#az örökség ára

[teklakonyvei-blog]

Jennifer Lynn Barnes: Az örökség ára (Örökösök viadala 2.)

↠ könyvajánló

Az örökség ára címmel folytatódik az Örökösök viadala-trilógia, melyben egy fiatal lánynak, Avery Ginksnek kell helyt állnia, hogy a hirtelen az ölébe szakadt milliárdokat véglegesen elnyerhesse. A Hawthorne-ok élnek-halnak egy (vagy több) jó rejtvényért, így ebben a történetben is ezek kerülnek középpontba. A nagy kérdés ismét, hogy vajon Avery túléli-e a kalandot, melyben egyszerűbb azokat az embereket listázni, akik nem akarnak az életére törni.

[telavivdelhi2]

Transtelex: Sajtóértesülések szerint „visszautasíthatatlan” ajánlatot kapott a kolozsvári New York Szálló tulajdonosa, a szálak a Manevihez vezetnek

Műemlékmentés vagy pénzmosás?

A Continental Szállóra érkezett ajánlat kapcsán a román sajtó egyébként arra is emlékeztet, hogy az erdélyi történelmi műemlék épületek (és nemcsak) megvásárlása esetében, bár hivatalosan a magyar kulturális örökség védelméről beszélnek, valójában olyan pénzmosási konstrukciókról van szó, amelyek révén különböző magyarországi és romániai cégek jutnak elképesztő illegális nyereséghez.

A Media9 által leírt mechanizmus szerint a beazonosított eladó műemléképületért egy román cég emelt árat kínál, néha az ajánlat több mint 100 százalékkal meghaladja a kért összeget. A megvásárolt ingatlan nem marad sokáig a cég tulajdonában, néhány nap múlva az eladja az épületet a Manevi Zrt.-nek ismét túlárazva. Azonban a Manevi Zrt. nem a magyar államé, azt ugyanis a Fidesz kiszervezte egy alapítványba. A Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány alapító okirata 2021 februári, és 2021 márciusában jegyezte be a bíróság, erről az átrendezésről többek között részletesen beszámolt a magyarországi Átlátszó is.

Ami az erdélyi ingatlanvásárlásokat illeti, korai figyelmeztető jele annak, hogy a pénzt valójában nem a magyar kulturális örökség felelevenítésére szánják az volt, hogy az 5,7 millió euróért megvásárolt szatmárnémeti Pannónia Szállóval mi sem történt az évek során. Öt évvel a vásárlás után ugyanolyan romos állapotban van, semmit sem tettek a szálloda rehabilitációjáért és a gazdasági/turisztikai körforgásba való bekapcsolásáért. További riasztó jel, hogy bár a Manevinek van egy romániai leányvállalata (Manevi Pro Transilvania SRL), amely mintegy két éve közvetlenül vásárol magyar érdekeltségű történelmi épületeket, a Manevi Zrt. továbbra is közvetítőt vesz igénybe. Itt jön a képbe egy kolozsvári cég, a Micro Vision Consult Kft. A két évvel ezelőtt alapított, homályos hátterű cégnek mindössze három alkalmazottja van, az ügyvezetőt Sebastian Feketének hívják, és ő grundolta össze a zsibói Wesselényi-kastély, a segesvári Alte Post vendégház és a székelyföldi szállodák, aradi ingatlanok átjátszását a Manevinek.

De lássunk néhány példát az összegekre: 2021 decemberében egy 3 millió euróra értékelt műemlék épületet Temesváron a Manevi Pro Transilvania 7 millió euróért vásárolt meg, de az anyavállalattól kapott összeg erre a vásárlásra 8 millió euró volt.

A Micro Vision Consult Kft. révén megvették az aradi Ardealul szállodát. A kolozsvári cég 2021 decemberében 3,5 millió euróért túlárazottan vásárolta meg, aztán a Manevi Zrt. 4,2 millió euróért vette át a közvetítőtől.

A Micro Vision Consult révén a Manevi Zrt. 15 millió euróért vett át két olyan székelyföldi szállodát, amelyek nem tartoznak a műemlék kategóriába. Ezek az épületek a Tușnad Rt. tulajdonában voltak, a cég 2021-ben közel 2 millió eurós veszteséget és 12 000 eurós nyereséget könyvelt el. A Micro Vision Consult által felajánlott vételár 10 millió euró volt, miközben a Tușnad Rt. Eredetileg abban reménykedett, hogy 5 millió euróért el tudja adni mindkét ingatlanját. A Manevi Zrt. azonban 15 millió eurót biztosított a közvetítőnek. Az ilyen mértékű árnövekedés indokolatlansága annyira nyilvánvaló, hogy még a romániai jogászai is figyelmeztették a Külgazdasági és Külügyminisztérium döntéshozóit, hogy a román hatóságok vizsgálatát kockáztatják tőzsdei manipuláció miatt. Az eredmény? Romániai ügyvédi irodát váltott a Manevi Zrt.

Ezek lopnak, bzmeg

[sebestyeneszter]

Az utóbbi időben egyre több olyan történet lát napvilágot, ami a gyerekkorban elszenvedett szexuális bántalmazásnak a fájdalmait, következményeit mutatja be. De talán még mindig nem egyértelmű sokaknak, miért olyan iszonyatosan nehéz beszélni erről a témáról, miért csak évekkel, évtizedekkel később képesek megszólalni az áldozatok. 

Szinte mindennél nehezebb a megszólalás azokban az esetekben, amikor az abúzus családon belül történik.

Ilyenkor a csendből vastag fal épül a gyerek köré, amelynek lebontása még felnőttkorban is ijesztő. Hiszen, ha valaki egy iszonyú vastag fal mögött töltötte életének jelentős részét, fogalma sincs, milyen lehet anélkül élni, mi van azon kívül.

Ha egy gyereket a saját családjában bántanak, nem a szülei, nem az otthon ad neki biztonságot, hanem épp a hallgatás fala. Csakhogy ez az évek során mind fojtogatóbbá válik. Biztonságos, de egyre több mindentől elszigetel. Nemcsak másoktól, hanem önmagától is.

A saját igazságától, a saját valóságától, a lelkének egy fájó részétől. Egy idő után a csendbe burkolózott ember fuldokolni kezd. És ilyenkor minden összeomlik, hiszen az, ami fojtogat, többé már nem lehet biztonságos.

A gyerekkori abúzust elszenvedett felnőttek gyakran évtizedekkel a visszaélés után kerülnek teljes kutyaszorítóba, hiszen az eddig a biztonság látszatát adó élet mögött egyre rosszabbul érzik magukat. A hallgatás, az önvád, az elfojtás, a felejtés és minden olyan próbálkozás, ami eddig a saját maguk védelmére szolgált, egyszer csak ellenük fordul. Ami sokáig védett, az hosszú távon kikészít és felemészt.

Egyre több áldozat enged bepillantást története megosztásával mélyen sebzett lelkébe. A szexuális visszaélés iszonyatos fájdalmakkal járó sebeket ejt a gyereklelken. Ha ez családon belül történik, a trauma nem áll meg ennél a fájdalomnál.

Az olyan családokban ugyanis, amelyekben ilyesmi megtörténik, létezik egy ki nem mondott, íratlan szerződés a családtagok közt, amihez sokáig mindenki tartja magát. Az összes családtag tudja, hogy vannak dolgok, amikről nem beszélhetnek.

Ez a láthatatlan szerződés tartja egyben a családot, és tartja fenn a normalitás látszatát. Évtizedekig senki nem meri megszegni ezt a titoktartási szerződést. 

A gyerekkel szemben visszaélnek szexuálisan (a beleegyezés fogalma fel sem merülhet), a beleegyezése nélkül gyömöszölik a szájába a titkot, lenyeletik vele, és enélkül kötnek vele egy íratlan, de iszonyatos erővel bíró szerződést. Nemcsak a szerződést pecsételik meg, hanem az életét, a sorsát is.

Ha hallgat, túlélhet

És túl is él. Megtanulja, hogyan kell a csend falai mögött létezni. Berendezkedik egy olyan életre, hogy a sérüléseit a legügyesebben takargassa, megtanul begyömöszölt szájjal létezni, a gyomorforgató színjátékban részt venni, megtenni, amit elvárnak tőle.

Gyakori, hogy a megsemmisítő traumák annyira sokkolják a gyereket, hogy az agya a legmélyebb rétegekbe száműzi az eseményeket, és átmenetileg nem is emlékszik azokra, csak később törnek be újra a tudatába. A láthatatlan egyezséghez tartja magát akkor is, ha ő szenved tőle.

Mert legbelül érzi a súlyát, tudja, hogy mindent elveszíthet. Úgy érzi, nincs más választása, hiszen beszélni egy olyan közegben, ahol mindenki a hallgatást várja el, és számtalanszor megsemmisítették, iszonyatosan fenyegető.

A családi egyezség betartásának ára a lelke haldoklása. Élni akar, de fogalma sincs, mi vár rá a csend megtörésével. A titkával együtt nőtt fel, teljesen összenőttek. Le tudja ezt tépni magáról anélkül, hogy még jobban sérüljön? Vajon mi történik majd a családtagok közt, amikor egy évtizedek óta lappangó titokról beszélni kezdenek? Ha valaki megszólal, képes lesz a többi szereplő is beleállni a család legnagyobb szégyenéről való kommunikációba? Tudnak rendezni egy ilyen mélyen gyökerező konfliktust? Mi történik azzal a családi egyensúllyal, ami épp a hallgatásra épült?

Hazugok és szerződésszegők

Mit tesz a család azzal a családtaggal, aki megszegi az egyezséget? Hisznek neki? Tekintettel lesznek az ő sérelmeire? Vagy éppenséggel támadják, kitagadják, elfordulnak tőle? Esetleg bármit megtesznek azért, hogy elhallgattassák? Vajon az anya a gyereke mellé áll, esetleg cinkosként védi a férjét?

Miként reagálnak a testvérek, akikkel nem történt meg ugyanez? Képesek szembenézni a valósággal, vagy amit nem tudnak összeegyeztetni a szülőkről kialakított képükkel, azt teljes mértékben elutasítják? Hogyan reagál az a testvér, aki szintén bántalmazott, csak a saját védelme érdekében mélyre temette ezeket az emlékeit, és a tagadásba menekült?

Ezt a témát boncolgatja a Születésnap című film, amiről már korábban is írtam. Vigdis Hjorth Örökség című könyve pedig tovább is megy ennél. Nemcsak az első reakciókat mutatja be, hanem azt a kínzóan hosszúra nyúló tépelődést és huzavonát, ami a titok felszínre kerülése után a családtagok közt zajlik. A filmhez és a való élethez hasonlóan itt sem állnak a mellé, aki a saját lelkének megmentése érdekében megtöri a csendet.

A leggyakoribb reakciók

Pszichológusként sok időt szenteltem arra, hogy a saját tapasztalataimat kiegészítve megismerjek minél több ilyen esetet, mi történik a valóságban, ha az áldozat ki meri köpni a sok évvel korábban szájába gyömöszölt titkot, mielőtt megfulladna.

A szülők szinte minden ilyen esetben a teljes tagadásba menekülnek. Nem ismerik be, amit tettek. Sőt, a beismerés helyett változatos eszközökkel próbálják büntetni és gyötörni a gyereküket. „Legjobb védekezés a támadás” elven működve megvádolják azzal, hogy képzelődik, hogy kitalálja a szexuális bántalmazást csak azért, mert fájdalmat akar okozni szegény szüleinek és a családjának.

„Már gyerekkorában is túlműködött a fantáziája, már akkor sem tűnt teljesen normálisnak. Zavarodott elméjű, hálátlan, bosszúálló, áruló, túlérzékeny és hazug” – ilyen jelzők röpködnek a levegőben a beismerés és bocsánatkérés helyett. Sokan az ismeretségi, rokoni körökben is előszeretettel terjesztik, hogy a gyerekük „megzavarodott, képtelenségeket beszél, jön mindenféle nevetséges gyerekkori sérelmeivel”.

Esetleg „a terápiája bolondította meg, vagy telebeszélte a fejét egy rosszindulatú pszichológus”. A testvérek közül van, aki úgy tesz, mintha nem hallott volna semmit, és igyekszik kerülni a testvérét. Vagy árulónak tekinti, aki megbontja a családi békét, aki egy kellemetlen alakká válva mindig csak egy olyan témán rugózik, amiről az égvilágon senki nem akar beszélni. Akad, aki megkéri a testvérét, hogy hallgasson, ne kellemetlenkedjen, ne kavarja fel az állóvizet, ne beszéljen régi emlékekről, mert felbolygatja az ő lelki békéjét.

Sokan nekiesnek a testvérüknek, amiért ilyen „rosszindulatú és vádaskodó a szüleikkel”, sokan pedig a szülők védőügyvédjének tekintik magukat.

Több olyan esetről is hallottam, hogy a testvérek azt mondták, hisznek az áldozatnak, és mellé állnak – ha bebizonyítja a vádját. Mintha egy több évtizede történt gyerekkori abúzust bármilyen módon be lehetne bizonyítani.

Kevés a kivétel

Fájdalmasan kevés olyan esetről hallottam, amikor legalább a testvér az áldozat mellé állt. És mindössze egyetlen olyanról, amelyben az apa beismerte, amit tett, mélyen megbánta, és bocsánatot kért. Azok a szülők, akik egy gyereket képesek szexuálisan használni, a hatalmukkal más módon drasztikusan visszaélni, vagy azok, akik ezt tettestárssá válva tétlenül végignézik, jellemzően nem szoktak eljutni a beismerésig, illetve a megbánásig. Viszont ragyogó együttműködéssel tesznek meg szinte bármit, hogy büntessék és meghurcolják azt a gyereket, aki meg merte szegni a családi egyezséget.

Csak arra a kérdésre nem tudnak soha válaszolni (sem ők, sem senki), hogy vajon a gyerekük miért találna ki ilyesmit? Mi jó lehet bárkinek abban, hogy a saját stigmáját (amit ő annak érez), és amit egész életében rejtegetett, amit mindennél jobban szégyell, egyszer csak láthatóvá teszi?

Mi előnye származhat egy felnőttnek abból, ha a szüleivel megszakítja a kapcsolatot, és kitaszítják? Mi lehetne jó egy felnőttnek abban, hogy a saját családját „vádolja” kitalált dolgokkal? Vajon tényleg annyira élvezetes lenne újratraumatizálódni a családtagok reakciói miatt, és elviselni a sokszor kegyetlen és kínzó meghurcolást? Vajon lehet-e bármiféle motivációja valakinek a saját lelke megmentésén és a levegőért való küzdelmén kívül?

A film zseniális. A könyv zseniális. De a valóság, amelyet bemutatnak, sokszor elviselhetetlen. Mégis: egy ilyen, kínkeservekkel kikövezett úton a hallgatás megtörése, a fal lebontása után minden meghurcolás és büntetés ellenére elkezd beszivárogni a levegő és a napfény. A lélek fagyott része olvadozni kezd, az elszigetelt darabok pedig egésszé forrnak össze.

2019. december 

A cikk megjelent a wmn.hu-n.

[metalindex-hu]

Lefegyverző idegenség (Alien Weaponry a Dürer-kertben)

Lefegyverző idegenség (Alien Weaponry a Dürer-kertben) - http://metalindex.hu/2019/07/25/lefegyverzo-idegenseg-alien-weaponry-a-durer-kertben/ -

Gondolta volna bárki is, hogy egy egylemezes új-zélandi maori-thrash trió ilyen elképesztő népszerű hazánkban, és vagy 250 ember fogadja őket sztároknak kijáró lelkesedéssel az első önálló Európa-turnéjuk budapesti állomásán? Hogy a Dürer-kisteremből átteszik őket a középterembe a nagyobb érdeklődés miatt? (Miközben Iggy Pop ugrabugrál a Parkban, Neurosis/YOB dübörög az Akváriumban, Airbourne fesztiválozik a FEZEN-en?) Ráadásul engem is elkap a lelkesedés ezeknek a pofátlanul fiatal srácoknak a kiállásán, produkcióján?

Ők nem a zenekar tagjai, de közük van hozzá

Nem erre számítottam, pedig ha rászánom maga, a neten akár találhattam volna erre utaló jeleket – ugyanakkor kis hazánkban nem mindig a papírforma érvényesül: lehet bárki bármilyen népszerű, nálunk, előfordulhat, hogy a kisteremben végzi 30 fura rajongó előtt. Hát most szinkronban vagyunk. az ALIEN WEAPONRY ismert, jólismert, nagyon kedvelt nálunk is!

Mielőtt színpadra léptek…

(Mielőtt a hatalmas logós molinó előtt színpadra léptek az új-zélandiak, még a Long Island-i, magát progresszívnek mondó CRYPTODIRA produkcióját is meg lehetett sasolni. Már aki szereti az ilyesmit. Mikor egy kalapban, vagy egy mosógépben, összerázod a death és nu metalt a jazzel és a matekcore-ral és virítasz a hangszeres tudásoddal, miközben rajtad kívül senki nem tudja, „akkor ez egy szám volt?”, mikor kezdődik, és mikor ér véget egy dalod, hacsak nem elszakad egy húr a gitáron. A New York-i csapat pont ilyen felesleges egyveleget prezentál, már a The Devil’s Despair című lemezüket is kukáztam meghallgatás után, most sem sokáig bírtam nézni/hallgatni a négyest, fárasztó ez az igyekezett, hogy Dilingerebbek legyünk a The Dilinger Escape Plannél, Cynicebbek a Cynicnél – pláne nem negyedszázados késéssel! Tessenek valami egyedibbet és hallgathatóbbat játszani!)

Szóval… Mielőtt színpadra léptek, már az intrónál zúgott az éltető moraj, hát még amikor a dobos Henry de Jong a szerkó mögött elkezdte a maori rituális harci nótát fújni és mutatni!… A közönség ettől bepörgött, de annyira, hogy a „harci vért” kitartott a koncerten alakított wall of death-nél is, amikor aztán valóban szembenézhetett mindenki az ellenféllel – és ölthetett rá nyelvet!

Mit kínál a triumvirátus, Lewis de Jong gitáros-énekes, az említett bátyus, az öccsénél 2 évvel idősebb Henry és Ethan Trembath basszista? Azt hiszed thrasht? Vagy metált? Igen. Is. Alapból Korn-Machine Head-Deftones ütemezte groove thrasht, mellé a Sepultura/Soulfly-féle tribalt, csak a brazil őserdő helyett itt a maori őserő (a kulturális-ideológiai narratíva aztán nagy hatással van.

Az új, gyűjtőknek való kislemez

No meg a tényleg szemtelen fiatalság, ami mentesít minden olyan elhanyagolható vád alól, ami a valóban fémes zenét vagy a sűrűbb, cizelláltabb gitárhangzást követelné – lófaszt nektek, nagytaták, mi ezt jobban tudjuk, ez különben sem történelemóra, mi így nyomjuk: szellősen, zaklatottan, zakkantan!

És tényleg hat, akkora pogó, moshpit kerekedett, és a már említett, Lewis által forszírozottt wall of death mutatta, mennyire éli a közönség ezt a stájlt. És volt közte fiatal, öreg, nő és férfi, Cannibal Corpse-pólós és raszta (vagy együtt) – és exponenciálisan nőtt az Alien Weaponry-pólós egyedek száma is a koncert ideje alatt. A srácok tényleg beleadtak apait-anyait (azt hiszem, apu egyébként a keverőpultnál ült: egy hatalmas mamut, nagy szakállal, hajbozonttal…), főleg Ethan volt búgócsiga és pörgettyű, miközben lemezminőségben szóltak, és le is nyomták a tavaly nyáron megjelent, Tū című lemezt, pluszba még az új Blindedet a 75 percük alatt – más számuk meg nem is nagyon van még, nem igaz? A közönség nagy része velük énekelte végig a műsort, persze a maori részeket halandzsázva, de korrektül…

Nagy vonzerejük van ezeknek a fiatal srácoknak, ha a zenéjük elsőre, a vájtfülűeknek nem is annyira bejövős, vagy egyedi Van bennük egy nagy adag bizonyítási vágy, éhség, és tehetség a dalíráshoz, a maori örökség, kultúra felvállalása meg biztosítja a kellő narratívát, a különlegességet, amivel ki lehet Tū-nni a tömegből. A magyar fogadtatás pedig számottevő és csuda lelkes volt, így nem hiszem, hogy ne lenne majd újabb kanyar. Én jól szórakoztam, így biztos ott leszek, ha.

Alien Weaponry (NZ) (Cryptodira (US)) Budapest, Dürer-kert, 2019. július 24. Belépőjegy ára: 2000/2500 Ft

[korkep-blog]

Elindult az "örökségvédelmi lottó" Franciaországban a műemlékek megóvására

Nem vicc. Nyugat Európában így mentenék a menthetőt

Több millió eurós bevételre számít Franciaország az “örökségvédelmi lottóból”, amelyet hétfőn indítottak el a rossz állapotában lévő történelmi épületek és műemlékek helyreállítási költségeinek fedezésére. 

  A szelvényeket hétfőn kezdték árusítani a trafikokban. A népszerű televíziós személyiség, Stéphane Bern által kezdeményezett “örökségvédelmi lottó” bevételeinek jelentős részét olyan vallási, ipari vagy építészeti szempontból fontos történelmi épületek helyreállítására fordítják, amelyek megóvását a települések nem tudják maguk finanszírozni.

  A kezdeményezés révén csaknem 270 helyszín fog anyagi támogatást kapni és közülük 18-at teljesen felújítanak. A szűkített listán szerepel egy 18. századi erődítmény egy apró bretagne-i szigeten, a néhai francia költő, Aimé Césaire Martinique szigetén lévő otthona, egy 12. századi burgundiai kastély, valamint egy római kori csatornahíd.

  A speciális lottóhúzást a szeptemberi kulturális örökség napja előtt, szeptember 14-én tartják. A lottószelvények ára 15 euró (5 ezer forint), az “örökségvédelmi lottóval” párhuzamosan egy új kaparós sorsjegyet is kibocsátanak, amelynek bevételeit ugyancsak a helyreállítási projektek támogatására fordítják. A lottó főnyereménye 13 millió euró, míg a kaparós sorsjegyen maximálisan nyerhető 1,5 millió euró rekordot jelent a sorsjegyeknél.

  Franciaország éves örökségvédelmi büdzséje 326 millió euró. A francia kulturális miniszter, Francoise Nyssen szerint a speciális lottóból befolyó összeg – amelyet 15-20 millió euróra becsülnek – segíteni fogja a történelmi épületek megóvására irányuló erőfeszítéseket.

  Stéphane Bern úgy vélte, a 15 millió euró “csepp a tengerben”, mivel a franciaországi műemlékvédelmi épületek legalább öt százaléka, mintegy kétezer épület igényelne helyreállítást. A lottó ugyanakkor azt a benyomást keltheti a franciákban, hogy a kulturális örökség a saját tulajdonuk – hangsúlyozta a televíziós műsorvezető, aki számára tesztként is szolgál a szerencsejáték.

  Stéphane Bern még pénteken jelezte: nem folytatja a kormány mellett önkéntesen vállalt műemlékvédelmi munkáját az év vége után, ha kiderül, hogy csak “bohócnak” használta a politika és nem fordít megfelelő összegeket a romos épületek helyreállítására.

  Franciaországban ez az első ilyen típusú kezdeményezés. Nagy-Britanniában már jó ideje létezik a nemzeti lottóbevétel bizonyos hányadát örökségvédelmi és kulturális célokra fordító örökségvédelmi lottóalap.

  MTI

Nyitókép: politikus.ro

[autoaddiktt-blog]

New Post has been published on AutóAddikt

New Post has been published on https://www.autoaddikt.hu/teszt-mini-cooper-sd-countryman-all4-osszkerekes-tagas-szabadidotars/

[TESZT] MINI Cooper SD Countryman ALL4 - összkerekes, tágas szabadidőtárs

1750-Teszteltük már hagyományos értelemben vett, klasszikus MINI modellként, de véleményeztük Clubman kialakítással is. Most a megújult paletta Countryman verziója van soron, nézzük a részleteket.

Nyilván valamiféle módon kifejezetten pozitív felhanggal különcnek számít az, aki a MINI modelljei közül választ magának. Ízlés és márkahűség? Minden bizonnyal mindkettőnek jelen kell lenni a döntésjozásnál. Mindezek mellett nem árt vágyni azt az egyediséget és szellemiséget, amelyet a márka képvisel. Az biztos, hogy a MINI Cooper SD Countryman ismételten szakít a hagyományokkal – legalábbis, ami a beltér és a rakfelület kialakítását illeti. Megnövelt tengelytáv, MINI küllem, hamisítatlan feeling. Lehet ezt tovább fokozni? Egyébként vizuálisan lehet, elég csak az első bekezdésben felemlegetett Clubman-re gondolnunk.

Ha a MINI Cooper SD Countryman-t választjuk a felhozatalból, jó lóra teszünk. Szó szerint. Nyilván bohémek a nézeteink, telve vagyunk fiatalos lendülettel és elánnal, no meg persze úgy vagyunk vele, hogy nem számít nagyon a költségvetés. Mert bizony a MINI Cooper SD Countryman maximumra húzott felszereltséggel borsos áron kelleti magát, de hiába: a minőségnek és presztízsnek megvan a maga ára.

Mivel jelenlegi tesztünk alanya SD, azaz a sportosabbra húzott (gázolajos) kivitel, nem meglepő, ha már a front részletei is árulkodnak a dinamizmusról. Ez alapvetően kimerül a számos krómos részletmegoldásban, a nem kevesebb, mint kettő pár légbeömlő alkalmazásán az alsó felületeken a ködlámpafészkeket körülölelve, valamint a motortértető a leginkább rendhagyó egy hagyományos értelemben vett MINI alapmodelléhez képest: itt terpeszkedik a két matricacsík közé ékelve a nem talmi beömlőnyílás, bőszen reklámozva, hogy bizony itt azért nem bántak fukarul a lóerőkkel. Annak ellenére, hogy gázolajos hajtásláncról van szó.

Minden tradicionális, pontosan úgy, ahogyan egy MINI esetében annak lennie kell

Tradicionális marad a MINI Cooper SD Countryman esetében is a motortérfedő nyílásának megoldása. Szokott módon előre billenthető a részelem, úgy, hogy a fényszórók maradnak fixen a helyükön. Korábban voltak olyan hiedelmek, miszerint egybenyílik minden, akár a korai Jaguar modellek esetében is hitték – de nem. Mindenesetre ez az egyik olyan lényegiség, amely megadja a MINI-k összetéveszthetetlenségét.

Fentebb már említettük a hosszabb tengelytávot, 2670 milliméterével teljes mértékben felveszi a versenyt a nagyobb, termetesebb versenyzőkkel. Csakúgy, mint hosszra, vagy szélességre: előbbi 4299 milliméter, utóbbi 1822. Ugye, hogy nem is olyan mini? Oldalnézetből egyébként nehéz megszokni a dupla oldalajtók látványát, az ember szeme valahogy mindig a kompakt háromajtós sémát vizionálja.

Ugyanakkor az arányok jól megmaradtak, az egész kaszni kellemes formában került megnyújtásra, a magasság sem lett egekbe szökő. Az oldalüvegezés követi a tradicionális fazont a MINI Cooper SD Countryman esetében is, tehát a felső élek a tetővonalhoz alkalmazkodva egyenesek, kicsit hátrafelé csapottak, az övvonal pedig szinte tiszta párhuzamot zár az összképpel. A sárvédőívek műanyag burkolást kaptak, ezzel hangsúlyozva ki a MINI Cooper SD Countryman univerzális használati jellegét, valamint emelt stressztűrő képességét, igaz, a laza offroados verzió pluszban megkapta az ALL4 utótagot – teszt később, a magyarországi bemutatót már kiveséztük korábban.

Remek pakolhatóság. Pedig ez egy MINI

360 literes rakfelülettel számolhat az újdonsült MINI Cooper SD Countryman tulajdonos alaphangon, 1390 literig felbővíthető a kapacitás, ha az osztott hátsó támlás üléseket megfelelően pozícionáljuk.

Még mindig elképesztően extravagáns a MINI-k beltere. A tesztelt MINI Cooper SD Countryman sem kivétel ezalól, figyelembe véve, hogy a hazai importőr besűrített szinte minden létező pluszt az autóba, egyfajta techdemóként.

Ez kifejezetten előnyös, hiszen látható-érezhető, hol tart a technológia, merre jár a fejlődés, no meg persze arra is tökéletes, hogy érezzük: megmarad a folyamatos nívó, amit a célközönség elvár joggal.

Ízléses és stílusos a kialakítás, a kormánykerék vajbőr bevonata kellemes tapintást nyújt, az apró varrás a belső íven feldobja a küllemet, jól harmonizál a központi analóg műszeregység mutatóival. A kilométeróra és a mellé csatolt fordulatszámmérő számlapjai egymásból „nőnek” ki, az alapvető információk itt is megtekinthetők, de személyes kedvenc a hatalmas, kör alakzatú központi infotainment.

Mint tudjuk, ez a korai MINI modellek egyetlen és kiemelt visszajelzője volt, alapvetően a sebesség mérésére volt predesztinálva, mára azonban teljesen más lett a gyakorlati funkcionalitása. Jól olvasható és értelmezhető, kitűnően lokalizált menürendszere nagyjából 5 perc után átlátható, a klíma szabályozásán kívül minden itt zajlik, ami az autó és szórakoztató rendszerei működésével összefésülhető.

Nem mondható, hogy hodály tereket kapunk a MINI Cooper SD Countryman-ben, viszont az tény, hogy a klasszikus MINI férőhelyek hatványozottak jelen esetben. A vezetőállás és az utasoldali rész is relatíve nagynak számít, jó térd- és fejterekkel, úgy 190 centis testmagasságig nincs is gond. Az ülő- és hátlapok kényelmesen középkemények, jól tartanak, a ki- és beszállás is gördülékeny.

Hátul meglepően nagy a hely, itt jön képbe ismét a növelt tengelytávolság – legalábbis, ami a lábtereket illeti. Fejtér már szűkösebb, hiszen a hátrafelé lejtő tetővonal már hordoz némi kompromisszumkötést. A vállterek szintén korlátozottak, kényelmesen – annak rendje és módja szerint – két felnőtt átlagos testalkatú utas fér el.

190 lóerő azért nem piskóta, főként, ha ekkora autóról van szó

Fürge és dinamikus a MINI Cooper SD Countryman, ami nem is csoda, hiszen 1995 köbcentiméter lökettérfogatú gázolajosa 190 lóerőt mozgósít. Ez kereken 40 lóerővel több, mint a sima dízel esetében; ez kell is, mivel az önsúly közel 1.6 tonna. Érdekes egyénként, hogy ez a plusz erőtartalék sokat nyom a latba a gyengébbik öngyulladóshoz képest, ott valahogy lustábbak voltak a gázreakciók, a nyomatékgörbe is visszafogottabban épült fel.

A BMW-örökség 8 sebességes automataváltó remek párosítás a 20d motorhoz, a fokozatok mindig akkor jönnek, amikor elvárjuk, észrevétlen marad az egész hajtáslánc – szinte észre sem vesszük, s máris autópályatempóval autózunk. A fordulatszámmérő egyébként 130 kilométer/óránál 2000 RPM főtengely fordulatot jelez, ami igencsak jó érték, s ez nagyban kihatással van a fogyasztásra is.

Fogyasztás

Kezdjük az autópályázással: a tesztelt MINI Cooper SD Countryman váltakozó terepviszonyok közt, 2 fővel 6.9 literrel gazdálkodott átlagban, míg országúton 4.7 literes értéket rögzítettünk. Városban már magasabbra szöktek az értékek: kereken 7 literes átlag született.

2017 MINI Cooper SD Countryman specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres turbótöltött dízelmotor

Lökettérfogat: 1995 cm³

Maximális teljesítmény: 190 LE @ 4000 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 400 Nm @ 1750-2500 ford./perc

Erőátvitel: összkerékhajtás, 8 fokozatú automataváltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 4299 mm

Szélesség: 1822 mm

Magasság: 1557 mm

Tengelytáv: 2670 mm

Első gumik mérete: 225/50 R18

Hátsó gumik mérete: 225/50 R18

Tömeg, üresen: 1535 kg

Megengedett össztömeg: 2130 kg

Csomagtartó mérete: 450 liter, bővíthető 1390 literig

Üzemanyagtartály mérete: 51 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 208 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 7.4 s (gyári), 7.7 s (saját mérés)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 7.0 l/100 km

Országúti: 4.7 l/100 km

Vegyes: 6.5 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 5.6 l/100km

Országúti: 4.8 l/100km

Vegyes: 5.1 l/100km

CO2 kibocsátás: 129 g/km

Még több információ a MINI magyarországi importőrének weboldalán található.

Még több fotó: Autóaddikt.hu Facebook oldal

A cikkhez tartozó fényképeket Canon technikával készítettük.

Szerkesztőségünk mobilinternet-hozzáférését a Telenor Magyarország biztosítja. Az Autóaddikt.hu Telenor Hello Data csomagot használ.

Együttműködő partnereink: Acer Hungary, ASUS,  Duplitec, Canon, Camera Kft., Telenor Magyarország

Utómunka hardver: Acer, ASUS