóval, 1. nap: Körbe sétáltuk a Bohinji tavat , és felmásztunk a Száva vízeséshez.

2. nap.

Bovecbe átautóztunk. Ez azért sikerült kalandosra, mert a googlemaps elvit minket mindenféle erdei szerpentinekre, meg Olaszországba is. Akkor azt hittük , ez volt a legvadabb autózásunk, de később kiderült, h nagyon nem. Síkvidéki ember nehezen viseli a hegyvidéki szerpentineket, még ha tetszik is amit lát, és nincs baja a magassággal. Oda értünk a bázisra. Kivittek minket Zipline- zni. Timo, így hívták a sofört, elég jól vette a köves/ murvás terepet a 9 személyes, terepjáróval, így feljutottunk 1800m magasságba. Lejönni nekünk kellett, kb 800-1000 m magasságig. 4 db drótkötél pályán, ami 2 hegy között volt kiépítve. Alattad a mélység, te jóval a fák felett suhansz 2 pont között. Természetesen kaptunk oktatást, bíztatást, biztosítást,felszerelést. Itt volt részemről nagyon nagy víiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Mikor felálltam az első pontra, és szembesültem a távolsággal, a mélységgel, akkor azért egy " Mi a @@@@ keresek én itt?! Meg egy" jó hát én akartam, innen már nincs vissza út, csak előre.Hajrá!" Elhangzott a fejemben. A sebességgel sem volt bajom,legalább "hamar" átcsúsztam. Az elsőnél a tanultakat próbáltam alkalmazni, konstatáltam h kurva magasan vagyok, és ezért fókuszáltam előre, és értelmeztem amit mutogattak nekem a végpontnál. A 2. Csúszást már élveztem, a 3. pont elég volt, de volt még egy 4. amit túléltem. Nem tudom milyen arcot vághattam, de minden csúszás után, aggódva kérdezte tőlem Blazso ?? és Zsole?? nem értettem a nevüket bocsi, hogy jól vagyok? élvezem? minden rendben? meg hogy fókuszáljak a szemükre, stb. Pedig eskű élveztem, meg viiiiiiiiiiiiiii, de lehet kifele nem ez látszódott. Innen sajnos nincsenek képek, mert érthető okokból nem a fotózással voltam elfoglalva, hanem a túléléssel, a kisérők meg a biztosítással. Szóval innen maradnak a fejemben az élmények. Az egyik tettestársam nagyon parázott, de szerencsére nekem csak a végén mondta el, h mik futottak végig az agyán, mert ha az elején mondja, lehet nem csinálom végig. Élveztem, és ez volt a lényeg. A 4. után, lehoztak minket a hegyről, és vissza vittek minket a bázisra. Ott volt kb 40 percünk áthangolódni a raftingra. Ettünk pár falatot, ittunk, wc- re mentünk, fürdőruhára vetkőztünk. Itt is kaptunk oktatást, felszerelést, neoplrén ruhába bújtunk,azt go. Buszra száltunk, és elvittek minket a kiindulási ponthoz. Ott ujjabb oktatás, és indultunk. Ezt a túrát magyarok csinálják. Attila, 2 db Máté, nevét jegyeztem meg, nekünk az egyik Máté lett a vezetőnk. A folyó első szakaszán teszteltük magunkat. Vezényszavak, evezés, stb. Itt még nagyon ment minden, később kissebb- nagyobb káosz uralkodott a csónakban egy- egy sziklának ütközés, nagyobb huppanás után. Senki nem esett vízbe, mert valahogy mindenki befele esett a csónakba, ha huppant, de valahogy nem sikerült csapatként léteznünk. Voltak 2- en, akik ha helyzet volt, elkezdtek össze- vissza evezni, és vittek mindent. Egy helyen , az egyik csónakból csúszdát csináltak, itt csúszdáztunk. A másik helyen meg fellehetett mászni egy sziklára, és leugrani róla a vízbe. Szerintetek?! Hát perszeeeee h mindegyiket kipróbáltam, és voltak nagy csobbanások meg viiiiiiiiiiiiiiiii- k. A szakasz végén, ami kb 1- masfél órás volt, lehetett még úszkálni, majd felcipeltük a csónakot a buszhoz, és vissza hoztak minket a bázisra. Lehámoztuk magunkról a neoprén ruhát, atöltöztünk, ettünk keveset, ittunk, azt go vissza a szálásunkra. Innen képek később lesznek, mert küzdünk az oldal túlterheltségével, de lesznek. Na a googlemapszon kiválasztottuk azt az utvonalat, ami nem visz át az Olaszokhoz, és indulás. Ühüm......élveztem a ziplinét, a raftingot. Semmi gondom nem volt. De egy éjszakai vezetés, majd utaskent is, a Szlovén hegyekben, szerpentineken betett. Nem tudom eldönteni, h az volt "jó", h csak utat láttam, vagy az a tudat, hogy ez mind a hegyekben, sötétben, kanyarogva, masfél autó széleségű utakon, többméteres szakadékok mentén zajlott. Itt nem volt viiiiiiiii. Itt zabszem volt a seggemben,meg heves szívdobogás. Para. De!!! Még mindig nem ez volt a legkalandosabb hazautunk!

Folyt. köv a másik posztban.

[algebraicvarietyshow]

magyar ember szórakozását nem lehet holmi zaklatási vádakkal elrontani!

[nemazakinekhiszed10]

Ő S Z I N T E ^

Abban amit most írni fogok, egy ép mondatom sem lesz, csak a fejemben cikázó gondolatokat vagyok muszáj kiadni magamból, mert elevenen felfalnak a és a körforgásnak sosem lesz vége.

Annyi terhet vállaltam magamra, amibe bele fogok halni.

De belehalni ebbe, sokkal könnyebb, mint élni.

Kusza minden, homályos az emlékezetem, szúr a mellkasom.

Elfojtom, mert muszáj,

Mert nem tudom mit mondhatnék, ami nem csalná elő a könnyeket. Így inkább csendben leszek.

Valójában itt csend van.

Az egyetlen ami a zajt okozza én magam vagyok és el kell hallgattassam.

Őszintének lenni félelmetes.

Nem azért, mert rettegek az igazságtól, hanem mert félek a reakciótól.

Neked adom minden tökéletes darabom, csak ne jöjj rá a selejtes részekre.

Azok maradjanak nekem, nem ezt érdemled.

Nem engem érdemelnél, ennél te több vagy.

Több vagy nálam.

Nem akarom elrontani.

De hogyan lehetne valami egész, ha csak egy fél amit adni tudok.

Jót akarok mutatni, mert sok rosszat láttál, de a saját rosszaimat nem kellene lásd.

Ez alól nem tudok kibújni.

Egyszer minden titkomat tudni fogod és nem tudom, mi lesz rá a válaszod.

Nem akarok titkolózni.

Ezek a titkok valójában csak a lelkem.

Az agyam és a szívem nem barátok, egymás ellen beszélnek.

Kire érdemes hallgatni?

Ki fog nekem segíteni?

Ha már persze akarom-e,hogy segítsenek.

Ezt sosem tudtam eldönteni.

Egyszerre akarok megmenteni valakit és akarom, hogy megmentsenek engem is.

De engem csak magamtól kell.

Azt pedig más nem tudja megtenni helyettem.

[sztivan]

"Olyan kedves vagy, Apa! És nagyon önálló!"

A pillanat, amikor próbáljam meg nem elrontani a csöndes fektetést egy üvöltve felnevetéssel

[dajkag]

Hát, idén nem vittem túlzásba, sajnos energiám és időm sem volt, hogy ennél autentikusabb újévi ebédet készítsek, a Datemaki kifejezetten csúnya lett (amúgy finom), az újévi dekorációként készült Kagami Mocsi pedig viccesen kicsi lett. A Tuzukuri mondjuk hozza az elvárt szintet, azt nehéz elrontani. Először csináltam viszont Ozonit, ami gyakorlatilag fehér miszoból készült leves mocsival és zöldségekkel, és annyira jó, hogy mostantól egész biztos, szokássá fogom tenni.

2024-től egyébként aránylag sokat várok, elvégre a sárkány éve lesz, én pedig is a sárkány évében születtem (az asztalon látható sárkányt édesapámtól kaptam újszülöttként).

Boldog új évet kívánok nektek és Kami-szama legyen veletek🐉🙏🏻⛩️

[azakirenemgondolsz]

Tudom fáj ezt hallani de vége

Végleg....

Sírd ki magad .

Bömbölj , ordíts, törj, zúzz!

Járja át a fájdalom az összes porcikád még utoljára.

Most nyugodj meg.

El fog múlni a reszketés.

Nem fogod feladni, megerősödsz!

Nem fogja elrontani a mindennapjaidat, nem fog hiányozni .

Jól fogod magad érezni egyedül, helyre jön az önértékelésed!

Ne félj! Nélküle is van élet...... és olyan csodaszép!

Csak ne legyél türelmetlen, adj időt magadnak . Adj időt az időnek!

Most búcsúzz el tőle fejben és lélekben. Örökre.

Felejts el minden rosszat amit ellened tett és bocsás meg magadnak is.

Ha marad benned harag, minden sokkal nehezebb lesz.

De főleg engedd el a hamis reményt, ő nem a szerelmed.

Nem jön vissza. Nem fog harcolni. Lemondott rólad.

Most vegyél egy nagy levegőt .

Tarts ki! Ígérem, jobb lessz minden.

ÍGÉREM

[azsofiaa]

Nálam egyszer lehet elrontani, utána semmi értelme annak, hogy folytassuk…

[trilliannnn]

101 Tiger

Tegnap voltam a 101 olcsósított helyén, és még a qr kódos rendelés sem szegte kedvem. Elsőre biztatónak tűnt az étlap is: nem túl hosszú, ismerős és ismeretlen kellemes keveréke, kis adagok és így alacsonyabb árak.

Ennek ellenére nem igazán kísérleteztem, egy sertéshúsos batyut kértem és egy uborkás salátát. A vacsorapartnerem pedig egy paradicsomos tésztát tojással. Meg egy citromos tortát.

A batyu klassz volt, de ez nem olyan meglepő szerintem, nehéz elrontani. Az uborkás salátának nagyon karakteresnek, ízkavalkádosnak kellene lennie, de íz csak a tányér alján volt némi, még tennem kellett rá szója szószt, hogy valami javítson rajta.

A tészta tojással pont olyan volt, mint amikor a kulcsos gyerek hazamegy és összemelegíti a mikróban, amit a hűtőben talált.

A citromos torta viszont eszméletlen jó volt, hasonlít a sült citrompudingra, csak nincs a tetején barnára égetett rész.

Tekintsünk el a nehézkesen működő fizetésről a honlapon, meg a gyanúsan gyorsan kiérkező rendelésekről és vegyük alapul csak az ízeket és akkor ezt úgy összegezném, hogy a 101 Tiger nem túl jó hely.

A tulajok azt gondolták, hogy we cracked the code, bro és kitaláltak valamit, amivel lehet lukratív módon éttermet üzemeltetni: gyorsaság, hatékonyság, shrinkflation árazás és akkor mindenki boldog lesz. Dehát ha előre elkészítenek sok tányért, aztán azt beteszik a melegítőbe, hogy frissnek tűnjön, az szerintem nem jó szolgáltatás.

[otthonzulles]

Gyurival mi lett???

Ezt a hibát az MSZP 100 napos programjához hasonlította. „Kár volt feladni, „Kár volt feladni, nagyon nehéz lesz visszatérni innen. Nagyon könnyű elrontani valamit, és nagyon nehéz megjavítani.”

Gyuri a pártban nem ezt várjuk 🤣🤣🤣

[lelketlen666]

Ennyi közös idő elteltével is féltékeny vagyok ..

És nem a bizalom hiány ami gondot okoz

Hisz a valódi ok az hogy a leggyönyörűbb lányba szerettem bele

Ezért utálom az érzést ha más fiúkkal szorakozol

Mellesleg emiatt magamat is mert őszinte akarok lenni veled

De nem fogom elrontani a kedved állandóan a féltékenység miatt ... hiányzol

[sztivan]

ruszkik haza, de az irodalmatokat léccilécci hagyjátok itt nekünk

sőt, a művészetetek minden más ágát is, ha már itt tartunk

és nem csak a száz-százötven évvel ezelőttieket, hanem azokat is, akik most élnek, hát az orosz művészet csodálatos, szüksége van rá a világnak

na mindegy, ha nyolcvan évvel korábban élek, akkor ugyanígy döbbentem volna le azon, hogy a német vezetés hogy képes ezt csinálni, meg az ottaniak hogy tűrik el, hát baszki, náluk meg az oroszoknál is olyan névsorolvasást lehetne tartani a múlt és a jelen kultúrájából is, hogy csak a nevektől fényesebb lesz a szobában, miért kell ezt elrontani

[dajkag]

Ma annyira jó napom volt, hogy még az sem tudta elrontani, hogy tegnap megfáztam, hogy az utolsó hétre végül csak vennem kellett egy esernyőt is, hogy lassan gyakorlatilag minden fillérem elfogy, és hogy hazafelé a Google Maps négy utcával odébb vitt a szállásomtól. Utóbbinak köszönhetően nagyjából 40 percbe telt, míg nagy nehezen megtaláltam az AirBnb-t Nara külvárosában, a tök egyforma kis utcák között szitáló esőben, tök egyedül bolyongva. Ezt is imádtam. Iszonyatosan nehéz lesz hazarepülni jövő hét szerdán,és hát ezt már nem sokkal az érkezés után is éreztem, de percről percre nehezebb, és ez a mai nap sokat dobott a dolgon, hogy úgy tényleg nagyon nehéz legyen.

Ma nincsenek szentélyek meg semmi ilyesmi, de alábbi képen épp nagyon hülyén nézek ki és a sajt Okonomiyakimat sütögetem egy remek étteremben. Előbbit gyakran szoktam csinálni, utóbbi sajnos nem annyira.

Emitten pedig a szállásadóm egyik macskája látható, aki reggel benyávogott hozzám az erkélyről. A futonba csavarodva szerintem egy nagyon nagy és nagyon béna macskának nézett, és hát őszintén szólva nem tévedett sokat.

[sztrajkolokhogyszeress]

Érezted már azt, hogy ülsz az asztalnál, ahol egy teljes család van, egészséges kapcsolat uralkodik köztük és te csak ülsz ott csendben, pedig tele vagy témákkal, de mégis egyedül érzed magad? Senki nem figyel rád, a saját párod is csak néha simogatja meg a combodat és rádmosolyog, majd mikor sóhajtasz, válaszként ő is csak sóhajt és nem érti, hogy mi a baj. Egész hétvégén nem beszélgettetek a napjaitokról, de ő mégis a telefont nyomkodja, mert biztos nagyon érdekes az a pálya, ami neki nem ment, a testvérének pedig sikerült megcsinálni. Most pedig az emeleten fekszel a hatalmas szobában és kerülget a sírás, de mégis te tűnsz szarnak, mert nem mész le hozzájuk. Ma ünneplik a Mikulást, szóval próbáld meg nem elrontani a párod kedvét azzal, hogy kifakadsz neki, ráadásul tudod, hogy sírás lenne a vége.