#katasztrófa

[idonttalkwithpplhere]

From: Story of My Life

[elveszett-koltono]

Néha csak azt várom, hogy vége legyen az egésznek, és mind meghaljunk. Szörnyű ez a haldoklás, ami a Bolygónkat és annak lakóit sújtja.

[mothmonologue]

Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a hűtő és a fal közé szorult jóreggelt keksztől, meg is lehet szeretni

Szó szerint kipucoltam az albit. Mind a két hálószobát, a konyhát és a fürdőt is. Felsöpörtem, felmostam, még a szőnyegeket is kiporoltam, zsíroldó, fertőtlenítő (vagy ami van épp a spray-s üvegben, mi azokat családi körben csak "fufukának" hívjuk, értsd: valami tisztító hatású biszbasz), leszedtem az ablaküvegről a dzsuvát, elmosogattam, lefolyótisztítót öntöttem a wc-be, felporszívóztam és mindemellett intenzíven szellőztettem is, mert a tömény domestosillat egyből kezdte irritálni érzékeny szaglógumóimat.

Jó darabig elégedetten kortyolgattam a frissen lefőzött kávémat a konyhában, amíg a bútorok csempén való tükröződésében gyönyörködtem. Tartott ez addig, amíg meg nem indultam, hogy visszategyem a tejet a hűtőbe - akkor ugyanis észrevettem a jóreggelt kekszet.

A kurva jóreggelt kekszet a hűtő és a fal közé esve, jó bent, egy gyerekkéznél is kisebb résben. Csak úgy ott volt, ott hevert igen szerényen. És akkor eldöntöttem, hogy én ezt kiszedem. Nem is azért, mert tisztaság meg minden, ez becsületbeli ügy volt, identitásom egyik sarok-, ha nem alapköve, hogy én ezt ki tudom és ki is fogom szedni. Igen, mondtak már maximalistának és sírtam már négyes miatt.

Még szerencse, hogy a lakótársam már hazaköltözött a nyárra, mert a következő egy órám egy kabaréműsor főszámának is megfelelne.

A hűtőről tudni kell, hogy be van építve, tehát nem lehet oldalra mozdítani, meg előre sem, mert akkor kihúzom a vezetéket, rosszabb esetben rám dől az egész. Kellett tehát valami, amivel kipiszkálhatom. A kezem még lapjával sem fér be sajnos, az ujjaim nem olyan hosszúak, mint mondjuk Slendermannek vagy E.T.-nek, úgyhogy jó homo sapiens révén eszközhasználathoz folyamodtam (az evolúciós pszichológia órák arra is jók voltak, hogy megtanuljam: hiába telt el 5000 év, túl sok minden nem változott). Mindenképpen olyasmivel szerettem volna megpróbálni, amit nem hiányolnék, úgyhogy az evőpálcikákat választottam, amikről fogalmam sincs, miért voltak nekünk egyáltalán. De mindegy, ki a fiókból, be a résbe. A pálcika fa része épphogy megbökte a keksz oldalát, de nem tudtam ennél beljebb nyúlni vele. Ellenben a pálcika tele lett szösszel. Be is vágtam a mosogatótálba.

Oké, második próba. Kerestem egy hosszú fakanalat. Nálunk odahaza vannak ezek a félméteres fakanalak, leginkább akkor láttam őket használatban, amikor disznóvágáskor ezzel keverte három ember a mindenséget a teknőben. Na, ilyen itt nem volt. Kár. Mindegy, megpróbáltam a “normál” méretű verzióval. Éppcsak a végét fogva nyújtottam be, és hozzáért a kekszhez! Ennek nagyon örültem, annak már kevésbé, hogy egyúttal a keksz beljebb csusszant.

Heveny bazmegelés.

Nem adtam fel, még mélyebbre mentem, be a jóreggelt keksz után a sötétbe. A fakanál nyelét már csak a két ujjam közé csípve tartottam, próbáltam kihalászni, és akkor hirtelen kiesett. Természetesen olyan távolságban, hogy oda a kezem már nem fért volna be. Tehát a hűtő előtt pucsítva egy jóreggelt keksszel és egy fakanállal szemeztem, és azon gondolkodtam, mi jöhet még ezután. Komolyan kíváncsi voltam. Azt már tudom, hogy a Jóisten kreatív - na de mennyire?

Leültem törökülésben a padlóra, és átgondoltam az életemet.

Jelenleg is itt tartok, nem akarom még egy konyhai eszközzel megpróbálni, nehogy az is bennrekedjen, úgyhogy egyelőre csak tettem oda egy hangyairtó dobozkát, ha netán kedvet kapna hozzá valamilyen állat. A nap további részében próbálok nem gondolni rá. Mondom, nem gondolni rá. Ha sokáig ott lesz, talán elnevezem, Gézának talán. Vagy Móninak. Attól függ, milyen nemű egy jóreggelt keksz.

Javaslatokat azért meghallgatok. Mármint arról, hogy a bánatba szedjem ki onnan.

[keresztyandras]

Amikor lezuhant a MALÉV

Amikor lezuhant a MALÉV

Odze György >Arra a napra örökké emlékezni fogok. Ez minden repülőtéri forgalmista igazi rémálma. Hogy az ő járata zuhan le. Hogy ő látja utoljára azokat az arcokat. Ott áll a gép mellett, amikor elhúzzák a lépcsőt, a légiutaskísérő neki integet utoljára, mielőtt becsukja az ajtót és lehet, hogy csak ötven perc van az életéből. 1971. szeptember 16, csütörtök. Ferihegy. Forgalmi iroda. A…

[foulchildtiger]

[nyeznajka]

Na bazmeg, ilyen szarul már ezer éve nem szerepeltem állásinterjún.

Nagyon rossz passzban voltam, és bizony egyáltalán nem készültem fel, volt pár hónapja egy másik interjú, ahol egész jó voltam, bár az állást persze nem kaptam meg, de most teljes katasztrófa.

Makogtam, nem találtam a szavakat. Feltettek kérdést, nem értettem, másodszor sem értettem, harmadszorra értettem, de nem tudtam rá válaszolni, mert nem jutott semmi eszembe.

Amúgy tök fasza itt németbe, de hogy 6 év után is alig tudok néha épkézláb mondatokat eszkábálni, az sajnos elég szar.

Akinek van valami tényleg konkrét, jó ötlete, hogy miféle állást lehet 50 év felettiként, egyáltalán nem acélos némettudással, mint Quereinsteiger, azaz tök más szakterületen találni, az ne tartsa magában. Igen, szeretnék valami tök mást csinálni, mint a rendszergazdáskodást, ha lenne olyan valami, ahova ilyen erős hendikeppel felvennének.

[algebraicvarietyshow]

nem posztoltam itt még tegnap óta

az izraeli terrorról és még most sem tudom összefoglalni rendesen a gondolataimat, annyira sok rétegében tragikus ez, ami történik. de a csönd se jó, és néhány főleg balról érkező választ elnézve mégis csak le kell írni azt a trivialitást, hogy ártatlan fesztiválozók legyilkolása nem ellenállás, és az izraeli kormány szélsőjobbra tolódása nem legitimál semmiféle terrorizmust. nyilván a hamasz ezt pont leszarja, de ami tegnap történt (és ami tegnap óta történik), az palesztin és izraeli, arab és zsidó embereknek (a közel-keleten és attól távol) csak még több fájdalmat és szenvedést fog okozni, és senkinek nem javít a helyzetén. lesznek még hosszú elemzések mindenfele arról, hogy mik a politikai következmények, és hogy mit jelent ez egyáltalán izrael jövőjére nézve (netanjahu biztos, hogy rövid távon megszabadul bizonyos politikai kihívásoktól, de azért közép- és hosszú távon jónéhány kérdésre felelnie kell majd neki is, hogy ilyen szintű hírszerzési kudarc hogyan következhetett be), de azért az első mégis az, hogy ez az emberek életének szintjén mekkora katasztrófa.

joshua malinát márciusban stoppard "leopoldstadt"-jában láttam remekül játszani, és az a darab is túlságosan megérintett, túl közel volt. malina most a twitterre/instára posztolt olyat, amit teljesen el tudok fogadni:

[korábban még: izrael/palesztina]

[gyurottpapir]

Az életem kész katasztrófa, annyira elrontottam…

@gyurottpapir

[ruddentropptabornok]

Megpróbáltuk megszorongatni a multik tökét, itt az eredménye.  Kormányozni legalább tudnak.

[fovarosiblog]

Sorozatok

Tessék, akkor itt az én listám a kedvenc filmsorozataimról az elmúlt 46 évből.

1899 (NETFLIX)

Mindössze 8 epizód. Egy hajóútnak indul, amit egy németektől az angolok által átvett hajóval hajtanak végre. Tipikus századfordulós szitu, mennek Amerikába egy jobb élet reményében. Aztán egyre furább dolgok derülnek ki az utasokról, aztán egyre megmagyarázhatatlanabb dolgok vezetnek újabb és újabb csavarokhoz. Minden rész nagyon izgalmas. A Dark alkotóitól.

DARK (NETFLIX)

Iszonyat profin megírt, nagyon izgalmas, de nem túl félelmetes sorozat. Egy német kisvárosban indul a sztori: egyik napról a másikra eltűnik egy gyerek. Azt már csak mi, nézők tudjuk meg a sorozat elején, hogy nem halt meg, hanem visszament az időben. Egy atomerőmű, egy barlang, pár eltitkolt múltbeli esemény teszi izgalmassá a folytatást. Ja, és a főcím mellett a zene is eszméletlen jó. Egy hátránya van: nagyon sok szereplővel játszik a sorozat, nehéz követni a sok szereplőt a több idősíkon. Én konkrétan leírtam a családokat, a családtagok neveit, hogy tudjam követni az eseményeket. Az első két évadot mindenképpen nézd meg. A harmadik évad nekem már sok volt, azt már nem néztem végig.

THE GOOD PLACE (NETFLIX)

Nagyon szórakoztató, jó humorú sorozat az emberi esendőségről, jóról és rosszról. Amikor a szőke hölgy végül rájön, hogy hol van, hát az a mondat azóta is mém - nem akarom itt és most lelőni a poént.

CHERNOBYL (HBO)

Már ma klasszikus darab a 2019-es sorozat. Iszonyat jó sorozat, mert nem dokumentumfilm. Bár törekedtek erősen a történelmi hűségre, a figurák szinte kivétel nélkül valós történelmi szereplők. De nem ezt tették meg lényegivé, hanem azt helyezték fókuszba, hogy ez a katasztrófa hogyan történhetett meg. Hogy mi az, ha az állam nem működik, ha felelőtlen emberek kerülnek felelős pozícióba. (Ne feledjük, 2017 és 2021 között az amerikai elnököt Trumpnak hívták.) Innen jön a klasszikus mém is: a sugárzásmérővel mért 3.6-os értékre mondott not good, not tragic.

THE LAST OF US (HBO)

Valamiért mindig az jut eszembe erről a címről, hogy lasszófasz, pedig az nem is jelent semmit. Általában véve totál hidegen hagynak a számítógépes játékokból készült filmek, mivel sosem vonzottak annyira a számítógépes játékok. Ez viszont üdítő kivételnek bizonyult. Az, hogy folyton újabb és újabb helyszínek felé mennek tovább, ahol újabb és újabb akadályokba ütköznek, eléggé mutatja, hogy itt egy ilyen adaptációról van szó, de itt végre sikerült egy jól kitalált sztorit végigvinni. Jók a karakterek, mindig van min izgulni, és az epizód végén nagyon akarod tudni, hogy innen mi lesz tovább. Ja, és ha egyszer véget ér a sztrájk az amcsiknál, akkor majd valszeg lesz egy újabb évad is belőle.

LOST IN SPACE (NETFLIX)

Elsősorban tinédzser korú gyerekeknek szánták ezt a "netfilxes e.t."-t, de jó lett, felnőtteknek is izgalmas. Mindig van benne valami izgalmas újdonság, és közben szájbarágás nélkül tanít arra, hogy állj ki a másikért, hogy együtt erősebbek vagytok, és még sok minden jóra. Amúgy ezt német nyelvtanuláshoz is be akarom majd vetni: németül, német felirattal újra végignézni az egészet.

STRANGER THINGS (NETFLIX)

Nekem a 80-as évek nosztalgia is beszippantós volt a walkman-es, utcán bicajozós világgal, az akkori zenékkel, bár a vasfüggöny túloldalán nyilván nagyon másképp volt ez, mint a trabantos oldalon. De a sztori is jó, a gyerekszínészek is jók, van benne felődés, nem csak ugyanannak az elpuffogtatása újra és újra - amiért például a Gotham-et hamar otthagytam.

BIG LITTLE LIES (HBO)

A sztori egy tökéletes világ leírásaként indul: kőgazdag családok egy tengerparti sáv mentén, mindenkinek szép a háza, új az autója, és az övé a világ legcsodásabb gyereke. Aztán kiderül, hogy ezek az emberek nagyon is esendők, az ő kis hibáikkal együtt. Aztán kiderül, hogy kis hibák helyett... de nem akarom lelőni a sztorit, nézd meg, nagyon izgi, thriller jellegű sorozat, részről részre egyre durvuló helyzettel.

PHILOMENA CUNK SZERINT A VILÁG (NETFLIX)

Rég láttam már ennyire röhögős sorozatot. Nálam ennek a kategóriának a Monty Python lesz az örök istencsászára, de ez a sorozat is rohadt jó poénokat dobál be játszi könnyedséggel. Habkönnyű szórakozás, de végre egy sorozat, aminél rendszeresen fel tudtam hangosan röhögni, hogy ÚÚÚRISTEN ÁÁÁÁ....

És most jössz te: adj hozzá még egy ajánlót!

[hiveswap]

anyám nézi az orbán beszédet csak úgy katasztrófa turzimusként am kicsit meg akarok halni

[csacskamacskamocska]

Amit gondolunk, hogy gondolnak

Ma hajnalban az jutott eszembe, hogy azoknak, akik betévednek erre a blogra, lehet az a benyomásuk, hogy én egész álló nap az év minden percében azon agyalok, hogy mit csinál a világ és benne én, ki hogyan bassza el a kommunikációt, ki hogyan szenved, benne én, és micsoda érzelmi káosz és katasztrófa lehet az egész tyúkszaros kis életem. Ez részben persze így van, a hajnali percek gondolatai, legyenek azok bármilyen intimek vagy zaklatottak, inspirálják a napi posztomat. De amúgy az életem elég kisimult, aminek része ez a blog-szelep is. Ajánlom mindenkinek! :)

A hogy működünk, azt ritkán vesszük górcső alá. Természetes, mint a lélegzés, a járás, nem foglalkozunk vele. Egyszerűen csak gondoljuk amit gondolunk. Nos, az életünket szinte teljesen a szerint éljük, hogy mit gondolunk arról, hogy mit gondolnak mások. Nem is tudunk róla. Bármikor amikor interakcióba keveredünk, legyen az levél, telefon, személyes kontakt, vagy egy ilyen blog vagy bármi, ami kifelé hat, akkor a fejünkben ott lesz, hogy mit gondolnak mások. Amúgy erre egész szakmák épülnek. A szerint helyezkedünk, javítjuk a kommunikációnkat, manipulálunk, játszmázgatunk, hatunk és hajolunk el a hatások elől, építjük az imidzsünket. Nehem, nem szarod le. Ne áltasd magad! Nem szarod le, mit gondolnak mások. Aminek ellenállsz, az kezel téged – tanította nekem az egyik Mesterem. Aminek nem akarsz látszani, az meghatározza azt, hogy minek akarsz látszani. Amilyen hatást ki akarsz kerülni, az meghatározza a cselekedeteidet, gondolataidat, hogy kikerüld. Amit gyűlölsz, az az életed szerves részévé válik. Iszonyatosan bosszantó dolog, de így van.

Évekig éltem úgy, hogy próbáltam ellenállni a gondolataimnak. A boldogság, az ÉLET a komfortzónádon kívül van, tanítják. De ez amúgy baromság. Én megpróbáltam és nem volt jó és nem vitt sehova. Leszámítva a felismerést, hogy azt gondolod arról, mit gondolnak mások, ami benned van. Ha belül rend van és szépség és béke, akkor ezt fogod gondolni mások gondolatairól is. Ami nem jelenti azt, hogy naivvá válsz. Egyszerűen csak nem hagyod abba a mosolygást attól, hogy nem mosolyognak vissza rád. Azt mondta tegnap egy faszi, hogy ha valaki agresszív veled, akkor lásd meg benne a félelmet. Ez megérintett. Nem mondta azt, hogy ez felmenti a másikat az agresszió alól, csak valahogy rájöttem, hogy ilyen egyszerű szarul kommunikálni. Támadásra támadással, sérelemmel válaszol az ember. Sérelemre támadással. Azt gondoljuk, hogy azt gondolja..., hogy tudjuk mit gondol. Mert nincs bennünk béke. Ha lenne, akkor meglátnánk a másik rémületét.

Nos, talán ez jelenti azt, hogy ismersz valakit. Hogy képes vagy meglátni azt, amit ő se biztos, hogy lát magából. Szeretni meg valami olyasmi, hogy ha látod, nem élsz vele vissza. A félelemre reagálsz és nem az agresszióra. Azt akarod, hogy kisimuljon ő is. Mert benned belül rend van.

[keresztyandras]

Csak nagy katasztrófa, vagy Orbán halála változtatná meg a rendszert

Simor András közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke az egyik legnépszerűbb izraeli lap, a Jediót Ahnonót online portáljának, a Calcalistnak adott interjújában kijelentette, hogy Orbán Viktor szerinte totális kontrollt gyakorol Magyarország felett, és meggyőződése, hogy ha az ellenzék megnyerné is a parlamenti választást, az eredményt elcsalná a rendszer – bár a választási győzelem…

[ajtostolahazba]

Na az ismétlése hazaértem. Leirom ( én leírom bazmeg, hogy Fem3, tv2 csoport..) Hát ilyen elbaszott közvetítést a büdös életben nem láttam. Elmondja bazmeg, amit amúgy is látok, nulla háttérmunka, nulla plusz információ, a műsorvezető szerint a király az evangélikus egyház feje( WTF???? Itt félre is nyeltem), de bazmeg odaadja neki egy nő(!)a kardot pl., de hogy ki a faszom az a nő, miért ő adja oda, ez milyen hagyomány stb, arról semmi. A szinkrontolmács katasztrófa, úgy az egész tv-s háttérmunka kritikán aluli. Fel vagyok háborodva!

[klimavaltozas]

Kábé 20000 halott. Ha európaiak lennének, akkor minden évben megemlékezés lenne róluk, szobrok és emlékművek készülnének. De "csak" líbiaiak haltak meg, a világ hamar el fogja őket felejteni.

Aztán jön majd a következő katasztrófa, egyre több halottal. És a világ egyre nagyobb közönnyel nézi majd a híradókban a tízezrek, majd százezrek halálát.

[angelofghetto]

És ugyanaz harmadszor, egy teljesebb verzióban, amit máshol nem adnak le. Zavarba ejtő kérdéseket tesz fel MP arról is, hogy két éve van rendeleti kormányzás háborús vészhelyzet miatt (egyedül nálunk az EU-ban), de vajon van-e arról vészhelyzeti forgatókönyv az egyes állampolgárok számára, hogy mit kell csinálni, hova kell menni, kihez lehet fordulni egy valós terrortámadás vagy természeti katasztrófa esetén (nyugaton ezzel mindenki tisztában van).