#hajszálnyira

[nkn1]

Ebben az évben ünnepli 30. születésnapját Francis Ford Coppola “Dracula” (1992) mozija. Bram stoker örök klasszikusához egész kis mértékben de nekem is volt szerencsém hozzányúlni mikor kedvenc munkahelyeim egyikétől a Universal Pictures -től kaptam felkérést két Dracula poster feldolgozására a Universal Monsters sorozat keretein belül. Stoker klasszikusával kapcsolatban egy korábban többször is megosztott történetért rajongok ami olyan jó hogy megéri időnként újra felidézni. A világ leghíresebb vámpírjának történetével kapcsolatban nem csak az íróról, Bram Stokerről érdemes megemlékezni hanem egyik leghíresebb tudós, világjáró honfitársunkról Vámbéry Árminról is. Vámbéry volt az aki a magyar nép és nyelv eredetkutatásai alatt rámutatott arra az elméletre miszerint inkább keleten, a török népek között kell keresni a magyarság származási és nyelvi gyökereit. Vámbéry a keleti nyelvek professzora volt, kíválóan beszélte a török nyelvet, a pasa udvarának dolgozott éveket, megismerkedett a szultánnal is, az iszlám vallást mélyrehatóan tanulmányozta és ismerte. Eképpen magát szent embernek, dervisnek kiadva utazta be Közép-ázsiát, számtalanszor került egy hajszálnyira a biztos haláltól, keleti ismeretei azonban olyan mélyek voltak hogy még maga a khivai kán sem merte kétségbevonni hogy “igazi” dervis. Az ilyen utazásai felkeltették a világ számos vezetőjének érdeklődését,  királyok és fejedelmek tisztelték meg barátságukkal, Európa uralkodói és politikusai kérték ki tanácsát, tudós társaságok halmozták el kitüntetéseikkel. 1890-ben Vámbéry megismerkedett a 43 éves Bram Stoker íróval akinek Vámbéry mesélt először a vérszomjas havasalföldi uralkodó, III. Vlad Tepes Drăculea legendájáról. E karakter nyomán hat évi kutatómunkával alkotta meg Stoker a vámpír figuráját. Habár hihetetlen, de Stoker sosem járt Kelet-Európában. A regény a négy fal közti kutatómunka iskolapéldája. Sokáig gondolkozott a cselekményen.  Többek közt a British Libaryben és a Whitby könyvtárban kutatott. 1897-ben megjelent a Drakula gróf válogatott rémtettei című regénye és osztatlan sikert aratott. Stoker Vámbéryt is beleírta regényébe, Arminius professzorként jelenik meg.

“Dracula 2/2” - Universal Monsters series 2018

[nyuszimotor]

DJURTSÁNJ CONFIRMED

[avicdsgn1]

Hopsz egyik kép nem odavaló.....kibaszott trehány vagyok. Minden amit kapok üzenetben/letöltök/készítek grafikus programban/áttöltök/elmentek egy nagy gyűjtőkonténerben köt ki. Egy könyvtárban minden. Így gyakori a keveredés. Ez egy nagyon ostoba szokás, de egy csomó ilyen trehány tipikus számítógépes reflexem van. És mindig meglepődök, hogy a normális emberek nem így csinálják. Nálam pl a böngésző mindig fullon van megnyitott lapokkal. Vágod így egészen a + jelig...vagyis tovább csak addig látszik :D (egyébként az rohadt jó az új Chrome frissítésben, hogy nem csak pár előzmény lapot tudsz visszahozni, ha bezáródik, hanem ilyen komplett 200 lap egy ablakbant is) De kisebb baleseteken kívül simán vágom és emlékszem, hogy mi micsoda és miért lett megnyitva. Csak ez ilyen rossz beidegződéssé válik. Megnyitod tiszta lappal....na jó most nem lesz olyan. És 10 perc múlva megint azon kapod magad, hogy 100 lap menyitva.A másik ilyen brutál ostoba és káros szokás a névadás. Egy normális ember, ha elment valamit akkor nevet ad neki. Na de van a QWERTY típus. Ami én is vagyok. Úgy adok nevet, hogy csak simán végighúzom az ujjam a billentyűzeten. Ha már foglalt akkor tovább húzom vagy másik sorban :D Ez a legdebilebb szokás. De ha egyszer rászoksz reflexé válik. És nagyon előnytelen. Ha pl keresnél file-t akkor név alapján megleled. Na, de ha a file neveid így kezdődnek, hogy asdf vagy qwerty vagy xcvbn akkor kicsit nehezebb a dolog. Jó azért kész munkánál nem így csinálom. Ott szigorú nevek és számozások vannak. Könyvtárakra osztva. Meg persze a _final. De pl mikor még csak készül és még nincs kész simán ugyanígy tolom. Múltkor majdnem nagyon durván beégettem magam. Egy tized másodpercen múlt. Nap közben kaptam ajándékba egy eléggé 18+ képet, hogy jobb legyen a napom. Jobb is lett. Mentettem is a konténerbe. Aztán egy elég fontos ügyfélnek el kellett küldenem valamit. És véletlenül a képre kattintottam. Vágod file csatolása... az volt legfelül és rutinos gyors reflex nyomás....és már pont egy hajszálnyira voltam, hogy a mehet nyílra nyomjak tényleg már felette voltam és csak pár miliméter választott el a nyomástól....és akkor szúrtam ki... az utolsó pillanatban...uuuhhh bazmeg...lol..hát meglepődött volna az fix :DD

[onsieluenkeli]

ehe... Éppen egy nagyon hasonlót kezdtem el írni/jegyzetelni (eskü) a napokban a kissebbségekről, amit Pető Attila is mondott. Csak a dátha legyűrt nyűgösen, és mindenkit körülöttem.

Tudjátok mindig azon döbbenek meg (merengve nézek ki a fejemből). Hogy teljesen eltérő történeteink vannak, semmi közünk egymáshoz, mégis mintha hajszálnyira lennénk a negatív tapasztalásainktól. És folyton azt érzem, hogy amikor pozitív irányú fejlődések vannak, mindnyájunknak ugyanúgy jól esik, hasonlóan dobban a szívünk... és gyógyul.

Amúgy a példám a saját történetem lett volna, és a felismeréseim. Egészen óvodkás koromtól kezdve Humánus és Integrált közösségekben tanulhattam. Igazi, modern, elfogadó és badass közösségek. Egyfajta burok volt a számomra. Valahogy sosem ütöttünk övön alul. És 24 éves korom után lassan, és fokozatosan jöttem rá arra, hogy a világ és az emberek nem igazán olyanok mint amiben addig hittem. A gonoszkodó konfliktusokra sose számítottam, és persze egyre rosszabbul kezeltem, hisz teljesen ismeretlen voltak ezek a számomra.

Ma már...

A mai napig végtelenül tud fájni miket művelnek egymással az emberek. Felhúzni már egyre kevésbé tudnak, de csalódást okozni még mindig ugyanúgy képesek. Mindegy hogy beírnak egy undorító kommentet valahova, kioktatnak, megjegyzést tesznek, vagy csak sunnyogva célozgatnak valamire, amivel valójában bánthatnak. Mindegy. Fáj. Ugyanúgy.

És sajnos tényleg idősebb korosztályra igaz, legalábbis én ezt tapasztalom, ezt érzem. Tényleg felsőbbrendűeknek és dominánsaknak érzik magukat, és élvezik hogy betalálhatnak. Van, hogy már napi szintűek lassan a kínos, és kellemetlen alázások. És bármennyire is kéred, nem bírják abbahagyni. Olyan gondolat tapadásuk van, hogy nem tudnak váltani, tanulni, fejlődni. És sajnos pont az idősekre igaz. Állandóan a fogást keresik a másikban, a hibát, és mindig csak a rosszat látják meg. Én biztos hogy inkább tovább képzésre, terápiára, szünetre küldeném őket, mint a Facebook közösségbe, vagy felelős munka elé, aminek közösségre ható ereje is van. Tudjátok hogy a 80-as években készült filmekben 4x/6x/8x több a bully mint az azóta készültekben? Ez is sokat el mond a mai 50-es, és 60-as generációról...

Kisebbségben lenni, ami jól működik krvajó burok. Aki részese ilyennek, tudja jól mire gondolok. És folyton ilyenekbe rúgni és övön alul, undorító! Különböző hajókban evezünk, de a hullámok nagyon hasonlóak tudnak ám lenni. Van ami előrébb segít, a másik hátráltat, és sokat bizony mi is generálunk...

És tudjátok mi az, amit még rühellek, ami igazán rossz, és ami szintén nagy szemétség? Amikor vki leural, és „bánt”, és többnyire egyedül nem tudod leállítani.

a., Vagy egy kisebb cirkuszt kell kavarni ellene, vagy

b., többed magaddal tudod az igazadat érvényesíteni. <- Ez Magyarországon percenként megtörténik. Ennyire kicsi a kissebbség.

[utaszigetfele]

Megbeszeltuk, hogy találkozzunk, de azt mondta jatsszunk. Megkell találjam őt, valahol ott van ahol mar találkoztunk es voltunk.Kissé megijedtem, mert sok helyen voltunk már, de gondoltam rendben legyen így. Meglepett engem. A munkahelyem előtt várt rám. Nagyon orultem neki, ahogy mondaná, na ezt nen láttam jönni. Félrealltunk egy parkoloba, es sikerült elerjem a celjam, jobb kedvere deríthettem őt, es ő pedig feldobta a napomat. Hazavittem, aztán pedig mentem autót csinálni.Miutan vegeztem ujra osszefutottunk. Nagyon nehéz volt látni és kibirni azt hogy nem velem van és, hogy nem erhetek hozzá. Ez felöről.Neha úgy erzem nem birok ezt így csinalni, mert túlságosan szeretem. De a célom visz előre igy nem adom fel soha.Meglepett egy turbós kulcstartóval, nagyon kedves es örültem neki.Lepihentem picit és befeküdt mellém. Nem bujhattam hozzá es ez nagyon bántott.Elmentunk kocsikazni, és megjobban elotortek belőlem az érzések. Fáradtnak éreztem jsgsm, lelkileg, es maganyosnak. Nem tudtam rejteni az érzéseimet. Neha ugrott bar borsocska.Egy gyenge szar vagyok aki már az állarcot de tudja felvenni. Vegul megjelent a legjobb barátja, és ugy alakult, hogy kettesben maradtunk.Elmondtam neki mit erzek és, hogy mar nem birom, őrlödök és bánt.En mar nem biroknegy társaságban lenni úgy, hogy a parjaval van.Talan másoknak lenne igazuk, el kellene engedjem a kezét, es csak miután lépett, azután fogni, de nem akarom es nem fogom elengedni.Szeretem. Azt akarom, hogy boldog legyen, es a barátnőm legyen(ez sok idő utns lesz, de valahol el kell kezdeni) Ezen nincs mit tagadni.Hazavittem,faradt volt nagyon.Előttük még egymasnak estünk.Hűha, ott hajszálnyira voltunk, hogy lebukjunk. Egyetlen szerencsénk, hogy sotetitett az üveg es nem láttak be. Hazajottem, és mint kiderult valami baj van. Nagyon nagyon aggódtam érte. Feltem hogy megtörtent a beszélgetés, amit nem akartam mert nen igy szeretné. Viszont úgy ereztem, hogy nem feltetlen erről van szó.Nagyon nehezen birtam elaludni mivel aggódtam érte nagyon.Reggel mikor felkeltem és írtam neki, megjobbsn aggódtam amiert nem alszik.Megbeszeltuk, hogy talalkozunk meló elott.Késésben voltam. Szegény autóm...Remélem tenylegesen igaz, hogy a terhelés öl, nem pedig a fordulat...10perc alatt meg is erkeztem.Telefonhívást kapott az ejszsaka folyamán.Nagyon szomorú letten, hogy nem tudok mit tenni azert, hogy ne ez legyen, vagy akar, hogy ne rágja magát emiatt. Annyit tudok csak tenni, hogy aztan teszem amit mindig teszek... Fogom a kezét és mindenben segítek számára amiben csak tudok, es érezze, hogy mennyire fontos.Semmit nem aludt sz éjszaka, és még van mit csinálnia. Aggodok érte. Nagyon. Remélem fog pihenni is🥺

[pkbg]

Hetek óta már csak egy hajszálnyira vagyok az összezuhanástól. Egyedül azért nem történt még meg, mert van annyi akaraterőm, hogy ne történjen meg. Azért nem engedem megtörténni, hogy büszke lehess rám. Erre te nem vagy másra képes, mint leszarni, flegmázni, felszínes beszélgetéseket folytatni, jópofizni. Mit is mondhatnék? Egyre jobb ötletnek tűnik elengedni magam és összeomlani.

[felvidek]

Na jó, de most akkor legyen már rendbeszedve a narratíva: szervezett terroristahadsereg, ami egy hajszálnyira van az erőszakos hatalomátvételtől, vagy egy tragikomikusan vicces, csalódott, anarchikus, leginkább saját agysejtjeire veszélyes szekta?

[darlingitsfabulous]

Magyar eü. lvl végtelen

Olyan könnyen kaptam vérvételre ma 8:25-re időpontot hogy magam is meglepődtem. Gondoltam nem lesz itt gond. 8:56 van, kb. 25 ember van még előttem, többek között van olyan aki 7:50-re jött időpontra. A Marika és Jolika nénik egy hajszálnyira vannak az anarchiától és hogy egy laza csukómozdulattal vágják fel egymás torkát a TB kártyájukkal.

[giigina]

Meg hallottam azt a zenét, amit mindig együtt énekeltünk. Bevillantak az emlékek, ahogy mindig együtt játszottunk, vagy ahogy én mindig egyel több gumicukrot kaptam mint te. A legnagyobb problémánk az volt, ha apa vagy anya mérges volt ránk.Emlékszem,oviban mindig a te iskolatáskádat vettem fel, és azt játszottam, olyan nagy és erős vagyok mint te. Emlékszel az éjjelekre, amikor átmentem a te szobádba aludni, és te mindig a jövőről beszéltél? Hogy örökre testvérek maradunk, és minket soha semmi sem fog elválasztani.Ma már nem lakunk együtt, és esténként sem mesélsz nekem.Én itt vagyok, a testemet borító hegekkel, te meg ott, éppen hajszálnyira a drog túladagolástól

Hova tűnt a családom?

[silenceintherooom]

Zsúfolt nap

A számítógép előtt ültem, az e-mailjeimet néztem.

-Még mindig nem küldtek semmit a pólókról. - mondtam.

-Nem is biztos, hogy küldenek. - léptél mögém a vállamra téve a kezeid.

-Lehet, de eddig bármit rendeltem, előtte nap küldtek e-mail-t, hogy melyik időintervallumban hozzák.

-Ne aggódj, ide fog érni.

-De várom már. - felnéztem, hogy összetalálkozhasson a tekintetünk.

-Tudom. - bólintottál.

Elkeseredett arckifejezést vágtam, majd oldalra fordítva a fejemet a karodra döntöttem. Nem csináltam volna nagy ügyet egy rendelésből, abból pedig pláne, hogy nem értesítenek a szállításról, de most éppenséggel a Karácsonyra rendelt közös pólóinkról volt szó.

-Na. - kezdtél bele, majd a kezeidet végigcsúsztattad a mellkasomon, fejedet az enyémen támasztottad meg. -Mit szólnál, ha elmennénk fürdeni?

-El sem látok a fürdőig. - mosolyogtam.

Zsúfolt napon voltunk túl, hiszen az egyik egyetem nyílt napja után a szalagavatós táncpróbán vettünk részt.

-Gyere, felkaplak és megyünk. Ezt adom a forró csokiért cserébe. - mondtad.

-Nem, te is fáradt vagy, megyek én magamtól, a forró csokiért majd mást kérek.

-Például? - egészen halkan a fülem mellett kérdeztél.

-Hm. - kezeimet végigvezettem a karodon, majd félúton megállva folytattam. -Például téged.

-Már a tied vagyok. - mondtad.

-Nem baj, szeretlek újból és újból megkapni. Olyan ajándék vagy, amit nem lehet megunni.

-Drága vagy. - mosolyogtál, majd egy puszit nyomtál az arcomra.

-Na, de menjünk fürdeni. - felálltam, mire Te magadhoz h��ztál.

-Előbb szeretnék egy csókot tőled.

-Azt bármikor kaphatsz.

-Most akarom. - suttogtad, mikor már lényegében egy hajszálnyira voltunk egymástól, majd megcsókoltál.

-Mehetünk. - mondtad, mikor elváltak ajkaink.

[gertrudisz]

Tegyünk úgy hogy nem állok egy hajszálnyira attól hogy felvágom az ereim

[koltomata]

Szia Mata! Kérhetek egy verset arról, hogy a legjobb barátom csaja meg van győződve róla, hogy én mindenáron a barátjára hajtok, és hogy egy hajszálnyira vagyok attól, hogy eltörjem a nyakát, mert ezzel feszültséget kelt a barátságunkban?

problémák

van az én problémám, ami nem a tiedannak a terhét nem te viszedvan neked is problémád, az nem az enyémelhiszem, hogy neked is kemény

ne keverjük össze, kinek mi a bajaattól csak kihullik az ember hajarájöhettél volna magadtólde leszarom a gondod magasról

kérte: anonkérj verset te is a költőmatától!

[parsorosok]

Tegnap találkoztam egy gyönyörű lelkű emberrel

Nagyon hasonlóan látja a világot, mint én: fontos neki a tudatosság, figyel a környezetére, érzékeny a világra, vannak elképzelései róla, és ez nagyon inspiráló... volt az első 20 percben. Aztán jött a harminc-negyvenedik perc, és mégmindig ő beszélt. Szép, éltető, tanulságos dolgokról, öröm lett volna hallgatni, ha például nekünk, a beszélgetés másik két "résztvevőjének" is enged teret, vagy szót, vagy valamit. De nem. Nekünk nem jutott. Se szó se beszéd. Úgyhogy megpróbáltam megbeszélni vele ezt a szitut: és elmagyarázni neki, hogy fontosabb a megelőlegezett meghallgatás annál, hogy mihelyt találkozunk a másikkal, azonnal rátukmáljuk a nézeteinket, a spiritualitásunkat, a bármit - valójában. Meg hogy ő ott bassza el, hogy másra nem figyel, nem érdeklődő, hanem egoista és nagyon zárt, azok a keretek amelyek közé azzal zárja magát, hogy távolságot tart a cigizők, alkoholt ivók és egyéb nála "tudatára még nem ébredt" ember között, ezek a keretek teszik őt nyerssé és "bikkfafejűvé".

Nem értette meg. Én meg azt nem értem, hogy egy ilyen kívül belül gyönyörű, egészséges, daliás férfi, hogy nem képes ezt az egyszerű dolgot megérteni.

Pedig gyönyörű haja volt. Az ízléséről és a tisztaságáról nem beszélek inkább, mert csak jobban elfog a sóvárgás a csalódottság, hogy újra egy ember aki hajszálnyira van attól akit elképzelek magam mellé, de az a kurva hajszál ott van.

Most meg az jutott eszembe, hogy meg fogom ezt beszélni vele így ahogy ide leírtam, mert hiszek benne, hogy az egyenes út a legrövidebb. Ha ő is úgy látja, hogy inspiratívan és békében tudnánk együtt élni, akkor próbáljuk ki. Kíváncsi vagyok mit szól ehhez.

[keresztyandras]

Az elfogyott betű – Aranytoll-sztori

Aranytollas újságírók visszaemlékezései történelmi vagy sajtótörténeti jelentőségű eseményekre, illetve azok hátterében zajló epizódokra.  Fejes István írása >Nagy eseményre készültünk 1961 júniusában a hatvanezer lakosú Ózdon, a 13 ezer dolgozót foglalkoztató Kohászati Üzemek városában. A több mint ötvenéves Ózdi Vasas Testgyakorlók Körének labdarúgói – miután bő két évtizede mindig hajszálnyira…

[life-with-bora]

Mi az, hogy cica?!

Van egy macskám, Szuszi, két éves. találkoztak már, de meg sem közelítik egymást. Bora incselkedett, próbált ismerkedni. Szuszi erre kifejezte legőszintébb nemtetszését.

A szívem szakadt meg abban a pillanatban. Bora nem nyüszít, megy tovább játszani. Ölbe kapom, nézegetem, talán nem karmolta meg. Akkor meglátom a sovány vércsíkot a szeme sarkában.

Hajszálnyira vagyok, hogy hisztérikus sírásban törjek ki. Bora csak ment volna tovább, mit sem törődve azzal, hogy próbálom megfogni, megnézni, mégis hol a seb. Persze nem hagyja.

Patakzanak a könnyeim, hivom kedvesemet, hogy kések, mert én bizony állatorvoshoz viszem az én bébikutyámat.

- Hozd el, megnézem. - mondja. Orvos, így ráhagyom. Reszkető kézzel pakolom be az autóba, 130-al tolom a főúton.

Bora boldogan szalad és keresi meg a helyét a kikötőben, dob egy kulát, és üdvözli kedvesemet.

- Spórolok neked egy csomó pénzt, semmi baja ennek a kutyának. Kap egy kis betadine-t, és semmi probléma.

Nem esik le a kő a szívemről. Lassan nyugszom meg. Bora elalszik, én pedig remélem hogy tényleg semmi gond.

[mental-centraldialog]

Kiültem a romos gyár èpületènek ablakába, ès nèztem a napot… Ott ültèl mellettem ès átkaroltál. Nagyba hallgattuk a Tankcsapdát, mire a ,,Rock A Nevem" című dal jött. Leraktad a telefont, felálltál majd odaáltál elèm. -Honnan tudtad hogy Tcs-t akarok?- mondtam mosolyogva. -Ajj te mindig Tankcsapdát akarsz-majd átkaroltál ès magadhoz szorítottál. Belefújtál a nyakamba amitől libabőrös lettem, majd elkezdtem simogatni a hátad. 2 perc után elengedtelek majd te mèlyen a szemembe nèztèl. A homlokod az enyèmre raktad ès nagyon mèlyen rámnèztèl. Tudtam hogy baszki itt a pulzusom az egekbe lesz, mert már annyira remegtem mint atom. Lehunytam a szemem mint a filmekbe, ès vártam hogy törtènjen valami. Semmi. Rádnèztem ès láttam hogy mosolyogsz ès nevetsz. Vártam mèg mindig, majd láttam hogy szèpen lassan közelítesz. Lassan, majd egy hajszálnyira voltunk egymástól. Egy gyors mosolyt ejtettünk, ès az ajkaid az enyèimre tapasztottad. Megcsókoltál. Szèpen lassan, nem voltál erőszakos. Gyengèd voltál ès lágy. Az egèsz testem megremegett majd, hagytam ahogyan szèpen lassan magával ragadjon az èrzès. Láttad hogy totál leblokkoltam ès remegek mint egy narkós, szóval csak elengedtèl majd rámmosolyogtál majd megöleltèl….