#könyves vélemény

[teklakonyvei-blog]

Jennifer Lynn Barnes: Az örökség ára (Örökösök viadala 2.)

↠ könyvajánló

Az örökség ára címmel folytatódik az Örökösök viadala-trilógia, melyben egy fiatal lánynak, Avery Ginksnek kell helyt állnia, hogy a hirtelen az ölébe szakadt milliárdokat véglegesen elnyerhesse. A Hawthorne-ok élnek-halnak egy (vagy több) jó rejtvényért, így ebben a történetben is ezek kerülnek középpontba. A nagy kérdés ismét, hogy vajon Avery túléli-e a kalandot, melyben egyszerűbb azokat az embereket listázni, akik nem akarnak az életére törni.

[angelofghetto]

Nem várom el, hogy valaki végignézze ezt a közel másfél órás videót, pláne hogy az első részt is hozzánézze, én megtettem. Egymás után jöttek fel bennem a gondolatok. A hierarchiáról azt gondolom, akkor jó, ha természetesen szerveződik, ha példakép áll a csúcson, akit az emberek követnek. Lecső Zsoltnak van egy könyve a franciák idegenlégiójában töltött éveiről. Elmeséli benne, miért tisztelik és követik a parancsnokaikat olyan mély meggyőződéssel és önfeláldozással. A kiképzés elején volt egy gyakorlat, a laktanya udvaron kellett körbe futni az alakulatnak. Szóltak, hogy most menjen mindenki mosdóba, mert utána már nem lehet. Először nem értette, miért mondják ezt felnőtt embereknek. Aztán rájött. Futni kezdtek, és folytatták három napig. A parancsnokuk velük futott, és mikor már mindenki összecsuklott, ő még folytatta, és tudta volna folytatni legalább egy napig. Egy ilyen parancsnokért a golyó elé is beugrik az ember - mondta Lecső - mert annyira felnéz rá. Nem azért mert kinevezték fölé, hanem azért, mert olyat teljesítmény, képesség van a kinevezés mögött, ami magával húzza az alárendelteket.

Másik dolog Jordan Peterson állatvilágból vett példái, és ami talán az első részben hangzik el, hogy szerinte a nők a szexualitáson keresztül gyakorolnak hatalmat a férfiak fölött, mert nemet mondhatnak. Namost akkor legyünk következetesek: az állatvilágban nem minden hím párosodik, csak akit a nőstény a korlátozott számú petesejtje számára legalkalmasabbnak tart. Pont erre szolgálnak az udvarlási vagy fészekrakási rituálék, hogy a hím az alkalmasságát demonstrálja. Ez a faj életképességének záloga. Szerencsére az emberek világában nem csak az alfák párosodnak, mert sok más tulajdonság is lehet vonzó a férfiban a fizikai erő vagy hatalom mellett. Nem elég, mint a Peterson példájában a homárnak csak felágaskodni, hogy nőstényhez jusson. Amúgy, csak mondom, a monogám házasság férfitalálmány (épp ezért veszik szigorúan csak a nőkre), és a magántulajdon megjelenése szülte, hogy a vagyont a férfi saját génállománya örökölje egy olyan biológiai rendszerben, ahol csak az anya volt biztos. (Kicsit vicces, hogyan próbálja egy férfiak uralta hagyományos társadalom a legtöbb nőt ilyen-olyan formában prostituálni, hogy aztán elítélhesse és lenézhesse őket ezért.) Ha Peterson állítólag annyit olvasott Marxot, Engelst is olvashatott volna: A család, a magántulajdon és az állam eredete című könyvét úgy olvastam, mint egy regényt. Nagyon tanulságos.

Szegény Petersonnak nagyon szörnyű gyerekkora lehetett. De a hideg korlátozó családokban nevelkedett gyerekekből gyakran lesznek torz lelkületű felnőttek. Sok példa van erre a történelemben, és többek között Robert Merle: Mesterségem a halál című regénye is erről szól. Na mindegy.

Egy szó mint száz, hallgatva a kétrészes videót, megint csak a Gresham-törvényt lehet tetten érni. Bennem pedig megerősödik az a vélemény, hogy az észak-amerikai kontinens az, ahol minden hülye büntetlenül alapíthat egy mozgalmat.

[hirzilla]

Az anyám számomra egész életnyi rettegést jelent http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/24-hu/2019/04/12/az-anyam-szamomra-egesz-eletnyi-rettegest-jelent/?feed_id=36977&_unique_id=5cb045065310d Ritka kivételt teszünk, az Így jártam blogban most nem párkapcsolati, hanem családi problémák megoldásában segítünk. A mérgez�� szülőkkel már korábban is foglalkoztunk, de abból a szemszögből közelítettük meg, hogy milyen hatást gyakorolnak a felnőttkori párkapcsolatokra, házasságokra. Amennyiben neked is gondot okoz a párkapcsolatodban a saját családod, ha miattuk kellett szakítanod, vagy a párod nem bírta elviselni a szüleidet, akkor írd meg nekünk az igyjartam@24.hu email címre. A történetem már a születésemkor elkezdődött, az anyám mellett úgy nőttünk fel a testvéremmel, hogy állandóak voltak a cirkuszok, a hisztijei éjjelente és napközben is zajlottak. Volt, hogy végignéztük az ablakon keresztül a tombolását, ahogy kicibálja a növényeket a kertben, ugrál rajtuk visítozva, hogy belenyomja a kontyos haját a mosogatóba, csak mert apám nem akarta elengedni otthonról egyedül. Az apám tisztességes ember volt, gondoskodott rólunk, fontosak voltak számára a könyvek, diavetítést tartott nekünk, társasoztunk, kirándulni jártunk, anyám sohasem jött velünk. 1967-ben elváltak, és ottmaradtam az anyámmal, én pedig rettegtem tőle. A levelet Olívia (ál)nevű olvasónk küldte nekünk, akinek mérgező kapcsolata az édesanyjával egy életen át végigkíséri. A teljes levelet nem tesszük közzé, mert nagyon hosszú és sok olyan részletet tartalmaz, amiről felismerhető lenne olvasónk személye. A lényeget szedtük ki a levélből, amin keresztül bárki láthatja, milyen egy mérgező szülővel felnőni, és milyen gondokat okozhat a felnőttkorban. „Anyám nem tudott bánni a pénzzel, a bevételt magára költötte, a tisztálkodásunkról sem gondoskodott, az evésünkről sem, apa jött át néha enni adni nekünk. Így éltünk, majd lett egy mostohaapám, aki elzavart dolgozni. Egy rendes ruhám sem volt, aztán elmentem varrónőnek, ahol volt, hogy ennem sem volt mit egész nap. Teltek az évek, anyám gyereket szült a mostohaapámnak, nekem pedig megmondta, hogy tűnjek el az öcsémmel együtt a házból. Az édesapám nem bírta a hisztériáit, három agyvérzés után infarktusban meghalt. A mostohaapámmal sem jöttünk ki jól, egyik este benyitott a fürdőszobába és beleharapott a mellembe. Anyám nem hitt nekem, engem kurvázott le. A helyzet odáig fajult, hogy a megszégyenítés mindennapossá vált. Végül 17 éves koromban hozzáadtak egy falubeli analfabéta férfihoz, akitől három gyerekem is született. Teltek az évek, mi elváltunk, a házasságom szörnyű volt, egyedül én foglalkoztam a gyerekekkel, magamra hagyott, adósságokat halmozott fel. A válásom után, 1986-ban idegösszeomlásom lett, nehezen tudtam magam összeszedni, az anyám akkor sem volt mellettem. Jelenleg 83 éves, és ha rá gondolok, hatalmas fájdalmat és űrt érzek. Kórházban van, és azt híreszteli, hogy nem gondoskodom róla – az öcsém sajnos rettenetes körülmények közt meghalt. Mindig reménykedtem abban, hogy egyszer megváltozik, de már nem veszem fel neki a telefont, emiatt is lelkiismeret-furdalásom van. Egész életnyi szégyent és rettegést számomra az anyám. Nem tudom mit tegyek, folytassam-e, hogy nem beszélek vele, feljogosít-e minden ami történt arra, hogy megszakítsam anyámmal a kapcsolatot?” Mit lehet tenni? A mérgező anyáról és annak következményéről (például molesztálás a mostohaapa részéről) olvashatunk a levélben, és bár már volt szó erről több cikkben is, mégsem lehet eleget beszélni arról, hogyan lehet együtt élni az ilyen élethelyzettel. A gyerekek védelme, egészséges és biztonságos felnevelése alanyi jogon jár mindenkinek, nem pedig kiváltság. Azonban vannak olyan anyák, akik nem képesek szeretni a gyereküket, érzelmileg és fizikailag is elhanyagolják őket. A gyerekeket gyakran hibáztatják saját kudarcaikért, rajtuk verik le azt is, ha tönkremegy a házasságuk. Felnőttként ezek a sérelmek megmaradnak, és azok, akik saját magukat védve úgy döntenek, hogy megszakítják a kapcsolatot az anyjukkal, gyakran megkérdőjelezik a döntésüket, vívódnak, haboznak — joggal. Olvasónk is ebben van benne, az ő édesanyja feltehetően személyiségzavarral él együtt, de ezt pontosan csak és kizárólag pszichiáter tudja megmondani. A kapcsolat megszakítása nem olyan egyszerű és nem is biztos, hogy hosszú távon kifizetődő, de van olyan helyzet, amikor csak ez segíthet teljes életet élni. Az ilyen anya-lánya kapcsolat megszakítása fájdalmas és hosszadalmas, általában beszélgetések előzik meg, amik sehova sem vezetnek. A mérgező anyáktól (és apáktól) való szabadulás nehéz és hosszú folyamat, az illető halála sem segíti a helyzetet, sőt. A kapcsolat megszakítása amiatt lehet fájdalmas, hogy a remény sajnos mindenkiben örökké él, hogy talán az anyja szeretni fogja végre. De ez a remény végleg eltűnik, ha felbontjuk a kapcsolatot. A lelki fájdalom, amit olvasónk is érez, természetes velejárója a mérgező anyjával való kapcsolatának, és ahogyan ő is írja, amiatt is nehéz az elválás, mert a társadalom elvárásai is ott vannak erősen bennünk. A szülőről a gyerekének illik gondoskodnia, tartja a társadalom, ahogy azt is, hogy illik megbocsátani és felülemelkedni a gondokon a családdal. Csakhogy ezeket olyanok mondják, akik nagy valószínűséggel sohasem tapasztalták annak a töredékét sem, amit olvasónk leírt. Arról, hogy megszakítjuk a kapcsolatot a családdal, éppen ezért hallgatunk, mert az előítéletek sokasága és a kéretlen tanácsok csak hátráltatják a saját lelki békénket. Ezek további bűntudathoz és lelkiismeret-furdaláshoz vezethetnek, a szégyenérzet pedig a teljes életre kihathat. Az érzelmileg bántalmazó anyák súlyosan károsítják a felnőtt életünket is, befolyással vannak a párkapcsolatainkra, az emberi kapcsolatokra is. Amikor betegség üti fel a fejét az ilyen családokban, természetes érzés, ha segíteni szeretnénk a másikon, viszont ott van a remény is az élethelyzetben, hogy hátha megváltozik az édesanya, és végre szeretni fog. Ritka, ha egy ilyen helyzet valóban változást eredményez a kapcsolatban, inkább az történik, hogy minden ugyanúgy zajlik tovább, ahogyan a betegség előtt is volt. A hullámzó érzelmek, a fájdalom tehát természetes érzések ilyenkor, az egyetlen megoldás az, ha először a felelősséget rendezzük önmagunkban. Ehhez néhány támpont: A felnőtt életünkért mi magunk vagyunk felelősek. Nem olvasónk a felelős azért, amit védtelen gyerekként vele tettek. Felelős viszont azért, hogy pozitív lépéseket tegyen, és kezdjen valamit ezzel a helyzettel. Ahhoz, hogy jobban érezze magát, és változtasson az életén, nem kell megbocsátani. A megoldás az, ha a felelősséget oda tesszük, ahova való, ebben segít Susan Forward Mérgező szülők című könyve, továbbá a terápia. Ez utóbbi elengedhetetlen része az anyával való kapcsolat miatt, hiszen a veszteség érzése, az elhagyatottság, az, hogy úgy érzi, egyedül van a problémával, nehezíti a megoldáskeresést. A szülők negatív erejének csökkentése a mindennapjainkra hosszú folyamat, ezen csak viselkedésterápia segíthet, ami a hatalmi egyensúlyt, a szülőtől való rettegést is csökkentheti. A helyzet az, hogy olvasónk esetében ezt minél hamarabb meg kellene lépni, hiszen az anyja halálával nem fog elmúlni a fájdalom és a veszteség érzése, sőt: sokkal rosszabb lehet utána. A gyász folyamatát komolyan akadályozhatják a jelenlegi érzések és a gyerekkorban tapasztalt szeretetnélküliség. A problémát még az életben kellene rendezni, vagy legalábbis törekedni arra, hogy megszabaduljon attól a béklyótól, amit gyerekként kapott: felnőttként is az fáj, amit nem tett meg az édesanyja. A toxikus szülők természetüknél fogva félnek a változástól, amennyiben olvasónk terápiás segítséget kér, megtanulhatja kezelni az anyját, olyan mondatokat, viselkedést sajátíthat el, amivel csökkentheti magában a rettegés érzését és a fájdalmat. Ez hatékonyabb megoldás hosszú távon, visszanyerheti saját hatalmát, méltóságát az anyjával szemben és kiegyensúlyozottabb életet élhet. Ez meg micsoda? Az Így jártam a 24.hu párkapcsolati blogja, ahol megoszthatod a saját tapasztalatod, elküldheted a véleményed mások történeteivel kapcsolatban, és leírhatod, te hogyan jártál hasonló helyzetben. A leveleket az igyjartam@24.hu email címre várjuk, aggódnod pedig nem kell: a nevedet mindenképpen megváltoztatjuk. A sorozatunk többi cikkétide kattintvaolvashatod el. Kiemelt kép: Besenyei Violetta https://24.hu/szorakozas/2019/04/12/az-anyam-szamomra-egesz-eletnyi-rettegest-jelent/

[nemzetinet]

„Szivárványos és Árpád-házi zászlót együtt lobogtatni számomra elfogadhatatlan”

Betyárballadák címmel január elején jelent meg a Romantikus Erőszak új albuma, de Sziva Balázs és csapata már javában készül a banda 25 éves jubileumi koncertjére. Honlapunk a Romer frontemberét kérdezte az aktuális történésekről.

– A szívünkhöz közel álló mondanivalót választottátok az új lemezetek, a Betyárballadák témájául.

–  Már gyerekként is tetszettek az olyan, a tévében látott filmek, mint például a Talpuk alatt fütyül a szél, de a betyár mítosz akkor kapott el végérvényesen, amikor 2004 vége felé a kezembe került Küllős Imola Betyárok könyve című kötete. Egy nap alatt kiolvastam és ennek hatására nem sokkal később meg is írtam a Betyárballadák című dalunkat, ami hamar népszerű lett a közönségünk körében. Pár évre rá az akkoriban életre hívott Betyársereg is az indulójának választotta. 2007-ben egy erdélyi koncertkörút alkalmával felkerestük Rózsa Sándor végső nyughelyét Szamosújvárott. A magyar dudásunk Bese Botond eljátszotta az Esik eső-t a sírnál. Az is meghatározó élmény volt. Ebből a nótából is készítettünk egy Romer változatot még 2010-ben, amit számos küzdősportos barátunk választott már a bevonuló zenéjének közületek is. Mára 2 millió fölötti nézettsége van a legnagyobb videó megosztón. Az évek során tehát született néhány dalunk ebben a témában és tavaly ősszel jött az ötlet, hogy ezeket a mostani hangzással össze kéne gyűjteni egy korongra, persze vadonatújakkal együtt.  Így született az album. A nagy érdeklődés miatt február elejétől egyébként az ország összes Relay és Inmedio újságosánál, illetve a további nagyobb újságos standokon is megvásárolható már a Hammerworld magazin CD Special kiadványaként is.

– Az év legelején megjelent CD előfutáraként, pont Karácsony előtt jöttetek ki a Betyárballada című nóta új verziójával, méghozzá Petrás János vendégszereplésével. A nemzeti rock két ikonikus alakját felemelő volt hallgatni így együtt. A korongon azonban nem csak a Kárpátia frontemberével dolgoztatok együtt. Kiket hallhatunk még és milyen volt a közös munka?

– Valóban több vendég is közreműködött a lemezen. Petrás Jani mellett, aki nagyon felkészülten jött a stúdióba, így igazán gyorsan fel is énekelte a részeit, az egyik dalban Gidófalvy Attila játszik tangóharmónikán, aki a magyar rockzene legendás billentyűse, az ős-Beatrice-ben, majd a Karthago-ban vált híressé és hosszú évekig zenélt a Lord együttesben. Ő amellett, hogy nagy tudású muzsikus, igazi mókamester is egyben, úgyhogy nagyon jó hangulatban ment a munka. A másik, hazafias körökben is jól ismert vendég Szebeni Szilvi népdalénekesnő volt. Ő éveken át velünk lépett fel, ma pedig a Palmetta frontján áll.

-Március 15-én Budapesten, a Barba Negra-ban kerül sor a Romer 25 éves születésnapi koncertjére. Mivel várjátok a közönséget?

– A negyedszázados jubileumot egy igazán nagyszabású, Nemzeti Dal Ünnep elnevezésű rendezvénnyel fogjuk megünnepelni, március idusán. Egészen biztosan ez lesz minden idők legnagyobb Romer koncertje, úgyhogy mindenkinek ott a helye, akinek az elmúlt két és fél évtizedben jelentett valamit a zenekar! Az estét két vérbeli hazai rocklegenda, Kalapács József és Rudán Joe nyitja majd, akik pályafutásuk legismertebb dalaiból válogatnak, a Pokolgéptől a P.Mobilon át, az István a királyig.

-Egy kicsit a politika vizeire evezve. Mi a véleményed a Kárpátia „Egyszerűen senkik vagytok!” című, szókimondó nótájáról? Helyes a diagnózis?

– A mai magyar pártpolitikában az egyik oldal azt hajtogatja, hogy minden szép és jó, a másik meg, hogy minden elviselhetetlenül rossz, ami ebben az országban folyik. Egyik sem igaz. Viszont szivárványos és Árpád-házi zászlót együtt lobogtatni számomra elfogadhatatlan és ellentétes mindazzal, amit tizenéves korom óta képviselek. Szerintem erről szól a Kárpátia dala. Se többről, se kevesebbről.

Régi csibészek

– Mostanra mintha kicsit alábbhagyott volna a balliberális oldal lendülete. Te mit gondolsz a karácsonyi időszakban történt politikusi hisztériáról és az ezek nyomán megszervezett liberális tüntetésekről? Szerinted mi vár ránk a következő időszakban?

– Ezen egyáltalán nem csodálkozom, mert hiteltelen és jellemtelen alakok. Többségüknek az első dolga volt tavaly megszavazni a saját havi egymillió forintos képviselői fizetésüket. Ez miféle ellenállás?! Még viccnek is rossz. A nemzeti radikalizmusnak a kétezres évek eleje óta az a történelmi szerepe és ez kellene legyen továbbra is, hogy a közbeszéd részéve tegye a nem polkorrekt témákat, amelyekre aztán a hatalomnak valamilyen módon válaszolnia kell. Ilyen volt korábban Trianon, a brutális népességfogyás, a Csurka István által évtizedekkel ezelőtt megjósolt afrikai és közel-Keleti bevándorlás vagy a vidéket sújtó totálisan elszabadult cigánybűnözés kérdése is például.

(Betyársereg)

„Szivárványos és Árpád-házi zászlót együtt lobogtatni számomra elfogadhatatlan” a Nemzeti.net-en jelent meg,

[aurumeletmuhelyblog]

A SIKERHEZ VEZETŐ SZEMLÉLET

Sok minden befolyásolja az életedet. A változások korát éled, így nem mindegy hogyan viszonyulsz ezekhez. Ez lehet jó. Van választásod! Használj ki belőle, mindent amit csak lehet és mondj egy nagy NEM-et arra, amire nincs szükséged. Ehhez van szükség az önismeretre. Ezért lett ez ilyen felkapott, divatos manapság. Érezheted néha/gyakran, hogy nehezen látsz tisztán ebben az információforgatagban.

Szülőként példát is mutatsz a gyermeke(i)dnek a hozzáállásoddal. Ha azt látja, hogy hezitálsz, agyalsz, őrlődsz, feszült vagy, maga is elveszti a talajt a lába alatt, mert az Te vagy. Bíztasd, dicsérd, ha gyermeked erőfeszítést tesz, s maga ez az út legyen a siker! Ez a kommunikáció 40 %-kal megnöveli a teljesítményt, motivál, míg a végeredmény elismerése (pl.: ügyes vagy, hogy 5-öst kaptál, felálltál stb.) 30 %-kal csökkenti. Nem akar csalódást okozni legközelebb neked. Az elméletről Carol S. Dweck amerikai pszichológus professzor végzett kutatásokat. Videója és könyve elérhető magyar nyelven is.

A lehetőségek mindenki előtt ott vannak, előtted is. S nem a siker, a sok pénz, a jó pozíció adja meg neked a boldogság érzését. Valójában ezek csak üres szavak, ha az odavezető utat nem élvezed, ha az öledbe hullt, nem dolgoztál meg érte vagy mire megcsinálod, eléred gyűlölöd magad és az életed. A tettek, amik igazán nyomot hagynak bennünk, amelyek által elégedettek és kiegyensúlyozottak leszünk.

Nem hagy a gyermeked 5 percre sem békén? Mindig dolgod van a háztartással, ügyeket kell intézned és még szép, csinos is akarsz lenni? Minderre a megoldás ott van benned. Tudatos odafigyeléssel megvalósíthatod, amire vágysz, s elengedheted, amire nem. Beszélgetéseim során azt tapasztalom, hogy ennek fele nem is valós cél. Valójában a társadalmi elvárások nyomják a vállunkat. Ezt felismerve ügyfeleim a jövőbeli terveiket tisztábban látják, mert tudják, mi fontos igazán a számukra.

A társadalom nagy részének az jön le, hogy az édesanyák csak otthon játszanak a gyerekekkel és nyavalyognak, pszichologizálnak. Mi hasonszőrűek megértjük egymást, mert ugyanazon megyünk keresztül. Kutatásaimmal az okokat is kezdem feltárni, s elhihetitek, nem Ti tehettek, erről a helyzetről. A Világ gyorsabban változott, mint azt épp ésszel követni lehetett volna. Azt sem tudja sok ember ki is valójában. Te tudod? Arról már nem is beszélve, hogy a család többi része dolgozik, messze van vagy nem akar, tud segíteni.A legnagyobb nyom, amit életed során hagyhatsz ezen a bolygón egy boldog ember, akinek Te adtad az alapokat. A munkának mindig megvan a gyümölcse! Tedd, amit tenned kell! Elég jó Édesanya vagy!

TÉGED IS KRITIZÁLNAK? 

Hogy éled meg?

 "A kritikus meg-megvág szíveket és önhiteket, de legszívósabban önmaga ellen harcol.... A tiszta vélemény szellemi előkelőségre nevel." (Németh László: A kritika feladata)

A férjem volt nagyon cuki pár napja: beszélgettünk,hogy mennyire imádja a kisfiúnkat és mennyire örül,hogy ennyire tájékozott vagyok, mert így a kötődő nevelés irányába tereltem (ami egyébként nem túl normális a családjainkban). Mondtam neki, hogy igen, szerintem is jó úton vagyunk és igyekszem minél jobban tájékozódni, hogy igazán jól csinálhassuk. Erre mondta, hogy bevallja, amikor anno jöttem neki a hordozással, meg utána ahogyan az együttalvásunk és a hosszan szoptatás alakult, néha azt gondolta,hogy elment az eszem. De utána csak az ÖSZTÖNEIRE HALLGATVA követett az úton, úgy érzi, ez a legtermészetesebb módja egy gyermek nevelésėnek.

Írta: Mógor Krisztina, a DAYFLY közösség alapítója, az Aurum Életműhely munkatársa

[korkep-blog]

Gregor Martin Papucsek, alias Papucsek Gergely magyarságunk „jótevője”

A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) 1993 óta beiktatott tudósítója, Gregor Martin Papucsek megérdemelne már magyar részről egy „életműdíjat.”

Eddig mintha nem is vették volna észre – tisztelet a kivételnek – az illetékes médiákat felügyelő szervek, nemzeti, nemzetiségi pártok, külügyi szolgálatok, nemzetiségünkért felelő intézmények, hogy a Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) 1993 óta beiktatott tudósítója, Gregor Martin Papucsek megérdemelne már magyar részről egy „életműdíjat.”

  Persze nem „véletlenül,” s nem is „akármilyet,” mivel mind anyaországi, mind nemzetiségi magyarságunkért már annyi „áldozatot” hozott, annyi „jót” tett, hogy a Nobel-díj által megítélt hatalmas pénzösszeg is kevés lenne a hírnevet, s a jólétet annyira imádó Papucsek számára.

  Emlékeztetőként azt is megemlítjük, hogy az átkosban, felvidéki olvasóközönségünk Papucsek Gergelyként ismerhette őt meg a kommunista pártlap, az Új Szó kiemelt kádereként, külpolitikai kommentátoraként.

  Tudósításaival hozzájárult ahhoz, hogy Szlovákiában, főleg Mečiar és Slota időszakában szitokszóvá váljon az, hogy magyar  

  Persze, a többségi államhoz korrektül viszonyuló felvidéki magyar emberek, azok után, hogy a közszolgálati szlovák rádióban, valamint a televízióban telefonjelentését naponta hallották, hallják  Papucsek – finoman kifejezve – furcsa „jelentéseit,” így szinte pernamensen kérdezik egymástól: vajon naponta ezt kell hallgatnunk? Az illetékes szervek, intézmények mikor szabadítanak meg minket az ilyen, egy egész nemzetet lealacsonyító, pejoratív hangvételű tudósításoktól?

  A magyarsággal szinte nem is érintkező, Szlovákia északi részén élő szlovákok miként ítélhetik meg magyarságunkat, ha szinte már három évtized óta a sokak által hallgatott közszolgálati rádióból ironikus hangvételű, ferdített információkat  fognak fel nemzetünkről?

  Ugyanis a Szlovák Rádió és Televízió budapesti tudósítójaként elsősorban a nacionalista „szlovák fülnek, „balzsamként szolgáló,” a közszolgálati adó esti műsoraiban is nyájas, pejoratív hangon, amolyan gondosan megválogatott negatívumokat puffogtatva számolt be a „magyarságszeretetéről. ” Legyen szó a kötelező, máskülönben a nemzetközi jogban is benne foglaltatott, korrektséget megkövetelő, kiegyensúlyozott közszolgálati híradóról, vagy az esti, beszélgető, vélemény műsorokról, ahol folyamatosan éli ki mindezt ironikus glosszák, értekezések formájában is.

  Nem hisszük, hogy a békességre, az egymás tiszteletére vágyó szlovák rádióhallgatók ezeket a cinikus „ esti meséket,” vagy Papucsek szerint korrektnek vélt tudósításokat kívánnák napi szinten hallgatni.

  Csak a „jóra” emlékezem, …

  Itt aztán, a tudósító örökös baloldaliságától átitatva hallhattunk, halhatunk mindent: a Gyurcsány kormány szemkilövető „jótetteiről,” Göncz Árpád, – Papucsek szóhasználatával élve – „Árpi bácsi” volt magyar köztársasági-elnök kiemelt dicséreteiről.

  Később lánya, Gönc Kinga EU-s parlamenti képviselősége alatti  nagyszerű – szintén Papucsek szerint -vagyis „magyarfaló” felszólalásairól, korábban a Váci utcai robbantásokról, a pesti maffiáról, a  gyilkosságokról, a Rákóczi–tér örömlányainak szolgáltatásairól, a jobboldal „eszetlen” lépéseiről, Orbán Viktort személy szerint is vadul bíráló, vagy a baloldali, bulvár média zsinórban közölt „gyöngyszemeiből” való idézgetéseiből, persze ma már nemcsak a szlovák, de a cseh közmédia számára is.

  Tehát bővítette „hangosbeszélős iparengedélyét,” így a cseh rádióhallgató sem hallhat rólunk, magyarokról semmi jót

  De nagyszerű, „baráti” környezetként  szolgált számára nemcsak Mečiar uralkodásának időszaka, hanem Peter Weiss, Szlovákia budapesti nagykövetének  korábbi magyarországi regnálása is. Hiszen „ő is zenész,” aki valamikor a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága Marx-Lenin ideológiai osztályának vezetőjeként szerepelt a vörös éra népbutító  politizálásának színpadán. Ma Csehország szlovákiai nagyköveteként funkcionál, Papucsek Gergely nagy-nagy megelégedésére.

  S, itt érdemes megemlíteni azt, hogy egy cseh felmérés szerint a csehek mindössze 27 százaléka viszonyul pozitívan a magyarsághoz. Persze ez – számunkra – érthetetlen. Ugye, mi is válthat ki egy ilyen statisztikát? Talán az évek hosszú sora óta tartó, ferdített tájékoztatás?

  Ki is Gregor Martin Papucsek?

  A vörös éra kommunistája, sajtós pártpropagandistája, vagyis a napjainkig „fényes” karriert  befutó Gregor Martin Papucsek életpályájának főbb állomásait idézzük fel az alábbiakban.

  Magyarországi szlovákként 1954-ben született Pilisszentkereszten. Budapesti középiskolai tanulmányai után a magyar állam ösztöndíjasaként a Comeniusz Egyetem zsurnalisztikai szakán tanult.

  A főiskola befejeztével a Magyar Szocialista Munkáspárt napilapjánál, a Népszabadságnál helyezkedett el, majd házassága után szlovák felesége kérésére áttelepedett Szlovákiába, s a Szlovák Kommunista Párt Pravda kiadójának, az Új Szó külpolitikai rovatának lett a szerkesztője.

  Ezt a káder választás szempontjából is kiemelt beosztást nem „véletlenül” nyerte el az ifi kommunista újságíró, hiszen apósa a Pravda kiadó ideológiai osztályának volt magas rangú funkcionáriusa. De sógora is a Szlovák Televízió politikai adásának sztárkommentátoraként szerepelt 1998-ig, a közmédiákból való eltávolításáig, vagyis a rendszerváltásig.

  Nem így, Gregor Martin Papucsek: ő a rendszerváltás után hirtelenjében – talán nevezhetnénk ezt köpönyegforgatásnak is? – az új demokráciát formáló, a kommunizmus eszméivel szöges ellentétben álló Verejnosť/Nyilvánosság az Erőszak Ellen/ mozgalom lapjának munkatársa volt, majd a nemzetiségi Nap című, liberális lap újságírója.

  A Szlovák Emlékezés Hivatalának jelentése szerint mind a Verejnosť, mind a Nap című lapokba több volt kommunista káder, az államrendőrség, az ŠtB munkatársa is alantas módon befurakodott, ezzel belső konfliktusok sorát okozva, vagyis lassítva a kezdeti társadalmi átrendeződés folyamatait.

  Papucsek később, 1992-től-2006-ig a csehszlovák, majd 1993-tól a szlovák közszolgálati rádió, majd ezután szintén a szlovák, s a cseh közszolgálati rádió magyarországi tudósítója lett, s a mai napig az említett médiák külső munkatársa.

  Magyarságunk vitriolos kifigurázásának árán, szlovák könyvsikerek – Papucsek módra

  A szlovák és a cseh rádió tudósítója, könyveinek kiadása kapcsán vele készült interjúk egyikében kifejezi, hogy: – a frász üti meg, ha a magyar médiában, politikusok szájából elhangzik a kifejezés, hogy elszakított területeken élő magyarok, vagy az elcsatolt nemzetrészek.

  Tehát, már ez is jelzi, milyen stílusban,  a magyar olvasó számára mennyire is „kedélyesen”  írhatta meg vitriolba áztatott pennájával első, a 2003-ban, az Ikar kiadóban megjelentetett  könyvét, melynek címe: Peštiansky perkelt /Pesti pörkölt/.

  A könyv borítóját Papucsek egész oldalt befedő portréja díszíti, alatta hatalmas betűkkel a neve, ez alatt apróbb betűkkel a könyv címe. Vagyis, már a  könyvborító tervezőjének alkotása is „bravúros,” vagy talán a szerző volt önfényező?

  Kép: paseka.sk

  A kötet „gasztro-politikai” összefoglalójában Papucsek gurmán mivolta mellett a közszolgálati média tudósítójához „méltóan” még csak véletlenül sem feledtette az olvasóval, melyik oldalon is áll, melyik magyar politikust is kell a poklok poklainak fenekére küldeni. Hogy ezek között – akár tudósításaiban sem – nem szerepeltek a tegnap kommunistái, vagyis köpönyegforgató mivoltuk révén korunk balliberálisai, vagyis ál liberálisai, mint például Niedermüller Péter, Szanyi Tibor, Heller Ágnes, Tamás Gáspár Miklós nemzetvesztők, ezt már a könyv elolvasása előtt, vagy tudósításai hallgatása közben borítékolni lehetett.

  Másik, „magyarimádó” könyve – szintén az Ikar kiadó gondozásában – 2013-ban jelent meg a Maďarský pomaranč, /Magyar narancs/ cím alatt.

  Kép: antiqart.sk

  A háromszázhúsz oldalnyi terjedelemben megjelent glosszagyűjtemény már a sokat tapasztalt, „korrekt” tudósító kiadványa, hiszen ekkor már húsz éve élvezhette a magyar vendégszeretet, lakókörnyezetét, Budát, s a világhírű magyar gasztronómia áldásait.

  Miért is? Mert az anyaország olvasóközönsége, s magyar kollégái, de a politikusok sem olvasták könyveit, de még csak tudósításait sem értették. A magyar állam korábbi ösztöndíjasa, Papucsek szerencséjére. S persze a hasonló utat befutott nemzetiségi kollégái is a hallgatást választották.

  A Magyar narancs című könyve egy olyan irónia-halmaz, mely azt sejteti, hogy – Papucsek híradásaival már igencsak megfertőzött  – szlovák olvasójával ennek a kiadványnak a lapjain is azt közölte, hogy Magyarországon az ég adta világon semmi, de semmi jó nem történik. Vagyis, csakis rossz. Tucatjával lehetne sorolni a számunkra sértő „bonmotokat,” de hadd kíméljük meg ettől a Körkép olvasóit.

  S, hogy a két könyvről történő korrekt „tudósítás” teljes legyen: a könyvszentelőket Pozsonyban tartották meg óriási csinnadratta közepette. Persze mindez a mi, vagyis a magyarok  „számlájára írva.”

  A kétes értékű tájékoztatás, két nép barátságának gátja, s a félreértések kútforrása lehet  

  Mind a felvidéki értelmiség körében, mind az anyaország illetékesei esetében elhisszük, hogy ilyen, több mint huszonöt éves, napi szintű mediális, alattomos, sokszor a sorok között rejlő „trükközés” nem befolyásolta a szlovák közember  – tisztelet a kivételnek – magyar ellenességének fokozását?

  Mert ugye, a szlovákokat is hasonló képen érintő számtalan gond, baj mellett, milyen jól is esik egy kisebb nemzet tagjainak viszonylatában, ha a szomszédságában élő nagyobb nemzetet, ennek tagjait, még esti, pihenő óráikban is, rádiós glosszákban, TV bejátszásokban kifigurázzák?

  Természetesen ennek romboló következményeit – körülírás nélkül is – mindannyian, minden józan, s nem alantas gondolkodású ember megértette. De, tudja ezt Papucsek is.

  Persze, ő korántsem eszerint cselekszik.

  Ismételten ki kell mondani azt, hogy az anyaország részéről a Magyar Rádió és Televízió szlovákiai tudósítója – Bartal Tímea – ma sem, de volt kollégái a múltban sem követték Papucsek Szlovákia, és Csehország felé irányuló mediális ráhatását, gyakorlatát, hiszen napi tudósításaik a korrektség jegyében zajlottak, zajlanak.

  Annál is inkább, mivel az említett országok közötti kapcsolat ma valóban kielégítőnek mondható, tehát a jó kapcsolatok további fejlesztésének egyik módja – a korrekt tájékoztatás, s nem az ellentétek –  a ma már elmúlt, a Slota időszak szerinti – minden áron való szítása, ironizálása – a közszolgálati /!/ médián keresztül.

  Az illetékeseket közben lépésére, cselekvésére szólítjuk fel!

  A Szlovák Rádió és Televízió Tanácsának két magyar tagja van.

  Az egyik Rudas Dóra, televíziós szakember, akinek férje, Hushegyi Gábor, esztéta, korábban a Szlovák Kulturális Minisztérium által működtetett budapesti Szlovák Ház igazgatója volt.

  A másik Nagy Ildikó, aki korábban a Szlovák Rádió nemzetiségi adásainak igazgatója volt. Férje, A. Nagy László, a Most-Híd vegyespárt egyik alapítója. A változás után a Magyar Polgári Párt elnöke, parlamenti képviselő, a korrupciógyanús, politikai alapon megítélt nemzetiségi pénzosztásokba belebukott kisebbségügyi kormánybiztos.

  Nem személyeskedésből közölte portálunk a két tanácstag házastársainak beosztásait, csupán azért, mert beosztásuk révén szintén közük van a fentiekben tárgyalt témához, vagyis  ennek elhallgatásához is.

  De azt is meg kell említeni, hogy az 1993-tól 21 tagú magyar képviselet is ült a szlovák parlamentben, köztük a parlament Kulturális és Sajtóbizottságának a tagjaként is.

  A csend – nem mindig gyógyító hatású

  Ma már tudjuk, hogy a csend, az ilyen, s hasonló ügyekben történő hallgatás, nagyban hozzájárult a felvidéki közember politikához, társadalmi történésekhez való közönyösségéhez.

  Az illetékes neveket sorolhatnánk tovább, de ne felejtsük ki a ma regnáló parlamenti, vagy parlamenten kívüli pártokat, bizonyos nemzetiségi intézményeinket, s természetesen a szlovák közmédia kisebbségi adásainak „örökös“ vezetőjének, az Új Szó volt főszerkesztő-helyettesének, Nagy József (Most-Híd) korábbi környezetvédelmi miniszter sajtótanácsadójának, Lovász Attilának a nevét se.

  Tehát, korábban is „akadt volna” intézet, politikus, kompetens személy, akinek igenis kötelessége lett volna figyelmeztetni az illetékes magyar, szlovák, s a cseh feleket, hogy az átkosban is betöltött posztjai révén sem adekvát személy látja el a szlovák közszolgálati média abszolút korrektséget megkövetelő, s, a jelek szerint csupán a baloldal képviseletét betöltő, előtérbe helyező budapesti tudósítói szerepét.

  Ezt a tényt ez idáig elsősorban a civil szervezetekben dolgozó, nem besimuló, vagyis alantas módon nem csak saját karrierjüket, vagyoni helyzetüket dédelgető, a gondokat elhallgató egyének, s az autonóm értelmiségi véleményformálók erősítették meg.

  Végezetül: Mit szólt volna Gregor Martin Papucsek, ha 1998-ban, vele szemben is úgy viselkedtek volna az új rendszer kiharcolói, mint az ő kommunista párttársai, az átkos szekértolói, kiemelt káderei viselkedtek 1968 után a demokratikus ellenzék korábbi aktivistáival – hosszú időre való eltiltások, bebörtönzés, megfigyelések – szemben?

  (A számtalan eset közül példaként hadd említsük meg Duray Miklós esetét, bebörtönzését, a kommunisták általi, gyalázatos meghurcoltatását.)

  Több mint valószínű, hogy Papucsek, – kommunista-propagandista múltja révén – a közelébe sem jutott volna a Verejnosť proti násiliu/ Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű mozgalomhoz, vagy a közszolgálati rádió pozsonyi épületéhez, s később sem a budai hegyekben szívta volna a jó levegőt.

  Körkép.sk     

Nyitókép: goodreads.com

[rovasinfo]

A Jobbik Ifjúsági Tagozat programjának közönségszavazása alapján kialakult a nemzet könyve végső rangsora.

Az Egri csillagok lett a nemzet könyve

A képzeletbeli dobogó második fokát Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet című műve szerezte meg.

Véget ért a Jobbik Ifjúsági Tagozat által rendezett, a bő féléve tartó „A nemzet könyve” elnevezésű programsorozat. A kulturális program döntő fordulójában közönségszavazat alapján alakult ki a 10 legkedveltebb magyar könyv sorrendje, amelynek élén Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye végzett.

Egri vár 1552-es animációja HD

Az Egri csillagok így egyben a megtisztelő „nemzet könyve” cím nyertese is. A képzeletbeli dobogó második fokát Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet című műve szerezte meg, míg a harmadik legnépszerűbb magyar könyvnek a kortárs Bán Mór Hunyadiak regénysorozata bizonyult.

A Nagy Könyv mintájára megrendezett programsorozat végeredményéből kitűnik, hogy az Egri csillagok továbbra is a legszélesebb körben kedvelt regény – mint ahogyan az a Nagy Könyvben is látható volt –, de egyre olvasottabb és kedveltebb Wass Albert, és a kortárs irodalom nagy szerzője, Bán Mór is komoly olvasottságnak örvendhet. A felfokozott érdeklődéshez számos közéleti szereplő, a magyar kulturális élet kiemelkedő alakjai is hozzájárult, videó-üzenetben ajánlva a döntőbe jutott könyvek valamelyikét, emelve ezzel a verseny minőségi színvonalát. A verseny befejeztével a tervek szerint a közeljövőben az Ifjúsági Tagozat a szerényebb kínálattal rendelkező könyvtárakat a dobogós könyvekkel ajándékozza meg.

Az első tíz könyv sorrendje a közéleti szereplők videóival együtt megtalálható a http://nemzetkonyve.hu/ felületen, amely a program hivatalos oldala. Ezúton is köszönjük a közönség lelkes érdeklődését és részvételét. Egyúttal bízunk benne, hogy sikerült hozzájárulnunk a magyar irodalom gazdagságának bemutatásához, és – ha csak fél évre is – reflektorfénybe állítani a kiváló magyar szerzők sokszor háttérbe szorult műveit.

Forrás: IttHON.ma

(szekelyfold.ma – eredeti cikk)

Rovás Infó vélemény:

Gratulálunk! Az első és második helyezett könyvek rovásváltozatait már elkészítettük, így lehet azokat rovással is olvasni. Megrendelhető a rovas.info@gmail.com címen vagy személyesen a Magyar Menedék könyvesházban.

#gallery-0-5 { margin: auto; } #gallery-0-5 .gallery-item { float: left; margin-top: 10px; text-align: center; width: 50%; } #gallery-0-5 img { border: 2px solid #cfcfcf; } #gallery-0-5 .gallery-caption { margin-left: 0; } /* see gallery_shortcode() in wp-includes/media.php */

rovasos_egri_csillagok_175

Egri csillagok – rováskiadás

wa_avh_175px

Adjátok vissza a hegyeimet – rováskiadás

  Kapcsolódó cikkek:

Egri Csillagok – rováskiadás

Wass Albert –  rováskiadás

Könyvbemutató – Címerekkel írt történelem

    Év könyve: Egri csillagok A Jobbik Ifjúsági Tagozat programjának közönségszavazása alapján kialakult a nemzet könyve végső rangsora.

[nemzetinet]

Gregor Martin Papucsek, alias Papucsek Gergely magyarságunk „jótevője”

Eddig mintha nem is vették volna észre – tisztelet a kivételnek – az illetékes médiákat felügyelő szervek, nemzeti, nemzetiségi pártok, külügyi szolgálatok, nemzetiségünkért felelő intézmények, hogy a Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) 1993 óta beiktatott tudósítója, Gregor Martin Papucsek megérdemelne már magyar részről egy „életműdíjat.”

Persze nem „véletlenül,” s nem is „akármilyet,” mivel mind anyaországi, mind nemzetiségi magyarságunkért már annyi „áldozatot” hozott, annyi „jót” tett, hogy a Nobel-díj által megítélt hatalmas pénzösszeg is kevés lenne a hírnevet, s a jólétet annyira imádó Papucsek számára.

Emlékeztetőként azt is megemlítjük, hogy az átkosban, felvidéki olvasóközönségünk Papucsek Gergelyként ismerhette őt meg a kommunista pártlap, az Új Szó kiemelt kádereként, külpolitikai kommentátoraként.

Tudósításaival hozzájárult ahhoz, hogy Szlovákiában, főleg Mečiar és Slota időszakában szitokszóvá váljon az, hogy magyar  

Persze, a többségi államhoz korrektül viszonyuló felvidéki magyar emberek, azok után, hogy a közszolgálati szlovák rádióban, valamint a televízióban telefonjelentését naponta hallották, hallják  Papucsek – finoman kifejezve – furcsa „jelentéseit,” így szinte pernamensen kérdezik egymástól: vajon naponta ezt kell hallgatnunk? Az illetékes szervek, intézmények mikor szabadítanak meg minket az ilyen, egy egész nemzetet lealacsonyító, pejoratív hangvételű tudósításoktól?

A magyarsággal szinte nem is érintkező, Szlovákia északi részén élő szlovákok miként ítélhetik meg magyarságunkat, ha szinte már három évtized óta a sokak által hallgatott közszolgálati rádióból ironikus hangvételű, ferdített információkat  fognak fel nemzetünkről?

Ugyanis a Szlovák Rádió és Televízió budapesti tudósítójaként elsősorban a nacionalista „szlovák fülnek, „balzsamként szolgáló,” a közszolgálati adó esti műsoraiban is nyájas, pejoratív hangon, amolyan gondosan megválogatott negatívumokat puffogtatva számolt be a „magyarságszeretetéről. ” Legyen szó a kötelező, máskülönben a nemzetközi jogban is benne foglaltatott, korrektséget megkövetelő, kiegyensúlyozott közszolgálati híradóról, vagy az esti, beszélgető, vélemény műsorokról, ahol folyamatosan éli ki mindezt ironikus glosszák, értekezések formájában is.

Nem hisszük, hogy a békességre, az egymás tiszteletére vágyó szlovák rádióhallgatók ezeket a cinikus „ esti meséket,” vagy Papucsek szerint korrektnek vélt tudósításokat kívánnák napi szinten hallgatni.

Csak a „jóra” emlékezem, …

Itt aztán, a tudósító örökös baloldaliságától átitatva hallhattunk, halhatunk mindent: a Gyurcsány kormány szemkilövető „jótetteiről,” Göncz Árpád, – Papucsek szóhasználatával élve – „Árpi bácsi” volt magyar köztársasági-elnök kiemelt dicséreteiről.

Később lánya, Gönc Kinga EU-s parlamenti képviselősége alatti  nagyszerű – szintén Papucsek szerint -vagyis „magyarfaló” felszólalásairól, korábban a Váci utcai robbantásokról, a pesti maffiáról, a  gyilkosságokról, a Rákóczi–tér örömlányainak szolgáltatásairól, a jobboldal „eszetlen” lépéseiről, Orbán Viktort személy szerint is vadul bíráló, vagy a baloldali, bulvár média zsinórban közölt „gyöngyszemeiből” való idézgetéseiből, persze ma már nemcsak a szlovák, de a cseh közmédia számára is.

Tehát bővítette „hangosbeszélős iparengedélyét,” így a cseh rádióhallgató sem hallhat rólunk, magyarokról semmi jót

De nagyszerű, „baráti” környezetként  szolgált számára nemcsak Mečiar uralkodásának időszaka, hanem Peter Weiss, Szlovákia budapesti nagykövetének  korábbi magyarországi regnálása is. Hiszen „ő is zenész,” aki valamikor a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága Marx-Lenin ideológiai osztályának vezetőjeként szerepelt a vörös éra népbutító  politizálásának színpadán. Ma Csehország szlovákiai nagyköveteként funkcionál, Papucsek Gergely nagy-nagy megelégedésére.

S, itt érdemes megemlíteni azt, hogy egy cseh felmérés szerint a csehek mindössze 27 százaléka viszonyul pozitívan a magyarsághoz. Persze ez – számunkra – érthetetlen. Ugye, mi is válthat ki egy ilyen statisztikát? Talán az évek hosszú sora óta tartó, ferdített tájékoztatás?

Ki is Gregor Martin Papucsek?

  A vörös éra kommunistája, sajtós pártpropagandistája, vagyis a napjainkig „fényes” karriert  befutó Gregor Martin Papucsek életpályájának főbb állomásait idézzük fel az alábbiakban.

Magyarországi szlovákként 1954-ben született Pilisszentkereszten. Budapesti középiskolai tanulmányai után a magyar állam ösztöndíjasaként a Comeniusz Egyetem zsurnalisztikai szakán tanult.

A főiskola befejeztével a Magyar Szocialista Munkáspárt napilapjánál, a Népszabadságnál helyezkedett el, majd házassága után szlovák felesége kérésére áttelepedett Szlovákiába, s a Szlovák Kommunista Párt Pravda kiadójának, az Új Szó külpolitikai rovatának lett a szerkesztője.

Ezt a káder választás szempontjából is kiemelt beosztást nem „véletlenül” nyerte el az ifi kommunista újságíró, hiszen apósa a Pravda kiadó ideológiai osztályának volt magas rangú funkcionáriusa. De sógora is a Szlovák Televízió politikai adásának sztárkommentátoraként szerepelt 1998-ig, a közmédiákból való eltávolításáig, vagyis a rendszerváltásig.

Nem így, Gregor Martin Papucsek: ő a rendszerváltás után hirtelenjében – talán nevezhetnénk ezt köpönyegforgatásnak is? – az új demokráciát formáló, a kommunizmus eszméivel szöges ellentétben álló Verejnosť/Nyilvánosság az Erőszak Ellen/ mozgalom lapjának munkatársa volt, majd a nemzetiségi Nap című, liberális lap újságírója.

A Szlovák Emlékezés Hivatalának jelentése szerint mind a Verejnosť, mind a Nap című lapokba több volt kommunista káder, az államrendőrség, az ŠtB munkatársa is alantas módon befurakodott, ezzel belső konfliktusok sorát okozva, vagyis lassítva a kezdeti társadalmi átrendeződés folyamatait.

Papucsek később, 1992-től-2006-ig a csehszlovák, majd 1993-tól a szlovák közszolgálati rádió, majd ezután szintén a szlovák, s a cseh közszolgálati rádió magyarországi tudósítója lett, s a mai napig az említett médiák külső munkatársa.

Magyarságunk vitriolos kifigurázásának árán, szlovák könyvsikerek – Papucsek módra

A szlovák és a cseh rádió tudósítója, könyveinek kiadása kapcsán vele készült interjúk egyikében kifejezi, hogy: – a frász üti meg, ha a magyar médiában, politikusok szájából elhangzik a kifejezés, hogy elszakított területeken élő magyarok, vagy az elcsatolt nemzetrészek.

Tehát, már ez is jelzi, milyen stílusban,  a magyar olvasó számára mennyire is „kedélyesen”  írhatta meg vitriolba áztatott pennájával első, a 2003-ban, az Ikar kiadóban megjelentetett  könyvét, melynek címe: Peštiansky perkelt /Pesti pörkölt/.

A könyv borítóját Papucsek egész oldalt befedő portréja díszíti, alatta hatalmas betűkkel a neve, ez alatt apróbb betűkkel a könyv címe. Vagyis, már a  könyvborító tervezőjének alkotása is „bravúros,” vagy talán a szerző volt önfényező?

A kötet „gasztro-politikai” összefoglalójában Papucsek gurmán mivolta mellett a közszolgálati média tudósítójához „méltóan” még csak véletlenül sem feledtette az olvasóval, melyik oldalon is áll, melyik magyar politikust is kell a poklok poklainak fenekére küldeni. Hogy ezek között – akár tudósításaiban sem – nem szerepeltek a tegnap kommunistái, vagyis köpönyegforgató mivoltuk révén korunk balliberálisai, vagyis ál liberálisai, mint például Niedermüller Péter, Szanyi Tibor, Heller Ágnes, Tamás Gáspár Miklós nemzetvesztők, ezt már a könyv elolvasása előtt, vagy tudósításai hallgatása közben borítékolni lehetett.

Másik, „magyarimádó” könyve – szintén az Ikar kiadó gondozásában – 2013-ban jelent meg a Maďarský pomaranč, /Magyar narancs/ cím alatt.

A háromszázhúsz oldalnyi terjedelemben megjelent glosszagyűjtemény már a sokat tapasztalt, „korrekt” tudósító kiadványa, hiszen ekkor már húsz éve élvezhette a magyar vendégszeretet, lakókörnyezetét, Budát, s a világhírű magyar gasztronómia áldásait.

Miért is? Mert az anyaország olvasóközönsége, s magyar kollégái, de a politikusok sem olvasták könyveit, de még csak tudósításait sem értették. A magyar állam korábbi ösztöndíjasa, Papucsek szerencséjére. S persze a hasonló utat befutott nemzetiségi kollégái is a hallgatást választották.

A Magyar narancs című könyve egy olyan irónia-halmaz, mely azt sejteti, hogy – Papucsek híradásaival már igencsak megfertőzött  – szlovák olvasójával ennek a kiadványnak a lapjain is azt közölte, hogy Magyarországon az ég adta világon semmi, de semmi jó nem történik. Vagyis, csakis rossz. Tucatjával lehetne sorolni a számunkra sértő „bonmotokat,” de hadd kíméljük meg ettől a Körkép olvasóit.

S, hogy a két könyvről történő korrekt „tudósítás” teljes legyen: a könyvszentelőket Pozsonyban tartották meg óriási csinnadratta közepette. Persze mindez a mi, vagyis a magyarok  „számlájára írva.”

A kétes értékű tájékoztatás, két nép barátságának gátja, s a félreértések kútforrása lehet  

  Mind a felvidéki értelmiség körében, mind az anyaország illetékesei esetében elhisszük, hogy ilyen, több mint huszonöt éves, napi szintű mediális, alattomos, sokszor a sorok között rejlő „trükközés” nem befolyásolta a szlovák közember  – tisztelet a kivételnek – magyar ellenességének fokozását?

Mert ugye, a szlovákokat is hasonló képen érintő számtalan gond, baj mellett, milyen jól is esik egy kisebb nemzet tagjainak viszonylatában, ha a szomszédságában élő nagyobb nemzetet, ennek tagjait, még esti, pihenő óráikban is, rádiós glosszákban, TV bejátszásokban kifigurázzák?

Természetesen ennek romboló következményeit – körülírás nélkül is – mindannyian, minden józan, s nem alantas gondolkodású ember megértette. De, tudja ezt Papucsek is.

Persze, ő korántsem eszerint cselekszik.

Ismételten ki kell mondani azt, hogy az anyaország részéről a Magyar Rádió és Televízió szlovákiai tudósítója – Bartal Tímea – ma sem, de volt kollégái a múltban sem követték Papucsek Szlovákia, és Csehország felé irányuló mediális ráhatását, gyakorlatát, hiszen napi tudósításaik a korrektség jegyében zajlottak, zajlanak.

Annál is inkább, mivel az említett országok közötti kapcsolat ma valóban kielégítőnek mondható, tehát a jó kapcsolatok további fejlesztésének egyik módja – a korrekt tájékoztatás, s nem az ellentétek –  a ma már elmúlt, a Slota időszak szerinti – minden áron való szítása, ironizálása – a közszolgálati /!/ médián keresztül.

Az illetékeseket közben lépésére, cselekvésére szólítjuk fel!

  A Szlovák Rádió és Televízió Tanácsának két magyar tagja van.

Az egyik Rudas Dóra, televíziós szakember, akinek férje, Hushegyi Gábor, esztéta, korábban a Szlovák Kulturális Minisztérium által működtetett budapesti Szlovák Ház igazgatója volt.

A másik Nagy Ildikó, aki korábban a Szlovák Rádió nemzetiségi adásainak igazgatója volt. Férje, A. Nagy László, a Most-Híd vegyespárt egyik alapítója. A változás után a Magyar Polgári Párt elnöke, parlamenti képviselő, a korrupciógyanús, politikai alapon megítélt nemzetiségi pénzosztásokba belebukott kisebbségügyi kormánybiztos.

Nem személyeskedésből közölte portálunk a két tanácstag házastársainak beosztásait, csupán azért, mert beosztásuk révén szintén közük van a fentiekben tárgyalt témához, vagyis  ennek elhallgatásához is.

De azt is meg kell említeni, hogy az 1993-tól 21 tagú magyar képviselet is ült a szlovák parlamentben, köztük a parlament Kulturális és Sajtóbizottságának a tagjaként is.

A csend – nem mindig gyógyító hatású

Ma már tudjuk, hogy a csend, az ilyen, s hasonló ügyekben történő hallgatás, nagyban hozzájárult a felvidéki közember politikához, társadalmi történésekhez való közönyösségéhez.

Az illetékes neveket sorolhatnánk tovább, de ne felejtsük ki a ma regnáló parlamenti, vagy parlamenten kívüli pártokat, bizonyos nemzetiségi intézményeinket, s természetesen a szlovák közmédia kisebbségi adásainak „örökös“ vezetőjének, az Új Szó volt főszerkesztő-helyettesének, Nagy József (Most-Híd) korábbi környezetvédelmi miniszter sajtótanácsadójának, Lovász Attilának a nevét se.

Tehát, korábban is „akadt volna” intézet, politikus, kompetens személy, akinek igenis kötelessége lett volna figyelmeztetni az illetékes magyar, szlovák, s a cseh feleket, hogy az átkosban is betöltött posztjai révén sem adekvát személy látja el a szlovák közszolgálati média abszolút korrektséget megkövetelő, s, a jelek szerint csupán a baloldal képviseletét betöltő, előtérbe helyező budapesti tudósítói szerepét.

Ezt a tényt ez idáig elsősorban a civil szervezetekben dolgozó, nem besimuló, vagyis alantas módon nem csak saját karrierjüket, vagyoni helyzetüket dédelgető, a gondokat elhallgató egyének, s az autonóm értelmiségi véleményformálók erősítették meg.

Végezetül: Mit szólt volna Gregor Martin Papucsek, ha 1998-ban, vele szemben is úgy viselkedtek volna az új rendszer kiharcolói, mint az ő kommunista párttársai, az átkos szekértolói, kiemelt káderei viselkedtek 1968 után a demokratikus ellenzék korábbi aktivistáival – hosszú időre való eltiltások, bebörtönzés, megfigyelések – szemben?

(A számtalan eset közül példaként hadd említsük meg Duray Miklós esetét, bebörtönzését, a kommunisták általi, gyalázatos meghurcoltatását.)

Több mint valószínű, hogy Papucsek, – kommunista-propagandista múltja révén – a közelébe sem jutott volna a Verejnosť proti násiliu/ Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű mozgalomhoz, vagy a közszolgálati rádió pozsonyi épületéhez, s később sem a budai hegyekben szívta volna a jó levegőt.

Körkép.sk     

Nyitókép: goodreads.com

Gregor Martin Papucsek, alias Papucsek Gergely magyarságunk „jótevője” a Nemzeti.net-en jelent meg,