starlight-girl666 - Tumblr blog

[starlight-girl666]

100-ból 99 dolgot megcsinálsz, de csak az az 1 tűnik fel amit épp nem.

[starlight-girl666]

Sok mindenre jöttem rá az elmúlt időben. Az egyik az, hogy már nem szeretsz. Vagy talán nem is szerettél soha, csak egy eszköz voltam a tervedben, aki miután használhatatlanná vált, már nem érdekel. Nem tudom. Szeretném azt hinni, hogy valamikor az elején szerettél, úgy igazán, ahogy én is téged. Úgy, ahogy én még most is szeretlek.

Látom, hogy nincs rám szükséged, csak idegesítelek, nem szeretnéd hogy melletted legyek, nem akarod hogy közétek álljak. Amit egyébként sosem próbáltam, és nem is tennék, mert tiszteletben tartom a döntésed. Én úgy érzem mindent megtettem, érted, értetek. Minden tőlem telhetőt azért, hogy szeressél, hogy törődjél velem. Ám amikor ezt mertem mondani, csak azt kaptam hogy "Mit vársz? Foglalkozzak veled is úgy mint egy 3 évessel?" Pedig nem, én csak azt szeretném hogy úgy foglalkozz velem, mintha még a barátnőd lennék. Úgy, mintha tényleg szeretnél. Mert én még szeretlek, de hiába adom a mindenemet, ha te napról napra csak azt veszed észre ami nincs meg bennem. Tudom, nem kérhetem hogy szeressél. Nem kérhetem hogy társat láss bennem, mert ha te nem így gondolod akkor nincs értelme. Én mégis csak ennyit szeretnék, hogy valamit te is akarj végre velem, ami nem merül ki a szexben.

[starlight-girl666]

Nincs szex, nincs szerelem sem.

Kapcsolatunk alapköve

[starlight-girl666]

Az az egy világossá vált ma számomra, hogy nemkívánatos személy lettem az életetekben. Nincs már hasznom számodra, így nem is áll érdekedben hogy megtarts. Így fogsz elveszíteni.

[starlight-girl666]

Feltétel nélküli szeretet nem létezik.

Nem fog senki értékesnek tartani téged csak azért, mert vagy valaki.

Megteszel dolgokat azért hogy értékesnek tartsanak, hogy megszeressenek. Ha ezt nem tudod fenntartani, előbb utóbb magadra maradsz.

[starlight-girl666]

Dragons

Marad távol, marad hideg

Értelem nélküli csend

Mi majd ha eljön az este

Felváltja éhes, testét a

Testedhez szorító tüze

Reggel újra, minden ugyanaz

Macska-egér játék

Kergetjük egymást a végtelenbe

Aztán ha elérjük, talán

Feladjuk végleg

Leszel te, és leszek én

Két sárkány a planétán

Kiknek talán pont ez volt a

Sorsuk, hogy megtalálva

Vesszenek el keresni egymást

Tiéd az alkony, enyém ha pirkad

S ha majd a hold a napot

Elfedi, a két sárkány hátára

Az idők súlya a választ

Karmokkal égeti.

[starlight-girl666]

Ő

Ő szívembe lopta halk szavát,

Ha látom kedves mosolyát,

Úgy érzem, táncol a világ,

S minden oly szép,

Ő egy újabb álom tükre tán,

A bánat borús hajnalán,

Amikor gondok törnek rám,

S köröttem minden oly sötét.

Ő jelenti mindazt, ami jó,

Miatta születik a szó,

Örökös boldogság,

Hogy itt van énvelem,

Ő a dal, mit suttognak a fák,

A csend, a meghitt éjszakák,

Számomra több, mint a világ,

A mindenem.

Ő, ki mindig olyan boldog és vidám,

Nekem is ad majd jókedvet talán,

Hisz el nem hagyom én

Őt soha már,

Ő csak velem élvezi az életet,

Valóra válik majd a képzelet.

Bárhol is legyen,

Szívem rátalál.

Ő a fény a dombok oldalán,

Az élet legszebb titka tán,

Az erős, kézzel írott szó

A pont után,

Ő szívembe lopta mosolyát,

S én lesem, várom a szavát,

Nélküle üres a jövő,

Számomra nincsen más, csak Ő.

Máté Péter

Nekem te vagy az Ő, és mindig te leszel.♡

[starlight-girl666]

Álom?

Valaki elmondaná?

Nem értem.

Most álmodom?

Vagy most vagyok ébren?

Volt, és elmúlt?

Vagy nem is volt?

Álmodtam talán?

Tudni akarom.

Nem volt igaz?

Nem volt szép?

Nem volt szerelem?

Nem volt remény?

De ha álmodtam

Miért ilyen szépet?

Miért ilyen igazat?

S miért ért véget?

Nem akarom

Maradjon még

Akarom őt

Álmodjunk még!

Álmodjuk tovább

Hogy igaz a szerelem,

Hogy minden a miénk,

S hogy az időnk is végtelen

[starlight-girl666]

Azt hiszem mindenkinek van egy Élete szerelme.

Viszont az, hogy te megtaláltad a tiéd, még nem jelenti azt, hogy neki is te lennél az.

[starlight-girl666]

Más nőket eljegyeznek karácsonykor.

Velem közlik hogy ugyanolyan szar alak vagyok mint az exük.

Kedves karácsonyi ajándék

[starlight-girl666]

Egyszer egy ember, akit nagyra becsülök, azt mondta nekem:

“Nincs rossz döntès. Abban a pillanatban amikor döntesz, a rendelkezésedre álló összes információ alapján, a legjobb döntést fogod hozni. Az, hogy ez utólag majd jó, vagy rossz lesz az más kérdés. De ott, és akkor, amikor eldöntesz valamit, akkor a legjobb döntést hozod az alapján, amit tudsz.”

[starlight-girl666]

Emlékkönyv

Óvodából ballagtam amikor kaptam, akkor még nagy divat volt. Mindenki aki szeretett engem írt, vagy rajzolt bele valamit, és majdnem teljesen ki is van töltve. Pakolászás közben találtam meg, és boldogan kezdtem lapozni mert tudtam hogy tele van kedves és vicces gyerekrajzokkal.

Aztán elértem az utolsó laphoz, amin ez a kép fogadott, amire nem is emlékeztem. Pedig övé volt az első rajz a könyvben, az első rajz az utolsó oldalon. Ez annyira jellemezte őt, és mégis csak most tudatosult bennem. Nem írt szinte semmit, hisz nem is volt rá szükség, és mégis ez a legfontosabb rajz számomra a könyvben. Immár 5. éve hogy nem vagy velünk, és bevallom, a hétköznapokban már nem kereslek.

Nem volt könnyű -mi több- iszonyúan nehéz volt, de megtanultam élni az életem úgy hogy nem vagy itt.

Most mégis, amikor egy mérföldkőhöz jutottam az életben, nagyon szükségem lenne rá hogy itt legyél.

Ilyenkor eszembe jut amit volt kolléganőm, Jutka néni mondott, akivel sajnos hasonló sorson kellett osztoznunk és aki ezáltal talán a leginkább értette a helyzetemet;

Hogy ilyenkor fog a legjobban fájni a hiányod, amikor nem lehetsz velem az én Nagy napjaimon. Nem ismerheted meg az embert, akit a legjobban szeretek, és nem lehetsz itt hogy útnak engedj amikor elindulok.

A helyed itt van, és mindig is itt lesz - ahogy én is mindig csak egy gyerek leszek, akinek nincs már anyukája, de nagyon hiányzik neki.

[starlight-girl666]

Death, love.

Temetésen voltam ma. Életemben nem láttam ilyen kicsi urnát. Bár 37 hetes kisbabát sem láttam még, biztos nagyon pici lehet. Barátnőm teljesen összetört, nem is csoda.. már a második babáját vesztette el. Odamentem részvétet nyilvánítani, de egy hang sem jött ki a torkomon, csak megöleltem olyan erősen amennyire tudtam és elbőgtem magam. Megköszönte nekem, még az anyukája is aki mellette állt. A barátnőm kb 150 cm, az anyukája még nála is alacsonyabb. Nem tudom hogy bírják, nekem egy hang sem jött ki a torkomon.

A barátnőm férje egész végig ölelte őt, de úgy, mint aki attól fél hogy darabokra hullik, a könnyeit törölgette és úgy nézett rá, olyan mély szeretettel, amilyet még nem láttam soha, és úgylehet nem is fogok. Olyan érzésem volt, mintha soha nem láttam volna még embert szeretni előtte.

[starlight-girl666]

Come on, please..

A minap találkoztam egy sráccal a volt osztályomból.

Azt kérdezte, miért nem szedem ezerrel a pasikat, vagy miért nincs legalább barátom.

Válaszul végigmutattam magamon.

Nem értette. Hát persze hogy nem értette.

Azt mondta, hogy gyönyörű vagyok, és minden rendben van velem. Azt mondta még az sem baj hogy egy kicsit antiszoc vagyok, mert az ilyen lányok nagyon boldogok tudnak lenni, ha foglalkoznak velük, és ez mennyire felemelő érzés.

Amikor elbúcsúztunk belecsókolt a nyakamba. Én pedig majdnem elhittem a dolgokat amiket mondott.

Az egyetlen probléma az volt, hogy én nem voltam részeg.

~starlight-girl666

[starlight-girl666]

Me.

Néha nem vagyok a szavak embere.

Leginkább ha fontos dolgokról van szó.

Írásban másabb, van időm kigondolni a dolgokat, és kevésbé hangzanak hülyén a szavaim ha olvassák őket. Élőben viszont nem tudok mit mondani.

A jelenlétemen kívül nem vagyok képes mást nyújtani, ami néha pont elég.. hogy ott vagyok. Szilárdan és érzelemmentesen. Hogy lássák, nincs vége mindennek, hogy én legyek a biztos pont, aki nem tör meg. Hogy tudja a másik, nincsen egyedül.

Néha viszont több kell ennél.

Ilyenkor nem tudok segíteni, bárhogyan is szeretnék, nem megy. Tehetetlennek érzem magam és üresnek. Persze ez kívülről nem látszik. Nem látszódhat. Akármilyen üres vagyok, vagy dühös és legszívesebben bevernék valakinek, nem mutathatom ki. Az nem fair. Mert ha én összetörök, abból senki nem lábal ki. Így csak tartom magam továbbra is. Hogy ne tudják meg mennyire eltorzultam.

[starlight-girl666]

Ha mindenki hülye, akkor valójában senki sem az. A normalitás csak statisztika.

[starlight-girl666]

After my death

Ha öngyilkos leszek: Nem tervezek öngyilkos lenni, jelenleg nem. De ha egyszer mégis emellett döntenék, azt csendben csinálnám. Nem szólnék senkinek, csak megtenném. Lehetőleg gyorsan, sok vérrel és fájdalommal. Mert érezni akarom a halál fájdalmát, ha én választhatok. Érezni akarom a határt az élet és a halál között. Tudni akarom, hogy igen, vége van. Hogy nem egy örök pokol az élet. Apropó pokol.. nem hiszek az ilyesmiben, de ha mégis létezik, akkor akármit is csinálok, hogy öngyilkos leszek-e vagy sem, úgyis a pokolra kerülök. Így hát ezen nem is agyalok túl sokat. Visszatérve a témára.. Sok fájdalom, és vér. Szerintem szép lenne. Nekem tetszene. Ezért akarnám ezt csinálni. Akkor tenném, amikor tudom, hogy akiket hátrahagyok rendben lesznek, amennyire rendben tudnak lenni. Amikor már nem lesz rám szükség, és nyugodt szívvel távozhatok. Hagynék egy levelet mindenkinek, egy kis üzenettel. Talán hangfelvételt, amolyan Hannah Baker stílusban, hogy ne felejtsék el a hangom azok akik szerettek, mert tudom hogy az milyen nyomorult érzés. Elbúcsúznék, megkérnék mindenkit hogy ahogy tőle telik lépjen tovább. Ez lenne hozzájuk az utolsó kérésem. Talán elmondanék nekik valami számomra fontosat a kapcsolatunkról, amit szeretném hogy tudjanak. Vagy, valami ilyesmit... Kevésbé közeli embereknek is írnék, akik talán nem is tudják milyen kedvesek a számomra. Azt hiszem ennyi az öngyilkosságról.. 

Ha betegségben halnék meg: Igazából ez sem sokban különbözik az előzőtől. Úgy értem, ha mondjuk rákos lennék vagy ilyesmi, azt is csendesen intézném. Nem mondanám el senkinek, és nem is járnék kezelésre. Kihasználnám a hátralévő időmet, hogy kiéljem magam, amennyire csak lehet. Aztán mindenki tudta nélkül egyszer csak meghalnék. Szerintem ez így rendben lenne. Nem akarom a sajnálatot látni mások szemében amikor rám néznek. Egyszerűen... ha úgyis meghalok, akkor nem akarok ilyen nyomorultul a végéhez érni. Viszont itt nem írnék leveleket, nem hagynék üzenetet, mert igaz, hogy valahol az én döntésem volt, de nem érezném szükségét magyarázkodásnak. 

Hirtelen halál: Úgy gondolom, hogy ez a legvalószínűtlenebb. Kétlem, hogy hirtelen halnék meg, pedig ha belegondolok, elég nagy rá az esély, például autóbalesetben, vagy ilyesmi. Azon eléggé meglepődnék, már persze ha lenne rá időm. Kíváncsi vagyok, hogy akkor érezném-e azt, hogy igen, nekem itt most vége, vagy fel sem sikerülne fognom? Nem tudom. Ha felfognám, hogy én most meg fogok halni, azt hiszem örülnék neki. Mármint, ura lehetnék az utolsó gondolataimnak. Ha pedig nem, szerintem az sem lenne rossz. Egyszer csak a pokol kapujában vagy a révész mellett találni magam. Azt bánnám csak, hogy elmaradna a határ. Én szeretném látni a határt, és úgy átlépni rajta, de ha nem sikerül... akkor szerintem el tudom engedni ezt az aprócska vágyamat. Hisz már úgyis mindegy lenne, nem igaz?

Végelgyengülésben: Nem fog bekövetkezni, ebben biztos vagyok.