#gesztus

[gyogyulofelben]

A legszomorúbb dolog, amit ma hallottam egy pénztárosként dolgozó fiatal lány szavai voltak. Hatalmas sor állt és ő igyekezett gyorsan, mégis precízen végezni a munkáját. Mindenkire mosolygott, de volt valami a szemében, ami miatt igazán felfigyeltem rá. Később megtudtam mi is volt az oka. Egy hölgy szépen a kassza oldalához sétált, mit sem törődve a sorral, ami a pénztárnál várakozott. Bár nem hallottam mit mondott, elég durván hadonászott és látszott, hogy ingerült, annak ellenére, hogy előre tolakodott. A pénztáros lány teljesen higgadtan és kedvesen intézte hozzá a szavakat, majd a nő végül sértődötten kisétált az üzletből. Mire sorra kerültem, a lányban megtört valami, már nem tudta magában tartani a dolgokat és elmondta, hogy mit csinált az előbb a hölgy és őt mennyire rosszul érinti ez az egész, hiszen csak a munkáját végzi, más szépen kivárja a sorát, mégis vannak olyan emberek akik azt hiszik bármit megtehetnek és bármit mondhatnak, mit sem törődve másokkal. Elmondta, hogy rengeteg ember rajta vezeti le a fusztráltságát mindenféle ok nélkül. Próbáltam egy kicsit jobb kedvre deríteni és talán azért, mert kedves voltam vele, talán azért mert már nem bírta magában tartani, nem tudom az okát, de őszintén, fájdalommal a szemében ezt mondta:

"Az ebédszünetemet evés helyett sírással töltöttem"

Az alatt a röpke perc alatt, amíg leolvasta az általam vásárolt termékek kódjait egy kicsit kiöntötte nekem a lelkét. Igyekezett mosolyogni, de látszott rajta, hogy nagyon nehéz napja volt. Próbáltam megnyugtatni kicsit, kitartást kívántam neki és intéztem hozzá pár kedves szót. Mikor elköszöntünk hálásan nézett rám, én pedig örültem, hogy ha nem is sokat, de egy keveset segíthettem neki.

Emberek, figyeljünk oda egymásra, ne bántsuk a másikat, mert nem tudhatjuk a másiknak milyen napja volt, vagy éppen min megy keresztül. Egy-egy mosoly, pár kedves szó, egy ölelés, egy apró gesztus szebbé teheti valaki napját, nekünk pedig nem kerül semmibe. És mikor látod, hogy a másik személy boldog, legyen az ismerős, vagy idegen, annál nincs jobb érzés. Legyen bennetek egy cseppnyi emberség.

[kalaharidown]

RICSI‼️ HAPPY BDAY ceretlek isten éltessen (↓ nem süt túl jól de megpróbálta <3)

úristen szia kata én is nagyon szeretlek... hiányzol és ezt muszáj lesz orvosolnunk egy találkával hamarosan! és köszönöm a köszöntést habár a mai nap nem sokban különbözik a tegnapitól

[zoeeozzoeeoz]

Anyuka Vevő (AV): Nyomtatni szeretnék, átküldtem amit.

Én: Nézem, még nem jött át.

AV: Fuuuu. akkor lehet a pici babrált valamit, mert otthonról küldtem mielőtt elindultunk, de a pici a zsinóroknál babrált, mikor elhoztam onnan, és meg is szakadt akkor az email küldés, de akkor ezek szerint nem jött át.

Én: Nem.

AV: Elkezd a telóján babrálni, hogy újra küldi, de közben valami gond van vele, mert kidobja/elakad/akármi, szóval küzd vele. Közben a Pici, kb 2 éves forma lehet, elkezd nyüszörőgni a babakocsiban.

Én: Ránézek, látom hogy eléggé fáradt/álmos, de egyre jobban jelez Anyukájának, hogy ezt rohadtúl unja, aki nem figyel, mert próbál emailt küldeni nekem, amit ki kéne nyomtatnom. A Pici reakcióit összegezve: Itt balhé lesz!

AV: Küzd, de érzékeli a Pici reakcióit, próbál a küzdésre koncentrálni.

Pici: Beindult a balhé/hiszti. Kezd egyre jobban belelendülni.

Én: Próbálok kivűlállóként reagálni, várom, h AV csinál valamit, valamelyik részen.

AV: Tovább küzd, de kiveszi a Picit, aki lehisztizi magát, és a földön fekve folytatja a hisztit/balhét. AV tovább küzd az emailel.

Én: Hirtelen felindulásból, egy pici babzsákkal próbálkozok a Picinél, magamra vonni a figyelmét, megmutatom a babzsákot neki stb. Minden kísérletem hidegen hagyja, de felmászik az Anyukájára, akinek a fülébe újjúlt erővel kezd el ordítani. Csodálom AV-t mert még csak arca sem rezdül a fülébe való ordításra, én már húztam a szám/fülem, mert annyira fülsértő magasságokban tette ezt Pici.

AV: Küzd tovább, Közben ismét leteszi Picit.

Pici: Ordít tovább.

Én: Állok tehetetlenül, mivel a Pici leszar, és AV is küzd tovább. Azért félve megkérdezem: Sikerül?

AV: Egy másik emailről próbálkozom, elvileg elküldtem.

Én: Nézem, de még nem érkezett meg. Közben belép egy másik Vevő (MV)

MV: Beáll a sorba AV mögé, és elkezd beszólógatni: Miért nem szól rá a gyerekre? Miért nem hallgattatja el? Miért nem megy ki az Üzletből még megnyugtatja, azt majd vissza jön? Miért nem a gyerek apja intézkedik?

Én: Na ez az utolsó jó kérdés! Gondolom dolgozik. A többihez meg szeretnék kérni kis türelmet Öntől.

MV: De én sietek!

Én: Gondolom az Anyuka is, meg ők voltak itt hamarabb. Közben nézem, megjött az email, és elkezdem kinyomtatni.

AV: Végre tud figyelni Picire, felveszi, de Pici már annyira belelendült, hogy egész testével görcsösen nyomatja. AV próbálja csitítani, nulla sikerrel.

MV: Nem igaz h nem tudja elhallgattatni!

Én: Nem igaz hogy nem tud kis türelemmel lenni! Önnek nincs gyereke, unokája?

MV: De van! De sosem hisztiznek!

Én: Hogy hogy? Némák?

MV: Nem!

Én: Akkor biztos hogy hisztiztek valamikor. Közben elkészülök a nyomtatással. Felnézek, és látom hogy AV sír, a Pici már hozzá bújva, de még azért megy a hiszti, de halkabban. Fizet, kimegy.

MV: Na végre! Ezt szeretném. Köszönöm. Viszlát.

AV: Vissza jön, : Köszönöm a szavait, és hogy megvédett.

Én: Nincs mit. Jöjjön nyugodtam máskor is :)

Egy gondolat még tőlem. Sajnos nagyon sokan úgy vélik, hogy Anyuka úgy is otthon van a Picivel, ráér!!!!!! elintézni mindent. Kurvára nem ér rá! És kurvára nem lehet pici gyerekkel ügyeket intézni személyesen. Igen! Még a 21 században is van olyan, hogy valamit személyesen kell elintézni! Kezd kihalni az a gesztus, hogy a gyerekes szülőket előre engedik a sorban. Itt még sor sem volt! Az Anyukák, meg akár kényszerből, akár mert megakarják mutatni hogy Ők tökéletesek, meg is próbálnak mindent elintézni , pici gyerekkel is! Igen, a pici gyerek sok türelmet igényel, és nem mindegyiknek az a napi programja hogy eszik/alszik/szarik! Mivel nem nagyon, vagy egyáltalán nem tudnak még beszélni, ezért így fejezik ki, ha valami nem okés. Nincs olyan gyerek, aki nem hisztizik sose, semmiért!!!! Az Anyukának ilyenkor nem arra van szüksége, hogy kioktassák, leszólják, beszóljanak neki, alázzák, hanem megértésre van szüksége, segítségre. Neki ez esetben sem az volt kellemetlen, hogy a Pici hisztizett, hanem hogy közben neki intézkedni kellett, és nem tudott 100%-an oda figyelni rá, de azért nyomon követte az eseményeket, és az volt kellemetlen, ahogy a másik vevő reagált, és beszólogattott. Az Ő tökéletes gyerekei sosem hisztiznek! Aham....kérdezzük meg erről inkább az Anyukájukat!

[kezenani]

ez :D <3

/a BRFK fb. oldaláról

Várjál, ezt még elmondom. Izének néztek, lomnak, kidobott játéknak, én nem tudom, fölöslegnek, megunt hogyhívjáknak. Komolyan. Ezt írták legalábbis. Kik, kik, hát az elrablóim. Levélben. Dehogy, nem váltságdíjat kértek. Bocsánatot. Én egyébként nem haragszom, jó balhé volt. Na.

Ücsörgök este kint, ahol szoktam a presszó előtt a székemen, érted, kellemes, tiszta, hűvös idő volt, bírom az ilyet, kicsit emlékeztet a gyerekkoromra, a tajgai tavaszelőre, az erdőszélen birizgálták a bundám ilyen friss fuvallatok. Ez persze totál más, mióta belvárosi medve lettem, elkényelmesedtem, elszakadtam a természettől, de éjjelente, amikor nagyjából elül a zaj, meglassúdik a forgalom, még érzek valamit a régi időkből, mindegy. Ott mélázok magamban, már azt sem tudom, igazából min gondolkodtam, semmi lényeges, nagyívű, annyi csak, hogy veszek holnap mackósajtot, ráéheztem, tudod, milyen nehezen parancsolok a gyomromnak. Na, ebből semmi nem lett.

Megállt egy taxi, kiszállt egy ember, nézegetett. Ebben még semmi nem volt, elvégre azért volnék: látványelem, vendégmegállító, szőrös gesztus, szelfikellék, játék. Megfogott. Ilyen is volt már, én különösebben nem bánom, csak ne a hónaljamnál húzogassanak, ott érzékeny vagyok. Felemelt. Elvitt. De nem csak úgy gyalog, öt-tíz méterre, poénból, olyan volt már, belga bachelorbrigád, lágymányosi lánybúcsús bringák, tudnék mesélni. De eddig mindig visszaültettek a helyemre, fotóhegyek, kész, az élet ment tovább. Most viszont én mentem tovább, jobban mondva vittek, kérlek szépen, méghozzá egy taxiba begyömöszölve. Egyre távolodtunk, végig a Szinnyein, én meg hallgatom, hogy jó leszek otthonra, még tűrhető az állapotom (!), aztán kiszállásnál, hogy kicsit nehéz vagyok, mint a sár, nomost azért érzed a helyzet groteszk mivoltát; majd legközelebb kajak fogyózok, mielőtt elrabolnak, nem? Figyelj, olyan nagyon azért nem estem kétségbe, ahhoz képest, hogy el voltam rabolva, bundám szála nem görbült. A mobilom persze nem volt nálam, de úgy voltam vele, hogy majd csak lesz valami… Lett.

Gazda nagyon keresni kezdett, ahogy észrevette az eltűnésem, Facebook-on köröztetett, a zsaruknak is szólt. Ezt észrevette a rabló is, mérlegelt, sutyorgott a társával, és már nem ért nekik annyit az egész. Mit szépítsem: kitettek a Jósika utcánál, becsületükre legyen mondva: jól bántak velem, nem sanyargattak, tettek rám egy levelet, hogy hát szánják-bánják, benézték, azt hitték, hogy lom vagyok… Phúúú… Jólesett, sejted. Egy közelben lakó srác talált rám, ismert, már a Facebook-ról, tudta, mi a dörgés. Bevitt magához, ne fagyoskodjak, vagy el ne vigyen újra valaki, amilyen kapós lettem… Aztán jöttek a rendőrök, röhögtek, persze, hogy medvementő-akció, ez Budapest, nem ám a New York-i helyszínelők, de atomkorrektek voltak. Odaálltak egy csíkos Skodával, beültettek a jobb egybe, övemet is bekötötték, mondták, hogy ne nyúljak semmihez, majd ők szirénáznak, ha kell, de aztán nem kellett. Az egyik rámhozta a frászt, hogy megyünk a kapitányságra, mert bűnjel vagyok, vagy mi, iktatnak, betesznek egy kamrába… de csak poénkodott. Pár perc alatt hazavittek a kávézóhoz, Gazda már várt, lepapírozták, hogy nem sérültem meg, aztán visszaültem a székembe.

Hát, igazából ennyi volt. Megvagyok.

Bernát

[rosszulorzott]

hogy szabadulj meg a toxikus szülőtől

bonyolódj vele veszekedésbe

lehiggadva kérj bocsánatot

amikor elfogadja, mondd neki, hogy neked is jólesne hasonló gesztus

hallgasd a csöndet, a teljes végtelen csöndet

profit

[stickalittle]

soha nem haragból blokkolok. csupán nevelő szándékkal, ezzel kedveskedve az illetőnek, mert meggyőződésem, hogy ez a segítő gesztus a javára válik a jövőben és többek közt erre a blokkra is támaszkodva tudja fejleszteni a kommunikációs stílusát. szívesen.

[libirk]

A leleményes bolgárok

[paciember]

Az első gesztus ma, ami mögött tartást érezni.

Ugyanakkor: "soha nem a saját anyagi érdekeikért, hanem a hazájuk érdekében és a honfitársaikért dolgoztak" - ezt komolyan gondolja?

Team Schadl/Völner?

+ CSOK?

És az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagságok is, amikről most lemond, a tehetség és szorgalom gyümölcsei?

[csacskamacskamocska]

Amit a szíved diktál

Talán ez okoz nekem a legtöbb gondolkodnivalót meg a legtöbbször e miatt kerülök ellentmondásba magammal. Mit diktál a szívem és mit kíván az önmagunk tisztelete, a határok meghúzása, az önérvényesítés. Legtöbbször nem tesszük meg azt, amit a szívünk diktál. Nem mosolygunk, nem hívjuk fel, nem írunk, nem öleljük meg, nem kérdezünk, nem dicsérünk, nem hívjuk meg, nem adjuk oda, nem segítünk, nem kérdezzük meg. Mert ha megtennénk és a reakció nem olyan lenne, mint amire vágyunk (még ha azt mondjuk, hogy nem várunk semmit, akkor is szeretnénk valamit, de legalábbis biztosan nem szeretnénk valami kellemetlen reakciót), szóval abban a pillanatban hirtelen haragudnánk magunkra mert ránk szakad, hogy alulmaradtunk, hogy kiszolgáltattuk magunkat és vesztettünk, dühösek leszünk és értetlenek. Ahogy azok lennénk akkor is, ha mondjuk odanyújtunk valakinek egy szelet tortát és az kiveri a kezünkből. Hé, mi a fasz ez? Én meg de hülye vagyok, nem kellett volna! – gondolnánk, merthogy szerettünk volna örömet szerezni, és ami ennél is fontosabb, ez alatt öntudatlanok voltunk. Amikor azt tesszük amit a szívünk diktál, akkor belül öntudatlanok, lezserek, simák, póznélküliek vagyunk. Meztelenek. Az érzelemmentes visszautasítás szégyenérzetet fog okozni a meztelenségünk miatt. Ha nem, akkor valójában semmit sem jelentett nekünk a gesztus amit tettünk. Akkor csak színjáték volt, nem voltunk belül meztelenek. Amikor visszautasítják a kedvességünket, akkor hirtelen úgy látjuk magunkat, ahogy a másik lát, a szeretetlenség nézőpontjából. Az nem jó. Az fájdalmas, mert épp olyan mintha a fizikai meztelenségünket nézegetné valaki, hogy na, ez se valami szép, a haja is milyen. Hirtelen elvész a derű, a szabadság, a nyitottság és az ember összezavarodik.

Azt gondoljuk, hogy a mi szeretetünkre a másik ember mindig vevő. Pedig nem. Nekem van egy olyan gyanúm, hogy azok például, akiket nem ölelgettek, puszilgattak gyerekkorukban, azok egyszerűen nem tanulták meg, hogy az ölelésre ölelés a válasz. Azok bénának érzik magukat a meghitt pillanatokban a közeli kapcsolatokban, élettelenül lóg a karjuk fizikailag is és átvitt értelemben is. Már sokszor végignéztem magamon is, másokon is, ahogy végigmennek a folyamaton. Adok, elutasítanak, dühöngök, ígérem hogy soha többet, tényleg nem, egy ideig, aztán óvatosan közelítek, adok, elfogadja, adok, megharap. Mint a kutyák, komolyan. csak a kutyákra nem leszünk dühösek, nem gondoljuk, hogy szándékosan sérült, fogyatékos, gonosz. Az emberekről meg gondoljuk. Amúgy nekem fogalmam sincs, hogy hogyan egészséges ezt csinálni, én folyamatosan érzékelem, hogy nem jó, nem jó valahogy nem jó amit csinálok vagyis ami történik velem. A késztetésem, hogy segítsek, hogy örömet szerezzek, már nem abból táplálkozik, hogy kiérdemeljem az elfogadást vagy a szeretetet. Nem tudok más lenni. Adott helyzetekben elfelejtek mindent, minden korábbi dolgot és csak a jelenben vagyok, és teszem amit a szívem diktál. Aztán a következő pillanatban eszembe jut, hogy de basszameg, miért csinálom ezt? Rohanok bele megint a bántásba, fájdalomba? Tátott szájjal a faszerdőbe? Van egy kolléganőm. Meghalt a férje, lefogyott harminc kilót, nagyon jól néz ki. Nem csak csinos, de mindig is nagyon jólöltözött volt, most kifejezetten atraktív. Amióta lefogyott már nem utál engem. Jön beszélgetni, beszél a fogyókúrájáról, a műtéteiről a fogyás kapcsán, beszél róla, hogy már elkezdett pasizni, mik történnek vele. És én, mintha az elmúlt tíz évben nem lett volna felháborítóan cinikus geci és nem tett volna milliószor keresztbe, én kedves vagyok, mosolygós és készséges, dicsérem és vidáman beszélgetek, mintha csak most ismerkedtünk volna meg. Mert most vagyunk a mostban, ha kedvesen beszél, kedvesen fogok válaszolni. Aztán kimegy és én nem értem. Ez akkor nem ugyanaz az ember? Vagy ennyit tesz az irigység? Már nem vagyok vele egykorú csinosabb nő, már nem kell engem utálni? Lehet, hogy felvállalom én ezt az érthetetlen belső késztetést és szarok rá, hogy mi minek látszik, csak akkor meg nyilván másoknak lesz érthetetlen az alkalmankénti dühkitörésem. Mert időnként azért úgy érzi az ember, hogy teljesen hülyének nézik és saját maga is annak látja magát. Tudod, ha szeretsz valakit, akkor meg akarod ölelni, akkor segíteni akarsz neki, akkor fontos az ő öröme, boldogsága. Ha nem fontos mindez, akkor nem szereted. Vagy fogyatékos vagy erre a dologra. Na, ez itt a kérdés.

Amúgy, azt szeretjük, aki mellett jónak érezzük magunkat. Nem elég, hogy jól érezzük magunkat. Azt akarjuk érezni, hogy JÓK VAGYUNK. persze, ez öntudatlan vágy, de rengeteg varázslatra képes.

[zeroz2ro]

"Ezután kapott egy kérdést, hogy nem kellett volna 2006-ban az őszödi beszéd eseményei után lemondania? Látható, hogy az ő nevével operál a Fidesz, hogyha „göbbelsi módon politikai ellenfeleiket le akarják mészárolni”, nem gondolkozik azon, hogy most hátralép, ha már elmulasztotta ezt a gesztust 2006-ban? Gyurcsány szerint téves állítás, hogy az államférfiúi gesztus az a lemondás. Egy kormányfő feladata nem a lemondás, hanem a bizalmatlansági indítványra való reagálás, azaz szerinte az volt a helyes lépés, hogy a parlamenttel megerősíttette a vele szemben való bizalmat. 

Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy jelenleg „a Fidesznek az az érdeke, hogy engem leszedjen”, és ő addig van, amíg mögötte elegendő választási támogatás van.

„Nem Gyurcsány a kétharmad oka, hanem a gyurcsányozás.”

Azt mondta, hogy mindenki, aki az ellenzéki oldalon feltűnt, „a Fidesz halálos célkeresztjébe került”, és bele is bukott, rajta kívül, majd sorolni kezdte: Vona lemondott a Jobbik választási kudarca után, jobb lett? Nem. Amikor a Momentum elnöke lemondott, jobb lett? Nem. Ha ő lemondana, az destabilizálná a demokratikus rendszer maradékát – zárta a gondolatait." Gyerünk Feri, minden egyes megszólalásod még kis löket a Tisza Pártnak!

[vanista]

A Taurusz-lehallgatás

ráfordítja egy fontos dologra a reflektort.

Csúcstechnológia, vagy végtelen lövedék és szétmálló ember.

Ki nyer?

Ez a kérdés nem csak azt dönti el, nyernek-e az oroszok, ha megtámadják az EU-t, hanem azt, megtámadják-e egyáltalán.

És miközben ügyes húzása volt Putyinnak ez a botrány, megmutathat valamit. Ez ugyanis lehet a “mi tudjuk ABS nélkül is” szabadságának öröme, a lopott mosógépcsip megszerzésének diadala. Gratulálok nagyon, de el gondolkodtató, ha csak emiatt túl széles a mosolya.

Lehet, hogy pont azért szólt ekkorát az ügy, mert a modernitás, a technológia az erő, és nem a harmadannyi népességgel tizedannyi GDP, hiába adnák lakosságarányosan másfélszer annyian az életüket haza anyácskáért.

Ha Kirill pátriárka megáldaná az atomrakétát is, mielőtt kilövik Európára, az talán morális szempontból erős gesztus lenne, de most nem vettem bele a képletbe.

[retyerutya]

Szóval, mi nem fogadjuk az amerikaiakat, mert szuverén ország vagyunk, ránk nem lehet nyomást gyakorolni. Svédország nem szuverén, mert fogadta Hende Csabáékat. De amikor a svédek nem akarnak velünk tárgyalni, az barátságtalan gesztus, ami miatt nem lettek NATO-tagok. Nem értem.

[kepeslajoska]

Azért az nemes gesztus és értékelendő, hogy a státusztörvény vitájára legalább a parlamenti képviselők bemehetnek az országházba!

[kgyst]

Speciel az oroszok eredetileg is úgy gondolták betartani az egyezséget, hogy a saját fegyvereiket átvitték az Urál túloldalára, így azokra már nem vonatkozott semmilyen előírás.

[dajkag]

A mai három szentélyem közül az első a Toyosaki Jinja, ahol Kotoku császár Kamija lakik. Itt sajnos nem kaptam goshuint, mert az irodában épp nem volt senki, de ettől függetlenül is egy élmény volt. Itt is található több kis al-szentély, többek közt egy Inari szentély is.

A második a Nagara-Hachimangu Jinja, ahol szintén tök egyedül voltam, viszont a kézzel írott kalligráfia és a pecsét helyett ingyenesen hozzáférhető volt egy ilyen előre nyomtatott kis anyag, ami szerintem egy nagyon kedves gesztus.

A harmadik a Tsunashikiten Jinja volt, ahol végre újra egy nagyon kedves pap fogadott és egy szép pecsétet és kalligráfiát kaptam a goshuinchoba. Itt egyébként háromféle goshuin közül is lehetett választani.

[kasgaleria]

BÁNKI ÁKOS FLŪMEN II.

Megnyitó: 2023. június 6., kedd 19 óra A kiállítást megnyitja: Keserü Katalin művészettörténész Facebook esemény

Bánki Ákos legújabb munkáit bemutató Flūmen II. című kiállítás a művész harmadik önálló tárlataként kerül megrendezésre a K.A.S. Galériában. Bánki sorozatokban gondolkodik és a mostani kiállítás a 2019-ben, Barcelonában indult gondolat és gesztus érzéki folytatása.

Bánki sorozatai az anyag, a technika, a forma és a szín egymásra hatásának kísérletező folyamatai. A sorozatok elején felállított szabályrendszer keretei között a művész következetesen halad képről-képre, a teremtő ember szenvedésével járva az utat, melynek végén a festő a képeit katartikusan feloldja a szabályok alól A kiállítótérben az út stádiumainak lehetünk tanúi.

A festői folyamatban előrehaladva az újabb képeken a párhuzamosan vibráló színek feloldódnak, a felhígult anyaggal együtt egymásba tűnnek, megszűnnek a rétegek, megszűnik a tér és az idő, az eddig felállított festői rendszer felrobban. A folyamat befejezését három festmény, mint triptichon képviseli.

A K.A.S Galériában megrendezendő tárlaton Bánki Ákos több nagyméretű vászna mellett a sorozat részeként keletkezett kisebb festmények is helyet kapnak. A festő a kiállítás alkalmából jelenteti meg három lapos, tizenöt példányban készült szitamappáját is, melyet egyedi szitanyomat-sorozat is kísér.

A kiállítás megtekinthető: 2023. szeptember 16-ig MEGHOSSZABBÍTVA! Július 19. és szeptember 16. között a galéria nyári szünet miatt csak bejelentkezéssel látogatható!

A kiállító művész a képek létrehozása során az MMA alkotói ösztöndíjában részesült.