#freddietate

[trovalo2019-blog]

Sempre a lavoro always at work #moviemaker #filmmaker #movie #film #movies #filmmaking #bdaniels #cinematography #hollywood #actor #producer #actorslife #actormanphredi #phredi #freddietate #freddietateofficial #awardwinningactor #imdb #degreesofkevinbacon #tile #watchme #ilovethisjob #blackactors #blackactor #hollywooddreams #collage #collageart #watchmesoar #acting #italia (presso Italy) https://www.instagram.com/p/BxsgtqCn4_K/?igshid=ro7f96eeexrw

[444names]

german and swedish forenames + common flowers

Achelfrena Adelixte Adrawbastin Agmariker Albeatrum Albellium Aldemmyrt Alenthido Alenz Aliedin Aliedrick Aliedvin Allandroge Allinea Allis Allmuster Almarber Almund Almunt Alobia Alvine Ambrig Ameron Ampat Ampet Anassucas Andard Ansga Anthel Anuelmelph Apdra Apdreid Arbalvetus Argar Audorick Audwilhant Aurtia Aushen Axenth Azalla Balde Bally Balmarsunde Balydilvia Basta Bastam Bayfeath Baylick Belher Belis Belma Bendy Benja Berta Blavena Bleeta Blutis Boder Bodreed Brogerinne Brops Bruft Burtrundern Butta Buttera Buttofily Button Cabis Cacorika Calbelina Cardine Cariedy Carko Cassabrie Catmelleo Catmick Chene Chrudwald Chruff Clauken Claulin Colarick Coldellfga Collet Conquel Corsus Coseb Cottenah Coweetraina Cower Cowera Dagda Dagnoe Dalvia Damolie Dantorie Daritz Daveragda Davily Delgotte Derastemmy Diesephar Dikonied Diolia Dornor Eddalbut Edell Ediandt Edvig Edwalia Ekkehandard Elfritz Elhelian Elilger Eline Ellachria Elleed Ellenef Ellevia Ellisald Elmasia Elvid Emilip Eminnah Emirich Emmajken Emmarium Emuel Emute Erikon Estil Estuvan Eucalisante Everis Fellie Fennium Filtor Flonfrim Floodegolav Fradanne Fralme Frana Frasie Freas Fredardt Freddiet Frianda Frichame Friedra Frieslan Frifer Frisarstil Frisy Frithodon Gabron Garndego Gebayfe Geraine Gerbus Gerik Gertea Getenn Getephild Getermin Gilykkerd Gismut Glouilher Golle Gother Gotina Grain Gredelm Grein Greoppauker Gushrutte Güntellacen Handa Hangot Harie Hario Haropp Haros Hedia Heine Heineo Heinn Helfred Helgayfeah Helia Helildel Heline Helip Helle Helma Helovick Helvert Henda Hender Heria Heris Hermin Hertreonia Hibingreder Himernium Himromar Hinram Hockly Hodolus Hodron Holin Huberta Hugotta Hugus Hundulrino Hyaragotta Hydradin Hydrum Hymelivy Imorich Inemicevig Inheatinran Iniva Iracolinah Irians Irictund Irikt Isald Isalvann Isanger Iverich Jalfgard Jerim Jerma Joelinath Joham Johard Joharn Joldo Jonra Joriedmund Jornicher Joseflorne Josilia Junademejas Juniannale Juntz Jupina Jutil Karik Karose Kassof Kastin Kathen Katine Kevar Lamar Landythert Leindrida Liande Lianneart Lieladina Lilhar Lilis Lilsalk Linne Lisigmum Lobeas Loner Lonka Loodrey Loricose Lorstia Lovard Lovene Lovine Lower Lowera Ludwally Lumpa Lunia Lybur Lydragneria Lywer Lütomary Magne Majker Mallio Manorianzel Marba Marbutta Marichary Marichil Marid Maritz Marlot Marrose Marvig Matyrann Melina Melint Mellisber Michrium Milbelliama Milga Milip Miliv Millea Milmedulan Milto Milvin Milyhorn Minath Minather Minelly Mingreed Minne Mioleia Miracquel Mirich Mirie Mirks Mirmars Miscard Moonks Moose Morangelie Moselie Mosild Mostis Märtranker Nicelhenja Niumpeo Niumpus Noacassum Nolgaylice Norinz Nornd Norstlen Novalke Olenter Olina Oltora Oreeba Ornica Palph Pandavin Patjas Perflow Philhed Philtemon Pinder Pricia Priel Priestim Ragdalter Ragerndra Ranter Rattaisa Rearl Retch Rharla Robintherl Rocus Romard Ronellado Ronqueliant Roppletofia Ropsig Sabelf Saber Sabineter Sabrud Sagotterom Salfrick Samansga Sameja Sebke Sephella Sesta Shriedel Signoltona Sigrey Sisla Sixter Smuelle Snandemiria Snoliante Snover Sopsimola Spina Spinda Stills Stimola Stius Stobin Stria Strikatta Sumpetrud Svary Svesel Sweebe Therickle Tianghea Tilbincene Tilhedella Tilher Tilovia Timpurt Tisalm Tus-petea Tuvallias Ulrass Utteri Uweed Valmunt Venry Verie Vider Vigglang Vinzally Vioneston Vislina Vistine Vollf Weedrife Weranz Wigister Wigmarant Wigolflypet Wildera Wilge Wilheornele Wilia Windus Wolicard Wolippy Xelie Xelmum Xenor Yarnelisanz Yarta Yvene Yvenranick Zineslaus

[daybydaywithmercury]

Az új Smile / The new Smile

1970 májusában Freddie, Brian és Roger elkezdték a közös munkát. Az együttes, akkor még Smile néven, folyamatosan próbált Londonban. „Először az egyik előadóteremben játszottunk együtt az Imperial Collegeban. Freddie jó néhány dal ötletével érkezett, nekünk is voltak elképzeléseink, úgy hogy azonnal a saját számainkon kezdtünk el dolgozni, mást nem nagyon csináltunk, csak néha eljátszottuk a Jailhouse Rockot meg a Hey Big Spendert a móka kedvéért.” – emlékezett vissza Brian.

A bandának Mike Grose lett a basszusgitárosa, aki így idézte fel a találkozásuk pillanatait: „A West Cromwell Roadon találkoztunk. Ott volt Roger meg Brian, és Freddie Mercury, aki akkoriban még Freddie Bulsara néven futott. Mind kezet ráztunk aztán kész. A többiek elmondták, hogy bevették Freddiet a zenekarba. Nekem jobban tetszett Tim hangja. Tim jól nyomta, rohadt jól. Freddie még akkoriban unalmasan énekelt. Amikor magas hangokat énekelt ki, elhúzta a szájától a mikrofont, hogy ne lehessen igazán hallani. De sokat dumáltam Briannel Freddieről, és azt hiszem, Brian volt az, aki igazán hitt benne akkoriban.”.

„Elképesztően erős személyisége volt. Először még nem a nagyszerű énekest vagy zenészt láttuk benne, nagyon vad volt, csiszolatlan. Viszont éreztük, hogy mennyire hisz abban, amit akar, mennyire karizmatikus egyéniség, és ez bejött nekünk.” – mesélte Brian. Szépen lassan kialakult az előadni kívánt dalok listája, melynek megírásában Freddie vállalta az egyik legnagyobb szerepet. A dalok írása mellett arra is fordított időt, hogy a Smile következő, Truroban adott koncertje előtt kialakítsa a banda öltözködési stílusát. Freddie úgy gondolta, hogy az ő feladata ráncba szedni a zenekar tagjait öltözködés terén. „Freddie meg én elmentünk fellépő ruhát venni, azt hiszem a Kensington Roadra, és olyan szűk fekete bársonynadrágot adott rám, hogy járni alig tudtam benne.” – elevenítette fel Mike Grose.

**************************************************************************

In May 1970, Freddie, Brian and Roger began working together. The band, then known as Smile, was constantly rehearsing in London. “For the first time, we played together in an auditorium at Imperial College. Freddie came up with a couple of ideas for the songs, we had our ideas, so we started working on our own songs right away, we didn't do much other than just play Jailhouse Rock and Hey Big Spender for fun. ” - Brian recalled.

Mike Grose, the bassist of the band, recalled the moments of their encounter: “We met on West Cromwell Road. There were Roger and Brian, and Freddie Mercury, who was then known as Freddie Bulsara. We shook our hands and then finished. The others said they had taken Freddie to the band. I liked Tim's voice better. Tim pressed it, damn well. Freddie was singing boringly back then. When he sang high voices, he pulled the microphone out of his mouth so couldn't really hear it. But I talked a lot to Brian about Freddie, and I think Brian was the one who really believed in him back then.”

“He had an amazingly strong personality. At first we didn't see the great singer or musician, he was very wild, unpolished. But we felt how much he believed in what he wanted, how charismatic an individual was, and that we liked it.” - Brian said. Slowly the list of songs to be performed was formed, with Freddie taking on one of the biggest roles in the writing. In addition to writing songs, he also devoted time to developing the band's dress style before Smile's next show in Truro. Freddie thought it was his job to wrestle band members in terms of dress. "Freddie and I went to buy acting clothes, I think on Kensington Road, and gave me so tight black velvet pants that I couldn’t barely walk." - Mike Grose recalled.

[Irodalmak / References:  📚 - Matt Richards, Mark Langthorne (2019): Bohém Rapszódia.]

[hirzilla]

Nem kér a gerincműtétből - természetes módon gyógyul Freddie http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/blikk/2019/04/12/nem-ker-a-gerincmutetbol-termeszetes-modon-gyogyul-freddie/?feed_id=36518&_unique_id=5cb02a319acb8 Bár nemrég a Dal 2019 műsorvezetőjeként még teljesen egészségesnek láthattuk Freddiet, azóta sokat romlott az állapota, erről ő maga számolt be közösségi oldalán. Leírta, hogy orvosai gerincsérvet diagnosztizáltak nála és erős csípőfájdalmai miatt nem tud színpadra lépni, így az összes áprilisi koncertjét kénytelen volt elhalasztani. Rajongóinak írt üzenetében úgy fogalmazott, hogy: "Most a legfontosabb, hogy újra egészséges legyek. Hosszú út kezdődik, de erősebb leszek mint valaha, ezt megígérhetem." A Bors megkeresésére azt is elárulta, hogy nem ment bele a gerincműtétbe, természetes módon szeretne meggyógyulni. Nem volt gerincműtétem, mert nem szerettem volna ilyen beavatkozást. Természetes, alternatív gyógyulási módot választottam. A májusi koncertjeimet nem mondtam le. Nagyon remélem, hogy akkor már jól leszek és újra színpadra tudok állni. Arra, hogy ez az alternatív módszer mit is jelent nem tért ki, csupán annyit árult el, hogy valahol a természet lágy ölén, mókusok, fecskék és mini cickányok társaságában lassan, de biztosan halad a gyógyulás felé. (bors) http://www.blikk.hu/sztarvilag/sztarsztorik/freddie-gerinc-serv-mutet-gyogymod/dqg0tg2

[elefantotterelojuhasz]

Sajnalom, hogy nem ugy lett bemutatva, ahogy eredetileg terveztek. Talan tiz ev mulva valaki veszi a batorsagot es csak egy hires Mercury bulit fog bemutatni masfel oraban, ahol ugyanugy bemutatja a hirtelen hiresse valast vagy a tagok kozti konfliktust. Es nem csak Freddiet mutatja be pavaskodonak.

"Ez nem egy Freddie film." Akkor miert nem tudtam meg, hogy Maynek hogy jott az asztrofizika.

"Ez nem egy Freddie film." Miert nem lattuk a tobbi tagot is partizni, szexelni vagy narkozni.

Eloszor Queent 12 evesen hallgattam, es a mai napig ugy gondolom, hogy a halala utan megkellett volna allniuk, ahogy a Nirvananak is Cobain halala utan. Nem koncertezni xy-al. (bar ott mas miatt voltak/vannak veszekedesek) ((mintha ott lennek lol))

Ok negyen egyutt a Queen.

----

amugy Rami Malek zsenialis volt. puszi neki.

[daybydaywithmercury]

Egy lány és a Sour Milk Sea / A girl and the Sour Milk Sea

Freddienek ebben az időszakban szinte biztosan problémái lehettek a szexualitásával, és hogy bonyolítsa a helyzetet, 1969-ben egy volt évfolyamtársával, Rosemary Pearsonnal volt együtt. „Karizmatikus volt, kirívóan öltözködött, és annyira eltökélte, hogy énekes lesz belőle. Igazi bohóc volt, imádtam mellette lenni. Egyik este egy étteremben voltunk, fogtuk egymás kezét és csókolóztunk, aztán egyszer csak a barnesi lakásában találtam magam. Freddie imádott kedveskedni, mindig átkarolt, megcsókolt, ölelgetett.” – mesélte Rosemary.

Amikor megismerkedtek egymással, Rosemary egyáltalán nem sejtette, hogy Freddie meleg, viszont ahogy haladt előre a kapcsolatuk, észrevette, hogy Freddiet egyre jobban érdeklik a meleg barátai. A lány összezavarodott, főleg akkor, amikor Freddie megemlítette, hogy kíváncsi, milyen lehet egy homoszexuális kapcsolat. Rosemary végül 1970-ben véget vetett a kapcsolatuknak: „Borzalmas volt, Könyörgött, hogy ne tegyem, és azt mondta, nem érti.”.

Akkoriban nem csak Freddie párkapcsolata ért véget, de körülbelül 10 fellépés után a Wreckage, 1969 karácsonya előtt feloszlott. Freddie jelentkezett pár bandához és végül a Sour Milk Sea nevezetű együttest választotta. A meghallgatás 1970. február 6-án zajlott le, melyre Rob Tyrell így emlékezett vissza: „Egy dorkingi ifjúsági klubban hallgattuk meg Freddiet. Mindenki teljesen el volt ájulva. Elképesztően magabiztos volt.”. „Döbbenetesen karizmatikus fickó volt, éppen ezért esett rá a választásunk.” – mesélte a ritmusgitáros, Jeremy Gallopp. Egyetlen komolyabb fellépésük március 6-án volt Headingtonban, a Shelter Alapítvány jótékonysági koncertjének keretein belül, ám nem sokkal később a banda feloszlott.

Freddie Bulsara, Brian May és Roger Taylor akkoriban egy fedél alatt éltek, azonos pénzügyi problémákkal küzdöttek és teljesen azonos álmaik voltak. A legkézenfekvőbb az volt, hogy összefogjanak.

**************************************************************************

Freddie had almost certainly had problems with his sexuality during this period, and to complicate matters, in 1969 he was with a former classmate, Rosemary Pearson. “He was charismatic, dressed in extreme, and so determined that he would become a singer. He was a real clown, I loved being with him. One night we were in a restaurant, holding each other's hands and kissing, and then I found myself in his Barnes apartment. Freddie loved to be nice, always embraced, kissed, hugged me.” - Rosemary said.

When they met, Rosemary had no idea that Freddie was gay, but as their relationship progressed, she noticed that Freddie was becoming more and more interested in her gay friends. She was confused, especially when Freddie mentioned that he was wondering what a homosexual relationship could be. “I was afraid that getting to know them would end it. They will take me away and I will be expelled. ” - she remembered. Rosemary finally ended their relationship in 1970: "It was horrible, he begged me not to do it and said he didn't understand."

Not only did Freddie's relationship end at that time, but after about 10 shows, Wreckage broke up before Christmas 1969. Freddie signed to few bands and eventually chose the band Sour Milk Sea. The hearing took place on February 6, 1970, and Rob Tyrell recalled: “We listened to Freddie at a Dorking youth club. Everyone was completely fainted. He was incredibly confident.”. "He was an astonishingly charismatic guy, which is why we chose him." - said rhythm guitarist Jeremy Gallopp. Their only serious performance was on March 6 at the Shelter Foundation Charity Concert in Headington, but shortly afterwards the band broke up.

Freddie Bulsara, Brian May and Roger Taylor were living together at the time, had the same financial problems and had exactly the same dreams. The most obvious thing was to get them together.

[Irodalmak / References:  📚 - David Bret (1996): Borotvaélen, Freddie Mercury története. - Lesley-Ann Jones (2011): Bohemian Rhapsody, The Definitive Biography of Freddie Mercury. - Matt Richards, Mark Langthorne (2019): Bohém Rapszódia.]

[daybydaywithmercury]

Főiskolai évek / College years 🎓

1966 szeptemberében Freddie beiratkozott az Ealing Technical Collage & School of Art divattervező képzésére. Zanzibárból hozott ruhatárát lecserélte, és ő is elkezdte az 1960-as évek londoni, bohém stílusát követni. Megjelenése rendkívül szűk bársonynadrágokból, bőr- és velúrkabátokból, szatén és selyem virágos ingekből és bokacsizmából állt. A világ egyik legizgalmasabb szegletében élő Freddie nyugtalan és lázadó volt. Mindennél jobban vágyott arra, hogy elköltözhessen végre otthonról. „Nagyon sokat járt el otthonról és volt, amikor egész éjszaka nem jött haza. Freddie és anyukám állandóan vitatkoztak emiatt.” – emlékezett vissza Kashmira.

Freddie nagyon gyorsan megunta a főiskolában oktatott textilfestést és tervezést, mivel zenei hajlamai egyre erősödtek benne. Fokozta azt érzéseit a BBC TV, 1966 decemberében leadott Ready Steady Go! című műsorában fellépő amerikai gitáros, Jimi Hendrix. Minden lenyűgözte Freddiet, amit Hendrix képviselt, a zene, a divat, a frizura, de leginkább az, hogy elemi erővel uralta a színpadot. „Az egész országot átszeltem volna, hogy láthassam a koncertjeit, mert tényleg minden megvolt benne, amire csak egy rock sztárnak szüksége van, a lehető legjobb volt a stílusa, az egyénisége. Semmit nem kellett erőltetnie. Belépett, és azonnal felvillanyozta a helyiséget. Ő testesített meg mindent, amit el akartam érni.” – mesélte Freddie.

Freddie elhatározta, hogy a zenében fog sikereket elérni és sztárrá válik. „Már kiskorától kezdve dalokat szerzett. Én minden más anyához hasonlóan azt mondtam neki, hogy tanuljon, és rakjon rendet a szobájában. Egyszer bementem hozzá a szbájába és mondtan, hogy össze fogom szedni a szemetet, és kidobálom a párnája alól is a papírokat, mire ő ezt felelte: ’Eszedbe ne jusson!’. Dalokat írt, dalszövegeket, aztán a párnája alá tette őket, mielőtt lefeküdt. Csak a zenére volt esze, a tanulás nem érdekelte, és a férjem nem tudta, mihez kezd a gyerek majd később.” – emlékezett vissza Jer. Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy elköltözzön otthonról. Egy főiskolai barátja, Chris Smith padlóján aludt, aki Kensingtonban, az Addison Gardens 42b szám alatt lévő albérletben lakott.

**************************************************************************

In September 1966, Freddie enrolled at the Ealing Technical Collage & School of Art for Fashion Design. He changed his wardrobe from Zanzibar, and he began to follow the London Bohemian style of the 1960s. His appearance consisted of extremely tight velvet pants, leather and suede jackets, satin and silk flower shirts and ankle boots. Living in one of the most exciting corners of the world, Freddie was restless and rebellious. More than anything else, he wanted to move away from home. “He went out a lot and was when he didn’t come home all night. Freddie and my mom were constantly arguing about it.” - recalled Kashmira.

Freddie became very tired of college dyeing and design, as his musical tendencies grew. Enhanced feelings on BBC TV, released in December 1966 on Ready Steady Go!, American guitarist Jimi Hendrix. Everything fascinated Freddie, represented by Hendrix, in the music, the fashion, the hairstyle, but most of all, his dominance of the stage. “I would have traveled all over the country to see his concerts, because he really had everything a rock star needed, his style, his personality, was the best he could. He didn't have to force anything. He stepped in and immediately lit up the room. He embodied everything I wanted to achieve.” - Freddie said.

Freddie decided that he would succeed in music and become a star. “He's been singing songs since he was a kid. Like any other mother, I told him to study and put his room in order. I went to his bed once and told that I was going to pick up the garbage and throw out the paper under his pillow, and he said, "Don't get it!". He wrote songs, lyrics, then put them under his pillow before he went to bed. He only thought about music, he wasn't interested in learning, and my husband didn't know what the kid was going to do later.” - Jer recalled.

[Irodalmak / References:  📚 - David Bret (1996): Borotvaélen, Freddie Mercury története. - Lesley-Ann Jones (2011): Bohemian Rhapsody, The Definitive Biography of Freddie Mercury. - Matt Richards, Mark Langthorne (2019): Bohém Rapszódia.]

[daybydaywithmercury]

A várva várt lehetőség: Ibex / The expected opportunity: Ibex

Tim Staffel 1967 telén összeismertette a zenekar tagjait barátaival, mely után Freddie és Chris Smith rendszeres látogatói voltak az együttes koncertjeinek. 1968-ban Brian May a tanulmányai fontosságára hivatkozva kilépett a bandából, azonban Staffellel továbbra is tartották a kapcsolatot. May és Staffel szerették volna megvalósítani saját elképzeléseiket, így 1968 őszén úgy határoztak, új zenekart alapítanak, melyben Staffel lett volna az énekes és a basszusgitáros, Brian pedig a gitáros. Terveik megvalósításához már csak egy dobosra lett volna szükségük. Hirdetést tűztek ki az Imperial Collegeban, ahol May tanult, melyre rengeteg dobos jelentkezett, azonban egyikük sem bizonyult ígéretesnek. Nem sokkal később egy Les Brown nevű diák elsétált a hirdetés előtt. Ő nem dobolt, azonban lakótársa Roger igen.

Roger azonnal kapott a lehetőségen és jelentkezett a hirdetésre. A meghallgatás után azonnal összebarátkoztak és bevették az együttesbe, ezzel megszületett a Smile nevű együttes. Roger Shepherd’s Bush-i lakása közkedvelt találkozó hely lett a zenekar tagjainak és barátainak számára. Köztük volt Freddie Bulsara is. Freddie azonnal összebarátkozott Rogerrel és rendszeresen ellátogatott a Smile koncertjeire. Freddienek azonnal megtetszett a zenéjük és a koncertek látogatása mellett még tanácsokat is osztogatott a tagok számára. „Freddie lelkesen támogatott minket, nagyon értékelte a tehetségünket. A fejébe vette, hogy nem jó a kiállásunk. Előadásként tekintett a fellépésekre. Úgy gondolta, hogy a rock show-műsor is lehet, hogy olyan élménnyel gazdagíthat, ami minden szempontból elvarázsol.” – emlékezett vissza Brian May.

Freddie kétségbeesetten szeretett volna a Smile tagja lenni, ám csupán a kisbuszban kapott helyet. Nem sokkal később azonban egy Liverpoolból érkező zenekar, az Ibex, Londonba érkezett, a többi zenekarhoz hasonlóan a sikert keresve. Az együttes tagjai Mike Bersin énekes, Mick „Miffer” Smith dobos és John „Tupp” Taylor basszusgitáros voltak. A Smile és az Ibex, valamint baráti körük számára törzshelynek számított akkoriban a The Kensington pub. Az egyik este egy kisebb Smile koncert kerekedett a pubban, ahol Freddie tanácsok osztogatása helyett, beállt az éneklésbe. Az Ibex énekese tisztában volt hangja korlátaival és azt gondolta, talán Freddie Bulsara az, aki eddig kerestek. Egy másik, este a két banda ismét összetalálkozott egy helyi szórakozóhelyen és Freddie így szólt Mike Bersinhez: „Nektek egy énekes kellene.” Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy az Ibex meghallgassa Freddiet, majd ezt követően rögtön be is vették az együttesbe.

**************************************************************************

In the winter of 1967, Tim Staffel introduced the band to his friends, after which Freddie and Chris Smith were regular visitors to the band's concerts. Brian May left the band in 1968 because of the importance of his studies, but he remained in contact with Staffell. May and Staffel wanted to pursue their own ideas, and in the fall of 1968 they decided to form a new band, with Staffel as the lead singer and bassist and Brian as guitarist. They only needed one drummer to realize their plans. An ad was posted at the Imperial College, where May studied, which many drummers applied for, but none of them proved promising. Shortly afterwards, a student named Les Brown walked past the ad. He didn't play drums, but roommate Roger did.

Roger immediately got the opportunity and applied for the ad. Immediately after the audition, they made friends and were accepted into the band to form the Smile band. Roger Shepherd's Bush apartment has become a popular meeting place for band members and friends. Among them was Freddie Bulsara. Freddie immediately made friends with Roger and regularly visited Smile's concerts. Freddie immediately liked their music and gave advice to members in addition to attending concerts. “Freddie was enthusiastic about supporting us and highly appreciated our talent. He thought that our attitude was not good. He looked at the performances as a lecture. He thought that a rock show could be an experience that would enchant you in every way.” - Brian May recalled.

Freddie desperately wanted to be a member of the Smile, but it was not possible then. Shortly afterwards, however, a band from Liverpool, Ibex, arrived in London, looking like other bands for success. The band included singer Mike Bersin, drummer Mick "Miffer" Smith and bassist John "Tupp" Taylor. Smile and Ibex, as well as the hometown of friends at that time, were The Kensington pub. One night, had a small Smile concert in the pub where Freddie came to sing instead of giving advice. The Ibex singer was aware of the limitations of his voice and thought maybe Freddie Bulsara was the one they were looking for. Another evening, the two bands met again at a local nightclub and Freddie said to Mike Bersin, "You should have a singer.". It didn't take long for the Ibex to listen to Freddie, and then they were added to the band.

[Irodalmak / References:  📚 - David Bret (1996): Borotvaélen, Freddie Mercury története. - Lesley-Ann Jones (2011): Bohemian Rhapsody, The Definitive Biography of Freddie Mercury. - Matt Richards, Mark Langthorne (2019): Bohém Rapszódia.]

[daybydaywithmercury]

A "Queen" népszerűsítése / Promotion of the "Queen" 🎥

A Trident 1973 nyarának végére, 62 ezer fontot költött a Queenre, azonban ennek csak a töredékét látták viszont. A megjelent kislemez bukás volt, az első nagylemezük pedig 8 hónapig elkerülte a legfontosabb toplistákat, és amikor fel is került, akkor is csak a 37. helyig jutott. Annak érdekében, hogy több hírnevet szerezzenek az együttesnek, a Trident felfogadta Tony Brainsbyt, aki reklámszakemberként dolgozott. Brainsby nagyon jó kapcsolatot ápolt a zenekar tagjaival, leginkább Freddievel.

„Természetesen Freddie volt a legfeltűnőbb. Alig hittem a szememnek. Vörös bársonyból készült, testhezálló nadrágot viselt, a körmét feketére pingálta, a haja hosszú volt, meg persze kiállt a foga. Azonnal ugrott bármiféle megjegyzésre a fogával kapcsolatban. Erős akaratú volt, szemmel láthatóan ambiciózus, ugyanakkor elbűvölő is. Szerintem ő jelentette a kurázsit a bandában. Minden második mondathoz hozzáfűzte, hogy drágáim vagy édeseim, igazán szórakoztató és bájos volt. Szuper társaság volt. Egy pillanatra sem unatkozott mellette az ember. A lányok imádták, amikor bejött az irodába. Akkoriban persze Maryvel élt. Mindenki számára teljesen homályba borult a szexuális élete, igazából sosem értettük. Ő egyetlen alkalommal sem kommentálta.” – mesélte Brainsby.

1973-ban az együttes tagjai egy rövidfilm elkészítéséhez is hozzákezdtek annak érdekében, hogy népszerűsítsék az új albumukat Európában és Amerikában egyaránt. A rendező Mike Mansfield volt, aki arra kérte Freddiet, hogy találjon ki valami eladhatót. Freddie szokásához híven bedobta magát és leborotválta a mellkasát. A kisfilm készítése kellemetlen volt a srácok számára, hiszen azelőtt sosem játszottak playbacket és nagyon idegesítette őket, hogy amikor a „Liar” tempója felgyorsult, nehezen tudtak vele lépést tartani. Miután a rendező brigád és a Queen tagjai is teljesen kiborultak, a fiúk elküldték Mainsfieldet. A filmet tehát ezután úgy rendezték, ahogy nekik tetszett.

**************************************************************************

By the end of the summer of 1973, Trident had spent £ 62,000 on the Queen, but only a fraction of that was seen. The single was a failed, and their album avoided the top charts for 8 months, and when it did, it only finished 37th. In order to gain more fame for the band, Trident hired Tony Brainsby to work as an advertising professional. Brainsby had a very good relationship with the band members, most notably Freddie.

“Of course, Freddie was the most striking. I could hardly believe my eyes. He wore red velvet tight-fitting trousers, pinged his nails black, long hair, and, of course, his teeth protruding. He immediately jumped to any comment on his tooth. He was strong-willed, apparently ambitious but also charming. I think he meant the gut in the band. He added to every second sentence that my dears or sweethearts were really fun and charming. He was a very good companionship. You couldn’t be bored with him for a second. The girls loved it when he came into the office. Of course he was living with Mary at the time. His sex life was completely obscure, we never really understood. He never commented. ” - Brainsby said.

In 1973, the band also began producing a short film to promote their new album in Europe and America. The director was Mike Mansfield, who asked Freddie to come up with something for sale. Freddie, as usual, threw himself in and shaved his chest. Making the short film was a nuisance for the guys as they had never played a playback before and were very upset that it was difficult to keep up with the pace of "Liar". After both the Brigade and the Queen were completely upset, the boys sent Mainsfield. So the movie was then directed as they liked.

[Irodalmak / References:  📚 - David Bret (1996): Borotvaélen, Freddie Mercury története. - Lesley-Ann Jones (2011): Bohemian Rhapsody, The Definitive Biography of Freddie Mercury. - Matt Richards, Mark Langthorne (2019): Bohém Rapszódia.]

[daybydaywithmercury]

Újra Zanzibárban / Again in Zanzibar

1963-ban Freddie visszatért Zanzibárba, ahol beiratkozott egy stone town-i iskolába, a római katolikus St Joseph’s kolostori iskolába, hogy befejezze tanulmányait. Az iskola mellett folyamatos elfoglaltsága, a szigetre keveredő, mindenféle popkultúriális dologgal való foglalatosság volt. A nyugati országok zenéje nagyon vonzotta a tizenéves Freddiet, melyre édesanyja így emlékezett vissza: „Nagyon szeretett volna Angliába költözni. Tinédzserként felfigyelt mindenféle nyugati dologra, és nagyon csábították őt.”.

Freddie egyik zanzibári barátja és volt osztálytársa, Bonzo Fernandez, hosszasan mesélt erről az időszakról: „Freddie nagyon jól nevelt volt. Nagyon jó és jó modorú emberek voltak. Jégkorongot és krikettet játszottunk együtt. Különösen jó volt a krikettben. Tudtam, hogy Indiába járt iskolába, de soha nem beszélt az ott töltött éveiről. Iskola után néha eljártunk úszni a shangani utcai Starhe Clubba. Sokat kerékpároztunk délre Fumbaba, az északnyugati Mungapwaniba vagy a sziget délkeleti része, Chwaka felé. Néha csoportosan mentünk el úszni, nassolni és megmászni a kókuszdiófákat. Még mindig látom azt a vékony és boldog fiút kék rövidnadrágjában és fehér ingében. Mindig igényesen öltözködött, különösen, amikor krikettezni jártunk.”.

Mivel az 1960-as évek elején Freddie otthon élt a szüleivel és nappali tagozatos diák volt, kevés volt az esély arra, hogy Angliába költözzön. Azonban rövidesen bizonyos események óriási káoszt okoztak a szigeten, így az életüket mentve, a Bulsara család az Egyesült Királyságba menekült.

**************************************************************************

In 1963, Freddie returned to Zanzibar, where he enrolled in a stone town school, the Roman Catholic St Joseph's Convent School, to complete his studies. Beside the school, he was constantly busy with all sorts of pop-cultural things mingling with the island. Western music attracted a lot of teenage Freddy, whom his mother remembered: “He really wanted to move to England. As a teenager, he noticed all kinds of Western things and was very seduced by him.”

One of Freddie's friends and  formal classmate in Zanzibar, Bonzo Fernandez, spoke at length about this period: “Freddie was very well educated. They were very good and well-mannered people. We played hockey and cricket together. He was particularly good at cricket. I knew he went to school in India, but he never talked about his years there. After school, we went to the Starhe Club on Shanghai Street sometimes for a swim. We cycled a lot to Fumbaba, to the northwest of Mungapwani or to the southeast of the island, Chwaka. Sometimes we went swimming, snacking and climbing coconut trees in groups. I still see that thin and happy boy in his blue shorts and white shirt. He was always dressed up, especially when we were cricketers. ”

Since Freddie lived with his parents at home in the early 1960s and was a full-time student, there was little chance of moving to England. However, shortly after, certain events caused huge chaos on the island, saving the lives of the Bulsara family in the United Kingdom.

[Irodalmak / References:  📚 - Lesley-Ann Jones (2011): Bohemian Rhapsody, The Definitive Biography of Freddie Mercury. - Matt Richards, Mark Langthorne (2019): Bohém Rapszódia.] 

[daybydaywithmercury]

Egy új élet kezdete Indiában / The beginning of a new life in India

Bomit a munkája 1954-ben Bombaybe szólította. Annak érdekében, hogy fia megfelelő oktatást kapjon, beíratta egy Bombaytől 80 kilométerre található, előkelő angol bent lakásos iskolába, a St Peter’s Schoolba, Panchganiba. Freddiet éppen a tanulmányai megkezdése előtt szentelték teljes rangú párszivá, mely szertartás a navjote nevet viseli. Ez a megtisztulás szertartása, ahol Zarathustra szent imádságait mondva ölthette magára a tisztaságot jelképező hagyományos fehér muszlim inget, a sudrehet.

Később, a hétéves Farrokh szüleivel a tengeren indult el Zanzibárból Bombaybe. A hajó megállt Mombasában és a Seychelle-szigeteken is, mielőtt elérte végállomását, ahonnan Bombaybe, majd Panchganiba utaztak. „Sírtam, amikor ott kellett hagynunk, de ő azonnal elvegyült a többi fiú között – emlékszik vissza Jer, majd hozzátette: - Kifejezetten boldognak tűnt, kalandként fogta fel a dolgot, hiszen több barátunk gyermeke is ebbe az iskolába járt.”

„Freddie szülei elküldték őt az Indiában található iskolába. Nagyon szomorú voltam, ahogy láttam elmenni. De itt Zanzibárban, abban az időben a fiúk oktatása nem volt megfelelő. Szülei úgy érezték, hogy az a legjobb megoldás, ha elküldik ebbe az iskolába, ahol megfelelő oktatást kaphatott.” – mesélte Perviz.

**************************************************************************

In 1954 Bomi was called to Bombay by his work. In order to get his son a proper education, he enrolled at a prestigious English indoors school, 80 miles from Bombay, at St Peter's School, Panchgani. Just before he began his studies, Freddie was ordained a full-fledged Parsee, a ceremony called navjote. It is a ceremony of purification where Zarathustra's sacred prayers could be worn with the traditional white Muslim shirt, the sudre, which symbolizes purity.

Later, the seven-years-old Farrokh, set off from Zanzibar to Bombay in the sea with his parents. The ship stopped in Mombasa and the Seychelles before reaching its destination, from where they traveled to Bombay and then to Panchgani. "I was crying when we had to leave, but he was immediately mixed up with the other boys." - Jer recalls, then added: - "He was very happy to see it as an adventure, as many of our friends' children went to this school."

“Freddie's parents sent him away to a school in Indi, and it saddened me greatly to see him go. But here in Zanzibar, at that time, the education of the boys was inadequate. His parents felt that the best option was to send him to this school, where he could receive proper education.” – said Perviz.

[Irodalmak / References:  📚 - David Bret (1996): Borotvaélen, Freddie Mercury története. - Lesley-Ann Jones (2011): Bohemian Rhapsody, The Definitive Biography of Freddie Mercury. - Matt Richards, Mark Langthorne (2019): Bohém Rapszódia.]

[daybydaywithmercury]

Érdekesség / Curiosity ⭐

"A Trident stúdiójában történő munkák alatt, Freddiet bemutatták Robin Cable producernek. Cable rávette Freddiet, hogy készítse el a Beach Boys "I Can Hear Music" című szám feldolgozását. Freddie felnénekelte a dalt, majd később Brian és Roger is csatlakoztak gitárral és dobbal. Ezután Freddie egyedül elkészítette a "Goin' Back" című, régi Dusty Springfield számot is. 1973-ban az EMI meggyőzte Cablet, hogy adják ki a felvételt kislemezen, azonban a Queen nevet nem használhatták. A két dal megjelenése a Larry Lurex álnéven került a nagyközönség elé." 🎶

/

"During their work at Trident's studio, Freddie was introduced to Robin Cable as a producer. Cable convinced Freddie to produce the Beach Boys song "I Can Hear Music." Freddie then produced the old Dusty Springfield song, "Goin 'Back". In 1973, EMI convinced Cablet to release the album, but they couldn't use the name of "Queen". The two songs appeared under the pseudonym Larry Lurex to the general public." 🎶

[Irodalmak / References:  📚 - Matt Richards, Mark Langthorne (2019): Bohém Rapszódia.]