#katonák

[zeroz2ro]

Mindegyik pont csodálatos, de ez a kettő a kedvencem: “A magyar katonák “békekatonák”.” “Május 8-tól munkaidőben is kötelező fegyvert viselni a katonáknak.”

[magyarfilmekatolcettig]

Csillagosok, katonák - 1967. Rendezte: Jancsó Miklós. Főszerepben: Kozák András, Madaras József, Krystyna Mikolajewska, Bolot Beyshenaliev, Nikita Mikhalkov, Anatoli Yabbarov. https://podcasters.spotify.com/pod/show/magyarfilmekatolcettig

[hicapacity]

Andrij Hlivnyuk a háború előtt énekes volt, nagy koncerteket adott, az X-faktorban zsűrizett.

Amikor megtámadták a hazáját, beállt katonának és világhírűvé vált azzal, ahogy az ostromra készülő Kijev egyik kihalt terén fegyverrel a kezében énekelt el egy népdalt.

https://youtu.be/lu8m5FA2nL8?si=MK9XDjXsA0cOKq_z

Az egész világ hallgatta, rengetegen remixelték (mint a fenti linken Kiffness is), még a Pink Floyd is játszotta a számot.

A hétköznapi emberek elleni agresszió szimbólumává vált, azt kiáltotta a világba, hogy itt nem professzionális katonák harcolnak professzionális katonákkal, hanem ácsok, szakácsok, autószerelők... és énekesek.

Megnéztem az instagramját, és nem hazudott, nem csak aznapra bújt katonaruhába, azóta is folyamatosan harctéri képeket posztol.

https://www.instagram.com/andriihorolski

Három év alatt nem három, hanem tizenhárom évet öregedett.

Egy repesz elkapta az arcát, de ennél sokkal többet látok a szemeiben. Pár éve még orosz adók játszották, díjakat kapott a legjobb dalszövegért, a legjobb dalért és a legjobb duettért - hogy most "bátorságért" érdemérmet akasszanak a nyakába.

Sokszor jut eszembe az a videó is, amin egy negyvenes férfi búcsúzik a családjától és a kis gyerekei, a felesége zokogva sírnak a vonaton. Ő meg fut a vonat mellett a peronon, hogy addig lássa őket, amíg lehet.

Mielőtt a bahmuti vérszivattyúba vagy valami fagyos lövészárokba vezénylik.

Ezek az emberek mi vagyunk. Énekesek, asztalosok, ácsok, orvosok. Minket támadott meg az orosz agresszor, mindannyiunkat. Mert bármelyikünk lehetne a képen.

Van itt, Bristolban olyan ukrán származású orvos ismerősünk, aki két havonta két hétre a frontra megy önkéntesként leszakadt kezeket amputálni. Mert úgy érzi, kötelessége segíteni akkor is, ha egyébként nem tudnák hivatalosan kötelezni rá.

Minden emberek legostobábbika, aki erre azzal válaszol "de bezzeg az izraeliek, meg az amerikaiak, meg a mittudoménkik!"

Nem érti, hogy pontosan azon a színvonalon beszél, mint amikor 14 év után valaki még Gyurcsányt emleget, és pontosan azoknak az érdekeit képviseli, akik ezt a gyalázatot végrehajtották és végrehajtják ma is.

Nem érti, hogy ugyanannak a kommunikációs háborúnak a tudatlan harcosa, mint azok az amerikaiak, akik folyamatosan posztolják Twitteren: a háború nem is létezik, valójában Kijevben kokainra költik a nyugati támogatásokat és utcabálokat (!!!) rendeznek belőle.

Nem érti, hogy őt támadták meg.

Az ukrán Szergej ült otthon, nézte a Netflixet, és két nap múlva Kalasnyikovval a kezében feküdt a sárban, várva a tankokat.

És a második világháború óta nem volt a világon olyan konfliktus, ahol egyértelműbb lett volna, kinek a hibájából: amiatt, aki a tankokat odavezényelte.

A gyomrom felfordul, amikor valaki az agresszor pártjára áll. Meg "békéről" beszél, de úgy mint amikor egy nőnek, akit éppen erőszakolnak, azt mondja valaki: "ne ellenkezz, hamarabb túl leszel rajta".

Haragos leszek és dühös, mint az a "békepárti" lenne, akinek miközben a családja veszélyben van, azt magyarázzák, miért nem teszi le a fegyvert.

Sajnálom, hogy Magyarországot az oroszok hamarabb elfoglalták, mint Ukrajnát megtámadták volna.

Sajnálom, hogy Európa szégyene pont a szülőhazám kell, hogy legyen.

Sajnálom, hogy már megint egy aggresszor csatlósaiként tekint ránk a világ. És ehhez nekünk még aggresszió sem kellett.

És nem tudom nem a barátaim arcát látni ennek az énekesnek az arcában, akik ma este le fognak ülni a Netflix elé, és akik el sem tudják képzelni, hogy ez megtörténhet velük.

[szepkerekkocka]

@helsinkiaznyugate

[riariahistoria]

The facemaker*

az első világháború nem a semmiből jött és keveseket lepett meg. a következményei viszont mindenkit és pár hónap után egész Európa nézett hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam.

a fronton a katonák első körben gyalogoltak bele a brutalitásba, aztán hátrahordták őket darabokban és a következő körben az orvosok pillogtak az olyan sérüléseket látva amikre előtte nem volt precedens. és amíg csonkolni kellett végtagokat okés, majd otthon kapsz egy trafikot (nem röhög, a háború után a trafikengedélyek kiosztásánál figyelembe vették a háborús rokkantságot vagy hadiözvegységet), de mi legyen azokkal akiknek az arca tünt el?!?

Harold Gillies egy új-zélandi parlamenti képviselő, Cambridgeben orvosnak tanult fia volt (eredetileg fül-orr-gégész), aki a felsőbb osztálybeliek jóltartott életét élte a Nagy Háború kitöréséig. akkor viszont bevonult orvosnak és hamar feltünt neki hogy emberek százainak torzult el úgy az arca, hogy otthon soha többé nem léphetnek utcára szánakozás vagy undor kiváltása nélkül. a Royal Army Medical Corps tagjaként Wimereuxban dolgozott és egy Valadier nevű orvossal állkapcsokat próbáltak toldozni és foldozni, majd megismerte Hippolyte Morestint, aki konkrétan feltalálta a bőrátültetést. ezzel a technikával felvértezve fogott neki a munkájának, ami új arcot és új lehetőséget adott rengeteg olyan embernek akiket a háború szedett darabokra és a jelét magukon kellett viselniük. az ő ötlete volt a hadsereg arcsérültek részére felállított osztálya is, amelynek hamar kórházzá kellett válnia a tömeges esetszám miatt.

ekkor viszonylag rövid idő alatt rengeteg újítás történt a sebészetben és a kialakuló plasztikai sebészetben. "alapanyag" volt bőven, Gillies csapatánál több mint 5ezer páciens, 11ezret meghaladó műtéti szám, újabb és újabb technikák bukkantak fel és orvosi részről egyre többen vágtak bele (hehe) az új műfajba. ami mára lehetővé tette, hogy a szépségkirálynő választásokon a 25 darab nem rokon lány egymás egypetéjű ikreinek néznek ki, élvezetessé téve a nemes versenyt és felmagasztalva a mind egyéniségek vagyunk örökbecsűt.

Gillies a háború után sem fordult el a plasztikai sebészettől, magánpraxisa lett, amit és aminek a technikáit világszerte népszerűsítette. rengeteg híres páciense is volt természetesen, a javítani magadon először hobbija, majd életcélja lett az emberiségnek. a menetrendszerűen érkező újabb világháborúban Gillies plasztikai sebészeti egységeket szervezett és sebészeket képzett ki arra, hogy plasztikai műtéteket tudjanak végrehajtani harcban sérült embereken. és mielőtt azt hinnéd jöttek a háború után a nyugodt, golfozós, visszavonult évek, tévedsz, mert nem igazán volt megtakarítása (itt rágondolsz a mai plasztikai sebészekre akik 6 hónaponta cserélik a Porschet amit a celeblányok kitérdeltek) folytatta hát a munkáját.

ami nem csak a veteránok életminőségének javítása volt és a hiúk farigcsálása, hanem 1946ban részt vett Michael Dillon nemi átalakító műtétjében, ami tudomásunk szerint az első sikeres nőből férfi műtét volt (felnőtt angolon végezték el, nem magyar ovison), majd 1951ben Roberta Cowell nemi megerősítő műtétjében, ami az első férfiból nő brit esetet jelentette (Rowling hisztérikus twitterbejegyzése vagyok...). semmiféle kérdés vagy kétely nélkül, ez az ember értette milyen ottragadni abban a húsban amiben nem érzed magad komfortosan.

Gillies büszke volt mindenre amit elért, mi pedig büszkék lehetünk Gilliesre. mert a Love Island ostobáit ekézhetjük naphosszat, de igazából a plasztikai műtét rengeteg ember életét mentette már meg azzal, hogy eltörölt vagy kijavított egy hibát amivel születtünk vagy amit szereztünk.

1960. szeptember 10én hunyt el Londonban, 78 évesen.

(*a The facemaker egy könyv címe ami az eseteivel foglalkozik, a Penguin kínálatában találod)

[transforming-the-tunes]

@megittvagyunk

Beleolvastam a blogod elmúlt hetekbeli termésébe, és ha jól értem, nem hiszel abban, hogy egy kétosztatú világban lehet nyugatra és keletre is játszani gazdaságilag, előbb-utóbb az egyik oldal (valószínűleg a nyugati) árulónak fog tekinteni és ellehetetlenít. És hogy mindebben az EU-ból való kizárásunk kockázatát is látod, és egy visszafordíthatatlan folyamatot egy ponton túl.

Szíved joga ebben hinni, és az is lehet, hogy ez tökéletesen igaz. Szerintem ott tévedsz, hogy alulbecsülöd a kialakulóban levő kontinentális háború lehetőségét. És szerintem abban meg kell próbálni neutrálisnak maradni a végsőkig (a világháborúkban sok európai országnak sikerült).

Ha csak 5-10% van egy nagyobb konfliktus kialakulására, már sokkal nagyobbnak tartom a kockázatot, mint hogy hosszú távon ennél valószínűbben okoz gazdasági problémákat a kétkulacsos játék. Röviden: nem érdekel, hogy parizert kell ennem a hónap végén, vagy éppen az atlantista tömb kivet magából, ha a másik serpenyőben az a kockázat áll, hogy az Egyesült Államok érdekeit védendő megyek a frontra, vagy szagolom az atomhamut.

Orbán a feje tetejére is állhat Macron meg Biden mellett, az atomhamut valószínű így is úgy is szagolom, ha a nagyok úgy döntenek. A fronton viszont kisebb valószínűséggel lesznek magyar katonák, ha Orbán a feje tetejére áll.

Ha valami értelme volt számomra a kovidkamus időszaknak, az az, hogy rávilágított, az eddig ismert világunk pár nap alatt is teljesen megváltozhat, ha egy globális hiszti eléri a célját.

[tuntetesinfo]

"Tisztelgek a katonák előtt, futok Ukrajna Hőseiért" hagyományos futóverseny a magyar fővárosban Budapesten 2024. augusztus 24-én.

A "Tisztelgek a katonák előtt, futok Ukrajna Hőseiért" futóverseny egyrészt a hagyomány szerint az Ukrajna szabadságáért, függetlenségéért és területi integritásáért életüket áldozó hősök előtt tiszteleg, másrészt támogatás azoknak a családoknak, akik pótolhatatlanul elvesztették szerettüket. Ez egy nemzetközi esemény, amelyet nemcsak Ukrajnában, hanem világszerte is megrendeznek.

A futóversenyre augusztus 24-én 17:00 órakor kerül sor a Városligetben (gyülekező 16:00 órakor). A futóversenyre a regisztráció KÖTELEZŐ és augusztus 22-ig tart. https://forms.gle/ij7AZRS33xDYz1mv5

A regisztrációt követően megkapja az elesett Hős számát és nevét, valamint minden információt a versenyen való részvétel feltételeiről. "Tisztelgek a katonák előtt, futok Ukrajna Hőseiért”

Nem feledjük az elesetteket, tisztelgünk a Védelmező férfiak és nők előtt.

[gyuricaur]

Elborították az asztalt

a műanyag katonák, Űrhadsereg a Magyar Honvédség ellen. A generálisok egymásra licitálnak:

-Az űrkatonáknak lézerpuskáik vannak!

-Akkor kivezénylem a Területvédelmi Tartalékosokat!

[kazamata]

Lányom gimiében az a hír terjed, hogy katonák fogják ellenőrizni a telóbeszedést.

[izraelinfo]

14 izraeli katona esett el a Gázai övezetben a hét végén

A hét végén már 14 izraeli katona esett el a Gázai övezetben a térséget irányító Hamasz iszlamista terrorszervezettel folytatott háborúban – jelentette be Daniel Hagari, az izraeli hadsereg (IDF) szóvivője vasárnap. A tájékoztatás szerint szombaton nyolc, pénteken és szombaton összesen tizennégy katona esett el a harcokban, heten pedig súlyosan megsebesültek. „Harcosaink bátran küzdenek az…

[hicapacity]

A német történelem legsötétebb fejezetében, amikor a felbujtott csőcselék köveket dobált az ártatlan üzlettulajdonosok ablakaiba, nőket és gyerekeket nyíltan aláztak meg kegyetlenül; Dietrich Bonhoeffer, egy fiatal lelkész nyilvánosan felszólalt az atrocitások ellen.

Miután éveken át próbálta megváltoztatni az emberek véleményét, egy este mikor Bonhoeffer hazatért, saját apjának kellett elmondania neki, hogy két férfi várja a szobájában, hogy elvigyék.

A börtönben Bonhoeffer azon kezdett el elmélkedni, hogyan vált a költők és gondolkodók országa gyávák, szélhámosok és bűnözők kollektívájává. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a probléma gyökere nem a rosszindulat, hanem az ostobaság.

Bonhoeffer a börtönből írt híres leveleiben azzal érvelt, hogy az ostobaság veszélyesebb ellensége a jónak, mint a rosszindulat, mert míg „tiltakozni lehet a rossz ellen; erőszakkal leleplezhető és megelőzhető, a hülyeséggel szemben védtelenek vagyunk. Sem a tiltakozás, sem az erőszak alkalmazása nem ér semmit. Az érvek süket fülekre találnak.”

Azokat a tényeket, amelyek ellentmondanak egy hülye ember előítéletének, egyszerűen nem hiszi el, és ha megcáfolhatatlanok, akkor lényegtelenként, mellékesként félre teszi őket. A hülye ember önelégült, és könnyen ingerülten támadásba lendülve veszélyessé válik.

Emiatt nagyobb elővigyázatosság szükséges, ha egy ostoba emberrel bánunk, mint amikor egy rosszindulatúval. Ha tudni akarjuk, hogyan lehet felülkerekedni a butaságon, törekednünk kell annak természetének megértésére.

Annyi bizonyos, hogy a hülyeség lényegében nem intellektuális, hanem erkölcsi hiba. Vannak emberek, akik feltűnően mozgékonyak intellektuálisan, de ostobák, és vannak olyanok, akik intellektuálisan unalmasak, de nem hülyék.

Nem annyira az a benyomás alakul ki az emberben, hogy a hülyeség veleszületett hiba, hanem az, hogy bizonyos körülmények között az embereket hülyévé teszik, vagy inkább megengedik, hogy ez megtörténjen.

A magányosan élőknél ez a hiba ritkábban jelentkezik, mint a csoportokban előknél. Ezért úgy tűnik, hogy a hülyeség kevésbé pszichológiai, mint szociológiai probléma.

Nyilvánvalóvá válik, hogy a hatalom minden erős felfutása, legyen az politikai vagy vallási jellegű, az emberiség nagy részét butasággal fertőzi meg. Mintha ez egy szociológiai-pszichológiai törvény lenne, ahol az egyik hatalmához a másik hülyesége kell.

A folyamat itt nem az, hogy bizonyos emberi képességek, mint például az értelem, hirtelen meghibásodnak. Ehelyett úgy tűnik, hogy a növekvő hatalom elsöprő hatása alatt az embereket megfosztják belső függetlenségüktől, és többé-kevésbé tudatosan feladják autonóm pozíciójukat.

Az a tény, hogy a hülye ember gyakran makacs, nem vakíthat el attól, hogy nem független. A vele való beszélgetés során az ember gyakorlatilag azt érzi, hogy egyáltalán nem is mint emberrel van dolga, hanem szlogenekkel, hívószavakkal és hasonlókkal, amelyek birtokba vették.

Megbabonázták, megvakították, visszaélnek vele, és lényében bántalmazzák. Miután így esztelen eszközzé vált, az ostoba ember is képes lesz minden rosszra – nem látja, hogy az gonosz.

Az utasítás nem, csak a felszabadítás képes legyőzni a hülyeséget. Itt be kell látnunk, hogy a legtöbb esetben a valódi belső felszabadulás csak akkor válik lehetségessé, ha az a külső felszabadulás megelőzte. Amíg ez nem történik meg fel kell hagynunk minden próbálkozással, hogy meggyőzzük az ostoba embert.

Bonhoeffer az Adolf Hitler elleni összeesküvésben való részvétele miatt 1945. április 9-én hajnalban a flossenbürgi koncentrációs táborban hunyt el, mindössze két héttel azelőtt, hogy az Egyesült Államokból érkező katonák felszabadították a tábort.

Bonhoeffer szavaival: „A cselekvés nem a gondolatból fakad, hanem a felelősségre való készségből. Az erkölcsös társadalom végső próbája az, hogy milyen világot hagy gyermekeire.

[kgyst]

Érdekes, hogy a kurszki betöréssel kapcsolatban semmilyen elemző nem írja le a legtriviálisabbat

A -meglehetősen fantáziaszegény- ukránok bevallottan a (háromszor akkora Oroszország) felőrlését látják a győzelem kulcsának, csak hát a klasszikus védekező módszereik elég nyögvenyelősen működnek, mert az erődítményeik ellen az oroszoknak vannak megfelelő fegyvereik.

Vettek egy nagy levegőt, és kipróbálják, hogy támadással le tudják-e amortizálni az oroszokat, és úgy tűnik le tudják.

Az orosz fegyverek legnagyobb része (meg az egész parancsnoki lánc sebessége) csak fix célok ellen hatékony, egy (gyorsan) manőverező hadsereggel nem tudnak mit kezdeni

Ukrán városok helyett orosz városokat lőnek rommá

A ruszkik a járműparkjuk nagy részét leamortizálták, nem tudják gyorsan mozgatni a csapataikat, emellett vaószínűleg nincs elég irányított páncéltörő fegyverük

Az összes meglepetés-tényező az ukránok mellett van, egészen addig hogy az "önkéntes" katonák helyett 18-20 éves sorkatonák próbálnak harcolni, az eddig látottak alapján, elég kevés sikerrel. Az orosz katonák másik fele, az Ukrajnát támadó "önkéntesek" meg csak lövészárkok lerohanására vannak kiképezve, fogalmuk sincs, mit kellene csinálniuk egy összfegyvernemi manőverező harcban.

Jó esetben az ukránok a ruszkik háta mögött manőverezve el tudják vágni az Ukrajnában harcoló egységek (nagy részének az) utánpótlását, amivel elég hamar elég komoly problémákat tudnak okozni.

Bonus track, hogy az ukránok állítólag Belgorod környékén is támadnak. Kurszkot elfoglalni eléggé nagy falat, Belgorod kisebb, sokkal közelebb van a határhoz és fontos vasúti csomópont.

[dedibelyegei]

Másik B betűs debütáló országgal folytatjuk, méghozzá Belgiummal, ahonnan egy királyi bélyeg érkezik 1984-ből, liégei pecséttel. Ez egy önálló 50 frankos bélyeg, nem tagja sorozatnak, viszont ekkortájt minden évben készültek hasonlók I. Baudouin (Baldvin) királyról, aki a belgák talán legnépszerűbb uralkodója volt a mai napig. A bélyegből több mint harmincmilliót nyomtak, így használtan nem képvisel jelentős értéket, nagyjából 100 forintért hozzá lehet jutni, a postatiszták azonban érnek valamit, állapottól függően 600-1.000 forintot kérnek értük.

Megvallom én soha életemben nem hallottam ezelőtt Baldvin királyról, pedig nem volt oly rég mikor ő uralkodott, már én is éltem mikor ő még regnált. 1930-ban született, és 1951-ben, mindössze 21 évesen került trónra, nem akármilyen körülmények között. Apja, III.Lipót király 1934-ben kezdte meg uralkodását, és a háború során az egész királyi család Brüsszelben német felügyelet alatt élt (az ország lényegében megszállás alatt volt), majd a normandiai partraszállás után a családot a nácik elhurcolták Németországba majd Ausztriába, beleértve természetesen Baldvint és testvéreit is. Végül amerikai katonák szabadítják ki őket 1945 májusában. Azonban Lipót király szempontjából tovább folytatódtak a viszontagságok, mivel német kollaborációval vádolták meg, és az ellenzői megakadályozták hazatérését, így a királyi família Svájcban telepedett le, egészen 1950 júniusáig. Előtte májusban népszavazást tartottak Belgiumban III.Lipót visszatéréséről, mely ugyan hivatalosan pozitív kimenetelű lett, azonban a kérdésben olyan nagy volt a megosztottság a vallonok (igen) és flamandok (NEM) között, hogy a király úgy döntött megelőzvén egy polgárháborús helyzetet inkább lemond, és rangidős fiát, a 21 éves Baldvint nevezi utódjának.

Baldvin alatt rengeteg mélyreható változás történt az országgal, illetve fiatal korának köszönhetően, a mai napog ő a leghosszabb ideig regnáló belga uralkodó. Regnálása alatt lett Belgiumból szövetségi állam, egész életében törekedett az egység megteremtésére, mely mint tudjuk a mai napig nem valósult meg teljesen, az ország kultúrálisan és nyelvileg, még mindig három régióra van felosztva. 1955-ben meglátogatta az akkori kongói gyarmatot, ahol a lakosság örömmel fogadta, majd 1959-ben a kormánnyal egybehangzóan megadja a függetlenséget az afrikai országnak, az ünnepélyes ceremónián személyesen résztvesz és beszédet mond, a kongói képviselők ovációval fogadják.

Uralkodása alatt és támogatásával jönnek létre az Unió előd szervezetei, illetve 1992-ben a mai Európai Unió, melyben Belgium természetesen ekképpen szintén alapító tag. A király mélyen vallásos ember lévén, egy témában ment komolyan szembe a mindenkori belga kormány akaratával, ez pedig az abortusz kérdése volt. 1990-ben megtagadta a törvény aláírását, azonban tisztában volt vele, hogy a király nem mehet szembe a nép által választott képviselők akaratával, így saját kérésére az alkotmány egyik paragrafusa alapján, a minisztertanács a királyt uralkodásra alkalmatannak minősítette, és elfogadták a törvényt. Két nappal később a szövetségi parlament visszaállította a király hatáskörét. Ez az eset mai napig vitás kérdés a belgák között, sokan alkotmányellenes manipulációnak tartják.

A fentiek ellenére uralkodása alatt számtalanul állt ki az idegengyűlölet és rasszizmus ellen, uralkodása alatt sosem volt hajlandó fogadni a mindenkori szélsőjobb képviselőit. Halála váratlanul következett be egy spanyol nyaralás közben, 1993 nyarán szívelégtelenségben hunyt el, mindössze 62 évesen. Nemzeti gyászt rendeltek el, temetésén több más nemzet uralkodója megjelent, így többek közt II.Erzsébet, illetve Akihito japán császár. Több mint félmillió belga rótta le személyesen kegyeletét a ravatalnál. Mivel feleségével gyermekük nem született, így öccse Albert lett a következő belga király, aki II.Albertként egészen 2013-ig uralkodott, mikoris 80 éves korában megromlott egészsége miatt lemond, és fia Fülöp veszi át a helyét, aki jelenleg is regnál.

1960-ban a királyi erők egyenruhájában:

1969-ben feleségével, Fabiola királynéval

[vanista]

A magyar kormány nem akar önkényesen dönteni, társadalmi egyeztetést indít az amerikai katonák rendszámairól

A honvédelmi miniszter bejárja az országot. Az MTV élőben kapcsolja. Közvélemény-kutatások, nyilvános fórumok, vitaestek, kitelepülő pultok. Az ország dönt, a tét nagy.

Van annyira fontos, mint hogy egy tizennyolc éven aluli fogyaszthasson-e nempiskótát.

Nem linkelek, minek.

[konyvekkozt]

látogatásokba'

ma nyakamba vettem a várost, hogy meglátogassam a kórházba került lakóimat

már-már vidáman szökdécseltem az egyik kórház egyik osztályán. meg is találtam a lakót, aki igen vígan várta, hátha történik valami azon kívül, hogy a szobatársa hortyog

őt hétfőn kiengedik. féltem tőle, hogy nem önellátó, de megjárattam, segédeszközzel teljesen jól közlekedik. és várja is már, hogy a szállón lehessen, mert egy hete abban a ruhában van, amiben a balesetekor volt

innen egészen jó hangulatban mentem át a másik kórházba. az, hogy oda kell mennem, nem azért volt tudott számomra, mert bárki felvette volna bárhol a telefont, hanem mert kiderült, hogy egy kollégámnak van másodlagos kontaktja egy kórházba

célirányosan értem a kórházba, azonban a vágyott osztály megtalálása már elbizonytalanított. átvágtam magam mindenen, kerítettem nővért, aki elmondta, nincs az osztályon az emberem. átküldött máshova, ahol előadtam újra, mi járatban vagyok. ott sem volt. mikor mondtam, hogy márpedig én most már nem mozdulok, öt nap intenzív keresés után egyszerűen tudni akarom, hol van a lakóm. a nővér tájékoztatott, hogy átszállították egy másik kórházba. kérdeztem, miért, mi van vele. a nővér megkérdezte, hajléktalan-e. mondtam, hogy szerintem ez itt nem fontos

ekkorra már vérszemet kaptam, akárhonnan is előkerítettem volna. tankként közeledtem a megadott kórház megadott osztályára. a nővérpultnál hosszan vártam, hogy egyáltalán bárki szóba álljon velem. rossz helyen jártam, de átküldtek máshova. odaérve már nagyon akartam tudni, mi van vele. naivan kérdeztem, hol van, beszélhetek-e vele. mondták, hogy nem, szeptikus részen van. de aztán mégis beengedtek hozzá, miután jól beöltöztettek

ott álltam az ágya mellett, köszöntem neki, elmondtam, ki vagyok. semmi reakció. mondtam, hogy megfogom a kezét. nyúltam a kezéhez, elhúzta. hagytam neki időt, bár semmi reakciót nem adott. nem gondoltam át, mi lesz a következő lépés, csak megérintettem az arcát. tűz forró volt. kinyitotta a szemét, rám nézett, nem ismert meg. beszéltem hozzá még, simogattam az arcát, mert szerettem volna, ha érzi, nincs egyedül a nagyvilágban. bár későn találtam meg, most mellette állok

nem voltam nála sokat. könnyel a szememben mentem a nővérekhez, hogy megkérdezzem, mi lesz most vele, mi várható. teljesen készségesek voltak. olyannyira, hogy megadták az osztályos mobil számát. én pedig telefonon a kollégák segítségével meg tudtam adni a lánya számát

nagyon nehéz volt ez a három óra. nehéz volt látni az egészségügyben dolgozók végtelen küzdelmét, a kiszolgáltatottságot. és nehéz volt látnom a mindig kópé lakómat teljes önkívületben

sikerült elérnem a lányát. örült, mert rég nem tudott az édesapjáról. talán be is megy hozzá. ha nem is lesz nagy családegyesítés, lehet, hogy a lakóm mellett már ketten leszünk

S-t talán pont most műtik. soha nem simogattam meg ügyfelemet, de őt most igen. s remélem, lesz még alkalmam beszélni vele. talán jól letolom, amiért hagyta idáig fajulni a dolgokat. de mindig mondta, hogy a katonák mindent kibírnak...

szurkoljatok S-nek!

arról pedig majd talán egyszer írok, milyen nehéz szociális munkásként jelen lenni, távol maradni, mégis bevonódni, arcot simogatni, osztályról kilépve sírdogálni, szurkolni és aggódni. utóbbiakat ugye mind úgy, hogy a lakó nem rokon