#foglalkozz velem

[csacskamacskamocska]

Minden, ami normálisan működik

azt domborítja ki, ami nem volt normális. Nem normális: ami szorongást okoz, fáj a beled tőle, fura húzás van a mellkasodban (amúgy a gyomorideg), összezavar, lefáraszt, fizikailag és/vagy mentálisan rosszul érzed magad. Elbizonytalanodsz az értékítéletedben, a valóságtudatod felborul, az önértékelésed szarrá megy, függővé válsz vagy kompenzálsz a függőség miatt, hazugnak érzed magad, kihasználtnak, becsapottnak, gyerekesnek, félreértettnek, szánalmasnak, és ahogy küzdesz ezek ellen az érzések ellen, az elviszi minden energiádat, a figyelmed beszűkül, az életed beszűkül.

És amikor mindezzel egyedül hagynak. Ne foglalkozz "vele", törődj a magad dolgával. Ő nem csinált semmit. Te nem vagy normális. A te dolgod, te hibád, te bajod.

És valójában tényleg az. Neked kell felismerned, hogy nem vagy a helyeden, hogy a tested minden tünettel jelez, hogy nem jó amiben vagy. Igen, ezért is betegszenek meg emberek. A stressz miatt, azok miatt az érzelmi problémák miatt, amik befolyásolják a test működését (ezt a tudomány mondja, a biológusok felfedezése, hogy a gondolatunk és a testünk működése kölcsönhatásban van egymással) amitől aztán még rosszabbul érezzük magunkat, amitől a testünk pont úgy összezavarodik, ahogy az elménk.

Van-e felelőssége a másik embernek? Alapból nincs. Mindenki, minden felnőtt ember a saját életéért felelős. Ebbe az is beletartozik, hogy rendbe rakja a belső világát.

Nagyon szeretné az ember a felelősséget vagy legalább egy részét áthárítani a másik emberre. Akár moralizálással (egy kapcsolatot két ember alkot és két ember ront el), akár érzelmi zsarolással (ha lenne szíve, lenének érzései, nem tett volna ilyet).

A valóság valami olyasmi, hogy lehetséges, hogy a másik egy nárcisztikus, vagy pszichopata, és teljesen lehetséges, hogy minimum érzelmi bántalmazó. Valóban trauma volt, amit az ember átélt. Ha érezte a testi tüneteket, ha érezte, hogy „megbolondul”, akkor a pszichéje érezhette, hogy veszélyben van az élete. Az is biztos, hogy az áldozatnak nagyon hosszú ideig nincs rá képessége, hogy a saját felelősségét meglássa, nem is szabad ezt számon kérni rajta! A saját felelősségét akkor látja meg az ember, amikor már túl van az egészen. Amikor önmaga megkérdőjelezése nélkül, és önvád és szégyen nélkül néz vissza. Ezt hittem, ebben reménykedtem, ezt akartam, ezért tűrtem, ezért csináltam így, ÉN EZ VOLTAM ebben a kapcsolatban. Hogy a másik ember mi volt, mit csinált, arról lehet véleményünk, de a saját szempontunkból az már teljesen érdektelen.

Az egyik legnagyobb megkönnyebbülés az volt, amikor rájöttem, hogy eddig minden kapcsolatomban beigazolódott az, ami probléma volt, hogy az nem az én téveszmém, hanem valós probléma. Az utánam következő ugyanazt kapta. A pasas, aki nem szexelt velem, az a következő élettársával sem szexel. A pasas, aki nagyon ragaszkodott, de nem tudott közös jövőért dolgozni, az a következő élettársával sem jutott sehova, még az összeköltözésig sem. A pasas, aki egy verbális/érzelmi bántalmazó... nos, nevetve nézem a jóember szelfet és kívánok mindenkinek sok szerencsét a meglepetésekhez!

[bennemlevovihar]

Legszívesebben ordítanék teli torokból, hogy hallja a világ: itt vagyok. De mit ér a világ nélküled? Utálnom kéne téged amiért kitépted a szívem a helyéről és a földig tapostad. Majd a képembe röhögtél és megkérdezted: – Fájt? – minden alkalommal azt mondtam, hogy nem fájt de később remegő kézzel, égő szemmel egyesével ragasztottam össze a szívem darabjait, hogy legalább akkor foglalkozz velem amikor épp engem tiporsz. Mások szerint hülye voltam szeretni téged. Szerintem téged szeretni gyönyörű volt. Fájdalmas, lelki sebekkel teli tűzdelt szerelem. Legalábbis részemről. Mert te nem szerettél. Soha nem is fogsz. Talán ez fáj az egészben a legjobban. Sosem mondtam el mennyire is szerettelek. Soha nem akartad megérteni amit neked akartam adni. Mindent tudtál, mégse tudtál semmit. Hülyeség lenne azt mondani, hogy nem gondolok rád mai napig. Eszembe jutsz sokszor. Már nem beszélünk és úgy hiszem jó is így. Hiába szerettem volna, hogy szeress engem nem tudtál volna úgy szeretni mint bárki mást ezen a világon. Hiszem, hogy a mi történetünk itt most véget ért de a reményem azzal kapcsolatban, hogy talán egy másik életben meg fogod látni bennem azt amit szeretni tudnál bennem, mert én mondtam neked, hogy bármeddig várnék rád. Erről most lecsúsztam most mert egy másik ember kezét kérted meg és másnak fogadtad meg az örök hűséget. Nem fogom azt kívánni. hogy bárcsak vége lenne köztetek mert nem tehetem a saját önzőségem előtérbe. Remélem, megtaláltad azt akit kerestél még ha nem is én vagyok. Számodra a szívembe mindig lesz hely mert te vagy számomra a be nem teljesült szerelem.

Annyi mindent kellett volna másképp csinálnom, belátom. De látod mindig én leszek az akit hibáztatok. Nem akarok elbúcsúzni. Az olyan mintha elengednélek. De én sose akarlak téged elengedni mert nekem szükségem van rád, Drága Kedvesem.

Nem haragszom rád egyáltalán, hiába tűnhet úgy. Hiszen hogyan is haragudhatnék rád? Mindenki a boldogságot keresi. Nem haragudhatok rád amiatt, hogy megtaláltad és élsz vele. Én is ezt tenném ha tudnám. Csak nem tudom mert nekem te voltál a boldogság míg az életem része voltál.

Szeretlek.

[szarazkartoneszmek]

Virágos képek

Az előző bejegyzés után valami kellemesebbel zárnám a napot. Úgy gondoltam, megpróbálom megosztani itt néhány munkám. Volt egy dA galériám, de túlságosan idegesítővé váltak a profilomon önreklámozók, és nincs már meg az a légkör, ahol jól érezném magam.

Ha tetszik, annak örülök, ha nem, akkor kérlek csak állj tovább, és ne foglalkozz velem! Köszönöm! :)

Lelopni nem érdemes, úgysem töltöm fel akkora felbontásban, amivel lehetne bármit kezdeni, másfelől ilyet ti is tudtok, csak esetleg még nem próbáltátok. :)

[mimca]

Már nem…

Már nem akarok beszélni többé. Nem akarlak megismerni. Nem akarok mosolyogni. Nem akarok őszinte lenni és a véleményem sem akarom kifejteni. Jó így csendben, egyedül, magamban. Nem akarok reményeket, nem akarok érzelmeket, sem újabb sebeket. Nem kellenek barátok, megszoktam a magányt. Ne keress! Ne írj! Ne foglalkozz velem! Hagyj… hagyj elsüllyedni. Anya… te se kérdezz semmit. Nem akarok beszélni veled. Bocsánat. Mama, papa… ti se érdeklődjetek. Elfogytam, nem tudok adni többet. Semmi vagyok. Elpusztítottak. Nulla vagyok. Nem akarok kezdeni az életemmel semmit, nem akarom elfogadni magam, nem akarok álmokat és terveket. Elfogytam. Elfogytam. Én már csak vegetálok. Monoton és sötét - ez vagyok én, egy „élő feketelyuk“. Már az utolsókat rúgom, nincs sok vissza. Ez a vég. Érzem. Lüktet a szívem erőtlenül, percenként veszek egy levegőt. Kómásan pislantok. Szemeim nem csillognak többé. Ne nézz rám, emlékezz rám olyan mosolygósnak, mint mikor még kicsi voltam! Az voltam "én". Voltam… de már nem vagyok. Már nem akarok… semmit. Csak csendet. Jobb ez így. Sajnálom.

@mimca

[azentundermesem]

Állj, azt hiszem belédszerettem

Mostmár megértettem végre miért kellett ennyi ideig várjak. Mindig csodállak mikor nézlek, hisz annyira tökéletes mindened. A gyönyörű barna szemeid akár a lángoló égbolt. Olykor teljesen elveszek bennük és azt érzem, hogy igen is TE vagy akiért megérte ennyit várni. Neked nem kell könyörögnöm, hogy foglalkozz velem, hisz minden szabad idődet velem töltöd. Előtted nem kell kínosan érezzem magam, mivel minden porcikám tökéletes számodra. Nem kell azon aggódnom, hogy miért nem vagyok elég vagy esetleg miért nem írsz vissza mert az első én vagyok. Nem a barátok. Nem a játék. Nem az autód. Hanem ÉN. Az első az én biztonságom számodra, ami bár nekem fura és újdonság, de nagyon jól esik hogy hazaviszel és még azt is megvárod hogy a kaput becsukjam magam mögött. Fura és új mivel soha senki nem vigyázott még rám annyira mint TE. Veled minden olyan más. A fáradt és szinte már fakó szívemben nemhogy rózsát, hanem egy egész virágos kertet ültettél, amit gondosan ápolsz. Megtaláltam benned azt a személyt, aki tudja hogyan szeressen mikor szomorú vagyok. És igen az hiszem menthetetlenül beléd szerettem. Szerelmes vagyok az illatodba. A hangodba, ahogy beszélsz hozzám. A mosolyodba. Minden egyes tökéletlenséged ellenére szeretlek és ezt nem győzöm elégszer elmondani. Szeretlek🩷

[tevagyanapsugaram]

Holnap kezdődik az új életem első napja.

Életemben nem voltam ennyire izgatott, mint ma, amikor pakoltam össze a cuccaim!

Ez egy kiváló alkalom lesz, hogy öcsémmel szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat, és egy kiváló alkalom lesz nekem gondolkodni. Elengedni a fájdalmaimat.

Új emberré akarok válni. Lelkileg egészségesebbé.

Viszont ez az út nem fog azzá tenni. Ez az út egy pihenés lesz, egy kis öngondoskodás, mondhatni.

Felhívtam egy pszichológust, és lebeszéltem vele egy időpontot mire hazaérek.

Mert igazad volt velem kapcsolatban. Végig igazad volt, és én nem láttam. Valami baj van velem. De most már látom, ahogy édesanyám is.

Gondoltam elmondom, hogy nem haragszik rád. Így már látja ő is, hogy mi volt a gondod.

De most félre akarom ezeket tenni erre a 9 napra.

Vár Hollandia!

PS: Téged pedig magammal hozlak egy kis fényképen... Hehe... Hogy ha máshogy nem is, de azért egy picit lélekben itt legyél. Mindig szerettem volna valami újat mutatni neked... Ez ilyen "énféle szentimentális hülyeség", szóval ne is foglalkozz vele. Egyszerűen csak... Tiszteletből, és szeretetből, annak a három évnek az emlékére, a barátságod és szereteted emlékére...

[morttranquille]

Kiskoromban azt mondták nekem olyat kívánj szulinapod kor és bármikor amikor ezt kell tenni amit szeretnél amitől boldog lennél amit akarsz bármit. Miután el kezdtem veled folyton és tényleg folyton azt kívántam hogy soha ne engedjük el egymást. Vicces mert elsőnek azt kívántam zárd le a múltad és velem foglalkozz sikerült. 2. Ra azt hogy légy egy olyan dolog ami összeköt és lett is valaki 3. Legyen biztos jövőnk és meg is volt de az utolsó nem sikerült fentről azt kívántam … azt kívántam győzzük le azt ami vita volt köztünk mert tudtam hogy fájni fog később megjobban .

[anangelicdemon]

Szégyen hátulról támadni kedvesem. Nem mersz elém állni? Nem csodálom. Szégyen amit tettél, ember számba sem veszlek. Aki bánt egy nőt az a szememben egy féreg. Ne a haverkáiddal próbálkozz mi van velem. Foglalkozz a saját nyomorult életeddel.

[eltortaszilvafa]

GYERMEKKÉ TETTÉL

Gyermekké tettél. Hiába növesztett

harminc csikorgó télen át a kín.

Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.

Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét

s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.

Az éveket, mik sorsom összetörték,

reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.

Ostoba vagyok – foglalkozz velem.

Hiányod átjár, mint huzat a házon.

Mondd, – távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.

Meghallgattál és elakadt szavam.

Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;

hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert – a küszöbön feküdtem –

magamba bujtam volna, nem lehet –

alattam kő és üresség fölöttem.

Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,

kinek szeméből mégis könny ered.

Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén

nagyon meg tudtam szeretni veled.

1936. máj.

[starlight-girl666]

Sok mindenre jöttem rá az elmúlt időben. Az egyik az, hogy már nem szeretsz. Vagy talán nem is szerettél soha, csak egy eszköz voltam a tervedben, aki miután használhatatlanná vált, már nem érdekel. Nem tudom. Szeretném azt hinni, hogy valamikor az elején szerettél, úgy igazán, ahogy én is téged. Úgy, ahogy én még most is szeretlek.

Látom, hogy nincs rám szükséged, csak idegesítelek, nem szeretnéd hogy melletted legyek, nem akarod hogy közétek álljak. Amit egyébként sosem próbáltam, és nem is tennék, mert tiszteletben tartom a döntésed. Én úgy érzem mindent megtettem, érted, értetek. Minden tőlem telhetőt azért, hogy szeressél, hogy törődjél velem. Ám amikor ezt mertem mondani, csak azt kaptam hogy "Mit vársz? Foglalkozzak veled is úgy mint egy 3 évessel?" Pedig nem, én csak azt szeretném hogy úgy foglalkozz velem, mintha még a barátnőd lennék. Úgy, mintha tényleg szeretnél. Mert én még szeretlek, de hiába adom a mindenemet, ha te napról napra csak azt veszed észre ami nincs meg bennem. Tudom, nem kérhetem hogy szeressél. Nem kérhetem hogy társat láss bennem, mert ha te nem így gondolod akkor nincs értelme. Én mégis csak ennyit szeretnék, hogy valamit te is akarj végre velem, ami nem merül ki a szexben.

[aranysziv]

engedd el és ne foglalkozz vele - mondta kedves barátnőm. 10-12 éve ismer, régen még padtársak is voltunk gimiben, aztán távbarátok, mert maradt Debrecenben az egyetemen. de most már ő is itt van a fővárosban. és ennyi év után is képes ezt mondani nekem. pont nekem. mintha nem tudná, hogy ezek után "csak azért is". nem tehetek róla, ilyen a természetem. majd én elengedem, ha akarom, de nekem ne mondja meg senki. szeretem őt, de még ő sem. és mi az, hogy ne foglalkozzak vele? mégis hogy ne? mármint épp azért osztottam meg vele is ezt a problémát, mert nem hagy nyugodni. már pedig ha engem nem hagy valami nyugodni... hát, Isten óvjon mindenkit. mondtam neki, hogy tudom, hogy igazam van, de szeretnék bizonyosságot nyerni. ő meg jön itt azzal, hogy de mégis minek, ha tudom? hát hogyhogy minek? mert én tudom, hogy az van, de attól még szeretném tudni “hivatalosan” is. mit nem lehet ezen érteni? letettem a fejemet a párnára és csak néztem magam elé. eszembe jutott a boszorkányfutár, mikor ugyanígy tesz, és a macskájától azt kérdezi, hogy mi a baj vele, miért érzi úgy, hogy találkozik sok emberrel, és az elején minden rendben, de aztán mégis idegennek érzi magát velük. kívülállónak. ja. ha lenne macskám, nem is ezt, de hasonlót kérdeznék tőle. azt hiszem, engem a legjobban csak megértéssel lehet szeretni. és az erre való képességgel nem rendelkezik mindenki, hiába vágyok rá. de nem ők a hibásak, vagyis nem tartom őket annak. nem vagyok egyszerű eset.

ugyan van három esernyőm és egy esőkabátom is itthon, ez a pár nap mégis úgy alakult, hogy a hét napból négyszer áztam el, és nemcsak pár csepp, nem, hanem az az igazi, bőrig. csodával határos módon nem betegedtem le, pedig számítottam a szokásos (rettegett) mandulagyulladásra. évente egyszer mindig van, de most kivételesen olyan rég volt, hogy szinte hiányzik is. de nem kellene elkiabálni, én is tudom, mert utána igazán nem bírom az ágyfogságot. rossz beteg vagyok, nem tudom kezelni.

ahogy nem tudom kezelni a hidegséget sem. a közömbösséget, érdektelenséget. a távolságtartást. mondjuk nem is akarom őket tudni, ez is igaz. túl heves vagyok, fűt a szerelem, a szeretet, az életigenlés, és ezek a dolgok valahogy szembemennek azokkal a dolgokkal, amik én vagyok, amilyen vagyok, amik bennem vannak. a tűzzel. én ha azt mondom, hogy nem érdekel valami, hidd el, hogy de igen is érdekel, jobban, mint bármi más. az csak a dac, ami ezt mondatja velem, ami visszavezethető ilyen-olyan okokra. főleg büszkeség. meg a vágy arra, hogy lássam rajtad, hogy te is élsz, és meg mered mutatni, hogy téged érdekel. mert akkor már én is meg tudom mutatni. vagyis ezt gondoltam. de aztán próbálkozott. és én azt sem tudtam kezelni. ami volt, főleg pánik. és aztán kérdezte, hogy mit olvasok most, én meg mondtam, hogy az Alice Csodaországbant, és azt mondta, hogy akkor nagy lehet a bánat, ha ennyire a fejembe menekültem. persze, neki sose árultam el, hogyha akkora lenne a bánat, akkor igazából A kis herceget olvasnám, mert a bolond kalapos meg a szívkirálynő és a fehér nyuszi ők csak úgy vannak nekem, a szívem egy elrejtett zugában, és nem olyan, mint a róka vagy a rózsa. más doboz, más hangulat. bár ezzel a kijelentéssel Pandora is lehetnék, mikor a szelencéről kérdezik. aztán mégis jönnek a csapások. sajnálom.

már abban a másodpercben hiányoztál, amint elmentél. néha azt kívánom, hogy bárcsak ne engedtél volna el ilyen könnyen. de csak azért, mert azt hittem, hogy nem lennél rá képes, hogy neked nem ilyen a szereteted. hogy bátrabb ennél vagy nem is tudom. jó lett volna együtt küzdeni azért, hogy jó legyen. és nem egyedül. most mondta, hogy hozzuk helyre, hogy ezt még rendbe lehet hozni, és én csak nem tudom. másképp lesz, jobb lesz, mert most már tudjuk, hogy mi volt a baj. lehet igaza van, nem tudom. itt vagyok, nem kell egyedül lenned ebben. a szándék a helyén, ebben nagyon biztos vagyok, és ezekre a szavakra pedig mindig is sóvárogtam. lebegek bennük, napok óta más sem jár a fejemben. itt vagyok. itt vagyok. itt vagyok. én tudom ezt. esküszöm, hogy tudom, biztos vagyok benne, mert bebizonyította. én is itt vagyok. de ijesztő is, mert ha úgy lesz, akkor én már nem akarok majd mást. ismerem magam, és nagyon elfáradtam. amúgy is mindent vagy semmit vagyok, de ebből úgyse érem be soha a semmivel. szóval mindig a mindent. és ez most egy válaszút. és most nem tudok koncentrálni, nem megy. máshol vagyok. én most nem is itt, egy részem tényleg nem. nem a bánat nagy, hanem a gondolatból van túl sok. kérdések, amik nyomasztanak. ez most ilyen befejezetlen.

[hamisalmotkergetek]

Sokat kertem azzal,hogy foglalkozz velem, szeress es ne hazudj soha?

[csongieslau]

Egy igazi ajándék volt a szombat este veled, egy olyan ajándék, amire nagyon szükségem volt már annyi sok rossz kedv és üresség után, ezért köszönöm neked, hogy nem viselkedtél csúnyán velem, annak ellenére hogy nem érdemeltem volna meg hogy foglalkozz velem, de sokat segítettél.

El is felejtettem már, hogy milyen érzés boldognak és felszabadultnak lenni, legalább egy pár órára volt lehetőségem újra megtapasztalni.

[megakarlak-tartani]

Emlékszem még a napra amikor először láttam

14 lehettem és a jövőtől semmit nem vártam

a szemedbe volt valami amire rátaláltam

miattad mindent elkövettem a suli mellé jártam.

Mert, te alapoztad meg az ízlésem

az érzésem te voltál minden válasz minden kérdésben

úgy éreztem a kezemben van most a világ

mert a legszebb virág, velem mindig a Dunára kijárt.

Együtt próbáltuk a cigit együtt pusztítottunk piát

veled volt az első csókom, tiéd volt az első pinám

tudom semmi nem ment simán, este rohantam az ablakhoz

kiabáltam gyere kicsim most kérlek ne gondolkozz…

Kicsik voltunk még a gondokhoz,

pedig akkor is mondták egy ilyen alakkal ne foglalkozz

becsaptuk a szülőket hogy egymás mellet aludjunk

mindenre megesküdtünk csak hogy egymás mellett maradjunk.

Bárcsak gyerek lennék újra

nézzem a szemed és ahogy a szél a hajadat fújja

csak mi meg a Duna csak a kezed a kezemben

de telik az idő és csak egy emlék vagy a fejemben..

#B #szepemlek

[lonelysoul235]

[talpigfeketebe]

addig nemfogok érdeklődni feléd míg te nem kezdel el velem foglalkozni, nem érdekel.